Emily Bold - Amikor a szerelemnek csokoládéíze van

Édes történet szerelemről, újrakezdésről és a múlt titkairól.

Amy Bishop váratlanul megörökli nagyapja csokoládéüzemét. Nemsokára kiderül, a bonbonokkal együtt egy jó adag probléma is a nyakába zúdul. A kis üzem a csőd szélén áll. A Sugar Tale Corporation nagyvállalat szeretné átvenni és modernizálni. Ezért elküldik a jóképű Ryan Scandrik gazdasági szakembert, hogy átszervezéseket hajtson végre.

Amy elszántan küzd Ryan tervei ellen. Ám a nagy viták hevében rá kell döbbennie, hogy egyre jobban bejön neki ez a lehetetlen alak. Hogyan lehet valaki ennyire szexis, vonzó, mégis hidegfejű? Vagy valójában Ryan mégsem olyan szívtelen, mint amilyennek látszik?

Amy tanácsért fordul Kendrához, a nagyapja egyik barátjához. De nem sejti: az idős hölgy hajdan feláldozta a szerelmet ugyanezért a csokoládéüzemért.

Vigyázat, éhesen ne kezdj bele!

Lettero, 2017

Eredeti mű: Emily Bold – Wenn Liebe nach Pralinen schmeckt, 2016

“A praliné olyan, mint a szerelem:

édes, és boldoggá tesz mindenkit, aki él vele.

Bár aprócska, feltétlenül érdemes megízlelni.”*

Szó ami szó, ezt a könyvet tényleg nem szabad éhesen olvasni, mert rendesen beindítja a pavlovi nyálazást. Most, hogy karácsony és a szilveszteri mulatság között vagyunk, telítődve minden földi jóval és undorral gondolunk az ennivalóra – bármi legyen is az – pont optimális ezzel a történettel megismerkedni. Bár a csokoládéra undorral gondolni az csakis pillanatnyi elmezavar eredménye lehet.

Igen, csokoládéról lesz szó, pontosabban pralinéról. Méghozzá egy egész pralinégyárról, a kezdetektől egészen a jelenig, amikoris mindaz, amit a múltban Archer saját kezüleg felépített a csőd szélére jut és felvásárlással, beolvasztással fenyegeti a kis vállalkozást a Sugar Tate Corporation. Ez pedig sok ember életét negatívan befolyásolná, hiszen a cégóriás elköltözteti a gyártósort, ez pedig munkanélküliséghez vezet. Ez egy Egyesült Államokban játszódó történet, tehát teljesen természetes, hogy a kis céget be kell kebeleznie egy nagy, csúnya óriásnak, ami a hatékonyság és profit jegyében a mennyiséget majd a minőség fölé helyezi. Az ilyesmiről már annyi hollywoodi filmet láttunk, tehát nem nehéz vizualizálni milyen az, amikor a kis, családias hangulatú cégben megjelenik a bekebelező cég képviselője, aki  magabiztos, szigorú és a szíve helyén a kasszagép pittyeg.

Természetesen szerelem is van a történetben, egyszerre két történet is. Az egyik az Eredeti Archer Paraliné alapítójának és Kendrának (Kiki néven is említik) a történetete. Ez önfeláldozásról szól, bár nem mondanám azt, hogy a körülmények ellenére Archie és Kendra boldogtalan volt. S annyira szép és megható az a napi egy praliné, annál szebb szerelmi vallomás nem is kell.

A másik szerelmi szál Amy Bishop, Archer unokája és az Eredeti Archer Praliné jelenlegi vezetője, valamint Ryan Scandrick, a Sugar Tate Corporation által küldött gazdasági szakember között bontakozik ki. Idővel, természetesen, mert megismekedésük viharos pillanatától (szószerint értendő) Amy azért dolgozik, hogy a céget megmentse, Ryan pedig, a nagy cég érdekeit képviselve, a teljes átvételre és gazdaságossává tételére törekszik.

“– Mintha a munkáddal jegyezted volna el magad – korholta Kiki. 

– De az legalább nem tántorog haza éjfél felé egy focimeccs után, hogy telehányja a kéglit – adta meg egy szemhunyorítással a csattanós választ Amy. 

Csakhogy Kendra nem mosolygott: 

– A munkád viszont nem melenget és vigasztal meg, ha rosszul érzed magad. 

– Pralinéüzemben dolgozom! Ha már ez sem elég a boldogsághoz… “*

Felváltva járunk múltban és jelenben, így csupán a könyv végére lesz kerek a történet és tiszta a kép arról, hogy hogyan indult az Eredeti Archer Praliné, kinek mit kellett feláldoznia a sikerért. Szereplői szerethetőek, bár nem mindenki, mert aki pénzen vesz magának férjet, kihasználva annak sebezhetőségét és rászorultságát, az nálam labdába sem rúghat.

Humor is van a történetben, hiszen Amy és Ryan huzakodása meglehetősen sajátos keretek között folyik és nem nélkülözi a megmosolyogtató helyzeteket. S nemcsak humora van, hanem komoly mondanivalója is: néha nem szabad görcsösen ragaszkodni a múlthoz, a hagyományhoz, nem szabad mindenáron megmenteni valamit, ami enyészetre van ítélve, hanem el kell engedni ahhoz, hogy ismét fel tudjunk állni a padlóról.

Könnyed történet sok szerelemmel, ami – gondolom – a vállalkozó kedvű olvasóit majd házi pralinégyártásra fogja ösztönözni. Állítólag nem is olyan bonyolult dolog, de ez nálam akkor is teljességgel kizárt. Most, ebben a punnyadós időszakban pont ajánlott olvasára azoknak, akik kedvelik a romantikus történeteket és a boldog befejezéseket,. Egy-két este el lehet olvasni. 

Zárójelben megjegyzem, hogy a legjobb pralinét Brüsszelben ettem a Leonidasban… de természetesen az ízlések és a pofonok. Ha valakinek jobb forrása van, megköszöném, ha jelezné egy üzenetben, mert alkalomadtán megkóstolnám.

“A kulcsszó: praliné.

Jelentése: falatnyi töltött csokoládé.

Eredete: pörkölt mandula, amelyet Franciaországban készítettek először.

A praliné névadója: Plessis-Praslin tábornok, az ő cukrásza kísérletezte ki az ínyencséget az ura számára.”*

* Emily Bold – Amikor a szerelemnek csokoládéíze van, Lettero, 2017

Lucinda Riley - Árnyéknővér

A hét nővér 3

Astrope ​D'Apliese, azaz Csillag épp válaszúthoz ér, amikor a nevelőapja haláláról értesül. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukba gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat meg egy levelet hagyott örökül, és ennek segítségével, ha a lányok úgy döntenek, közelebb kerülhetnek a valódi gyökereikhez.
Csillag azonban habozik ezt megtenni, mert fél kilépni abból a szoros és biztonságot nyújtó kötelékből, amely a testvéréhez, CeCéhez fűzi. Végül mégis úgy dönt, hogy az első nyomon elindul, az útja pedig egy könyvritkaságokat árusító boltba vezeti, ahol a különc tulajdonos figyelmét rögvest felkelti a lány és a története. És innentől kezdve nem lesz Csillag számára megállás: egy nem mindennapi nő múltjának nyomába eredve maga is felfedezőútra indul az angliai tóvidék csodálatos tájain, Beatrix Potter meséinek helyszínén, és még csak nem is sejtheti, mi vár majd rá. Megdöbbentő titkokkal, nem mindennapi sorsokkal és meglepő fordulatokkal szembesül a kutatása során, és amellett, hogy önmagát is mindjobban megismeri, talán még az igaz szerelem is rátalál.

Lucinda Riley új sorozatának harmadik kötetében egy évtizedeken és Európán átívelő nyomozás történetét meséli el. A letehetetlen családregény főszereplője nemcsak a származásának kérdésére találja meg a választ, hanem azzal is szembesül, hogy ha a saját kezébe akarja venni a sorsát, azért tennie kell, és hogy ez az út a boldogság ígérete mellett sok áldozatot is követel.

General Press, 2017

Eredeti mű: Lucinda Riley – The Shadow Sister, 2016

A hét nővér sorozat harmadik részéhez értünk és továbbra is ugyanannyira szeretem, mint az első rész olvasásakor. Tele vagyok kérdésekkel, feltevésekkel és izgalommal, hogy mi lesz a folytatás, hogyan kerülnek helyre a dolgok. És bevallom, némi düh is van bennem, mert ez egy most íródó sorozat, tehát a kiadó akkor sem hozhatná nekem a folytatásokat a végéig, ha akarná.

A hét nővér sorozat a Plejádok csillagrendszerére alapoz – magyarul inkább Fiastyúkként került a köztudatba –, annak is a görög mitológiai változatára, hiszen a lányok Plejone (és Atlasz) gyermei. A D’Apliese lányok a csillagok neveit viselik, de ők csupán haton vannak. A hetedik, aki a Merope nevet viselhetné, soha nem érkezett meg a családba.

Akik olvassák a sorozatot, azok tudják már, hogy miről szól ez az egész. A könyvben csak Pa Saltnak nevezett férfi hat lánygyermeket fogad örökbe a világ minden tájáról és a Genfi-tó partján épült villájában-kastélyában neveli fel őket. Megjegyzem, ebben a részben sem tudunk meg semmit arról, hogy kicsoda is ez a Pa Salt, azon kívül, hogy egy döggazdag fazon és annyira titokzatos, hogy még a nevében sem lehetünk biztosak.

A történet – akárcsak az előző két rész – azzal kezdődik, hogy a titokzatos Pa Salt befejezi földi pályafutását, ugyanolyan titokzatosan, ahogyan élt, és felnőtt lányainak útravalót ad. Valamennyiük öröksége egy-egy útmutató, hogy megtalálhassák gyökereiket és esetleg felfedezhessék még életben levő családtagjaikat.

A sorozat mindegyik részében egyszerre két történetet is kapunk. Egyik a jelenben történik, az illető ifjú hölgy történetét és boldogulását a származásának keresése közben ismerjük meg, a másik pedig egy múlbeli történet, akár egy-két évszázaddal is korábbi, amely valamilyen formában kapcsolódik az ifjú hölgyhöz és általában a világ egy másik pontjára kalauzol el minket.

Most sincs ez másként. Astropét – Csillagot – ismerhetjük meg, akivel már az előző részekben is futólag találkozhattunk, és akit egy bizonytalan, egyedül dönteni nem tudó fiatal nőnek tűnik meg, egy olyan személynek, aki inkább szeret mások árnyékában meghúzódni, és aki teljes egészébe CeCere, testvérére támaszkodik, akivel szinte ikrekként nőttek fel. A látszat nem is csalhat jobban, ugyanis a történet során kiderül, hogy tulajdonképpen Csillag az, aki CeCe-t támogatja és nem fordítva. S most eljött az idő, hogy mindketten a maguk útját járják.

Ez a történet most az Egyesült Királyságba visz minket, CeCe és Csillag már egy ideje itt él, és nevelőapja által hátrahagyott nyomok is a szigetországhoz kötöttek. Mivel Csillag bölcsészkaron végzett, nem nagy meglepetés, hogy egy könyvesboltban találjuk magunkat melynek vezetője az excentrikus Orlando, egy eredeti figura, aki mintha a múlt századok valamelyikéből került volna oda.

Csillag történetével párhúzamosan, egy igazi angol klasszikus romantikus történetet is kapunk, ami a 20. század elején kezdődik és végigköveti hősnője életét egészen a második világháború utánig. A hősnő pedig Flora MacNichol, egy olyan fiatal lány, akinek meglehetősen hányatott sorsa olyan dologból ered, amiért ő maga nem hibás. Bár vérségi kapcsolat nincs közte és Csillag között, a két életút között meglehetősen sok hasonlóság van.

Említettem már, hogy az egész regénysorozat a Plejádok csillagkép köré épül, és ezért a lányok egy-egy csillag nevét viselik. Viszont nem értettem miért kellett ezt a legendát továbbvinni a történet jelenben játszódó részének férfihőse esetében is, akit szinte egész végig mindenki csak Egérként, vagy helyenként Patkányként emleget. Az illető úr neve Oenomaus, az Oinomaosz egy variánsa, aki a legenda szerint Aszterope férje, más variánsok szerint a fia volt. Ez a történet természetesen fikció, de elgondolkoztató, hogy a valóságban tényleg vannak olyan emberek, akik meglehetősen fura neveket aggatnak gyermekeikre, csak azért, mert akkor és ott az milyen jópofának tűnt, de annak a szerencsétlen gyermeknek viszont minimum 18 éves koráig azzal a névvel kell élnie.

S már megint feltűnik itt-ott a titokzatos Pa Salt, aki a történet szerint már nincs az élők sorában. Az első részben Maia hallotta a hangját, mikor véletlenül felemelt egy telefonkagylót a házban, Ally a koncertje után látta a teremből kimenni, és most Csillag csak a szeme sarkából pillantja meg a repülőtéren. Ez a tömény titokzatossággal körüllengett Pa Salt fog engem a sírba vinni, mert már számtalan variánst felépítettem arról, hogy kicsoda ő, hogy igazándiból meg sem halt, hanem csak kitalálta az egészet, hogy felnőtt lányait elindítsa saját útjukon, vagy, hogy korrigálja azt, amit a sors elrontott. Mindennél jobban szeretném tudni, hogy kicsoda is ez a férfi, akinek – meggyőződésem szerint – majd lesz egy másik élete, egy másik családja. Tudni szeretném milyen rendszer alapján választotta ki az örökbe fogadandó csecsemőket, egyáltalán honnan tudott a létezésükről, hiszen mindegyiket a világ más-más tájához köti a származása: Maiát Brazíliához, Allyt Norvégiához, Csillagot az Egyesült Királysághoz, s a többieket ki tudja hová?

Kedvelem ezt a sorozatot, kedvelem ezt a történetet is, ami annyira brit, és annyira szerethető. Minden bizonnyal a folytatásait is el fogom olvasni, a következő részre pedig nem is kell olyan sokat várni, 2018 márciusában már jön is magyar nyelven. A General Pressről beszélünk, tehát erre szinte mérget is lehet venni.

Ez egy olyan sorozat, történet, amit nyugodt lélekkel ajánlok a romantika kedvelőinek, de természetesen az ízlések és a pofonok…

A sorozat már megjelent részei a General Press Kiadó gondozásában:

1. A hét nővér, 2016

The Seven Sisters

2. Viharnővér, 2017

The Storm Sister

Várható: 

4. Gyöngynővér - 2018-ban

The Pearl Sister

5. The Moon Sister - angol nyelven 2018-ban jelenik meg

Jill Mansell - Keresd a párod

Pár kapcsolatnál jobb egy párkapcsolat, ugye? Lottie Carlyle vidám, jópofa nő, és tudomása szerint nem vágyik szerelmi kalandokra. Boldogan neveli két (néha kissé túl aktív) csemetéjét a tengerparti kisvárosban, és tökéletes viszonyt ápol az elvált férjével.

Ezért számára is váratlan, hogy szinte varázsütésre beleszeret az új főnökébe, Tyler Kleinbe. A hapsi dögösen szexis, okos, önzetlen és kedves – mintha receptre írták volna fel neki. 

Csakhogy van egy probléma. Lottie gyerekei ki nem állhatják Tylert. Egyenesen gyűlölik. De nemsokára feltűnik egy újabb férfi a színen. Ő a sármos, titokzatos, vagány Seb, aki kiválóan ért a gyerekek nyelvén. Csakhogy Seb nem Tyler, és előbb-utóbb kiderül, még csak az sem, akinek mutatja magát.

Ha nem olvastál eddig Jill Mansellt, mire vársz?! Eddig 22 országban több, mint tíz millió példányban keltek el a regényei. Ennyi nő nem tévedhet a világban! Magyarul most jelenik meg a 12. kötete.

Lettero, 2017

Eredeti mű: Jill Mansell – Making Up Your Mind, 2006

Amikor a kiadó Facebook oldalán beharangozta az új Jill Mansell kötetet, Stahl Judit, a kiadó nagyasszonya az mondta róla, hogy szerinte a szerző legjobb könyve. Én pedig gondoltam magamban, na persze! Nem mondhatja róla, hogy olyan amilyen, hiszen el kell adni a könyvet. Azt ugyan nem mondanám, hogy a legjobb, hiszen még nem  olvastam a szerző valamennyi könyvét, de ez határozottan jó volt, könnyed és szórakoztató.

Többször elmondam/leírtam már, hogy nagyon kedvelem Jill Mansell könyveit, annak ellenére, hogy az utóbbi két magyar nyelven megjelent könyve valahogy nem lett a szívem csücske. Számomra ő a könnyű műfaj, a chik lit koronázatlan királynője, mert történetei hihetőek, szereplői valóságosak és könyvei mentesek a manapság divatos kliséktől. S nem utolsó sorban azért is kedvelem, mert minden könyve önálló történet, nem ír öt-hat részesre feldagadó trilógiákat, hogy a folytatásokra hosszan kelljen várni.

Akik ismerik a szerző történeteit, azok már tudják, hogy sohasem egyetlen személyről, párról ír, hanem egy kis közösségről, melynek tagjai valamilyen viszonyban vannak, vagy lesznek egymással. Most sincs ez másként, hiszen a Keresd a párod civilizált válásokról, egészségesen csintalan, vagy éppen a szülők karrierje miatt elhanyagolt gyermekekről, szerelmekről és csalódásokról, és még annyi minden másról szól.

Természetesen, mint mindig, most is van a történetben valaki, akiről több szó esik mint a többiekről. Ő Lottie Carlyle, a két gyermekes elvált nő, akinek meglehetősen sajátos hozzáállása van az élet dolgaihoz, olyannyira, hogy ez egy begyepesedett tradicionalistának akár bizarrnak és hihetetlennek is tűnhet, pedig van ilyen.

Az is elmondható Lottie Carlyleról, hogy ő a történet központi figurája, hiszen mindenki más vele áll kapcsolatban, és ezért kapunk betekintést az ő életükbe is. Például a Cressidáéba, aki Lottie barátnője és szintén egy civilizált vállás után van, mi több, az ex második házasságából származó és épp kamaszodó gyermeke jobban kijön vele mint a saját szüleivel. Vagy megismerhetjük volt férjét is, az olasz származású Mariót, aki szoknyavadász létére csodálatos apa, és akiről elképzelhető, hogy lassan kezdi komolyan venni az életet. Találkozhatunk Lottie régi és új főnökével, a lehengerlő Sebastiannal, barátaival, gyermekeivel, Rubyval és Nattel, akik az érzelmi manipulálás nagymesterei… és a nyunyuval.

“– N-n-nincs neki sz-sz-sz-színe – jajongott Nat. – Az az én nyunyum.

Ó, te jó ég.

– Itt nincs. – Mario befejezte a dívány párnáinak átvizsgálását. – Egy darab sztreccsvászon anyag – magyarázta Tylernek. – Egy rugdalózóból, amit Nat hordott babakorában. Körülbelül harmincszor harmincas, szürke, és koszos kinézetű.

– Nem is KOSZOS! – vinnyogta Nat. – Az az én nyunyum!”

(Jill Mansell – Keresd a párod, Lettero, 2017)

Lottie a Hestacombe Üdülőfaluban dolgozik, úgy szinte mindent. Főnöke – és egyben az üdülőtelep tulajdonosa –, a szomszédban lakó  disztingvált idős úr és viszonyuk több mint a főnök és alkalmazott közötti, Freddie kicsit apapótlék is Lottie számára. S Freddie most eladja a céget és számot vet életével, mert jó oka van erre. Lottienak ebben is a segítségére kell lennie, sőt meg kell barátkoznia a Wall Streetet maga mögött hagyó új tulajdonossal is, Tyler Kleinnel. Meg a szerelemmel is, hiszen válása óta nem igazán mozdult ki komfortzónájából, most pedig egyszerre két férfi is csapja neki a szelet.

A történet természetesen az Egyesült Királyságban játszódik, egy idilli kis faluban valahol vidéken, ami olyan hivogatóan van leírva, hogy az ember lánya komolyan elgondolkozik a költözésen. Kicsi falu, a házaknak külön nevük van, ami még kedvesebbé teszi a helyet. Mindenki ismer mindenkit, mindenki mindent tud a másikról, és természetesen folyik a pletyó is. Keményen.

Szórakoztató történet volt az élet apróbb és nagyobb dolgairól, újrakezdésekről, alapigazságokról, emberekről, akik sohasem fognak megváltozni, múltról és jelenről. S szórakoztatás közben gondolkodásra is késztet, hogy a válás után is van élet, hogy nem föltétlenül kell az exet és annak esetleges új társát gyűlölni, hogy megbékélten is lehet távozni erről a világról.

Élettörténeteket kapunk a könyvben. Vidámabbakat, tragikusabbakat, kinek mi jutott. Kedveltem, sőt! nagyon is, de természetesen az ízlések és a pofonok.

Ashley Carrigan - Ikrek hava

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg Ashley Carrigan második regénye az Ikrek hava. Az Árnyjátékoshoz hasonlóan itt is egy gyönyörű, szenvedélyes, karakán hölgy életébe pillanthatsz bele, melyben egy veszélyes támadás megváltoztatja az ő és a megmentője  életét. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Skylar, a fiatal, menő belsőépítész a barátnőivel töltött görbe este után hazafelé tart, amikor megtámadják. Az életét egy különös csavargó menti meg. Skylar elhatározza, hogy valamiképpen meghálálja a bátor fellépést.

Azonban Jim, a Közel-Keletről visszatért veterán elutasítja a segítséget, és mindent megtesz, hogy a lányt elriassza magától.

Skylar nem adja fel, és ahogy egyre több időt tölt a férfival, már egyikük sem képes figyelmen kívül hagyni a közöttük felszikrázó szenvedélyt.

Ám Jim nem ígér többet néhány forró éjszakánál. Skylar nem elégszik meg a könnyed kalanddal, és amikor megjelenik az életében a jóképű és gáláns Karl, bizakodva veti bele magát a kapcsolatba. De bármennyire is igyekszik elfelejteni Jimet, az nem várt módon bukkan fel újra az életében.

Kockáztassa Skylar a szívét, amikor tudja, hogy a férfi végül összetörné?

Vajon Jim sötét múltja örökre közéjük áll, vagy a vad összecsapásaikból mégis fakadhat szenvedélyes szerelem?

Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Megrendelhető

Senki számára nem titok, hogy mennyire kedvelem Ashley Carrigan írásait. A romantikusokat, mert a fantasyval, ami az ő lelkéhez oly közel áll, még nem barátkoztunk össze, de nem kizárt, hogy ez a “liaison” valamikor összejön majd.

Többször is említettem már, hogy mennyire kegyes volt hozzánk ebben az évben a Könyvmolyképző Kiadó, hiszen számos más kiadványa mellett a felnőtt olvasókra is gondolt, azokra, akiknek a szórakoztató irodalom másról is szól, nem csak a young adult/new adult  könyvekről. S bizony mi jó sokan vagyunk.

Ashley Carriganról tudjuk, hogy bár írásai szinte minden korosztály számára élvezhetőek, első sorban felnőtt nőkről ír felnőtt nőknek. Ezért kicsit értetlenül állok a borítón levő rubin pötty miatt. Ez nem egy new adult történet, vagy bármit is jelentene az a színes bigyusz, hanem felnőtteknek szól, és nem a benne levő erotika, hanem a szereplői, a mondanivalója miatt. A borító egyébként egy online verseny eredménye, elkövetője Koronczi Diána. Hatalmas gratuláció az ifjú hölgynek, igazán büszke lehet a teljesítményére.

Kedves számomra ez a történet – és bevallom, elfogult is vagyok –, mert ismertem már ötlet formájában is, és alkalmam volt végigkövetni a folyamatot, ahogyan az ötletből könyv lesz.

Az alaptörténet rém egyszerű: férfi és nő találkozik. Szinte minden történet így kezdődik, vagy ha nem, akkor ez egy adott ponton bekövetkezik. Csak nem mindegy, hogy ez a férfi és ez a nő mikor és milyen körülmények között találkozik, mit hoznak magukkal és találkozásuknak milyen hatása lesz további életükre. Ez a hatás az, ami megadja a történet sava-borsát és ezt a szerzőnek brilliánsan sikerült megoldania.

Jim és Skylar. Találkozásuk véletlenszerű, de mindkettőkük életét megváltoztatja. Jim a poszttraumatikus stressz szindrómát hozza ebbe a találkozásba, Skylar a bűntudatot, és innen a történet bármilyen irányt vehetne. Lehetne társadalmi-szociális kérdések tömkelegét felvonultató mű, pszichológiai dráma, vagy akár egy, a kor követelményeinek megfelelő, csatakosan erotikus írás. Ashely Carrigan az arany középútat választotta: egy kevés mindenből, de nem helyezett különösebb hangsúlyt egyikre sem, hanem pontosan a kellő mennyiséget adagolta mindenből ahhoz, hogy a végeredmény egy szórakoztató, de mégsem habkönnyű történet legyen.

Aki ismeri a szerző írásait, az már tudja, hogy Ashley Carrigan női hősei erős, határozott egyéniségek, akik tudják mit akarnak és kertelés nélkül haladnak is a cél felé, tehát még véletlenül sem picsogó, szempillarebegtető libák. Az Ikrek hava hősnője, Skylar, egy picikét más. Ő is tudja mit akar, de emellett rengeteg terhet cipel. És egy buzgó mócsing, aki abba üti az orrát, amibe nem kellene. Eleinte nem értettem, hogy miért is teszi ezt, de ahogy történet haladt előre minden bennem felmerülő kérdésre választ kaptam. Nem annyira tökéletes, pozitív női hős, mint az Árnyjátékos Gillianja, de pontosan a tökéletesség hiánya teszi őt emberivé és szerethetővé.

Ugye Skylart egy hajléktalan kinézetű fazon menti meg a késeléstől és hálából Skylar tenni akar valamit a férfiért, akiről kiderül, hogy nem egy csavargó, hanem háborús veterán, akit sérülés miatt szereltek le. Normális és érthető ez a hála, csakhogy Skylar akkor is segíteni akar, amikor tisztán és érthetően közlik vele, hogy nem kérnek belőle. Mert ez több mint hála, több mint köszönet. Ez vezeklés egy olyan bűn miatt, amit Skylar úgy érzi, hogy elkövetett. Ugyanis Skylar is katona családból származik, apja nyomdokaiba lépve a hadsereg mellett kötelezi el magát, hogy majd a szerelem miatt hátat fordítson az egésznek. Bár hangosan nem mondja ki, de bűntudata van, mert házassága sem sikerült és úgy érzi cserben hagyta apját, hogy csalódást okozott neki. Szívügye, hogy a poszttraumatikus stressz szindrómában szenvedő férfit a maga módján megmentse az elzülléstől, mintha ezzel bocsánatot nyerne azért, amiért ő maga csalódást okozott apjának. Bár el kell mondanom, hogy ez a csalódás csupán Skylar  fejében létezik.

Aki azt hiszi, hogy innentől kezdve Jim és Skylar kapcsolata egy könnyed sétagalopp lesz, az még nem olvasott egyetlen könyvet sem a szerzőtől. Jim és Slylar ki nem állhatja egymást és Skylar életében egy másik férfi van jelen. Ez a férfi az egyetlen sablon, amit a szerző megengedett magának: ő a dögös milliomos, de szerencsére nem a fenekelős fajtából.

Egy idő után természetesen tudni lehet, hogy merre is tart ez a történet, és mikor azt hiszed, hogy most már igazán egyenesben vagyunk és a hőseink a boldog végkifejlet fele haladnak, a szerzőnek sikerült ismét meglepnie. Nem is egyszer, és olyan módon, hogy csak kapkodtam a fejem: ez meg honnan jött?

Nagyon emberközpontú történet és ehhez hozzájárul az is, hogy szereplői nagyonis valósak. És kivétel nélkül szerethetőek, még a dögös milliomos is, aki kicsit öntelt, kicsit nyers és igazándiból mindenki arra várna, hogy valamiért ő lesz majd a negatív hős.

Váratlan fordulatokkal teli és csipetnyi misztériummal fűszerezett igazi romantikus történet. Simogatja a lelkedet…

Ne hagyjátok ki!!!

Fantasztikus helyszíneken játszódik a regény, a játékunk is ehhez kapcsolódik. Keress rá a földrajzi koordináták alapján, merre is járt Skylar? Segítségül adunk 1-1 képet a hangulat kedvéért. A megfejtést írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.  

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 

é. sz. 39° 05′ 30″, ny. h. 120° 02′ 30″

a Rafflecopter giveaway

12.13 Kelly és Lupi olvas

12.15 Betonka szerint a világ...

12.20 Lizzyke olvasó kuckója

12.22 Dreamworld

Karina Halle - Túl közel hozzád

"Tinédzserként ​találkoztam először William McAlisterrel. Jóképű férfi volt, gyönyörű feleséggel. Mr. McAlister akkoriban lett édesapám partnere a cégben. Elbűvölő személyiség volt, de csak egy jó családi barát.

10 évvel később: 25 éves vagyok, egyedülálló anyaként elkövettem néhány hibát. Megküzdöttem a démonjaimmal, de most új életet kezdek. Minden az elképzeléseim szerint alakult, míg meg nem pillantottam Will McAlistert.

Elvált, és már nem csak apám barátját látom benne, már sokkal többet jelentett számomra. Árasztja magából a magabiztosságot és a sokat ígérő szexualitást. Magas, férfias, egy igazi gentleman, a tekintete erős és csábító. Teljesen odavagyok érte.

Esélyem sem lehet nála, hiszen ő az apám legjobb barátja, üzleti partnere és a főnököm.
Igaz?
Tévedés."

Karina Halle erőteljes története meghódította a világot, és most végre a magyar olvasóközönség is függővé válhat tőle.

Álomgyár, 2017

Eredeti mű: Before I Ever Met You, Metal Blonde Books, 2017

A meglehetősen termékeny szerző első magyar nyelven kiadott könyve. Bár Karina Halle a horror és a krimi műfajában is jeleskedik, a kiadó ezt az erotikus-romantikus történetet választotta a szerző bemutatására – ők tudják miért.

Maga a sztori nem több mint egy erotikával és divatos klisékkel jól feldúsított szerelmi történet, olyan, amilyent tucatszám lehet olvasni a HarperCollins havi kiadványaiban – persze az erotika nélkül. Ez, mondjuk, nem feltétlenül rossz, hiszen időnként az ember lányának ki kell sütnie az agyát olyan romantikus történetekkel is, amik kizárólag a pihenést és szórakoztatást hivatottak szolgálni, mert nem kell rajtuk gondolkozni, indulásból tudjuk, hogy biztosított a boldog végkifejlet és viszonylag gyorsan véget is érnek.

Ez a történet, ahogy már elítettem, a hozzá adott erotikával és divatos klisékkel több. Meg néhány ellentmondásos helyzettel, amit nehéz megérteni, legalábbis nekem.

A sztorit mindkét főhős szemszögéből megismerjük, hiszen Will és Jackie is megosztja velünk gondolatait, s teszik ezt jelen időben és egyes szám első személyben mesélve. Ez nálam alapból nem menő, soha nem is titkoltam, hogy nem kedvelem az ilyen megoldásokat, s főleg azt, amikor egy női szerző akarja velem elhitetni, hogy tudja mi van egy férfi fejében – egyébként ez fordítva is igaz, azaz férfi szerző női fej.

Mindkét hősünk túl van már egy-egy kapcsolaton-házasságon-csalódáson. Jackie huszonöt éves és egy hét éves fiúgyermek anyja, Will negyvenegy és Jackie apjának üzlettársa. Animációs filmekkel foglalkoznak és legmenőbb épp a DinoWars című, s mit tesz a véletlen ördöge, Jackie fia pont a dinókért rajong. Ez egyénként rá is nyomja bélyegét a történetre, mert ahol a gyermek megjelenik ott szuperhősökről, de főleg dinókról esik szó.

Miután lassan mindkettejük kicsit sem rózsaszín múltjával megismerkedünk, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a két hős túllép a munkatársi viszonyon – Jackie Will asszisztense. Olyan tessék-lássék munka, amit azért kapott, mert ugye ő a főnök lánya, bár dicséretére legyen mondva, ő tényleg dolgozni szeretne.

“– Nem, tetszik, ha ezt csinálod – magyarázom neki szinte esdekelve. – Légy durva velem. Húzd a hajam, fojtogass, és fenekelj el. Te vagy itt velem, Will, és nem más. Ezt az oldaladat is kívánom.”

Ez az ami nálam kivágta a biztosítékot. Magasról teszek rá, hogy spoileres lesz vagy sem, de akkor is elmondom/leírom: Jackie azért költözött haza a szüleihez mert az ex véresre verte és szinte megölte, ezért pedig Jackie börtönbe juttatta a fazont. De ha szexuális töltettel történik az agresszió, akkor az már jó, elfogadható, sőt! Ha a verés szexuális élvezetet ad, akkor nem értem egyáltalán miért harcolunk a családon belüli erőszak és a nők bántalmazása ellen? Értem én, hogy ez annak a szemléltetése, hogy a két agresszió között fényév a távolság, de valahogy nehezen tudom elhinni, hogy egy félholtra vert nő bármikor is élvezetet találna a későbbiekben a hajtépésben és fenekelésben. De ez csupán az én véleményem és úgy gondolom, hogy ezt a “Szürkének” tulajdonított klisét már nagyon el kellene engedni. Száz+ parafília létezik és a szám állandóan növekszik, tehát ha annyira muszáj a statisztikai átlag szexuális viselkedésétől eltérőt írni, akkor bőven van miből választani. Ez a fenekelősdi csont már nagyon le van rágva.

Nem kedveltem különösebben a szereplőket sem. Jackie, mondjuk, szimpatikus volt, nehéz évek álltak mögötte és rendesen helyt állt, vagy legalábbis megpróbálta. Will viszont teljesen ellentmondásos személyiség volt. A hősszerelmestől a dominánsig minden lehetséges formát hozott. Nem akart gyermekeket – ezért is volt vazektómiája –, de azért Jackie fiának első pilanattól az apapótlék szerepét veszi át, és a végén Jackie 1:1000-hez valószínűségű terhessége már erősen túlzás volt. Jackie szüleit sem igazán kedveltem, mert míg az apja egy akarnok alkoholista volt, addig az anya a másik végletbe tartozott és erősen hajazott egy tündér-keresztanyára.

A fentiektől függetlenül a történet élvezhető azok számára, akik kedvelik az erotikus történeteket és nem zavarja őket az időnkénti tömény rózsaszín köd. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni, mert nem kell sokat gondolkozni rajta, sőt! egyáltalán nem kell. Én minden esetre mást és többet vártam a történettől a fülszöveg olvasása után. Szórakoztató, de senki világát megrengetni nem fogja… meg az ízlések és a pofonok…

Julia Quinn – Szerelem postafordultával

Rokesby 2

Míg ​ön aludt… 

Amikor az elárvult Cecilia Harcourt fivére, Thomas megsebesül az észak-amerikai harctéren, a lánynak két borzalmas lehetőség közül kell választania: odaköltözik vénkisasszony nagynénjéhez vagy hozzámegy ármánykodó unokafivéréhez. Ehelyett egy harmadik megoldást választ, és hajóra szállva átszeli az Atlanti-óceánt, eltökélten, hogy ápolni fogja bátyját, míg fel nem épül. Ám egy heti keresgélés után nem a fivérére, hanem annak legjobb barátjára, Edward Rokesbyra bukkan. A jóvágású tiszt nincs eszméleténél, és odaadó gondoskodásra van szüksége, ezért Cecilia megfogadja, hogy megmenti ennek a katonának az életét, még akkor is, ha csak úgy maradhat mellette, ha füllent egy kicsit…

Mindenkinek azt mondtam, hogy a felesége vagyok… 

Amikor Edward magához tér, minden meglehetősen zavarosnak tűnik körülötte. A fejét ért ütés miatt több hónap esett ki az emlékezetéből, de azt már csak fel tudná idézni, hogy megnősült! Tudja, hogy kicsoda Cecilia Harcourt – még akkor is, ha nem ismeri fel az arcát –, és mivel mindenki azt állítja, hogy a felesége, úgy dönt, hogy ez biztosan igaz, pedig mindeddig azt hitte, egy szép napon a szomszéd család lányát fogja majd az oltár elé vezetni.

Bárcsak igaz lenne… 

Cecilia az egész jövőjét teszi kockára azzal, hogy odaadja magát – mindenestül – annak a férfinak, akit szeret. Ám miután kiderül az igazság, Edward is tartogat néhány meglepetést az újdonsült Mrs. Rokesbynak.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Julia Quinn – The Girl with the Make-Belive Husband, 2017

A Rokesby sorozat második része. Bár később íródott, ez megelőzi a szerző közismert Bridgerton sorozatát, olyan elősorozat-szerűség. Maga Julia Quinn írta hivatalos szerzői oldalán, hogy tulajdonképpen azért fogott bele a Rokesby-k történetébe, hogy a Bridgertonok szüleinek (Violet és Edmund) történetét is megírhassa, mert valamennyi gyermekük szerelmét már ismerjük, de róluk csupán egy nyúlfarknyi történet van a Bridgertonok kilencedik részében.

A sorozat első részben (Miss Bridgerton miatt) Billie, a “nagynéni” a főszereplő, aki a szomszédban lakó Rokesby családba házasodik be, Edmundról akkor is csak futólag tesz említést a szerző, ő iskolában van. Ez sem lesz Edmund és Violet története, de sebaj, mert szintén a szerzőtől származó információ szerint ennek a sorozatnak még legalább két része lesz, tehát várhatóan (és a matematika mai állása szerint) összesen négy Rokesby-történethez lesz szerencsénk.

Ez a rész Edward, a második Rokesby-fiú és Cecilia Harcourt története. Annak az Edwardnak, akire már az első rész olvasása után is utaltam, hogy őt elvesztettük a nagy amerikai vadonban, ugyanis Edward katona. Cecilia pedig legjobb barátja és katonatársa, Thomas Harcourtnak a húga.

Itt van egy kis következetlenség az előző részhez képes, ugyanis ott George Rokesby azért nem megy el a háborúba, mert örökösként neki otthon kell maradnia és a cím folytonosságát biztosítania. Ez miért nem vonatkozik akkor Thomas Harcourtra is? Igaz, ő nem egy grófi csemete, de nemesi származású és ráadásul az egyetlen egyenes ági leszármazott, aki örökösként szóba jöhet. Hogy miért kellett neki a háborúba mennie és ráadásul az óceánon túlra, nem értettem meg.

Cecilia és Edward a Thomas hazaírt levelein keresztül ismerkedik, egy idő után már odaírnak egy-egy bekezdést a másik számára is. Minden fejezet előtt részleteket olvashatunk ezekből a levelekből is. 

A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Thomast eltűntnek nyilvánítják, Cecilia apja meghal, neki pedig nem sok választása van: vagy férjhezmegy undorító rokonához, aki máris betelepedett a családi birtokra, vagy egy idős nőrokonhoz költözik. Cecilia pedig a harmadik utat válsztja: hajóra pattan és meg sem áll az Újvilágig, azzal a céllal, hogy márpedig ő megkeresi Thomast, ha fene fenét eszik is.

Thomast ugyan nem találja, de rábukkan az eszméletlen és sebesülten fekvő Edward Rokesbyre, és, hogy a dolgokat kicsit felgyorsítsa, a feleségének adja ki magát. Ez engem egy kicsit egy romatikus komédiára emlékeztetett Sandra Bullock főszereplésével (Aludj csak, én álmodom, eredetiben: While You Were Sleeping), a hősnő ott is mindenkit beetet, hogy a kórházban eszméletlenül fekvő férfi menyasszonya, mert az érdeke így kívánja meg. Ceciliának viszont még a szerencse is a pártját fogja, hiszen mikor Edward végre magáhoztér semmire sem emlékszik a közelmúlt eseményeiből. Ezzel pedig elkezdődik kettejük kalandja az amerikai kontinensen, ami természetesen szerelemben materializálódik. De addig is Cecilia egyre jobban belebonyolódik a sok hazugságba és komoly lelkifurdalása is van, Edward memóriája pedig lassanként, de visszatér.

Ha visszagondolok az előző részre, valahogy nem emlékszem, hogy a Rokesby-knek ennyi gyerekük lett volna. Ugye ott volt George, a történet férfi hőse és megemlítették Edwardot és Andrew-t, mert mindketten a seregben harcolnak és pontosan ez frusztrálja George-ot. De most kiderült, hogy van egy lánytestvér is, aki már férjhezment és legalább egy öccs, aki iskolába jár.

Érdekes történet volt, olyan igazi Julia Quinn-es romantikus. Ami a meglepő: nem volt mindenre kiterjedő boldog végkifejlet, és eléggé hiteles képet kaphat az olvasó arról, hogy mit jelentett egy 18. századi háború, minden nyomorával együtt. S talán a történet vége egy kicsit összecsapott, elsietett volt. Ettől függetlenül el lehet olvasni és a klasszikus romantikus történetek kedvelőinek minden bizonnyal tetszeni is fog, de természetesen közbeszólnak azok a bizonyos ízlések és pofonok is…

Mivel ez egy most íródó sorozat, nem tudnám megmondani mennyit kell várni a folytatására, hiszen a következő része 2018-ban jelenik meg angol nyelven, még borítója sincs. Magyarul mikor, ki tudja? Kis szerencsével talán már jövőre.

A sorozat részei (per pillanat)

 1. Miss Bridgerton miatt

Gabo, 2016

Because of Miss Bridgerton, 2016

3. The Other Miss Bridgerton - várhatóan 2018-ban