Liz Fenwick – A tengerparti ház

Egy testvérpár, és egy felelőtlen lépés, amely hetven esztendő múltán is kísért…
A tizennyolc éves Adele és Amelia története 1943-ban, a háború sújtotta Cornwallban kezdődik. Először az önkéntes hadiszolgálat választja szét az ikerpárt, majd egy szívet tépő árulás – ezúttal örökre… 

Magával ragadó romantikus családregény veszteségről, végzetes döntésekről, régóta rejtegetett titkokról és különös barátságokról, valamint reménységről, megújhodásról az örök szerelemről. 

A csodaszép cornwalli tengerparton játszódó, sírásra és nevetésre egyaránt késztető történetet ragyogó nyári olvasmány.

Művelt Nép, 2017

Eredeti mű: Liz Fenwick – The Returning Tide, 2017

“El se hinnéd, mekkora változások történtek, amióta itt vannak a jenkik. Nem tudnám felsorolni, majd meglátod, amikor hazajössz. Az elsők, akik Falmouth-ba érkeztek, utászok voltak, később azonban igazi katonák jöttek. Még négerek is. Nagymama végtelenül nyugtalan amiatt, amit szerdán Carwinionban hallott a munka-összejövetelen. Nemcsak a kötőtűk forogtak gyorsan, hanem a nyelvek is. A jelenlévők közül még senki nem találkozott személyesen fekete férfiakkal, most pedig rengetegen vannak. Két nagyobb botrány is történt, az első, hogy úgy tűnik, a fehér katonák nem jönnek ki a feketékkel, és óriási balhé tört ki, amikor együtt hívták meg őket egy társadalmi eseményre az egyik iskola dísztermébe. A második, és még botrányosabb: úgy tűnik, hogy Ginny Smith összejött az egyik négerrel. De meg kell mondanom neked, fess a fickó.” *

Egy ideje már tettem-vettem ezt a könyvet, valahogy nem akaródzott belefogni, annak ellenére, hogy ismerőseim közük néhányan határozottan pozitívan nyilatkoztak róla. Első sorban az riasztott vissza, hogy már a fülszöveg is jelezte: ez egy a második világháború idején játszódó történet, én pedig nem kedvelem a háborús eseményeket bemutató könyveket.

Azért ebben sokkal több van mint egy háborús sztori, és végülis nem bántam meg, hogy két estét a könyvre áldoztam, annak ellenére, hogy nem lett kedvenc.

A történet két idősíkban játszódik, a második világháború idején és 2015-ben. Központi figurája Adele, de szinte ugyanolyan fontos szerepet kap a történetben egypetéjű ikertestvére, Amelie is. A háború súlytotta Londonból a család a nagymama cornvalli házába menekül, a tengerpart mellé, arra a környékre, ahová az amerikai szövetségesek a csapataikat szállásolják. Az amerikai csapatok és bázisaik cornwalli jelenléte valós történelmi tény. Ekkor az ikerpár 18 éves, anyjuk önkéntes a helyi Vöröskeresztnél, apjuk sebész és fontos pozicíót tölt be a brit hadseregben, a lányok pedig a Nők Királyi Haditengerészeti Szolgálatnál vállalnak munkát, Amelie gépkocsivezetőként, Adele távírászi tanfolyamot végez. Mivel egypetéjű ikrek, úgy hasonlítanak egymásra mint két tojás, viszont a természetük ég és föld. Amelie frivol és habzsolja az életet, Adele komoly, megfontolt és nehezen barátkozó, viszont, mint ahogy az ikrekre jellemző, kapcsolatuk nagyon szoros.

2015-ben Adele 90 fölött van, fogadott unokája esküvőjére készülődnek ugyanabban a cornwalli kúriában, ahol a családja a háborús időkben lakott, ez pedig egy másik esküvőt juttat eszébe. És évtizedek óta nem beszélt Amelie-vel.

Ezzel párhúzamosan, valahol az Egyesült Államokban egy háborús veterán haldoklik. A mellette virrasztó dédunokái meglepetten veszik tudomásul, hogy dédapjuk utolsó lehelletével az Adele nevet suttogja, míg a dédanyjukat Amelie-nek hívták. Kicsoda Adele? Milyen kapcsolatban állt az elhunyt dédapával? És egyáltalán kicsoda volt Amelie, akiről csak annyit tudnak, hogy Conrwallból származott és dédapjuk feleségeként került az Egyesült Államokba? Ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat Lara, a dédunoka, aki foglalkozását tekintve séf. Egyetlen életben levő családtagja sem tud semmilyen információval szolgálni, csupán a dédi ágya alatt dugdosott fémkazetta tartalma erősíti meg abban a hitében, hogy a múlt családi titkokat rejteget. 

Mivel épp felmondott munkahelyén ideje is van a válaszkeresésre, tehát Lara útnak ered Cornwallba Cassiehez, egy szakácsiskolai barátnőjéhez, aki saját catering cégét vezeti. A látogatás több célt is szolgálna: valamennyi időt töltene barátnőjével, kitalálná hogyan tovább és kutakodhatna a dédszülei múltja iránt is. Cornwallba érkezve gyorsan alkalmazkodik a helyhez... s rövid időn belül még egy macska formájú szőrgombolyag is hozzácsapódik.

 “Hófehér a tonhalról meg a pohár borról a száraz macskaeledelre nézett a táljában, majd nesztelen léptekkel a díványhoz sétált, és elnyújtózott rajta. Larának óhatatlanul megfordult a fejében, hogy mindjárt bekapcsolja a tévét és a távirányítóval a sportprogramra kapcsol.” *

A történet egy-egy fejezeten belül is ugrál az időben és a helyszíneken, ami meglehetősen zavaró és kissé kaotikussá teszi a cselekményt. Az is szokatlan, hogy a történet E/1-ben és E/3-ban íródott, mert míg Adele maga meséli el azokat a múltbeli eseményeket és a jelen történéseket, melyek hozzá kapcsolódnak, addig a cselekmény többi részével az író ismertet meg.

Maga a történet nagyon jó volt. Még az időben és helyszínekben ide-oda való ugrálással sem volt semmi gond, mert az volt a célja, hogy csupán a legvégére kapjunk átfogó képet mind a háború ideje alatt történtekről, mind a cselekmény jelenbeli alakulásáról. Viszont helyenként annyira részletező volt, hogy már az unalom határát súrolta, sőt olyan fölösleges részek is voltak benne bőven, melyeknek  sem a szereplők, sem a cselekmény szempontjából nem volt semmilyen jelentőségük.

Ez egy családregény, és egyben a múlt századi, háború súlytotta angol társadalom korképe.  Tehát a műfaj rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják a történetet, még akkor is, ha nem szeretik a háború semmilyen formáját. Felnőtt olvasóknak ajánlom, de természetesen ízlések és pofonok…

* Liz Fenwick – A tengerparti ház, Művelt Nép, 2017

E. K. Blair – Echo

Fekete Lótusz 2

Úgy mondják, amikor bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam azt az életet. Gyászoltam az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.

Művelt Nép, 2018

Eredeti mű: E. K. Blair – Echo, 2015

“Néha el kell buknunk ahhoz, hogy megtanuljuk, miképpen állhatunk talpra ismét. Néha fájdalmat kell okoznunk másoknak ahhoz, hogy felismerjük a saját hibáinkat, és felismerjük, hogy jobban kell bánnunk önmagunkkal.” *

Több mint egy év várakozás után végre kézbe vehettem a Fekete Lótusz sorozat második részét is, az Echot. Ugye, ez egy trilógia, az első része függővéges volt és engem bizony rendesen fúrdalt a kiváncsiság, hogy mi is történt tulajdonképpen, milyen irányban alakul majd a történet.

Az első részből már ismerősek a történet szereplői, a cselekmény továbbra is körülöttük bonyolódik, s annak ellenére, hogy néhányukat már erőszakos halállal kiiktatták, a síron túlról is okoznak meglepetéseket és befolyásolják a cselekmény irányát.

A történet központjában Nina/Elizabeth áll, aki bántalmazásban eltöltött gyermekkorát készül megtorolni azon, akit – információi szerint –  az élete rombadöléséért és őt ért sérelmekért felelősnek tart. Egészen beteg bosszút forral és látszólag minden a terv szerint halad, hogy kiiktassa Bennetet, a férjét. Ebben segítségére van mostohabátyja, Pike is, akivel együtt szenvedték végig a nevelőszülők atrocitásait, a terrort, a kínzásokat, a szexuális bántalmazást. Csakhogy a tervbe egy apró hiba csúszik: Nina/Elizabeth beleszeret a skót származású Declanba, akit eszközként használ a bosszúra, de a gépezetet már megállítani nem lehet és az első rész végére a veszteség nagyobb, mint amennyit elviselni képes.

A Bangről azt írtam megjelenésekor, hogy tökéletes példája a káoszelmélet pillangó effektusának. Erről az részről nem tudom mit mondhatnék, mert ha a Bang a kegyetlen bosszúról szólt, akkor ez a megbánást helyezi előtérbe és semmihez nem hasonlítható.

Nina/Elizabeth elégtételt vesz férjén, csakhogy ez a bosszú keserű és a következményei fájdalmasabbak, mint amiről valaha is álmodott volna, ez pedig további meggondolatlan cselekedetekre sarkallja.

Az előző könyv azzal ért véget, hogy Nina/Elizabeth és Pike, a mostohabátyja és cinkostársa, a férfi lakókocsijában vitatkozik és eldördül egy pisztoly, de nem is sejthetem kinek a kezében van a fegyver és ki felé irányítja. Az Echo innen folytatja, és aki azt hiszi, hogy az első rész történéseit nem lehet fokozni, az bizony nagy tévedésben van.

“– Mindenkinek vannak titkai (…) Mindenki hazudik, és mindenki végigcsalja az életét, hogy kielégítse önnön vágyait. Nem tennénk, ha rosszul érkeznénk magunkat miatta; azért tesszük, mert alapvető emberi jogunk a boldogságot keresni.” *

Az első részben azt is megtudtam, hogy miként, és főleg miért lett Elizabethből Nina, most azon van a sor, hogy Nina visszavedledjen Elizabethé, hogy megpróbálja újrakezdeni az életét, hogy vezekeljen az esztelen terve által okozott hibákért. Míg eddig egyidőben három férfival is folytatott szexuális kapcsolatot – Bennettel, a férjével, a bosszú miatt, Declannal szerelemből és Pike-kal azért, mert mindig is ő jelentette a biztonságot és a vígaszt –, most egyedül kell megbírkóznia az eseményekkel. Most nyíltan fel kell vállalnia a múltját és az igazságot. Ha az első könyv az Egyesült Államokban, nagyrészt Chicagóban játszódik, most ez a második Skóciába viszi az olvasót, Declan szülőhazájába.

Annak idején azt is elmondtam/leírtam, hogy ebben a történetben semmi sem az, aminek látszik. Ez erre a részre is érvényes. A szerző az embeli lét legsötétebb bugyraiba viszi el az olvasót, ahol a megtévesztés, a hazugságok, a kegyetlenség, az erőszak bármely fajtája napi szinten jelen van. S mikor azt hittem, hogy ennél lennebb már nem lehet menni, a szerző bebizonyította, hogy igenis lehet. A szereplők símán megtöltenének egy fegyházat és évekig munkát adnának egy pszichiátriai klínika teljes személyzetének.

Ez egy erotikus pszichothriller, tele váratlan fordulatokkal, szervezett bűnözéssel, pszichózisokkal, erőszakkal és egy őrült szerelemmel. Mivel szorosan kapcsolódik az előző rész történéseihez, nem olvasható önálló történetként, tehát aki nem olvasta még az első részt, ajánlatos azzal kezdeni.

A történet magábaszippantott, letehetetlen volt, egyetlen szuszra el is olvastam. A szerző most sem hazudtolta meg önmagát: durva függővéggel végződik, s nagyon remélem nem kell egy újabb évet várni a folytatásra. 

Erős idegzetű olvasóknak ajánlott… meg ízlések és pofonok…

* E. K. Blair – Echo, Művelt Nép, 2018

 A sorozat részei:

1. Bang

Művelt Nép, 2018

Bang

3. Hush - magyar nyelven még várat magára

 Hush

E. L. James – Sötét

Árnyalat 5

A sötét ötven árnyalata Christian Grey szerint.

E L James most új szemszögből közelít a Szürke ötven árnyalatának világához. Az eredeti romantikus történet világszerte több millió olvasót vett le a lábáról.

A perzselően érzéki affér szívszakadással és vádaskodással ér véget, de Christian Grey sehogy sem tudja kiverni a fejéből Anastasia Steele-t. Elhatározza, hogy visszaszerzi, ezért igyekszik elnyomni magában a sötét vágyakat és az uralkodási kényszert, és úgy szeretni Anát, ahogy a nő megkívánja.

Ám a gyerekkorában átélt szörnyűségek még mindig kísértik, Jack Hyde – a simlis főnök – pedig magának akarja megkaparintani Anát. Segíthet-e Dr. Flynn – Christian pszichológusa, egyben bizalmasa –, hogy legyőzze a múlt démonjait? Vagy a csábító Elena és a megszállottan ragaszkodó Leila nyer a végén?

És ha Christian mégis felülkerekedik, és visszaszerzi Anát? Vajon a férfinak, aki ennyire súlyos lelki sérült, lesz-e esélye őt megtartani?

Libri, 2018

Eredeti mű: E. L. James – Darker, Vintage, London, 2017

“– Ana, én szadista vagyok. Szeretem megkorbácsolni az olyan barna hajú kislányokat, mint te, mert mindnyájan úgy néztek ki, mint az a repedtsarkú ribanc – mint az anyám. Biztos kitalálod, miért.” *

Ugye megint a “Szürke”. Az, amin évek óta rágódik a világ jó része, megoszlanak a vélemények, agyonreklámozták, agyondícsérték és lehúzták a bányászbéka hátsója alá. S nem volt elég a film – aminek mellesleg csak az első részét láttam, a többire mai napig nem vagyok kiváncsi –, jött a történet másodszorra is, most a férfi főszereplő, Christian (Kriszcsön) Grey szemszögéből.

Már akkor is elmondtam/leírtam, amikor a Greyről szösszentem, hogy el kellett volna felejteni az egész trilógiát és alapból ezzel kezdeni, mert sok bosszúságtól megkíméltük volna magunkat és egymást. Például nem kaptunk volna sikítófrászt valahányszor Anastasia Steele (szólits csak Anának) belső istennője cigánykereket, dupla szaltót vagy  ki tudja még miket hány örömében vagy bánatában. Sokkal jobban elviselhető ez az érzelgős, önbizalomhiányos, néhol már nyálasan ömlengő fickó, mármint a történet főhőse, mint imádatának tárgya, azaz Ana, a maga kisded játékaival.

A történetről nincs értelme beszélni, akik olvasták az eredeti trilógiát, azok minden részében ismerik, a megváltoztatott szemszög sem hoz semmit pluszban a cselekményhez.

Amit pluszban kapunk az maga Christian Grey. Az ő gondolatait, érzelmeit, szorongásait, családjához való viszonyát. És természetesen az emlékeit is, bár ezek csupán foszlányok és sokkal többet is kaphattunk volna belőle. A jóból és a rosszból is, mert természetesen ezek az emlékfoszlányok Christian múltjának minden aspektusára kiterjednek: a gyermekkorra, mikor még biológiai anyjával élt és annak stricije kínozta, arra az időre, mikor fogadott családja minden tagja szeretettel fordul feléje – de főként az almáskertre, és természetesen emlékfoszlányok Elena Lincolnról, a történet Mrs Robinsonáról, aki saját vágyai beteljesítésére használt fel egy befolyásolható korban levő zavart kamaszt. Ugye Elena Lincoln az, aki a szexualitás világába bevezeti a 15 éves Christiant, s nem aprózza el, hanem egyenesen a BDSM világát ismerteti meg vele. Akik ismerik a történetet, azok tudják, hogy ebben a felállásban Elena a domináns és Christian az alávetett. Hogy mikor lett az alávetettből domináns, most sem derül ki.

“Szeretem a perverz malackodást” * – Grey, mondj valamit, amit még nem tudunk

Mivel a megfilmesített változatának második és harmadik részét nem láttam, bizony rég találkoztam ezzel a történettel, s már el is felejtettem, hogy mennyire önfejű liba Ana, néha mekkora seggfej tud lenni Christian, vagy mennyire nyomulós és lerázhatatlan Elena Lincoln. Mondanom sem kell, hogy ez egy erotikus történet, tehát lepedőszaggató szex is van benne bőven, bár ami azt illeti, ritkán jutnak el az ágyig, hogy kárt tehessenek az ágyneműben.

Nem fókuszáltam arra, hogy ennek a résznek a párbeszédei mennyire pontosan követik A sötét ötven árnyalatának párbeszédeit, volt már több kiadás, két különböző fordítása is az Ana szemszögéből megírt történetnek, tehát nem is érdemes ezzel foglalkozni. Viszont a Sötét fordításával igen.

“Bólint, és figyeli, mint rendezkedem. Charlie Tango gyűrötten hever az ágyon.

 – Hagyd békén a lufimat – figyelmeztet, amikor felemelem. Elengedem, és nézem, ahogy puhán a paplanra hullik.

 – Eszembe sincs, bébi, téged viszont nem foglak békén hagyni, és a lepedő is megkapja a magáét. – Ragacsosak leszünk. Nagyon.” *

Az egész könyv tele van a fentiekhez hasonló értelmetlen megfogalmazásokkal. Ez nyilvánvalóan nem egy Nobel-díjas alkotás, senki nem is várja el, hogy az életét gyökeresen megváltoztassa, de annyi azért alapkövetelmény lenne, hogy ne a fordítás baltázza szét. Ennek a könyvnek nem volt szerkesztője, hogy kiszúrja az ilyeneket, meg a sok csocsit, későbbet, rösztit és análrudakat? Egyébként, aki nem ismeri mit takar a szexuális perverzió kifejezés, az ne használja. Címke szinten sem.

Egy szó mint száz, a Sötét sokkal jobban emészthető, mint A sötét ötven árnyalata, de mindenki majd maga dönt arról, hogy hogyan is viszonyul a történet e variánsához, mert természetesen ízlések és pofonok...

  

* E. L. James – Sötét, Libri, 2018

A sorozat előző részei:

1. A szürke ötven árnyalata

Libri, 2016, Ulpius-ház, 2015, 2012

Fifty Shades of Grey, 2011

2. A sötét ötven árnyalata

Libri, 2017, 2015, Ulpius-ház, 2012

Fifty Shades Darker, 2011

3. A szabadság ötven árnyalata

Libri, 2018, 2015, Ulpius-ház, 2012

Fifty Shades Freed, 2012

4. Grey

Libri. 2015

Grey, 2015

Susan Mallery – A Három Nővér

Szeder-sziget 2

Miután Andi Gordont faképnél hagyták az oltár előtt, gondol egy merészet, megvásárolja Szeder-szigeten a híres Három Nővér egyikét, és büszke tulajdonosa lesz a meglehetősen viharvert háznak. Az épületre ugyanúgy ráfér a tatarozás, akárcsak a saját életére.

Amikor Deanna Phillips kérdőre vonja férjét a feltételezett viszonya miatt, kinyitja a boldogtalanság Pandóra-szelencéjét. Mindent elkövet, hogy tökéletes feleség legyen, és közben elveszíti önmagát… Sőt elveszítheti az egész családját is, ha nem történik valami változás.

A szomszédban lakó művész, Boston King azt hiszi, hogy a házassága örök életre szól. Ám egy váratlan tragédiát követően minden bizonytalanná válik. Úgy érzi, itt az ideje, hogy továbblépjen a férjével együtt – vagy nélküle.

A véletlen szeszélye folytán egymás mellé vetődött három nő szoros barátságot köt, sokat nevetnek, néha sírnak is, és közösen felfedezik, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben…

HarperCollins, 2018

Eredeti mű: Susan Mallery – Three Sisters, 2013

Több mint fél évvel a trilógia első részének megjelenése után (a Sorsdöntő nyár 2017 augusztusában jelent meg) máris olvashattunk egy újabb történetet, aminek cselekménye a Szeder szigethez kapcsolódik. Ebben az esetben valóban trilógiáról beszélhetünk, mert nincsenek kiegészítő novellák, sem további folytatások. Három rész és annyi, s reménykedhetünk, hogy esetleg még az idén végére járunk a szerző ennek a sorozatának is, hiszen év végéig azért még sok van és símán beleférne a harmadik rész is… a remény hal meg utoljára.

A Három Nővér egy házegyüttes Szeder-sziget egyik dombjának tetején. Kizárólagosan egymás szomszédai, az utcában más ház nincs is, és mindegyik házhoz egy-egy hatalmas kert is tartozik. A három ház pedig három féle, akárcsak a tulajonosaik.

A korhűen rendbentarott és tökéletes házat Deanna Phillips örökölte nagynénjétől és családjával lakja be: férj és öt lány. A házban és környékén minden rendben és a helyén van, Deanna tökéletességre való törekvésének köszönhetően. Csakhogy az elégedettség és boldogság hamis, alatta Deanna ellenőrzésmániás, obszesszív-kompulzív zavarban szenved és élete célja az, hogy a tökéletesség látszatát mutassa a világ fele, megszólva mindent és mindenkit, aki nem ugyanerre törekszik. Deanne nem a legnépszerűbb családjában.

A másik ház messziről sugallja a művészi bohémséget, és ez így van jól, mert tulajdonosa Boston King – milyen nagyon örülnek a gyerekek, ha egy település nevét akasztják rájuk keresztnév gyanánt. Tökéletesen hangzana például Kovács Tápióbicske vagy Lakatos Tatabánya –, és ez így van jól, mert Boston (aki egyébként egy szexi fiatal nő) sikeres művész és a házban építkezési vállakozó férjével lakik. Kapcsolatuk irigylésre méltó, hiszen az iskola padjain kezdődött és mai napig szenvedélyesen rajonganak egymásért. Csakhogy a látszat csal: Boston és férje nem tudja magát túltenni bölcsőhalált halt gyermekük elvesztésén. Főképp Boston az, aki rögeszmésen újra és újra csecsemő fiát rajzolja, mintha azzal visszahozhatná. Férje az az éptkezési vállakozó, akit a harmadik ház új tulajdonosa megbíz a rendbehozatallal.

A harmadik ház egy tökéletes szemétdomb. Mivel évek óta lakatlan, az épület elhanyagolt, romos, kertje elvadult. Ezt vásárolja meg Andi Gordon, a Seattle-ből menekülő gyermekorvos, aki itt, a “világ végén” akarja újrakezdeni életét, miután vőlegénye nem jelent meg az esküvőjükön. Azért is fontos számára az újrakezdés, és főleg távol sikeres családjától, mert az orvostudomány terén híres és kiemelkedő karriert befutott szülei egyre többet várnak tőle, állandóan azt éreztetik vele, hogy szintén sikeres testvéreihez képest ő csalódás, mert az egyszerű gyermekorvosi pályát választotta, míg testvérei… Nos, itt a szerző elkövet egy hibát, mikor példaképnek állítja Andi nővérét, akinek kutatócsoportját Nobel-díjra terjesztették fel. A Nobel-díjra felterjesztettek listája titkos és ötven évig zárolt. A jelölőbizottság kivételével senki nem tudja ki szerepel rajta, maguk a jelöltek sem.

Erről a három házról és lakóikról szól a történet. Arról, ahogy az egymás számára idegen nő lassan megbarátkoznak egymással, egymás életének részei lesznek, ahogy megtanulnak bízni, segíteni, ott lenni a másiknak… és arról, ahogy a végére mindhárman egyenesbe jönnek a saját életükkel is. Mert a boldog végkifejlet az ugye kell.

Bár a Szeder-sziget trilógia második része, a történet önállóan is megállja a helyét, azok is élvezhetik, akik nem olvasták az első részt, mert sok köze nincs hozzá, csupán Deanne jelentkezik munkára az előző részben már megismert Szeder-sziget Fogadóba.

Igazi Susan Mallery-féle történet szerelemmel, belső konfliktusokkal, az élet nagy és kis dolgaival, újrakezdéssel és boldog végkifejlettel. Nem is tulságosan hosszú, egy-két este el lehet olvasni, és egy percig sem utat, mert annyi minden történik benne, hogy egyszerűen nincs mikor.

Kedveltem, kiváncsian várom, miről fog szólni majd a harmadik rész… és természetesen az ízlések, meg a pofonok.

A sorozat részei:

1.. Sorsdöntő nyár

HarperCollins, 2017

Barefoot Season, 2012

3. Evening Stars, 2013

Katie Fforde - A szerelem titkos kertje

"És ​ekkor kibújt a nap egy felhő mögül, amitől minden megváltozott.
– Varázslatos – lehelte Lorna. 

Így is volt. A kertet megülte a csend, csak a madarak csiviteltek, és a fákon keresztültörő fény mindent zöldre festett. Bár javarészt elvadult, tövises növények vették körül őket, a lelküket megszállta a béke."

Lorna kertész, Phillynek, a barátnőjének pedig növényneveldéje van. Közösen gondozzák egy udvarház parkját az Anglia egyik ékszerdobozának számító Cotswoldban. 

A hely azonban rég elfeledett titkokat is rejteget: váratlanul egy elvadult kertrészt fedeznek fel, ami ellenállhatatlanul vonzza őket. Szeretnék újra kialakítani benne a csendes, varázslatos zugot, amilyen a távoli múltban lehetett. 

A helyreállítás komoly erőpróba, ráadásul az idő is szorítja hősnőinket. Ha ez nem lenne elég, az élet további megoldandó helyzetekkel is szembesíti őket. Mindkettőjükhöz bekopogtat az új szerelem, de akár a titkos kert rozsdás kapujából látható kusza, áthatolhatatlan növényszövedék, az életük egyre csak zilálódni látszik. 

Vészesen közeleg az udvarházban lakó Anthea születésnapja, amit már a felújított parkban szeretne ünnepelni. Vajon sikerül-e Lornának és Phillynek időben virágpompába borítaniuk a kertet, és kiegyenesednek-e újra a szerelmeik útjai?

Libri 2017

Eredeti mű: Katie Fforde – A Secret Garden

Katie Fforde neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára, hiszen, ha jól számolom, A titkos kert a szerző tizenötödik magyar nyelven megjelent könyve.

Még jóval a megjelenés előtt lelkesedni kezdtem érte, talán azért, mert bármennyire is kevelem a szerző írásait, az utolsó kettő már nem volt az igazi, és abban reménykedtem, hogy ez most majd más lesz.

Nem lett.

Természetesen nem rossz, mert szórakoztató és agymosásra kiválóan alkalmas egy fárasztó nap után, de valahogy már nem az igazi pörgős-szaftos történet, amit eleinte a szerzőtől megszoktunk. Lehet az is közrejátszik, hogy egyszerre több személy/pár életébe is belelátunk, anélkül, hogy igazándiból vármelyiket is jól megismernénk, és bármennyire is furának tűnhet, ennyi szereplő története mellett is néhol unalmas és vontatott.

Egyszerre két szerelmi történetet is kapunk – és még annál is többet –,  hiszen a történet mindkét kertésze szerelmes. Lorna régi barátját, Petert szereti jó ideje. Peter pillanatnyilag munkaadója is, hiszen az ő kertjét állítja helyre Lorna, és aki természetesen soha nem látott benne többet a régi barátnál. Mi több, Peter aktuális barátnője Lornánál jóval fiatalabb és dekoratívabb. S micsoda véletlen, Lorna barátnője maga Peter anyja, a nemesi szármzású Anthea. Kicsit soknak tűnt, hogy a történetben mindenkinek mindenkivel valamilyen kapcsolata volt, van vagy lesz, csak úgy lubickolunk majd a sok véletlen egybeesésben és sztereotípiában.

Philly, második kertészünk fiatalabb, csupán huszonhárom éves és Írországból szülei elől menekült el idős nagyapjával, Seamusszal, egyenesen a festői Cotswoldsba. Ketten élnek a régi házban, ami folyamatos felújítás alatt áll és amelynek kertjében Philly palántákat nevel eladásra. Egy hétvégi piac alkalmával, ahol Philly a palátáit árulja, nagyapja pedig süteményeit, Pilly megismerkedik a fiatal és tehetséges séffel, Luciennel, aki a kulináris művészetek mellett igazándiból a kenyérfélékhez vonzódik és sikeres pék szeretne lenni. Természetesen tehetős és előkelő szüleinek teljesen más az elképzelése Lucien jövőjéről. Nem fogom elmesélni hogyan alakul a két szerelmi történet, mert akkor minek elolvasni a könyvet, csupán annyit mondanék, hogy semmi különlegeset nem kaptam egyetlen történettel sem.

A szereplők sem különlegesek, olyanok, amilyeneket a szerzőtől megszoktunk: közönséges halandók, annak ellenére, hogy azért megfordulunk egy-két előkelő angol kúriában – mert ugye ez egy az Egyesült Királyságban játszódó történet. A szülők természetesen valamennyien sznobok, irányítani akarják felnőtt gyermeküket, nem riadnak vissza a zsarolástól sem. A szereplők valójában két tipusba voltak sorolhatóak: szimpatikusak és antipatikusak, de ez anyira mereven meghatározott volt, hogy egyetlen pozitív hősnek sem volt még egy picike negatívuma sem, és fordítva.  Philly és Lucien kettőse kedves és szimpatikus, de a sok szereplő közül Anthea, az idős hölgy és Seamus nagypapa volt a kedvencem. 

Strandoláshoz, utazáshoz, fáradt estére kitűnően megteszi, de nem mondanám, hogy Katie Fforde jobb írásai közé tartozna, még az sem lelkesített, hogy néhol ténylegesen szó van kertészkedésről, én pedig lelkes hobbikertész vagyok. A kertészkedéssel kapcsolatos részek egyenesen unalmasak voltak, a titkos kertről pedig inkább ne beszéljünk. Tévedés ne essék, ennek a titkos kertnek semmi köze nincs a közismert ifjúsági könyvhöz,  Frances Hodgson Burnett A titkos kertjéhez, csupán a cím hasonló. Ez a "titkos kert" egy egyszerűen elhanyagolt kertrész, amiről mindenki megfeledkezett, semmilyen titkot, misztériumot nem fedezünk fel a végére.

Semmi különlegessel nem szolgáló romantikus történet, semmi csavar, semmi meglepetés, viszont túl sok szereplő, ami miatt elveszünk a részletekben, plusz jó nagy adag angol sznobéria… de természetesen az ízlések meg a pofonok…

Monica McCarty - Az Újonc

A Felföld rettegett fiai 6

William ​Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva szerezze meg a trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét…

A forrófejű és vakmerő Kenneth Sutherlandre élete legnagyobb kihívása vár: be akar kerülni Robert the Bruce rettegett felföldi harcosainak a sorába. Az épp az idő tájt megrendezett Felföldi Játékok erre remek lehetőséget is kínálnak. A siker kapujában, egy védtelen – és meglehetősen buja – pillanatban, az istálló mélyén azonban rabul ejti őt egy ártatlan női szempár, és képtelen lesz kiűzni a fejéből…

Nincs ezzel másként ama ártatlan szempár birtokosa, Lady Mary sem, aki úgy érzi, a férfi teljesen megbabonázta. A férje kivégzését követően igyekezett jóformán láthatatlanná válni, nehogy felhívja magára a bosszúszomjas angol király figyelmét, de az istállóban látottaktól igencsak felforr a vére. Úgy határoz, egyetlen éjszakára hagyja magát elcsábítani – csupán egyetlen forró éj, mindenféle ígéretek, kötöttségek nélkül. A harcos csókját megízlelve azonban rájön: ennél többre vágyik. De vajon megkaphatja azt, amit akar: Kenneth szívét?

A Felföld rettegett fiai-sorozat hatodik kötetét tartja kezében az olvasó: a harcosok és szerelmeik történetei folytatódnak.

General Press, 2017

Eredeti mű: Monica McCarty – The Recruit, 2012

Megrendelhető

Valahányszor ez a sorozat kerül szóba, mindig az jut eszembe – és általában el is mondon, le is írom –, hogy hosszú ideig félretettem, mert egyszerűen nem tudtam túlrágni magam a második részen. Pedig csak a megfelelő pillanatra kellett várni, amikoris minden további gond nélkül végigolvastam a sorozat valamennyi magyar nyelven megjelent kötetét.

A sorozat tizenkét részből áll, amihez még hozzáadódik két kiegészítő novella is. Magyar nyelven a hatodik résznél tartunk, reményeim szerint idén valamikor a hetedik is megjelenik. Természetesen ez nem egy benfentes információ, csupán annyit tudok, hogy az első félévben nem – de ezt mindenki tudja, hiszen a kiadó közzétette az első félévre szóló megjelenési naptárját. De ez ne keserítse el a sorozat rajongóit, hiszen tavaly is augusztusban jött Az Újonc.

A Felföld rettegett fiai olvasói tudják már miről szól ez a sorozat, és azt is, hogy érdemes elolvasni a könyv végén levő szerzői jegyzetet, mert fontos információkat tartalmaz. Például a szerző elmondja, hogy a könyvben szereplő események közül melyek azok, amelyek megfelelnek a történelmi valóságnak és melyek csupán írói fantáziája szüleményei, és ez érvényes a szereplőkre is. Mert ugye ez egy klasszikus romantikus történet, mely a 14. század Skóciájában játszódik, és a központjában a skótok függetlenségi harca áll. Vannak nemzetek, melyek szinte egész egzisztenciájukat függetlenségi harcokban töltötték. A skót ilyen, és most sem adja fel.

Azt már tudjuk, hogy William Wallace, a skótok nagy szabadságharcosa halott, és Skócia angol fenhatóság alatt van. A trónkövetelő király pedig a legjobb harcosokat gyűjti maga köré, alig néhány személyes titkos hadsereget hozva létre, mely segítségével szeretné visszaszerezni a trónt. A titkos hadsereg annyira titkos, hogy szinte mindenki róla beszél. Egyesek azért, hogy leleplezzék az árulóknak minősített tagokat, ami természetesen nem egyszerű dolog, hiszen a harcosok álnevet használnak és álnevük utal arra a kiemelkedő tulajdonságukra, képességükre, ami miatt ennek az elít csoportosulásnak a tagjai lehettek. Mások azért beszélnek róla, mert tagjai szeretnének lenni, ami szintén nem egyszerű dolog.

Az Újonc egy ilyen taggá válás története, bőven megfűszerezve izgalommal, pörgős cselekménnyel, romantikával és bizony pikáns jelenetekel is, mert a szerző nem megy a szomszédba egy kis erotikáért sem.

Az “Újonccal”, azaz Kenneth Sutherlanddal már a sorozat előző részében is találkozhattunk. Kicsit összeférhetetlen, kicsit gonosz, de nagyon szerethető és még annál is férfiasabb. Mint ahogy a titkos különítmény valamennyi tagja: szívdobogtatóan dögösek, jellemük acél, férfiasságuk átlagon felüli, ahogy a termetük is, és természetesen nagy lepedőakrobaták. Bocsánat, ezt rosszul mondtam, hiszen sokszor még az ágyig sem jutnak el. S természetesen magukon viselik plaidjük mind a kilenc yardját, ami még izgalmasabbá teszi őket a jelenkor lelkes olvasói szemében.

Visszatérve a hősünkre, hát ő is egy ilyen tipikusan vonzó skót, egészségesen nagy önbizalommal úgy férfiúi, mint harcosi képeségeit illetően és álma-vágya, hogy ennek a különleges csapatnak a tagja lehessen. S természetesen jár hozzá egy nemes skót hölgy is – nem mindig a legfeltűnőbb fajtából –, aki majd a szívét megdobogtatja, sőt végleg elrabolja. Zárójelként megjegyzem, hogy ebben a sorozatban lassan mindenki rokon lesz mindenkivel, de nem fogom most a szereplők és klánok közötti rokoni kapcsolatokat boncolgatni, mert arra rámegy az egész nap.

Kenneth Southerland és Lady Mary történetének természetesen jó vége lesz, de amíg eljutunk a boldog végkifejletig bizony bőven van izgalmakban részünk. A cselekmény pörög és egy kicsit sem unalmas, annak ellenére, hogy azért már ennyi rész után bizonyos sablonosságot is fel lehet fedezni a történetben, például a szerelmesek soha nem lehetnek csak úgy símán egymáséi, azért előzőleg keményen meg kell harcolni, lehetőség szerint az angolokkal, és természetesen az ügy érdekében be kell veti a titkos csapattársakból is néhányat.

Kedveltem a történetet, néhol még meg is mosolyogtatott, és lelkesen várom a folytatásait – remélem nem hiába –, nagy valószínűség szerint ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.

Ajánlom első sorban a sorozat szerelemeseinek, valamint azoknak, akik kedvelik a klasszikus romantikus történeteket, a skótokat és az izgalmakkal társított romantikát. De természetesen ízlések és pofonok…

 A sorozatból magyar nyelven már megjelent:

1. A Harcos, 2014

The Chief, 2010

2. A Sólyom, 2014

The Hawk, 2010

3. Az Őrszem, 2015

The Ranger, 2010

4. A Vipera, 2016

The Viper, 2011

5. A Szent, 2016

The Saint, 2012