2018. március 7., szerda

E. L. James – Sötét

Árnyalat 5


A sötét ötven árnyalata Christian Grey szerint.

E L James most új szemszögből közelít a Szürke ötven árnyalatának világához. Az eredeti romantikus történet világszerte több millió olvasót vett le a lábáról.
A perzselően érzéki affér szívszakadással és vádaskodással ér véget, de Christian Grey sehogy sem tudja kiverni a fejéből Anastasia Steele-t. Elhatározza, hogy visszaszerzi, ezért igyekszik elnyomni magában a sötét vágyakat és az uralkodási kényszert, és úgy szeretni Anát, ahogy a nő megkívánja.
Ám a gyerekkorában átélt szörnyűségek még mindig kísértik, Jack Hyde – a simlis főnök – pedig magának akarja megkaparintani Anát. Segíthet-e Dr. Flynn – Christian pszichológusa, egyben bizalmasa –, hogy legyőzze a múlt démonjait? Vagy a csábító Elena és a megszállottan ragaszkodó Leila nyer a végén?
És ha Christian mégis felülkerekedik, és visszaszerzi Anát? Vajon a férfinak, aki ennyire súlyos lelki sérült, lesz-e esélye őt megtartani?


Libri, 2018
Eredeti mű: E. L. James – Darker, Vintage, London, 2017


“– Ana, én szadista vagyok. Szeretem megkorbácsolni az olyan barna hajú kislányokat, mint te, mert mindnyájan úgy néztek ki, mint az a repedtsarkú ribanc – mint az anyám. Biztos kitalálod, miért.” *

Ugye megint a “Szürke”. Az, amin évek óta rágódik a világ jó része, megoszlanak a vélemények, agyonreklámozták, agyondícsérték és lehúzták a bányászbéka hátsója alá. S nem volt elég a film – aminek mellesleg csak az első részét láttam, a többire mai napig nem vagyok kiváncsi –, jött a történet másodszorra is, most a férfi főszereplő, Christian (Kriszcsön) Grey szemszögéből.
Már akkor is elmondtam/leírtam, amikor a Greyről szösszentem, hogy el kellett volna felejteni az egész trilógiát és alapból ezzel kezdeni, mert sok bosszúságtól megkíméltük volna magunkat és egymást. Például nem kaptunk volna sikítófrászt valahányszor Anastasia Steele (szólits csak Anának) belső istennője cigánykereket, dupla szaltót vagy  ki tudja még miket hány örömében vagy bánatában. Sokkal jobban elviselhető ez az érzelgős, önbizalomhiányos, néhol már nyálasan ömlengő fickó, mármint a történet főhőse, mint imádatának tárgya, azaz Ana, a maga kisded játékaival.
A történetről nincs értelme beszélni, akik olvasták az eredeti trilógiát, azok minden részében ismerik, a megváltoztatott szemszög sem hoz semmit pluszban a cselekményhez.
Amit pluszban kapunk az maga Christian Grey. Az ő gondolatait, érzelmeit, szorongásait, családjához való viszonyát. És természetesen az emlékeit is, bár ezek csupán foszlányok és sokkal többet is kaphattunk volna belőle. A jóból és a rosszból is, mert természetesen ezek az emlékfoszlányok Chritian múltjának minden aspektusára kiterjednek: a gyermekkorra, mikor még biológiai anyjával élt és annak stricije kínozta, arra az időre, mikor fogadott családja minden tagja szeretettel fordul feléje – de főként az almáskertre, és természetesen emlékfoszlányok Elena Lincolnról, a történet Mrs Robinsonáról, aki saját vágyai beteljesítésére használt fel egy befolyásolható korban levő zavart kamaszt. Ugye Elena Lincoln az aki a szexualitás világába bevezeti a 15 éves Christiant, s nem aprózza el, hanem egyenesen a BDSM világát ismerteti meg vele. Akik ismerik a történetet, azok tudják, hogy ebben a felállásban Elena a domináns és Christian az alávetett. Hogy mikor lett az alávetettből domináns, most sem derül ki.

“Szeretem a perverz malackodást” * – Grey, mondj valamit, amit még nem tudunk

Mivel a megfilmesített változatának második és harmadik részét nem láttam, bizony rég találkoztam ezzel a történettel, s már el is felejtettem, hogy mennyire önfejű liba Ana, néha mekkora seggfej tud lenni Christian, vagy mennyire nyomulós és lerázhatatlan Elena Lincoln. Mondanom sem kell, hogy ez egy erotikus történet, tehát lepedőszaggató szex is van benne bőven, bár ami azt illeti, ritkán jutnak el az ágyig, hogy kárt tehessenek az ágyneműben.
Nem fókuszáltam arra, hogy ennek a résznek a párbeszédei mennyire pontosan követik A sötét ötven árnyalatának párbeszédeit, volt már több kiadás, két különböző fordítása is az Ana szemszögéből megírt történetnek, tehát nem is érdemes ezzel foglalkozni. Viszont a Sötét fordításával igen.

“Bólint, és figyeli, mint rendezkedem. Charlie Tango gyűrötten hever az ágyon.
 – Hagyd békén a lufimat – figyelmeztet, amikor felemelem. Elengedem, és nézem, ahogy puhán a paplanra hullik.
 – Eszembe sincs, bébi, téged viszont nem foglak békén hagyni, és a lepedő is megkapja a magáét. – Ragacsosak leszünk. Nagyon.” *

Az egész könyv tele van a fentiekhez hasonló értelmetlen megfogalmazásokkal. Ez nyilvánvalóan nem egy Nobel-díjas alkotás, senki nem is várja el, hogy az életét gyökeresen megváltoztassa, de annyi azért alapkövetelmény lenne, hogy ne a fordítás baltázza szét. Ennek a könyvnek nem volt szerkesztője, hogy kiszúrja az ilyeneket, meg a sok csocsit, későbbet, rösztit és análrudakat? Egyébként, aki nem ismeri mit takar a szexuális perverzió kifejezés, az ne használja. Címke szinten sem.
Egy szó mint száz, a Sötét sokkal jobban emészthető, mint A sötét ötven árnyalata, de mindenki majd maga dönt arról, hogy hogyan is viszonyul a történet e variánsához, mert természetesen ízlések és pofonok...
  

* E. L. James – Sötét, Libri, 2018



A sorozat előző részei:


1. A szürke ötven árnyalata
Libri, 2016, Ulpius-ház, 2015, 2012
Fifty Shades of Grey, 2011

2. A sötét ötven árnyalata
Libri, 2017, 2015, Ulpius-ház, 2012
Fifty Shades Darker, 2011

3. A szabadság ötven árnyalata
Libri, 2018, 2015, Ulpius-ház, 2012
Fifty Shades Freed, 2012

4. Grey
Libri. 2015
Grey, 2015