Pár
kapcsolatnál jobb egy párkapcsolat, ugye? Lottie Carlyle vidám, jópofa nő, és
tudomása szerint nem vágyik szerelmi kalandokra. Boldogan neveli két (néha
kissé túl aktív) csemetéjét a tengerparti kisvárosban, és tökéletes viszonyt
ápol az elvált férjével.
Ezért számára
is váratlan, hogy szinte varázsütésre beleszeret az új főnökébe, Tyler Kleinbe.
A hapsi dögösen szexis, okos, önzetlen és kedves – mintha receptre írták volna
fel neki.
Csakhogy van
egy probléma. Lottie gyerekei ki nem állhatják Tylert. Egyenesen gyűlölik. De
nemsokára feltűnik egy újabb férfi a színen. Ő a sármos, titokzatos, vagány
Seb, aki kiválóan ért a gyerekek nyelvén. Csakhogy Seb nem Tyler, és
előbb-utóbb kiderül, még csak az sem, akinek mutatja magát.
Ha nem
olvastál eddig Jill Mansellt, mire vársz?! Eddig 22 országban több, mint tíz
millió példányban keltek el a regényei. Ennyi nő nem tévedhet a világban!
Magyarul most jelenik meg a 12. kötete.
Lettero, 2017
Eredeti
mű: Jill Mansell – Making Up Your Mind, 2006
Amikor a kiadó Facebook oldalán beharangozta az új Jill Mansell kötetet, Stahl Judit, a kiadó nagyasszonya az mondta róla, hogy szerinte a szerző legjobb könyve. Én pedig gondoltam magamban, na persze! Nem mondhatja róla, hogy olyan amilyen, hiszen el kell adni a könyvet. Azt ugyan nem mondanám, hogy a legjobb, hiszen még nem olvastam a szerző valamennyi könyvét, de ez határozottan jó volt, könnyed és szórakoztató.
Többször
elmondam/leírtam már, hogy nagyon kedvelem Jill Mansell könyveit, annak
ellenére, hogy az utóbbi két magyar nyelven megjelent könyve valahogy nem lett
a szívem csücske. Számomra ő a könnyű műfaj, a chik lit koronázatlan
királynője, mert történetei hihetőek, szereplői valóságosak és könyvei mentesek
a manapság divatos kliséktől. S nem utolsó sorban azért is kedvelem, mert minden könyve önálló történet, nem ír öt-hat részesre feldagadó trilógiákat, hogy a folytatásokra hosszan kelljen várni.
Akik ismerik a
szerző történeteit, azok már tudják, hogy sohasem egyetlen személyről, párról
ír, hanem egy kis közösségről, melynek tagjai valamilyen viszonyban vannak, vagy
lesznek egymással. Most sincs ez másként, hiszen a Keresd a párod civilizált válásokról, egészségesen csintalan, vagy
éppen a szülők karrierje miatt elhanyagolt gyermekekről, szerelmekről és
csalódásokról, és még annyi minden másról szól.
Természetesen,
mint mindig, most is van a történetben valaki, akiről több szó esik mint a
többiekről. Ő Lottie Carlyle, a két gyermekes elvált nő, akinek meglehetősen
sajátos hozzáállása van az élet dolgaihoz, olyannyira, hogy ez egy
begyepesedett tradicionalistának akár bizarrnak és hihetetlennek is tűnhet,
pedig van ilyen.
Az is
elmondható Lottie Carlyleról, hogy ő a történet központi figurája, hiszen
mindenki más vele áll kapcsolatban, és ezért kapunk betekintést az ő életükbe
is. Például a Cressidáéba, aki Lottie barátnője és szintén egy civilizált
vállás után van, mi több, az ex második házasságából származó és épp kamaszodó
gyermeke jobban kijön vele mint a saját szüleivel. Vagy megismerhetjük volt
férjét is, az olasz származású Mariót, aki szoknyavadász létére csodálatos apa,
és akiről elképzelhető, hogy lassan kezdi komolyan venni az életet. Találkozhatunk
Lottie régi és új főnökével, a lehengerlő Sebastiannal, barátaival, gyermekeivel,
Rubyval és Nattel, akik az érzelmi manipulálás nagymesterei… és a nyunyuval.
“– N-n-nincs neki sz-sz-sz-színe – jajongott
Nat. – Az az én nyunyum.
Ó, te jó ég.
– Itt nincs. – Mario befejezte a dívány
párnáinak átvizsgálását. – Egy darab sztreccsvászon anyag – magyarázta
Tylernek. – Egy rugdalózóból, amit Nat hordott babakorában. Körülbelül
harmincszor harmincas, szürke, és koszos kinézetű.
– Nem is KOSZOS! – vinnyogta Nat. – Az az én
nyunyum!”
(Jill Mansell
– Keresd a párod, Lettero, 2017)
Lottie a
Hestacombe Üdülőfaluban dolgozik, úgy szinte mindent. Főnöke – és egyben az
üdülőtelep tulajdonosa –, a szomszédban lakó
disztingvált idős úr és viszonyuk több mint a főnök és alkalmazott
közötti, Freddie kicsit apapótlék is Lottie számára. S Freddie most eladja a
céget és számot vet életével, mert jó oka van erre. Lottienak ebben is a segítségére
kell lennie, sőt meg kell barátkoznia a Wall Streetet maga mögött hagyó új
tulajdonossal is, Tyler Kleinnel. Meg a szerelemmel is, hiszen válása óta nem
igazán mozdult ki komfortzónájából, most pedig egyszerre két férfi is csapja
neki a szelet.
A történet
természetesen az Egyesült Királyságban játszódik, egy idilli kis faluban
valahol vidéken, ami olyan hivogatóan van leírva, hogy az ember lánya komolyan
elgondolkozik a költözésen. Kicsi falu, a házaknak külön nevük van, ami még
kedvesebbé teszi a helyet. Mindenki ismer mindenkit, mindenki mindent tud a másikról,
és természetesen folyik a pletyó is. Keményen.
Szórakoztató
történet volt az élet apróbb és nagyobb dolgairól, újrakezdésekről, alapigazságokról, emberekről, akik sohasem fognak megváltozni, múltról és jelenről. S
szórakoztatás közben gondolkodásra is késztet, hogy a válás után is van élet,
hogy nem föltétlenül kell az exet és annak esetleges új társát gyűlölni, hogy
megbékélten is lehet távozni erről a világról.
Élettörténeteket
kapunk a könyvben. Vidámabbakat, tragikusabbakat, kinek mi jutott. Kedveltem, sőt!
nagyon is, de természetesen az ízlések és a pofonok.