New York a szabadság, a vonzó lehetőségek, a sokszínű kavalkád városa. De biztos, hogy itt minden olyan, amilyennek látszik? Jenny Jackson első regényében a jómódú, kiváló kapcsolatokkal rendelkező brooklyni Stockton családot veszi górcső alá, miközben három női sorsba pillanthatunk bele.
Darley a legifjabb generáció legidősebb tagja. A szívére hallgatott, feladta az állását, az örökségét, hogy minden idejét a gyermekeinek szentelhesse, ám ez talán túl sokat követel tőle. Sasha középosztálybeli nő Új-Angliából, aki beházasodott a Brooklyn Heightsban élő famíliába, férje rokonai emiatt élősködőnek tartják. Georgiana, a legfiatalabb lány fejest ugrott egy tiltott kapcsolatba, így hamarosan döntenie kell, milyen ember akar lenni valójában.
Az Ananász utca elgondolkodtató, ugyanakkor üdítően szellemes regény a New York-i elit csábítóan könnyed életéről. A szereplők szerethetőek, de esendőek, igazán nem nehéz azonosulni velük. Felvetődik olvasás közben a kérdés, hogy mindig minden körülmények között ismerjük-e a saját családtagjainkat. Mennyire határoz meg bennünket a vagyon? Milyen őrültségeket válthat ki belőlünk az első, mindent elsöprő szerelem?
A szerző nagy sikerű első regénye szórakoztató, bohém történet, amely nem csupán kikapcsol, de sokszor elgondolkodtat az emberi természet mélységeiről, és választ ad rengeteg kérdésünkre.
Central Könyvek, 2024
Eredeti cím: Pineapple Street, 2023
Isten hozott New Yorkba és a sznobériába, mert Jenny Jackson magyar nyelven is olvasható bemutatkozó regénye pontosan oda viszi el olvasóját.
Kedvelem a chick litet, mint zsánert, mert többnyire hihető történeteket olvashatok, s számomra fontos, hogy elhiggyem, az, amit a szerző leírt megtörténik/megtörténhet a valóságban. Jenny Jackson kitűnően teljesítette ezt az elvárásomat, mert igenis vannak olyan emberek – sajnos az ismeretségi körömben is, bár nem olyan szinten, mint a regény szereplői – akik a szociális státusz, az anyagi javak megszállottjai, és ezek megléte vagy hiánya szerint ítélik meg embertársaikat.
Kicsit bajban vagyok ezzel a regénnyel, mert ez egy karakterközpontú történet, én pedig mély meggyőződéssel gyűlöltem azt a három nőt (egyeseket jobban, másokat kevésbé), akikről az Ananász utca tulajdonképpen szól. Lehet kedvelni ezek után egy történetet? Nos, lehet. Sőt, nagyon is.
A cselekmény központjában a gazdag Stocktonék Ananász utcai háza áll. Családi örökség, olyan mint egy mauzóleum, a család felmenőnek állított kegyhely. Nyomasztó, fullasztó és barátságtalan. Itt él a Stockton család fia és felesége, Sasha, egy talpraesett, okos fiatal nő, akinek egyetlen hibája van: a Stocktonok körein kívülről érkezett, tehát indulásból nem elég jó. Sashának és férjének körülbelül nulla intimitása van a házban, hiszen annak ellenére, hogy a Stockton szülők egy sokkal modernebb házat választottak otthonuknak, állandóan visszajárnak, semmit nem engednek változtatni a házon és annak berendezésén, s teszik ezt olyan stílusban, mintha ők tennének szívességet a fiataloknak. S akkor ott van az a tény is, hogy Stocktonék fia – aki természetesen a családi ingatlanbirodalomban dolgozik, mint eljövendő örökös – mintha elfelejtette volna elvágni a köldökzsinórját, mert anyuci egyet szól, ő meg kettőt pattan. Az okos, talpraesett Sasha, aki egy viszonylag normális középosztály-beli családból jön, görcsösen igyekszik megfeleni a Stockton család elvárásainak, ebben pedig nem talál partnerre férjében.
A családnak két lánya is van: Darla és Georgiana, akik legalább annyira sznobok és előkelősködők, mint szüleik, különösen anyjuk.
Darla feladta munkáját, hogy két gyermekét nevelje. És nem csak a munkáját adta fel, hanem az örökölt vagyont is biztonságba helyezte, mivel ázsiai származású férjével nem íratott alá házassági szerződést. Férje egy zseni, vagyonokat keres, egészen addig, amíg... Darla igazságtalannak tartja, hogy gyermektelen fivére lakik a családi kégliben, mikor nekik, két gyermekkel, nagyobb szükségük lenne rá.
Georgiana, a család harmadik gyermeke kissé elveszett. Visszahúzódó, bizonytalan. Egy jótékonysági alapítványnál dolgozik éhbérért, de neki nincs is szüksége fizetésre, hiszen dúsgazdag. Nincsenek kapcsolatai – igazándiból barátai sem –, egészen addig, míg bele nem szeret egy munkatársába, aki természetesen nős, de ez nem akadályozza meg kettejük viharos kapcsolatát. S hogy mennyire bizarr ez az alapítvány, ahol Georgiana „dolgozik”, mi sem illusztrálja jobban, mint az, hogy például Pakisztánba több millió dollár értékben intim betétet küldtek. Renden, jó, ha az embernek van intim betétje, de nem létfontosságú, különösen, ha addig azt sem tudta, hogy az ilyesmi létezik.
Darla és Georgiana nem különösebben rajong egymásért, annak ellenére, hogy testvérek. Viszont nagyon erős közös frontot alkotnak Sashával szemben, akit csak „aranyásó”-nak neveznek egymás között.
Ennek a diszfunkcionális családnak a történetét hozza el Jenny Jackson, ízelőtőt adva a szépek és gazdagok világából, egy olyan zárt és torz világból, ahol az emberi értékek nem számítanak, csak a pénz és a származás.
Szeretném az mondani, hogy a történet végére mindenki csodával felérő jellemfejlődésen ment keresztül, de ezt nem tehetem. Bár történnek némi változások a család dinamikájában, ez nem az a happy end, amit az ember lánya remél. És ettől olyan valóságos ez a történet.
Ez egy nagyon jól megírt, szórakoztató történet, amely görbe tükröt állít az elítnek, s a végén csak az jut az ember eszébe, hogy szegény gazdagok... Nagyon kedveltem, remélem a szerző megörvendeztett néhány új történettel a jövőben, mert szívesen olvasnék mást is tőle.