2016. október 7., péntek

Julia Quinn - Minden és a hold

Lyndon nővérek 1


Hét évvel ezelőtt a lány összetörte a férfi szívét… 
Amikor Robert Kemble egy labirintus közepén Victoria Lyndonba botlik, nem akar hinni a szemének. Ő az a lány, aki miatt megszakadt a szíve, aki végignézte, ahogy a férfi megszervezi a szökésüket, majd otthagyta őt. Most egy karnyújtásra áll tőle, és bár a férfi alig tud úrrá lenni a dühén, még mindig képtelen ellenállni neki… 
Hét évvel ezelőtt a férfi kis híján tönkretette a lányt… 
Az apja figyelmeztette Victoriát: egy gróf sosem fogja feleségül venni egy lelkész lányát, és igaza is volt. Robert házasságot ajánlott a lánynak, végül mégis Londonba utazott, és magára hagyta őt a meghiúsult szökés szégyenével. Noha nem szereti nevelőnői munkáját, elutasítja Robert ajánlatát, amikor a férfi arra kéri, legyen a szeretője. Még a gróf kedvéért sem lenne képes feláldozni a tisztességét. 
De Robert nem tűri a visszautasítást, és megfogadja, Victoria az övé lesz, kerül, amibe kerül. Vajon képes lesz újra megbízni egymásban a balszerencsés szerelmespár? Édes vagy keserédes lesz-e a második egymásra találás?

Gabo, 2016
Eredeti mű: Julia Quinn – Everything and the Moon, 1997


“A lány előrehajolt – azt remélte, fenyegetően hat.
– Őszintén azt hiszem, hogy ha lenne puskám, agyonlőnélek.
– Úgy tudtam, a vasvilla nagy barátja vagy.
– Bárminek nagy barátja vagyok, amivel kárt lehet tenni benned.”
(Julia Quinn – Minden és a hold, Gabo, 2016)

Ha vizuális típus vagy, akkor néhányszor jót vihorászol a könyv ilyen-olyan részletein, én megtettem. Nem nagy szám, szerintem a valóság-rátája nulla, tehát ez semmmiképpen nem történhetett volna meg a valóságban, főleg a 19. század elején, de mindenképpen szórakoztatott, és jobb volt az idén meg a tavaly magyar nyelven megjelent Julia Quinn könyveknél. De ez az én véleményem… vagy lehet jobb passzban voltam most. Komolyan, senki nem szeretné megfilmesíteni? Jó kis paródia lehetne belőle. Például van egy olyan jelenet, hogy a női ruhaszalonban a grófot a nagynénije a retiküljével kalapálja. No, ezt megnézném, amint az alíg 19. századi illemtudó és "mindent a látszatért" hölgy nyilvános helyen a tatyójával ver egy grófot…
Tipikus Julia Quinn könyv, s nem is a jobbik fajtából, tehát a szórakoztatáson kívül ne várj semmi mást tőle. Valamikor elkezdtem nem szeretni az írónő könyveit, bár a Bridgertonokat, a Smythe-Smith kvartetet vagy akár a Bevelstoke trilógiát még lelkesen olvastam. Ha ebben nem lenne néhány olyan jelenet, ami megmosolyogtatott ahogy magam elé képzeltem, akkor bizony ez is a süllyesztőben végezné Mr. Cavendish és a korona szolgálatában állók mellett.
A történet rém egyszerű: a márki fia (aki gróf) és a pap nagyobbik lánya (ezt azért kell kihangsúlyozni, mert van neki egy kisebbik lánya is, akiről majd a sorozat második könyve szól), szóval Robert és Victoria összetalálkozik, egymásba szeret, az apáik ellenzik a kapcsolatot, a pár szétmegy. Hét évvel később ismét találkoznak - ezúttal nem egy tó partján, hanem egy labirintusban, amiből Victoria nem tud kijönni -, némi huza-vona után összeházasodnak s boldogan élnek míg meg nem halnak. Ennyi a könyv cselekménye. Ez három mondat volt, a könyv 370 oldalas és az a bizonyos huza-vona tölti ki, ami az újratalálkozás és a házasság között történik.
Victoria mindenre nemet mond, legyen az házassági vagy más jellegű ajánlat, a gróf meg rendesen futkos utána és próbálja meggyőzni, hogy de igazán legyen már olyan kedves és fogadja el házassági ajánlatát. De Victoria nem és nem úgy háromnegyed könyvön keresztül, mert ő egy öntudatos fiatal nő, aki végre a saját ura lehet. Értsd inkább varrónő, mintsem grófnő. De hát nem tud ellenállni a gróf csábításának, s a többit nem nehéz kitalálni. Victoria egy makacs liba, nem kedveltem egy kicsit sem, azt a kacsintgató teliholdat sem ponotoztam a könyv végén és végképp nem értettem mi szándéka volt a szerzőnek a könyv elején írt bevezetővel, amiben elmondja, hogy nem hisz a “szerelem első látásra”-ban, aztán meg ír egy pontosan arról szóló történetet. Ez egy kicsit olyan volt, mint amikor a háziorvosod kihangsúlyozza, hogy nem hisz a hagyományos orvoslásban és a következő percben elküld akupunktúrára és herba teát itat veled.
Epizodikusan találkozunk a kisebbik Lyndon lánnyal is, Ellie-vel, aki zsenge kora ellenére pontosan tudja, hogy mire való a pénz és megfelelő honorárium ellenébe gardedámi szerepét olvasásra cseréli, majd a történet végére olyan pénzügyi zsenivé nővi ki magát, hogy a Wall Street farkasa leckéket vehetne tőle… lehet az ő története jobban bejön majd nekem. Mikor jelenik meg magyar nyelven, fogalmam sincs, az idénre tervezte a kiadó.
De hát ízlések és pofonok…
  
A gróf közelebb lépett hozzá, és egy árnyalattal fenyegetőbbé vált a hangja.
 – Victoria…
 A gróf még közelebb is lépett volna, de nyolc nő egyszerre döfte át megvető pillantásával. Még ő sem volt eléggé férfi ahhoz, hogy ellenálljon nekik. Széttárt karral suttogta:
 – Ennyi tyúkot!
 Victoria elüldögélt újdonsült csodálói körében, és gusztustalanul derűs képet vágott.
 Robert mély levegőt vett, és ujjával a levegőbe bökött.
 – Még nincs vége, Victoria. Beszélni fogok veled.
 Egy újabb, nem egészen érthető megjegyzést követően – kakasokról és tyúkokról mondhatott valamit – kivonult az üzletből.”
(Julia Quinn – Minden és a hold, Gabo, 2016)

A követekező rész, Ellie Lyndon és Charles Wycombe, Billington grófjának története, 
egyelőre angol nyelven: 

Brighter than the Sun