2017. december 12., kedd

Karina Halle - Túl közel hozzád

"Tinédzserként ​találkoztam először William McAlisterrel. Jóképű férfi volt, gyönyörű feleséggel. Mr. McAlister akkoriban lett édesapám partnere a cégben. Elbűvölő személyiség volt, de csak egy jó családi barát.
10 évvel később: 25 éves vagyok, egyedülálló anyaként elkövettem néhány hibát. Megküzdöttem a démonjaimmal, de most új életet kezdek. Minden az elképzeléseim szerint alakult, míg meg nem pillantottam Will McAlistert.
Elvált, és már nem csak apám barátját látom benne, már sokkal többet jelentett számomra. Árasztja magából a magabiztosságot és a sokat ígérő szexualitást. Magas, férfias, egy igazi gentleman, a tekintete erős és csábító. Teljesen odavagyok érte.
Esélyem sem lehet nála, hiszen ő az apám legjobb barátja, üzleti partnere és a főnököm.
Igaz?
Tévedés."
Karina Halle erőteljes története meghódította a világot, és most végre a magyar olvasóközönség is függővé válhat tőle.


Álomgyár, 2017
Eredeti mű: Before I Ever Met You, Metal Blonde Books, 2017


A meglehetősen termékeny szerző első magyar nyelven kiadott könyve. Bár Karina Halle a horror és a krimi műfajában is jeleskedik, a kiadó ezt az erotikus-romantikus történetet választotta a szerző bemutatására – ők tudják miért.
Maga a sztori nem több mint egy erotikával és divatos klisékkel jól feldúsított szerelmi történet, olyan, amilyent tucatszám lehet olvasni a HarperCollins havi kiadványaiban – persze az erotika nélkül. Ez, mondjuk, nem feltétlenül rossz, hiszen időnként az ember lányának ki kell sütnie az agyát olyan romantikus történetekkel is, amik kizárólag a pihenést és szórakoztatást hivatottak szolgálni, mert nem kell rajtuk gondolkozni, indulásból tudjuk, hogy biztosított a boldog végkifejlet és viszonylag gyorsan véget is érnek.
Ez a történet, ahogy már elítettem, a hozzá adott erotikával és divatos klisékkel több. Meg néhány ellentmondásos helyzettel, amit nehéz megérteni, legalábbis nekem.
A sztorit mindkét főhős szemszögéből megismerjük, hiszen Will és Jackie is megosztja velünk gondolatait, s teszik ezt jelen időben és egyes szám első személyben mesélve. Ez nálam alapból nem menő, soha nem is titkoltam, hogy nem kedvelem az ilyen megoldásokat, s főleg azt, amikor egy női szerző akarja velem elhitetni, hogy tudja mi van egy férfi fejében – egyébként ez fordítva is igaz, azaz férfi szerző női fej.
Mindkét hősünk túl van már egy-egy kapcsolaton-házasságon-csalódáson. Jackie huszonöt éves és egy hét éves fiúgyermek anyja, Will negyvenegy és Jackie apjának üzlettársa. Animációs filmekkel foglalkoznak és legmenőbb épp a DinoWars című, s mit tesz a véletlen ördöge, Jackie fia pont a dinókért rajong. Ez egyénként rá is nyomja bélyegét a történetre, mert ahol a gyermek megjelenik ott szuperhősökről, de főleg dinókról esik szó.
Miután lassan mindkettejük kicsit sem rózsaszín múltjával megismerkedünk, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a két hős túllép a munkatársi viszonyon – Jackie Will asszisztense. Olyan tessék-lássék munka, amit azért kapott, mert ugye ő a főnök lánya, bár dicséretére legyen mondva, ő tényleg dolgozni szeretne.

“– Nem, tetszik, ha ezt csinálod – magyarázom neki szinte esdekelve. – Légy durva velem. Húzd a hajam, fojtogass, és fenekelj el. Te vagy itt velem, Will, és nem más. Ezt az oldaladat is kívánom.”

Ez az ami nálam kivágta a biztosítékot. Magasról teszek rá, hogy spoileres lesz vagy sem, de akkor is elmondom/leírom: Jackie azért költözött haza a szüleihez mert az ex véresre verte és szinte megölte, ezért pedig Jackie börtönbe juttatta a fazont. De ha szexuális töltettel történik az agresszió, akkor az már jó, elfogadható, sőt! Ha a verés szexuális élvezetet ad, akkor nem értem egyáltalán miért harcolunk a családon belüli erőszak és a nők bántalmazása ellen? Értem én, hogy ez annak a szemléltetése, hogy a két agresszió között fényév a távolság, de valahogy nehezen tudom elhinni, hogy egy félholtra vert nő bármikor is élvezetet találna a későbbiekben a hajtépésben és fenekelésben. De ez csupán az én véleményem és úgy gondolom, hogy ezt a “Szürkének” tulajdonított klisét már nagyon el kellene engedni. Száz+ parafília létezik és a szám állandóan növekszik, tehát ha annyira muszáj a statisztikai átlag szexuális viselkedésétől eltérőt írni, akkor bőven van miből választani. Ez a fenekelősdi csont már nagyon le van rágva.
Nem kedveltem különösebben a szereplőket sem. Jackie, mondjuk, szimpatikus volt, nehéz évek álltak mögötte és rendesen helyt állt, vagy legalábbis megpróbálta. Will viszont teljesen ellentmondásos személyiség volt. A hősszerelmestől a dominánsig minden lehetséges formát hozott. Nem akart gyermekeket – ezért is volt vazektómiája –, de azért Jackie fiának első pilanattól az apapótlék szerepét veszi át, és a végén Jackie 1:1000-hez valószínűségű terhessége már erősen túlzás volt. Jackie szüleit sem igazán kedveltem, mert míg az apja egy akarnok alkoholista volt, addig az anya a másik végletbe tartozott és erősen hajazott egy tündér-keresztanyára.
A fentiektől függetlenül a történet élvezhető azok számára, akik kedvelik az erotikus történeteket és nem zavarja őket az időnkénti tömény rózsaszín köd. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni, mert nem kell sokat gondolkozni rajta, sőt! egyáltalán nem kell. Én minden esetre mást és többet vártam a történettől a fülszöveg olvasása után. Szórakoztató, de senki világát megrengetni nem fogja… meg az ízlések és a pofonok…