Egy rossz anya 1
A kétségbeeséstől az örömkönnyekig…
Juliette Duffy újdonsült kismama, ám az anyaság nem éppen olyan, mint amilyennek elképzelte. Nem lakik álmai otthonában, ahol virágok nyílnak az ablak előtt. Fogalma sincs, hogyan kell elaltatni Daisyt, és nincs sodrófája. Ha pedig mindez nem volna elég, van Daisynek apja is…
Egy újdonsült anya kudarcai és sikerei.
Fergeteges szórakozás. Vesd bele magad!
Könyvmolyképző, 2020
Eredeti cím: The Bad Mother’s Diary, 2015
Suzy K. Quinn nevével már korábban találkoztam, mikor egy másik kiadó gondozásában megjelent önéletrajzi jellegű írása (Majd lesz időd magadra, amikor a gyerek alszik). Tetszett a szókimondó, gyakran önironikus stílus, a mostanában annyira mellőzött humor, tehát kétség nem fért hozzá, hogy akarom a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelenő könyvét is.
Mire vártam a könyvtől? Könnyed, szórakoztató, romantikus történetre és ez be is jött. Bevallom, hogy amióta megkaptam a Kiadótól, már kétszer is elolvastam. És másodszorra is ugyanannyira tetszett. Most már csak azért szurkolok, hogy jöjjenek a folytatások, lehetőleg záros határidőn belül, mert ez bizony egy pillanatnyilag öt részből álló sorozat indítókötete – bár van előtte egy 0.5-ös rész, ami „a rossz anya” terhességéről szól. S már a cím is jelzi, hogy ez egy naplószerű olvasmány lesz, tehát E/1-ben íródott, maga a hősnő mesél/írja le naplójába a történéseket.
Ez nem egy tipikus szerelmi történet, ahol nő és férfi találkozik, szenvednek egy kicsit a félreértések miatt, s majd jön a rózsaszín köd és a happy end. És nem is egy anyaságra fókuszáló valami. A történet kezdetén nő (Juliette) és férfi (Nick) már együtt él és van egy három hónapos kislányuk, Daisy. A gond csak az, hogy Nick valamikor az idők során abbahagyta a felnőtté válást. Olyan, mintha Juliette-nek két gyermeke lenne: Daisy, a kislánya, és Nick, gyermeke apja. Nick és Juliette kapcsolata kicsit sem rózsás. Nick munka nélküli színész, aki örökösen a nagy áttörésre vár, és emellett súlyos elköteleződés-fóbiában szenved. Csak akkor tesz lépéseket, mikor a körülmények kényszerítik.
Az sem segít a párnak, hogy Nick anyjának városi lakásában élnek, a nő pedig minden lehető és lehetetlen időpontban felbukkan. Mondanom sem kell, hogy „anyós pajtás” nem rajong Juliette-ért, mint ahogy a nő családjáért sem. Egyébként róla lehetne mintázni a felkapaszkodott sznob prototípusát. Az a fajta újgazdag, aki mindenki mást lenéz. És miért tenne kivételt Juliette-tel és családjával, mikor a Duffy család nem tehetős, hanem csupán egy kocsmát működtetnek egy közeli faluban. Mi több, Juliette egyik húgának gyermeke is van, akinek apjáról mélyen hallgat. Tehát a Duffy család semmiképpen nem fér bele abba a képbe, amit a fiának megálmodott, és ennek többször hangot is adott.
Juliette az a típusú karakter volt, akit néha megtéptem volna. Igazándiból tudja, hogy milyen felelőtlen alak Nick, de lenyeli minden szemétségét, mert ugye ő Daisy apja, és a gyereknek szüksége van az apjára. Néha jobb, ha egy ilyen figura minél távolabb van a gyerekétől, és Juliette sok kellemetlenségtől megóvta volna magát, ha hamarabb hátat fordít neki. Mert azért Juliette-nél is van egy határ, de Nicktől nem olyan könnyű megszabadulni, különösen, ha vetélytárs is feltűnik a színen, és nem is akárki.
Ez egy könnyen olvasható, nagyon szórakoztató történet volt emberi kapcsolatokról, családról, hamis barátokról és sok-sok sznobériáról. Meg egy tüdéri kisbabáról. A szereplők valóságosak voltak, senki nem volt túlidealizálva, és kevés kivétellel valamennyien nagyon szerethetőek. A cselekmény hihető, és a szerző nagyon szórakoztatóan mesél nagyon is komoly dolgokról. Mondhatnám, hogy a végkifejlet borítékolható, de nem lenne igaz. Amilyen hülyén viselkedett Juliette, nem voltam biztos benne, hogy végül is ki mellett teszi le a voksát.
Nagyon kedvelten, remekül szórakoztam, jöhetnek a folytatások, mert Juliette történetének még nincs vége. De ez ne rettentsen vissza senkit az olvasástól, mert a történet így is kerek és élvezhető, bár jó lenne tudni mi is történik a továbbiakban Juliette-tel és az egész társasággal, mert bőven vannak elvarratlan szálak.