Chambers testvérek 2
Francesca a
tizenkilencedik századi Amerika egyik leggazdagabb családjának örököse, de
nehezen viseli az ezzel járó kötöttségeket: úgy érzi, az illemszabályok gúzsba
kötik az életét. Ráadásul gyerekkora óta irtózik a tömegtől, és arról
ábrándozik, hogy csendesen él választottja, egy hétköznapi ügyvéd oldalán.
Törtető anyja azonban a vagyon mellé címet is akar szerezni a családnak, ezért
egy elszegényedett angol herceget szemel ki a lánya jövendőbelijének. Nem elég,
hogy szegény Francescát elszakítják a szerelmétől, még a rideg Angliába is el
kell költöznie. Arra azonban végképp nem számít, hogy a nászéjszakáját
olvasással fogja tölteni. Újdonsült férjét ugyanis a szerelemnél láthatólag
jobban érdekli, hogy neje alaposan megismerje leendő családja történetét és az
angol etikettet. Szerencsére a családfán kívül más olvasnivalót is talál: egy
kurtizán naplója kerül a kezébe, amelyből megtanulhatja, hogyan csavarhatja el
a szigorú herceg fejét.
Donna MacMeans
szenvedélyes és egyben szellemes regényének szereplői, az újgazdag amerikai
örökösnő és a konzervatív angol herceg első ránézésre nem is különbözhetnének
jobban egymástól. Minél több időt töltenek azonban együtt, annál inkább
rájönnek, hogy közelebb állnak egymáshoz, mint először gondolták.
General Press,
2016
Eredeti mű:
Donna MacMeans – The Seduction of a Duke, Berkley, 2009
Amikor az első
részt olvastam (A szerelem iskolája), fogalmam nem volt, hogy egy sorozattal
állok szemben. Igaz, akkoriban blogot sem írtam, hogy utánajárjak. Tetszett az
írónő stílusa és örömmel vettem kézbe a folytatást, amiben nem is csalódtam.
Igazi,
hamisítatlan történelmi romantikus történet, herceggel, intrikával, kavarással,
irigy szeretővel és természetesen szerelemmel. Bár nem igazán értem miért
nevezzük történelmi romantikusnak, mikor igazán semmi köze a történelemhez,
csak a 19. században játszódik.
A
fülszöveg alapján egyszerű és síma kis szerelmi történetre várna az ember
lánya, elrendezett házasság, a nemesi címnek finanszírozásra van szüksége. Csakhogy Donna MacMeans könyveiben soha semmi nem egyszerű: hol írja, hogy Francesca önként és dalolva megy bele az elrendezett házasságba és nem próbál meglógni?
Francesca
nem mai csirke, a kor szelleme és szabályai szerint már rég férjhez kellett
volna mennie. Ambiciózus anyukája pedig szó szerint vásárol neki egy herceget. A
hercegnek pénz kell, Francescának tetemes a hozománya, anyuka pedig
megkapja amit akar: a sznob elít körök irigykedhettek rá, hiszen lánya egy
herceg felesége lesz. Saját, személyes ambíciói miatt feláldozza a lányát, nem
szégyel csalni, hazudni ha kell hiszen Francesca szíve egy egyszerű ügyvédért
dobog. És mivel nagyon gyorsan nyélbe akarja ütni a dolgokat, William, a
herceg, arra gyanakszik, hogy menyasszonya már nem szűz – ugye ez a kor
követelménye –, sőt! az is megfordul a fejében, hogy Francesca más gyermekével
várandós és ezért a nagy siettség.
És itt elkezdődött az akarom, de mégsem
akarom húza-vona, ami jó hosszan kitart… mert ugye, eleinte a herceg nem kérdez
rá, amikor pedig mégis megteszi, akkor nem hisz Francescának, hanem várja az
árulkodó jeleket. Tehát a címadó “nászéjszaka” alaposan ki van tolva időben.
Érdekes
végigkövetni hogyan próbál egy amerikai lány beilleszkedni a merev és sznob
angol nemesség soraiba, amikor ezt egy kicsit sem könnyítik meg neki és
ráadásul szembe kell néznie férje volt szeretőjének rosszindulatával, a
nagynéni lenézésével és egy trónörökösi látogatással. S hogy minden egyben legyen
még a Francesca szíve csücskében trónoló ügyvéd is megjelenik a színen feldobni
az amúgy is paprikás hangulatot.
Hogy
tetszett-e a könyv? Határozottan igen, mert egy pillanatig sem untam, szórakoztatott, megmosolyogtatott. Nagyon remélem a kiadó hozza majd a
harmadik részt is – Chamberséknek van egy lánytestvérük is –, minél hamarabb,
annál jobb, nekem tegnapra pont jó lett volna.
