A herceg emberei 1
Egy nap
váratlan látogató kopogtat a Manton Nyomozóiroda ajtaján. Az igencsak dühös
herceg, Maximilian Cale magyarázatot követelve kér bebocsátást. Azt állítja
ugyanis, hogy az irodavezető testvére orvul rászedte őt, és nem átallotta azt
hazudni, hogy az ő halottnak hitt bátyja él. A helyszínen azonban csak az
igézően szép Lisette-et találja, az őt becsapó férfi húgát, aki hiába próbál
magyarázattal szolgálni. Cale szentül hiszi, hogy a testvérek összejátszanak
ellene, a nő azonban váltig állítja, hogy mind ő, mind a fivére ártatlan.
Lisette végül meggyőzi Maximiliant, hogy együtt próbálják meg kideríteni, hová
tűnhetett a bátyja, és hogy valóban él-e a herceg testvére. Azért, hogy a nő
tisztességén folt ne essen, kénytelenek inkognitóban, férjként és feleségként
útra kelni. Ahogy úti céljuk, Párizs felé tartanak, a kényszer szülte helyzet
megannyi izgalmat tartogat számukra, a legnagyobb kihívás elé mégis tulajdon
szívük állítja őket. Vajon hihetnek az érzéseiknek, és teret engedhetnek a
vágyaiknak, vagy az egész nem több egy hirtelen fellángolásnál?
Sabrina
Jeffries új sorozatának, A herceg embereinek első kötetében sem izgalmakból,
sem szenvedélyből, sem pedig humorból nincs hiány. Igazi ínyencfalat a
romantikus regények kedvelőinek.
General Press,
2017
Eredeti mű:
Sabrina Jeffries – What the Duke Desires, 2012
Új sorozatot indít a General Press – legalábbis remélem – Sabrina Jeffriestől, A herceg embereit.
Három
félbehagyott könyv után úgy kellett ez nekem mint fuldoklónak a levegő. Amennyire
nem szerettem a szerző előző könyvét a Karácsonyi csoda-t, annyira kedveltem ezt.
Mindjárt az
előszóban szépen felvezetődik a történet: Rathmoore vikomtja vadászbalesetben
végzi földi pályafutását és két családja egymásnak feszül. Kettő bizony, mert a
kor szokásai szerint volt neki egy törvényesen kialkudott felesége, aki az
örököst és a tartalékost biztosította a címnek (George és Dom), és volt a szíve
szerinti családja: egy francia színésznő és a kapcsolatukból származó utódok:
Tristan és Lisette. S mivel a vikomt egyáltalán nem titkolta második családját,
a gyermekek szinte együtt nőttek fel, az örökös kivételével, aki mély gyűlöletet
érez a párhúzamos család tagjai iránt és amint lehet földönfutóvá is teszi
őket. S velük együtt saját testvérét is, amiért az a Bonnaud-ék pártját fogta.
Itt tízenkét
évet ugrik a történet, Londonban vagyunk, a Manton nyomozó irodában, melyet a
kisemmizett Dom Manton vezet és működtet a frissen Londonba visszatért
féltestvére, Lisette segítségével. Tristan még mindig Franciaországban van és
nem is térhet vissza Angliába az új Rathmoore vikomt miatt, aki mindenképpen
börtönbe szeretné juttatni a közös apjuk halála után elkövetett lopás miatt –
bár vitatható, hogy az lopás volt-e.
Ekkor lép a
színre Lyons hercege, Maximilian Cale, aki Tristanon szeretné számon kérni azt
a megtévesztő üzenetet, amit réges-rég elrabolt bátyjával kapcsolatban küldött
neki, hogy aztán meg se jelenjen a kért találkozón. Lyons hercege, aki a Hallstead Hall bajkeverői sorozatból már
ismert Gabriel Sharpe barátja, és erről a barátságről többször is említést tesz a történet
folyamán a szerző.
Itt veszi
kezdetét Lisette és Lyons hercegének kalandja oda-vissza Franciaországba, amely
egyrészt a testvéreik utáni izgalmas nyomozásból áll, másrészt ez adja majd a
történet romantikus szálát is, hiszen a herceg és a nyomozópalánta Lisette
természetesen közel kerül egymáshoz és jön a nagy szerelem. És fontos szerepet kap a történetben egy hímzett zsebkendő is.
Szórakoztató,
ahogy a két erős jellem egymásnak feszül, ahogy egymás iránti bizalmatlanságuk
miatt csupán információmorzsákat árulnak el a másiknak, ahogy megpróbálják csőbe húzni,
átverni a másikat. Ez sajnos egy idő után átmegy egy akarom-nem akarom, egymás
kerülgetése játékba, ami azért nem volt rossz, csak hosszú.
A két főhősről
el kell mondanom, hogy nem a klasszikus romantikus történetek megszokott
típusai. A herceg ugyan magas és impozáns, de nem lehet szívdöglesztően
jóképűnek mondani, ahogyan Lisette sem egy szépség, kezdve az átlagon felüli
magasságával és szénfekete, zabolázhattalan loboncával, egészen a terjedelmes
mellbőségig, amivel a természet megáldotta. Szóval fizikailag sem egy kecses
angol virágszál, aki védelemre és gyámolításra szorul, a természete pedig
minden, ami egy finom, angol úrinő ellentéte: szókimondó, független, akaratos, kalandvágyó
és kicsit sem érdekli Őhercegsége rangja.
Erotika is van
a történetben, hiszen Lisette és a herceg között lángol a szerelem és az érzéki
vonzalom. S nem csak erotika, hanem humor is van bőven, mert, mint mondtam,
Bonnaud kisasszony egyáltalán nem tesz féket a nyelvére.
“– Én is kedvelem önt, maga faragatlan
szamár – mondta Lisette, aztán, amiért ilyen vallomásra ragadtatta magát,
bosszankodva hozzátette: – De ha még egyszer megmarkolja a mellem, esküszöm,
hogy felpofozom.”
Természetesen
ott a végén a happy end és szívesen mondanám azt is, hogy a gonosz – ez esetben
George, Rathmoore vikomtja – elnyeri méltó büntetését, de ez nem történik meg.
Legalábbis nem ebben a részben. De még van a sorozatból három és fél rész, bőven
van ideje megbűnhődni. S e történet végére azzal is tisztába jön mindenki, hogy
miért A herceg emberei a sorozat címe.
Pörgős,
szórakoztató, nagyon jól felépített, vérbeli klasszikus romantikus történet
volt, aminek egyetlen, hatalmas hibája van: a folytatásaira minimum a jövő évig
kell várni. Nagyon szerettem a cselekményt, a szereplőket, a megoldásokat, bár
azt az akarom-nem akarom játék a főhősök között kissé sok volt.
A klasszikus
romantikus írások kedvelőinek nyugodt lélekkel ajánlom, szórakoztatni fogja
őket… de természetesen az ízlések és a pofonok…
A sorozat további részei, egyelőre angol nyelven:
2. When the Rogue Returns
3. How the Scoundrel Seduces
3.5 Dorinda and the Doctor (e-történet)
4. If the Viscount Falls