A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2006. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2006. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 20., csütörtök

Louisa May Alcott – Kisasszonyok



   Kisasszonyok 1



   A March család négy lánya – Meg, Jo, Beth és Amy – számára nehéz idők járnak. Édesapjuk az amerikai polgárháborúban szolgál, anyjuk otthon igyekszik elfogadható életet teremteni. Sok megpróbáltatást és jó pár örömteli fordulatot végigélve, a lányokból igazi kisasszonyok válnak a történet végére.

   Négy lány címmel is megjelent


   Eredeti cím: Little Women, 1868
   Lazi Kiadó 2020, 2016, 2006, 2004 - Manó könyvek, 2019 - Ventus Libro, 2013 - Ulpius Ház, 2008, 2006



   Vallomás esete forog fenn: ez a könyv – illetve az egész sorozat, mert tulajdonképpen négy könyv tartozik hozzá –, nagyon sok éve csücsül békésen a polcomon. Ajándékba kaptam egy olyan valakitől, aki tudja, hogy szeretem a klasszikus irodalmat, annak is a romantikus fajtáját, de soha kézbe nem vettem, mert valamiért nem szeretem az amerikai kontinenshez kötődő történeteket, amennyiben nagyon sok évvel korábban játszódnak. Ez a történet pedig a 19. század második felének elején játszódik, mi több, a szerző akkor is írta. Nekem már valahogy nem mennek az ilyen korai időszakban írt lányregények, melyek előszeretettel terjesztik a habos-babos, sok esetben giccses romantikát, meg a korra jellemző moralitást (vagy éppenséggel annak hiányát).
   Hogy mégis kézbevettem a könyvet – s aztán nagyon gyorsan legyűrtem mind a négy részét –, az a legfrissebb filmadaptációnak köszönhető, mert a Kisasszonyokat többször is mozivászonra vitték. 
   Nos, akkora volt a hype a legújabb film körül, különösen az Oscar-jelölések miatt, hogy próba-cseresznye alapon egyik este belekukkantottam, már csak azért is, hogy lássam, miért van ez a hangos hisztéria. S többet le sem tettem a kezemből, mi több, az olvasás során beugrott az is, hogy én tulajdonképpen ismerem ezt a történetet, mert láttam filmen. No, nem mostanában, hanem az 1994-es variánst. De azt valamennyien tudjuk, hogy a film a legritkább esetekben múlja fölül az eredeti művet, azaz a könyvet. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1994-es filmadaptációban Mr. March, a lányok apja ugyan tényleg elmegy a polgárháborúba, de mint orvos és nem mint tábori lelkész, ahogyan a könyv írja. Hogy miről szól majd az legfrissebb film, nem tudom, mert még nem láttam, de elképzelhetően valamikor meg fogom nézni.
   Miről szól tulajdonképpen a Kisasszonyok? A March család négy lányáról, a kisasszonyá válásról, a nők helyzetéről a 19. századi amerikai társadalomban, ami mellesleg jobb mint az európai nőké, akiket egy nagyon hagyománytisztelő és nagyon férficentrikus társadalom köt gúzsba. A látszólag nagyobb szabadság ellenére, Mrs. March háziasszonynak neveli lányait, bár nem mindenki esetében lesz sikeres ez a vállalkozása, hiszen a négy lány nagyon különböző, s természetesen mindegyikük mást akar az élettől. Meg, a legidősebb, nyugodt családi életre vágyik, lehetőleg egy nagyon tehetős férfi oldalán, hiszen ő emlékszik a legjobban arra az időszakra, amikor az ő családjuk is tehetős volt, míg apja egy kockázatos befektetés következményében el nem veszítette a családi vagyont. Jo, a második lány, az örök lázadó. Valamennyi lány közül ő a legemancipáltabb, majdnem hogy fiús, és sokkal szívesebben tölti idejét a szomszéd fiú, Theodore (Teddy) Laurence társaságában, mint a lányokéban. Jo írói babérokra áhítozik, s bár nem zárkozik el a romantika elől, neki teljesen más elképzelése van a jövőjéről, mint nővérének. Beth beteges, csendes, a légynek sem ártana és mindene a zene, míg Amy a festészet iránt érdelődik, és meglehetősen vásott kölyök, annak ellenére, hogy a négy March lány közül ő a legszebb. S természetesen Amy is gazdag férjről álmodik, bár ő még csupán gyerek.
   Ennek a négy lánynak a történetét tárja az olvasó elé Louisa May Alcott, egy olyan időszakban, amikor az amerikai kontinensen dúl a polgárháború, a férfiak mind a csatatéren vannak az öregek és a kisfiúk kivételével.
   Ez a történet egy korrajz. S mivel a könyv nem sokkal a polgárháború után íródott, feltételezhetően hitelesen ábrázolja a nők helyzetét az északi államokban. Lényegében ugyanazt a kort mutatja be,mint Margaret Mitchell világhírű regénye, az Elfújta a szél, azzal a különbséggel, hogy Mitchell a déli államok szemszögéből mesélte el a történetet, Alcott pedig az északiakéból és nem helyez akkora hangsúlyt a háborúra és annak elsődleges céjára. Neki az otthon maradottak, első sorban a nők helyzetének bemutatása elsődleges, s ezt a March család tagjain keresztül teszi meg.
   Kedveltem a történetet. Jobb, több volt, mint amire vártam, ha volt is benne moralizálás (mert volt!), azt nem vitte túlzásba, sőt humorral ellensúlyozta. Szereplői egytől egyig szerethetőek, bár nem mondható el az, hogy az egész történet egyetlen romantikus rózsaszín köd lenne.
   Nagyon olvasmányos, mert Alcott nagyszerű mesélő. Nem mondom, hogy gyakran fogom újraolvasni, de szerethető, szórakoztató történet fiatal lányokról és egy letűnt korról. Klasszikusok kedvelőinek ajánlott olvasmány, de ízlések és pofonok...


2019. november 15., péntek

Sophie Kinsella – Tudsz titkot tartani?


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában hamarosan ismét a boltokba kerül Sophie Kinsella nagysikerű története: Tudsz titkot tartani? A vicces, de ugyanakkor megható történetből film is készült, mely az idén került a mozikba.

Kövesd blogturnénkat, s amennyiben helyesen válaszolsz játékunk kérdéseire, kis szerencsével a tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.



   Emma épp elég katasztrófafilmet látott már…
   Így amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja, le fognak zuhanni.
   A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mesél neki a szüzessége elvesztéséről, a pasijáról és a szülei aranyhaláról, megosztja vele a tangákról alkotott véleményét, sőt azt is elmondja, hogy sosem volt még igazán szerelmes.
   Az utolsónak szánt gyónásba azonban apró hiba csúszik: a gép gond nélkül földet ér. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves, és most már minden titkát ismerő idegennel.
   Az élet azonban mást tartogat számára…
   Imádod vagy éppen ki nem állod az Egy boltkóros naplóját?
   A szerző most el fogja rabolni a szívedet.
   Az év leghumorosabb, imádni való könyve, Sophie Kinsella tollából!
   Dobd fel a napod az olvasásával!



Könyvmolyképző, 2019, Kelly, 2006
Eredeti cím: Can You Keep a Secret?, 2005


   
   Állandóan azért siránkozom, hogy túl sok könyv, túl kevés idő az olvasásra és három emberéletre való listám van azokból a könyvekből, melyeket el szeretnék olvasni. Ennek ellenére vannak olyan könyvek, melyeket többször is újraolvasok, mert tetszenek, mert  valamiért örök helyet kaptak szívem csücskében, mert megnevettetnek. Ez egyike azon könyveknek.
   Sophie Kinsella neve tulajdonképpen Becky Bloomwood miatt került be a köztudatba, ő az ominózus Boltkóros sorozat hősnője, akivel már mozivásznon is lehetett találkozni. Kedveltem a sorozatot, de szerény véleményem szerint meg sem közelíti a Tudsz titkot tartani? humorát, szellemességét.
   A könyv 2006-ban jelent meg először magyar nyelven, az azóta megboldogult Kelly Kiadó gondozásában, most pedig ismét boltokba kerül a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, annak apropóján, hogy film készült belőle, melyet a napokban mutatnak be a magyar közönségnek is. – én már láttam, a későbbiekben erre is visszatérek.
   Meg nem tudnám mondani hányszor olvastam már (és minden bizonnyal még egyszer-kétszer meg fogom tenni, ha olyan lesz a kedvem) – még blogbejegyzést is írtam róla –, de ez az új megjelenés kitűnő alakalom volt arra, hogy ismét elővegyem és jókat vihorásszak. Mert ez a történet nem mosolyt csal az arcokra, hanem harsány nevetésre készteti azokat, akik vevők a könnyed szórakozásra. Ugyanakkor, ha a helyzeti komikum mögé nézünk, van ott bőven olyan dolog is, amin érdemes elgondolkozni.
   Az első ilyen dolog maga Emma Corrigan, a történet hősnője. Szerethető, vicces, kicsit dilis huszonéves lány, aki két hasonló korú lánnyal osztozik egy lakáson: az ügyvéd barátnőjével és a gazdag apuci kislányával. Emma az a típus, akire szemrebbenés nékül rányomnám a lúzer címkét. Nem különösebben szép, nem is okos, és mintha hiányozna belőle az életcél, nem tud mit kezdeni magával, csak úgy navigál az életben, maga sem tudja hová. Ezért váltogatja munkahelyeit, egy rakás pénzzel tartozik szüleinek, akik különböző iskoláit finanszírozták. Mondanám azt, hogy azért ilyen, mert egyetlenke és elkényeztetett, de ez nem lenne igaz. Emma életét az zavarta meg, amikor gyermekorában hozzájuk költözött árva unokatestvére, és a kezdeti sajnálat, hogy átsegítsék a veszteségen, állandó állapotba ment át, amikoris az unokatesó volt a szép, a jó, a sikeres. Egy idő után pedig a szerepek felcserélődtek: az új lány elfoglalta Emma helyét a családban, ő lett a mintagyerek, akire a szülőt büszkék voltak, és Emma lett a pária.
   A történet idején Emma egy cég marketingosztályán dolgozik mint aktatologató, és épp tárgyalni küldik egy olyan céghez, mellyel szerződni szeretnének - veszett fejsze nyele, csak ezt Emma nem tudja. Ő a nagy kiugrásnak képzeli és esélynek az előléptetésre. A tárgyalás természetesen nem úgy zajlik, ahogy Emma elképzelte, nincs is üzletasszonyi vénája, csupán kétségbeesett vágya a bizonyításra. Hazafele az úton a repülő viharba kerül – ugye, mondanom sem kell, hogy Emma a repüléstől is fél? –, ő pedig, a pánik hevében minden titkát kifecsegi a mellette ülő üzletembernek, olyan dolgokat, amiket szülei, barátai, munkatársai sem tudnak. Olyan igazi égető, nagyon gáz dolgokat:


"...A vendégszobában vesztettem el a szüzességem Danny Nussbaummal, miközben apa és anya a földszinten a Ben Hurt nézte a tévében. 
Néha a legszenvedélyesebb szeretkezés közepette is nevetni támad kedvem. 
A Kate Spade márkájú táskám hamisítvány. 
Tizenkettes méret vagyok, nem nyolcas, ahogyan Connor hiszi. 
Mikor a munkatársnőm, Artemis úgy istenigazából felbosszant, narancslével öntözöm meg a cserepes virágát (nagyjából naponta). 
Én tettem tönkre a fénymásolót (mint mindig). 
Gőzöm sincs arról, mi a NATO, vagy mi a célja. 
Megittam azt a bort, amit apa félretett húsz évre. 
Sammy, az aranyhalunk nem ugyanaz, mint amelyet a szüleim átadtak megőrzésre egyiptomi útjuk előtt..."


   A dolgok akkor bonyolódnak, mikor másnap, az irodában kiderül, hogy az illető üzletember nem más, mint Jack Harper, a cég sosem látott tulajdonosa, aki maga sem akarja senki orrára kötni, hogy hol járt.
   A főnök érkezése új löketet ad a történetnek, mert kész komédia, ahogy mindenki megjátsza magát azért, hogy jobb színbe tűnjön fel a szemében, mindenki előnyt próbál kovácsolni a jelenlétéből, még maga Connor is, Emma barátja, akivel már az összeköltözést is fontolgatják.
   Ez a történet senki világát meg nem fogja rengetni, mert célja a szórakoztatás és ennek kitűnően eleget is tesz. Nem kell tőle filozófiai mélységeket várni, az ilyesmi kedvelői inkább bele se fogjanak.
   A szereplők kivétel nélkül szerethetőek, mert átlagemberek, még a kicsit szétszórt Emma sincs idealizálva, mert nagyon is emberi jóhiszeműségével és naivitásával. Ő a tápláléklánc alján áll és szinte mindenki belerúg, a családból is, munkahelyen is. Ezért is könnyeztem meg a végén, amikor pont az az ember árulja el, akiben a legjobban bízott. 
   Említettem a filmet is – egyébként a könyv most a filmes borítóval jelenik meg. Én nem kedveltem, mert elkövették ugyanazt, amit a Boltkórossal, azaz kiemelték a szerzőtől megszokott brit környezetből és elamerikanizálták. Ez már nem ugyanaz a történet, olyan mint azok az amerikai gyártmányú romantikus komédiák, melyek futószallagon jönnek ki a filmgyárakból. De aki nem olvasta a könyvet és kedveli az ilyen típusú filmeket, annak elképzelhetően tetszeni fog.
   Nagyon kedvelem a történetet és ajánlom azoknak, akiknek egy jó nevetésre van szükségük, egy kissé lökött, de nagyon szerethető főszereplővel. Meg ízlések és pofonok...


"– Hé, Jack – szól oda Nick a nagyfőnöknek pajtáskodó, mi-pasik-magunk-között hangon. – Nehogy azt higgye, nem szórakozunk eleget. Hadd mutassak valamit! – ezzel egy tangás popó fénymásolata felé int, amely karácsony óta díszeleg a hirdetőtáblán. – Máig nem tudjuk, kié lehet…
'… Kissé beittam az utolsó karácsonyi mulatságon.' Jó, most már szeretnék meghalni. Valaki legyen olyan jó, és segítsen át a túlvilágra!"




Sophie Kinsella népszerű könyvéből film készült, ezért játékunk is a filmadaptációkhoz kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy szerző neve lesz található, akinek legalább egy könyvéből mozifilm vagy televíziós sorozat készült. A ti feladatotok az lesz, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét

Figyelem, a beírt válaszokon nem áll módunkban változtatni. A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Jojo Moyes




11.15 Betonka szerint a világ…
11.17 Sorok között
11.21 Sorok között (extra)