Katie Fforde - Tökéletes nyár

A bábaként dolgozó Emily látszólag tökéletesen elégedett az életével. Élvezi, hogy egyedülálló nőként kötöttségektől mentes lehet. Mégis változásra vágyik, ami érzelmileg is felüdülést jelentene a hétköznapok egyhangúságából. Így amikor legjobb barátnője, Rebecca felajánlja, hogy töltse a nyarat a hajóján főszakácsként, kapva kap az alkalmon.

Ám mielőtt igazán kiismerhetné magát a hajókonyhában, alkalmazkodnia kell új környezetéhez. Rebecca várandós, ezért egyre több feladatot ad át Emilynek, akinek még a féltékeny konyhai kisegítővel is meg kell küzdenie. Ott van továbbá Alasdair, a szívdöglesztő orvos, akit Emily mindenáron igyekszik nem észrevenni, hiszen ha beleszeret, új időszámítás kezdődik a számára. Vajon tényleg ez lesz élete legfelszabadultabb nyara?

A Francia kaland, a Tökéletes esküvő és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében ismét egy lélekemelő, romantikus és szórakoztató történettel kedveskedik olvasóinak.

Libri, 2017

Eredeti mű: Katie Fforde – A Summer at Sea, Cornerstone, 2016

Katie Fforde tizennegyedik magyar nyelven megjelent könyve, és némi csúsztatással valamennyit el is olvastam. Volt ami határozottan szórakoztatott, volt ami kevésbé, de számomra valamennyi közül ez volt a leggyengébb produkció.

Ismerd meg Emily-t, a 35 éves szingli bábát, az otthoni szülés lelkes támogatóját és élharcosát. Elvakultan kiáll meggyőződései mellett, és eltúlozza saját fontosságát, még akkor is amikor talán jobb lenne hallgatni. Ne tessék félreérteni: bábának lenni nagyon is szép és fontos dolog, és minden tiszteletem azoknak, akik ezt a hivatást folytatják, de a könyv mintha ezt kissé elbagatellizálta volna és inkább az otthoni szülés nagyszerűségére koncentrált. Nem áll szándékomban ennek előnyeit és hátrányait itt megvitatni, mindenkinek megvan róla a saját véleménye, hogy a szülés nemes aktusát hol és hogyan szeretné lebonyolítani, csak van egy olyan érzésem, hogy a szerző kizárólag az otthoni szülésre és az ezt segítő bábák fontosságára koncentrált, minden más szempontot mellőzve, vagy éppen negatívan véleményezve.

Tehát itt van a csodás Emily, akinek kényszerszbadságra kell mennie egy időre, mert épp a rossz apukával akasztotta össze a bajszát. S mit tesz a véletlen ördöge, skóciai barátnője – Rebecca – épp állást ajánl neki a nyárra, hiszen ő maga két gyermek anyja, a harmadikkal terhes, és már nem tudja ellátni a munkáját. Így lesz Emilyből szakács egy fura rendszer szerint működő gőzhajón, északon, a Skót Felföldön. Nem egy-két hétig, hanem az egész szezonra, ami ugye hónapokat jelent.

Zárójel: nagyon szeretnék én is egy ilyen idillikus társadalomban élni, hogy hosszú, fizetett szabadságokat vehessek ki, amikor az úri kedvem úgy diktálja.

Természetesen barátnőjének van egy özvegy sógora – a fülszövegben is említett Alasdair, aki mi más lehetne mint orvos, és aki természetesen az otthoni szülés nagy ellenzője. S hogy tovább fokozzuk a közhelyeket, Alasdair nagyon vonzó, nők által nagyon áhított és egy tündéri kislány apukája… és szabadidejében zenél is, mert miért ne? Ebben a könyvben kivétel nélkül minden szereplő halmozottan tehetséges és tökéletes abban amit épp csinál.

A felföldi gőzös-kaland idejére kissé felfüggesztődik a bábák dícshimnusza, és előtérbe kerül a kötés, abból is a Fair Isle minta, valamint a vidrák meglesése. Emily szakács a gőzösön, és természetesen pontosan olyan zseniális séf, mint bába. Senkit nem fog meglepetésként érni, hogy a gőzössel való furikázás befejeztével neki kell világra segítenie barátnője gyermekét, hogy közben odahaza varázsütésre mindenki imádni kezdi az otthonszülést, sőt már bővíteni is akarják a szülészetet és Emily-nek előléptetést helyeznek kilátásba. S történt ez a nagy pálfordulás csupán azért, mert az otthoni szülést legjobban ellenző professzor lebukott az egyik nővérrel. Mennyire nevetséges ez?

A történet tele van felesleges epizódokkal, olyan “teljen a hely” módon. Például fölösleges volt a rámenős Anne epizód, ami azt volt hivatott ismételten kihangsúlyozni, hogy mennyire kívánatos agglegény Alasdair – ezt már számtalanszor megbeszélték egymás között a nők. Szintén felesleges volt Rebecca (a kebelbarátnő) vaskalapos anyjának látogatása közvetlenül a szülés után, az egész hisztéria és berezelés ami ezzel járt, valamint a sok-sok teázás is. Tudom én, hogy az angolok mindent megoldanak egy-egy csésze teával, de még ők sem isznak ennyit, mint ahányszor a könyvben a teázás szerepelt… s ha mégis lenne olyan elvetemült angol, akinek minden vágya egy tein-mérgezés, miért kell ezt leírni százszor?

Chick lit, könnyű műfaj, alapból nem kell tőle sokat várni. Ennek ellenére unalmas volt, vontatott, erőltetett, kiszámítható. Kapkodik ide-oda a történetben és az egész olyan mintha rendelésre írta volna, hiszen túlzás nélkül elmondható, hogy az egész könyv óda az otthoni szülésnek és a bábáknak.

Nagybetűs fikció az egész történet, hiszen annak a valószínűsége, hogy mindez (vagy ennek töredéke) így megtörténjen nemhogy a nullával egyenlő, hanem nagyon negatív szférákba esik. Nálam ez nemcsak egyszerolvasós, de gyorsan felejtős is, de természetesen az ízlések és a pofonok…

Ali McNamara - Notting Hillből szeretettel

Actually 1

Scarlett imádja a filmeket. Vajon jegyesét, az érzékeny Davidet is szereti ennyire? Ideje lenne eldöntenie, hiszen a nagyszabású esküvő már a küszöbön áll.

Amikor Scarlett lehetőséget kap, hogy egyik kedvenc filmje forgatásának a színhelyén, Notting Hillben vigyázzon egy házra, azonnal lecsap a felkínált ajánlatra. De az élet a filmvásznon kívül is elég meglepetést tartogat számára, főleg az új szomszéd beköltözésével. Sean szörnyen idegesítő és szörnyen jóképű…

Scarlett hamarosan saját külön bejáratú romantikus komédiájának női főszerepében találja magát…de melyik férfihős nyeri el végül a szívét?

Ulpius-ház, 2014, 2013

Eredeti mű: Ali McNamara – From Notting Hill With Love… Actually, 2010

“– Az még nem baj, hogy van egy hobbim, ugye? 

– Nem, egészen addig, amíg nem befolyásolja a hétköznapi életedet. Az a helyzet, Scarlett, hogy nem lehet úgy élni, mintha állandóan egy film szereplői lennénk.”

(Ali McNamara – Notting Hillből szeretettel)

 Az Actually trilógia első része – Actually, mint Love Actually, a film, ami magyar nyelven Igazából szerelem címmel futott. És azért filmcím, mert minden, ami ebben a könyvben történik filmekhez van viszonyítva. Nem viccelek sem én, sem a fülszöveg. Magyarul semmilyen trilógiához nem sorolták, mintha már alapból tudni lehetett volna, hogy ennek folytatása nem lesz a magyar olvasótábor számára.

Gondolom, aki el akarta olvasni ezt a könyvet már rég megtette, hiszen nem mostanában jelent meg, hanem még a boldog Ulpius-os békeidőkben, s hol van most a kiadó, ne részletezzük. Én sem mostanában olvastam, hanem még a télen, s azért jutott eszembe, mert ugye jön a nyár, strand, szabadságolások és ilyenkor az ember lánya hajlamos a szórakoztató irodalom még annál is könnyebb fajtájának hódolni, még akkor is, ha különben nem szokta megtenni.

Hideget-meleget egyaránt kapott a könyv, ahogy ez szokott lenni. Ha javíthatatlan, álmodozó romantikus vagy és képben vagy a műfaj összes filmjével (Bridget Jones-történetek, Notting Hillből szeretettel, Négy esküvő és egy temetés, és ehhez hasonlóak), akkor ez a neked való könyv. Engem egy idő után nagyon idegesített Scarlett, a hősnő, és a tény, hogy minden helyzetben egy filmjelenetet látott-keresett, valamint az is, hogy ezt a genetika számlájára írták, hiszen anyja volt a menthetetlen filmimádó.

Természetesen a sok-sok filmes helyzet mellett van egy történet is, de az szinte elenyésző. Scarlett (mint az O’Hara az Elfújta a szélből) pont ugyanolyan, mint minden, korabeli ifjú hölgy, a hobbija kivételével. Ugyanúgy családja van, családi problémái vannak, barátai és vőlegénye van, s később szerelme is, mint bárki másnak. De ő fanatikusan szereti a romantikus vígjátékokat és ez elvezet a nyűgömhöz:

…Csak az a rengeteg film ne lett volna… Eleinte még elmegy, de egy idő után terhessé, sőt zavaróvá válik. De ha el tudsz ettől vonatkoztatni, akkor egy kedves kis chick lit történet kerekedik ki belőle, csipetnyi humorral és némi könnyfakasztással is.

Lényegében a történet egy klisé-gyűjtemény, tehát nem is igazán eredeti és felemelő. Senki világát meg nem fogja rengetni, maximum szórakoztatni fogja azokat, akik minden sejtjükkel éheznek a habos-babos romantikára és a nagyon kiszámítható, boldog végkifejletre. Személy szerint én nem sírom vizesre a párnámat, hogy a folytatásaival nem találkozom magyar nyelven (egyelőre szó szincs róla sehol), angolul pedig gyorsan felejtsük el. De természetesen az ízlések és a pofonok… és a strandon azért elő lehet kapni…

A sorozat további, angol nyevű részei:

2. From Notting Hill to New York... Actually

3. From Notting Hill with Four Weddings... Actually

Donna MacMeans - Csiszolatlan gyémánt

Chambers testvérek 3

Anglia, ​1881. Nehéz idők járnak a Brit Birodalom diplomatáira: nem sokkal az amerikai elnökválasztás után a washingtoni nagykövetüket meggyilkolják, és felerősödnek az ír függetlenségi törekvések is.

A Korona szolgálatában Michael Raffertyre hárul a feladat, hogy a gyilkos nyomára bukkanjon. A küldetés sikere érdekében Rafferty diplomatának adja ki magát: a feladat azonban nehezebb, mint amilyennek elsőre tűnik, a férfi modorával ugyanis komoly gondok adódnak. Ezért úgy dönt, keres egy nőt, aki megtanítja neki az illemszabályokat, és egyben hajlandó eljátszani a felesége szerepét. A kiszemelt hölgy, Arianne Chambers azonban vonakodik belemenni a játékba. Arra még hajlandó lenne, hogy úriembert faragjon a bárdolatlan fickóból, férjre viszont egyáltalán nem vágyik. Ám hamarosan azon kapja magát, hogy a Michael durva külseje alatt megbúvó szenvedély lassanként meghódítja a szívét. Rafferty eközben egyre veszélyesebb kalandokba bonyolódik, és rádöbben, hogy Lady Arianne sokkal talpraesettebb és vonzóbb, mint amilyennek első pillantásra tűnt…

De vajon elegendő-e a kölcsönös vonzalom ahhoz, hogy örökre összekössék az életüket?

General Press, 2017

Eredeti mű: Donna MacMeans – Redeeming the Rogue, Berkley, 2011

Az a baj a sorozatokkal, hogy mire megjelenik a következő rész, nagyon meg kell erőltetned a memóriád, hogy emlékezz mi is történt az előző könyvekben, különösen a General Press kiadványai esetében, hiszen a kiadó – kevés kivétellel – évente egy művet ad ki egy adott szezőtől, különösen a Romantikus regények sorozat keretén belül..

Ezzel a sorozattal sem volt másképp. Az első része még 2014-ben jelent meg, aztán jött a szerzőtől egy újabb könyv (Casanova érintése), ami egy másik sorozat része, tavaly pedig ismét képbe kerültek a Chambers testvérek a sorozat második részével. Ez a könyv a sorozat harmadik és egyben befejező része, nincs kiegészítő novella, kisregény, és a szerző további részeket sem írt a a trilógiához.

Csiszolatlan gyémánt… kéretik nem összetéveszteni Jayne Ann Krentz azonos című regényével, mindekettő magyar címe csupán a kreatív fordítási folyamat eredménye – a Csiszolatlan gyémánt angol címe talán “A gazember megváltása” lenne nyers fordításban.

De a Csiszolatlan gyémánt is ugyanolyan jól megteszi, hiszen a főszereplő Michael Raffertyre pontosan illik ez a jelző: darabos, nyomokban ismeri az angol főúri réteg sznob szokásait, melyeket lelke mélyén megvet és igazándiból magasról tesz is rájuk, hiszen ő ízzig-vérig ír középosztálybeli. De talpig becsületes, jellemes ember. Egy csiszolatlan gyémánt.

   Hogy mi köze Michael Raffertynek a Chambers testvérek trilógiához? Nagyon is sok. Ugyanis Michael Rafferty a Koronának dolgozik, egy olyan korban, amikor az írek függetlenségi törekvései egyre erősödnek, amikor tömeges a kivándorlás az Újvilág fele és őt magát is oda sodorja a történet (barátja és segítőtársa, a bűvész Phineas társaságában) egy kényes ügy kivizsgálása miatt. A meggyilkolt washingtoni nagykövet helyét veszi át, és a rá háruló feladat megoldásában lesz segítségére Lady Arianne, a harmadik a Chambers tesvérek sorában – aki két kézzel kap a lehetőség után, mert személyes okokból el szeretne tűnni Londonból. S ha Rafferty úgyis ott van a 19. századi Egyesült Államokban, akkor egy személyes ügyet is megpróbál lerendezni: szülei gyilkosát, az ír függetlenség fanatikusát is megpróbálja levadászni.

   Pörgős, izgalmas, intrikákkal és meglepetésekkel teli történet. Humor is van benne bőven, hiszen két világ találkozik: az ír közember és egy herceg húga – ahogy Lady Arianne van szíves minden lehető alkalommal ezt hősünk orra alá dörgölni. “Őelőkelősége” – morog ilyenkor bajsza alatt hősünk, és két makacs, erős személyiség egymásnak feszülése bizony szikrákkal jár, ez pedig hozzájárul a történet élvezhetőségéhez.

Erotika is van benne, pontosan annyi amennyi kell, és amennyit a történet természetes módon hoz magával, hiszen két hősünk között pattognak a szikrák, de egymás iránti vonzalmuk sem mellékes. Gondolom senkit nem lep majd meg, hogy a történet végére egymásra találnak, bár ez sem lesz egy sétagalopp… semmilyen szempontból és ezért első sorban a saját makacsságuk lesz a felelős. 

  A történet tele van szerethető és kevésbé szerethető mellékszereplőkkel, sőt még az előző részből már ismert herceggel is ismét találkozhatunk, aki egyrészt tisztázni szeretné mi is igaz a húgáról keringő pletykából, másrészt a családot épp látogató anyósa elől menekül.

Igazándiból önálló történetként is megállná a helyét, de kár lenne az előző két részt kihagyni, mert a szerző sajátos stílusa tetszetős a klasszikus romantika kedvelői számára. Javíthatatlan romantikusoknak és a klasszikus romantikus történetek kedvelői minden bizonnyal szeretni fogják. Engem kicsit Jane Austenre emlékeztetett, természetesen egy modernebb változatban

Nem letehetetlen, de szórakoztatott. Mi kell ennél több? S mivel ezzel vége a Chambers testvérek sorozatnak, nagyon reménykedem, hogy a kiadó további Donna MacMeans könyvek kiadását is tervezi, mert én határozottan kedveltem a szerző stílusát … Meg az ízlések és a pofonok…

A sorozat előző részei a General press Kiadó jóvoltából:

1. A szerelem iskolája, 2014  

The Education of Mrs. Brimley

2. Nászéjszaka, 2016 

The Seduction of a Duke

Laurie Grant - Holló és hattyú

Széphistória 2

VIII. Henrik király függetleníti az angol egyházat a pápai fennhatóságtól, és bezáratja a kolostorokat. A templomok kincseit az állami kincstárba szállítják, az egyházi birtokokat, épületeket eladják. Kyloe kolostorának kápolnájában aranyhajú, fiatal apácanövendék virraszt a haldokló rendfőnöknő mellett. Társai szétszéledtek, s ő egyedül maradva tanácstalanul néz a jövő elé. Így talál rá a király lovagja, Sir Miles Raven, aki azért jött, hogy birtokba vegye új tulajdonát, s a kolostor helyén ragyogó palotát építtessen…

Gillian Mallory, az ifjú apácanövendék életébe végzetes változást hoz VIII. Henrik döntése, amellyel a király az anglikán egyház fejének nyilvánítja magát, s feloszlatja a kolostorokat. Gillian azon a napon szembesül a kyloe-i kolostor új tulajdonosával, amelyen védelmezője és apátnője, Benigna anya örökre lehunyja a szemét. Sir Miles Raven, az ifjú földesúr elragadónak tartja a csodaszép, fiatal lányt, s elhatározza, hogy segít neki eligazodni a számára ismeretlen, világi életben. Igaz, nem csak részvétet érez iránta…

Harlequin Magyarország, 2017, 2012, 2002

Eredeti mű: Laurie Grant – The Raven and the Swan, 1994

Nem tévedés, ez a könyv már kétszer megjelent ugyanannak a kiadónak gondozásában, először 2002-ben nyomtatásban, majd e-könyvben is 2012-ben. Ezért van két fülszövege és három borítója – bár a Molyon négy szerepel ebből is. S történik ez azért, mert a Harlequin Kiadó úgy döntött ismét kiadja az anno megjelent Széphistória történeteket tetszetősebb borítóval. Tehát nemcsak Nora Roberts írásait adják el a gyanútlan olvasónak sokadszorra, hanem a Széphistória történeteket is.

Amikor a kiadó oldalán megjelent a szavazás, hogy ki mit olvasna szívesebben: kisvárosi családregényt, new adult írást, krimit vagy történelmi romantikust, azt gondoltam majd a nyertes kategóriából sűrübben jelentetnek meg könyveket, de semmiképpen nem az ismétlés jutott az eszembe. De azért ennek van egy jó oldala is: a fanatikus gyűjtők pótolhatják a hiányzó példányokat. A Széphistória sorozat első ilyene márciusban jelent meg: Louisa Rawlings - Cselszövések hálójában. Ha a séma folytatódik, akkor legközelebb három hónap múlva, szeptemberben kapunk újabb Széphistória-reloaded történetet.

Holló és hattyú… klasszikus romantikus némi történelmi feltéttel, hiszen a történet alapja valós történelmi eseményekre támaszkodik. Ugyanis VIII. Henrik valóban feloszlatta a kolostorokat uralkodásának egy pontján. Az épületek és a hozzájuk tartoző birtokok a korabeli nemesség kezébe került, ezzel káoszt és elégedetlenséget szülve a klérus tagjai között, valamint a lakosság egy részében, melyek a későbbi zavargásokhoz vezettek.

Gillian Mallory, zárdai nevén Ancilla nővér, egy ilyen eladományozott kolostorban apácanövendék, míg mennie nem kell, mert az új tulajdonos, Sir Miles Raven (raven, mint holló) szeretné birtokba venni a frissen szerzett épületet. S majd az is kiderül, hogy a zárdából menesztett hölgy nem is földönfutó, csupán erős kézzel kellene visszavennie családja birtoka fölötti irányítást.

Ez kettejük szerelmének története, izgalommal, intrikákkal és bizony még némi erotikával is fűszerezve.

A történet nemcsak kettejükről szól, hanem meglehetősen részletes képet kapunk a 16. századi udvari erkölcsről és VIII. Henrik viselt dolgairól – róla azért mindenki tudja, hogy az átlagnál több feleséget fogyasztott és meglehetősen sajátos módon szabadult meg tőlük, mikor rájuk unt. Továbbá képben leszünk a zavargásokkal is melyeket a kolostorok megszünése iránti engedetlenség szült. Ezek a zavargások természetesen nem maradnak megtorlatlanul, és ez újabb izgalmakat adnak a történethez, még mielőtt eljutnánk – mindenki megelégedésére – a boldog végkifejlethez.

Semmiképpen nem az a klasszikus romantikus történet, amikhez az utóbbi években hozzászoktatott a könyvkiadás (lásd Julia Quinn, Lisa Kleypas, Stephanie Laurens, stb.), kezdve azzal, hogy a történet a 16. században játszódik és valós történelmi eseményekre támaszkodik. Ennek ellenére mindenképpen megér egy próbát, főleg a klasszikus romantikus írások kedvelőinek. S természetesen az ízlések, meg a pofonok.

Hóvégi klasszikus - Thomas Hardy - A weydoni asszonyvásár

“De hiába, az ember a szerencséjét csak akkor becsüli meg, amikor már végképp elszalasztotta.”

(Thomas Hardy – A weydoni asszonyvásár)

Első találkozásom nem a könyvvel volt, hanem a sorozatfilmmel. Sokra nem is emlékszem belőle azon kívül, hogy az ősök oda s vissza voltak érte, hiszen a miniszériát 1978-ban készítették valamikor a nyolcvanas évek közepe táján  láthattunk belőle mi (de inkább a szüleink), ha nem később, és akkoriban, gyermekként fontosabb dolgaim is voltak mint Thomas Hardy   Ami azt illeti annak idején a BBC meglehetősen sok vérbeli klasszikust filmesített meg – s nem is rosszul –, ezzel népszerűsítve az angol klasszikus irodalmat. Szerencsére ezt a szokásukat a későbbiekben is megtartották, hiszen 2003-ban tévéfilm is készült a könyv nyomán – illene megnéznem.

Ez a film, miniszéria A casterbridge-i polgármester volt, ugyanis ez a könyv eredeti címe, bár magyar nyelven a köztudatba A weydoni asszonyvásár címel vonult be, s nem értem miért. Semmi gondom, ha kreatívan kicsit megdolgoznak egy könyvcímet, hiszen vannak olyanok – különösen a kortárs művek között –, melyek értelmezéséhez és fordításához külön akadémia és tengernyi kreatívitás kell, de itt most nem lennénk abban a helyzetben.

Igen, van a történetben egy asszonyvásár Weydonban. Igen, annak a vásárnak jelentősége van a történet és a szereplők szempontjából, de a történet nem a weydoni asszonyvásárról szól, hanem Henchardról,  Casterbridge hivatalban levő polgármesteréről, egy parasztból helyi méltóságig felkapaszkodott férfiről, aki fiatalon, erősen alkoholos állapotában az ominózus vásáron eladta fiatal feleségét egy matróznak.

"Vannak közmondások, amiket gyerekkorától fogva hajtogat az ember, de csak felnőtt tapasztalata vezeti rá az igazságukra."

A történet a múlt bűneiről szól, arról, amikor azok a tévedések utolérik az elkövetőt és jön a bűnhődés, bármilyen formája is legyen annak. Mert Henchard bűnhődik, ez biztos. Minden amiért felnőtt élete során dolgozott és küzdött összeomlani látszik körülötte, hiszen minden-minden hazugságra épült, s a múlt tikai miatti félelme miatt az emberi kapcsolatokban sem jó: barátságtalan, kevély, zárkózott.

Ez a könyv szerepel azon a bizonyos 1001-es listán, melyet már többször is emlegettem, s mivel a 19. század második felében íródott, egy igazi, hamisítatlan klasszikus – némi romantikával –, de inkább egy szociális korkép, hiszen Henchard történetén túl ismét ízelítőt kapunk a korra jellemző képmutatásból, a meglehetősen merev társadalmi- és illemszabályokból, melyek nem igazán tesznek jót egy amúgy is gyenge ember jellemének. A szöveg nyelvezete is a korra jellemzően kissé nehézkés és dagályos a mai olvasó számára

Nem elhanyagolandó az a tény sem, hogy egy férfi szerző ír egy férfi főhősről, mert bár számtalan mellékszereplő megfordul a könyvben, a történet központi figurája mégis Henchard marad. S ami engem meglepett, szereplői nem szerethetőek. Minden más érzelmet kiváltottak, csak a szeretetet nem. Henchard iránt például sajnálatot éreztem megvetés vagy elenszenv helyett, pedig ő a történet fekete báránya, a negatív hős.

Én nagyon szerettem, többször is olvastam már, s minden egyes alkalommal más-más érzéseket keltett bennem. Nem lesz happy end a vége, s értem ezt a főhős szempontjából, de a dolgok a helyükre kerülnek és gondolom, a szerző által alkalmazott megoldás mindenki elégedettségére szolgál majd. A kalsszikus irodalom kedvelőinek mindenképpen megér egy próbát, és azért nekik, mert ez nagybetűs szépirodalom, nem mindenki szereti. Ezen túl meg az ízlések és a pofonok…

Thomas Hardy (1840-1928) angol regényíró, novellista és költő, a falusi élet, az iparosodástól érintetlen környezet egyik legihletettebb ábrázolója. Regényeiben – Hazatérés, Egy tiszta nő, Lidércfény – döntő szerepet juttat a véletlennek, a váratlan fordulatokat előidéző félreértéseknek, az embertől független külső erőknek.

A weydoni asszonyvásár főhőse, Michael Henchard sorsát azonban nemcsak ezek befolyásolják, pályáját sokkal inkább gazdag, ellentmondásos jellemének szélsőséges vonásai, idulatai, érzelmi kedélyhullámzásai alakítják.

Eredeti mű: Thomas Hardy – The Mayor of Casterbridge, 1886

Magyar nyelven először 1968-ban, az Európa Kiadó gondozásába és utána még négy kaidást ért meg, utoljára 1983-ban jelent meg magyar nyelven a bukaresti Kriterion Kiadónál.