2018. március 24., szombat

Audrey Carlan - Calendar Girl - Október - November - December


Calendar Girl 4 (vagy 10-11-12 – kinek hogy tetszik)



Mia Saunders tizenkét hónapos utazása Hollywoodba, New York Citybe és végül Aspenbe repíti. 
Októberben Mia új életet kezd, és egy híres, naponta jelentkező tévéműsorban lesz háziasszonya az Élő Szépség betétnek. Párja még a fogság utóhatásaival küzd, de szerencsére közös erővel leküzdik a démonokat. 
Ezután New Yorkba utazik, ahol a háláról forgat. Minden álma valóra válni látszik… kivéve egyet.


Libri – Insomnia könyvek, 2017
Eredeti mű: Audrey Carlan – Calendar Girl 4, Waterhouse Press, 2016


Az előző három rész ismeretében nem állt szándékomban elolvasni a könyvet és hosszú hónapokon át ellen is álltam. Most viszont elővakartam, mert semmilyen komolyabb történet nem kötött le, ezen nem kell gondolkozni, s ha ezt is félredobom, nem kár érte. Meg aztán az ember lánya mindig reménykedik, hogy hátha ez jobb lesz, befejező rész, satöbbi.
Ugye itt van a hősnő, Mia Saunders, aki olyan szép és okos, hogy hozzá foghatót nem hordott hátán a golyó, mindenki őt akarja, szexuálisan és másképp is, ő az a zseniális személy, aki mindenkinek a gondját-baját meg tudja oldani, mert ugye más mindenki kretén. Azt a negyedik rész olvasása után sem értettem meg, ha ő ennyire hiper-szuper és okos, akkor miért kellett eszkortlánynak állnia, hogy apja szerencsejáték adósságát kifizesse? Mert a sorozat ismerői már tudják, hogy Mia nagynénje eszkortszolgáltatásokat biztosító cégénél vállal munkát azért, hogy a milliós összeget kifizesse. Egy hónap + egy pasi = sok pénz.
Nincs azzal semmi baj, ha valaki eszkortként keresi meg a pénzt, és sehol nem írja azt, hogy az eszkortok egyenlőek lennének a prostituáltakkal, hiszen Miának sem kellene az egytől egyig dögös és tehetős ügyfeleivel szexuális kapcsolatot teremtenie, mégis megteszi. Egyrészt azért, mert ez plusz százalékot jelent a havi “bérleti díjára”, másrészt azért, mert nifomániás. Már az első ügyfélbe beleszeret, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a továbbiak nagy részével is szexeljen. Mert ő becsületes munkával akarja megszerezni a pénzt. Sőt, mikor eddig ismeretlen bátyja előkerül és kifizeti a tartozást, akkor sem áll le, mert ugye szerződése van.
Ne érts félre, nincs semmi gond azzal, ha valaki prostituált. Vannak akiket kényszerítettek erre – és ez baj –, s vannak viszont olyanok is, mint akinek a szerepében Mia tetszeleg, akik élvezeből csinálják, mert legyünk őszinték: Mia élvezi azt az imádatot, amivel feléje fordulnak. Szóval semmi gond, csak akkor fogadja el, hogy ha pénzért nyújt szexuális szolgáltatásokat, akkor prostituált és ne sértődjön meg, ha alkalmanként úgy is viselkednek vele.
Ami a löketet adta, hogy végül mégiscsak kézbe vegyem ezt a könyvet az volt, hogy végre eltörlődött az adósság, Miának nem kell eszkortként dolgoznia és ráadásul ott van szerelme, Wes, aki egyben első kliense is volt. Gondoltam nem lesz egyik pasi ágyából a másikba való vándolás… tulajdonképpen nem is tudtam mire vártam, mert a történet egészének nincsen más témája Mia Saunders szépségének és zsenialitásának kihangsúlyozásán kívül. 
Ebben az utolsó részben hősnőnk beköltözik szerelme villájába, mi több, közönséges barátnőjét is odaköltözteti a vendégházba, aki maori szeretőjét is magával hozza, mert miért ne, ha lehet. És Mia  természetesen megoldja Wes poszttraumatikus stressz szindróma okozta problémáit is, természetesen szexszel. 
  Ugye arra mindenki emlékszik, hogy a tehetős hollywoodi forgatókönyvírót valahol a világban egy forgatás alkalmával elrabolták és megkínozták? Senki nem talál gyógyírt a sebeire csak Mia. S azt nem értem, ha a PTS-t tömény dugással gyógyítják, akkor az a sok pszichológus és pszichiáter miért tanul keményen annyi éven keresztül, hogy diplomát szerezzen? Ez nem az első történet, amelyben olyan pszichológiai mélységekbe veszlődik el egy-egy szerző, amelyekről fogalma sincs, de milyen jól mutat leírva. Komolyan, most már minden önjelölt írópalánta a szerzői szabadság nevében szaktekintélynek képzeli magát?
Visszatérve a történetre, hát Miáról kiderül, hogy egész élete hazugság és félrevezetés volt, de természetesen ott a boldog végkifejlet, a nagy családi összeborulás, meg minden. A szinte mindenre kiterjedő boldog végkifejlet és rózsaszín köd a giccs határait feszegette.
Kárbaveszett idő volt, amit erre a sorozatra áldoztam. Senkit nem hibáztatok érte, mert saját döntés volt, hogy az első rész után mégiscsak megnézem miről szólnak a folytatások. Ez nem az a fajta szórakoztató irodalom, amit kedvelek, és nem a benne levő erotika miatt mondom ezt, hanem a köré szőtt minimális történet miatt, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni, ha a szerző nem csupán arra koncentrál, hogy a főhősnő szépségét, nagyságát és pótolhatatlanságát hangsúlyozza. Ezzel azt érte el, hogy Mia Saunders az a fajta hősnő lett, akinek minden realitást mellőző tökéletességétől az ember lánya pszichoszomatikus viszketegséget kap.
Audrey Carlan, mint szerző, nálam megbukott. Kapott négy esélyt (ennyi részből áll jelen sorozata), többé egyetlen írásával sem hoz kísértésbe, s angol nyelven bizony van neki bőven. De ez téged ne befolyásoljon. Ha szereted az egyszerű történeteket, melyeken nem kell gondolkozni és megrázó élményeket sem ad, az olyanokat, melyekben az elemi erotikán van a hangsúly, akkor ez a te könyved, te sorozatod, mert nem vagyunk egyformák, s az ízlések, meg a pofonok…


 A sorozat előző, magyar nyelvű részei a Libri Kiadótól: