Susan Wiggs - Mézédes nyár

Bella Vista lankái 2

A napsütötte Bella Vistán, ezen a csodaszép és dúsan termő birtokon nevelkedett Isabel Johansen a nagyszülei féltő gondoskodása mellett. A lány úgy dönt, hogy gyerekkori otthonában főzőiskolát nyit, ahová eljöhetnek azok, akik megcsömörlöttek a nagyvárosi élettől, változásra vágynak, és meg akarják ismerni a szakácsművészet titkait. A gyümölcsösök és szőlők, a virágoskertek a kaptárakkal eszményi helyszínül szolgálnak ehhez az elképzeléshez. A birtokon felbukkan az újságíró Cormac O'Neill – aki a munkája során a világ számtalan forrongó pontján megfordult már –, hogy anyagot gyűjtsön a könyvhöz, amelyet Isabel nagyapjáról rendelt tőle egy kiadó. A férfi régi titkokról, megrázó tragédiákról lebbenti fel a fátylat. Vajon a múlt megismerése és egy váratlan, mindent elsöprő szerelem elég ahhoz, hogy Isabel kövesse az álmait?

HarperCollins, 2018

Eredeti mű: Susan Wiggs – The Beekeeper’s Ball, 2014

A Kaliforniában játszódó Bella Vista lankái második része, és ezzel záródik is a sorozat, annak ellenére, hogy a történet végén nem minden kapott rózsaszínű közbe burkolt happy endet, sőt néhány dolog határozottan nyitott maradt. Elképzelhető, hogy annak idején a szerző további folytatásokkal akarta tovább szőni ezt a történetet – lett volna hová és kivel is, de mivel már négy éve írta meg a második részt, nem valószínű, hogy valaha is választ kapok majd azokra a dolgokra, amik nyitottak maradtak.

Akik már olvasták a történet első részét, azok ismerik a helyszínt is, és nagyjából a szereplőket is, hiszen túl sok új szereplő nem jelenik meg. Az egyik ilyen a férfi főhős lesz, Cormac O’Neill, az író, aki azért érkezik Bella Vistára, hogy Magnus Johansen történetét megírja. És azt is tudják, hogy ez a rész természetesen Isabel Johansenről fog szólni, hiszen nagyon szépen fel volt ez vezetve az előző részben.

Akárcsak a Megtalált álmokban, most is szinte minden a birtok körül forog, ahol a család almatermesztéssel foglalkozik. Ehhez jön hozzá Isabel a maga történetével és megálmodott főzőiskolájával, valamint nővére esküvői előkészületeivel.

Mivel Cormac az idős Johansen történetéért utazik Bella Vistára ismét elmerülhetünk a második világháború Dániához köthető eseményeiben, és abban, hogy milyen hatása volt ennek a Johansen családra, akik kénytelenek voltak menekülni, mivel a dán ellenálláshoz tartoztak. Néhány erről szóló részlet már ismerős az előző részből, nem érettem az ismétlés mit akart kihangsúlyozni.

Be kell vallanom, hogy a háborús részeket nem kedveltem, mert személy szerint nem vagyok oda a háborús vagy zsidóüldözésről szóló történetekért, ez pedig a könyv durván egyharmadát tette ki.

Isabel a főzőiskolája mellett a méhészkedéssel is kacérkodik, de mivel kezdő, szüksége van egy szakember segítségére is. Itt kerül a képbe a másik új szereplő: Jamie. Ő egy nagyon fiatal, rocker kinézetű lány, aki ráadásul terhes is, viszont mindent tud a méhekről, a méhészetről és reális segítség a kicsit elveszett Isabel számára. Ő az egyik olyan szereplő, akinek a története lezáratlan maradt, mert a lány ugyan elhatározza, hogy lemond a gyermekéről, de a birtokon mindenki finoman, vagy nyiltabban az ellentkezőjéről próbálja meggyőzi. Arról, hogy ez sikerül-e, a továbbiakban egy szó sem esik.

Ugyanakkor Erik, a lányok apjának története is új löketet kap, mikor Cormac egy kicsit kutakodni kezd a baleset körülményei után és újabb információkkal áll elő, de ez is elsikkad – bár ami azt illeti, pont a végére tartogatta a szerző ezt a kis durranást.

Isabel, akit nagyszülei neveltek – Erik, az apja még születése előtt meghalt autóbalesetben, anyja pedig két nappal később nem élte túl a szülést –, nos ő minden információért hálás, ami a szüleivel összefügg, de most egyszerűen közömbösen fogadja a hírt:

“– Nem is tudom... Lehet, hogy nyugodni kellene hagynunk a dolgot – gondolkodott hangosan, aztán hátrált egy lépést, és felnézett Macre, a szerelmére, aki az egész világot és a jövőt jelentette számára. – Vagy legközelebb majd Tangerbe utazunk.”

 Nekem kicsit összecsapottnak tűnt, mintha a szerző túl sok információt akart volna egyetlen kötetbe belezsugorítani, és azt is megfejelte a múltba való kaladozások fejezeteivel. Úgy néz ki, most az a trend, hogy egy könyven belül legalább két generáció történeteit kapjuk meg ide-oda ugrálva az időben.

Annak ellenére, hogy rengeteg minden volt belezsúfolva, egyes részek már-már vontatottnak tűntek, a jelenben játszódó jelenetek egy része is arra volt hangolva, hogy egy-egy szereplő (az idősebbek közül) hogyan élete meg a második világháború atrocitásait, és erről mesélt annak, aki épp hajlandó volt meghallgatni. De lényegében erről szól a történet, hiszen Cormac O’Neill azért jön a birtokra, hogy ezeket a történeteket első kézből hallhassa és könyvében a világ elé tárhassa.

Akárcsak az első részben, a szerző most is megörvendezteti a vállalkozó kedvű olvasókat receptekkel. Míg az első részben minden az alma körül forgott, most természetesen a méz lesz a főszereplő, hiszen Isabel új hobbija a méhészkedés, és receptei is e körül forognak. Lehet próbálkozni.

Nem kedveltem, nekem egyszer olvasós marad, de természetesen ízlések és pofonok…

A Bella Vista lankái sorozat első része:

1. Megtalált álmok

HarperCollins, 2017

The Apple Orchard, 2013

Gayle Callen – A hamis menyasszony

Felföldi esküvők 1

Egy békés londoni éjszakán a szép Riona ereiben megfagy a vér: az erkélyen át egy férfi hatol be a hálószobájába! Sikoltani akar, de az idegen a szájára tapasztja a kezét, a hintójába tuszkolja, és magával hurcolja a Skót-felföldre. A lány rettentően dühös, mert hiába próbálja újra meg újra megértetni a széles vállú, vonzó férfival, hogy vele bizony melléfogott, mert nem azt a Catriona Duffot rabolta el, akit szándékában állt. Hugh McCallum egy szavát sem hiszi, és váltig állítja, hogy a családjaik már évekkel ezelőtt egymásnak szánták őket. Hogy meggyőzze a csökönyös Rionát a házasság majdani örömeiről, heves csábításba kezd…

HarperCollins, 2018

Eredeti mű: Gayle Callen – The Wrong Bride, 2015

Valamikor régebben még olvastam a szerzőtől, de van annak már vagy tíz éve is. Klasszikus romantikusokat ír – vagy történelmi romantikusokat, kinek melyik elnevezés tetszik jobban –, s magyar nyelven már megjelent három minisorozata is: “His” trilógia, melynek csupán az első két részét adták ki, a Welles-testvérek vagy a Kémek és szeretők trilógiák. Tehát a szerző nem ismeretlen a műfaj magyar rajongói számára, csupán régen nem adtak ki tőle egyetlen könyvet sem.

Ezt akarja jóvátenni a HarperCollins Kiadó, mikor Széphistória sorozatában egy új Gayle Callen trilógiát készül bemutatni az olvasóknak, mely a Felföldi esküvők címet viseli.

Nos, a sorozatcím sokat elmond, nem nagy filozófia kitalálni, hogy itt skót úriemberek fognak majd házasodni és dobogtatni a női szíveket. Zárójelként azért elmondanám, hogy mostanában nem olyan szívdobogtatóan szexisek, még akkor sem, ha ünnepi alkalomra felkapják a kiltjüket. Ezek a tökéletes skót férfiak csupán a a könyvek lapjain léteznek. Hősünk természetesen nem kiltet, hanem alkalomadtán plaidet visel, hiszen a történet a 18. század húszas éveiben játszódik, többnyire a skót Felföldön. Mondjuk ezt sem volt nagy ügy kitalálni.

Igazándiból nem vagyok kibékülve a történet címének magyar fordításával, mert ez a “hamis menyasszony” azt sugallja, hogy az illető hölgyemény nem teljesen becsületes és valami rosszban sántikál, pedig erről szó sincs. Őt csupán véletlenül az azonos nevet viselő unokatestvére helyett rabolják el. Ilyen az, ha az ember szülei fantáziátlanok és ragaszkodnak ahhoz, hogy lányaikat Catriona Duff-nak hívják. S ami azt illeti az a véletlen sem igazán nevezhető annak, mert létrejöttében nagyon is közreműködött a Duff-papa – az a Duff-papa, aki csupán nagybátyja hősnőnknek, viszont apja annak a Catrionának, akiről a Duff és a McCullom klánok közötti szerződés szól. Szegény lány pedig hiába mondogatja, hogy őt ugyan Catriona Duff-nak hívják, de ő csupán a szegényebbik rokon, mert senki nem hisz neki.

S ezzel rendesen el is telik a történet jó háromnegyede, mert Catriona mondja a magáét, miközben azért fokozatosan belefolyik a klán életébe, Hugh McCullom, a klánvezér pedig továbbra is erősködik, hogy márpedig ő feleségül veszi, mert erről még a szüleik megegyeztek, szerződés van róla, kötelessége a klánnal szemben, és további ilyen magasztos szöveg önfeláldozásról, becsületről és kötelességről, miközben Hugh klánvezéri pozíciója sem a legbiztosabb.

Nem nagyon van mint mondani erről a történetről. Nagyon langyos volt, annak ellenére, hogy a szerző még némi erotikát is belecsempészett. Természetesen jól végződik, a hősök egymásbaszeretnek és találnak egy olyan köztes megoldást, ami a McCullom és Duff klánok közötti szerződést újraértelmezi és megszünteti a viszályt és egyben felvezeti a következő részt is, ami majd Maggie McCullom, a klánvezér húga és Owen Duff, a hirtelenjében gróffá avazsált unokatestvér története lesz.

Többet vártam a történettől, kedvenc nem lett, de agymosásnak jó volt. Volt benne sok elnagyolt szereplő, kidolgozatlan mellékszál és az is amit a szerző a nagy durranásnak szánt, nagyon könnyen kikövetkeztethető volt. Ha szerencsések vagyunk, akkor még az idén elolvashatjuk a második részét is, a harmadikban azért még reménykedni sem merek.

Könnyen és gyorsan olvasható, de maradandó élményt nem kaptam… de hát ízlések és pofonok.

A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. The Groom Wore Plaid

3. Love With a Scottish Outlaw

Susan Mallery – A Három Nővér

Szeder-sziget 2

Miután Andi Gordont faképnél hagyták az oltár előtt, gondol egy merészet, megvásárolja Szeder-szigeten a híres Három Nővér egyikét, és büszke tulajdonosa lesz a meglehetősen viharvert háznak. Az épületre ugyanúgy ráfér a tatarozás, akárcsak a saját életére.

Amikor Deanna Phillips kérdőre vonja férjét a feltételezett viszonya miatt, kinyitja a boldogtalanság Pandóra-szelencéjét. Mindent elkövet, hogy tökéletes feleség legyen, és közben elveszíti önmagát… Sőt elveszítheti az egész családját is, ha nem történik valami változás.

A szomszédban lakó művész, Boston King azt hiszi, hogy a házassága örök életre szól. Ám egy váratlan tragédiát követően minden bizonytalanná válik. Úgy érzi, itt az ideje, hogy továbblépjen a férjével együtt – vagy nélküle.

A véletlen szeszélye folytán egymás mellé vetődött három nő szoros barátságot köt, sokat nevetnek, néha sírnak is, és közösen felfedezik, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben…

HarperCollins, 2018

Eredeti mű: Susan Mallery – Three Sisters, 2013

Több mint fél évvel a trilógia első részének megjelenése után (a Sorsdöntő nyár 2017 augusztusában jelent meg) máris olvashattunk egy újabb történetet, aminek cselekménye a Szeder szigethez kapcsolódik. Ebben az esetben valóban trilógiáról beszélhetünk, mert nincsenek kiegészítő novellák, sem további folytatások. Három rész és annyi, s reménykedhetünk, hogy esetleg még az idén végére járunk a szerző ennek a sorozatának is, hiszen év végéig azért még sok van és símán beleférne a harmadik rész is… a remény hal meg utoljára.

A Három Nővér egy házegyüttes Szeder-sziget egyik dombjának tetején. Kizárólagosan egymás szomszédai, az utcában más ház nincs is, és mindegyik házhoz egy-egy hatalmas kert is tartozik. A három ház pedig három féle, akárcsak a tulajonosaik.

A korhűen rendbentarott és tökéletes házat Deanna Phillips örökölte nagynénjétől és családjával lakja be: férj és öt lány. A házban és környékén minden rendben és a helyén van, Deanna tökéletességre való törekvésének köszönhetően. Csakhogy az elégedettség és boldogság hamis, alatta Deanna ellenőrzésmániás, obszesszív-kompulzív zavarban szenved és élete célja az, hogy a tökéletesség látszatát mutassa a világ fele, megszólva mindent és mindenkit, aki nem ugyanerre törekszik. Deanne nem a legnépszerűbb családjában.

A másik ház messziről sugallja a művészi bohémséget, és ez így van jól, mert tulajdonosa Boston King – milyen nagyon örülnek a gyerekek, ha egy település nevét akasztják rájuk keresztnév gyanánt. Tökéletesen hangzana például Kovács Tápióbicske vagy Lakatos Tatabánya –, és ez így van jól, mert Boston (aki egyébként egy szexi fiatal nő) sikeres művész és a házban építkezési vállakozó férjével lakik. Kapcsolatuk irigylésre méltó, hiszen az iskola padjain kezdődött és mai napig szenvedélyesen rajonganak egymásért. Csakhogy a látszat csal: Boston és férje nem tudja magát túltenni bölcsőhalált halt gyermekük elvesztésén. Főképp Boston az, aki rögeszmésen újra és újra csecsemő fiát rajzolja, mintha azzal visszahozhatná. Férje az az éptkezési vállakozó, akit a harmadik ház új tulajdonosa megbíz a rendbehozatallal.

A harmadik ház egy tökéletes szemétdomb. Mivel évek óta lakatlan, az épület elhanyagolt, romos, kertje elvadult. Ezt vásárolja meg Andi Gordon, a Seattle-ből menekülő gyermekorvos, aki itt, a “világ végén” akarja újrakezdeni életét, miután vőlegénye nem jelent meg az esküvőjükön. Azért is fontos számára az újrakezdés, és főleg távol sikeres családjától, mert az orvostudomány terén híres és kiemelkedő karriert befutott szülei egyre többet várnak tőle, állandóan azt éreztetik vele, hogy szintén sikeres testvéreihez képest ő csalódás, mert az egyszerű gyermekorvosi pályát választotta, míg testvérei… Nos, itt a szerző elkövet egy hibát, mikor példaképnek állítja Andi nővérét, akinek kutatócsoportját Nobel-díjra terjesztették fel. A Nobel-díjra felterjesztettek listája titkos és ötven évig zárolt. A jelölőbizottság kivételével senki nem tudja ki szerepel rajta, maguk a jelöltek sem.

Erről a három házról és lakóikról szól a történet. Arról, ahogy az egymás számára idegen nő lassan megbarátkoznak egymással, egymás életének részei lesznek, ahogy megtanulnak bízni, segíteni, ott lenni a másiknak… és arról, ahogy a végére mindhárman egyenesbe jönnek a saját életükkel is. Mert a boldog végkifejlet az ugye kell.

Bár a Szeder-sziget trilógia második része, a történet önállóan is megállja a helyét, azok is élvezhetik, akik nem olvasták az első részt, mert sok köze nincs hozzá, csupán Deanne jelentkezik munkára az előző részben már megismert Szeder-sziget Fogadóba.

Igazi Susan Mallery-féle történet szerelemmel, belső konfliktusokkal, az élet nagy és kis dolgaival, újrakezdéssel és boldog végkifejlettel. Nem is tulságosan hosszú, egy-két este el lehet olvasni, és egy percig sem utat, mert annyi minden történik benne, hogy egyszerűen nincs mikor.

Kedveltem, kiváncsian várom, miről fog szólni majd a harmadik rész… és természetesen az ízlések, meg a pofonok.

A sorozat részei:

1.. Sorsdöntő nyár

HarperCollins, 2017

Barefoot Season, 2012

3. Evening Stars, 2013

Lorraine Heath - A vikomt asszonya

A havishami ördögfiókák 3

A szerelem néha őrületet szül. Locksley vikomtja legalábbis erre a következtetésre jutott, miután az apja megháborodott imádott hitvese halálát követően. Ám amikor az idős férfi feleségül akarja venni a lángvörös hajú, szerencsevadász Portia Gadstone-t, Locke drasztikus lépésre szánja el magát, és nőül kéri a lányt. Egy kölcsönös előnyökön alapuló házasság tényleg kényelmes lehet… amíg semmiféle zavarba ejtő érzelem nincs a képben.

Portia csak kétségbeesésében egyezett bele, hogy hozzámenjen egy őrülthöz, a megállapodás ugyanis védelmet biztosított volna a számára. Legalábbis ő ebben bízott, amíg a márki jóvágású fia el nem olvasta a megállapodást, és át nem vette az apja helyét. Ennyit a nyugodt – és ami még fontosabb, biztonságos – házaséletről, amelyre Portia számított.

Miközben a lány kezd beleszeretni vonzó férjébe, a múlt sötét titkai a felszínre törnek, és azzal fenyegetnek, hogy mindkettőjüket tönkreteszik – hacsak Locke nem tesz kockára mindent, és nem nyitja meg a szívét a szerelem előtt…

HarperCollins, 2018

Eredeti mű: Lorraine Heath – The Viscount and the Vixen, 2016

A sorozat kedvelői már ismerik a helyszínt, ahol ez a harmadik rész játszódik, hiszen itt kezdődött a havishami ördögfiókák története, amikor egy tragikus vonatbaleset következtében Marsden márki lesz további két nemesi család fiainak a gyámja. Az ő történeteiket már olvashattuk az előző két részben, most rendesen betelepszünk Havisham Hallba, hogy megismerjuk az utolsó fenegyerek, Locksley vikomtja történetét, aki a házigazda egyetlen fia.

Ugye azt is tudjuk már, hogy a Havisham Hallban nevelkedő ifjak szoros barátságot kötnek és lényegében egymást nevelik fel, mert Marsden márki egyetlen dologra koncentrál: gyermekszülésben elhunyt felesége utáni kesergésre, ezért pedig nagyon sokan az őrült címkét ragasztják rá.

Igazándiból nem értem, hogy miért csak most kattant be, hogy a márki viselkedése mennyire hasonlít Charles Dickens Szép remények című művének Miss Havishaméhez. Hiszen még a név is ott van, hogy felhívja rá a figyelmet. Havisham Hall a gyász és enyészet helye. Az órákat az úrnő halálának percében megállították, szobák kulcsrazárva, a személyzet egyre kevesebb, mert a márki nem tűri a változás semmilyen formáját, azt sem, hogy évek óta tartó gyászában megzavarják.

Csakhogy az idős úr mégsem annyira őrült, mint amennyire környezete hiszi és tisztában van azzal, hogy amíg egyetlen fia nem nősül meg, addig nincs biztosítva a cím folytonossága. Cselhez folyamodva újsághírdetést ad fel, mintha ő maga szeretne tartalékörökösről gondoskodni:

"Marsden márkijának szüksége van egy erős, egészséges és termékeny nőre, aki örököst szülhet neki. További információ a kiadónál."

Itt lép be a képbe Portia Gadstone, mint egyetlen jelentkező, s aki keményen tárgyal is anyagi biztonsága érdekében. Locksley vikomt pedig apja helyett feleségül veszi a csinos “özvegyasszonyt”, akinek egész története hazugságokra épül. Portia Gadstone-nak nincs vesztenivalója, hiszen az élete már úgyis romokban hever, nincstelen és senkije sincs, akire ttámaszkodhatna. A hölgy első ránézésre semmi más, mint egy cím és pénzvadász nő, aki pontosan tudja mit akar és azt is, hogyan érje el azt. Később megcsillogtatja háziasszonyi tehetségét is, nem riad vissza a kétkezi munkától sem, csakhogy végig érezhető, hogy bármennyire igyekszik, nem lehet önmaga a múltban elkövetett baklövései miatt, amiket - magától értetődően - továbbra is titkol.

Természetesen jön majd a szerelem is és a boldog végkifejlet is, csakhogy addig a szerzőnek sikerül néhányszor alaposan meglepnie. Először is azzal, hogy George St. John, Marsden márkija nem is olyan őrült, mint amilyennek mutatja magát. Ő csak egy megtört szívű öregúr, aki élete szerelmét siratja. De ettől függetlenül éles eszű, szellemes és olyan húzásai, beszólásai vannak, hogy környezete (és az olvasók is) csak kapkodják a fejüket. Mintha kitűzött célja lett volna környezete zavarbahozása. Nekem ő volt a kedvenc szereplőm és nagyon szurkolok azért, hogy a kiegészítő 3.5 részt, ami az ő nagy szerelmének története, magyar nyelven is elolvashassuk.

Meglepetéssel szolgált a történet hősnője is, mert annak ellenére, hogy nem nagy filozófia kitalálni, hogy a feltálalt élettörténete hazugság, még ezen túl is meg tudott lepni azzal, hogy nem siránkozásba menekült, hanem talpraesetten megoldást keresett a gondjaira. Megértettem motivációját, de ettől függetlenül őt nem kedveltem.

Akárcsak az előző részekben, most is epizódikusan feltűnik valamennyi havishami ördögfióka, most viszont családdal együtt. Tehát az ő sorsuk alakulásából is kapunk ízelítőt.

Akik olvassák a bejegyzéseimet már tudják, hogy ritkán szoktam egy könyv borítójával piszkálódni, mert nem a csomagolás számít, hanem a tartalom - bár egy tetszetős csomagolás azért vonzza a szemet. Nincs semmi baj ezzel a borítóval sem, csupán azt nem értettem meg, ha a vikomtnak már-már féstis-szerűen tetszik felesége, amikor kék ruhát visel, és a történetben többször is elhangzik/leíródik ez,  akkor miért annyira zöld a borítón szereplő hölgy?

Kedveltem a történetet mert szórakoztatott és pörgött, annak ellenére, hogy az előző részekhez képest itt kicsit többet merülünk el az emberi lélekben. De ki-ki majd eldönti magának, hogy hogy is áll ezzel a történettel, mert ugye az ízlések és a pofonok…

A sorozat már megjelent részei:

1. A herceg szeretője, 2017

Falling Into Bed with a Duke, 2015

2. Mindent egy lapra, 2017

The Earl Takes All, 2016

 3.5. When the Marquess Falls, 2017

Kiegészítő kisregény, mely Marsden márki és későbbi feleségének a története – egyelőre nem érhető el magyar nyelven

Stephanie Laurens - Marcus titka

Cynster 23, Cynster történetek 3

A ​nyughatatlan természetű, türelmetlen Marcus Cynster a sors hívására vár. Tudja, hogy végzete a családi otthont körülvevő vidékhez köti, de milyen jövő vár rá, és kivel fogja azt megosztani? A titokzatos szomszédnő, Niniver Carrick ellenállhatatlanul vonzza Marcust, aki kötelességének érzi, hogy megóvja – még saját magától is. Mindkettőjük érdekében az a leghelyesebb, ha messzire elkerüli a lányt. Niniver megesküdött, hogy újra felvirágoztatja a klánt. Beletörődik, hogy nem vállalhatja a házasság kockázatát, mert azzal átengedné a klán gyeplőjét egy megkerülhetetlen, vezető hajlamú férjnek. A lány kisvártatva kénytelen segítségért folyamodni, hogy megszabaduljon a kéretlen udvarlóktól. Az erős, határozott Marcus Cynster tökéletesen alkalmas a feladatra. A kezdeti ellenállás után Marcus rájön, hogy várakozásával ellentétben a sors azt a szerepet szánja neki, hogy Niniver mellett álljon, és végül megkéri a kezét. Mielőtt Niniver igent mond Marcusnak, fejest ugranak egy kockázatos utazásba, előre láthatatlan veszélyekbe, a szenvedélybe és a vágyakozásba…

HarperCollins, 2017

Eredeti mű: Stephanie Laurens – A Match for Marcus Cynster, 2015

Újabb rész a végtelenbe nyúló Cynster-sagából. Ez már sorban a huszonharmadik része a sorozatnak – bármilyen név és számozás alatt is csoportosítanák ilyen-olyan kiadók –, és még mindig nincs vége. Angol nyelven ezt még három rész követi, s ki tudja mi lesz még? Már a Cynsterek új generációjának is gyermei születnek, tehát van kivel-mivel tovább folytatni.

Én tényleg nagyon szeretem a klasszikus romantikus történeteket, és a Cynster-sagát is, de ahogy haladunk előre egyre kevésbé lelkesedem érte. Továbbra is bosszant, hogy a soktagú család történetét úgy a közepe táján kezdtük el magyar nyelven, hiszen az első Cynster történet pont a tizedik volt, s azt mindjárt a tizenharmadik követte. Az, hogy a sorozat tizenhatodik részétől szépen, sorban minden részt megkapunk dícséretes és köszönjük is a két kiadónak (meg a harmadiknak is, aki az előző két részt megjelentette), de igazándiból én akkor lennék boldog és elégedett, ha magyar nyelven is elolvashatnám az első részeket is, amik – a közvélemény szerint – magasan überelik a most megjelenő folytatásokat. Ez tény, a régebbi történeteket jobban kedveltem én is. Most már nagyon sablonos, nagyon kiszámítható és az “egynek elmegy” kategóriába sorolható.

No, de térjünk rá Marcus Cynsterre és az ő titkára, amire mellesleg én nem tudtam rájönni. Mármint arra, hogy hol volt ez a titok, mert ez – szerintem – semmi más, mint egy nagyon kreatív fordítása az eredeti címnek.

Ugye a Cynsterek új generációjával és a skóciai helyszínnel már a Karácsony a Cynster kastélyban kötetben kezdtünk ismerkedni, majd ez az ismeretség folytatódott Lucilla szerencséjében, amikoris már nemcsak a Cynsterek új generációja kap szerepet, hanem a szomszéd Carrick klán is.

Mikor a Lucilla szerencséjéről írtam, elmondtam, hogy a történet úgy végződik, ahogy, a szerelmesek egymásra találnak, viszont nagyon sok kérdésre nem kapunk választ és az bizony hiányérzetet okozott. Most ezek a válaszok szépen sorban meg is érkeznek, és mindenki számára tiszta lesz a kép, hogy mi is történt a Carrick család házatáján és a klánban. Nem fogom elmesélni.

Viszont itt van Niniver Carrick, a család egyetlen nőtagja, akinek át kell vennie a családfő szerepét, hiszen egyetlen életben maradt öccse a tudományos pályát választja és el is költözik. S nemcsak a családfő, hanem a klánfőnök szerepet is magára kell vállalnia, hiszen őt bízzák meg a feladattal, és rendbe kell tennie azt, amit testvérei összekuszáltak. Betöltött poziciója miatt Niniver nagyon kívánatos hajadonná avanzsál és a környék minden nőtlen férfija őt áhítja. Nem azért mert olyan szép lenne – de nem is egy csúnya lány –, hanem, mert aki őt feleségül veszi automatikusan a klán vezetője lesz. Niniver pedig nem akarja ezt a hatalmat kiadni a kezéből. Az udvarlók a nevetségestől a zaklatásig mennek, és a lány Marcus Cynsterhez fordul segítségért.

Innen már nem nagy filozófia kitalálni a történet végét. Csupán az hoz meglepetést, hogy a zaklatáshoz vezető szálakat hátulról valaki mozgatja, és hogy Marcus Cynster az a férfi, aki megelégszik a másodhegedűs szerepével és nem áll szándékában a klánvezéri poziciót elvenni Ninivertől, hanem tehetsége szerint támogatni és segíteni szándékszik őt.

“Hatalommal bíró asszony férjének lenni nem sok férfi számára kívánatos pozíció, és még kevesebben tudják azt sikerrel betölteni. A házastárs ilyenkor nem kevésbé számít férfinak, sőt talán még inkább az. Olyan embert kíván a feladat, akinek önbecsülése és méltósága nem függ a titulusától, sem pedig felesége szolgalelkű engedelmességétől.” (Stephanie Laurens – Marcus titka, HaperCollins, 2017) – erről szól ez a történet.

Volt benne egy kis rejtély (ami megolódik), egy hangyányi miszticizmus (elvégre a skót Felföldön vagyunk), a szerzőre jellemzően egy kis erotika is (hogy eladja a könyvet), némi humor és ismét számtalan Cynster rokon, hogy kapkodhassuk a fejünket ki kicsoda és miért van itt. A kiadó, becsületére legyen mondva, már a könyv elején közkinccsé teszi a történetben szereplők meglehetősen hosszú névsorát. Köszönjük szépen, de nem igazán segít.

Hogy lesz-e folyatása magyar nyelven is, nem tudom. Abban sem vagyok meggyőződve, hogy engem érdekelnének ezek a folytatások, viszont a sorozat kezdő részeit nagyon szívesen elolvasnám, s gondolom nem vagyok vele egyedül. Egyetlen kiadó sem vállalja fel?

A klasszikus romantika és a sorozat rajongóinak ajánlott olvasmány. A cselekmény eléggé pörgős és sokat nem kell gondolkozni rajta… meg természetesen az ízlések és a pofonok.

A Cynster-saga magyar nyelven megjelent részei:

10. A tökéletes szerető, Viktória Kiadó, 2008

13. A szerelem ára, Viktória Kiadó, 2008

16. Breckenridge vikomt, a megmentő, Gabo, 2015

17. Eliza Cynster elrablása, Gabo, 2015

18. Glencrae gróf zsákmánya, Gabo, 2015

19. Henrietta tévedése, Harlequin, 2016

20. Mary megszelídítése, Harlequin, 2016

21. Karácsony a Cynster-kastélyban, Harlequin, 2016

22. Lucilla szerencséje, Harlequin, 2017

Susan Wiggs - Megtalált álmok

Bella Vista lankái 1

Mezítláb, egy pohár borral a kezében járja Bella Vista lankáit Tess. Lila levendulamezők, gyümölcstől roskadozó almafák tárulnak a szeme elé, és ismeretlen sóvárgás ébred a szívében. Szeretet és összetartás lengi be az egész birtokot. A szíve mélyén Tess mindig erre vágyott: családra, és hogy részese lehessen egy ilyen világnak. Ám ez a paradicsom rövidesen elvész, ha nem sikerül megtalálnia egy régi családi kincset. A több évtizedes titkokat érintő kutatásban segítségére van féltestvére, akinek eddig a létezéséről sem tudott, és egy bankár, aki inkább a szívére hallgat, mint az eszére. És miközben Tess megismeri a gyökereit, lassan az is világossá válik előtte, milyen jövőt szeretne…

HarperCollins Magyarország, 2017

Eredeti mű: Susan Wiggs – The Apple Orchard, Harlequin, 2013

Túlzás sorozatnak nevezni valamit, aminek csupán két része van? Mert a szerző más sorozataival ellentétben ennek pontosan annyi van.

Nem mondanám, hogy Susan Wiggs nagy rajongója lennék, és azt sem állítom, hogy valamennyi magyar nyelven megjelent írását olvastam volna, de épp eleget ahhoz, hogy ez a történet ismerősnek tűnjön. Zárójelként megjegyzem, hogy a szerző nagyon termékeny, és magyar rajongótábora sem panaszkodhat, hiszen sok könyve jelent meg magyar nyelven is.

A történet hősnője, Tess Delaney San Franciso-ban eredetvizsgáló egy híres aukciósházban. Szereti a munkáját, talán túlságosan is, de meglehetősen magányos, hiszen csak munkatársaival és néhány barátjával érintkezik, családja alig. Imádott nagyanyját nemrég vesztette el, anyja állandóan úton van és rém elfoglalt, apját sosem ismerte. Ez nem újdonság, hiszen a Delaney család nőtagjai csonka családban nevelik fel gyermekeiket, az apa jelenléte nélkül. 

Tess élete gyökeresen felfordul, amikor irodájában Dominic Rossi, egy kis település bankjának alkalmazottja felkeresi, mint sosem ismert apai nagyapja végrendeletének végrehajtója. A dolog pikantériája az, hogy a Magnus Johansen névre hallgató becses nagyapa még életben van, de épp hogy, hiszen balesetet szenvedett és kómában fekszik egy helyi kórházban. Tess számára nem csak a nagyapa a meglepetés, hanem egy féltestvér is.

Szerkezetében és alapötletében ez az egész nagyon hasonlított a szerző Tóparti történetek sorozatának első részére, az Aranyló nyárra. Azt is elmondom(írom) miért, bár fölösleges azok számára akik már mindkét könyvet olvasták.

Mindkét történet három idősíkban játszódik, a jelenben és két közelmúlti időpontban, amikor a szereplők valamelyikével valami fontos történt és ezt fel kell eleveníteni. Mindkét történetben van egy-egy apai részről származó lánytestvér, akinek létezéséről a hősnőnek fogalma sincs. A hősnők nincsenek a legjobb viszonyban az anyjaikkal, nagyvárosban élnek, de vidéken kötenek ki, ott él az illető féltestvér, és mindkét esetben itt találja meg a hősnőt a nagy szerelem és a boldog végkifejlet, amikoris megértik a család fontosságát, és hogy eddigi, nagyvárosi életük mennyire nem az volt, amire titokban vágytak. S mindketten egy-egy problémás férfibe szeretnek bele, mert ugye milyen unalmas lenne, ha legalább a férfi főhős egy közönséges, problémamentes fickó lenne, olyan  szomszéd srác típus. Ami pedig a megtalált féltestvéreket illeti, mindkét esetben a hölgyek a kulináris művészetek kimagasló művelői… és a későbbiekben saját történetük is lesz.

No, de térjünk vissza a Megtalált álmokra, ami az én ízlésemnek meglehetősen túlbonyolított volt, és a családi birtok megmentésére szolgáló Fabergè-tojás vadászat sem tette szerethetőbbé. Ez az egész Fabergè-tojás ügy nagyon erőltetett volt. A történet természetesen fikció, de azért minél közelebb maradunk a valósághoz, annál jobb. Továbbá, hogy a két lány, két különböző anyától ugyanazon a napon született felesleges és érthetetlen hatásvadászat volt, aminek semmi jelentősége nem volt a történet szempontjából, hiszen mindenki számára világos volt, hogy apjuk felesége mellett Tess anyjával is viszonyt folytatott.

A Megtalált álmok három idősíkja az 1940-es éve nácik által megszállt Dániája – Magnus Johansen története, az 1980-az évek – Tess anyjának és apjának a szerelme és a jelen, ami Tessről és megtalált családjáról szól. És titkokról, hiszen nincs a történetben egyetlen szereplő sem, akinek ne lenne valami titkolnivalója.

Teljes egészében kiszámítható végkifejletű történet. Nemcsak a családi birtok megmentése sikerül, hanem Tess újraépíti kapcsolatát anyjával, frissen megtalált családtagjaival és a szerelem is rátalál a vonzó Dominic Rossi személyében. S mivel a sokat emlegetett birtok egy hatalmas almáskert, és a megtalált lánytestvér egy gasztro-zseni, a könyv néhány recepttel is meglepi az olvasót, túlnyomó részük természetesen az almához kötődik.

Mindentől függetlenül egy kedves – bár túlságosan szövevényes, helyenként megható történet volt, különösen, mikor a nácik és háború sújtotta Dániáról volt szó, a zsidók üldözéséről és arról, hogyan sikerült onnan Magnus Johansonnak elmenekülnie egy zsidó kislányt hurcolva maga után. Minden szempontból biztosított a boldog végkifejlet, talán túl sok is van belőle.

Nem hinném, hogy valaha is újra elolvasnám a történetet, de a folytatását, Isabel Johansen történetét kiváncsian várom. Meg az ízlések és a pofonok…

A történet következő része, egyelőre csak angol nyelven:

The Beekeeper's Ball

Susan Mallery - Sorsdöntő nyár

Szeder-sziget 1

Lehet, hogy Michelle Sanderson erős, független nőnek látszik, de legbelül ugyanaz a sebzett lelkű fiatal lány, aki tíz évvel ezelőtt elmenekült otthonról, és belépett a hadseregbe. Amikor leszerelése után visszatér a kis szeder-szigeti fogadóba, hogy átvegye az örökségét, legnagyobb bosszúságára olyasvalakit talál az igazgatói lakásban, akit soha életében nem akart viszontlátni. Carly Williams és ő régen szinte elválaszthatatlanok voltak, ám egy rút árulás tönkretette a barátságukat. Ráadásul most úgy tűnik, Carlyt is felelősség terheli azért, hogy a fogadót az árverés réme fenyegeti. A közös cél, a szálló megmentése érdekében a két barátnő fegyverszünetet köt. De ahhoz, hogy túlléphessenek a csalódásaikon, és megtalálják a boldogságukat két remek férfi oldalán, egy sikeres idénynél azért többre van szükségük: némi szerencsére, szerelemre meg egy gyönyörű nyárra…

HarperCollins Magyarország, 2017

Eredeti mű: Susan Mallery – Barefoot Season

Nem igazán értem, hogy a Harlequin Magyarország most HarperCollins Magyarország lett, vagy csak az elnevezés váltakozik annak függvényében, hogy a cég melyik kiadványáról, sorozatáról van szó? No, de teljesen mindegy mi a kiadó neve, ameddig szépen, sorban hozza az olvasóknak Susan Mallery könyveit... és nemcsak.

Az új sorozat – Szeder-sziget – három részes és juhéé!! az elsővel kezdjük, nem maradt ki semmi előtte. A kiadó nem igazán szokta abbahagyni megkezdett sorozatai megjelentetését, gondolom nem most akar a szokásán változtatni, tehát fenntartásokkal, de ki merem jelenteni, hogy valamennyi részére számíthatunk magyar nyelven. Hogy még az idén megkapjuk-e a második részt, nem tudom, de a remény hal meg utoljára. Én nagyon szeretném, de annyira optimista azért nem vagyok, hogy a harmadik részben is reménykedjem. Egyébként is kellemes meglepetés volt, mert nem számítottam arra, hogy A csodálatos Titan-lányok után, ilyen hamar, újabb Susan Mallery sorozat következik.

A Szeder-sziget az az idillikus hely, ahová mindenki szívesen menne nyaralni, vagy akár letelepedni, új életet kezdeni. S ahogy a neve is mutatja, itt minden a szederről szól, ez majd megmutatkozik a történet egy-egy pontján, amikor a fogadó menüjéről lesz szó. Tíz évnyi távollét után ide érkezik haza a lábadozó Michelle, hogy átvegye jogos örökségét, a Szeder-sziget fogadót, amit még gyermekként apja íratott rá és néhány hónappal korábban bekövetkezett haláláig az anyja vezetett.

Csakhogy a fogadót most Carly, Michelle gyermekkori barátnője vezeti, akivel kapcsolatuk kicsit sem baráti több okból sem. Azon kívül, hogy ifjú hajadonként mindketten ugyanarra a fickóra vetettek szemet – Carly volt végül a peches aki férjhezment hozzá –, az sem segít, hogy Michelle apja Carly anyjával szökött meg és azóta is boldogan élnek.

Michelle-t sorozatosan érik a meglepetések, és egyik sem kellemes: a fogadó nem úgy néz ki, ahogy emlékszik rá, hanem ki van bővítve és mindenhol a százszorszépek vették át az uralmat. Régi szobájában a gyűlölt Carly lakik kilencéves lányával, a darvak továbbra is szabadon mászkálnak és oda piszkolnak ahová akarnak, a fogadó a csőd szélén áll és hatalmas banki kölcsönnel van megterhelve, a barátnőnek hátsó szándékai vannak és az alkalmazottak meglopják. Ehhez még hozzájön a poszttraumatikus stressz szindróma és egy csípőlövés… tehát mindebből valahogyan ki kellene másznia. S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor bekopog a szerelem is, tovább bonyolítandó a dolgokat.

Mivel a két fiatal nőnek közös múltja van – és valamilyen formában a jelenük is összekapcsolódik –, nem kizárólag Michelle története ez a könyv, hanem párhúzamosan a Carly-é is. Kettejük barátsága megszakadt a múltban és többnyire félreértéseken, meg nem beszélt, ki nem mondott dolgokon csúszott el. Most pedig szükségük van egymásra, a kényszerű egymás elviselése lassan vált át bizalomba, ami a megbocsájtást is magával hozza mindkettejük számára – bár a végén azt a nagy családi összeborulást kissé túlzásnak tartottam. De ez fikció, az meg mindent elbír.

Határozottan szerettem a történetet, mert annyi bonyodalom, kavarás, visszaemlékezés és váratlan fordulat volt benne, hogy egyetlen pillanatig sem unatkoztam. Tehát most sem kellett csalódnom a szerzőben.

Az egyetlen dolog, ami némiképpen zavart… na jó, nem némiképpen, mert ezt kimondottan utálom és ez nem csak erre a könyvre vonatkozik… Na szóval, amit nem szerettem az a nagy, mellveregető amerikai hazafiasság, amivel már nem előszőr találkozhattunk a szerző műveiben. S ez most Michelle foglalkozásában materializálódik. Michelle ugye leszerelt katona és a környezete piedesztálra emeli és félistenként tekint rá, mert védte a hazát. Védte hát… Afganisztánban meg mit tudom én hol teljesített logisztikai szolgálatot, már az is kérdéses kinek a hazáját védte. Ez volt a hivatása, ő választotta, fizetésért tette. Mi több, a magánéleti kudrcai elől menekült a seregbe. Sajnálatos, hogy megsebesül, de kár nemzeti hőst csinálni belőle, mert akkor ilyen alapon szerte a nagyvilágon mindenki, akit az idők folyamán kötelező módon besoroztak, egy nemzeti hős. Ez Amerika, a túlzások világa.

Szórakoztató, elgondolkoztató és néhol megmosolyogtató történet régi barátságokról, családról, szerelemről, sérelmekről, úgy az emberi kapcsolatokról általában. A mellveregő amerikai felsőbbrendűség kivételével nagyon kedveltem és kiváncsian várom a következő részeket. Meg az ízlések és a pofonok…

A sorozat további, egyelőre csak angol nyelven:

2. Three Sisters

3. Evening Stars