2018. augusztus 1., szerda

Julie Caplin – Egy csésze kávé Koppenhágában

Romantic escapes 1


Módfelett ​bosszantó, ha egy kolléga lenyúlja az ember ötletét. Az pedig különösen fájdalmas, ha ez a kolléga ráadásul a pasink is. Regényünk főhősével, Kate-tel is ez történik. Szomorkodásra azonban nincs ideje, hiszen fontos feladatot kap: egy dúsgazdag dán vállalkozó nagyáruházat akar nyitni Londonban, és Kate-nek kell megterveznie a sajtókampányt. Ráadásul mindössze két napot kap az óriási projektre. Düh és dac munkál benne, de mindenáron tökéletesen akarja megoldani a feladatot. 
Kitalálja, hogy hívják meg az újságírókat egy koppenhágai kirándulásra, hogy ott, helyben tapasztalhassák meg az egyedülálló dán életérzést, a hyggét. Az az elképzelés, hogy az újságírók koppenhágai beszámolóit olvasva, aztán majd egymást tapossák a vásárlók London új dán áruházában. 
Hat hisztis és undok újságírót öt napig együtt tartani úgy, hogy a túrának gyakorlati haszna is legyen és a megbízó is elégedett legyen, igazán embert próbáló feladat! Mindez persze lehetőség is egy igazán nagy kalandra és arra, hogy megtanuljuk, mi is a dánok boldogságának titka.
Julie Caplin imád utazni és jókat enni. Megszállottan keresi a tökéletes gint, és hihetetlenül válogatós, ami a poharat, a tonikot és a díszítést illeti. A megszokott ginkostolói közben írta meg első regényét. Inspirációként azok a városlátogatások szolgáltak számára, amelyeket PR-igazgatóként ő maga szervezett, hogy a részt vevő újságírókkal megismertesse az adott város gasztronómiai örömeit.


Libri, 2018
Eredeti cím: The Litlle Café in Copenhagen


Fülszöveg után választottam ezt a könyvet, és egy vicces, szórakoztató, habkönnyű történetre vártam. Olyan nőcis nyári olvasmányra, amit az ember lánya a stardra visz magával, nem rengeti meg a világát, de azért felüdül és jókat vigyorog.
Ehhez képest egy dögunalmas, közhelyes történetet kaptam, ami még a sokat által lenézett nőcis történetek legaljának színvonalát is alig éri el. Olvastam füzetes romantikus regényt jobbat mint ez, nem is egyet.
A történet három részre oszlik, annak függvényében, hogy földrajzilag épp hol tartózkoduk a cselekmény során.
Az első rész helyszíne London. Itt él Kate, a PR-szakember, aki vidékről érkezett a nagyvárosba szerencsét próbálni, és a szerencse kedvez is neki, míg magánéletében össze nem hozza a sármos kollegával, aki a szakmai előmenetele érdekében Kate ötleteit a sajátjaként mutatja be és természetesen meg is kapja a minkettőjük által áhított előléptetést. Kate dühében vállalja el a dán Hjem áruház londoni megfelelőjének PR-kampányát, meggyőzi Lars Wildert, a cég tulajdonosát, hogy az ő koncepciója a jó és hat életmódbloggerrel és -újságíróval Koppenhágába utazik (a politikai korrektség nevében az egyikük meleg), hogy helyben láthassák a “hyggét”, azaz, hogy mi fán terem is az a bizonyos dán életérzés, amit oly nagy szeretettel szeretnének Londonban is népszerűsíteni.
Akit érdekel a téma, korábban megjelent Meik Wiking Hygge című könyve, abból ötleteket meríthet, de szerintem a dán életérzéshez dánnak kell lenni, vagy legalábbis közöttük élni hosszú ideig, másképp csak egy újabb divatos hóbort, amit lelkesen importálunk, mert ha lehet, akkor miért ne?
Katen-ek természetesen van egy legjobb barátnője is, és zűrös családja is vidéken, nehogy ezek a közhelyek kimaradjanak. Tehát epizódikusan meg is ismerkedünk úgy a tanár Connieval, Kate barátnőjével, mint fura családjával – apja és két fivére –, akiket Kate gyakran látogat és anyagilag is támogat.
A második részben természetesen Koppenhágába utazunk, ahol megtörténik a címben emlegetett kávézás is, magának a cégtulaj anyjának sikkes kis kávézójában. Itt a vegyes csapatnak sok kalandban van része, de nem részletezem, aki akarja, majd elolvassa. Kate-nek természetesen most sem mennek jól a dolgai, mert a csoport tagjai inkább a saját útjukat járnák és el vannak telve a saját fontosságukkal – ez sajnos Londonig elhallatszik, és ki mást küldenének segítségére, mint az exet, miközben Kate már a csoport egyik tagjához, a kötekedő Benhez vonzódik.
Ezt a részt jobban kedveltem az előzőnél, mert a csapat városnézése alkalmával felelevenítettem a saját koppenhágai utazásom emlékeit és újabb látogatnivalókat írhattam fel a bakacslistámra, de viszonylag ennyi volt ami kedvelhető volt, legalábbis számomra.
A harmadik rész cselekménye ismét visszavisz Londonba, ahol Katenek újabb munkahelyi igazságtalanságokkal kell szembenéznie, és akkor jön a habos-babos befejezés, mikor a koppenhágaihoz hasonló saját kávézót nyit az új puccos áruházban, rendeződik a kapcsolata Bennel (egyébként ezt a romantikus szálat teljesen feleslegesnek tartottam), zűrös családja is magához tér és saját lábára áll… szóval lesz egy nagy, mindenre kiterjedő happy end, ami locsog az optimizmustól. És annyira kiszámítható volt az egész.
Ez a történet egy sorozat része, melynek nevét “romantikus kiruccanások”-nak fordítanám. Nem tudom, ha a következő részek is meg fognak jelenni magyar nyelven. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán akarom-e a következő részeket is olvasni.
Remek dolog, hogy Julie Caplin imád utazni és jókat enni – ki nem? –, s ha kevésbé megszállottan keresné a gint, talán ez a történet is jobb lenne… de hát ízlések és pofonok…



 A sorozat angol nyelvű folytatásai:


2. The Little Brooklyn Bakery

3. The Little Paris Pattisserie