2017. június 19., hétfő

Sabrina Jeffries - Mire vágyik egy herceg?

A herceg emberei 1


Egy ​nap váratlan látogató kopogtat a Manton Nyomozóiroda ajtaján. Az igencsak dühös herceg, Maximilian Cale magyarázatot követelve kér bebocsátást. Azt állítja ugyanis, hogy az irodavezető testvére orvul rászedte őt, és nem átallotta azt hazudni, hogy az ő halottnak hitt bátyja él. A helyszínen azonban csak az igézően szép Lisette-et találja, az őt becsapó férfi húgát, aki hiába próbál magyarázattal szolgálni. Cale szentül hiszi, hogy a testvérek összejátszanak ellene, a nő azonban váltig állítja, hogy mind ő, mind a fivére ártatlan. Lisette végül meggyőzi Maximiliant, hogy együtt próbálják meg kideríteni, hová tűnhetett a bátyja, és hogy valóban él-e a herceg testvére. Azért, hogy a nő tisztességén folt ne essen, kénytelenek inkognitóban, férjként és feleségként útra kelni. Ahogy úti céljuk, Párizs felé tartanak, a kényszer szülte helyzet megannyi izgalmat tartogat számukra, a legnagyobb kihívás elé mégis tulajdon szívük állítja őket. Vajon hihetnek az érzéseiknek, és teret engedhetnek a vágyaiknak, vagy az egész nem több egy hirtelen fellángolásnál?
Sabrina Jeffries új sorozatának, A herceg embereinek első kötetében sem izgalmakból, sem szenvedélyből, sem pedig humorból nincs hiány. Igazi ínyencfalat a romantikus regények kedvelőinek.


General Press, 2017
Eredeti mű: Sabrina Jeffries – What the Duke Desires, 2012


Új sorozatot indít a General Press – legalábbis remélem – Sabrina Jeffriestől, A herceg embereit.
Három félbehagyott könyv után úgy kellett ez nekem mint fuldoklónak a levegő. Amennyire nem szerettem a szerző előző könyvét a Karácsonyi csoda-t, annyira kedveltem ezt.
Mindjárt az előszóban szépen felvezetődik a történet: Rathmoore vikomtja vadászbalesetben végzi földi pályafutását és két családja egymásnak feszül. Kettő bizony, mert a kor szokásai szerint volt neki egy törvényesen kialkudott felesége, aki az örököst és a tartalékost biztosította a címnek (George és Dom), és volt a szíve szerinti családja: egy francia színésznő és a kapcsolatukból származó utódok: Tristan és Lisette. S mivel a vikomt egyáltalán nem titkolta második családját, a gyermekek szinte együtt nőttek fel, az örökös kivételével, aki mély gyűlöletet érez a párhúzamos család tagjai iránt és amint lehet földönfutóvá is teszi őket. S velük együtt saját testvérét is, amiért az a Bonnaud-ék pártját fogta.
Itt tízenkét évet ugrik a történet, Londonban vagyunk, a Manton nyomozó irodában, melyet a kisemmizett Dom Manton vezet és működtet a frissen Londonba visszatért féltestvére, Lisette segítségével. Tristan még mindig Franciaországban van és nem is térhet vissza Angliába az új Rathmoore vikomt miatt, aki mindenképpen börtönbe szeretné juttatni a közös apjuk halála után elkövetett lopás miatt – bár vitatható, hogy az lopás volt-e.
Ekkor lép a színre Lyons hercege, Maximilian Cale, aki Tristanon szeretné számon kérni azt a megtévesztő üzenetet, amit réges-rég elrabolt bátyjával kapcsolatban küldött neki, hogy aztán meg se jelenjen a kért találkozón. Lyons hercege, aki a Hallstead Hall bajkeverői sorozatból már ismert Gabriel Sharpe barátja, és erről a barátságről többször is említést tesz a történet folyamán a szerző.
Itt veszi kezdetét Lisette és Lyons hercegének kalandja oda-vissza Franciaországba, amely egyrészt a testvéreik utáni izgalmas nyomozásból áll, másrészt ez adja majd a történet romantikus szálát is, hiszen a herceg és a nyomozópalánta Lisette természetesen közel kerül egymáshoz és jön a nagy szerelem. És fontos szerepet kap a történetben egy hímzett zsebkendő is.
Szórakoztató, ahogy a két erős jellem egymásnak feszül, ahogy egymás iránti bizalmatlanságuk miatt csupán információmorzsákat árulnak el a másiknak, ahogy megpróbálják csőbe húzni, átverni a másikat. Ez sajnos egy idő után átmegy egy akarom-nem akarom, egymás kerülgetése játékba, ami azért nem volt rossz, csak hosszú.
A két főhősről el kell mondanom, hogy nem a klasszikus romantikus történetek megszokott típusai. A herceg ugyan magas és impozáns, de nem lehet szívdöglesztően jóképűnek mondani, ahogyan Lisette sem egy szépség, kezdve az átlagon felüli magasságával és szénfekete, zabolázhattalan loboncával, egészen a terjedelmes mellbőségig, amivel a természet megáldotta. Szóval fizikailag sem egy kecses angol virágszál, aki védelemre és gyámolításra szorul, a természete pedig minden, ami egy finom, angol úrinő ellentéte: szókimondó, független, akaratos, kalandvágyó és kicsit sem érdekli Őhercegsége rangja.
Erotika is van a történetben, hiszen Lisette és a herceg között lángol a szerelem és az érzéki vonzalom. S nem csak erotika, hanem humor is van bőven, mert, mint mondtam, Bonnaud kisasszony egyáltalán nem tesz féket a nyelvére.
“– Én is kedvelem önt, maga faragatlan szamár – mondta Lisette, aztán, amiért ilyen vallomásra ragadtatta magát, bosszankodva hozzátette: – De ha még egyszer megmarkolja a mellem, esküszöm, hogy felpofozom.”
Természetesen ott a végén a happy end és szívesen mondanám azt is, hogy a gonosz – ez esetben George, Rathmoore vikomtja – elnyeri méltó büntetését, de ez nem történik meg. Legalábbis nem ebben a részben. De még van a sorozatból három és fél rész, bőven van ideje megbűnhődni. S e történet végére azzal is tisztába jön mindenki, hogy miért A herceg emberei a sorozat címe.
Pörgős, szórakoztató, nagyon jól felépített, vérbeli klasszikus romantikus történet volt, aminek egyetlen, hatalmas hibája van: a folytatásaira minimum a jövő évig kell várni. Nagyon szerettem a cselekményt, a szereplőket, a megoldásokat, bár azt az akarom-nem akarom játék a főhősök között kissé sok volt.
A klasszikus romantikus írások kedvelőinek nyugodt lélekkel ajánlom, szórakoztatni fogja őket… de természetesen az ízlések és a pofonok…





A sorozat további részei, egyelőre angol nyelven:


2. When the Rogue Returns

3. How the Scoundrel Seduces

3.5 Dorinda and the Doctor (e-történet)

4. If the Viscount Falls