2016. október 13., csütörtök

Sabrina Jeffries - Karácsonyi csoda

Pierce Waverlyt, Devonmont grófját gyermekkorában a szülei rokonok gondjaira bízták, és a férfi sosem bocsátotta meg nekik, hogy magára hagyták. Egy nap azonban levelet kap anyja társalkodónőjétől, Mrs. Camilla Stuarttól, amelyből arról értesül, hogy az édesanyja súlyos beteg. Azonnal hazatér vidéki birtokukra, hogy elbúcsúzhasson az asszonytól. Ám amikor megérkezik, meglepődöttségében a szája is tátva marad. Kiderül ugyanis, hogy az anyjának semmi baja, ő pedig beleesett Camilla körmönfont csapdájába. Az életvidám, vonzó özvegyasszony ugyanis eltökélte, hogy mindent megtesz azért, hogy kibékítse őlordságát az anyjával. A célja elérése érdekében pedig még arra is hajlandó, hogy elfogadja a férfi által felajánlott alkut, amely tisztességesnek egyáltalán nem nevezhető… 
Sabrina Jeffries karácsonyi történetében a Halstead Hall bajkeverői című sorozatból megismert Lord Devonmont sorsát követhetik nyomon az olvasók a megbocsátás és a szerelem útján.

General Press, 2016
Eredeti mű: Sabrina Jeffries – ‘Twas the Night After Christmas, Gallery Books, 2012

Ha agyonüttök sem emlékeztem, hogy hol kellett nekem Őlordságával találkoznom, pedig a Halstad Hall bajkeverői sorozat (A lord titka, Ördögi csábító, Felejthetetlen csók, A csábítás tétje, Egy hölgy sosem enged) valamennyi részét olvastam… igaz, nem mostanában. Valamikor túl a könyv felén megjött a magyarázat, honnan az ismeretség: a negyedik részben (A csábítás tétje) Őlordsága versenytudvarolt Gabriel Sharpe-pal Virginia Waverly kisasszony kegyeiért és vesztett. Bár nem is komolyan tette, csak heccelni akarta a konkurenciát. Akik olvasták a Halstead Hall bajkeverői sorozatot, tudják miről beszélek, akik meg nem, azok nem tudják mit hagytak ki. És juhééé!!! Már október közepén spanolhatjuk magunkat a nagy, össznépi,  karácsonyi összeborulásra, mert ahogy a könyv címe is jelzi, ez egy karácsonyi történet.
Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ebből elég lett volna egy rövid és tömör karácsonyi novella is.  Így túl sok volt a visszaemlékezés, lelkizés, húzás-nyúzás, és végül már-már nyálas volt a nagy, mindenre kitejedő boldog befejezés. Mellesleg ez nem része a Halstead Hall bajkeverői sorozatnak, Pierce Waverly negyedik részben betöltött epizódikus szerepe miatt emlegítik vele együtt, és mert a Waverly-k és Sharpe-ok többedrendüleg is rokoni kapcsolatban állnak egymással házasságból kifolyólag. Ha nem emlékszel hogyan – mint ahogy én sem emlékeztem – a könyv majd emlékeztet egy ponton.
A fülszöveg bőven elmondja miről szól ez a történet, viszont nem tesz említést arról, hogy ismét egy buzgó mócsinggal van dolgunk, akinek fogalma sincs a múltban történtekről, csak megy a saját feje után, szerinte ezt kell tennie és ez belefér a napi jócselekedet kvótájába. Mert a női főszereplő, Mrs. Camilla Stuart pontosan ilyen. Akkor sem hagyja abba mások életében és múltjában való vájkálást, amikor többször és kifejezetten megkérik erre. Természetesen kéretlen ügyködése eredményeként sikerül tisztázni sok félreértést és fény derül egy régi féltékenységi drámára, de ettől Mrs Stuart nem lett sem kedvesebb, sem szimpatikusabb, még a motivációja sem teszi szerethetőbbé az én szememben. Ugyanis Mrs. Stuart lelenc-gyermek, árvaházban nevelkedett, ott is dolgozott egy ideig, és ebből kifolyólag úgy gondolja, ha valakinek szülei vannak, azokat kötelező módon szeretnie, becsülnie és tisztelnie kell, bármi is történt a múltban.
A könyv többbször is utal Clement Clarke Moore, amerikai költő ‘Twas the Night before Christmas című költeményére, tulajdonképpen a történet karácsonyi szokásokra vonatkozó része a vers köré van építve. Bár több, néhány soros idézet is van a versből a könyv egyes fejezeteiben, még mindig nem elég egy olyan olvasó számára, aki egyáltalán nem ismeri azt. Továbbra az sem volt világos a számomra, hogy mit keres ez a tipikusan amerikai szokásokat felidéző vers egy, a 19. század Angliájában játszódó történetben, amikor a szereplők egyike sem származik az Újvilágból. Értem én, hogy a szerző az Egyesült Államokban él és ennek a versnek a felolvasása állítólag az amerikai karácsonyi szokásokhoz tartozik, de úgy kilógott a történetből, mint egy farok.
Nagyon rózsaszín, nagyon kiszámítható végkifejletű történet. Nem volt éppen rossz, de az egyszer olvasós kategóriába marad nálam, és hát ízlések, meg a pofonok…