Susan Mallery - Sorsdöntő nyár

Szeder-sziget 1

Lehet, hogy Michelle Sanderson erős, független nőnek látszik, de legbelül ugyanaz a sebzett lelkű fiatal lány, aki tíz évvel ezelőtt elmenekült otthonról, és belépett a hadseregbe. Amikor leszerelése után visszatér a kis szeder-szigeti fogadóba, hogy átvegye az örökségét, legnagyobb bosszúságára olyasvalakit talál az igazgatói lakásban, akit soha életében nem akart viszontlátni. Carly Williams és ő régen szinte elválaszthatatlanok voltak, ám egy rút árulás tönkretette a barátságukat. Ráadásul most úgy tűnik, Carlyt is felelősség terheli azért, hogy a fogadót az árverés réme fenyegeti. A közös cél, a szálló megmentése érdekében a két barátnő fegyverszünetet köt. De ahhoz, hogy túlléphessenek a csalódásaikon, és megtalálják a boldogságukat két remek férfi oldalán, egy sikeres idénynél azért többre van szükségük: némi szerencsére, szerelemre meg egy gyönyörű nyárra…

HarperCollins Magyarország, 2017

Eredeti mű: Susan Mallery – Barefoot Season

Nem igazán értem, hogy a Harlequin Magyarország most HarperCollins Magyarország lett, vagy csak az elnevezés váltakozik annak függvényében, hogy a cég melyik kiadványáról, sorozatáról van szó? No, de teljesen mindegy mi a kiadó neve, ameddig szépen, sorban hozza az olvasóknak Susan Mallery könyveit... és nemcsak.

Az új sorozat – Szeder-sziget – három részes és juhéé!! az elsővel kezdjük, nem maradt ki semmi előtte. A kiadó nem igazán szokta abbahagyni megkezdett sorozatai megjelentetését, gondolom nem most akar a szokásán változtatni, tehát fenntartásokkal, de ki merem jelenteni, hogy valamennyi részére számíthatunk magyar nyelven. Hogy még az idén megkapjuk-e a második részt, nem tudom, de a remény hal meg utoljára. Én nagyon szeretném, de annyira optimista azért nem vagyok, hogy a harmadik részben is reménykedjem. Egyébként is kellemes meglepetés volt, mert nem számítottam arra, hogy A csodálatos Titan-lányok után, ilyen hamar, újabb Susan Mallery sorozat következik.

A Szeder-sziget az az idillikus hely, ahová mindenki szívesen menne nyaralni, vagy akár letelepedni, új életet kezdeni. S ahogy a neve is mutatja, itt minden a szederről szól, ez majd megmutatkozik a történet egy-egy pontján, amikor a fogadó menüjéről lesz szó. Tíz évnyi távollét után ide érkezik haza a lábadozó Michelle, hogy átvegye jogos örökségét, a Szeder-sziget fogadót, amit még gyermekként apja íratott rá és néhány hónappal korábban bekövetkezett haláláig az anyja vezetett.

Csakhogy a fogadót most Carly, Michelle gyermekkori barátnője vezeti, akivel kapcsolatuk kicsit sem baráti több okból sem. Azon kívül, hogy ifjú hajadonként mindketten ugyanarra a fickóra vetettek szemet – Carly volt végül a peches aki férjhezment hozzá –, az sem segít, hogy Michelle apja Carly anyjával szökött meg és azóta is boldogan élnek.

Michelle-t sorozatosan érik a meglepetések, és egyik sem kellemes: a fogadó nem úgy néz ki, ahogy emlékszik rá, hanem ki van bővítve és mindenhol a százszorszépek vették át az uralmat. Régi szobájában a gyűlölt Carly lakik kilencéves lányával, a darvak továbbra is szabadon mászkálnak és oda piszkolnak ahová akarnak, a fogadó a csőd szélén áll és hatalmas banki kölcsönnel van megterhelve, a barátnőnek hátsó szándékai vannak és az alkalmazottak meglopják. Ehhez még hozzájön a poszttraumatikus stressz szindróma és egy csípőlövés… tehát mindebből valahogyan ki kellene másznia. S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor bekopog a szerelem is, tovább bonyolítandó a dolgokat.

Mivel a két fiatal nőnek közös múltja van – és valamilyen formában a jelenük is összekapcsolódik –, nem kizárólag Michelle története ez a könyv, hanem párhúzamosan a Carly-é is. Kettejük barátsága megszakadt a múltban és többnyire félreértéseken, meg nem beszélt, ki nem mondott dolgokon csúszott el. Most pedig szükségük van egymásra, a kényszerű egymás elviselése lassan vált át bizalomba, ami a megbocsájtást is magával hozza mindkettejük számára – bár a végén azt a nagy családi összeborulást kissé túlzásnak tartottam. De ez fikció, az meg mindent elbír.

Határozottan szerettem a történetet, mert annyi bonyodalom, kavarás, visszaemlékezés és váratlan fordulat volt benne, hogy egyetlen pillanatig sem unatkoztam. Tehát most sem kellett csalódnom a szerzőben.

Az egyetlen dolog, ami némiképpen zavart… na jó, nem némiképpen, mert ezt kimondottan utálom és ez nem csak erre a könyvre vonatkozik… Na szóval, amit nem szerettem az a nagy, mellveregető amerikai hazafiasság, amivel már nem előszőr találkozhattunk a szerző műveiben. S ez most Michelle foglalkozásában materializálódik. Michelle ugye leszerelt katona és a környezete piedesztálra emeli és félistenként tekint rá, mert védte a hazát. Védte hát… Afganisztánban meg mit tudom én hol teljesített logisztikai szolgálatot, már az is kérdéses kinek a hazáját védte. Ez volt a hivatása, ő választotta, fizetésért tette. Mi több, a magánéleti kudrcai elől menekült a seregbe. Sajnálatos, hogy megsebesül, de kár nemzeti hőst csinálni belőle, mert akkor ilyen alapon szerte a nagyvilágon mindenki, akit az idők folyamán kötelező módon besoroztak, egy nemzeti hős. Ez Amerika, a túlzások világa.

Szórakoztató, elgondolkoztató és néhol megmosolyogtató történet régi barátságokról, családról, szerelemről, sérelmekről, úgy az emberi kapcsolatokról általában. A mellveregő amerikai felsőbbrendűség kivételével nagyon kedveltem és kiváncsian várom a következő részeket. Meg az ízlések és a pofonok…

A sorozat további, egyelőre csak angol nyelven:

2. Three Sisters

3. Evening Stars

Hóvégi Klasszikus: Mikszáth Kálmán - Szent Péter esernyője

Gyermekkorom kedvenc olvasmánya, még azelőtt fedeztem fel magamnak, mielőtt iskolai kötelezővé nem vált. Ha később kerül kezembe a könyv, akkor teljesen biztosan mellőzöm, mert ugye előítéleteink vannak azzal kapcsolatban, amit kötelezően akarnak a torkunkon lenyomni.

Film is készült belőle, nem is egy változat, gondolom mindenki látta már valamelyiket, csak nekem sikerült eddig elkerülnöm, bár legalább egyszer illene megnézni, ha nem egyébért, a parádés szereposztásért. Színpadi változatai is ismertek.

Szórakoztató és nagyon szerethető kisregény. 19. századi történet szerelemről, pénzről, legendák keletkezéséről. Igen, legenda keletkezéséről, hiszen már a cím is egy biblikus alakot említ.

A történet mindjárt a helyi monda keletkezésével kezdődik: a glogovai pap árva kishúga, Veronka az udvaron szundikál egy kosárban, mikor nagyidő kerekedik és mire a plébános észbekap, valaki már egy hatalmas esernyőt borított a kosár fölé a kisdedet megvédendő. S életre kell a szóbeszéd, mindenki mást látott, vagy vélt látni, de mindenképpen egy bibliai alakot magyaráztak bele a fura történésbe, ami – a helyi pletykagépezet szerint – maga az isteni csoda.

S közben Besztercebányán a tehetős Gregorics Pál összeszűrte a levet házvezetőnőjével és kapcsolatuk gyümölcse egy kisfiú lett, a későbbi Wibra György ügyvéd. De mivel a gyermeket hivatalosan sosem ismerte el, vagyonát el kellett dugnia a törvényes örökösök elől, hogy majd a gyermek lehessen a haszonélvező. Csakhogy ember tervez… a rokonok pedig mindent felforgatnak a vagyonért. Szószerint mindent.

Sok évvel később Veronka és Wibra György útja keresztezi egymást. Előbb a véletlen játszik közre, aztán az érdek, de a két fiatal együtt folytatja az utazást és meg is kedveli egymást. De ott van az a csúnya érdek, ami konfliktushelyzetet teremt, mert kell egy ilyen is a boldog végkifejlet előtt. 

Többször is olvastam már, bár ami azt illeti elég régen vettem elő utoljára, de a következő punnyadós délutánomra biztosan megvan az olvasnivaló. Igen, egyetlen délután el lehet olvasni, és minden bizonnyal mást is szórakoztatni fog, nem csak engem, mert a mesén túl humora is van. Klasszikus romantikus történetek kedvelőinek ajánlott olvasmány, amit kár lene kihagyni. De természetesen az ízlések meg a pofonok…

"A kor Jókai mellett legnépszerűbb írója, Mikszáth Kálmán (1847-1910) nem sokkal halála előtt, negyvenéves alkotói jubileumára rendezett ünnepségen azt mondta: „Én már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi különös érdem: hiszen azért, mert az ember az anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szerettem. Az nem igaz, hogy negyven évig dolgoztam. Én csak mulattam negyven évig." És végül így szólt az őt ünneplő közönséghez: „Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert." Szavai nem túlzóak. Mikszáthnak többéves irodalmi próbálkozás, egzisztenciateremtés kísérlete, szegénység után a Tót atyafiak és A jó palócok sikere hozta csak meg az elismerést, az anyagi gondok megszűnését. Pályája ettől fogva töretlenül ívelt fölfelé; újból elvette feleségül azt a nőt, akit nyomorúságos helyzete miatt elhagyni kényszerült. Az írás öröme, az olvasók szeretete, a családi élet nyugalma jogán tarthatta magát boldog embernek. S nem patetikus, fedezet nélküli fordulat beszédében hazája iránt érzett szeretetének bevallása. Tiszta lelkiismerettel tette dolgát mint író, mint szerkesztő, mint képviselő, mint családapa. Az embereket szolgálta, tehát a hazáját is szolgálta. Azzal a bölcs derűvel, mely műveit is jellemzi. Tisztánlátás és elnézés - erre épül kedélyes szigorúsága. Mikszáth Kálmán írásaiban a romantika és a realizmus keveredik; korai műveiben, néhány későbbi alkotásában a romantikus meseszövés és alakteremtés a meghatározó, másutt inkább a realisztikus ábrázolásmód erőteljesebb. Ezért vezet át életműve Jókai Mórtól Móricz Zsigmondhoz; munkássága prózairodalmunk csúcsaihoz sorolható: hatásokat összegez és előremutat. A romantikus hatások és stílusjegyek egyik legszebb megnyilvánulása a Szent Péter esernyője (1895). A regény a szerelem diadalát fogalmazza meg a pénzvágy fölött. A két szálon futó történet két világot rajzol: a glogovai papét és a különc Gregorics Pálét. A pap és faluja meggazdagodását annak az esernyőnek köszönheti, melyet a népek Szent Pétertől eredeztetnek. Az író fricskája, hogy a „csodás" esernyő valójában egy bizarrnak tetsző cselekedet miatt nem hétköznapi: a nyelében rejtette el Gregorics Pál minden pénzét. Tette ezt rajongásig szeretett törvénytelen gyermekéért, szó szerint az ő életét óvta a sóvár rokonságtól. A különc halála megakadályozta, hogy az erkölcsileg jogos örökség a fiúra szálljon. Másképp alakul az esernyő és a benne levő pénz sorsa, mint ahogy az apa eltervezte. S a férfivá serdült gyermek, megsejtve az igazságot, az esernyő nyomába ered. A Szent Péter esernyője bája és derűje teszi, hogy az egyik legolvasottabb regénye ez Mikszáthnak. A mű optimizmusa a szerelem csodatevő erejét példázza. Hiszen a szerelem tényleg legyőzött mindent, még a legnehezebbet is: az emberben rejlő önzést. Hadüzenet a könyv a pénz vélt vagy valós mindenhatóságának. " 

Kaiser László

Negyvennyolc kiadást ért meg: az első 1895-ben, az utolsó 2017-ben.

“Levetkőzött, lefeküdt, de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az megbotránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak »kimondhatatlan« a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalmasint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt.”

Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

Passzoltam, mert...

Mindenkinek vannak kedvenc könyvei és olyanok is amiket kevésbé kedvel. Vannak olyanok, akik minden könyvet végigolvasnak, akkor is ha kész kínszenvedés, mert ilyenek ők. Mások meg abbahagyják, félreteszik, esetleg valamikor majd újra előveszik. Én a másokhoz tartozom és megmutatok néhány olyan könyvet, amit az utóbbi időben abbahagytam… csak néhányat, mert azért ennél lényegesen több van. Persze, ezeket a könyveket azért nem szabad leírni, mert mindenki maga dönti el, hogy mi az ami tetszik neki, vagy sem. És még az is lehet, hogy valamikor én is megkedvelem őket, hiszen Tiffany Reisz-szel is második nekifutásra lettünk kebelbarátnők...

Lauren Rowe – A megbékélés (Klub 3)

A ​megbékélés, a Klub sorozat harmadik része számos amerikai olvasó kedvenc kötete. A cselekmény ott folytatódik, ahol A panasz-ban abbamaradt: miután Sarah-val megtörténik az elképzelhetetlen, és Jonas kénytelen újraélni miatta gyermekkora legszörnyűbb rémálmát, mind a ketten végiggondolják és átértékelik a kapcsolatukat. Fenyeget a veszély, hogy a szerelmesek eltávolodnak egymástól. De hirtelen kisebb bajuk is nagyobb lesz ennél, hiszen amikor tovább nyomoznak a Klub körül, rádöbbennek, hogy sokkal nagyobb szabású az ügy, mint eleinte gondolták. Nagyon úgy fest a helyzet, hogy nemzetközi, sőt politikai vonatkozásai is vannak! Sarah megszállottan keresi a válaszokat a kérdéseire, de vajon nem sodorja-e életveszélybe a tudás, és nem választja-e el a szerelmétől? Sikerülhet-e Jonasnak leszámolni belső démonaival, vagy egész életét beárnyékolja egy tragédia? A regény igazi csúcsa a trilógiának. Sarah és Jonas kapcsolata rengeteget fejlődött a kezdetek óta. Továbbra is hihetetlen módon működik közöttük a kémia, de az őket érzelmi szinten összekötő kapocs is sokkal erősebb lett.

Európa, 2017

Eredeti mű: Lauren Rowe – The Reemption

Ebbe bele sem akartam fogni és egy, a közismert, olvasást népszerűsítő oldalon olvasott megjegyzés tett kiváncsivá: az illető kritikus nem értette miért értékeltek alá egy ennyire ígéretes történetet. Nálam ez mindig kiveri a biztosítékot: nem érti, hogy másnak miért nem tetszik az, ami neki igen, vagy fordítva.

Tehát bele sem akartam fogni, miután az első részben minden szexjelenet után mély, filozófiai eszmékkel találkoztam és közelebbi ismeretséget kötöttem Plátón munkásságával. S mivel a második rész sem lelkesített… No, de ott volt ez a megjegyzés, ami már felspanolt és elő is kaptam a könyvet. Mindjárt az elején abba is hagytam, mert nem tudtam elfogadni, hogy olyan dolgokról ír amiről halvány segédfogalma sincs. Ugye a második rész azzal végződött, hogy a leányzót alaposan megkéselték, mert abba ütötte az orrát, amibe nem kellett volna. No, a harmadik részben a sok késszúrás és fércelés után mindjárt másnap ki is engedik a kórházból és három nap múlva már vinnyog a szexért. Komolyan? Persze, ismerem én az endorfinok és a szerotonin hatását, de legyünk komolyak, kinek jutna eszébe a szex, amikor még a szuszogás is fáj?

Mellesleg van még a sorozatból bőven, hiszen még csak ezután tér rá az ikertestvér történetére… több részben.

Daisy Goodwin – Ártatlan szépség

A ​páratlanul gazdag Cash család lábai előtt ott hever az egész világ. Habár az amerikai társadalom megbecsülését és csodálatát élvezik, van valami, amit e mesés vagyon révén sem tudhatnak a magukénak, ami pénzen nem megvásárolható:
a nemesi cím. A ház úrnője, Mrs. Cash ezt igyekszik biztosítani egyetlen gyermeke, a páratlan szépségű Cora számára. A lányt ugyan udvarlók hada veszi körül, minden idegszálával azért küzd, hogy végre a maga életét élje, és kedvese, Teddy felesége legyen, édesanyja elképzelései azonban felülírják terveit.
Egy tragikus kimenetelû vendégséget követően Angliába hajóznak, hogy a valódi nemesek hazájában leljék meg a boldogságot: Mrs. Cash a cím megszerzésével, Cora pedig az igaz szerelem megtalálásával. Egy váratlan baleset azonban teljesen felforgatja a lány életét. Az angol nemesek meglehetôsen zárt világába ugyan bebocsátást nyernek, ám megannyi ármányt és akadályt kell leküzdeniük a boldogság felé vezető rögös úton.
Daisy Goodwin szellemes és részletgazdag regénye a 19. század végi Amerika és Anglia intrikákkal és szenvedéllyel teli világába vezeti el az olvasót.

General Press, 2012

Eredeti mű: Daisy Goodwin – My Last Duchess, 2010

Rég polcomon van a könyv, és már másodszor próbálkoztam az olvasással. Klasszikus romantikus történet, de nem abból a fajtából amit szeretek. Az alaptörténettel is találkoztunk már nem is egyszer, legutóbb Donna MacMeans Chambers sorozatában: végy egy gazdag amerikai örökösnőt, adj hozzá egy magas nemesi címekről álmodó anyát és máris jön szembe az angol herceg, kinek egy vasa sincs, ezért kell a gazdag amerikai örökösnő. Lehet, ha ez van hamarabb és nem a Donna MacMeans féle Nászéjszaka, akkor végigkínlódom. Untam, mert vontatott volt, állandóan a már olvasott könyvekhez hasonlítottam… és mindig alulmaradt. Még akkor is, ha nem a szerelmi szálról beszélünk, mert az mellékes volt, hiszen a történet inkább egy amerikai lány angol felsőbb körökbe való beilleszkedéséről szól… Felénél feladtam, de még nem írtam le teljesen.

Annie Hawes – Extra szűz

Angol lányok, olasz konyha

Két ​angol lány – testvérpár – egyszer csak úgy érzi, torkig van magánélete bonyodalmaival, a téli Londonnal, a pocsolyákkal, a köddel, s egy apróhirdetés nyomán, mondhatni egy hirtelen ötlettől vezérelve, elszegődik tíz hétre segédkertésznek Ligúriába. Langymeleg Riviéra, csillogó tenger barnára sült, ellenállhatatlan széptevők, vad éjszakai élet – ez az, amit várnak. Amit kapnak: festői, ám zárkózott, maradi szellemű, elöregedett falu… 

Egyik este azonban valami elképesztő történik: az olajligetek közt, magasan a Földközi-tenger fölött, egy kis kőház elgazosodott kertjében szabadtéri vacsora és üzleti megbeszélés furcsa keveréke zajlik a lobogó tűz mellett. A beszélgetés az öreg házra és a hozzá tartozó olajfaligetre terelődik. S miközben eszegetik a rozmaringnyárson sült illatozó kolbászt, kortyolgatják a helyi bort – talán egy kicsit szorgalmasabban a kelleténél – a holdfényben körbesétálnak az omladozó házon meg a kerten… és beleszeretnek. 

Bár eszük ágában sincs az olasz Riviérára költözni, de amikor a sors szeszélye folytán – egy ócska, használt kocsi áráért – az övék lesz a régi, romos kőház, a két talpraesett nagyvárosi nőből egykettőre ügyefogyott ligúriai signorina válik. Új szomszédaik egyre csak csodálkoznak, hogy is tudtak ezek a külföldi nőszemélyek mostanáig úgy megélni, hogy nem képesek rátalálni a vadspárgára, vagy megkülönböztetni az ehető gombákat a rosszaktól, s ráadásul arról sincs fogalmuk, hogy néhány tucatnyi olajfájuk miként biztosíthatja éves olajkészletüket, vagy hogyan kell jó bort készíteni szederindák fojtogatta szőlőtőkéik termésből. Szerencsére kéznél vannak Diano san Pietro tősgyökeres lakói, kik megtanítják őket az összes régimódi tudományra, ami errefelé nélkülözhetetlen a boldogsághoz. 

És a sok mosolyogtató kaland után végül a Nagy Ő is bekopogtat az ajtón…

Kelly, 2010

Eredeti mű: Annie Hawes – Exta Virgin

Lapoztam előre, lapoztam hátra, olastam is, de sehol nem volt a sok mosolyogtató kaland, amit a fülszöveg beígért. Vontatott és számomra dögunalmas volt, talán nem kellett volna ilyen terjengősen osztani a semmit – a könyv 700+ oldal. Negyedénél feladtam, bár abban a periódusomban próbálkoztam vele, mikor épp a gasztro-regények voltak a menők nálam.

Lora Leigh - Buja fortélyok (Buja fiúk 5)

Caitlyn Rogue Walker otthagyja bostoni életét, hogy tanár legyen egy Kentucky állambeli kisvárosban. Ám minden álma darabokra törik, amikor belekeverik egy szexbotrányba. Caitlyn nem hajlandó elhagyni a várost, személyazonosságot cserél, és Rogue lesz.
Zeke Mayes serif tudja, hogy több van a lányban, mint ami első pillantásra látszik. Hosszú küzdelemre készül, hogy Rogue feladja az ellenállását, és átadja magát a vágynak. Zeke kisvártatva halálos játékba keveredik, ami a lányt is magával sodorja, s amikor minden élet és halál kérdése, nincs miért habozni többé…

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Lora Leigh – Nauti Deceptions

Erről már a megjelenése idején írtam, hogy abbahagytam. Nagy rajongótábora van a szerzőnek, még a magyar olvasók között is meglehetősen sokan kedvelik, ami így van jól hiszen nem vagyunk egyformák, meg az ízlések és pofonok. Csak ez már az ötödik rész volt egy olyan sorozatból, aminek minden része ugyanarról szól: a kisvárosi nehézfiúk – akik rokonok vagy barátok, vagy épp az ő rokonaikat kell megmenteni – és a megmentésre váró szépséges hölgyek. S történik mindez az amerikai kisvárosban, amin ha jobban elgondolkozunk, akkor annak a bűn fertőjének kell lennie, ha ennyi bűnöző van ott és hozzájuk meglehetősen magas számú és magasan képzett bűnüldöző főhős is jár. És nagyon egyformák ezek a történetek.

Maya Banks – A szabadság kulcsa (KGI 2)

Sam Kelly volt az első szerelme. Most ő az utolsó reménye.
Amikor Sam Kelly kihúz egy sérült nőt a tóból, még nem sejti, hogy Sophie Lundgren az. A lány, akivel szenvedélyes éjszakákat töltött együtt egy titkos mexikói küldetés során. A lány, aki aztán nyom nélkül eltűnt, és akit azóta sem tud kiverni a fejéből.
Sophie hónapok óta bujkál. Csak magára számíthat, és a legapróbb hiba is a saját és a születendő gyermeke életébe kerülhet. Tudja, hogy nem maradt más választása, segítséget kell kérnie. Samtől. És figyelmeztetnie kell: a férfi is célpont.
Samnek túl sok kérdése van, nem hagyhatja, hogy a lány ismét eltűnjön. A régi tűz újra fellángol, és a férfi bármit megtenne, hogy megvédje őt és a gyermeküket. Sophie múltja azonban olyan sötét titkokat rejt, amelyek veszélybe sodorják az egész Kelly családot és próbára teszik törékeny kapcsolatukat. Ha túl akarják élni, meg kell tanulniuk bízni egymásban.

Cor Leonis, 2016

Eredeti mű: Maya Banks – No Place to Run, 2010

Valahogy nem megy nekem ez a sorozat. Már az első részét is fenntartásokkal olvastam, mert nagyon idealisztikus családot-világot alkot, ahol a család a jó, a pozitív, a fedhetetlen és szemben állnak a nagy, csúnya világgal. Valahogy nem mennek nekem ezek a “én jobban tudom mit kell csinálni”-típusú keményfiúk. S azért sem siettem elolvasni a második részt, mert már lehetett hallani, hogy több nem lesz belőle – ez egyébként egy meglehetősen hosszú, sok részes sorozat. Azóta felvállalta egy másik kiadó, s jövőre jönnek majd a folytatások, csak nem hinném, hogy nekem.

Jessica Bird (J. R. Ward) - Egy felejthetetlen hölgy

Egy felejthetetlen hölgy 1

Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát.

Ulpius-ház, 2013

Eredeti mű: Jesica Bird – An Unforgettable Lady, 2004

Nem mindenki tudja J. R. Wardról, hogy mielőtt a Fekete Tőr Testvériség vámpírjaival, vagy a Bukott angyalok sorozatával világhírűvé vált, Jessica Bird néven romantikus történeteket írt. Olyanokat, amik befértek a Harlequin-világba. Magyar nyelven is megjelentek ezek a történetek – legalábbis néhány belőlük, utána lehet nézni. Azóta már J. R. Ward néven is több romantikus témájú írása megjelent, olyanok, amik valamilyen formában kiléptek a harlequin-álom világából, ha nem másért, a terjedelmük miatt. E könyvek nagy része magyar nyelven is elérhető. Legutóbb A bourbon királyai – ha jól emlékszem és csak egyet említsek, melynek folytatásait azóta is várjuk.

Az Egy felejthetetlen hölgy is ebbe a kategóriába tartozik. Mármint kicsit romantikus, de nem nyálasan habos-babos, a szerelmi szálon túl van egy másik, bűnügyi szál is benne, ami tulajdonképpen az érzéki szál generálója. Hiszen, ha nem lenne a sorozatgyilkos, akkor nem lenne szükség a testőrre sem és nem lenne a romantikus, enyhén erotikus vonala sem a történetnek.

A történet hősnője maga a címbe szereplő “felejthetetlen hölgy”. A new yorki elít kiemelkedő alakja, “pedigréje” van, hiszen felmenői is a helyi elítből származtak s teszi azt, amit a hozzá hasonló gazdag nők teszik: alapítványi munkát végez, bájolog, jótékonykodik és a család kívánságára nemesi címmel rendelkező férjet választ magának.

Csakhogy a világa megreng, amikor apja hirtelen halálát követően kirakat-pozíciót szánnának neki az alapítványnál, annak ellenére, hogy vezető szerepe végrendeletileg is biztosítva van. Házassága sem áll szilárd alapokon, s ezt még anyja előtt is titkolja, hiszen anya-lánya viszonyuk mindigis nagyon feszült volt. Grace szinte harminc éves, de még mindig megfélemlített kislánynak érzi magát meglehetősen kritikus anyja társaságában.

A dolgok még jobban bonyolódnak, mikor színre lép a sorozatgyilkos. Egy partit követően a helyi előkelőség egyik hölgytagját otthonában meggyilkolják, s a gyilkos egyetlen nyomot hagy hátra: egy bulvárlapból kitépett cikket, mely a helyi elít vezető hölgytagjairól szól és ebben többek között hősnőnket, a csodaszép, elegáns és előkelő Grace Hall-t is név szerit említik. Ami úgy a rendőrséget, mint Grace-t gondolkodóba ejti és barátja unszolására testőrt alkalmaz. Ő John Smith.

Grace és a férfi kapcsolata – egyelőre csak munkakapcsolatról beszélhetünk – koránt sem felhőtlen. Egy szigorú és irányításmániás apa és férj után Gracenek nem akaródzik ismét egy férfinek átadni élete irányítását, még akkor sem, ha a személyes biztonságáról, sőt az életben maradásáról van szó. Ez pedig többször is súrlódáshoz vezet kettejük között.

Nem nagy filozófia kitalálni, hogy vonzódnak egymáshoz, ami újabb és újabb konfliktushelyzetet teremt, hiszen a nő még házas, a férfi pedig az egyéjszakás kalandok specialistája és úgy fél az elköteleződéstől – több okból is – mint ördög a kereszttől. Grace pedig alapból szóba sem jöhet még egyéjszakás kalandként sem, hiszen ügyfél és más-más szociális háttérrel rendelkeznek.

A gyilkos pedig újra és újra öl… A rendőrség nyomoz, de semmire sem jut. Grace világa pedig szétesőben van, hiszen csodált és a tisztesség oszlopának tartott apjáról is kiderülnek a gondosan titkolt dolgok, anyja továbbra is irányítani akarja az életét és nem támogatja a céljai elérésében, házassága szétesőben és még az alapítvány kuratóriuma is meg szeretne szabadulni tőle.

Ez a könyv Grace Hall, az elít üdvöskéje, és John Smith, a testőr története. A kettejük közötti vonzódásé, az idővel való versenyfutásé.

Tulajdonképpen egyszer már olvastam ezt a könyvet, van annak már 2-3 éve is, de most tökéletes volt a nyári punnyadáshoz. Szórakoztatott, izgalmas volt, mert minden volt benne: szerelem, konfliktus, sorozatgyilkos és fülledt erotika is… Meg persze a boldog végkifejlet.

Második olvasásra is kedveltem. Nyugodt lélekkel ajánlom azoknak, akik valamilyen véletlen folytán még nem olvasták és valami szórakoztatóra vágynak. Folytatása is van, és a jó hír az, hogy magyar nyelven is megjelent Egy ellenállhatatlan agglegény címmel. Kedvelem J. E. Ward írásait, s ha így folytatom, akár a vámpíros-angyalos történeteivel is megbarátkozom. De természetesen ízlések és pofonok…

A folytatás:

2. Egy ellenállhatatlan agglegény

Ulpius-ház, 2014

An Irresistible Bachelor, 2004

Victoria Clayton - Hol késel, hercegem?

A szerelem útjai kifürkészhetetlenek… 

Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa. 

De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?

Könyvmolyképző, 2011

Eredeti mű: Victoria Clayton – A Girl’s Guide to Kissing Frogs

“Kevés képtelenebb dolog van a féltékenység kiváltotta szenvedélyeknél.”*

Ezt a könyvet nem sokkal a megjelenése után olvastam először. S a múlt héten másodszor, és azt is elmondom miért. Ugye ez nem mostanában jelent meg, és valahogy nem emlékeztem, hogy tényleg annyira szemét és minősíthetetlen lenne, mint ahogy a közismert, olvasást népszerűsítő oldal “kritikusai” ott írják.

Az egy dolog, hogy a Könyvmolyképző Kiadó többnyire fiataloknak szóló, azokat a bizonyos new adult-young adult könyveket jelenteti meg. De csak többnyire, mert ez NEM nekik szól. S feltételezem innen a sok negatív véleményezés, mert egyszerűen még nincs kellő élettapasztalatuk ahhoz, hogy azt értsék, amit a szerző akar közölni… meg természetesen az ízlések és pofonok is közrejátszanak.

Szó ami szó, a könyv meglehetősen terjedelmes (700 oldal testvérek között is ), és az is igaz, hogy vannak olyan részek, jelenetek, melyek fölöslegesek voltak, mert nem osztottak-szoroztak a cselekmény szempontjából, csupán helyenként vontatottá tették a történetet. De ettől függetlenül, második olvasás után is kitartok a véleményem mellett: ez igenis egy jó könyv. Van cselekménye, van konfliktus – ami azt illeti még túl sok is – vannak benne érzelmek, s bár fikció, a történet mégis hihető.

Ugye a kisányok nagy része megpróbálkozik a balettel, vagy mert primabalerinának álmodják magukat, vagy mert anyuci álmodja annak őket. A könyv hősnője, Marigold sincs másképp ezzel, azzal a különbséggel, hogy ő tehetséges és már vitte is valamire a szakmában. A történet idején egy magántársulat vezető táncosa, és igen, a balettigazgató agyondolgoztatja minden formában. Nem csak a próbákon, a baletteremben, hanem bizony a szereposztó dívány is használatban van. Sebastian Lenoir egy ilyen disznó. Kihasználja pozicióját, hogy érzéki örömökhöz jusson, s aki visszautasítja, annak körülbelül ott ért véget a karrierje, bármilyen jó és tehetséges legyen, mert az ajtón száz olyan prímabalerina-álmokat kergető jelölt kopogtat, aki mindent megtesz a sikerért. 

S ha ez nem lenne elég, akkor egyetlen kritika – mert ugye a balettnek is, mint minden művészeti ágnak,  vannak kritikusai –, vagy egy sérülés egyik pillanatról a másikra véget vethet az álmoknak és a karriernek. Ez történik Marigolddal is, mármint egy sérülés és kényszerpihenőre ítélve hazasántikál a szülői házba lábadozni. Még az is kétséges, hogy valaha fog-e még táncolni.

Odahaza viszont hideget-meleget kap. Szerelmi élete a csúcs fele tart, hiszen gyermekkori szerelme, Rafe, a fess katonatiszt elsöprő iramban csapja neki a szelet, s ez olyan mint egy valóra vált álom, mert a férfi családja a helyi előkelőségekhez tartozik. Ugyanakkor saját családja szétesőben van. Apja, a helyi orvos, egyre furábban viselkedik, anyja új kapcsolatot keres és lesznek ott még csúnya dolgok is. S hogy a dolgok mégjobban bonyolódjanak, megjelenik a színen a titokzatos, már-már egzotikus Conrad, akinek hirtelen mindenki a kedvét lesi

“Az asztal körül ülő többi férfival összevetve Conrad olyan volt, mint egy gránátalma a krumplik között.”*

Ebben a történetben minden van: idillikus angol táj, szerelem, megcsalás, szakmai féltékenység, évtizedekig elfojtott düh, mocskos titkok, őrület és sokminden más. Többek között tömény önirónia, valamint finom humor is.

 “Durhamben felszállt egy kalauz, ezért a kendőmet Siggy kosarának ajtajára dobtam. Amikor később levettem róla, láttam, hogy a rojt felét megette, bár pontosan ezzel a céllal tettem be a kosarába az ócska trikómat, ami – amennyire meg tudtam állapítani – érintetlen maradt.”*

Meglehetősen kiszámíthatatlan történet, néhol egészen bizarr, néhol vontatott. Vagy szereted majd, vagy nem. Én második olvasásra is szerettem… de természetesen az ízlések és a pofonok.

*Victoria Clayton – Hol késel hercegem?, Könyvmolyképző, 2011