2020. szeptember 21., hétfő

Kimberley Freeman – Duett



   Egy németországi faluban a fiatal Ellie operaénekesi karrierről dédelget csillogó álmokat. Nagyravágyó ambíciói rengeteg csalódást, sóvárgást és bánatot hoznak majd számára. Londonban a tinédzser Angie megszökik otthonról és Penny Bright néven a popszínpadok ünnepelt kedvence lesz. De egy durva támadás után a félelem és a drog foglyává válik. 
   Az egyik nő elrabolja a másik életét, miközben elveszíti a legnagyobb szerelmét. A másik megpróbál elmenekülni a múltja elől, de nem tudja elkerülni, hogy szembenézzen a legsötétebb emlékeivel. És mindkettejük élete szorosan összefonódik egy zenei producer ambiciózus terveivel. 
   London ragyogó rockéletének díszleteitől Európa operaházainak színpadáig, egy kies görög szigettől isten háta mögötti ausztrál tengerparti vidékig követhetjük nyomon Ellie és Angie történetét. A duett utolsó hangjai azonban csak a szívszorító végkifejletkor hangozhatnak el, amikor visszatérnek a múlt követelő árnyai. 


   Athenaeum, 2020 
   Eredeti cím: Duet, 2007 



   Mikor hónapokkal korábban a Kiadó bejelentette, hogy az idén újabb Kimberley Freeman könyvet jelentet meg, az első kérdésem az volt, hogy mikor. S nagyon igazságtalannak éreztem, hogy felcsigázzák az ember lánya érdeklődését, mikor ennyit kell várni a megjelenésre. 
   Fogalmam sincs, hogy mennyien ismerik a szerző nevét vagy olvassák írásait, mekkora a népszerűsége a magyar olvasók körében, azt viszont tudom, hogy én nagyon kedvelem életszagú történeteit. Tulajdonképpen nála találkoztam először a több idősíkban játszódó történettel anno, amikor az első Kimberley Freeman könyvet olvastam – lehet korábban is volt ilyen, de határozottan ekkor figyeltem fel erre a megoldásra. Ez az ötödik könyvem a szerzőtől, és kivélet nélkül több idősíkban játszódott, a helyszíneikkel pedig a fél világot be lehetett járni, de eddig minden esetben kötődtek Ausztráliához is, ami nem csoda, hiszen a szerző ausztrál. Nevezhetjük ezt lokálpatriotizmusnak is. 
   Ez történet nemcsak két idősíkban, hanem két szálon is fut egyszerre. Az egyik az Egyesült Királyságban Angela Smith története, aki a szökött kamaszból kalandos úton válik popsztárrá, a másik pedig Ellie Frankelről szól, aki egy németországi kis faluban álmodozik operaénekesi karrierről. Ellie és Angie soha nem találkozott egymással, nem is tudnak egymás létezéséről. Őket egy dolog köti össze: Penny Bright, a popsztár, és mindaz ami ezzel együtt jár. És természetesen George, Penny Bright menedzsere. Ha őszinte akarok lenni, akkor ez a történet nem is két szálon fut, hanem igazándiból három, mert a két lány történetén kívül a mendzserével is megismerkedhettem, minden részletében. S komolyan nem is értettem, hogy mire volt ez jó, legalábbis eleinte... okés, végig kellett olvasni a könyvet, hogy megtudjam miért volt erre szükség, mikor eleinte teljesen feleslegesnek tűnt. 
   A problémákkal terhelt múltú Angie Smith, akit a rajongók Penny Bright popsztárként ismernek, nem bírja a gyűrődést és mindazt, ami a hírnévvel együtt jár, s ehhez még múltja rémálmai is hozzájönnek.. Már csak altatókkal tud aludni, és azok hatását gyorsítókkal ellesúlyozza, hogy nappal meg tudjon felelni a szakma követelményeinek. Míg egyszer összeomlik, menedzsere kénytelen Spanyolországba vinni, és egy bizalmasa gondjaira bízni, míg a lány stabil lesz, és szervezetéből kiürülnek a gyógyszerek. Történik mindez rövid idővel egy beharangozott turné előtt, amin mind a menedzser, mind a támogatók nagyot buknának, ha valami miatt nem jönne össze. A gyógyszermegvonás miatt a popsztárnak kényszerképzetei vannak, azt hiszi meg akarják ölni, és egyzavaros pillanatában megszökik a házból, ahol bezárva tartják. Csakhogy a szökés rosszul sikerül. Amikor a lány a szobája teraszán keresztül menekül az éjszaka közepén, leesik, beüti a fejét, és amikor magához tér, elveszti emlékeit. Nem tudja kicsoda, hol van és honnan jön. Egyetlen támpontja a táskájában levő útlevele mely szerint Angela Smithnek hívják. Azt viszont tudja, hogy ő valami elől menekül. Penny Bright eltűnik és ismét a színre lép Angie Smith. 
   Ez volt az a pillanat, amikor a csere megtörténik, mert az, hogy Ellie Frankel ellopta volna Penny Bright életét nem igaz. Penny Bright egy mesterségesen kreált személy, a sajtó számára kitalált múlttal. Amikor a sztár eltűnik, menedzserének eszébe jut, hogy egy rendezvényen munkatársa összetévesztette Pennyt egy másik lánnyal, akit Németországban hallott énekelni egy operai meghallgatáson, George pedig megkeresi a lányt, ugyanis Angela Smith és Ellie Frankel néhány korrigálható részlet kivételével a megszólalásig hasonlít egymáshoz, Ellie Frankel – akit szintén nem kényeztetett el a sors – feláldozza a szerelmet a várható hírnév oltárán. A csere pedig egy gondosan őrzött titok, melyről George még a feleségének sem mesél, mert minél kevesebben tudnak róla, annál kisebb a lebukás esélye. Csakhogy Ellie Frankel sosem adja fel álmát, hogy valamikor egy operaház színpadán énekeljen. A szerelem feláldozása után ez már túl nagy ár lenne.
   Ez egy évtizedeken és fél világon átívelő történet, mert a két hősnő sorsának alakulását a negyvenes éveik elejéig követi. Egy bonyolult mese álmokról, áldozatokról, önzésről, titkokról, hazugságokról és félrevezetésekről. Végig kellett olvasni ahhoz, hogy tiszta legyen a kép, és hogy megértsem mi miért történt. Igen, kombináltam, feltételeztem, de ezt a végkifejletet nem tudtam megjósólni, mert a történet továbbra is több szálon futott, s a szálaknak látszólag semmi közük nem volt egymáshoz. 
   Nem mondanám, hogy első pillanattól rajongtam érte, de teljesen beszippantott, ahogy bonyolódott a cselekmény. Tele van titkokkal, váratlan fordulatokkal, érdekes karakterekkel. Ha egyetlen mondatban kellene elmondanom, hogy miről is szól, akkor azt mondanám, hogy a hírnév áráról, mert ebben a történetben a maga módján mindenki megfizet a hírnévért. 
   Összességében egy nagyon izgalmas történet kerekedett ki belőle, tehát most sem kellett csalódnom Freemanban. Aki el akarja olvasni – s ajánlom, hogy minél többen tegyék meg –, annak sok idővel és türelemmel kell felszerelkeznie, mielőtt nekifog, mert ez nem egy rövid szösszenet, hanem kemény 500 oldal. És a „duett” tényleg csak a végén szól, hol máshol mint Ausztráliában, és évtizedekkel a történet indulása után.
   Figyelemre méltó történet, és nem kell várni a folytatásokra. De ízlések és pofonok... 





A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: