Az idén lényegesen kevesebb blogbejegyzést írtam, mint
eddig bármikor. Nem azért mert kevesebbet olvastam, mert nem, hanem egyszerűen
ritkán volt kedvem bármit is írni. A munkám több volt, és mire hazaértem szellemileg
annyira lerongyolt a nap, hogy inkább feldobtam magam egy jó (vagy nem) könyvvel.
Ha jobban utánagondolok, akkor ebben az időszakban meglehetősen sok könyvet
faltam fel – tiltakozom az ellen, hogy bárki is könyvmolynak nevezzen miatta –,
s most néhányukról mesélnék. Csak röviden, pár mondatban. Nem annyira a
tartalmukról vagy mondanivalójukról, hanem inkább azokról az érzésekről, amiket
bennem keltettek. Majd valamikor folytatása is következik.
Anne Glenconner – Az udvarhölgy
Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában
Margit hercegnő udvarhölgyének nem mindennapi életébe
nyerhetünk bepillantást, aki nyoszolyólány volt a királynő koronázási
szertartásán. Anne Glenconner könyve felfedi a The Crown című
Netflix-sorozat hátterét, valamint beszél a saját élete fordulatos eseményeiről
és tragédiáiról, amelyekben mindvégig bátran helyt állt, és a generációjára
jellemző kitartással vészelte át a nehézségeket.
Anne Glenconner gyerekkora óta közel áll a királyi
családhoz. Leicester ötödik grófjának elsőszülött gyermeke volt, de „nagy
csalódás”-t okozott a családnak, mert lányként nem lehetett örökös. Holkham
Hallban, Anglia egyik legnagyobb birtokának kastélyában nőtt fel, ami
Sandringhammel határos, így sokszor játszottak együtt Erzsébet és Margit
hercegnővel.
Udvarhölgyként és a koronázási szertartás egyik nyoszolyólányaként, Lady
Glenconner a királyi ház történetének hiteles szemtanúja, ugyanakkor a túlélője
és képviselője egy olyan generációnak, amelyben az arisztokrata nők örökség
nélkül maradnak, mégis komoly társadalmi elvárások nehezednek rájuk.
Anne Glenconner a karizmatikus, de rendkívül csapodár
Colin Tennant, Lord Glenconner, felesége lett. Colin Tennant megvásárolta
Mustique szigetét, és Anne Glenconnerrel együtt egy paradicsomot hozott létre
gazdagok és hírességek számára. Egyik első vendégük volt Mick Jagger és David
Bowie, de a szigetet Margit hercegnő is megszerette, és a kedvenc nyaralóhelye
lett.
Anne Glenconner üdítő szellemességgel, őszinteséggel és
bátorsággal számol be az aranykalitkában töltött élete eseményeiről, az életre
szóló barátságáról Margit hercegnővel, és arról, hogy az utóbbi években végre ő
is élvezheti a jól megérdemelt szabadságot, ami mindenkit megillet.
Gabo, 2020
Eredeti cím: Lady in Waiting, 2019
Nem értettem, hogy miért kellene a magyar olvasóknak ismerni
Anne Glenconner életrajzát? Értem én, hogy szerte a világon vannak olyan emberek,
akik rajonganak a brit királyi családért, mert az olyannak tűnhet mint egy
tündérmese, de amíg a könyv a kezembe nem került, azt sem tudtam, hogy a
királynő húgának udvarhölgyei voltak, és az életben nem hallottam Anne Glenconnerről.
Mivel maradtam a könyv olvasása után? – mert becsülettel
végigolvastam ezt az öntömjénezést. Sokkal nem. Az egyetlen értékes információ
az Mustique szigetéhez kapcsolódik, amit a hölgy meglehetősen excentrikus férje
álmodott meg, és a semmiből luxusparadicsomot hozott létre. A többi a saját
fényezése és semmittevéssel, parádézással töltött életének leírása volt.
Sajnálatos, hogy két fiát is elvesztette, szinte a harmadikat is. De talán ha
kicsit jobban odafigyel rájuk és kevesebbet foglalkozik magával és származásával járó előjogaival, akkor a dolgok talán
másként álltak volna.
Brenda Joyce – Szerelem és árulás
(Kémek kéme 1)
Cornwall, 1793. A fiatal, nemesi származású Julianne
lelkes híve a párizsi forradalomnak. Amikor Greystone Hallban felbukkan egy
sebesült francia, a lány tétovázás nélkül befogadja és elrejti. Nem sokáig tud
ellenállni a jóképű férfi sármjának, akinek zöld szemében a forradalom tüzét
látja lobogni. Ám kiderül, hogy romantikus „hőse” valójában egy szökésben lévő
arisztokrata, ráadásul kém. Julianne Londonba utazik, hogy elfelejtse a férfit,
de komoly veszélybe kerül…
Vinton, 2020
Eredeti cim: Seduction, 2012
Nem titok, hogy kedvelem a klasszikus romantikus történteket,
de ezt nem kedveltem. Egy kicsit sem. Nem szeretem azokat a történeteket,
amikor egy-egy hős vagy hősnő egészen a radikalizmusig megy elveivel, és semmilyen
más véleményt nem hajlandó sem meghallgatni, sem elfogadni. Azt meg
különösképpen nem kedvelem, amikor a hősnő divatból hangoztat ilyen-olyan
eszméket, mert tulajdonképpen nem gondolta át, hogy az mivel is járna, és milyen
következményei lennének a családjára nézve.
Felénél abbahagytam, mert untam és idegesített a hősnő. Nem
hiszem, hogy érdekelt leszek a sorozat folytatásaiban.
Catherine Anderson – Epervidék
(Mistic Crek 5 )
Az újrakezdés egy régi szerelemmel a legnehezebb…
Vickie Brownnak a vérében van a vendéglátás. Amikor
meglátja, hogy Slade Wilder szakácsot keres, egyből jelentkezik az állásra. A
döntését azonban sokkal inkább befolyásolja a hirdetés feladója, mint maga a
feladat. Vickie egykor jegyben járt a marhatenyésztővel, a férfi azonban
közvetlenül az esküvőjük előtt darabokra törte a szívét. Sosem kereste többet
Vickie-t, és a közös gyermekükkel sem foglalkozott. Vickie azért tér vissza az
Epervidékre, hogy minden sérelméért elszámoltassa a férfit, aki azonban egészen
máshogy emlékezik a történetükre.
Slade Wilder, a környék egyik legnagyobb gazdaságának a tulajdonosa egyedül él,
és minden vágya, hogy élete munkáját a halála után is biztos kézben tudhassa.
Egykori szerelme szó nélkül tűnt el az életéből, és amikor újra találkoznak,
kénytelen szembenézni azzal, hogy a sok év távolság ellenére az érzései mit sem
változtak a nő iránt. Egyszer azonban már megjárta, így nem kockáztathatja,
hogy Vickie újra köddé válik.
Catherine Anderson regényeinek ismerős romantikus
kisvárosa, Mystic Crek díszletei között ezúttal két ember újra egymásra
találásáért izgulhatunk. Vajon képesek lesznek túllépni a múlt sérelmein,
megbocsátani a hibákat, hogy új esélyt kapjanak az élettől?
General Press, 2020
Eredeti cím: Strawberry Hill, 2018
Egyre jobban meg vagyok győződve, hogy Catherine Anderson
nem nekem írja a könyveit. Gondolom sokan rajonganak érte, és könyveinek piaca
van, másképp nem kerülne évi egy-két új cím a boltokba. Több könyvét is
olvastam, s be kell vallanom, hogy a korábbi írásai sokkal jobban tetszettek,
ezért próbálkozom újra és újra, de úgy néz ki hiába, és lassan el kell engednem.
Catherine Bybee – Vasárnapra elcsábítva
(Hétköznapi feleségek 6)
Maggie Rosenthal munkája során házasságokat szervez, a
magánéletben azonban egy független, két lábbal a földön járó nő, akit még egy
jóképű, napbarnított bőrű, elegáns öltönyt viselő férfi sem tud egykönnyen
elcsábítani. Maggie azért érkezik Sapore di Amoréra, a gyönyörű
nyaralószigetre, hogy ügyfelei számára felmérje mint lehetséges helyszínt, nem
pedig azért, hogy a sziget tulajdonosával flörtöljön. Azonban a férfi
vonzerejének nehéz ellenállni – még az a nő is a hatása alá kerül, aki
kategorikusan elutasítja a szerelmet.
Valentino Masini sikeres, lélegzetelállítóan sármos
üzletember, aki minden idejét a munkájának szenteli. Álmában sem gondolja, hogy
egyszer mindennél jobban fog vágyni a nőre, aki egy nap megjelenik a szigetén
és hurrikánként felforgatja az egész életét. Ám mikor már épp elhatározza, hogy
maradásra bírja Maggie-t, valaki értésükre adja, hogy a nő jobban teszi, ha
eltűnik a szigetről… örökre.
Studium Plusz, 2020
Eredeti cím: Seduced by Sunday, 2015
A sorozat első része tetszett, aztán egyre kevésbé, mert
bár a történet továbbra is a házasságközvetítő céghez kapcsolódik (nyomokban),
a cselekmény már sablonossá vált és sajnos egyre hihetetlenebbnek. És a szerelmi
történethez tartozó kötelező „akció” rész is egyre vadabb. Ebben a részben a
titokzatos, magánéletét és paradicsomi szigetét védő milliomos EGY HÉT!!! alatt
lesz őrülten szerelmes a hősnőbe, annyira őrülten, hogy kész összekötni vele az
életét. Annyira nyálas volt!
A sorozatból még egy rész van hátra – ki tudja mikor fog
megjelenni -, de nem hinném, hogy érdekelt leszek benne.
Jennifer Worth – Hívják a bábát
East End-i igaz történet az 1950-es évekből
(Hívják a bábát 1)
East End-i igaz történet az 1950-es évekből.
A londoni kikötőnegyed, a Docklands élete meglehetősen
kemény volt az 1950-es években.
Jennifer Worth, amikor huszonkét éves korában körzeti bába lett, egyik napról a
másikra a Cable Stret bordélyai, a bombatölcsérekben metilalkoholt ivók
világában találta magát. A gyerekek nyomorúságos körülmények közt jöttek erre a
nyomorúságos világra, gyakran még folyó víz sem volt a lakásokban.
Jennifer Worth könyvéből megismerhetjük a hatalmas
londoni kikötő romantikus szépségét, a poloskától hemzsegő bérházakat, a
betegségtől való rettegést csakúgy, mint a közösség összetartását, és a több
mint tízgyermekes asszonyok hihetetlen tűrőképességét. A humort sem nélkülöző,
hol fölkavaró, hol megható írás egy azóta eltűnt világot kelt életre.
A BBC One 2012 januárjában kezdte vetíteni a könyvből
készült televíziós sorozatot.
Gabo, 2013
Eredeti cím: Call the Midwife, 2002
Ez nagyon jó volt, és nagyon sajnálom, hogy a kiadó soha
nem folytatta a sorozatot. Annyira valós volt, annyira nagyszerűen fogalmazott,
hogy laikusok számára is érthetővé tette a múlt század közepi bába fogalmát. És
különösen azt, hogy lehet faksznik nélkül is szülni. Olvasmányos volt,
szórakoztató és nagyon elgondolkoztató. Betekintést nyújtott az 1950-es évek
Londona szegénynegyedének életébe magánélti epizódokkal téve színesbbé a
történetet. S az sem hanyagolandó, hogy a szerző elsőkézből ismeri mindezt, mert
bár a neveket, helyszíneket megváltoztatta, ez azért mégiscsak egy igaz történt,
hiszen Jennifer Worth maga is bába volt.
Julie Caplin – Egy krémes Párizsban
(Egy csésze kávé... 3)
Párizs egyik eldugott csücskében egy kedves kis cukrászda
csak arra vár, hogy felfedezzék. Könnyen elképzelhető, hogy bájos
sarokasztalainál némi romantika is terítékre kerül…
Nina négy idősebb fivére mindig egészen pontosan tudja,
hogy a család legkisebbikének, egyedüli lányként, mikor, mit kell tennie, és
ezt szívesen a tudomására is hozzák. Így, amikor lehetőséget kap arra, hogy
Párizsba utazzon, és segítőként részt vegyen egy cukrásztanfolyam
lebonyolításában, nem tudja elég gyorsan összecsomagolni a bőröndjét. A dolog
egyetlen bökkenője, hogy a nagyratörő, ugyanakkor rendkívül vonzó séffel,
Sebastian Finley-vel kell együtt dolgoznia, aki nem más, mint az egyik fivér,
Nick gyerekkori barátja, egyben az a férfi, aki iránt időtlen idők óta
romantikus érzelmeket táplál. Ilyen körülmények között nem csoda, ha Ninának
nem csak az ínycsiklandozó krémeseknek és makaronoknak kell ellenállnia, hanem
egy egészen másfajta csábításnak is…
Libri, 2020
Eredeti cím: The Little Paris Patisserie, 2018
Kedves, de felejthető chick lit történet. Szeretem
Párizst, a gasztroregényeket is (mert az én tudományom csak annyira elég, hogy ne
haljunk éhen), még a szerelmi szállal sem volt semmi gond. A baj ott kezdődött,
amikor a lelkes amatőr cukrászok magánszorgalomból kipofozni kezdik a
cukrásztanfolyamuk helyszínéül szolgáló lepukkant cukrászdát, annak ellenére, hogy
mindenki tudja, hogy a tanfolyam végeztével a tulaj szétbombázza és bisztrót
csinál belőle. Ez már nagyon nyálas és nagyon hihetetlen volt.
Meghan March – Bűn és élvezet
(Bűn 1)
A szenvedélynek nem parancsolhatsz!
Egy Riscoff és egy Gable soha nem lehet együtt boldog.
Családjaink viszálykodása már-már legenda.
Tíz évvel ezelőtt Whitney Gable teljesen letaglózott a
hosszú lábával és az álomszép kék szemével. Akkor nem tudtam a nevét, és nem is
érdekelt. Csak azt tudtam, hogy kell nekem ez a nő. És ahogy egy, a
származásához méltó Riscofftól elvárható, megszereztem, amit akartam. Úgy lángoltunk együtt, akár egy máglya, amíg hozzá nem ment egy másik fickóhoz.
Gyűlöl engem. Van is miért, hisz felszólaltam az
esküvőjén, hogy ellenzem a házasságát. Most otthon van, de már nincs gyűrű az
ujján. Azt mondják, egy Riscoff és egy Gable soha nem lehet boldog együtt. De
én még nem végeztem Whitney Gable-lel.
Meghan March, a New York Times, a Wall Stret Journal és a
USA Today bestsellerszerzője ismét felszítja a szenvedély tüzét. A Bűn-sorozat
első része, amely a tiltott szerelemről és a napvilágra kerülő titkokról mesél,
egy családi viszály bugyraiba kíséri az olvasót.
Álomgyár, 2020
Eredeti cím: Richer Than Sin, 2018
Korábban már mondtam, hogy el kell engednem Meghan March
írásait, mert nyilvánvalóan nem vagyunk egy hullámhosszon, de mégsem tettem
meg, mert az ember lánya mindig a csodára vár. A csoda most sem jött, de ez a
történet akár jó is lehetett volna, mert a téma ígéretes volt, bár nem eredeti,
mivel egy modern Rómeó és Júlia variációról van szó, generációkon át tartó
családi viszállyal. Még az is elment volna, hogy váltott szemszögben íródott,
és a két főhős mesélt a maga szemszögéből. Azt is lenyeltem volna, hogy szinte
állandóan ugrált két idősík, múlt és jelen között. Ami mellett nem tudok szó
nélkül elmenni, az a vulgáris nyelvezet, az állandó ribancozás, és az abszolút szexcentrikusság. És az sem
igazán lelkesítő, hogy a szerző ismét több, nyúlfarknyi részre vágta a
történetet.
Ruth Kelly – Szőlőskert Provence-ban
Ava egyre erősebben érzi: EL INNEN, mindegy hová. Muszáj
váltania.
Az állása vakvágány, férje, Mark lelécelt, és egy tonna adósságot hagyott maga
után. Természetesen nem közölte, mikor jön vissza.
Ava hírt kap: elhunyt a nagypapája, és döbbenetes módon
Avára hagyta egész szőlöskertjét, a Chateau Saint Clairt.
Reggelire gőzölgő, friss kávé és croissant – a helybeli
pincér, Jacques pedig kérés nélkül hozza a pohár vörösbort –, Ava kezdi otthon
érezni magát. De őrültség lenne otthagyni mindent, a házasságát, és szerencsét
próbálni gyerekkora helyszínén, amit kiskorában mindig is úgy imádott. Ugye
őrültség lenne?! Ugye tényleg az lenne?!
XXI Század, 2020
Eredeti cím: The Little Vineyard in Provence, 2019
A történet jó lenne, ha nem a világ legellenszenvesebb,
legbugyutább hősnőjével társulna. Ava még
a korát sem használhatja mentségnek, mert nem egy tapasztalatlan fiatal csitri,
hanem egy meglett nő, akinek már egyetemista korú lánya van. Az sem segít, hogy
a történetben van néhány követlezetlenség, és ismét ott az érzékeny téma:
fiatal férfi és iősebb nő kapcsolata – idősebb nőn nem a nagymamát kell érteni,
hanem a férfinál néhány évvel idősebb nőt, például egy generációnyival idősebbet.
Kicsit vontatott, kicsit idealizált és néhol bizony unalmas.
A szép csomagolás és a tetszetős fülszöveg számomra kész átverés volt.