Maya Banks - Utolsó lélegzetig

Slow Burn 4

Eliza ​Cummings börtönbe juttatta a gonosztevőt, aki még ártatlan tinédzser korában fogságban tartotta és terrorizálta őt. Később munkát vállalt a Devereaux Biztonsági Szolgálatnál, ahol olyan szörnyetegekkel számol le, amilyenné kis híján ő maga is vált. Senki nem tud a legsötétebb, legszégyenletesebb titkáról, még azok sem, akik a legközelebb állnak hozzá. A gyilkos azonban egy jogi kiskapunak köszönhetően hamarosan kiszabadul, és csak idő kérdése, hogy megkeresse Elizát. A lánynak nincs más választása, mint hogy elmeneküljön, és elcsalogassa a szörnyeteget azoknak az embereknek a közeléből, akiket szeret.

Wade Sterling mindig is a saját szabályai szerint élt, és senkinek nem tartozott felelősséggel. Sosem állította magáról, hogy jó ember, ráadásul egyáltalán nem olyan, mint amilyenek a hősök lenni szoktak. Wade soha senkit nem enged olyan közel magához, hogy az illető bepillanthasson az áthatolhatatlan maszk mögé – van azonban egy nő, aki fenyegetést jelent a gondosan kordában tartott önuralmára. Wade egy golyó elé ugrott ezért a nőért, és ennek komolyabb következményei lettek a húsába fúródó fémdarabnál. Bármit tesz, képtelen kiverni a fejéből a lányt, aki olyan bátor, mint egy harcos, és gondolkodás nélkül kockára teszi az életét másokért. A halálra rémült Eliza láttán Wade rögtön tudja, hogy nagy a baj, a bolond nőszemély ugyanis nem szokott félni semmitől. Amikor a lány megpróbál elszökni, a férfiban lakozó vadállat kitör a megtévesztően csiszolt máz alól, és éktelen haragra gerjed. Eliza az övé, akkor is, ha a lány ezt még nem tudja.

Eliza ezúttal nem a védelmező szerepét fogja játszani, hanem őt fogják megvédeni, mert amíg Wade él és mozog, addig senki sem bánthatja azt, aki az övé.

Harlequin Magyarország, 2017

Eredeti mű: Maya Banks – With Every Breath, 2016

A lány nőiessége sóhajtozott és dorombolt, a szigorú parancs ellenére, hogy maradjon veszteg, és ne reagáljon. De kit akart átverni? A terem már így is tele volt dögös pasikkal, és elég tesztoszteronnal ahhoz, hogy egy bárka elringatózzon rajta, és akkor még bejön a színtiszta alfahímek négy, ínycsiklandó példánya? Eliza valósággal úszott a férfihormonban.

(Maya Banks – Utolsó lélegzetig, Harlequin, 2017)

Ínycsiklandó idézet, ugye? Olyan igazi Maya Banks-féle sikamlósság… és körülbelül ennyi van benne a sikamlósságból, mert a többit teljesen más tölti ki. Nem szex. Az csak elvétve van benne, mutatóban, tehát semmi olyan, mint amit a szerzőtől a rajongótábora megszokott.

Nem mondanám, hogy nagy Maya Banks rajongó lennék, de azért szinte mindent elolvastam, amit magyar nyelven tőle megjelentettek ilyen-olyan kiadók. Azért csak szinte, mert voltak olyan írásai is, melyek nem feleltek meg az ízlésemnek és általában 50 oldal után passzoltam. Nekem nincs lelkiismereti problémám abbahagyni egy könyvet, ha nem tetszik, bár most se lett volna.

   Dobhatja a követ aki akarja, nem érdekel: ez nagyon gyenge volt, és el is mondom/írom, hogy miért.

Először is azért, mert egy sorozat negyedik része, az előző részek nem jelentek meg magyar nyelven, nem is lehet tudni, hogy megjelennek-e valaha, azt sem hogy a folytatásában levő rész lesz-e – bár úgy hallatszik, hogy jövőre megjelenik magyar nyelven, de erre azért nem vennék mérget. Angol nyelven az idénre várható a hatodik rész is. Igen, elhangzott már több helyen is, hogy a kiadónak nem sikerült megszereznie az első három rész kiadási jogát. Akkor miért vette meg a negyediket? Elolvasta egyáltalán valaki ezt a könyvet vásárlás előtt, vagy hagyatkoztak egy felületes szinopszisra? S ha annyira ragaszkodtak a szerzőhöz, miért nem vásárolták meg egy másik sorozatának a kiadási jogait? Van bőven belőlük, a szerző nagyon termékeny, még skótos klasszikus romantikus sorozatot is írt.

   Nehezményeztem azt is, hogy az előző részek hiányában, csak találgatni  lehetett ki kicsoda a történetben, milyen kapcsolatban állnak egymással, milyen eseményekre is utalnak a gyakran előforduló megjegyzések, elmékeztetők – ugye, ha az első három részt is olvashattuk volna, akkor azt is tudnánk, hogy mi az a DBSZ – mondjuk a nevén túl, mert az kiderül a fülszövegből –, ahol a főhősnőnk dolgozik.

Úgy néz ki, hogy a szerző mostanság túl sok szappanoperát néz, az olyan Mentalista és Gyilkos elmék féléből, mert az ominózus DBSZ alkalmazottai valamennyien természetfeletti tulajdonságokkal rendelkeznek. Hogy kicsoda és épp milyen tulajdonsággal bír, azt nincs honnan tudni, mert ugye nem ismerjük az első három rész tartalmát, sem a szereplők tulajdonságait. Csupán az egyik hölgyről derül ki, hogy gondolatot olvas.

   No, térjünk a cselekményre. A főhősnőnk 16 évesen börtönbe juttatott egy szadista pszichopatát, akinek szintén természetfeletti képességei vannak és ennek segítségével manipulálni tudja az emberi gondolatokat. Olyan jól, hogy 10 évnyi börtön után most szabadulni fog. S ezen a főhősnő elmorfondírozik, hibásnak érzi magát az álozatok halála miatt – és teszi ezt a könyv kétharmadán keresztül, annak ellenére, hogy semmi köze nem volt hozzá. S időnként, hogy kitörjön  a sémából, egymásra morognak a férfi főhőssel, Wade Sterlinggel, aki természetesen dögös és ellenállhatatlan. Ezen túl meg módfelett zavaros, hogy kicsoda-micsoda is ez a Wade Sterling, mert ugye valamikor ő is DBSZ alkalmazott volt, de pillanatnyilag egy művészeti galériát vezet, de amikor a hősnőnk hátsóját kell menteni, egy egész hadsereget képes mozgósítani.

S ha már beszéltem a férfi főhősről, ejtenék néhány szót a nőiről is. Soha ennyire antipatikus hősnőt. Valószínűleg egy erős női szereplőt szeretett volna alkotni, helyette kaptunk egy agresszív, flegma, tudálékos és buta mint hat pár rendőrcsizma nőt, annak ellenére, hogy a szerző többször is kihangsúlyozza kiemelkedően magas IQ-ját. Talán egyszer utána kellene olvasnia miről is szól az az IQ, ha már olyan előszeretettel csapja szereplőihez a kiemelkedően magas intelligencia koeficienst - természetesen az utolérhetetlen dögösség mellé, mert ugye a szereplők még véletlenül sem hétköznapi emberek, akik olyan hétköznapian néznek ki, hanem minden szereplő ellenállhatatlanul vonzó.

   Miután a könyv nagy részében semmi sem történik, az utolsó oldalakon megoldódik a sok évvel korábban kreált konfliktus. A két főhős bevallja egymás iránti szerelmét, s még egy-két lövés is eldördült, mert ugye kompenzálni kell azt, hogy valamikor (mert ugye nem olvastuk az első három részt) Wade kifogott egy Elizának szánt golyót. Most fordítva lesz: Eliza fogja ki a Wadenek szánt golyót és akkor most egálban vannak. No, és sor kerül a kötelező erotikus jelenetre, szexelnek összesen kétszer, egészen langyosan a szerző korábban olvasott írásaihoz képest. Tehát, aki csupán a szerzőre jellemző erotika miatt olvasná a könyvet, az ne tegye. Több erotika van az Ezeregy éjszaka meséiben mint ebben.

Az én olvasatomban ez erősen felejtős volt. Kidolgozatlan, elnagyolt, a hangsúly a lelki nyomoron van, ami meglehetősen erőltetett. Nem vagyok érdekelt sem az előző részeiben, de a folytatásaiban sem… de természetesen az ízlések és a pofonok.

A sorozat angol nyelvű részei:

1. Keep Me Safe

2. In His Keeping

3. Safe at Last

5. Just One Touch

Monika Peetz - A keddi nők és a sok zöldség

Keddi nők 3

A luxusfogyókúra után vagy fél évvel Kiki megelégeli a nagyvárosi létet, és belevág egy nagy kalandba: megvásárol egy „egzotikus”, távoli faluban, a mecklenburgi tóvidéken egy 1911-ben épült, régóta használaton kívüli iskolát, hogy miután felújította, panziót nyisson benne. A patikabirodalom pénzével Estelle is támogatja a vállalkozást: karitatív tevékenységébe belefér, hogy hátrányos helyzetű, városi gyerekeket küldjön oda kisebb csoportokban egy-egy hetes üdülésre.

A keddi barátnők először segítenek Kikiéknek a költözés megszervezésében, majd megígérik, hogy kora nyáron odautaznak, hogy közreműködjenek a kert és a veteményes bepalántázásában. Viszi persze mindenki a saját életét, bár Caroline nem csak azt: az ő nyomában egy nem akármilyen férfi érkezik. Ám jöhet veszekedés, hazugság, árulás és csőd: a keddi nők közé semmi sem verhet éket. Legfeljebb egy titokzatos idegen.

Park Kiadó, 2017

Eredeti mű: Monika Peetz – Zwischen Kraut und Rüben

A sorozat, harmadik, befejező része – német nyelven sincs több folytatás egyelőre. Akárcsak az előző részeiből, ebből is készült tévéfilm és a bejegyzés fotói onnan számaznak.

A Keddi nők újabb kalandja, ami most abban különbözik az előző két résztől, hogy nem közösen utaznak el valahová, hanem a négy Kölnben maradt barátnő utazik el Kikit meglátogatni. Ugyanis Kiki megelégelte a várakozást, a Thalbergék befolyása miatti örök mellőzést és dizájneri karrierjének befuccsolását és egy merész húzással a volt kelet-német országrészben egy régi iskolaépületet vásárolnak, és odaköltöznek Maxszal és Greta babával egy új kezdet reményében.

Kiki azt a bizonyos “bed and breakfast”-típusú panziót szeretné kialakítani, sőt a nyári szünet idejére hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatását is bevállalná. Ebben támogatja őt anyagilag a patikabirodalom és közvetve Estelle is, hiszen ő bulizza ki, hogy a férje által birtokolt vállalkozás mellett működő alapítvány érdekelté váljon a kis vállalkozás finanszírozásában. A pénzre pedig nagy szükség lenne az évek óta használatlan iskolaépület felújításához. Csakhogy ezzel sincs minden rendben és a meglepetés akkor jön, amikor a négy barátnő megérkezik Kikihez. És tisztán látszik, hogy az építkezés hetek óta áll. Se felújítás, se kert, semmi… csak egy nagy építőtelep.

Természetesen, most sem csupa móka s kacagás egyetlen barátnő élete sem. S mind a négyen boldogan hagyják ott Kölnt, mert valamilyen formában valamennyien menekülnek valami elöl. Judit a magányosság elől. Eva a családi problémáktól, hiszen most az ifjú Fridónak vannak gondjai az iskolában, az idősebb Frido pedig továbbra is rálőcsöli az ilyen megoldandókat, s kamasz lánya sem egy könnyű eset. Caroline elvált Philliptől a Lébőjt Hoteli fiaskó után és most egy zaklató elől menekül. Szakmájából kifolyólag többször is kapott már fenyegetéseket és zaklató leveleket-üzeneteket, de még soha senki nem volt ennyire kitartó és agresszív. Estelle… nos ő azt hiszi, hogy a nyaralás címszó alatt majd azt is “leelllenőrzi” hogy mennyire halad az alapítványi projekt Birkow-ban.

Tehát Birkowban semmi sem az, amire vártak. Már az úton Caroline pánikba esik mert egy autó követni látszik őket, a benne ülő Thomas Steiner is pont ugyanoda igyekszik mint a barátnők és meg van győződve, hogy a férfi a zaklatója. Hogy a férfi valamennyiük életét felforgatja és hogyan teszi ezt, az kiderül majd a történetből, ami most sem mellőzi a humort, a szellemes megoldásokat, a beszólásokat.

Nos, ott áll az öt barátnő a semmi közepén egy lerobbant iskolában és velük van ugye Max, akit apja – a vállalkoző Thalberg – akkor rángat el egy-egy projekt kedvéért amikor úri kedve úgy diktálja. Maxnak pedig minden ilyenre le kell csapnia, hiszen a pénz az mindig kell, különösen most. Ott van a cserfes Greta baba, aki már két éves és sajátos hangulatot ad a történetnek a maga “apró” módján. És ott van Estelle tiszta vérvonalú és puccos pedigés uszkárja, Oszkár, akit Greta baba nemes egyszerűséggel báránynak néz és lelkes Beee! kiáltással fogad.

Hosszas húza-vona után Kiki bevallja, hogy azért áll minden három héttel a nyitás előtt, mert pénz nincs, soha nem is érkezett meg, Estelle pedig azok kapja magát, hogy nemcsak az alapítványból zárta ki ambiciózus “menye”, hanem a számláit is zárolták, tehát még magánemberként sem tudna segíteni Kikinek. Erről, természetesen, a lehető legmegalázóbb módon kell értesülnie, például mikor fizetne és a kártyáit sorra dobja vissza a gép.

És akkor ismét összefognak, megküzdenek a helyi közösséggel, hogy az elfogadja Kikiéket. Judith felcsap jósnőnek, mert azt hiszi ezt kell tennie és mindenkinek azt mondja amit hallani akar. Megoldanak egy régi szerelmi viszályt, beintenek a beképzelt helyi vállalkozónak és még egy bowling-versenyen is részt vesznek. Nem, nem nyerik meg. Az márt túl sok lett volna, de, ahogy majd a cselekményből kiderül, mégsem volt az a bowlingozás annyira fölösleges. Estelle-nek még a menyét is sikerül sarokba szorítania, hiszen a patikabirodalom új nagyasszonya is lelátogat a helyszínre, méghozzá férjestől.

Természetesen a végére minden a helyére kerül és szinte sajnálom, hogy nincs több folytatása a történetnek. Nem nagy szám, senki világát meg nem fogja rengetni de  a történések annyira valósághűek, hogy bármelyikünkkel megtörténhetett volna mindaz, amin az öt barátnő a három történet során keresztülment. És a szereplői sem az ideális-tökéletes szépségek, hanem igazi hús-vér nők erényekkel és hibákkal, különböző generációkhoz tartoznak, különböző szociális háttérrel rendelkeznek. Pont úgy mint a való életben.

Aki a sorozat első két részét már olvasta, annak kár lenne pont a befejező részt mellőznie. Engem szórakoztatott a sok kavarás, félreértés, idétlenkedés, és egy könnyű, pörgős olvasmány volt. De természetesen az ízlések és a pofonok…

A sorozat előző részei a Park Kiadó gondozásában:

1. Keddi nők, 2014

Die Dienstagsfrauen

2. Léböjt Hotel, 2015

Sieben Tage ohne

Sabrina Jeffries - Mire vágyik egy herceg?

A herceg emberei 1

Egy ​nap váratlan látogató kopogtat a Manton Nyomozóiroda ajtaján. Az igencsak dühös herceg, Maximilian Cale magyarázatot követelve kér bebocsátást. Azt állítja ugyanis, hogy az irodavezető testvére orvul rászedte őt, és nem átallotta azt hazudni, hogy az ő halottnak hitt bátyja él. A helyszínen azonban csak az igézően szép Lisette-et találja, az őt becsapó férfi húgát, aki hiába próbál magyarázattal szolgálni. Cale szentül hiszi, hogy a testvérek összejátszanak ellene, a nő azonban váltig állítja, hogy mind ő, mind a fivére ártatlan. Lisette végül meggyőzi Maximiliant, hogy együtt próbálják meg kideríteni, hová tűnhetett a bátyja, és hogy valóban él-e a herceg testvére. Azért, hogy a nő tisztességén folt ne essen, kénytelenek inkognitóban, férjként és feleségként útra kelni. Ahogy úti céljuk, Párizs felé tartanak, a kényszer szülte helyzet megannyi izgalmat tartogat számukra, a legnagyobb kihívás elé mégis tulajdon szívük állítja őket. Vajon hihetnek az érzéseiknek, és teret engedhetnek a vágyaiknak, vagy az egész nem több egy hirtelen fellángolásnál?

Sabrina Jeffries új sorozatának, A herceg embereinek első kötetében sem izgalmakból, sem szenvedélyből, sem pedig humorból nincs hiány. Igazi ínyencfalat a romantikus regények kedvelőinek.

General Press, 2017

Eredeti mű: Sabrina Jeffries – What the Duke Desires, 2012

Új sorozatot indít a General Press – legalábbis remélem – Sabrina Jeffriestől, A herceg embereit.

Három félbehagyott könyv után úgy kellett ez nekem mint fuldoklónak a levegő. Amennyire nem szerettem a szerző előző könyvét a Karácsonyi csoda-t, annyira kedveltem ezt.

Mindjárt az előszóban szépen felvezetődik a történet: Rathmoore vikomtja vadászbalesetben végzi földi pályafutását és két családja egymásnak feszül. Kettő bizony, mert a kor szokásai szerint volt neki egy törvényesen kialkudott felesége, aki az örököst és a tartalékost biztosította a címnek (George és Dom), és volt a szíve szerinti családja: egy francia színésznő és a kapcsolatukból származó utódok: Tristan és Lisette. S mivel a vikomt egyáltalán nem titkolta második családját, a gyermekek szinte együtt nőttek fel, az örökös kivételével, aki mély gyűlöletet érez a párhúzamos család tagjai iránt és amint lehet földönfutóvá is teszi őket. S velük együtt saját testvérét is, amiért az a Bonnaud-ék pártját fogta.

Itt tízenkét évet ugrik a történet, Londonban vagyunk, a Manton nyomozó irodában, melyet a kisemmizett Dom Manton vezet és működtet a frissen Londonba visszatért féltestvére, Lisette segítségével. Tristan még mindig Franciaországban van és nem is térhet vissza Angliába az új Rathmoore vikomt miatt, aki mindenképpen börtönbe szeretné juttatni a közös apjuk halála után elkövetett lopás miatt – bár vitatható, hogy az lopás volt-e.

Ekkor lép a színre Lyons hercege, Maximilian Cale, aki Tristanon szeretné számon kérni azt a megtévesztő üzenetet, amit réges-rég elrabolt bátyjával kapcsolatban küldött neki, hogy aztán meg se jelenjen a kért találkozón. Lyons hercege, aki a Hallstead Hall bajkeverői sorozatból már ismert Gabriel Sharpe barátja, és erről a barátságről többször is említést tesz a történet folyamán a szerző.

Itt veszi kezdetét Lisette és Lyons hercegének kalandja oda-vissza Franciaországba, amely egyrészt a testvéreik utáni izgalmas nyomozásból áll, másrészt ez adja majd a történet romantikus szálát is, hiszen a herceg és a nyomozópalánta Lisette természetesen közel kerül egymáshoz és jön a nagy szerelem. És fontos szerepet kap a történetben egy hímzett zsebkendő is.

Szórakoztató, ahogy a két erős jellem egymásnak feszül, ahogy egymás iránti bizalmatlanságuk miatt csupán információmorzsákat árulnak el a másiknak, ahogy megpróbálják csőbe húzni, átverni a másikat. Ez sajnos egy idő után átmegy egy akarom-nem akarom, egymás kerülgetése játékba, ami azért nem volt rossz, csak hosszú.

A két főhősről el kell mondanom, hogy nem a klasszikus romantikus történetek megszokott típusai. A herceg ugyan magas és impozáns, de nem lehet szívdöglesztően jóképűnek mondani, ahogyan Lisette sem egy szépség, kezdve az átlagon felüli magasságával és szénfekete, zabolázhattalan loboncával, egészen a terjedelmes mellbőségig, amivel a természet megáldotta. Szóval fizikailag sem egy kecses angol virágszál, aki védelemre és gyámolításra szorul, a természete pedig minden, ami egy finom, angol úrinő ellentéte: szókimondó, független, akaratos, kalandvágyó és kicsit sem érdekli Őhercegsége rangja.

Erotika is van a történetben, hiszen Lisette és a herceg között lángol a szerelem és az érzéki vonzalom. S nem csak erotika, hanem humor is van bőven, mert, mint mondtam, Bonnaud kisasszony egyáltalán nem tesz féket a nyelvére.

“– Én is kedvelem önt, maga faragatlan szamár – mondta Lisette, aztán, amiért ilyen vallomásra ragadtatta magát, bosszankodva hozzátette: – De ha még egyszer megmarkolja a mellem, esküszöm, hogy felpofozom.”

Természetesen ott a végén a happy end és szívesen mondanám azt is, hogy a gonosz – ez esetben George, Rathmoore vikomtja – elnyeri méltó büntetését, de ez nem történik meg. Legalábbis nem ebben a részben. De még van a sorozatból három és fél rész, bőven van ideje megbűnhődni. S e történet végére azzal is tisztába jön mindenki, hogy miért A herceg emberei a sorozat címe.

Pörgős, szórakoztató, nagyon jól felépített, vérbeli klasszikus romantikus történet volt, aminek egyetlen, hatalmas hibája van: a folytatásaira minimum a jövő évig kell várni. Nagyon szerettem a cselekményt, a szereplőket, a megoldásokat, bár azt az akarom-nem akarom játék a főhősök között kissé sok volt.

A klasszikus romantikus írások kedvelőinek nyugodt lélekkel ajánlom, szórakoztatni fogja őket… de természetesen az ízlések és a pofonok…

A sorozat további részei, egyelőre angol nyelven:

2. When the Rogue Returns

3. How the Scoundrel Seduces

3.5 Dorinda and the Doctor (e-történet)

4. If the Viscount Falls

Rosanna Ley - A villa

A ​VISSZATÉRÉS BURMÁBA című nagy sikerű könyv szerzőjének felejthetetlen bestsellere.

Lenyűgöző történet, mely Szicília napsütötte partjáról indulva ragyogja be az olvasók szívét. 

Tess megdöbben, mikor kap egy hivatalos levelet, melyben értesítik, hogy örökölt egy villát Szicíliában. Az egyetlen kapcsolata, mely a szigethez köti, az anyja, Flavia – aki ott élt, de elhagyta szülőföldjét a második világháború alatt –, ő viszont soha nem mesélt neki a múltjáról. Tess elutazik Szicíliába, s miközben felfedezi örökségét, próbálja megérteni, hogy édesanyja miért zárkózik el ettől a lenyűgöző helytől és a gyökereitől. Eközben Flavia egy naplót ír a lányának, melyben elmeséli életének eddig eltitkolt részleteit: szerelmét, családi viszályokat, fájdalmait és megtalált boldogságát, s nagy örömünkre mindezt kiegészíti a csodálatos szicíliai ételek ellenállhatatlan receptjeivel is.
Érdekfeszítő, kalandos és ízekkel teli olvasmány.

„Lenyűgöző, vibráló történet. Tökéletes kaland!” – Closer

„Szívhez szóló, szenvedélyes könyv, mely legalább olyan csábító, mint Szicília felejthetetlen tájai, ízei és illatai.” – Kate Furnivall

„Nem ritka, hogy az olvasó talál egy könyvet, mely kalandot, romantikát és reményt kínál, de Rosanna Ley-nek sikerült ezek tökéletes ötvözetét papírra vetni.” – Star Magazin

I.P.C., 2016

Eredeti mű: Rosanna Ley – The Villa, Quercus, London, 2012

Első könyvem a szerzőtől. Magyar nyelven két műve jelent meg, mindkettő az I. P. C. Kiadó gondozásában, a fülszövegben már említett Visszatérés Burmába-t nem olvastam… még.

Három nőgeneráció története, kezdve a második világháború idejében, Sziciliában és egészen napjainkig, amikor a három nőgeneráció tagjai Angliában élnek, de a véletlen ördöge és egy végrendelet lassan mindhármukat visszaviszi majd Szicíliába.

Ahogy a fülszöveg is írja, Tess egy villát örököl Szicíliában egy, a számára teljesen ismeretlen férfitől. Azon a helyen, ahol az anyja, Flavia született és felnőtt és ahonnan a háború végén egy álmot követve elmenekül. Tess attól az angol férfitől örökli a villát, akinek a huszadik században a családja dolgozik és aki segít anyjának a szabadság megtalálásábam. Hogy végülis mi motiválta a férfit, hogy Tessre hagyja a villát, hát ez soha nem derül ki, ez valahogy kimaradt a történetből – vagy elkerülte a figyelmemet.

Az örökség felborzolja a kedélyeket, ugyanis Szicilíáról és anyja múltjáról tilos volt a családban beszélni, tehát Tess úgy indul szemrevételezni örökségét, hogy szószerint semmit nem tud sem anyja családjáról, múltjáról, sem Szicíliáról.

Otthon marad anyja, Flavia, aki úgy érzi, hogy tartozik azzal lányának és az igazságnak, hogy elmeséli a múlt történéseit – írásban, bár nem naplószerűen. És otthon marad Ginny, Tess kamasz lánya. S vele együtt a korára jellemző bizonytalanság és frusztráció, amit a szerző “Gombóc”-ként személyesít meg. Gombóc Ginny szerves része, uralja őt és nem lehet elüldözni addig, amíg bizonyos dolgok helyre nem kerülnek Ginny életében. Ezek között pedig anyjával,  valamint sosem látott apjával való viszonya és a jövőjére vonatkozó tervei is szerepelnek.

Nos, tehát Tess Szicíliába utazik örökségét szemrevételezni és eldönteni mit is kezdjen vele. És nemcsak egy, a számára teljesen idegen világgal találja magát szembe, hanem hamarosan két helyi férfi is megkörnyékezi: a rámenős és túlságosan is segítőkész vállalkozó Giovanni, és a titokzatos, visszahúzódó mozaikmester Tonino. Mindketten másért. 

S hogy fokozódjék az izgalom és a szüszpansz, a történet a villához kapcsolódó titokzatos kinccsel bővül, amiről senki nem tudja, hogy micsoda, hol van, de mindenki esküszik rá, hogy létezik és vitatja tulajdonjogát, valamint eltünésének módozatát.

A történet kitűnő szemléltetése annak, hogy milyen volt a nők élete a múlt század közepi Szícilíában, egy olyan helyen, ahol a hagyomány, a családi és üzleti kapcsolatok jelentenek mindent. És annak is, hogy ez még ma sem sokat változott. Bár többször is utalás van rá, de konkrétan sosem íródik le, hogy mennyire szólt bele a dolgok folyásába a maffia, vagy a szereplőknek van-e valamilyen kapcsolatuk a helyi szervezett bűnözéshez, mert ugye Szicíliáról beszélünk.

Öröklődő családi viszályok, szerelem, és néhány hagyományos szicíliai recept Flavia jóvoltából, mert “Az étel önazonosság… Az étel az a hely, ahonnan származol. Amit otthonodnak hívsz…” – bár ezek csupán elnagyolt leírása annak, hogy egy-egy hagyományosan szicíliai fogást miből és hogyan kell elkészíteni. És sok-sok helyi legenda.

Aki kedveli Santa Montefiore stílusát, ezt is szeretni fogja – most hirtelen ő jutott eszembe viszonyításképpen. Nekem mindenképpen bejött a történet úgy ahogy volt, mert volt benne minden, ami az olvasás pillanatában elszórakoztasson. Kellemes, nyugis olvasmány múltról és jelenről. Könnyed, de nem habos-babos, romantikus, de nem csöpögősen, bár természetesen tartalmaz néhány közhelyes, elcsépelt megoldást. Továbbá az ízlések, meg a pofonok…

Monika Peetz - Léböjt Hotel

Keddi nők 2

1 hét, 5 nő, 0 kalória – A Keddi nők újra akcióban!

Másfél évvel sorsfordító zarándokútjuk után a keddi nők újabb közös nyaralásra indulnak. Hét nap tökéletes kikapcsolódás: se férfiak, se család, se internet, se telefon. Egy teljes hét a léböjtkúra, a salaktalanítás és a méregtelenítés Bermuda-háromszögében, hogy nyomtalanul eltűnjenek a fölös kilók, a méreganyagok, a munkahelyi stressz és a családi gondok. Ám hamar kiderül, nem a farkaséhség az egyetlen, amivel meg kell küzdeniük, mert nem csak a kilóktól, a múlttól sem olyan könnyű megszabadulni.

Monika Peetz író, dramaturg, forgatókönyvíró. Keddi nők című regénye 2010-ben jelent meg Németországban, és még abban az évben több mint egymillió példány kelt el belőle. Azóta 23 nyelvre lefordították, és meg is filmesítették.

Park, 2015

Eredeti mű: Monika Peetz – Sieben Tage ohne

A Keddi nőkből megismert öt nő története folytatódik. Időben körülbelül másfél évre járunk az első részben megismert lourdes-i zarándoklattól és az akkori történésektől. Bár önálló történetként is megállná a helyét, azért vannak utalások az előző részben történtekre, és kár lenne kihagyni azt.

Eva visszament dolgozni, bár csak fél műszakot teker le mint orvos – családja továbbra is rajta lóg minden semmiségért. Caroline külön él férjétől, és titokban viszonyt folytat… természetesen a férjével. Judith alig-alig nyert bocsánatot Lourdes után, bár hosszan vezekelt – aki olvasta az első részt tudja, hogy miért. Még mindig egy kapcsolatot keres, egy társat és továbbra is irigy arra, ami a többieknek van. Estelle továbbra is sznob és cinikus, Kiki pedig… nos Kiki együtt él a nála tizenkét évvel fiatalabb Maxszal, aki a főnöke fia. A volt főnöké, mert Kikit azonnal el is bocsájtják, ahogy fény derül a viszonyra és még a frissen érkezett Greta baba sem enyhíti meg a szülőket Kiki iránt. S mivel Thalbergék befolyásosak és tehetősek, Kikit a szakmában senki nem alkalmazza.

Ez az öt nő újabb utazása, újabb kalandja és most Eva az aki a helyszínt megválasztja, hiszen titokban sosem ismert apja iránt nyomoz és a szálak Achenkirchebe vezetnek, ahol a feltételezett apa egy kastélyból-várból átalakított intézményben méregtelenítő kúrákat tart vállalkozó kedvű embereknek.

Semmi sem megy úgy ahogyan kellene és ahogy ezt eltervezték, de hát az előző rész ismeretében ezen nem is kell csodálkozni. Sem az utazás, sem a méregtelenítő kúra, de még a titokzatos apa utáni nyomozás sem, mert a helyiek nem igazán segítőkészek, ha a múltról van szó. Ugyanis mindenkinek van titka, sara, amit nem szivesen kötne sem a falu többi lakójának az orrára, sem idegenekkel nem osztaná meg. Az egyetlen, akivel a múltról  beszélni lehet az az idős helyi fotós, vele is csak azért mert enyhén flepnis és nem mindig tudja mit cselekszik.

A történet tele van szórakoztató és fura mellékszereplőkkel, hiszen a már ismert öt nő és családjaik kivételével színre lépnek a helyi lakosok és a kúra többi résztvevője is. És a szórakoztatáshoz hozzájárul a Helmut-Hannelore páros is – nem, nem szerelmesek, hanem indiai futókacsák, akiket csigairtásra tartanak a kertben és nagy ricsajt csapva mindig akkor jelennek meg amikor nem kellene.

S nemcsak ők jelennek meg alkalmatlan időben, hanem Phillip is, Caroline különváltan élő férje és akivel a nő titkos viszonyt folytat – ez esetben az egyik kamrában, és szerencsésen le is buknak, még mielőtt Caroline bevallhatná barátnőinek, hogy ki is az ő titokzatos pasija. És megjön Max is Greta babával, valamit egy apasági teszt követelésével, mert ugye az ördög nem alszik, Thalbergék még annyira sem. Max nagyon fiatal és befolyásolható, és Kiki lelkiismerete sem éppen hótiszta.

Hogy Eva megtalálja-e az apját és kicsoda az, majd kiderül a történetből, ami most is pörgös, vicces és szórakoztató volt. S az is kiderül kinek mennyire volt eredményes a koplalás és a méregtelenítés. S nem csak ennyi, hiszen azon túl, hogy Eva apakeresése adja meg a történet vezérszálát, nemcsak az ő történetét ismerjük meg, hanem valamennyiük  sorsának alakulásába betekintést nyerünk.

Akárcsak az előző részből, ebből is készült tévéfilm, a bejegyzésben szereplő fotók onnan származnak.

Könnyű műfaj, aki szórakozásra és mosolyra vágyik annak föltétlenül el kell olvasnia ezt a részt is, sőt a harmadik befejező könyvet is.

A könyvben többször is megemlítődik Doris Day - Perhaps című dala. Ez az, ami Eva anyját a múlthoz és a szerelemhez köti.

 A sorozat további részei a Park Kiadótól:

1. Keddi nők, 2014

Die Dienstagsfrauen

3. Keddi nők és a sok zöldség, 2017

Zwischen Kraut und Rüben