"Mindenkinek, akivel előfordult, hogy reménytelenül beleszeretett... a rosszfiúba."
Mi hajlamosak vagyunk kicsit beleszeretni a rosszfiúkba, tehát ezzel a szerzői ajánlással indítjuk útjára Elizabeth Hoyt A bűn hercege című könyvének blogturnéját, és ismét elmerülünk a Maiden Lane sorozat és a 18. századi London dekadens világában.
Tartsatok velünk és ne felejtsetek el játszani nyereményjátékunkon!
Mi hajlamosak vagyunk kicsit beleszeretni a rosszfiúkba, tehát ezzel a szerzői ajánlással indítjuk útjára Elizabeth Hoyt A bűn hercege című könyvének blogturnéját, és ismét elmerülünk a Maiden Lane sorozat és a 18. századi London dekadens világában.
EGY BŰNÖS FÉRFI
Halálosan jóképű. Hiú. Lelkiismeretlen. Valentine Napier, Montgomery hercege mindent megtesz azért, hogy az irányítása alatt tartsa az embereket, és ennek érdekében még a zsarolástól sem riad vissza. A száműzetésből hazatérve egyetlen cél vezérli: bosszút akar állni azokon, akik ártottak neki. Ám a tervét keresztülhúzhatja az, amit az otthonában talál.
EGY BECSÜLETES NŐ
A házasságon kívül született házvezetőnő, Bridget Crumb ravasz, okos és mindenekfelett hűséges. Amikor Montgomery hercege megzsarolja az arisztokrata származású anyját, Bridget a főúr szolgálatába áll, hogy felkutassa a terhelő bizonyítékot – ám valami sokkal veszélyesebbre bukkan.
EGY TITOK, AMELY MINDKETTEJÜKET TÖNKRETEHETI
Montgomery hercegét teljesen elvarázsolja a megtévesztően pedáns – és meglepően szellemes – kémnő. Bridget pedig hiába próbálkozik, nem tud ellenállni a herceg sármjának. Az akaratok viadala közben azonban rá kell jönniük, hogy mindketten titkokat őriznek, és egyikük sem olyan becstelen, és nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik…
EGY TITOK, AMELY MINDKETTEJÜKET TÖNKRETEHETI
Montgomery hercegét teljesen elvarázsolja a megtévesztően pedáns – és meglepően szellemes – kémnő. Bridget pedig hiába próbálkozik, nem tud ellenállni a herceg sármjának. Az akaratok viadala közben azonban rá kell jönniük, hogy mindketten titkokat őriznek, és egyikük sem olyan becstelen, és nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik…
General Press, 2020
Eredeti cím: Duke of Sin, 2016
Elfogult vagyok ha Elizabeth Hoyt könyveiről van szó. Első sorban azért, mert kedvelem a klasszikus (történelmi) romantikusokat, kedvelem a szerző stílusát és nagy rajongója vagyok a Maiden Lane sorozatnak. A bűn hercege a sorozat tizedik része, s nagy sajnálatomra – gondolom ezzel nem vagyok egyedül – már csak két rész maradt a sorozatból. De a jó hír az, hogy azóta a szerző egy új sorozaton dolgozik, melynek első része már meg is jelent angol nyelven, a második az idénre várható, és remélem valamikor mi is olvasni fogjuk (minél hamarabb, annál jobb).
Jó ideje kiváncsi vagyok erre a történetre (is), mert mindkét főszereplője meglehetősen érdekes figura. És nem is ismeretlenek, hiszen mindketten legelőször a sorozat ötödik részében jelennek meg először: Bridget Crumb a St. John háztartás talpraesett házvezetőnőjeként, Montgomery hercege pedig az excentrikus arisztokrata, aki Asa Makepiece-nek ajánlja fel anyagi segítségét, amikor a Harte Vigadója porig ég. S valamilyen formában azóta is jelen voltak a népes Maiden Lane szereplők családjában. Aki figyelemmel kíséri a sorozat történéseit, az pontosan tudja, hogyan: Bridget Crumb diszkréten, szinte észrevétlenül, Montgomery hercege viszont annál nagyobb felhajtással, minek következtében joggal mondhatta magának London a legelvetemültebb gazembere címet. Bár már az előző részben egy háztartásban tartózkodnak, hiszen Bridget már a herceg házvezetőnője, nyilvánvaló volt, hogy kettejük nagy összecsapása erre a tizedik részre maradt. És nem kellett csalódnom, mert amit ezek ketten letekertek, az nem szikrázott, hanem egy egész tüzijátékkal felért.
Montgomery hercege elméletileg száműzetésben van. Gyakorlatilag saját tervezésű házának – a Hermész-ház – titkos szobájában bújkál, mert:
"... csak azért egyezett bele, hogy száműzzék Angliából, mert az a nyomorult Wakefield – egy nagyképű államférfi, aki túlságosan is fontosnak képzeli magát –, azzal fenyegetőzött, hogy különben vádat emeltet Val ellen emberrablásért. Csak mert egyetlenegyszer elrabolta a húgát. Vagy kétszer. Talán háromszor. Hát számít ez? Végül is nem esett bántódása..."
Most pedig elő kell bújnia rejtekhelyéről, hiszen hírt kap arról, hogy féltestvére Asa Makepiece-szel készül házasságot kötni, neki pedig azt meg kell akadályoznia. Ahhoz, hogy szabadon járhasson-kelhessen rehabilitálnia kell nevét, amit csakis a tőle megszokott módon tesz meg: zsarolással. S ez esetben nagyon magas helyre céloz, ami lehetővé teszi egy új szereplő megjelenését is, természetesen egy újabb herceg kerül képbe mellékszereplőként, annyira jól, hogy a sorozat zárókötete majd az ő története lesz. Azt hiszem az egész Egyesült Királyságban nincs annyi herceg, mint amennyi ebben a sorozatban volt.
Hoyt főhőseiről nagy általánosságban elmondható, hogy nem szép emberek. Sem a férfiak, sem a nők nem a fizikai szépségükkel tűnnek ki, hanem a személyiségükkel. Ritka az, amikor valamelyik szereplője kimondottan szépség. Most szakít ezzel a szokással, és Montgomery hercege a legdögösebb fickó, akit valaha is hátán hordott a föld, mintha a velejéig romlott természetét az angyalian szép külsővel akarná kompenzálni a szerző. És Valentine Napier, Montgomery hercege szeret meztelenkedni, amivel meglehetősen irritálja komoly és kötelességtudó házvezetőnőjét.
S nemcsak ezzel bosszantja a szerinte prűd házvezetőnőt, hanem azzal is, ami neki a lételeme, azaz mások zsarolásával. Ami még bosszantóbb az, hogy ennek ellenére Bridget Crumb fizikailag vonzódik a romlott fickóhoz, ami kellemetlenül érinti és némileg akadályozza is küldetésében. Mert Bridget Crumb nem véletlenül van a hercegi rezidencián, neki kell titokban visszalopnia azokat a tárgyakat, leveleket, melyekkel Montgomery az arisztokrácia egyes tagjait zsarolja. Ez pedig veszélyes vállalkozás, különösen, hogy neki magának is titkolnivalója van, mégpedig a származása. Bridget Crumb számazása egy újabb ékes példája volt annak, hogy abban a korban mennyire nem érdekelte az arisztokrata szülőket törvénytelen gyermekeik sorsa.
Azt hiszem már többször is jeleztem, hogy nekem mennyire hiányzik a St. Giles-i kísértet, amely a sorozat első részeiben olyan volt mint hab a tortán. Jó volt mindegyik történet, de a kísértet személye plusz izgalmat hozott, ami hiányzott, mióta az utolsó kísértet, Wakefield hercege szögre akasztotta a harlequin jelmezt. Ezt pótolja most a szerző a Káosz Urai nevű titkos társasággal, mely a kísértet tökéletes ellentéte. Míg a kísértet az igazságért, a szegények jólétéért harcolt, a Káosz Urai egy arisztokratákból verbúválódott csapat, mely összejövetelein a szexuális perverzióknak hódol, és sokszor még a gyilkosságtól sem riadnak vissza torz rituáléik során. Ez a titkos társaság már az előző könyvben is feltűnt Eve Dimwoody, a herceg féltestvérének elbeszéléseiben, most viszont jobban megismerhettem azt, hogy kik ők és milyen szórakozásoknak hódolnak. Tagjaik valamennyien a delfin jelét tetováltatták magukra, s természetesen Montgomery hercegének is van egy ilyen jele a becses hátsófelén, bár a beavatási szertartáson soha nem esett túl. Most viszont a társaság még több hatalommal kecsegteti, őt pedig a hatalom élteti. S bármilyen szemét alak, lehetetlen nem szeretni.
Természetesen mindkét főhős múltjával megismerkedhettem. Bridget Crumb származását elég könnyen kitalálja mindenki, aki a sorozat valamennyi részét figyelmesen elolvasta. Elég csak levennie azt az átkozott főkötőt. Valentine Napier múltja viszont bonyolultabb, s egy nagyon boldogtalan gyermekkorral kezdődik, bár ez csupán magyarázat és nem mentség a későbbi minősíthetetlen viselkedésére. S aki azt hiszi, hogy Valentine Napier egyetlen titka az, hogy első osztályú zsaroló, az nagy tévedésben van.
Eszméletlenül pörgős történet volt millió titokkal, sok-sok történéssel és izgalommal. S szeretném azt mondani, hogy a végére és a Bridget iránt érzett szerelem hatására a herceg megjavult. De nem mondhatom. Montgomery hercege azzal vonul be a sorozat történelmébe, hogy legkedvesebb szórakozása az, hogy kinek hogyan tud jobban betartani. Lehetőleg kedvesnek tűnő mosollyal az arcán.
Mint mindig, a cselekménnyel párhúzamosan most is kaptam egy mesét, melyet akárcsak eddig, részletenként a fejezetek előtt olvashattam el. Gondolom nem véletlenül esett a választás A szívtelen király című mesére, mert a hercegből mintha hiányozna minden pozitív tulajdonság.
Minden sorát imádtam. S mikor azt hittem, hogy ezt már semmivel nem lehet fokozni, a szerző meglepett egy olyan epilógussal, ami hatalmas mosolyt csal az arcomra valahányszor eszembe jut. A zsáner rajongóinak kötelező olvasmány... de ízlések és pofonok.
"Rengeteg gyerek tartózkodik a kertjében, gondolta Val rosszalóan. Csak azért jött ki, mert a házában rengeteg felnőtt tartózkodott, akiknek a jó része valamikor aktívan megpróbálta megölni. Eve lakodalmának reggelét ülték a Hermész-házban, és Bridget megtiltotta, hogy bárkit megmérgezzen. Még Wakefieldet sem volt szabad.
Pedig Val úgy gondolta, Wakefieldre igazán kaphatna felmentést."
Montgomery hercege elméletileg száműzetésben van. Gyakorlatilag saját tervezésű házának – a Hermész-ház – titkos szobájában bújkál, mert:
"... csak azért egyezett bele, hogy száműzzék Angliából, mert az a nyomorult Wakefield – egy nagyképű államférfi, aki túlságosan is fontosnak képzeli magát –, azzal fenyegetőzött, hogy különben vádat emeltet Val ellen emberrablásért. Csak mert egyetlenegyszer elrabolta a húgát. Vagy kétszer. Talán háromszor. Hát számít ez? Végül is nem esett bántódása..."
Most pedig elő kell bújnia rejtekhelyéről, hiszen hírt kap arról, hogy féltestvére Asa Makepiece-szel készül házasságot kötni, neki pedig azt meg kell akadályoznia. Ahhoz, hogy szabadon járhasson-kelhessen rehabilitálnia kell nevét, amit csakis a tőle megszokott módon tesz meg: zsarolással. S ez esetben nagyon magas helyre céloz, ami lehetővé teszi egy új szereplő megjelenését is, természetesen egy újabb herceg kerül képbe mellékszereplőként, annyira jól, hogy a sorozat zárókötete majd az ő története lesz. Azt hiszem az egész Egyesült Királyságban nincs annyi herceg, mint amennyi ebben a sorozatban volt.
Hoyt főhőseiről nagy általánosságban elmondható, hogy nem szép emberek. Sem a férfiak, sem a nők nem a fizikai szépségükkel tűnnek ki, hanem a személyiségükkel. Ritka az, amikor valamelyik szereplője kimondottan szépség. Most szakít ezzel a szokással, és Montgomery hercege a legdögösebb fickó, akit valaha is hátán hordott a föld, mintha a velejéig romlott természetét az angyalian szép külsővel akarná kompenzálni a szerző. És Valentine Napier, Montgomery hercege szeret meztelenkedni, amivel meglehetősen irritálja komoly és kötelességtudó házvezetőnőjét.
S nemcsak ezzel bosszantja a szerinte prűd házvezetőnőt, hanem azzal is, ami neki a lételeme, azaz mások zsarolásával. Ami még bosszantóbb az, hogy ennek ellenére Bridget Crumb fizikailag vonzódik a romlott fickóhoz, ami kellemetlenül érinti és némileg akadályozza is küldetésében. Mert Bridget Crumb nem véletlenül van a hercegi rezidencián, neki kell titokban visszalopnia azokat a tárgyakat, leveleket, melyekkel Montgomery az arisztokrácia egyes tagjait zsarolja. Ez pedig veszélyes vállalkozás, különösen, hogy neki magának is titkolnivalója van, mégpedig a származása. Bridget Crumb számazása egy újabb ékes példája volt annak, hogy abban a korban mennyire nem érdekelte az arisztokrata szülőket törvénytelen gyermekeik sorsa.
Azt hiszem már többször is jeleztem, hogy nekem mennyire hiányzik a St. Giles-i kísértet, amely a sorozat első részeiben olyan volt mint hab a tortán. Jó volt mindegyik történet, de a kísértet személye plusz izgalmat hozott, ami hiányzott, mióta az utolsó kísértet, Wakefield hercege szögre akasztotta a harlequin jelmezt. Ezt pótolja most a szerző a Káosz Urai nevű titkos társasággal, mely a kísértet tökéletes ellentéte. Míg a kísértet az igazságért, a szegények jólétéért harcolt, a Káosz Urai egy arisztokratákból verbúválódott csapat, mely összejövetelein a szexuális perverzióknak hódol, és sokszor még a gyilkosságtól sem riadnak vissza torz rituáléik során. Ez a titkos társaság már az előző könyvben is feltűnt Eve Dimwoody, a herceg féltestvérének elbeszéléseiben, most viszont jobban megismerhettem azt, hogy kik ők és milyen szórakozásoknak hódolnak. Tagjaik valamennyien a delfin jelét tetováltatták magukra, s természetesen Montgomery hercegének is van egy ilyen jele a becses hátsófelén, bár a beavatási szertartáson soha nem esett túl. Most viszont a társaság még több hatalommal kecsegteti, őt pedig a hatalom élteti. S bármilyen szemét alak, lehetetlen nem szeretni.
Természetesen mindkét főhős múltjával megismerkedhettem. Bridget Crumb származását elég könnyen kitalálja mindenki, aki a sorozat valamennyi részét figyelmesen elolvasta. Elég csak levennie azt az átkozott főkötőt. Valentine Napier múltja viszont bonyolultabb, s egy nagyon boldogtalan gyermekkorral kezdődik, bár ez csupán magyarázat és nem mentség a későbbi minősíthetetlen viselkedésére. S aki azt hiszi, hogy Valentine Napier egyetlen titka az, hogy első osztályú zsaroló, az nagy tévedésben van.
Eszméletlenül pörgős történet volt millió titokkal, sok-sok történéssel és izgalommal. S szeretném azt mondani, hogy a végére és a Bridget iránt érzett szerelem hatására a herceg megjavult. De nem mondhatom. Montgomery hercege azzal vonul be a sorozat történelmébe, hogy legkedvesebb szórakozása az, hogy kinek hogyan tud jobban betartani. Lehetőleg kedvesnek tűnő mosollyal az arcán.
Mint mindig, a cselekménnyel párhúzamosan most is kaptam egy mesét, melyet akárcsak eddig, részletenként a fejezetek előtt olvashattam el. Gondolom nem véletlenül esett a választás A szívtelen király című mesére, mert a hercegből mintha hiányozna minden pozitív tulajdonság.
Minden sorát imádtam. S mikor azt hittem, hogy ezt már semmivel nem lehet fokozni, a szerző meglepett egy olyan epilógussal, ami hatalmas mosolyt csal az arcomra valahányszor eszembe jut. A zsáner rajongóinak kötelező olvasmány... de ízlések és pofonok.
"Rengeteg gyerek tartózkodik a kertjében, gondolta Val rosszalóan. Csak azért jött ki, mert a házában rengeteg felnőtt tartózkodott, akiknek a jó része valamikor aktívan megpróbálta megölni. Eve lakodalmának reggelét ülték a Hermész-házban, és Bridget megtiltotta, hogy bárkit megmérgezzen. Még Wakefieldet sem volt szabad.
Pedig Val úgy gondolta, Wakefieldre igazán kaphatna felmentést."
A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:
Játékunk természetesen a Maiden Lane sorozathoz kapcsolódik, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a sorozatot és szereplőit.
A turné minden állomásán egy-egy szereplő nevét rejtettük el. A ti feladatotok az, hogy megtaláljátok ezt a nevet, a Rafflecopter megfelelő dobozába pedig annak a könyvnek a címét írjátok be, melynek a főszereplője volt.
Figyelem! A beírt válaszokon már nem tudunk módosítani. A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
05.15 - Betonka szerint a világ…
05.17 - Könyvvilág
05.19 - Angelika blogja
05.21 - Olvasónapló
05.23 - Dreamworld