A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. július 25., csütörtök

Ali Hazelwood – Bride – A menyasszony



   Ali Hazelwood ezúttal egy paranormális romantikus regénnyel rukkolt elő, melyben az egyik legbefolyásosabb vámpírtanácsos lányának muszáj kényszerházasságot kötnie a vérfarkasok könyörtelen alfájával. De mi történik, ha Misery és Lowe között tényleg fellobban a szikra?
   Tarts te is a bloggereinkkel a Bride - A menyasszony blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!




   Misery ​Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló…ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért… már megint.
   A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van…
   Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie… magával a farkassal.
   Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?


Maxim, 2024
Eredeti cím: Bride, 2024





   Ali Hazelwood neve nem volt teljesen ismeretlen a számomra, hiszen több könyve is megjelent magyar nyelven, bár én csak egyet olvastam (A szerelem képlete), ami ugyan cuki volt, de nem annyira, hogy további könyvekért kapkodjak. Most viszont zsánert váltott, és egy fantasy regénnyel rukkolt ki, gondoltam miért ne adjak neki még egy esélyt? Különösen, hogy ez (pillanatnyilag) egy önálló történet, nem kell várni a folytatásokra, amik vagy lesznek, vagy nem.
   Nem mondanám, hogy a zsáner nagy kedvelője vagyok. Természetesen olvastam már néhány fantasy könyvet, sorozatot, és pár igazán be is jött (lásd Ward Fekete Tőr Testvérisége valamint Carriger Napernyő protektorátusa), tehát nem volt teljesen idegen számomra az a világ, amit Hazelwood a vérfarkasokkal és vámpírokkal megalkotott.
   Ritkán szoktam egy könyv borítóját cikizni, mert engem a tartalom érdekel, nem a csomagolás, de el kell mondanom, hogy láttam már rondább borítót is, de ritkán. Kár a könyvért, mert jobbat érdemelt, de ez nem a Maxim Kiadó hibája, ők csak átvették az eredeti borítót. S ha már a cikizésnél tartunk, akkor megjegyezném, hogy a hősnő neve (Misery) sem volt egy szerencsés választás, mert nyomort, boldogtalanságot, kínt jelent. Bár ez tökéletesen tükrözi mindazt, amin viselője keresztülment.

   S ha már szóba került a hősnő neve, akkor vele folytatnám. Misery Lark vámpír. A legbefolyásosabb vámpírtanácsos lánya, s mint olyan, ő a joker, akit szükség esetén be lehet dobni. Azt is elmondom miért. A Hazelwood által kreált világban az emberek, a vérfarkasok és a vámpírok viszonylag békésen élnek egymás mellett. Igen, egymás mellett, mindenki a maga területén, nem együtt. S hogy ezt a törékeny békét biztosítsák, túszokat küldenek egymásnak. Misery pedig egy ilyen túsz, emberek között nevelkedik és barátnője is ember – legalább is így tudjuk a könyv nagy részében. Mikor végre lejár a fogsága az emberek világában, már nem érzi magát otthon saját fajtársai között, és inkább visszatér az emberek közé, munkát vállal (számítógépes zseni) – bár barátnőjén kívül senki nem sejti, hogy vámpír. S mikor már megbékélt volna az élete alakulásával, Őapasága, a vámpírtanácsos, hazahívja és parancsba adja a házasságot a vérfarkasok alfájával, ismét politikai és biztonsági okokból. Misery természetesen mondhatna nemet is, csakhogy néhány napja barátnője – aki oknyomozó riporter a helyi sajtónál – eltűnt, a vőlegény neve pedig ismerős a lány jegyzeteiből.
   

   Itt most egy pici kitérő következik, mert ez idén a sokadik könyv, ami kényszerházasságról szól, és a végére természetesen nagy szerelemmé alakul. Úgy néz ki, hogy ez a téma az idei év slágere, és minden kiadó meglovagolja a hullámot. De én már nagyon unom. Kitérő vége, vissza a könyvhöz.
   Misery és Lowe, a vérfarkasok alfája, az esküvő napján találkoznak először, és szó sincs instant szerelemről közöttük, bár ami Lowe-t illeti, neki bejönne a vámpírlány, de ez nem jelenti azt, hogy engedni is fog ennek az érzelemnek, mert alapból leszögezik, hogy közöttük sem érzelemnek, sem fizikai kontaktusnak nincs helye, szexről már ne is beszéljünk. De ezt természetesen nem tartják be, minek következtében kicsivel többet kaptam a vérfarkasok anatómiájából és fiziológiájából, mint szerettem volna. S ha már furcsaságokról esik szó, Hazelwood merész húzással lila szemű vámpírokat és zöld vérű vérfarkasokat alkotott. Ezek szerint, gondolom, a vérfarkasok vére nem hemoglobint, hanem klorofillt tartalmaz.

   Politikai játszmák, külső és belső hatalmi harcok és némi fajok közötti románc. Ez jellemzi ezt a történetet, s első próbálkozásra nem is volt rossz, sőt! Egészen elfogadható világokat épített fel, szerethető karakterekkel, bár inkább a két főhős alakuló románcán volt a hangsúly. De legalább minden szálat elvarrt, nem maradtak függőben lévő kérdések, és megkaptam a nagy, mindenre kiterjedő happy endet, a gonosz pedig a büntetését.
   Szívesen olvasnék még a zsánerben Hazelwood tollából, de ízlések és pofonok...





   Mivel a Maxim kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót Ali Hazelwood legújabb regényébe, ezért úgy gondoltuk, hogy abból a részletből teszünk fel nektek kérdéseket. Azokat megválaszolva esélyetek lesz a turné végén megnyernetek a Bride - Menyasszony című regényt. Jó olvasást!

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.



Minek a logója van Vania kártyáján?



a Rafflecopter giveaway




[Blogturné Klub]
07/15 - Angelika blogja
07/17 - Dreamworld
07/19 - Utószó
07/24 - Kelly és Lupi olvas
07/25 - Betonka szerint a világ...

2020. március 20., péntek

Gail Carriger – Időtlen


   Napernyő Protektorátus 5


   A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Gail Carriger nagysikerű sorozatának, a Napernyő Protektorátusnak a befejező része – Időtlen címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja a megfélemlíthetetlen Alexia utolsó kalandját, mely ezúttal a titkokkal teli Egyiptomba, és megannyi megoldásra váró rejtélyhez vezet.
   Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát.




   ALEXIA ​TARABOTTI, AZAZ LADY MACCON BOLDOG HÁZASÉLETET ÉL.
   Persze, mivel Alexiáról van szó, ennek a boldogságnak része, hogy a farkasembereket bevezesse a londoni társaság krémjébe, miközben egy vámpír második legjobb ruhaszobájában él, és egy koraérett totyogóssal birkózik, aki lépten-nyomon alakítgatja a természetfelettieket.
   Alexia annyira élvezi új londoni életét, hogy még Ivy Tunstell társulatának legújabb előadása (nem mondtunk sokat, ha katasztrofálisnak nevezzük) sem tudja kedvét szegni.
   Ám egy este olyan meghívást kap Alexandriából, melyet nem hagyhat fi gyelmen kívül. Férjével, gyermekével és a Tunstell házaspárral súlyosbítva gőzhajóra száll, hogy átkeljen a Földközi-tengeren. Egyiptom azonban talán több rejtélyt tartogat, mint amennyivel a megfélemlíthetetlen Lady Maccon elbír.
   Mit akar tőle az alexandriai bolykirálynő valójában? Miért támad újra az Istenölő Átok? És hogyan lett Ivy Tunstell egyszerre a Brit Birodalom legnépszerűbb színésznője?
   A NÉPSZERŰ SOROZAT RÉGEN VÁRT BEFEJEZŐ RÉSZE.
   Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!
   Felnőtteknek ajánljuk!


Könyvmolyképző, 2020
Eredeti cím: Timeless, 2012





   Négy évvel a sorozat negyedik része után végre magyar nyelven is olvashatjuk a Napernyő Protektorátus ötödik, azaz utolsó kötetét is. Bár születtek hozzá kapcsolódó történetek, nem is egy, ezek már a következő generációról szólnak, ami azért nem ugyanaz, mintha Alexia, Lady Maccon és vérfarkas férje kalandjait olvasná az ember lánya, abban a viktoriánus korban, melyben az emberek mellett szépen ott sorjáznak a vámpírok, vérfarkasok, lélektelenek, s más hasolnó fura figurák. Igen, ez az a történet, melyben úgy minden van, amit a fantasy világ fel tud kínálni.
   Nem különösebben kedvelem a fantasyt, több próbálkozás után két sorozatra szűkítettem le a rajongásomat: a Fekete Tőr Testvériség vámpírjaira és természetesen a Napernyő Protektorátusra.
   Bár egy sorozat ötödik része, kis jóindulattal önálló történetként is megállja a helyét, de akkor igazán teljes az élvezet, ha az ember lánya az első résszel kezdi és fokozatosan ismerkedik meg azzal a világgal, amit Carriger olyan sikeresen felépített, és ami nem igazán hasonlít semmi máshoz.
   Nos, az előző rész azzal végződött, hogy megszületik a Maccon házaspár – Conall, a vérfarkas és Alexia, a lélektelen – gyermeke, Prudence, akit a szomszédban lakó piperkőc vámpír, Lord Akeldama, rögtön a pártfogásába vesz. Lényegében a kislány nála lakik, ő a gyámja, úgymond védelmi okokból. A Maccon házaspár pedig látszólag saját házában él a szomszédban, de tulajdonképpen Lord Akeldama gardróbjában laknak. Az egyik gardróbjában, mert neki természetesen több is van.
   Prudence már egy életvidám totyogó, akkor beszél, amikor kedve van, és lévén két természetfeletti gyermeke, maga sem egy mindennapi teremtés. Annyira nem mindennapi, hogy tulajdonképpen a saját szülei sem tudják kezelni, nem ismerik mire képes, mikor éppen milyen alakot fog felvenni, és ez időnként mulatságos helyzeteket teremt.


   "Nem kevesebb, mint nyolc dolgozó volt jelen, továbbá Lord Akeldama, egy inas, és a dadus. Prudence Alessandra Maccon Akeldamát azonban senki sem győzhette le, ha fürdésről volt szó.
   A kád felfordult, szappanos vízzel áztatva el a szép szőnyeget és nem is egy dolgozót. Az egyikük térde bekékült, a másik ajka felhasadt. Lord Akeldama személyét tetőtől talpig apró, szappanos kéznyomok fedték. Az egyik szárító eldőlt, és egy törülköző megpörkölődött. Az inas tátott szájjal állt, az egyik kezében szappan, a másikban egy darab sajt. A dadus könnyek között roskadt az ülőkére.
   Ami azt illeti, egyvalaki maradt sértetlen és száraz: maga Prudence. A kisgyerek a kandalló párkányán kuporgott, a tűz felett, egy szál ruha nélkül, arcocskáján harcos kifejezés.
   – Nem, Dama! Nem a víszbe! Nem! – kiabálta, az agyarai miatt selypesen."


   Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor a történetről egyetlen olyan dolgot tudok mondani, ami nem tetszett. És az az egyetemes happy end, a minden jó, ha vége jó. Mintha az egész történet – ami mellesleg nagyon pörgős és szórakoztató volt – azért jött volna létre, hogy minden elvarratlan szálnak a végére járjunk s a végén mindenkiről elmondhassuk, hogy boldogan éltek, míg meg nem halltak, ami a természetfeletti lények esetében nagyon tág fogalom.
   A fülszöveg meglehetősen sokat elárul arról, hogy mi is várható ettől a történettől ami a cselekményt illeti, ezért nem mennék bele, hogy hol és mi történik. Legyen elég annyi, hogy Alexia meghívást kap az alexandriai bolykirálynőtől, hogy látogassa meg, mi több, vigye magával lányát is. Igazándiból ez egy parancs az életben lévő legidősebb bolykirálynőtől, aki Prudence-t akarja látni, mivel megvannak a maga tervei. S történik ez akkor amikor az Istenölő Ragály egyre jobban terjed, tehát egy esetleges alexandiai út esély lehet ennek a megoldására is, vagy legalább alkalom lenne további kutatásokra. Nem utolsó sorban azt is ki kellene deríteni, hogy Alexia apja annak idején melyik táborban játszott, mikor Egyiptomban járt. S azért a falkán belül is vannak némi ellentétek, sőt, egy esetleges árulóval is számolni kellene.
   Mivel nem szeretnék dobra verni az utazás célját, ezért úgy állítják be, mintha színész barátaikat kísérnék el, akik a bolykirálynő meghívására legújabb színdarabjukat mutatják be neki. Tehát az egész titkos expedíció úgy néz ki, mint egy vándorcirkusz. S ne felejtsük el azt sem, hogy Alexia még az előző részben elveszítette híres napernyőjét, ami egy fél hadsereggel ért fel... de talán szerető férje tesz valamit az ügyben.
   A történet során természetesen feltűnnek a már megszokott karakterek: Biffy, a vámpír, Lyall professzor, a falka bétahímje, Madame Lefoux, a feltaláló, és magától értetődik hogy Lord Akeldamaval is találkozni lehet, aki színes szóvirágaival gyakran megnevettetett. De a kedvencem az mégis a pöttyöm Prudence volt és az ő gépkaticája.
   Izgalmas volt, pörgős, humoros. A mindenre és mindenkire kiterjedő boldog végkifejlet kivételével imádtam és őszintén sajnálom, hogy vége a sorozatnak, bár nem tudom mit lehetne ebből még kihozni. A sorozat rajongóinak kötelező olvasmány, meg mindenkinek, aki szereti a fantasyt, vagy egyszerűen csak jót akar szórakozni. De ízlések és pofonok...


Kapcsolódó bejegyzés:







   Játékunk során arra vagyunk kiváncsiak, mennyire ismeritek a sorozatot, és annak karaktereit. Ennek értelmében minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes megoldást beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és máris esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
   Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Melyik angol királynő korában játszódik a történet?




03/20 Betonka szerint a világ…
03/24 Dreamworld - extra
03/26 Dreamworld




2020. március 8., vasárnap

J. R. Ward – A tolvaj


   Fekete Tőr Testvériség 16


   Sola ​Morte, a besurranó tolvaj és kódfejtő megelégeli az alvilági játszmákat, és elhatározza, ezután tisztességes életet él. Caldwelltől távol, immár becsületes polgárként vigyáz imádott nagymamájára, és kerüli a bajt. A szívét azonban otthagyta fent északon, az egyetlen férfinál, aki átlátott a védőpajzsán.
   Assail, Assail fia soha nem akart szerelmes lenni, főleg nem egy emberbe, hiszen életvitele és valódi hivatása mellett elképzelhetetlen, hogy közös jövőt tervezhessen olyasvalakivel, mint Sola. A sors azonban mindig tartogat meglepetéseket; Assail kómába esik, és Sola az egyetlen, aki visszahozhatná az életbe. Assail unokatestvérei számítanak a segítségére, mivel egy új, halálos ellenség közeledik, és a testvériségnek minden eddiginél nagyobb szüksége lenne a férfira. Sola azonban a legkevésbé sem akar belekeveredni ebbe a háborúba vagy visszatérni a múltjába, főleg miután rájön a szörnyű igazságra Assail kilétével kapcsolatban. De hogyan is hagyhatná meghalni a férfit, aki az életénél is jobban szereti őt?
   A tolvaj az utóbbi évtized egyik legnagyobb romantikus bestsellere, a Fekete Tőr Testvériség tizenhatodik része.

   Alexandra, 2020
   Eredeti cím: The Thief, 2018


   Tizenhatodik részénél tart magyar nyelven, tehát senkinek nem kell bemutatni miről szól J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség sorozata. S mintha rendszer lenne: egy hideg, egy meleg, azaz bármennyire is szeretem ezt a sorozatot mintha szabályszerűen váltakoznának azok a részek, melyeket nagyon kedvelek, azokal, amiket nem annyira. Kéretik nem félreérteni: nem rossz a történet, mert egy FTT-s történet alapból nem lehet rossz, csak éppen valamiért nem kedvelem annyira. S mivel az előző részt (A Kiválasztott) elhalmoztam imádatommal, ez most az a könyv, amit kevésbé kedvelek, igazándiból még meg sem tudom mondani, hogy miért.
   Az előző részben Layla, a kiválasztott, és Xcor, a banditavezér történetén volt a hangsúly, s mellettük az egész testvériség életébe betekinthettem, kicsitől nagyig. Az egy szép kerek történet volt erotikával, humorral, szerelemmel és megható jelenetekkel. Ahhoz képest itt két párra is koncentrál a szerző. Első sorban Jane-re és Vishousra, hiszen már az előző részben mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a kapcsolatuk nem működik, s mindketten a munkába menekülnek, amit Vishous a szokásos láncdohányzással, valamint kedvenc vodkájának kemény döntögetésével told meg. 
   A másik pár – tulajdonképpen ők a főszereplői ennek a könyvnek, vagy legalábbis lenniük kellene – Assail, a drog és fegyverkereskedő és szerelme, Marisol Carvalho, vagy Sola Morte, mindkét neven ismert.
   Nos, akik figyelemmmel kísérik a Feketet Tőr Testvériség sagáját, azok tudják, hogy Assail nem csak kereskedett a droggal, hanem maga is élvezője volt a bódulatnak, s már a múlt részben a Testvériség szupertitkos klínikáján feküdt előbb súlyos elvonási tünetekkel, aztán katatón állapotban. Ő volt az, aki a Testvériség számára lebonyolította a fegyverügyleteket, mármint beszedrezte azokat, melyeket nem Vishous gyártott saját műhelyében. Sola pedig a szerelme, aki saját biztonsága érdekében messze menekült Caldwelltől, bár fogalma sem volt arról, hogy Assail tulajdonképpen vámpír.
   Izgalom az van bőven a történetben, hiszen a renegát Throe továbbra is Wrath trónját akarja, s nem vállogatja meg a módszereit. Mi több, már tesztelgeti is árnyékokból álló új minihadseregét, ezzel alkalmat adva, hogy szépen felvezetődjön a sorozat következő része is, aminek főhőse Muhrder lesz, az egyetlen olyan vámpír, akit őrülete miatt eltávolítottak a Testvériségből. S nem kizárólag Throe biztosítja az izgalmat, hanem Assail és Sola története sem egy sétagalopp, hiszen mindketten kapcsolatban álltak a drog- és fegyverkereskedő Benloise tervérekkel, akiknek – mint kiderül – van egy nagyon bosszúéhes és nagyon véregző húguk is.
   Mivel két pár kapcsolatáról is szó van, erotika, romantika van bőven a történetben. Amit hiányoltam az a humor volt. Lassiter, aki általában ezt biztosítani szokta, alíg volt jelen, s ha igen akkor nagyon méltóságteljesen viselkedett, mintha felnőni készülne a ráruházott feladathoz, ami ugye még mindig titok szinte mindenki számára. Az egyetlen megmoslyogtató szereplő az Mrs. Carvalho volt, Sola idős nagyanja, aki nagyon színes karakter.
   Solát, a női főhőst nem szerettem egy kicsit sem. Értem én, hogy nehéz gyermekkor, meg ő valamikor profi tolvaj volt, de semmi olyasmit nem tudott produkálni, ami miatt egy szikra kis szimpátiát csiholt volna ki. Vannak olyan erős női karakterek, akik minden durvaságuk, harciasságuk és konok hisztijük mellett szerethetőek. Sola nem ilyen.
   Bár ez a rész soha nem lesz a kedvencem, a Fekete Tőr Testvériség sorozat továbbra is nagy szerelem marad, s szívrepesve várom a következő történet megjelenését De nem vagyunk egyformák, meg ízlések és pofonok...





A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:



A vadállat (Fekete Tőr Testvériség 14)

A Kiválasztott (Fekete Tőr Testvériség 15)

Perzselő vágy (Lánglovagok 1)

A bourbon királyai (A bourbon királyai 1)

Az angyalok jussa (A bourbon királyai 2)

Egy felejthetetlen hölgy (Egy felejthetetlen hölgy 1)






2020. február 17., hétfő

Ashley Carrigan – Az oroszlán árnyékában - extra


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Ashley Carrigan legújabb regényét a Zafír pöttyös könyvek sorában. Az oroszlán árnyékában a Negin sorozat első része, mely San Francisco sötétebbik oldalára viszi az olvasókat, ahol egy titkos csapat oldja meg a félelmetes paranormális eseményeket, szellemeket fognak be, démonokat üldöznek saját határaikat feszegetve. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 



Ami neked horror, az neki egy szokásos hétköznap este.
Negin Belford egy titkos csapat tagja.Nyughatatlan szellemeket segíti át a másik oldalra, de közben fogalma sincs, honnan ered a képessége.
Kicsoda ő? Mi ez a bámulatos hatalom, ami a vérében lobog, és egyre csak növekszik?
Ezek a kérdések hevesen érdeklik a csapatot irányító szervezetet is, és minden eszközt bevetnek, hogy a végére járjanak.
Egyik társuk halála után új tag kerül a csapatba, akinek fő feladata, hogy megvédje Negint a rosszindulatú szellemektől. A lány egyetlen porcikája sem kívánja George társaságát, bármilyen szuper katona is, és bármilyen igéző a szeme, lehengerlő a mosolya.
De ahogy egyre több időt kell együtt tölteniük, már egyikük sem tagadhatja a köztük pattogó szikrákat.
Vajon ki tette a csapatba a férfit, és milyen titkokat rejteget?
Ahogy Negin képességei változni kezdenek, a helyzet bonyolódik, és a lány elveszít minden biztos fogódzót. Választania kell, hogy elfogadja a sors által kijelölt utat, vagy harcol ellene.
Borzongás, szenvedély és egzotikus sumér mitológia egy lebilincselő történetben.
Engedd át magad a sötétség ölelésének!


Könyvmolyképző, 2019



   Találkozásom Ashley Carrigannel, mint szerzővel, évekkel ezelőtt történt, pontosabban 2014-ben, amikor magánkiadásban megjelent egyik romantikus regénye, a Két lépésre a mennyországtól. Egy ismerős ajánlására olvastam a történetet, és akkoriban még fogalmam sem volt arról, hogy a borítón szereplő név magyar író(nő)t takar. Mivel nagyon megkedveltem a történetet – amit azóta már kétszer is újraolvastam –, kutakodni kezdtem további írások után, és ekkor tudtam meg, hogy a hölgy tulajdonképpen korábban is publikált már, csak a hozzá oly közel álló zsánerben (ami viszont tőlem meglehetősen távol áll), s később is számos fantasy-könyve jelent meg. Közben megszületett a blog, s nem tudtam ellenállni, hogy ne írjak arról a könyvről (a már említett Két lépésre a mennyországtól), mely bárhonnan nézzük, bestsellernek számít, hiszen azóta is piaca van, sőt időnként ismét feltűnik toplistákban. Ekkor kötöttünk virtuális ismeretséget a szerzővel, ami azóta is tart.
   Már eltelt néhány év a nagy áttöréstől, melyben sok magánkiadásban güriző szerző reménykedik, Ashley Carrigan a Könyvmolyképző Kiadó szerzője lett, rivaldafénybe került. Most pedig három romantikus történet után Az oroszlán árnyékában című könyvével visszatért kedvenc zsáneréhez, a fantasy-hez.
   Készült már vele számtalan interjú (magam is kettőért vagyok bűnös), beszélgetés, ezért most nem az írót veszem górcső alá, hanem az embert az írói álnév mögött, és megosztanék néhány olyan dolgot, amit elképzelhetően nem tud a nagyérdemű Ashley Carriganről, bár ezért nagy valószínűség szerint meg fog rugdosni. S nagyon tisztelem azért, mert a siker ellenére az maradt, aki előtte is volt, nem szállt el magától, s továbbra is benne van a szakma iránti alázat, melynek hiányában nem könyveket produkálunk, hanem pszeudocelebeket.
   Lássunk akkor néhány apróságot az írói álnév mögött levő emberről:



– bár mindig éjszakába-hajnalba nyúlóan ír, soha nem iszik kávét

– mai napig papírra ír ceruzával, síma fénymásolópapírra és sohasem kockásra vagy vonalasra, mert amúgy sem tartaná be a sorokat. A kézirat begépelésével lerongyol egy billentyűzetet, ami évi két új billentyűzet-megújítást jelent.

– évekkel ezelőtt, egy borongós-esős reggelen, egy farakás alól halászott ki egy öklömnyi, nyivákoló cirmost. Jack azóta 7 kilóra gyarapodott, és a világ legfélősebb kandúrja, aki némi figyelemért cserébe képes rátelepedni és hangosan hortyogva jókat durmolni a kéziraton, vagy a billentyűzeten sétálni.

– a jóképű pasi prototípusa néhány évente frissül, jelenleg Kivanc Tatlitug, török színész a kedvenc – néhány könyvének főhőse határozottan hasonlít is rá. Ha a könyveiből valami csoda folytán filmadaptáció készülne, szívesen castingolná személyesen az urat.

– a valóságban neki gondot okozó emberek egy következő könyv szereplőiként jelennek meg, és kivétel nékül kinyírja őket válogatott módszerekkel, mert a bosszú mindig édes.

– minden könyvében elrejt egy valóságos mozzanatot a saját életéből, egy tragédiát, egy ellenfelet, egy élethelyzetet, egy szerelmet, egy érzést, egy párbeszédet, balesetet, helyszínt. A beleszőtt apróságok valóban megtörténtek, de mindig titok marad a közönség előtt, hogy mik ezek.

– szereti a sajtos tésztát, rántott húst, az Unicumot, a Milka csokit, Dobostortát...

– 18 könyve jelent meg, ebből az utóbbi négy a Könyvmolyképző Kiadónál, további néhány kézirat még kiadásra vár, és minden évben jön hozzá kettő darab új. Több műfajban kipróbálta magát: romantikus, fantasy, misztikus. Számtalan félig vagy egészen megírt korai kézirat landolt a kukában egy érzelmi felindulásból elkövetett selejtezés okán. Az előolvasói szigorúan eltiltották az ilyen tettektől.

   – Lazításként és írás közben is zenét hallgat, vagy sorozatokat néz, hogy meglegyen a háttérzaj. Zenét sokfélét, széles a skála, Disturbedtől, Marilyn Mansontól kezdve a melankolikus filmzenékig. Kedvenc sorozatok: Penny Dreadful, A híd (az eredeti skandináv), Hannibal.

   – kedvenc írói: Anne Rice, G. G. Marquez, Jane Austen, Rejtő Jenő. Az olvasni nem szerető kiskamaszból igazi könyvmoly lett és időközben elhivatott író.

   – kislánykorában nem királylány és nem Charlie angyala akart lenni, hanem Jedi.

   – női katakterei kivétel nélkül erősek, határozottak és enyhén nonkonformisták. Ennek egyszerű oka van: ő maga ki nem állhatja a picsogó, szempillarebegtető libákat és a magamutogató szelfikirálynőket. Azt vallja, hogy egy nő nem áldozat, nem alárendelt, nem a gyengébb nem, hanem egyenrangú fél.

   – nem szeret erotikus jeleneteket írni, s ha mégis megteszi, akkor írás közben többször is felpattan és kirobog a teraszra bűnös szenvedélyének hódolni. Értsd: cigizni. A Nutella is besegít ilyenkor. Saját bevallása szerint sokkal könnyebb véres akciójelenetet írni, mint erotikust.

   – korábban érdeklődött a rajz, különösen a grafika iránt, de műveit nem szánta a nyilvánosságnak. Az írás miatt ma már nincs ideje rá, ami nagy kár, mert szerencsém volt látni néhány igen jól sikerült rajzát.

   – nem szeret szerepelni, hiányzik belőle az exhibicionizmus, szerzői blogján és közösségi profiljain is kizárólag az írással kapcsolatos híreket és újdonságokat osztja meg. Azt is ritkán teszi.

   – amit ki nem állhat: politika, futball, mulatós zene, hazugság, álnokság, ostobaság, pofátlanság, szelfikirálynők, smúzolás.


   Mit mond legújabb könyvéről?

   Az oroszlán árnyékában című könyv visszatérés a misztikus műfajba, vissza a gyökerekhez. Az első kötetben megismerhetjük Negint, a paranormális képességekkel megáldott fiatal nőt, aki a nyughatatlan szellemeket segíti át a másvilágra. A titokzatos háttérszervezet álatal irányított kis csapat tagjaként rázós kalandokban vesz részt. Vagány csaj, nem ijed meg az árnyékától. Úgy megy szellemvadászatra, ahogy más az irodába gályázni. Negin szabadszájú, antiszociális, bátor és szenvedélyes nő. Élvezi az akciókat, elemében van a bevetéseken, és nem szívbajos akkor sem, ha egy démon fejét kell lenyisszantani.
   Amikor halottnak hitt apja felbukkan és kimenti a szorult helyzetéből, egy csapásra változik meg minden az életében. Megkapja a válaszokat kamasz korától fogva gyötrő kérdéseire, hogy ki is ő és miért rendelkezik extra képességekkel. Csakhogy apuci megjelenése olyan titkokat is felfed, amik súlyos következményekkel járnak sorsát illetően és további kérdéseket vetnek fel. Miért vált olyan érdekessé személye a titkos szervezet számára? Hová küldi át a szellemeket? Mi van a másik oldalon? Miért vonzza annyira az Alvilág? Mi ez a húzó erő, ami egyre csak vonzza a sötétség felé, és aminek képtelen ellenállni? Vajon a vérében pulzáló hatalom mire képes még? Kit kell szolgálnia és mi a célja az apjának vele? Mire akarja felhasználni őt? Hogyan lehetséges egyensúlyozni a fény és a sötétség között, hogy egyiknek se legyen rabja?

  Egyik kedvenc idézete:

   "Az a valami, aki lehívta őt az emeletről, odakint volt, és várt rá. És akkor meglátta az ablak túloldalán. Egy fényfolt jelent meg, hosszúkás alakzattá állt össze és fokozatosan emberformát vett fel. Negin meztelen talpa a padlóhoz dermedt. Képtelen volt megmozdulni. A teraszon, közvetlenül az ablaktábla előtt, egy férfialak körvonalai vibráltak. Az entitás moccanni látszott, és ahogy fordult, egyre élesebben öltötte fel az alakját. Annyi energiát sűrített egybe, hogy az eső nem esett át rajta. Egyszerűen legördültek róla a vízcseppek, ahogy egy valós, fizikai testtel rendelkező emberről.
   Negin szíve sebesen lüktetett a bordái ketrecében. Levegőt sem tudott venni a szörnyű felismeréstől, hogy ő nagyon is jól ismeri ezt a szellemet. Forrósággal jött a rettegés, és elborította a bensőjét, felkúszott a torkára és a fejbőrére. Az entitás lassan felemelte a kezét és az ablakra helyezte. Látni lehetett, ahogy az ujjbegyei és a tenyere az üvegre préselődik. Negin rémülten nyikkantott, ahogy Lucas szellemarcába meredt.
   A férfi valaha zöld szeme most tompán bámult rá, a tekintete mégsem volt üres. Erő volt benne, és ez rémisztőbb volt ebben a pillanatban, mint a puszta megjelenése. A lány a fejében hallotta Lucas hangját. Őt szólította."


A szerző blogja: https://ashleycarrigan.blogspot.hu/




Ashley Carrigan könyveinek címeit keressük a játék során. Minden állomáson 1-1 mixet találtok, a betűket helyes sorrendbe állítva kell beírnotok a a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


őzkIég




02.17 Betonka szerint a világ...
02.21 Sorok között extra