Audrey Carlan - Calendar Girl - Október - November - December

Calendar Girl 4 (vagy 10-11-12 – kinek hogy tetszik)

Mia Saunders tizenkét hónapos utazása Hollywoodba, New York Citybe és végül Aspenbe repíti. 

Októberben Mia új életet kezd, és egy híres, naponta jelentkező tévéműsorban lesz háziasszonya az Élő Szépség betétnek. Párja még a fogság utóhatásaival küzd, de szerencsére közös erővel leküzdik a démonokat. 

Ezután New Yorkba utazik, ahol a háláról forgat. Minden álma valóra válni látszik… kivéve egyet.

Libri – Insomnia könyvek, 2017

Eredeti mű: Audrey Carlan – Calendar Girl 4, Waterhouse Press, 2016

Az előző három rész ismeretében nem állt szándékomban elolvasni a könyvet és hosszú hónapokon át ellen is álltam. Most viszont elővakartam, mert semmilyen komolyabb történet nem kötött le, ezen nem kell gondolkozni, s ha ezt is félredobom, nem kár érte. Meg aztán az ember lánya mindig reménykedik, hogy hátha ez jobb lesz, befejező rész, satöbbi.

Ugye itt van a hősnő, Mia Saunders, aki olyan szép és okos, hogy hozzá foghatót nem hordott hátán a golyó, mindenki őt akarja, szexuálisan és másképp is, ő az a zseniális személy, aki mindenkinek a gondját-baját meg tudja oldani, mert ugye más mindenki kretén. Azt a negyedik rész olvasása után sem értettem meg, ha ő ennyire hiper-szuper és okos, akkor miért kellett eszkortlánynak állnia, hogy apja szerencsejáték adósságát kifizesse? Mert a sorozat ismerői már tudják, hogy Mia nagynénje eszkortszolgáltatásokat biztosító cégénél vállal munkát azért, hogy a milliós összeget kifizesse. Egy hónap + egy pasi = sok pénz.

Nincs azzal semmi baj, ha valaki eszkortként keresi meg a pénzt, és sehol nem írja azt, hogy az eszkortok egyenlőek lennének a prostituáltakkal, hiszen Miának sem kellene az egytől egyig dögös és tehetős ügyfeleivel szexuális kapcsolatot teremtenie, mégis megteszi. Egyrészt azért, mert ez plusz százalékot jelent a havi “bérleti díjára”, másrészt azért, mert nifomániás. Már az első ügyfélbe beleszeret, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a továbbiak nagy részével is szexeljen. Mert ő becsületes munkával akarja megszerezni a pénzt. Sőt, mikor eddig ismeretlen bátyja előkerül és kifizeti a tartozást, akkor sem áll le, mert ugye szerződése van.

Ne érts félre, nincs semmi gond azzal, ha valaki prostituált. Vannak akiket kényszerítettek erre – és ez baj –, s vannak viszont olyanok is, mint akinek a szerepében Mia tetszeleg, akik élvezeből csinálják, mert legyünk őszinték: Mia élvezi azt az imádatot, amivel feléje fordulnak. Szóval semmi gond, csak akkor fogadja el, hogy ha pénzért nyújt szexuális szolgáltatásokat, akkor prostituált és ne sértődjön meg, ha alkalmanként úgy is viselkednek vele.

Ami a löketet adta, hogy végül mégiscsak kézbe vegyem ezt a könyvet az volt, hogy végre eltörlődött az adósság, Miának nem kell eszkortként dolgoznia és ráadásul ott van szerelme, Wes, aki egyben első kliense is volt. Gondoltam nem lesz egyik pasi ágyából a másikba való vándolás… tulajdonképpen nem is tudtam mire vártam, mert a történet egészének nincsen más témája Mia Saunders szépségének és zsenialitásának kihangsúlyozásán kívül. 

Ebben az utolsó részben hősnőnk beköltözik szerelme villájába, mi több, közönséges barátnőjét is odaköltözteti a vendégházba, aki maori szeretőjét is magával hozza, mert miért ne, ha lehet. És Mia  természetesen megoldja Wes poszttraumatikus stressz szindróma okozta problémáit is, természetesen szexszel. 
  Ugye arra mindenki emlékszik, hogy a tehetős hollywoodi forgatókönyvírót valahol a világban egy forgatás alkalmával elrabolták és megkínozták? Senki nem talál gyógyírt a sebeire csak Mia. S azt nem értem, ha a PTS-t tömény dugással gyógyítják, akkor az a sok pszichológus és pszichiáter miért tanul keményen annyi éven keresztül, hogy diplomát szerezzen? Ez nem az első történet, amelyben olyan pszichológiai mélységekbe veszlődik el egy-egy szerző, amelyekről fogalma sincs, de milyen jól mutat leírva. Komolyan, most már minden önjelölt írópalánta a szerzői szabadság nevében szaktekintélynek képzeli magát?

Visszatérve a történetre, hát Miáról kiderül, hogy egész élete hazugság és félrevezetés volt, de természetesen ott a boldog végkifejlet, a nagy családi összeborulás, meg minden. A szinte mindenre kiterjedő boldog végkifejlet és rózsaszín köd a giccs határait feszegette.

Kárbaveszett idő volt, amit erre a sorozatra áldoztam. Senkit nem hibáztatok érte, mert saját döntés volt, hogy az első rész után mégiscsak megnézem miről szólnak a folytatások. Ez nem az a fajta szórakoztató irodalom, amit kedvelek, és nem a benne levő erotika miatt mondom ezt, hanem a köré szőtt minimális történet miatt, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni, ha a szerző nem csupán arra koncentrál, hogy a főhősnő szépségét, nagyságát és pótolhatatlanságát hangsúlyozza. Ezzel azt érte el, hogy Mia Saunders az a fajta hősnő lett, akinek minden realitást mellőző tökéletességétől az ember lánya pszichoszomatikus viszketegséget kap.

Audrey Carlan, mint szerző, nálam megbukott. Kapott négy esélyt (ennyi részből áll jelen sorozata), többé egyetlen írásával sem hoz kísértésbe, s angol nyelven bizony van neki bőven. De ez téged ne befolyásoljon. Ha szereted az egyszerű történeteket, melyeken nem kell gondolkozni és megrázó élményeket sem ad, az olyanokat, melyekben az elemi erotikán van a hangsúly, akkor ez a te könyved, te sorozatod, mert nem vagyunk egyformák, s az ízlések, meg a pofonok…

 A sorozat előző, magyar nyelvű részei a Libri Kiadótól:

1. Calendar Girl 1 - Január - Február - Március, 2016

2. Calendar Girl 2 - Április - Május - Június, 2017

3. Calendar Girl 3 - Július - Augusztus - Szeptember, 2017

Leisa Rayven – Hitvány Rómeó

Starcrossed 1

Az Insomnia Könyvek újabb new adult különlegességet hozott a magyar olvasóknak. Leisa Rayven nagysikerű Starcrossed sorozatának első része a Hitvány Rómeó a hetekben jelent meg és máris elvarázsolt mindenkit. Egy intenzív szerelmi történet turnéjára hívunk mindenkit, ahol a Blogturné Klub hét bloggere mesél Ethan és Cassie szerelméről kétnaponta március 5. és 17. között.

Amikor Cassie és Ethan a színművészetin találkoznak, a levegő is felforr körülöttük. 

Cassie igazi jó kislány, nehezen találja a helyét a folyton bulizó művészdiákok közt. 

Ethan ezzel szemben vérbeli rosszfiú, vad, tüzes, félelmetes és mégis érzékeny. 

Akár a Romeo és Júlia amiben címszerepet kapnak Cassie és Ethan szerelme is mintha a csillagokban lett volna megírva amíg Ethan össze nem törte Cassie szívét, mindörökre eljátszva a bizalmát.

Valami rejtélyes okból, olyan rád nézni, mint megtalálni valami értékeset, amiről nem is tudtam, hogy elvesztettem.

Évek múlva a szívtipró visszatér, hogy ismét felforgassa a lány életét érintésről érintésre. Fokozatosan újraélik titkos diákszerelmük minden felemelő és pusztító pillanatát, mígnem rájönnek, hogy a csillagokban írt szerelemnek nem kell tragédiával végződnie.

Libri – Insomnia könyvek, 2018

Eredeti mű: Leisa Rayven – Bad Romeo, 2014

Megrendelhető: 

Meglehetősen hosszan kellett böjtölni, míg a várható megjelenés beharangozása után végre kézbe vehetjük a könyvet, sőt akár a második részét is, mert már az is elérhető a könyvesboltokban. Hogy ez a várakozás megérte-e, azt majd mindenki eldönti magának.

A Hitvány Rómeó egy trilógia első része, ami dícseretesen csupán három részből áll, bár tartozik hozzá egy karácsonyi témájú kisregény is, amiről nem tudom, ha szerepel-e a kiadó terveiben, valamint két kiegészítő novella (???), amit a szerző Wattpadon tett közzé – angolul tudók előnyben.

Bevallom, kicsit átverve érzem magam, mert a fülszöveg és a ráaggatott címkék alapján egy abszolút new adult történetre vártam, amikoris a két főhős x+1 év után ismét összetalálkozik egy újabb színdarab főszereplőiként, néha nosztalgiáznak, néha felhánytorgatják egymásnak a múlt történéseit és főleg sérelmeit. S mindezt röviden letudva tovább lépnek kapcsolatuk alakításában. Ezzel szemben a történet jelene meglehetősen keveset oszt és szoroz, mert a hangsúly a múlton van, mindazon, ami a két főhős között történt megismerkedésük pillanatától kezdve, egészen addig, amíg útjaik szétválnak, az új színdarab csak alkalmat ad a visszaemlékezésre és a múlt elemezgetésére.

Hőseink az egyik elít színitanoda felvételi vizsgáján ismerkednek meg. Cassie kicsit kívülálló a többi jelentkezőhöz képest, mert néhány iskolai szereplésen kívül semmilyen más színészi “előélete" nincs a többiekhez képest, akik már kisebb szerepekhez, vagy akár reklámfilmezéshez is hozzájutottak. Ő egyszerűen színésznő akar lenni. Ethan pedig harmadszor – és utoljára – fut neki a felvételiek, hiszen minden tehetsége ellenére elutasítják, mert a magánügyi gondok miatt önvédelemből maga köré emelt fal megakadályozza abban, hogy lelket vigyen abba, amit csinál. Ha most sem sikerül neki, akkor nincs újabb lehetőség és a szülők által kijelölt útat kell követnie. A véletlen – és a felvételiztető tanár – már a vizsgafeladatok idején potenciált lát a kettősben, tehát már ott összepárosítják kettejüket a sikeres felvételi érdekében.

Nemcsak a felvételi lesz sikeres, hanem Cassie és Ethan címszerepet kap Shakepeare Rómeó és Júlia című örökérvényű szerelmi történetében, mely kicsit sem segíti elő kettejük kapcsolatát. Egyrészt Ethan továbbra is mogorva, zárkózott és enyhén szólva antiszociális, másrészt esze ágában sincs eljátszani a mások által annyira áhított szerepet, de muszáj lesz neki. Lelki állapotát tekintve, Ethan inkább Hamlet szerepére predesztinált. Cassie viszont Ethan iránt érzett vonzalmával nem tud mit kezdeni. Ő teljesen tapasztalatlan a szerelmi kapcsolatok terén, szexuálisan érintetlen, csupán naplója oldalain éli ki vágyát vonzalma tárgya iránt és veti papírra sikamlós gondolatait Ethanról és annak nemi szervéről.

Eddig nem igazán találkozhattunk olyan könyvekkel, amelyek a színházi világ berkeiről szóltak volna, legalábbis ennyire részletesen. Nekem azért nem hozott ez semmi újat, mert szerencsém (vagy pechem – ez nézőpont kérdése) volt egy ilyen világban felnőni, de azok számára, akik nem ismerik a kulisszákat, mindenképpen újdonságot jelenthet az, ahogyan egy előadás létrejön, kezdve a szereplőválogatástól egészen a bemutatóig. S ezzel párhúzamosan ott van Cassie és Ethan története is.

A történetet E/1-ben meséli el Cassie és Ethan, a két főhős, tehát mindkettőjük szemszögéből megismerhetjük a történéseket, a szereplők lelkivilágát, a közeget, ahonnan származnak. Mi több, néha még Cassie naplójába is beleolvashatunk… mint ahogy egy adott pontban kiderül, sajnálatos módon nem csak mi. Időben ide-oda ugrálunk a múlt és a jelen, valamint Cassie naplóbejegyzései között, de ez olyan szerencsésen van megoldva, hogy nem zavaró és csupán a végére kapunk viszonylag átfogó képet arról, hogy tulajdonképpen mi is történt abban az első évben, mikor a két főhős megismerkedett. Cassie és Ethan mellett sok, nagyon szerethető mellékszereplővel is megismerkedhetünk. Mondhatni, ennek a történetnek nincs is negatív szereplője, bár Ethan a maga antiszociális viselkedésével néha nagyon közel állt ehhez. És azért kicsit eltúlzottak a lelki traumák is, a megbántások, minek következtében a sértődések is.

Mindenképpen szórakoztató az a bohém közeg, amelyben a történet játszódik, és egyben felhívja a figyelmet arra is, hogy a szerep mögött a színész is ember, ugyanolyan örömei és gondjai vannak mint bármely más, közönséges halandónak. Csakhogy, amikor a függöny felmegy, ezeknek az örömöknek és gondoknak már nincs helyük, csupán a megformálandó szerep létezik.

Én ezt inkább a young adult kategóriába sorolnám, hiszen a cseleknény túlnyomó része a színitanoda első évében játszódik. A történet függővéges, tehát ajánlatos gyorsan beszerezni a második részét is, a harmadikra pedig – kiadói hírforrások szerint – csupán a jövő hónapig kell várni. Ezen túl pedig természetesen az ízlések és a pofonok…

A bejegyzésben szereplő fotók a Franco Zefirelli által 1968-ban rendezett Rómeó és Júlia című fimből származnak.

 A sorozat részei a Libri Kiadó gondozásában:

2.  Megtört Júlia, 2018 - már megjelent

Broken Juliet, 2018

3. Álnok szerelem

Wicked Heart, 2016

 A könyv főszereplői színészek, a Rómeó és Júlia mű központi szerepet játszik a történetben, ezért a játék folyamán olyan színészek fotóit látjátok majd a bejegyzésekben, akik Rómeót, vagy Júliát alakítják. A helyes megfejtés a színész neve, írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába és részt vehettek a sorsoláson, amelyen 3 példányt sorsolunk ki a Hitvány Rómeó című könyvből a játék végén a Libri Kiadó felajánlásával.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

03.05. Kristina blogja

03.07. Deszy könyvajánlója

03.09. Betonka szerint a világ

03.11. Zakkant olvas

03.13. Angelika blogja

03.15. Könyvvilág blog

03.17. CBooks

E. L. James – Sötét

Árnyalat 5

A sötét ötven árnyalata Christian Grey szerint.

E L James most új szemszögből közelít a Szürke ötven árnyalatának világához. Az eredeti romantikus történet világszerte több millió olvasót vett le a lábáról.

A perzselően érzéki affér szívszakadással és vádaskodással ér véget, de Christian Grey sehogy sem tudja kiverni a fejéből Anastasia Steele-t. Elhatározza, hogy visszaszerzi, ezért igyekszik elnyomni magában a sötét vágyakat és az uralkodási kényszert, és úgy szeretni Anát, ahogy a nő megkívánja.

Ám a gyerekkorában átélt szörnyűségek még mindig kísértik, Jack Hyde – a simlis főnök – pedig magának akarja megkaparintani Anát. Segíthet-e Dr. Flynn – Christian pszichológusa, egyben bizalmasa –, hogy legyőzze a múlt démonjait? Vagy a csábító Elena és a megszállottan ragaszkodó Leila nyer a végén?

És ha Christian mégis felülkerekedik, és visszaszerzi Anát? Vajon a férfinak, aki ennyire súlyos lelki sérült, lesz-e esélye őt megtartani?

Libri, 2018

Eredeti mű: E. L. James – Darker, Vintage, London, 2017

“– Ana, én szadista vagyok. Szeretem megkorbácsolni az olyan barna hajú kislányokat, mint te, mert mindnyájan úgy néztek ki, mint az a repedtsarkú ribanc – mint az anyám. Biztos kitalálod, miért.” *

Ugye megint a “Szürke”. Az, amin évek óta rágódik a világ jó része, megoszlanak a vélemények, agyonreklámozták, agyondícsérték és lehúzták a bányászbéka hátsója alá. S nem volt elég a film – aminek mellesleg csak az első részét láttam, a többire mai napig nem vagyok kiváncsi –, jött a történet másodszorra is, most a férfi főszereplő, Christian (Kriszcsön) Grey szemszögéből.

Már akkor is elmondtam/leírtam, amikor a Greyről szösszentem, hogy el kellett volna felejteni az egész trilógiát és alapból ezzel kezdeni, mert sok bosszúságtól megkíméltük volna magunkat és egymást. Például nem kaptunk volna sikítófrászt valahányszor Anastasia Steele (szólits csak Anának) belső istennője cigánykereket, dupla szaltót vagy  ki tudja még miket hány örömében vagy bánatában. Sokkal jobban elviselhető ez az érzelgős, önbizalomhiányos, néhol már nyálasan ömlengő fickó, mármint a történet főhőse, mint imádatának tárgya, azaz Ana, a maga kisded játékaival.

A történetről nincs értelme beszélni, akik olvasták az eredeti trilógiát, azok minden részében ismerik, a megváltoztatott szemszög sem hoz semmit pluszban a cselekményhez.

Amit pluszban kapunk az maga Christian Grey. Az ő gondolatait, érzelmeit, szorongásait, családjához való viszonyát. És természetesen az emlékeit is, bár ezek csupán foszlányok és sokkal többet is kaphattunk volna belőle. A jóból és a rosszból is, mert természetesen ezek az emlékfoszlányok Christian múltjának minden aspektusára kiterjednek: a gyermekkorra, mikor még biológiai anyjával élt és annak stricije kínozta, arra az időre, mikor fogadott családja minden tagja szeretettel fordul feléje – de főként az almáskertre, és természetesen emlékfoszlányok Elena Lincolnról, a történet Mrs Robinsonáról, aki saját vágyai beteljesítésére használt fel egy befolyásolható korban levő zavart kamaszt. Ugye Elena Lincoln az, aki a szexualitás világába bevezeti a 15 éves Christiant, s nem aprózza el, hanem egyenesen a BDSM világát ismerteti meg vele. Akik ismerik a történetet, azok tudják, hogy ebben a felállásban Elena a domináns és Christian az alávetett. Hogy mikor lett az alávetettből domináns, most sem derül ki.

“Szeretem a perverz malackodást” * – Grey, mondj valamit, amit még nem tudunk

Mivel a megfilmesített változatának második és harmadik részét nem láttam, bizony rég találkoztam ezzel a történettel, s már el is felejtettem, hogy mennyire önfejű liba Ana, néha mekkora seggfej tud lenni Christian, vagy mennyire nyomulós és lerázhatatlan Elena Lincoln. Mondanom sem kell, hogy ez egy erotikus történet, tehát lepedőszaggató szex is van benne bőven, bár ami azt illeti, ritkán jutnak el az ágyig, hogy kárt tehessenek az ágyneműben.

Nem fókuszáltam arra, hogy ennek a résznek a párbeszédei mennyire pontosan követik A sötét ötven árnyalatának párbeszédeit, volt már több kiadás, két különböző fordítása is az Ana szemszögéből megírt történetnek, tehát nem is érdemes ezzel foglalkozni. Viszont a Sötét fordításával igen.

“Bólint, és figyeli, mint rendezkedem. Charlie Tango gyűrötten hever az ágyon.

 – Hagyd békén a lufimat – figyelmeztet, amikor felemelem. Elengedem, és nézem, ahogy puhán a paplanra hullik.

 – Eszembe sincs, bébi, téged viszont nem foglak békén hagyni, és a lepedő is megkapja a magáét. – Ragacsosak leszünk. Nagyon.” *

Az egész könyv tele van a fentiekhez hasonló értelmetlen megfogalmazásokkal. Ez nyilvánvalóan nem egy Nobel-díjas alkotás, senki nem is várja el, hogy az életét gyökeresen megváltoztassa, de annyi azért alapkövetelmény lenne, hogy ne a fordítás baltázza szét. Ennek a könyvnek nem volt szerkesztője, hogy kiszúrja az ilyeneket, meg a sok csocsit, későbbet, rösztit és análrudakat? Egyébként, aki nem ismeri mit takar a szexuális perverzió kifejezés, az ne használja. Címke szinten sem.

Egy szó mint száz, a Sötét sokkal jobban emészthető, mint A sötét ötven árnyalata, de mindenki majd maga dönt arról, hogy hogyan is viszonyul a történet e variánsához, mert természetesen ízlések és pofonok...

  

* E. L. James – Sötét, Libri, 2018

A sorozat előző részei:

1. A szürke ötven árnyalata

Libri, 2016, Ulpius-ház, 2015, 2012

Fifty Shades of Grey, 2011

2. A sötét ötven árnyalata

Libri, 2017, 2015, Ulpius-ház, 2012

Fifty Shades Darker, 2011

3. A szabadság ötven árnyalata

Libri, 2018, 2015, Ulpius-ház, 2012

Fifty Shades Freed, 2012

4. Grey

Libri. 2015

Grey, 2015

Katie Fforde - A szerelem titkos kertje

"És ​ekkor kibújt a nap egy felhő mögül, amitől minden megváltozott.
– Varázslatos – lehelte Lorna. 

Így is volt. A kertet megülte a csend, csak a madarak csiviteltek, és a fákon keresztültörő fény mindent zöldre festett. Bár javarészt elvadult, tövises növények vették körül őket, a lelküket megszállta a béke."

Lorna kertész, Phillynek, a barátnőjének pedig növényneveldéje van. Közösen gondozzák egy udvarház parkját az Anglia egyik ékszerdobozának számító Cotswoldban. 

A hely azonban rég elfeledett titkokat is rejteget: váratlanul egy elvadult kertrészt fedeznek fel, ami ellenállhatatlanul vonzza őket. Szeretnék újra kialakítani benne a csendes, varázslatos zugot, amilyen a távoli múltban lehetett. 

A helyreállítás komoly erőpróba, ráadásul az idő is szorítja hősnőinket. Ha ez nem lenne elég, az élet további megoldandó helyzetekkel is szembesíti őket. Mindkettőjükhöz bekopogtat az új szerelem, de akár a titkos kert rozsdás kapujából látható kusza, áthatolhatatlan növényszövedék, az életük egyre csak zilálódni látszik. 

Vészesen közeleg az udvarházban lakó Anthea születésnapja, amit már a felújított parkban szeretne ünnepelni. Vajon sikerül-e Lornának és Phillynek időben virágpompába borítaniuk a kertet, és kiegyenesednek-e újra a szerelmeik útjai?

Libri 2017

Eredeti mű: Katie Fforde – A Secret Garden

Katie Fforde neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára, hiszen, ha jól számolom, A titkos kert a szerző tizenötödik magyar nyelven megjelent könyve.

Még jóval a megjelenés előtt lelkesedni kezdtem érte, talán azért, mert bármennyire is kevelem a szerző írásait, az utolsó kettő már nem volt az igazi, és abban reménykedtem, hogy ez most majd más lesz.

Nem lett.

Természetesen nem rossz, mert szórakoztató és agymosásra kiválóan alkalmas egy fárasztó nap után, de valahogy már nem az igazi pörgős-szaftos történet, amit eleinte a szerzőtől megszoktunk. Lehet az is közrejátszik, hogy egyszerre több személy/pár életébe is belelátunk, anélkül, hogy igazándiból vármelyiket is jól megismernénk, és bármennyire is furának tűnhet, ennyi szereplő története mellett is néhol unalmas és vontatott.

Egyszerre két szerelmi történetet is kapunk – és még annál is többet –,  hiszen a történet mindkét kertésze szerelmes. Lorna régi barátját, Petert szereti jó ideje. Peter pillanatnyilag munkaadója is, hiszen az ő kertjét állítja helyre Lorna, és aki természetesen soha nem látott benne többet a régi barátnál. Mi több, Peter aktuális barátnője Lornánál jóval fiatalabb és dekoratívabb. S micsoda véletlen, Lorna barátnője maga Peter anyja, a nemesi szármzású Anthea. Kicsit soknak tűnt, hogy a történetben mindenkinek mindenkivel valamilyen kapcsolata volt, van vagy lesz, csak úgy lubickolunk majd a sok véletlen egybeesésben és sztereotípiában.

Philly, második kertészünk fiatalabb, csupán huszonhárom éves és Írországból szülei elől menekült el idős nagyapjával, Seamusszal, egyenesen a festői Cotswoldsba. Ketten élnek a régi házban, ami folyamatos felújítás alatt áll és amelynek kertjében Philly palántákat nevel eladásra. Egy hétvégi piac alkalmával, ahol Philly a palátáit árulja, nagyapja pedig süteményeit, Pilly megismerkedik a fiatal és tehetséges séffel, Luciennel, aki a kulináris művészetek mellett igazándiból a kenyérfélékhez vonzódik és sikeres pék szeretne lenni. Természetesen tehetős és előkelő szüleinek teljesen más az elképzelése Lucien jövőjéről. Nem fogom elmesélni hogyan alakul a két szerelmi történet, mert akkor minek elolvasni a könyvet, csupán annyit mondanék, hogy semmi különlegeset nem kaptam egyetlen történettel sem.

A szereplők sem különlegesek, olyanok, amilyeneket a szerzőtől megszoktunk: közönséges halandók, annak ellenére, hogy azért megfordulunk egy-két előkelő angol kúriában – mert ugye ez egy az Egyesült Királyságban játszódó történet. A szülők természetesen valamennyien sznobok, irányítani akarják felnőtt gyermeküket, nem riadnak vissza a zsarolástól sem. A szereplők valójában két tipusba voltak sorolhatóak: szimpatikusak és antipatikusak, de ez anyira mereven meghatározott volt, hogy egyetlen pozitív hősnek sem volt még egy picike negatívuma sem, és fordítva.  Philly és Lucien kettőse kedves és szimpatikus, de a sok szereplő közül Anthea, az idős hölgy és Seamus nagypapa volt a kedvencem. 

Strandoláshoz, utazáshoz, fáradt estére kitűnően megteszi, de nem mondanám, hogy Katie Fforde jobb írásai közé tartozna, még az sem lelkesített, hogy néhol ténylegesen szó van kertészkedésről, én pedig lelkes hobbikertész vagyok. A kertészkedéssel kapcsolatos részek egyenesen unalmasak voltak, a titkos kertről pedig inkább ne beszéljünk. Tévedés ne essék, ennek a titkos kertnek semmi köze nincs a közismert ifjúsági könyvhöz,  Frances Hodgson Burnett A titkos kertjéhez, csupán a cím hasonló. Ez a "titkos kert" egy egyszerűen elhanyagolt kertrész, amiről mindenki megfeledkezett, semmilyen titkot, misztériumot nem fedezünk fel a végére.

Semmi különlegessel nem szolgáló romantikus történet, semmi csavar, semmi meglepetés, viszont túl sok szereplő, ami miatt elveszünk a részletekben, plusz jó nagy adag angol sznobéria… de természetesen az ízlések meg a pofonok…

Sophie Kinsella - A boltkóros és a nagy szemfényvesztés

A bolkóros 8

Kedvenc ​boltkórosunk és férje a kapcsolatukat is próbára tevő amerikai kiruccanás után haza készülődnek. Azonban Becky apjának és legjobb barátnője férjének, Tarkienak is nyoma vész az Államokban. A két férfi valószínűleg egy áruló üzlettárs felkutatására indultak; a kalandban pénz és barátság is kockán forog.

Becky egy egész kis kompániával szegődik a nyomukba, és a keresésben segítségükre van apja régi térképe meg egy minden karácsonykor újramesélt történet. Útközben, a kényszerű összezártságban aztán rá kell jönnie, sokkal több rejtélyt kell megoldania, mint amire eredetileg számított. A szövevényes nyomozás közben legjobb barátnője bizalmát is vissza kell szereznie, és segítenie kell annak megroggyant házasságát rendbe szedni. A nagy vegasi átverés után egy kérdés marad: ki adja vissza a boltkóros vásárlókedvét?

A New York Times bestsellerszerzője, Sophie Kinsella hősnője, a boltkóros Becky Brandon (született Bloomwood) amerikai kiruccanását ezúttal fergetegesen kacagtató úti kalandokkal folytatja a Vadnyugaton és Las Vegasban.

Libri, 2017

Eredeti mű: Sophie Kinsella – Shopaholic to the Rescue, Transworld, London, 2015

Nem titok, hogy kedvelem Sophie Kinsella könyveit. Olyan könnyű kis habos-babos írások, pont jók egy fáradt estére agyat szellőztetni. Vannak közöttük jobbak, vannak kevésbé tetszetősek.

A boltkóros sorozatot valamiért hosszú ideig tologattam, Magam sem tudnám megmondani miért. Az első részeit még 2008-2009-ben adta ki a Kelly Kiadó – tehát nem mostanában –, azóta valamennyi része megjelent magyar nyelven is, némelyek kétszer is, két különböző címmel, mert a Libri Kiadó megjelenés előtt újra lefordította őket.

Nos, tavalyelőtt jött az influenzajárvány, rendesen ágyhoz is vágott és agyzsibbasztásnak elővettem A boltkórost és valamennyi addig megjelent részét.

Pontosan olyan volt, mint amilyenre számítottam: könnyű, vicces, szórakoztató, néhol idegesítő – mármint Becky Brandon (született Bloomwood), a hősnő túlzásai és hisztérája –, de szórakoztatott. Tehát kiváncsian kaptam a frissen megjelent hetedik rész után is (A boltkóros Hollywoodban), amit alig néhány oldal után félre is tettem.

Azt hiszem említettem, mikor a szerző egy másik könyvéról írtam (Tudsz titkot tartani?), hogy ezt a kihagyott hetedik részt el kellene olvasni, mert hamarosan jön a nyolcadik is és az se maradjon ki. Ennek is eljött az ideje. 
   A sorozat részei kis jóindulattal önálló történetekként is megállják a helyüket, de azért jó sorrendben és valamennyit elolvasni, mert annyi utalás történik az előző részekre, vagy éppen előkerülnek régi szereplők, hogy az ember lánya csak kapkodja a fejét, hogy ez most kicsoda és mit akar itt, meg mit is kellene tudnom róla?

Megjelent a nyolcadik rész, elővakartam az előzőt is, és legyűrtem. Szószerint. Mert már nem szórakoztatott. Ahogy ez a nyolcadik sem.

Azt mindenki tudja mit jelent a boltkóros szó. Nos, a sorozat hősnője az.  Becky Brandon vásárlási kényszerben szenved, örökösen baja van a bankokkal, mert valamennyi hitelkártyájának kereteit többszörösen túllépi és ezen nem segít semmi. Sem házasság, sem az anyaság, sem az, hogy új országba költöznek. S ezt a sorozat olvasói pontosan tudják, mint ahogy azt is, hogy Becky mire képes egy-egy márkásabb cuccért, hogyan hazudozik mikor a bank képviselője keresi, vagy milyen bőszen (és infantilisan) tud mindenkivel levelezni, ha úgy érzi, hogy méltánytalanság áldozata. 

Ugye az előző részben a család Hollywoodba költözik, mert oda szólítja férjét a munkája. Itt már kaptunk egy adagot abból, hogy Becky nem csupán boltóros, hanem betegesen valaki szeretne lenni, ezért még családját, legjobb barátnőjét is elhanyagolja és az ördöggel cimborál. Hősnőnk minden sejtjével azon van, hogy meghódítsa Hollywoodot és egy hollywoodi stílus-díva legyen.

Ebben a részben is az Egyesült Államokban maradunk. A cselekmény kicsit más a megszokotthoz képest, mert kedvenc (vagy nem) boltkórosunk egy régi családi titok – és apja – nyomába ered az Egyesült Államokban – ha már úgyis ott van. Mi több, anyja és annak lejobb barátnője is vele tart, sőt legjobb barátnője Suze is, mert az ő férje viszont Becky apjával van és együtt próbálják kibogozni mi is történik tulajdonképpen. Egy egészészen rendes, lakókocsis családi utazás kerekedik ki belőle, mely természetesen nem nélkülözi a kalandokat sem.

Abban is más ez a rész, hogy a boltkóros Becky képletesen hamut szór fejére és beismeri, hogy rosszul bánt Suze-zal, legjobb barátnőjével, leszámol régi riválisával, Aliciával, sőt megjavul. Sok-sok év harácsolás és féktelen vásárlás után Becky Brandon eljut arra a szintre, mikor ugyan továbbra is vásárol, de mértékkel.

Természetesen jó, hogy magyar nyelven is elérhető a sorozat valamennyi része, mert bármennyire is nem kedveltem az utolsó kettőt, ha nem olvasom el, akkor hiányérzetem lett volna, hogy mi van ha azokban van valami nagy durranás, ha valamennyi közül a legjobbak, legszórakoztatóbbak. Természetesen elolvashattam volna angol nyelven is, de az az igazság, hogy mostanában egyre ritkábban veszem rá magam, hogy angolul olvassak.

Én személy szerint örülök, hogy vége a sorozatnak (legalábbis egyelőre), mert valahogy már nem hozta az első részek szeleburdi Becky-jét. Nem azt mondom, hogy most nem követ el őrültségeket, csak valahogy már nem volt az igazi. S a befejezés is kicsit erőltetett volt, mikor is csak úgy, annyi év után megvilágosodik és felhagy azzal, amihez a legjobban éretett: a vásárlással, jelezve azt, hogy akkor most felnőtt, megkomolyodott. Boltkórossága nélkül Becky Bloomwood-Brandon már nem az igazi, de természetesen az ízlések és a pofonok…

Egyébként az első rész(ek)ből film is készült, olyan elamerikainizált hollywoodi katyvasz, ami nyomokban még hasonlít is az eredeti történetre. Egyszer meg lehet nézni, de ha nem akarsz öt-tízpercenként felkiáltani, hogy a könyvben ez másképp volt, akkor ne tedd. De ugye ez is ízlés kérdése...

A sorozat részei:

1. Egy boltkóros naplója, Libri - 2015, Kelly - 2009)

2. A bóltkóros útra kel, Libri, 2015 (Pánik a plázában, Kelly, 2008)

3. A boltkóros esküvője, Libri, 2016 (A boltkóros férjhez megy, Kelly, 2009)

4. A boltkóros és a tesója, Libri - 2016, Kelly - 2010

5. A boltkóros babát vár, Kelly, 2010

6. A pöttöm bóltkóros, Kelly, 2011

7. A boltkóros Hollywoodban, Libri, 2016

Sophie Jackson - Egy őrült pillanat

Egy font hús 2.5

Kat Lane soha nem hitte volna, hogy beleszeret egy börtöntöltelékbe. Ám a sors útjai kifürkészhetetlenek. Most, immár Carter párjaként, az esküvőre készülődik.

Carter egyre vívódik: képesek lesznek megbirkózni a házasság, a család és a munka nehézségeivel… és ugyanakkor életben tartani a szenvedélyt is? S vajon hogyan fogja megállni a helyét apaként ő, aki mostoha körülmények között nevelkedett?

És hogyan alakul a barátja, a drogfüggő Max sorsa, aki találkozott Grace-szel, de el is idegenítette magától a lányt. Van még reményük a közös jövőre?

Libri, 2017

Eredeti mű: Sophie Jackson – Love and Always, 2015, Fate and Forever, 2016

Nyilvánvaló, hogy ez egy kiegészítő novella, amiről azt is el bírom képzelni, hogy a könyv megjelenése előtt kihúzott részekből állt össze, de ez semmit nem von le az értékéből. Tulajdonképpen a sorozat két kiegészítő novellája egy kötetben, de mindkettő középpontjában nagyjából Carter és Kate áll, tehát nem zavaró, hogy a magyar rajongók egyben olvashatják, annak ellenére, hogy eredetileg más-más rész után következtek.

Aki ismeri a szerző Egy font hús sorozatát, az minden bizonnyal ennek a kis szösszenetnek is örül, mert ismét betekintést kaphat Carter és Kate történetébe. Őket a sorozat első, címadó részéből ismerjük és nálam az a rész vitte a pálmát. Kéretik nem félreérteni, minden rész a maga módján érdekes és kedvelhető, és más-más érzékeny témát érint a nyilvánvaló szerelmi történet mellett.

Carter és Kate párosa nálam abszolút kedvenc, mert egy olyan időszakban jött a történetük, amikor a könyvpiac telítődve volt  a “Szürke” jelenség ilyen-olyan variánsával, amikoris adott volt a lelki traumákat cipelő dögös milliomos és az átlagos, de annál tehetségesebb leányzó, kapcsolatukat pedig a statisztikai áltagtól eltérő szexuális preferenciák jelelmezték. Az Egy font hús és szereplői semmiben sem hasonlítottak a sablonhoz, tehát kész felüdülést jelentettek.

Senkinek nem kell elmesélnem kicsoda Carter és Kate, a sorozat kedvelői minden bizonnyal nálam is jobban tudják.

Az első részben az eljegyzési partira vagyunk hivatalosak, ahol a bordogságtól szárnyaló házasulandókra csupán Kate anyja ereget sötét fellegeket, ugyanis a mélységesen hagyománytisztelő és tehetős hölgy nehezményezi, hogy Carter nem tőle kérte meg lánya kezét. Ez azért fura a 21. században, különösen, hogy Kate független, felnőtt nő, akinek nincs szüksége engedélyre senkitől. Én ezt úgy értelmeztem, hogy inkább azt nehezményezte, hogy egy ilyen fontos dologban nem kérték áldását a frigyre, nem kérték véleményét és emiatt kissé kivülállónak érezhette magát. De ez egy személyes vélemény, akár tévedhetek is, mert ugye Kate anyja nem egy mimóza-lelkületű nőszemély.

Miután túl vagyunk az eljegyzés bejelentésén, a partin, a barátok ugratásain és némi pikáns, lepedőszaggató összebújáson, a folytatásban európai nászútjukra is elkísérhetjük hőseinket, ami rendben is van, csak nekem erre nem igazán volt ígényem. De nászút előtt még egy szösszenetnyi ízelítők kapunk Max és Grace sorsának alakulásából is, mert miért ne? Talán jobb lett volna ezt a sorozat harmadik része előtt megjelentetni, mert a Rileyra tett utalások inkább felvezetik a következő részt, mint kiegészítik azt.

Természetesen nagyon jó volt ismét találkozni a kedvenceimmel és a történet remekül fel is dobta üres estémet, csak kevés volt. Kedvelem a szerző stílusát, azt, ahogy finom humorral elveszi a dolgok élét. Nagyon szeretnék más Sophie Jackson könyvet is olvasni, de erre ki tudja mennyit kell várni. S az ízlések, meg a pofonok…

A sorozat részei a Libri kiadónak köszönhetően:

1. Egy font hús, 2016

A Pound of Flesh

2. Egy csepp remény, 2016

An Ounce of Hope

3. Egy lépés feléd, 2017

A Measure of Love