Mit olvastam mostanában? - 2025 január-február

   Az olvasás sokunk számára nem hobbi, hanem életforma. És nem feltétlenül azért űzzük, hogy minden könyvről részletesen beszámoljunk azoknak, akik követik a blogjainkat. Azt hiszem már elmondtam, legalább egyszer, hogy nem azért születik kevesebb bejegyzés, mert kevesebbet olvasok, hanem mert egyszerűen sajnálom a bejegyzés megírására szükséges időt elvenni az olvasástól.

   Pár szót ejtenék néhány olyan könyvről, amit mostanában olvastam – természetesen azokon kívül, melyekről már írtam egy-egy külön posztot a blogban –, hátha valaki kedvet kap hozzájuk (vagy nem).

Devney Perry – Jasper Vale (Eden család 4)

Eredeti cím: Jasper Vale, 2023

Kossuth, 2025

   Modern családregény, amely nem hagyott különösebb nyomot. Igen, élvezhető, mondanivalója is van, de nem az a fajta, ami alapjaiban megrengeti az ember világát.

   A főszereplők szerethetőek, és mindkettőjüknek megvan a maga baja. Jasper Vale – ez a férfi főhős (és a könyv) neve rengeteg sebet, frusztrációt hordoz magával. Meg egy enyhén szólva zavart exet. Eloise Eden – a hat Eden leszármazott közül a negyedik, akinek a történetét bemutatja a történet – a célt látja maga előtt, mindent alárendel neki. Egészen addig, míg Vegas közbe nem szól és megváltoztatja a játékszabályokat. Két olyan embernek az alakuló kapcsolata, akik nagyon más családi háttérrel rendelkeznek: Jasper családja a külsőségeknek él, Eloise-é pedig már giccsesen tökéletes.

   Mindenképpen érdemes elolvasni, és még hátra van további két rész. Reménykedjünk, hogy magyarul is olvashatjuk.

Lorraine Heath – A vikomt megkísértése (Sakkfigurák: a csábítás mesterei 3)

Eredeti cím: In Want of a Viscount, 2024

Vinton, 2025

   Kellemes olvasmány azok számára, akik szeretik Heath írásait és a történelmi romantikusokat. Viszont vannak zavaró dolgok. Például az, hogy az előző kötetekben lefordították magyarra a sakkfigurák megnevezését, most viszont nem. Ami érthető is, hiszen ezeket az elnevezéseket az előző két rész fodítója nem kezelte helyesen. Egyébként is zavaró volt a szereplők ilyen-olyan neveken vagy címeken való emlegetése, ami azt eredményezte, hogy néha azt sem tudtam kiről van szó. A történet a megszokott: erős női karakter, erős férfi főszereplő, akiket a közös érdek és egymás iránti érdeklődés összehoz. És egy oltárian bunkó anya, akinek csak a rang számít. Semmi extra.

   Erős közepes, és örülök, hogy ezzel záródik is a sorozat, mert nem hiszem, hogy lenne türelmem még egy ilyenhez.

Emily Hart – A becstelen (A korona lovagjai 1)

Book Dreams, 2020

   Igazság szerint ezzel az olvasással tartoztam a szerzőnek, s nem kevés ideje. Történelmi romantikus, ami mostanában egyre ritkábban jelenik meg magyar nyelven, és egy öt részes (pillanatnyilag) sorozat indítókötete. Nem mondanám, hogy zseniális volt, de nem is volt rossz. Nagyrészt betartotta a zsánerre jellemző szabályokat, tisztában volt a kor és az ábrázolt társadalmi réteg szabályaival, tehát a szerző rendesen elvégezte a házi feladatát. Megvolt az egyensúly a romantikus szál és a cselekmény „izgalmasabb” része között, bár a téma nem eredeti, több hasonló könyvet is olvastam már, ahol a nemes úr a korona szolgálatában kémkedik valamilyen háború alkalmával.

   A szerző teljesen mellőzi az erotikát, ami nem feltétlenül rossz. Viszont túl sok szereplője volt, és ez néha megkavart. Minden bizonnyal ezek a mellékszereplők majd visszaköszönnek egy-egy következő rész főhőseiként. 

   Azt mondanám erről a könyvről, hogy ígéretes. S ezt alátámasztja több ismerősöm véleménye is. Ők már az egész sorozatot olvasták, és szerintük egyre jobb lesz – a borítóik mindenképpen.

Louise Bay – Dr. Nagyképű (Csábító dokrorok 2)

Eredeti cím: Dr. Perfect, 2023

Álomgyár, 2025

   Soha nem értettem meg, hogy a kiadó munkatársai miért éreznek kényszeres vágyat arra, hogy megváltoztassák egy könyv címét. A történet főhőse minden volt, csak nagyképű nem, tehát az aki eldöntötte, hogy ennek a könyvnek magyarul Dr. Nagyképű cím alatt kell futnia, halvány segédfolgalma sem volt arról, hogy miről szól, mert nem hogy nem olvasta, de bele sem nézett. 

   A történet egyébként középszerű, egy olyan párosról, melynek tagjai nem azzal foglalkoznak, amire tulajdonképpen vágynának. A férfi orvos – orvosdinasztia tagja, mi más lehetne? –, de író szeretne lenni, a nő pedig minden állást elvállal, hogy összegyűjtse a pénzt a híres szakácsiskolára. 

   Közhelyes megoldások gyűjteménye, erősen meggondolom, hogy a sorozat következő részét kézbe veszem-e, vagy sem, mert ez egyre gyengébb.

Kate Moore – Felix, a közös cica (Felix 1)

Eredeti cím: Felix, the Railway Cat, 2017

Művelt Nép, 2024

   Az egyetlen dolog, ami rávett, hogy kézbevegyem ezt a könyvet – tekintve kiadóját – az a kisállatok iránti szeretetem volt. Szeretem a macskákat, gondoltam egy vicces kis történet lesz egy klassz macsekről. Voltak már ilyen könyvek, s az ember reménykedik.

   Nos, az egyetlen vicc benne az volt, amikor kiderült, hogy Felix inkább Felicia lenne, mert tulajdonképpen nőstény. Mindez azután, hogy hosszan megszakértették az alsó fertályát. A történet bugyuta, nem tudom hogyan hangzik eredetiben a szöveg, de magyarul mintha gyengeelméjűeknek szólna (max. az óvoda kiscsoportjának). Nagy csalódás volt.

Serena Terry – Mammy Banter – Egy nemmenő anya titkos élete

Eredeti cím: The Secret Life of an Uncool Mum, 2022

Könyvmolyképző, 2024

   Számos olyan könyvet olvastam már, melyeknek központi témája az anyaság. Voltak jobbak, rosszabbak, viccesek, nyálasak. Ez határozottan a jók közé tartozik, vicces is, és tele van öniróniával egy olyan anya részéről, aki hirtelen ráébred, hogy az élete semmi másból nem áll, csak munka-anyaság-család. És ezekben sincs mindig a topon. Továbbá hiányzik neki az énidő, az a valaki, aki azelőtt volt, mielőtt a feleség és anya szerepét magára osztotta.

   Igazság szerint azért is kedveltem, mert nem ír ódát az anyasághoz, hanem abszolút reális képet mutat arról, hogy milyen egy többgyermekes anya élete, akinek több szerepben is helyt kell állnia, de közben elveszíti azt, ami a legfontosabb lenne: önmagát, mert alárendeli magát mások ígényeinek és a társadalom elvárásainak. S amit abszolút pontoztam a történetben az, hogy a főszereplője (aki maga meséli el saját útkeresését, és akinek a férjét receptre kellene felírni minden nőnek, annyira szuper) nem vár kitüntetést azért, mert gyermeket nevel.

   Senki világát nem rengeti meg, de szórakoztat és elgondolkoztat.

Talán sosem fogjuk olvasni

   Az évek során minden olvasni szerető embernek kialakult a saját ízése, kedvenceket avatott, rajongani kezdett bizonyos szerzőkért, vagy épp ellentkezőleg: leírta a szerzőt és bojkottálta írásait. Valamennyien így vagyunk ezzel, épp ezért nagyobb büntetés nincs is egy rajongó számára, mint amikor a kiadó bejelenti, hogy kaszálta a sorozatot, vagy több könyvet nem ad ki egy szerzőtől. Vagy azért nem jelenik meg több könyve a sorozatnak/szerzőnek, mert egyszerűen eltűnik a kiadó a könyvpiacról – mint ahogy nem egyszer előfordult már –, más kiadó pedig nem lát fantáziát a folytatásban, átvételben. Ők tudják miért, de nem szabad elfelejteni, hogy a könyvkiadás nem valami magasztos emberbaráti cselekedet, hanem biznisz, tehát minden mögött a piszkos anyagiak állnak. És igen, a könyvek drágák, de akkor talán nem kellene az élfestéses variánst követelni, ami még drágább.

   Nem tegnap kezdtem olvasni, blogot írni sem, tehát az elmúlt évek során nekem bizony terjedelmes listám lett azokból a művekből, szerzőkből, akiket nem hinném, hogy a közeljövőben (vagy akár a távoliban) magyarul is elolvashatok. Persze elolvashatom angolul (ha épp angol nyelven íródtak), de mit tesz az aki nem ismeri a nyelvet?

   Ez egy abszolút szubjektív bejegyzés, mivel csupán azokat a könyveket-szerzőket-sorozatokat említem meg, melyek hiánya/elkaszálása nekem fáj – meg gondolom másnak is.

   Az egyik lebizarabb dolog amivel találkoztam, az Stephanie Laurens Cynster sorozatával történt. Értem én, hogy az egy monumentális sorozat rengeteg résszel, és egyre kevesebben rajonganak a történelmi romantikusokért, de a kálvária 2008-ban kezdődött, amikor az azóta megszűnt Victoria Kiadó kiadta a sorozat tizedik (A tökéletes szerető) és tizenharmadik (A szerelem ára) részét. Klassz dolog mindjárt a tizedik résszel kezdeni, de ez még nem minden, mert 2015-ben jött a Gabo Kiadó, és megörvendeztetett minket a 16. (Breckenridge vikomt, a megmentő),17. (Eliza Cynster elrablása) és 18. (Glencrae gróf zsákmánya) résszel (bár adtak egy minisorozat nevet: Cynster nővérek). És ez még mindig nem minden, mert 2016-tól kezdődően a Vinton Kiadó (akkoriban Harlequin néven futott) elhozta az olvasóknak a 20. (Mary megszelídítése), 21. (Karácsony a Cynster-kastélyban), 22. (Lucilla szerencséje) és 23. (Marcus titka) részt Cynster-történetek alcím alatt.

   Hasonlóan jártunk Tiffany Reisz Erdendő bűnösök sorozatával is. Az első három részt (A szirén, Az angyal, A herceg) az Egmont-Hungary adta ki 2013-tól kezdődően, majd két rész erejéig (Az úrnő, A szent) az Athenaeum Kiadó folytatta 2015-ben. Hogy miért maradt abba a sorozat magyar nyelvű kiadása, arról hosszan beszéltek ilyen-olyan körökben, és egészen vad dolgokat is lehetett hallani. És végül a Libri tette hozzá a 8,4-es részt (A kastély - ami nem is annyira tartozik a sorozathoz) 2019-ben.

   Búcsút mondtunk Mary Balogh Túlélők klubja sorozatának, melyet három rész (Lánykérés, Az egyezség, Az útitárs) után zárt le a General Press Kiadó, a következő négy részt már nem adták ki. Ahogyan Veronica Henry könyveit sem fogjuk többé magyarul olvasni, sem Madeline Hunter, Eloisa James, Karen Hawkins, Donna MacMeans, Kristan Higgins írásait.

   A Gabo Kiadó ismertette meg velem Jennifer Worth Hívják a bábát sorozatának azonos című első részét. Szenzációs könyv, igaz történet alapján, melyből nagysikerű sorozatfilm is készült (akit érdekel a BBC First most is sugározza). Nos, azzal az egy résszel maradtunk, mert a következő kettő soha nem jelent meg magyarul.

   2020-ban beleszerettem Suzy K. Quinn Egy rossz anya napjója című könyvébe, melyet a Könyvmolyképző Kiadó adott ki. A folytatások sosem jöttek, pedig igazán szórakoztató és vicces, s a Molyon levő értékelések százalékos aránya bizonyíték arra, hogy mennyire szubjektív dolog is az olvasás, nekem tetszett, másoknak nem igazán. Nem baj, az ott egy-két csillagot adók olvassanak helyette Collen Hoovert és dagonyázzanak mások nyomorában. Valamivel jobb fogadtatást kapott a szerző Majd lesz időd magadra, amikor a gyerek alszik című könyve, ami ugyanabban az évben az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg. És azóta semmi a szerzőtől, sehol.

   Ugyanígy kaszálta el a Kossuth Kiadó Jennifer Ashley Mackenzie-McBride sorozatát nyolc rész után. Az eredeti sorozatnak 17 része van, bár ebben több kiegészítő történet is beleszámoltatik. És soha nem olvashattuk el Lisa Kleypas Hathaway sorozatának utolsó két kötetét sem, bár anno egy kiadó ígéretet tett az egész sorozat újboli kiadására. Továbbá búcsút kell mondanunk Jill Mansell könyveinek és M.C. Beaton De klassz’ szálló sorozatának is, mivel a magyar kiadójáról már csak múlt időben beszélhetünk. S magyon hiányzik Susan M. Boyer Lizt Talbot sorozatának folytatása is, a Délvidéki pezsgés után egyetlen részt sem hozott a Könyvmolyképző. Hogy J.R. Ward Fekete Tőr Testvériség sorozatáról már ne is beszéljünk, mert csak ígéretek, ígéretek, hogy ekkor meg akkor jön a következő rész a Pioneer Booksnál

   Röviden, ezeknek a könyveknek-szerzőknek (és nem csak, mert akár holnapig is lehetne folytatni a listázást) a meg nem jelenése szomorít el. Nektek mi hiányzik?

Születésnapi visszatekintő

   Kilenc évvel ezelőtt, egy őrült pillanatban útjára indítottam a blogot. Eleinte nagyon lelkes voltam, mindenről írtam, ami eszembe jutott, aztán rájöttem, hogy ez túl sok időt vesz el az olvasástól (és minden mástól), és visszafogtam magam. Ami azt illeti az utóbbi időben még kevesebbet írok – többnyire blogturnés bejegyzéseket, vagy kiadóktól kapott könyvek recenzióit. Nem mintha nem akarnék, mert az akarat az megvan, különösen egy-egy olyan könyv esetében, amiről ténylegesen lenne mondanivalóm. Csak mindig azzal bíztatom magam, hogy befejezem az épp aktuális olvasmány fejezetét és akkor majd... Két könyvvel később jut eszembe újra, s akkor már valahogy aktualitását vesztette, mert teljesen más jár az eszembe.

   Legyen ez egy kis visszatekintés arra, hogy milyen volt a 2024-es évem, úgy általában.

   Magánéleti szempontból volt jó és rossz is. Jó volt, hogy elutazhattam olyan helyekre, ahol még nem jártam, és épp idejében. Lásd például Georgia – nincs az a pénz amiért én most odamennék, viszont szeptemberben nagyon szuper volt. S azon gondolkodom, hogy az idén nyáron talán meg kellene nézni Grönlandot is, mielőtt a világ első számú bohóca komoly lépéseket nem tesz a bekebelezésére. S az is a jó kategóriába tartozik, hogy néhány dolgot kipipálhattam a bakancslistámon, például a kutyaszánnal való száguldozást. Nem én voltam a hajtó, én csak meresztettem a hátsómat a szánon, de még így is felejthetetlen élmény volt.

   A rossz az volt, hogy ősszel másodszorra is elkaptam a covidot. És én nem voltam olyan szerencsés, mint azok, akik csak legyintenek egyet, hogy áh, a második már fáklyásmenet. Nem volt az. Más volt mint az első, de hasonlóan xar, s legnagyobb fájdalmam az volt, hogy olvasni sem tudtam néhány napig.

   A blog szempontjából, mint már jeleztem, nem sok vizet zavartam, de azért született néhány bejegyzés. S az a fura számomra, hogy az elmúlt évre szóló olvasottsági statisztikában nem ezek a bejegyzések vezetik a listát, hanem évekkel korábbiak, amik pornográf tartalommal dúsított, hanyagolható cselekményű könyvekről szólnak. Persze, az olvasás egy szubjektív folyamat, és ízlés kérdése kinek mi tetszik, de én valahogy azokat a könyveket kedvelem, ahol cselekmény is van, hihetőek, és az erotika nem foglalja el a terjedelem háromnegyedét, mert nem szeretem mások szexuális életét kukkolni, ahogy az eltúlzott lelki nyavalyáikra sem igazán vagyok vevő.

   Nos, ami az olvasást illeti, mennyiségileg sok volt. A Moly szerint 157 könyvet olvastam (nem mind friss megjelenés) – finomvegyes zsánerekben –, de ezekhez még hozzájönnek azok a korábbi olvasmányok, amiket újraolvastam. Nem tudom ki hogy van vele, nekem vannak olyan periódusaim, amikor nem kötnek le a friss megjelenések, és inkább előveszek egy jól bevált és szórakoztató régit. Mert ezért olvasunk, nem? A szórakoztatásért.

   Jöjjön egy kis ízelítő abból, amit a tavalyi év folyamán olvastam. Volt ami biztosan újraolvasós, és olyan is, amit be sem fejeztem.

A legjobb könyv (több is lesz, mert nem tudok dönteni)

Karen Swan: Karácsony gyertyafénynél

Heather Webber: A platántól délre

Jenny Jackson: Ananász utca

Újraolvasós lesz

Ali Hazelwood: Bride – Menyasszony

Lynn Messina: Arcátlan kíváncsiság és Gyalázatos megtévesztés

Susan M. Boyer: Délvidéki pezsgés

Kellemes meglepetés

Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz asszisztense

Sara Goodman Confino: Bajos nőszemély

Mhairi McFarlane: Köztünk marad

Annabel Monaghan: Nora kilép a forgatókönyvből

Szórakoztatott

Kat Ailes: Gondterhes nyomozók

Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent kockára tesz

Laurie Gilmore: A Pumpkin Spice Kávézó

Legrosszabb könyv

Sierra Simone: American Queen – Amerikai királynő

Lauren Blakely: Double Pucket – Álbarátnő akcióban

Vicki James: Rossz esküvői randi

Kedvenc sorozat

Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei

Finlay Donovan

   S ha már sorozatokról esett szó, akkor megemlíteném a filmeket is, mert azért azt is szoktam nézni. Nagyon várom a Passionflix Fekete Tőr Testvériség filmjét, bár a szereplők nem igazán így éltek a képzeletemben. Ééés most becsszóra megígérem, hogy teljesen elengedem a Bridgertont. Nagyon szerettem a könyvsorozatot, a film viszont egyre távolabb kerül tőle – bár azért az első három szezont megnéztem. S ha igaz, amit a negyedik szezonról rebesgetnek itt-ott, akkor nagyon sok Bridgerton-könyv rajongó fog hátat fordítani az egésznek.

   Mit kívánok magamnak az új évre? Sok jó könyvet, és több türelmet a bejegyzések megírásához. És egészséget, mert bármi mást meg lehet venni. Ezt kívánom nektek is.

   Köszönöm, hogy velem voltatok ennyi éven keresztül.

Karácsonyi témájú könyvek dömpingje...

   Néhány nap múlva karácsony, véget ér a bevásárlási roham, a nagy főzési akció, és remélhetőleg a karácsonyfa alatt lapul majd néhány könyv is azok számára, akik olvasni szeretnének. Még mindig nincs késő beszerezni, lesz idő olvasni.

   Ha karácsony, akkor jön az ünnepi témájú könyvek dömpingje, ami az idén mintha a szokásosnál nagyobb lett volna, s mintha egyre korábban jelennének meg. Nem tudnám számszerint megnevezni hány ilyen témájú könyv jelent meg az idén, de az biztos, hogy én a szokásosnál többet olvastam (kész mazochizmus!). Jókat, rosszakat, csiliviliket, giccseseket, s bizony olyan is akadt, ami kitört a sablonból, és amire azt mondtam, ez igen!

   Nem fogom hosszan elemezgetni, hogy melyik könyv milyen és miért olyan, amilyen, hiszen az olvasás szubjektív folyamat, s kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi a menő. Tehát csupán egy felsorolás következik az általam olvasott, idén megjelent karácsonyi témájú könyvekről... meg néhány szó – személyes, szubjektív véleményem, ami esetleg ötletet adhat, hogy az igazán bő választékból melyiket is vegyétek kezetekbe. Azt még el kell mondanom, hogy hosszú ideje ez az első év, amikor egyetlen kiadónál sem jelent meg karácsonyi történet Debbie Macombertől – mondjuk én ezért nem is sírom vizesre a párnám.

   Stefanie Neeb: Comming Home for Christmas – A karácsony összehoz (Menő Könyvek) – ezt sajnos benéztem, mert valahogy elsiklottam az ifjúsági címke fölött, s az első három fejezet sem kötött le annyira, hogy folytassam. Befejezetlen maradt.

   Carrie Elks: Szívek karácsonya (Pioneer Books) – a tavaly (ha jól emlékszem) megjelent Winterville sorozat második része. Akinek tetszeni fog, az örülhet, mert van még belőle bőven. Egyébként kellemes olvasmány, teljesen kiszámítható, és senki világát megrengetni nem fogja, hiába próbálkozik az össznépi karácsony mellett komolyabb témával is a szerző.

   Jenny Hale: Karácsonyi levelek (Cartaphilus) – Hasonló témájú könyvet többet is olvastam már, minden bizonnyal más is, csak ez karácsonykor játszódik, s jön vele a nagy amerikai giccsparádé.

   Shari Low: Egy karácsonyi éjszaka (Könyvmolyképző) – ambiciózus családregény, három generáció története. Kellően zavaros, hogy fenntartsa az érdeklődést, hiszen egyszerre három idősíkban is játszódik, sajnos a vége kellően giccses is. De kellemes olvasmány és érdekes karakterek.

   Hope Holloway, Cecelia Scott: Karácsony a kunyhóban (Cartaphilus) – Ha az ikrek témája már közhely, akkor dobjuk be helyettük a hármasikreket. A karácsony csak bónusz, a történet a nők sorsáról az év bármelyik szakában érvényes lett volna, bár az én ízlésemnek egy idő után túl sok vallási töltetet kapott. Ez egy sorozat indítókötete (Ünnep a hegyek között), aztán vagy lesz folytatás, vagy nem.

   Rebecca Raisin: Flora karácsonyi boltocskája (Pioneer Books) – Fülszöveg alapján rajongtam érte, olvasáskor már egyáltalán. A hősnő annyira fanatikusan karácsonyimádó, és sajnos akkora arca (és szája) is van, hogy átment ellenszenvesbe. Nagyon. Befejezetlen maradt.

   Milly Johnson: Karácsonyt minden napra (Pioneer Books) – Tipikus Milly Johnson könyv egy csipetnyi mágikus realizmussal – nevezzük a karácsony csodájának. Nem rossz, de nem is egetrengető, viszont egészen eredeti.

   Karen Swan: Karácsony gyertyafénynél (21. Század) – A legjobb karácsonyi témájú könyv volt, amit az idén olvastam. Határozottan újraolvasós kategória, s ha bővebben olvasnál róla, akkor, megteheted ITT

   Julie Caplin: Karácsony Skóciában (Libri) – A szerző Egy csésze kávé... sorozatának kilencedik része. Szórakoztató, néha még vicces is, bár megértettem volna, ha a hősnő egy hólapáttal elintézi excentrikus anyját, és az egész átmegy krimibe. Aki szereti Caplin írásait, ebben sem fog csalódni.

   Lilly Hayward: Macska a fagyöngy alatt (General Press) – Kis mágikus realizmus, kis karácsony, sok családi bonyodalom, és természetesen egy macska. Kellemes olvasmány, kitör az ünnepi giccs sémájából.

   Beth Moran: Christmas Every Day – A szerelem körülvesz minket (Kossuth) – Nem túl pörgős, de annál szórakoztatóbb romantikus történet, s a jó az benne, hogy nem a karácsonyon van a hangsúly. Bár azt is el kell mondanom, hogy nem túl eredeti, mert ilyen felállásról is olvashattunk már, nem is egyszer. Ettől függetlenül jó bekuckózni vele.

   Maggie Knox: Karácsonyi helycsere (Kossuth) – Ha egypetéjű ikernővérekről van szó, akkor ugye mindent A két Lottihoz viszonyítunk (jó nagy a csont, lehet rágni). Nos, ez A két Lotti kortárs, felnőtteknek szóló változata amerikai helyszínen, gasztro-regénynek álcázva. Szórakoztató.

   Emma Heatherington: Idén karácsonykor (General Press) – Bővebben olvashatsz róla ITT, de röviden: nem egy pörgős történet, mert inkább a szereplők érzelmi világára fókuszál. Viszont olyan emberekről szól, akiknek a karácsony ilyen-olyan okok miatt nem örömünnep. 

   Susan Mallery: A karácsonyi vendég (Vinton) – A Wishing Tree nevű sorozat első része, elképzelhető, hogy folytatások is következnek, de anyám borogass! A giccs csimborasszója! Ez sem lesz újraolvasós, az már biztos!

   Sarah Morgan: Rendhagyó karácsony (Vinton) – Rendhagyóan rossz volt. Teljesen hihetetlen történet (inkább modern mese), ami a valóságtól messze elrugaszkodik. 

   Kitty Johnson: Öt tél (Kossuth) – Nem kimondottan karácsonyi történet, mondhatni az ünnep csak mellékszereplő az egészben. Komoly témákat bolcolgat, bár néhol kicsit túlzásba viszi az érzelmi vonalat. De érdemes elolvasni.

   Minden bizonnyal más, az ünnepi témakörhöz kapcsolódó könyvek is megjelentek, nekem ennyit sikerült elolvasni... vagy nem, mert kettő is befejezetlen maradt. Keressétek meg a nektek tetszőt és jó olvasást!

Hetedik

   Néhány nap múlva hét éves lesz a blog, s ilyenkor az ember lánya visszatekint az elmúlt évre. S mivel az év végi blogbejegyzést is elblicceltem egy szép hosszú nyaralással (igen, ott nyár volt, és megérdemeltem, mert a belemet is kidolgoztam az utóbbi három évben), elmondanám azt is, hogy milyennek láttam én a tavalyi évet. Röviden: lehangolónak, s azt is elmondom miért.

   Bekövetkezett az, amiről azt gondoltam, hogy ilyen nem lehet a civilizált 21. században: Európában háború dúl és ez sajnos valamennyiünkre kihatással van, akkor is ha távol élünk a harcok súlytotta övezetektől – gondolj csak a számlákra meg az árak rohamos emelkedésére, az inflációra és hasonló finomságokra. Nincs kifejezés arra, hogy mennyire elegem van a ... nos ide most egy politikailag korrekt kifejezést kell találnom, mondjuk úgy, hogy elegem van a függőlegesen hátrányos helyzetű diktátorok személyes ambícióiból, melyeknek mindenki a következményeit viseli, kivéve ők maguk.

   A tavalyi év rossz volt olyan szempontból is, hogy ismét elvesztettünk egy halom ismert embert, Például A Királynőt, aki egy intézmény volt, Pelét, aki maga volt a foci és egy pápát is, igaz, hogy ő már évekkel korábban visszavonult a nyilvánosságtól, de akkor is. S mellettük írókat, színészeket, olyan embereket, akik adtak is valamit a világnak.

   Milyen volt az elmúlt évem? Rohadt. Két és fél év bújkálás után megtalált a covid. Augusztusban, mikor úgy harmincöt fok meleg van, és én nem az a szerencsés voltam, aki kettőt köhintett és kicsit fájt a feje. Igaz, azért mégis szerencsés voltam, mert nem kerültem lélegeztetőgépre, de ez volt az egyetlen jó benne, mert megszenvedtem, mint a kutya. Az egyik haverinám pont akkor akarta megosztani aktuális gondjait velem, s mikor mondtam miért nem tudok rá figyelni, zsigerből rávágta: milyen jó neked! Most már egész nap igazoltan olvashatsz! Nem mondod? Még a szemem sem bírtam kinyitni öt napig.

   De beszéljünk könyvekről, bár az elmúlt évben lényegesen kevesebbet bloggoltam, egyrészt időhiányból, másrészt nem sok könyv talált be ebben az évben. Igen, sokat olvastam (a Moly statisztikája szerint 142 új könyvet), de az elolvasott könyvek egy része újraolvasás volt. Néha jó előszedni a régi kedvenceket, mikor már a harmadik friss megjelenésnek sincs mondanivalója a pornográfia határait feszegető erotikus jeleneteken kívül. Újraolvastam (többek között) a Fekete Tőr Testvériséget, a Maiden Lane sorozatot, Marian Keyes, Veronica Henry, Tasmina Perry könyveit, és Jodi Ellen Malpas Ez a férfi sorozatát – mert, ugye, felröppent a hír, hogy film lesz belőle. Nem lett, s újraolvasva nem is értettem, hogy annak idején mit szerettem benne. Talán azt, hogy egy fokkal jobb alternatíva volt az ötven módon elcseszett szürkének. Igen, Jesse Ward egy érdekes karakter, de kábépersacc ennyivel zárul is az érdekességek listája.

   S ha már filmadaptációkról esik szó bevallom egy ideje már nem nézek ilyesmit. Több olyannal is találkoztam, aminek nyomokban sem volt köze az eredeti műhöz (utóbb a Napsütötte Toszkána okozott tömény csalódást). A filmes borítókat sem szeretem.

   Szívesen írtam volna egy szép, hosszú bejegyzést arról, hogy mik jelennek meg a General Press Kiadó Romantikus Regények sorozatában, de ez nem fog bekövetkezni, hiszen egész évben összesen 4, azaz négy cím jelenik meg, és kettőről már lehet is tudni. Az egyik egy Julie Klassen könyv, amit nem fogok elolvasni, mert nem szeretem a szerző Jane Austent majmoló stílusát (ami jól áll Austennek, nem biztos, hogy működik másoknál is), viszont öröm az ürömben, hogy a másik egy Elizabeth Hoyt könyv lesz.

   Köszönöm, hogy velem voltatok az elmúlt évben is, és következzen a „legek” listája, ahogy én láttam a tavalyi évet könyves szempontból

Brutális

   Az emberkereskedelem és szexrabszolgák világába tettem kirándulást, és kicsit sem volt felemelő. Ha szeretsz mások nyomorában dagonyázni, akkor ez a te könyved.

Pepper Winters – Pennyk – Dollár 1 (Könyvmolyképző)

Figyelemre méltó

   Nem ismertem a szerző nevét, megcsillant, hogy aranypöttyös kategória, megtetszett a fülszöveg és reménykedem, hogy nem utoljára találkoztam Mary Ellen Taylor nevével.

Mary Ellen Taylor: Kikelet ház (Könyvmolyképző)

Mary Ellen Taylor: Téli lak (Könyvmolyképző)

Koppintás szaga van

   Ha olvastad Sally Thorne Gyűlölök és szeretek című könyvét, akkor ezt is olvastad, mert gyakorlatilag ugyanaz, csak egy icipicit másképp

Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés (21. Század)

Legjobban várt folytatás

   Sajnos az idén már hiába is várnék egy újabb Maiden Lane történetre, mert ez volt az utolsó. De lesz majd más Hoyt tollából.

Elizabeth Hoyt: A vágy hercege – Maiden Lane 12 (General Press)

Meglepetés

   A kellemes fajtából méghozzá, mert a felesleges erotikát leszámítva, nem is volt ez olyan rossz.

Emma Chase: Lakeside trilógia (Taníts meg szeretni!, Játssz a szívemen!, Gyógyítsd meg a lelkem! – Álomgyár)

Kedveltem

Rita Falk: Császármorzsa-dráma – Franz Eberhofer 9 (Magistra)

M. C. Beaton: Egy kis lopás nem akadály? – Deklassz’ Szálloda 2 (Lettero)

Tasmina Perry: A yachtparti (21. Század)

Karen Swan: Éjfélkor a hóban (21. Század)

Heidi Swain: A téli kert (21. Század)

Marian Keyes: Fenőttek (Művelt Nép)

Cuki

   Egyike a legszórakoztatóbb könyveknek, melyeket valaha olvastam. Imádtam a tacskót, kész minidíva volt, szerettem a szereplőket, a cselekményt. 

Stefanie London: A tacskó prádát visel (Central Könyvek)

Bugyuta

   Első könyvem a szerzőktől, minden bizonnyal az utolsó is.

Sophie Irwin: Hozományvadász hölgyek kézikonyve (Central Könyvek)

Georgette Heyer: A híres Sophie (Gabo)

Elvesztegetett idő

   Nem titok, hogy nagyon kedvelem a történelmi romantikusokat, s bármikor szívesen olvasom őket, csak nem mindenkinek megy ezek megírása. Egyrészt hiányosak a megjelenített korhoz fűződő ismereteik, másrészt lealacsonyítják arra, ami általában jellemző a munkásságukra: a minél több erotika, annál jobb szintre.

Borsa Brown: Álszemérem (Álomgyár)

Jodi Ellen Malpas: Egy éjszaka a herceggel – Belmore Square 1 (Művelt Nép)

Legrosszabb könyv

   Vitatható, hogy melyik volt a legrosszabb, amit olvastam, mert bőven van miből válogatni. Azért esett a választásom erre, mert felületes, és írója nem végezte el a házi feladatát megírása előtt/közben.

Jodi Ellen Malpas: A brit (Művelt Nép)

Legjobb könyv

   Nos, igazándiból nem volt szerelem első olvasásra találkozásom Karen Swannal néhány évvel ezelőtt. S nem azért, mert nem volt jó a könyv, hanem mert én nem kedvelem azokat a történeteket, ahol hangsúlyos a zsidóüldözés és dúl a háború. Azóta minden magyar nyelven megjelent könyvét elolvastam (néhányat angolul is). Hogy miért pont ez lett az én olvasatomban az elmúlt év legjobb könyve? Azért, ahogy az egész történetet felépítette, amiért nem lehetett megjósolni a végét, ahogy az információkat csepegtette és ezzel elérte, hogy százszor megváltoztassam a véleményemet a dolgok menetéről. És mert megalkotta a világ legellenszenvesebb karakterét.

Karen Swan: A titkos part (21. Század)

   Hogy mit olvasok most? Ali Hazelwood A szerelem képlete (Maxim), és naaaaaaagyon cuki!

A hatodik

   Hat évvel ezelőtt, egy őrült pillanatban egyetlen klikkel útjára engedtem az első blogbejegyzést. Nagyon lelkes és hiperaktív voltam, azóta nagy mértékben csökkent buzgóságom, egyrészt időhiány miatt, másrészt nem kell mindent megosztani a neten az öt perc hírnévért. Én legalább is nem azért csináltam, csinálom. Akik követnek, azok már tudják, hogy jobb dolgom is van, mint naphosszat különböző közösségi oldalakon villogni – a Facebook kivételével –, mint ahogy azt is, hogy szókimondó vagyok és ritkán ködösítek. Ez előreláthatóan soha nem is fog változni.

   Itt vagyunk, az év elején, és mindenki más megírta az éves értékelőjét még decemberben, én ehhez is lusta voltam, hiszen január elején van a blog születésnapja. Minek kétszer dolgozni, ha egyszer is elég?

   Milyen volt az elmúlt évem? A covidot leszámítva szinte jó, bár ezt nem mindenki mondhatja el, hiszen vége lett az utolsó dalnak és elszállt a fekete pillangó is. Szerencsére én nem kaptam el, bár mostanában már nem azon filózom, hogy elkapom-e, hanem hogy mikor. Szóval ezt leszámítva viszonylag jó év volt, kezdve azzal, hogy másoktól eltérően én nem éreztem úgy, hogy belehalok, ha nem süttetem a hasam Zanzibáron, szafarizom Kenyában vagy ereszkedem le sílécen Chamonix gleccserén. Ez nem jelenti azt, hogy bezártam magam a házba, mert azért részt vettem ilyen-olyan eseményeken, csak módjával.

   Meglepetésekkel is szolgált az elmúlt év, olyasmivel, amire igazán nem számítottam. Az, hogy egy blogger egy másik bloggertől lemásol dolgokat és sajátjaként adja el (hogy nem mondjam azt, hogy lop), az lassan olyan természetes lesz, mint a levegővétel. Vannak, akik ezt sportszerűen űzik már. De amikor egy kiadó teszi meg ezt, az tátott szájjal hagy. 

   Azt sem értem, amikor a könyvet, mint terméket, istenítik. Nagyon szeretek olvasni, de a könyv az egy termék. Elolvasom és felteszem a polcra. Esetleg valamennyi idő elteltével előveszem és újraolvasom, bár ez nem gyakran fordul elő a mostanában kiadott könyvekkel, mert nekem továbbra is tele a hócipőm az egy kaptafára gyártott new adult történetek mondva csinált lelki mizériájával, és a pornográfia határait feszegető erotikus maszlagokkal, melyekkel tele a könyvpiac. A szex az élet szerves része, nem írni kell róla és nem olvasni, hanem csinálni, mert mások kukkolása nem pótolja a hiányt, de ugye mindenki másképp viszonyul ehhez.

   Egészen fura dolgok is történtek. Például megkeresett egy írópalánta, hogy nem szeretném-e előrendelni a hamarosan megjelenő első könyvét – nem tettem meg, egy másik pedig egyenesen ajánlót kért könyvéhez, és a kéréshez mellékelte a linket is, ahonnan majd megvásárolhatom magamnak. Szép dolog az egészséges önbizalom, de miből gondolta, hogy imádnám a könyvét és ajánlanám mint kihagyhatatlant? Voltam funkcionális analfabéta, mert nem értettem meg azt, amit a kicsit sem kedves szerző közvetíteni próbált – tehát nem ő nem tudja kifejezni magát írásban, hanem én nem tudok gondolatot olvasni, frusztrált egy olyan szerző szemében, aki a kreativitása hiányát személyi kultusszal próbálja takarni (egyébként ténylegesen frusztrálnak az olyan emberek, mint ő), és újabban már a csürhe tagja is. Ezek után még csodálkozik valaki, ha kerülöm egy bizonyos kategória könyveit? S különben is, miért kellene nekem valakit csupán a nemzetisége miatt támogatnom? Nem azért kellene megtennem kortól, nemtől és nemzetiségtől függetlenül, mert tetszik amit csinál? Szerencsére a többség nem ilyen, és alkalmam volt nagyon kedves, belevaló embereket is megismerni, akik nem teltek el önnön képzelt fontosságukkal. Szóval így irigyelje bárki is azokat a könyveket, amiket "ingyé'" kap egy blogger.

   Ami az olvasást illeti, többnyire a romantikus zsánert preferáltam, de azért becsúszott más is bőven. A Moly szerint 153 könyvet olvastam el, de volt az több is, ha beleszámítom az újraolvasásokat és az előolvasásra kapott könyveket. Ezekből mindössze 39 blogbejegyzés született, abból 23 blogturné keretén belül, tehát fele annak, amit az előző évben írtam. Ez egy ilyen év volt.

   Nem ígérem, hogy az idén többet fogok bloggolni. Azt sem tudnám megmondani, hogy mennyit fogok olvasni, hiszen ez több dologtól is függ, de az biztos, hogy olvasni fogok, hiszen máris van néhány olyan könyv, aminek megjelenését szívrepesve várom. Nem szoktam agyonhype-olt szerzők könyveiért kapkodni, az elmúlt évek alatt rájöttem, hogy akiért a többség rajong, az nekem az esetek 90%-ban nem jön be. S jól megválogatom kinek a könyvéről írok blogbejegyzést, mert nincs szükségem arra a pocskondiázásra, amit akkor kapok, ha netán le merem írni, hogy nem tetszett a könyv, mert...

   De elég a rizsából, lássuk milyen volt az elmúlt év az én olvasatomban. Borítókról nem lesz szó, mert engem a tartalom érdekel, nem a csomagolás.

Legszórakoztatóbb könyv

Maggie Fenton – A herceg liezonja (A pajkos régensség 1) – Könyvmolyképző Kiadó

Suzy K. Quinn – Egy rossz anya naplója – Könyvmolyképző Kiadó

Legjobban várt könyv

J. R. Ward – Az ördög martaléka (A bourbon királyai 3) - Pioneer Books

   Ebből nem született blogbejegyzés, csupán azért, mert dühített az a sok hintáztatás, halasztás, amivel a kiadója hosszú időn át etetett a megjelenését illetően. A történet egyébként nagyszerű lezárása egy remek sorozatnak. Voltak elképzeléseim a gyilkos személyét illetően, amelyek természetesen nem jöttek be. S így, a könyv olvasása után, annyira nyilvánvaló, hogy csakis az a személy lehetett az igazságosztó, de a szerzőnek ezt az utolsó pillanatig sikerült jól titkolnia.

Susan Elizabeth Phillips – Csillagfény (Chicago Stars 8) – Kalliopé Kiadó

Legbrutálisabb könyv

T. M. Frazier – Lawless – Törvényen kívül - Könyvmolyképző Kiadó

   Ebből sem született blogbejegyzés, mert nem volt időm a turnéra, amikor a bloggertársak szervezték. A történet fokozottan brutális és erősen függővégű.

Kedvenc folytatás

Elizabeth Hoyt – A gyönyör hercege (Maiden Lane 11) – General Press Kiadó

   Ettől a sorozattól az idén sajnos el fogunk búcsúzni, mert megjelenik az utolsó rész is.

Rita Falk – Bajorkolbász-társaság (Franz Eberhofer 6) - Magistra

   Nem írtam róla blogbejegyzést (lustaságból), de aki ismeri a sorozatot és főszereplőjét, az tudja mi várható Franz Eberhofertől, a bajor anti-rendőrtől. Bármikor vevő vagyok egy újabb részre.

Legjobb chick lit

Milly Johnson – A pompás Mrs. Mayhew – Pioneer Books

   A legjobb könyv, amit valaha is a szerzőtől olvastam. Csak elvétve tért vissza a könnyed Johnson-i stílus, el sem akartam hinni, hogy ő írta.

Legjobb családregény

Veronica Henry – Karácsony vidéken – General Press

Legjobb könyv

Alessandra Torre – A szellemíró – Könyvmolyképző Kiadó

Legkellemesebb meglepetés

M. C. Beaton – Ha egy üzlet beindul – Lettero Kiadó

   Második könyvem a szerzőtől, aki már nincs közöttünk. Az első, hasonló zsánerű, nem nyerte meg a tetszésem, ezért évekig kézbe sem vettem tőle semmit. Ennek a folytatásait viszont szívesen olvasnám.

Kedvenc karakter

   Továbbra is Lassiter J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség sorozatából, az elmúlt évben a sorozat 17. könyvét olvastam, A megmentőt.

Legnagyobb koppintás

Whitney G – Two Weeks Notice – Felmondólevél – Könyvmolyképző Kiadó

   Nos ezt egy elég bonyolult ügy. Úgy néz ki, hogy Ms G sok romatikus komédiát néz, és szemrebbenés nélkül beleírja könyvébe mindazt, amit mások már előtte megalkottak. Kezdve a könyv címével, ami azonos a Hugh Grant és Sandra Bullock főszereplésével forgatott filmével, és a főhős is pont olyan apróságokért ugráltatja a hősnőt, mint ahogy a filmben teszi Hugh Grant Sandra Bullockkal. S ha már a főhősről esik szó, akkor a karakter és ahogy munkatársai hozzá viszonyulnak, erősen emlékeztetett Miranda Priestly-re Az ördög Prádát viselből (a filmből és nem a könyvből, mert a könyv azért egy kicsit más). S ezt az összehasonlítást még hosszan lehetne folytatni, de minek?

Legrosszabb könyv

Saya Lopez Ortega – A csábítás szakértője – Könyvmolyképző Kiadó

   Olyan függővéges történet, melynek a folytatását a szerző meg sem írta... vagy megírta és a kiadója visszautasította a megjelentetését, amin egy kicsit sem csodálkoznék. Egy ultrafeminista szupernő, aki egy olyan maffia-szerű „bűnszervezetet” működtet, melynek célja a férfiak megalázása, megkopasztása, tönkretétele. Felületes, eltúlzott, utálatos hősnő, cselekmény nulla, csak önfényezés sok oldalon keresztül. A legszánalmasabb írás címre jó esélyekkel indul, és ennek a nőnek törvény által kellene betiltani az írást.

Elvesztegetett idő kategória

   Bármelyik könyv, amit az Álomgyár Kiadótól olvastam, de az idén ez nem fordul elő, mert teljesen mellőzöm ezeket a kiadványokat.

   Nos, ennyit szerettem volna mondani az elmúlt évről, jövőre veled ugyanitt... remélhetőleg...

Ötödik születésnap

   Amikor öt évvel ezelőtt megírtam az első szösszenetet egy könyvről, nem gondoltam volna, hogy ez – mármint a bloggolás – tartós lesz. Akkoriban volt egy meglehetősen jelentős változás az életemben, és mondjuk úgy, a bloggolással kompenzáltam. A „mi lenne, ha...” már korábban is megvolt, csak hiányzott az utolsó löket, ami útjára indította volna. 

   Ha a helyzet pillanatnyi állását tekintjük, akkor igazándiból még meg sem felelek a most divatos blogger sztereotípiájának, hiszen én régimódi maradtam. Nem szerepelek Instán, Twitteren, Bloglovinon, Tik-Tokon, YouTube-on – és még ki tudja milyen közösségi oldalon a Facebook kivételével. Én egy egyszerű olvasó vagyok, aki leírja a véleményét, semmi több. 

   Nem szoktam évzáró összegzéseket írni, mert sem időm, sem kedvem hozzá, plusz annyian megteszik, hogy az már közhely. Nem kell mindig a nyájjal menni. A blog születésnapja amúgy is januárban van, tehát akár ez is lehetne egy visszatekintés arra, hogy milyen volt az évem. 

   A tetves vírus természetesen rányomta bélyegét az olvasási-bloggolási szokásaimra is. Bár kétszáznál is több könyvet olvastam el az év során (mire jó a kijárási tilalom és a karantén?!), arra már nem volt kedvem, hogy blogbejegyzést is írjak mindegyikről. A blogturnék számát is erősen visszafogtam, mert ezzel a rohadt járvánnyal az ember lánya soha nem tudhatja, hogy mikor vonodik ki a forgalomból, a blogturné pedig felelősséggel jár a könyv kiadója, és különösen a bloggertársak felé, hiszen nem lehet x+1 ember munkáját, időbeosztását megzavarni az ember kénye-kedve szerint. Hogy az olvasókról már ne is beszéljünk, hiszen ők a „fogyasztók”, s sokszor jobban tudják kinek mikor kell posztolnia a recenzióját, mint mi magunk. 

   Egy nagyon fontos dolog, amit az elmúl év során megtanultam, az a „jótét helyében jót ne várj”, mert ugye mindig könnyebb valakibe belerúgni, mint azt mondani, hogy valamit jól csinál. Ugyanakkor az is ismételten szembejött velem, hogy egyeseknek a szőlő még mindig savanyú, bejegyzéseket és ötleteket lopni, lemásolni természetes dolog, és rácsodálkoztam arra, hogy mit hoz ki az emberekből egy ingyen könyv lehetősége. 

   Az elmúlt év során 79 blogbejegyzést írtam és 23 blogturnéban vettem részt, ami nem rossz, de nem is jó, ha az előző évekhez viszonyítom, s akárcsak az korábbi években, most is a romantikus-erotikus írásokról szóló bejegyzések vonzották a legtöbb olvasót, mintha a világ csupa erotikából (vagy annak hiányából) állna. A legtöbbet olvasott bejegyzés Kendall Ryan Az éjszaka ura című könyvéről szólt, pedig azt még 2019-ben írtam. 

   S akkor nézzük a „leg”-ek kategóriáit az én olvasatomban: 

Legunalmasabb könyv 

Frédéric Martel: A Vatikán kínos titkai (Park Kiadó) 

Legnagyobb csalódás: 

T. M. Frazier: Tyrant – Zsarnok (Könyvmolyképző) 

Sawyer Bennett: A vadember – Uncivilized (Könyvmolyképző) 

Legrosszabb könyv: 

Blanka Lipinska: 365 nap (Művelt Nép) 

Legjobban várt könyv: 

Elizabeth Hoyt: A bűn hercege – Maiden Lane 10 (General Press) 

Gail Carriger: Időtlen – Napernyő Protektorátus 5 (Könyvmolyképző) 

Sarah MacLean: A Lepke és a Láng – Keményöklű gazfickók 1 (Könyvmolyképző) 

Megnevettetett 

Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma – Franz Eberhofer 5 (Magistra) 

Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés – Franz Eberhofer 6 (Magistra) 

Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság (Athenaeum) 

Maradandó élmény: 

Lucinda Riley: Pillangószoba (General Press) 

Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete (Park Kiadó)

Kimberley Freeman: Duett (Athenaeum) 

Legbugyutább könyv: 

Rachel Wells: Mindenki macskája, Alfie (Lettero)

Legőrültebb könyv

L. J Shen: A jövő zenéje (Álomgyár) 

   Nehéz tervekről beszélni, mikor a vírus mindenre rányomta a bélyegét – tehát a könyvkiadásra is –, tehát nem sorolom fel mi mindent szeretnék az idén elolvasni, mert kevés kivétellel, azt sem lehet tudni biztosra, hogy mi fog megjelenni. De ez nem is baj, mert szeretem a meglepetéseket. Viszont nagyon szeretném már J. R. Ward A bourbon királyai sorozatának utolsó részét olvasni. Három éve várok rá, s nem vagyok ezzel egyedül. S kimondottan kerülni fogom azokat az írásokat, melyek gyorsan meglovagolták a járványt és annak következményeit.

   Köszönöm ha olvasol, és ismét köszönöm annak a maroknyi embernek, akinek a támogatása nélkül nem lenne ez a blog.