Széphistória 2
VIII. Henrik
király függetleníti az angol egyházat a pápai fennhatóságtól, és bezáratja a
kolostorokat. A templomok kincseit az állami kincstárba szállítják, az egyházi
birtokokat, épületeket eladják. Kyloe kolostorának kápolnájában aranyhajú,
fiatal apácanövendék virraszt a haldokló rendfőnöknő mellett. Társai
szétszéledtek, s ő egyedül maradva tanácstalanul néz a jövő elé. Így talál rá a
király lovagja, Sir Miles Raven, aki azért jött, hogy birtokba vegye új
tulajdonát, s a kolostor helyén ragyogó palotát építtessen…
Gillian
Mallory, az ifjú apácanövendék életébe végzetes változást hoz VIII. Henrik
döntése, amellyel a király az anglikán egyház fejének nyilvánítja magát, s
feloszlatja a kolostorokat. Gillian azon a napon szembesül a kyloe-i kolostor
új tulajdonosával, amelyen védelmezője és apátnője, Benigna anya örökre
lehunyja a szemét. Sir Miles Raven, az ifjú földesúr elragadónak tartja a
csodaszép, fiatal lányt, s elhatározza, hogy segít neki eligazodni a számára
ismeretlen, világi életben. Igaz, nem csak részvétet érez iránta…
Harlequin
Magyarország, 2017, 2012, 2002
Eredeti mű:
Laurie Grant – The Raven and the Swan, 1994
Nem tévedés,
ez a könyv már kétszer megjelent ugyanannak a kiadónak gondozásában, először
2002-ben nyomtatásban, majd e-könyvben is 2012-ben. Ezért van két fülszövege és
három borítója – bár a Molyon négy szerepel ebből is. S történik ez azért, mert
a Harlequin Kiadó úgy döntött ismét kiadja az anno megjelent Széphistória
történeteket tetszetősebb borítóval. Tehát nemcsak Nora Roberts írásait adják
el a gyanútlan olvasónak sokadszorra, hanem a Széphistória történeteket is.
Amikor a kiadó
oldalán megjelent a szavazás, hogy ki mit olvasna szívesebben: kisvárosi
családregényt, new adult írást, krimit vagy történelmi romantikust, azt
gondoltam majd a nyertes kategóriából sűrübben jelentetnek meg könyveket, de
semmiképpen nem az ismétlés jutott az eszembe. De azért ennek van egy jó oldala
is: a fanatikus gyűjtők pótolhatják a hiányzó példányokat. A Széphistória
sorozat első ilyene márciusban jelent meg: Louisa Rawlings - Cselszövések hálójában. Ha a séma folytatódik, akkor legközelebb három hónap múlva, szeptemberben kapunk újabb Széphistória-reloaded történetet.
Holló és
hattyú… klasszikus romantikus némi történelmi feltéttel, hiszen a történet
alapja valós történelmi eseményekre támaszkodik. Ugyanis VIII. Henrik valóban
feloszlatta a kolostorokat uralkodásának egy pontján. Az épületek és a hozzájuk
tartoző birtokok a korabeli nemesség kezébe került, ezzel káoszt és
elégedetlenséget szülve a klérus tagjai között, valamint a lakosság egy
részében, melyek a későbbi zavargásokhoz vezettek.
Gillian
Mallory, zárdai nevén Ancilla nővér, egy ilyen eladományozott kolostorban
apácanövendék, míg mennie nem kell, mert az új tulajdonos, Sir Miles Raven
(raven, mint holló) szeretné birtokba venni a frissen szerzett épületet. S majd
az is kiderül, hogy a zárdából menesztett hölgy nem is földönfutó, csupán erős
kézzel kellene visszavennie családja birtoka fölötti irányítást.
Ez kettejük
szerelmének története, izgalommal, intrikákkal és bizony még némi erotikával is
fűszerezve.
A történet
nemcsak kettejükről szól, hanem meglehetősen részletes képet kapunk a 16.
századi udvari erkölcsről és VIII. Henrik viselt dolgairól – róla azért mindenki tudja, hogy az átlagnál több feleséget fogyasztott és meglehetősen sajátos módon szabadult meg tőlük, mikor rájuk unt. Továbbá képben leszünk a
zavargásokkal is melyeket a kolostorok megszünése iránti engedetlenség szült. Ezek
a zavargások természetesen nem maradnak megtorlatlanul, és ez újabb izgalmakat
adnak a történethez, még mielőtt eljutnánk – mindenki megelégedésére – a boldog
végkifejlethez.
Semmiképpen
nem az a klasszikus romantikus történet, amikhez az utóbbi években
hozzászoktatott a könyvkiadás (lásd Julia Quinn, Lisa Kleypas, Stephanie
Laurens, stb.), kezdve azzal, hogy a történet a 16. században játszódik és
valós történelmi eseményekre támaszkodik. Ennek ellenére mindenképpen megér egy
próbát, főleg a klasszikus romantikus írások kedvelőinek. S természetesen az
ízlések, meg a pofonok.