Idén novemberben jelent meg a Könyvmolyképző kiadó
gondozásában az Edenbrooke duológia előzménykötete. Tartsatok velünk december
5-11 között, ha részt vesztek a nyereményjátékunkban, megnyerhetitek a kiadó
által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!
Philip Wyndham sohasem irigyelte a bátyját, Edenbrooke leendő örökösét. Inkább lenne a maga szerencséjének a kovácsa, mint hogy a cím és a rang szabta korlátok között éljen. De amikor a bátyja váratlanul meghal, Philip élete is fenekestül felfordul, mivel a körülmények azt követelik tőle, hogy feladja addigi életét. Philip felölti új szerepét, és London legkörülrajongottabb agglegényeként felváltva vergődik a berzenkedés, az unalom és a düh fogságában. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, mert egy este a sors egy fogadóba vezeti, ahol hősünk megismeri a páratlan Marianne Daventryt.
Könyvmolyképző
kiadó, 2017
Eredeti
mű: Julianne Donaldson – Heir to Edenbroke, 2015
Ez
az a történet(ecske), amiről nem tudom, hogy miért kellett megírni. Egy
kiegészítő kis szösszenet a már korábban megírt Edenbrooke című regényhez, amit
a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából mi is olvashattunk még 2015-ben. Bár tavaly
is jelent meg a szerzőtől könyv (Blackmoore), az egy önálló történet, és semmi
köze nem volt Edenbrooke-hoz vagy annak örököséhez.
Nos,
itt ez a kis kiegészítő novella, ami símán elfért volna az eredeti történet
előtt bevezetőnek. Ez nem a kiadó hibája, a szerző is három évvel később írta
meg, mert miért ne, és mert Philip Wyndhamot mindenki a modern korban írt
klasszikus romantika Mr. Darcyjaként látta betörni az irodalmi piacra és a női
lelkekbe. Szó se róla, Philip nagyon kedves, nagyon szerethető, de azért Mr.
Darcy karizmájáig még van.
Ne
tessék félreérteni, ezt a kis történet nem rossz, sőt! Csak nem utólag kellett
volna megírni.
Ez
egy klasszikus romantikus történet, ami a 19. század eleji Angliájához kötődik.
Akik járatosak az angolszász klasszikus romantikus irodalomban, azok azt is
tudják, hogy kékvérűnek lenni nagyszerű dolog, ha van pénz és te vagy az
örökös, mert akkor mindenki a te kedved lesi, érted rebegnek a kiasszonykák
szempillái és téged üldöznek a lányos mamák.
Pech
– vagy Phillip saját bevallása szerint szerencse – nem ő az örökös, hiszen ő
csak másodszülött, a tartalékos, és mint olyan, éli a
másod-harmad-sokadszülöttek (mert kékvérűék általában meglehetősen szaporák)
megszokott életét, azaz választ a katonai vagy az egyházi pálya közül. Philip a
seregbe, mi több háborúba vonul Spanyolországba. Itt éri utól anyja levele.
“Előre sejtettem, hogy a levélben anyám
elsősorban szülői aggodalmait igyekszik kifejezni elkényeztetett, fennhéjázó és
kiállhatatlan Charles bátyámmal kapcsolatban, aki apám egyetlen örököseként a
gazdag arisztokraták vérlázítóan henye életét élvezte. Nem mondhatnám, hogy
nagyon együtt éreztem volna a bátyámmal az állítólagos gondjai miatt.
Reménykedtem, hogy William öcsémről is megtudhatok valami érdekeset, aki
Oxfordban tanult. Louisa az önfejű legkisebb gyermek szerepében tűnik majd fel,
aki olyan gyönyörű, hogy az már botrányos. Ezután következnek a birtokot, a
bérlőket vagy anyám távoli rokonait érintő hírek. Röviden, arra
számítottam, hogy a levél gondolatban hazarepít anyám mellé, arra a helyre,
amit kedvenc gyermekeként már évek óta nem tölthettem be a katonáskodás miatt. ”
(Julianne Donaldson – Edenbrooke örököse,
Könyvmolyképző Kiadó, 2017)
Philip visszaemlékezéseiből az is
nyilvánvaló, hogy Charles, az örökös nem éppen szeretnivaló, de Isten nem ver
bottal, hanem ez esetben tüdőbajjal, tehát Philip ígéretes katonai pályája az
őrnagyi rangnál véget is ér, és éljen Sir Philip Wyndham. – Egyébként senkinek
nem tűnt fel, hogy a Wyndham név már előfordult Julia Quinn-nél? Ő két
részes történetet (Wyndham két hercege) írt a névhez/címhez kapcsolódóan.
Ez Philip története. Gyermekkori
visszaemlékezések, a katonaság, a friss örökösi státusz, amikoris címének
köszönhetően véget ért nyugodt élete és az előnyös házasságot remélők
céltáblájává vált. Egészen addig, amíg azon a bizonyos estén, abban a bizonyos
fogadóban, teljesen a véletlennek köszönhetően összetalálkozik Marianne
Daventry kisasszonnyal. Akik már olvasták az Edenbrooke-ot, tudják miről
beszélek.
Ennek a történetnek egyetlen, nagy hibája
volt: nagyon rövid. A szerző stílusa annyira gördülékeny, annyira szerethető,
hogy történetei (legyen az bármelyik) letehetetlenek. A klasszikus romantika
kedvelői minden bizonnyal rajongani fognak ezért a kis szösszenetért, de
természetesen mindig közbeszólnak az ízlések és a pofonok... Én még több
Julianne Donaldson könyvet akarok!!!
A történethez kapcsolódik a többször is emlegetett:
Edenbrooke
Könyvmolyképző, 2016, 2015
Edenbrooke, 2012
Mostani nyereményjátékunkban minden résztvevő blogon
találtok egy férfi főhőst valamelyik történelmi romantikus regényből, a ti
feladatok annyi lesz, hogy beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába annak a
könyvnek a címét, amelyben szerepel. Jó játékot! Ne feledjétek, ha velünk tartotok,
megnyerhetitek a kiadó által felajánlott 3 nyereménypéldány egyikét.
Figyelem! Felhívjuk a
figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan
javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben
értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb
nyertest sorsolunk.
4. állomás: Ian Mackenzie
12.05 - Sorok között
12.06 - CBooks
12.07 - Könyvvilág
12.08 - Betonka szerint a világ...
12.09 - Dreamworld
12.10 - Deszy könyvajánlója
12.11 - Kristina blogja