Madeline Hunter - A szélhámos szerető

Fairbourne kvartett 3

Kémkedik-e a franciáknak Marielle Lyon, vagy sem? – Kendale vikomtja már jó ideje szeretné ezt megtudni. A választ bárki felfedezheti Madeline Hunter újabb történetében, mely a General Press Kiadó által megjelentetett Fairbourne-kvartett harmadik része.

Ezzel a történettel indul újabb turnéra a Blogturné Klub négy bloggere, és őket követve versenybe lehet szállni a könyv egy példányáért.

Gavin ​Norwood, Kendale vikomtja, az egykori bátor katona nem hagyta volna ott a sereget, ha egy szörnyű családi tragédia nem kényszeríti erre. A megannyi csatát megjárt férfi mindenkinél jobban tudja: egyetlen franciában sem szabad megbízni. Egy francia asszonyban pedig különösképp nem. Társaival együtt fel is állít egy megfigyelőkből álló hálózatot, hogy leleplezze a hazája ellen ármánykodó kémeket. Így kerül a látószögébe a törékeny és titokzatos Marielle Lyon, aki Franciaországból Angliába menekült, és egy kivégzett gróf unokahúgaként mutatkozott be. Ezzel óhatatlanul felhívta magára a figyelmet, sőt szárnyra kelt a pletyka, miszerint a franciáknak kémkedik. A valódi szándékait azonban csak igen kevesen ismerik… A bosszúvágytól égő lord mindenre hajlandó, hogy célt érjen – még arra is, hogy a csábítás játékát űzze az asszonnyal. De vajon végül ki fog elcsábítani kit? A szépséges és ravasz Marielle a lordot, vagy a sármos, délceg vikomt az asszonyt? 

A Fairbourne-kvartett harmadik részében Madeline Hunter az ármánykodás, a szenvedély és a szerelem kanyargós útjain vezeti végig a szereplőit, akik az igazság és önnön boldogságuk keresése közben kénytelenek lesznek ráébredni: sokszor nem minden az, aminek látszik.

General Press, 2018

Eredeti cím: The Counterfeit Mistress, 2013

Megrendelhető

Kvaretett, úgy mint négy részből álló sorozat. Dícséretes módon ennyiből is áll minden további kiegészítő novella és folytatások nélkül, ami lassan a szokatlan ketegóriába esik, hiszen azok, akik sokat olvasnak tisztában vannak az aktuális trenddel, amikor a siker mámora előhozza a folytatás folytatásának folytatását, és ez nem mindig örömteli esemény az olvasó számára.

Nem vagyok a szerző rajongója, ettől függetlenül mindig szívesen olvasom írásait és a Fairbourne sorozata talán még jobban is tetszik mint az ezt megelőző Virágritkaságok.

A sorozat előző részeiben már megismerkedtünk Emma Fairbourne-nel (most Southwaite grófné) és barátnőjével, a non-konformista Lady Cassandrával, aki most már Lord Ambury felesége. A sorozat rajongóinak természetesen ismerős A szélhámos szerető hősnője is, Marielle Lyon, hiszen ő az, aki a Franciaországból menekülő arisztorkácia ékszereit diszkréten a Fairbourne aukciósházba vitte az előző részekben, anyagiakhoz juttatva ezzel honfitársait.

Marielle Lyon az a fajta nő, aki – bár egy elhunyt francia gróf unokahúgának mondja magát – nem veti meg a munkát, és az aukciósházbeli jutaléka mellett még egy nyomdának is besegít, ezzel több, hasonló helyzetben levő nőnek is munkát adva.

Csakhogy van egy másik foglalatossága is, melyet titokban űz és mellyel már réges-régen felkeltette Kendale vikomtjának figyelmét, mert a vikomt meg van győződve róla, hogy a fiatal nő a franciáknak kémkedik. Ez pedig kapitális bűn akkor, amikor Franciaország lassan a fél világgal háborúban áll és Napoleon épp hatalomra tör.

A vikomt hosszú ideje követi Marielle-t, mert mindenképpen bizonyítokot akar arra, hogy a nő a franciáknak dolgozik, mi több, arra is, hogy a pletykák igazak, és Marielle nem az akinek mondja magát. A leleplezésre személyes oka is van, hiszen mielőtt nemesi címét megörökölte volna, ő maga is a hadsereg kötelékében szolgált és bajtársait – köztük lejobb barátját is – egy francia nő árulása miatt vesztette el. A nyomozás-követés külön pikantériája az, hogy Marielle többnyire tudja, hogy követik, hiszen ezért nevezi magában Jóképű Ostoba Férfinek a vikomtot.

Ez a könyv kettejük története, mely kiszámíthatóan boldog végkifejletbe torkollik, De addig is egy szövevényes-csavaros-izgalmas cselekménnyel találja szembe magát az olvasó, mely talán egy kicsit túl volt bonyolítva az én ízlésemnek.

Mit mondhatnék a főhősökről? Egy angol nemes katonai merevsége szemben egy francia nő frivolságával. Mindketten makacsok, önfejűek, titkolózóak... és rendesen elbeszélnek az igazság mellett, különösen Marielle. Előttük csak a kitűzött cél lebeg – természetesen mindegyiküknek a sajátja – és a cél eléréséért szinte mindenre képesek. Ehhez hozzájárul az egymás iránt érzett testi vonzalom, ami némi erotikát is hoz a történetbe, diszkréten, olyan klasszikus-romantikus módon. Engem kimondottan szórakoztatott, amikor a vikomt gyorstalpaló tanfolyamon vett részt szeretőtartásból.

A történetben epizódikusan feltűnnek az előző részek szereplői is és, ha nem tévedek, felvezetődik a sorozat zárókötetének témája is, hiszen a cselekmény során többször is megjelenik Southwaite gróf szerencsejáték-függő húga, Lydia, és Penhurst hercege, aki rangját kihasználva hasznos tanácsokkal, vagy éppen értékes figyelmeztetésekkel segíti a vikomt személyes bosszúhadjáratát. Ennek a résznek magyar nyelvű megjelenésére nagy valószínűség szerint a jövő évig várnunk kell.

Kellemes olvasmány volt, annak ellenére, hogy nem kedveltem annyira, mint az előző részeket. A klasszikus-romatikus történetek és a szerző rajongóinak kötelező olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok...

A sorozat magyar nyelven is elérhető részei a General Press Kiadó gondozásában:

1. A csendestárs, 2015

The Surrender of Miss Fairbourne, 2012

2. Lady Cassandra meghódítása, 2017

The Conquest of Lady Cassandra, 2013

Mivel Kendale vikomt lételeme a nyomozás, játékunk is ehhez a foglalatossághoz kapcsolódik. A blogturné minden állomásán  a filmvászon egy-egy híres  nyomozójának fotóját találjátok. A feladat egyszerű: a Rafflecopter megfelelő dobozába írjátok be a karakter nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

08.15 - Betonka szerint a világ…

08.17 - Kristina blogja

08.19 - Dreamworld

08.21 - Insanelife

Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows - Lady Jane

Lady Jane 1

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg három sikeres young adult szerző Brodi Ashton, Cynthia Hand, Jodi Meadows közös regényét Lady Jane címmel. Valós történelmi személyekkel kalandozhatunk ebben az alternatív valóságban Anglia trónjáért folyó cselszövések közepette.  Nyolc bloggerünk mutatja be ezt a humorban bővelkedő regényt, ahol mindennapos az emberek alakváltása a legkülönbözőbb lényekké. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt… 

Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is. 

A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

Maxim, 2018

Eredeti mű: Cyntia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows – My Lady Jane, 2016

Megrendelhető                Beleolvasó

Őszintén bevallom, hogy amikor felmerült ennek a turnénak az ötlete én benéztem a könyvet.  Egyszerűen összetévesztettem egy másik, azonos című írással, melynek főszereplője természetesen ugyanaz a Lady Jane.

Azt is be kell vallanom, hogy még soha nem olvastam olyan könyvet, amelynek több szerzője is lett volna – kivéve természetesen a szakkönyvek, de azok ugye nem tartoznak ide. A szerzők közül is csupán Cynthia Hand neve csengett ismerősen.

A címben szereplő Lady Jane valójában létezett, csak kevésbé ismert a mi tájainkon, hiszen nem volt olyan fontos szereplője a 16. századi angol történelemnek, bár aki valaha is a szigetország királynője volt, az megér legalább egy bekezdést.

A szerzők az előszóban hívták fel a figyelmet arra, hogy a történet egy valós tényből indul s ők maguk alakították át saját ízlésük szerint. Ez vett rá, hogy kis guglizást végezzek, s lám, Lady Jane Grey valóban létezett, tizenévesen összesen kilenc! napig Anglia királynője és valójában Sir Guilford Dudley felesége volt. Ígéretes királynői karrierje a Towerben végződött, ahol szó szerint elvesztette a koronát tartó testrészét. Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, ez bizony elég gyakran megtörtént a Towerben, és több vezető sorsa pecsételődött meg ott, mint a harctéren.

Ennek a Lady Jane-nek a történetét karolta fel a három írónő és alakította át egy nagyon szórakoztató, ifjúságnak szóló történetté, melyeket bőven megtűzdelt fantasy elemekkel is. Mondhatni kijavították azt, amit a történelem elrontott.

A fantasy elemeken az alkalváltást kell érteni és ne gondoljon senki vérfarkasokra, sárkányokra, meg ki tudja még mire, a történet szereplői egyszerűen állítokká változnak át. Természetesen nem mind, hanem csupán egy csoport rendelkezik ezzel a különleges képességgel. Ők az E∂ianok – ejtsd ethyánnak. Maga a hősnőnk is ehhez a csoporthoz tartozik, hiszen mikor úri kedve úgy diktálja, akkor egyszerűen vadászgörénnyé változik.

A szerzők által megalkotott történetben Jane, az épp uralkodó Edward rokona. S mivel Edward sajnálatos módon a betegségével foglalkozik s nem igazán az uralkodással, még hamarosan bekövetkező halála előtt el szeretné rendezni rokona sorsát. Abban a korban és Lady Jane poziciójában a lányoknak egyetlen lehetetősége volt: jól férjhezmenni. Ez természetesen azt jelentette, hogy a férfirokon kiválasztotta a számára megfelelő férjet, ami a család számára politikai támogatottságot is jelentett, nemcsak anyagit, a leányzó pedig vígan s dalolva beleegyezett, mert nem volt más választása.

Ez történik Jane-nel is, mikor Edward – aki mellesleg szintén E∂ian és vörös vércsévé tud változni – hozzáadja “Lord Guildfordhoz vagy Gilfordhoz vagy Gifford-isten-tudja-kicsodához”. Az illető úr meglehetősen jóképű és rendesen meg is dobogtatja Jane szívét, csupán egyetlen apró hibája van: nappal közönséges ló és csak éjszaka változik emberré.

Nagyon szórakoztató történet, mely terjedelme ellenére (500 oldal) nagyon könnyen olvasható és egy szikrát sem unalmas, mert minden van benne: kaland, szerelem, alakváltók, szerethető szereplők, csipetnyi valóság és trónviszályok, hiszen a történelem során Anglia trónja úgy vonzotta a viszályokat, mint a méz a legyet. 

Teljesen más volt, mint amire vártam, s ezt kéretik jó értelemben venni, tehát nem is baj, hogy eredetileg teljesen más könyvre gondoltam. Ez egy tündérmese volt, tündérek helyett E∂ianokkal, fergeteges humorral és remek szöveggel, ami néha hangosan megnevettetett. S a történetnek még nincs vége, hiszen a szerzők további két kötetet is terveznek, a második angol nyelvű megjelenése 2018-ra tervezett.

Ez első sorban egy ifjúságnak szóló történet, de korhatár nélkül olvasható, s természetesen ízlések és pofonok...

“Figyeljenek jól! Lecsippentettünk apróbb részleteket. Teljesen átrendeztünk jelentősebbeket. Néhány nevet megváltoztattunk az ártatlanok (és nem olyan ártatlanok) védelmében, vagy csak azért, mert egy nevet szörnyűnek találtunk, és jobban tetszett egy másik. Hozzáadtunk egy csipetnyi varázslatot, hogy érdekesebbé tegyük a dolgot. Szóval, tényleg bármi megtörténhet.

Úgy gondoljuk hát, hogy Jane történetének így kellett volna alakulnia”

 (Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows - Lady Jane, Maxim, 2018)

A regény főbb szereplői E∂ianek, azaz alakváltók. A kiemelt betűket összeolvasva kapjátok meg a megoldást, ami a szereplő nevét és az állati alakját adja ki. Pl: Pet - kutya   A megfejtéseket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

03.19 Kelly és Lupi olvas

03.21 Betonka szerint a világ...

03.23 Könyvvilág

03.25 Dreamworld

03.27 Kristinablogja

03.29 Szembetűnő

03.31 CBooks

04.02 Deszy könyvajánlója

Kate Morton - A tóparti ház

„Ilyen ​az élet. A lehetőség ajtaja meg-megnyílik és le-lezárul, ahogy az ember vakon tapogatózik az útján.”

1933 nyara: az Edevane család ragyogó vidéki háza, Loeanneth készen áll a várva várt Szent Iván-éji estélyre. A tizenhat éves Alice, a szárnyait bontogató író talán mindenki másnál izgatottabb. Nemcsak mert végre kiötölte, mi legyen a váratlan csavar első regényében, hanem azért is, mert reménytelenül beleszeretett valakibe, akibe nem lett volna szabad. Ám mire Loeanneth órái elütik az éjfélt, amikor a tűzijáték csillogó fénye beragyogja az éjszakát, a családot súlyos veszteség éri, melynek hatására örökre elhagyják a birtokot. 

Hetven év múltán Sadie Sparrow nyomozó kényszerű szabadságát tölti Cornwallban egy kínos munkahelyi vizsgálat miatt, amelynek lezárultával talán még elbocsátás is várhat rá. Nagyapja vidéki házában unatkozik, igyekszik zavaros ügyeiről elterelni a figyelmét, amikor egy nap elhagyott házra bukkan, ahol mintha megállt volna az idő. Sadie megtudja, hogy a birtok története sötét tragédiával terhes, és hogy a lakók a szomorú esetet követően végleg elköltöztek. 

Elegáns londoni otthona dolgozószobájában az idős Alice Edevane éppoly precízen eltervezett életet él, mint amilyen történeteket rendkívül sikeres krimijeiben megír. Mígnem egy nap felbukkan egy fiatal rendőrnyomozó, aki kutakodni kezd a családja múltjában, hogy kibogozza mindazokat a szövevényes titkokat, melyeket Alice egész életében igyekezett mélyen magába zárni.

Legújabb regényében, A tóparti házban Kate Morton ismét lenyűgöző mozaikkal kápráztatja el olvasóit. Letagadott és kilesett titkok, hűség és halálig megtartott ígéretek, a háború következményei mind-mind súlyosan nehezednek egy család életére, és előbb-utóbb tönkreteszik a látszólagos idillt. Vajon a hallgatás megtörése, a rejtélyek feltárása megoldáshoz, megnyugváshoz vezet?

Cartaphilus, 2016

Eredeti mű: Kate Morton – The Lake House, 2015

Első könyvem a szerzőtől, de az már biztos, hogy nem az utolsó. Sajnos ezt a könyvet is szinte egy évig tologattam – ehhez első sorban a terjedelme járult hozzá, hiszen több mint ötszáz oldal –, míg végül rászántam magam az olvasásra. És nagyon jól tettem.

Egyszerre több történetet is kapunk. Az egyik Edevanék története a múlt századból, majd ugrunk egy nagyot, egészen 2003-ig és megismerkedünk Sadie Sparrow nyomozóval és az ő történetével is, bár Sadie múltján nincs olyan nagy hangsúly, mint az Edevane családon.

Az 1930-as évek vidéki Angliája, Loeanneth. Itt élnek Edevane-ék, a szülők és négy gyermekük: az esküvőjére készülő Deborah, az írói álmokat dédelgető, a kamasz korból kifele kacsintgató Alice, a vadóc Clemmie, aki felér három fiúval is. És Theo baba, a család várva várt fiúgyermeke, akinek érkezésére már senki nem számított.

A család meglehetősen visszavonult életvitelt folytat, csupán évente egyszer rendeznek nagy összejövetelt: a Szent Iván-éji estélyt. Ez családi hagyomány, ezt mindenki várja.

1933 Szent Ivan-éji estélye örökre megváltoztatja az Edevane család életét. A báli forgatag idején eltűnik a család egyetlen fiúgyermeke, a tizenegy hónapos Theo baba, és hiányát csupán másnap reggel veszik észre.

A keresés és a rendőrségi nyomozás semmilyen eredményt nem hoz. Semmilyen nyomot nem találnak. Senki nem tudja ki vihette el a gyermeket, hogy magától elkóborolt-e, baleset áldozata lett-e, vagy ami még rosszabb, valaki megölte? S ez történik egy évvel a világszerte nagy port felkavaró amerikai Lindbergh-bébi elrablása után. A hatóságok hajlamosak azt feltételezni, hogy valaki szándékosan vitte el a gyermeket, hogy majd váltságdíjat követeljenek a tehetős családtól. Csakhogy a napok telnek és senki nem követel semmit. És senki nem látott semmit.

Hetven évvel később Sadie Sparrow nyomozót parkolópályára teszik, mert főnökeinek nem tetsző információkat szolgáltatott ki a sajtónak egy zavaros rendőrségi üggyel kapcsolatban. Családja nincs, a négy hetes kényszerpihenőt egyetlen élő rokona, nagyapja házában szándékszik eltölteni. És egy reggeli futás alkalmával teljesen véletlenül rábukkan Loennethre, a házra az elvadult kert közepén. Mivel gyermekkora óta imádja a rejtélyeket, természetesen felkelti érdeklődését a ház, a család és a sok évvel korábban történt és mindmáig megoldatlan eset: Theo eltűnése.

Az Edevane családból csupán ketten vannak még életben: a volt politikusfeleség Deborah, és Alice, a világszerte ismert krimiíró. Sadie pedig Alice-hez fordul további információkért.

Remekül megszerkesztett mű. A szerző pontosan tudja mikor kell abbahagynia a jelen történéseit, hogy ismét a múltba vigyen minket, a harmincas évekbe, vagy még korábbanra, az első világháború idejére. Lépésről lépésre ismered meg Edevane-ok generációinak történetét és minden egyes alkalommal, minden szereplő hozzátesz egy kicsit a történethez. Csupán valami apróságot, de az az apróság elég ahhoz, hogy megváltoztassa azt az elméletet, amit mindenki magában építget arról, hogy mi is történt azon az éjszakán, hogy a kisbabát megölték-e vagy véletlen baleset volt, amit titkolni próbálnak, hogy talán valaki elvitte mert kellett egy gyermek. Számtalan elméletet fel lehet állítani olvasás közben és mikor már azt éreztem, hogy ez lesz a befutó, jött egy újabb információ, ami gyökeresen megváltoztatott mindent.

Nem találtam ki mi történt. Egy adott ponton volt némi sejtésem, de rögtön el is hessegettem, mert nem hittem, hogy lehetséges lenne mindaz, amit feltételeztem.

Első sorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a családregényeket és a rejtélyeket. Ők egy szikrát sem fognak unatkozni. Egy kicsit sem unalmas, annak ellenére, hogy nem egy  pörgős cselelekményű történet. Én nagyon kedveltem, de természetesen ízlések és pofonok...

Sylvia Day - Hét év vágyakozás

„…kegyetlenül ​érzéki…” Booklist

Minél tovább kell ellenállni…

Hét évvel korábban, menyegzőjének előestéjén a nemes Lady Jessica Sheffield olyan bujaságnak volt tanúja, amit egy ártatlan kisasszony elképzelni sem tudna. Megdöbbent, de furcsamód izgatta is a dolog, mégis hallgatott a botrányos Alistair Caulfieldről, és férjhez ment, ahogy illett. De házasságának komor, egyhangú évei alatt Caulfield emléke vele maradt, és tiltott álmokban kísértette…

… annál édesebb a jutalom

Alistair egészen Nyugat-Indiáig menekült a szenvedélyes tekintetű, prűd elsőbálozó kisasszony kísértése elől. Sikeres kereskedő lett, és már nem sokban hasonlít a hajdani, féktelen ifjoncra, akit Jessica ismert. De amikor a nemrég megözvegyült nő Alistair hajójára száll, hogy átkeljen az Atlanti-óceánon, a hétévnyi megtagadott mámor útjába semmi más nem áll, mint néhány réteg selyem… és a bizonyosság, hogy mindketten megégnek, ha engednek a csábításnak.

Sylvia Day a New York Times és az USA Today bestseller írója, könyvei nemzetközi bestseller listákat is vezettek. Több mint 20 díjnyertes könyve jelent meg, több mint 40 országban. 28 országban vált bestseller íróvá, könyveit több tízmillió példányban adták ki.

Álomgyár, 2017

Eredeti mű: Syvia Day – Seven Years to Sin, Kensington, 2011

Alig néhány hónap leforgása alatt az Álomgyár Kiadó Sylvia Day második klasszikus romantikus regényével is megörvendeztette a szerző és a műfaj rajongóit. Akárcsak a júliusban megjelent Idegen a férjem című kötet, ez is önálló történet, nincs hozzá előzmény, folytatás, de még kiegészítő novella sem.

Prológussal indítunk: esküvője előtti napon a csodaszép (mert hogy is lehetne másképp) Lady Jessica, húga (Hester) társaságában szemét legelteti a gyepen birkózó férfiakon, Alistair Caulfielden és barátján Michael Sinclairen, aki egyben Jessica jövendőbeli sógora is.  S este , kutyasétáltatás közben – mert ugye a kisasszonynak van egy ölebe is – rajtakapja az ördögien vonzó (mert ez sem lehet másképp) Alistair Caulfieldet amint egy másik főrend feleségével, intim légyott keretén belül döngeti az erdei pavilon falait. Mi több, a férfi is észreveszi őt, tehát kialakul egy kissé perverz szituáció: a Lady kukkol, a férfi pedig vele táplálja szexuális vágyát, miközben anyagi juttatásért részesíti érzéki örömökbe a nála jóval idősebb nőt.

A történet innen hét évet ugrik, és Lady Jessica már egy éve özvegy, a jó Tarley grófot a tüdőbaj segítette át a másvilágra és öccse, Michael viseli a címet. Alistair Caulfield pedig visszatér jamaicai önkéntes száműzetéséből.

Lady Jessicáról tudni kell, hogy bár egy főrend lánya, nagyon kerserves gyermekkor áll mögötte, hiszen apja, Hadley márki meglehetősen erőszakos ember volt és gyakran verte gyermekeit maradandó nyomokat hagyva rajtuk. Ezért a Sheffield kiasszonyok, Jessica és Hester, irtóznak az erőszak bármilyen formájától. Alistair Caulfield pedig egy herceg negyedik fia, az aranyifjú, hiszen a kor nemesi családaiban minden fiúgyermeknek megvolt a maga, születése által jól meghatározott szerepe: az első fiú az örökös, a következőket katonai és egyházi pályára szánják. Alistair negyedikként mindezt megúszta és boldogan élte a léha aranyifjak (néha selyemfiú) életét, amivel – és nemcsak – kiváltotta hercegi atyja nemtetszését. A történet idején már gazdag kereskedő – újabb szálka a herceg szemében, hiszen a kor szellemének megfelelően egy nemesi leszármazott eladósodhat, eladhatja lelkét az ördögnek, pénzért házasodhat, de dolgoznia akkor sem illik. Hogy a hercegi atya mi mindenért utálja és bünteti feltűnő mellőzéssel negyedik csemetéjét, az majd kiderül a történet során.

Kiszámíthatóan az özvegy és gyermektelen Lady Jessica és Alistair Caulfield egymásratalál egy hosszú, Jamaicára tartó hajóúton, hiszen dühöng közöttük a vágy. De ez nem jelenti azt, hogy a boldog végkifejletig zökkenőmentes lesz az út, mert azért tartogat a történet egy-két meglepetést is. 

Miért pont Jamaicára? Mert a Lady ott örökölt egy cukornád-ültetvény és azt szeretné szemrevételezni. Ami azt illeti ez a része meglehetősen vontatott volt, az erotikus jeleneteken és egymás megismerésén kívül nem igazán történik semmi. Még a jamaicai tartózkodás és az ültetvényhez kapcsolódó tárgyalások is nagyon felületesen vannak jelen a történetben, a hangsúly a két főhős kapcsolatán van.

Akárcsak a szerző előző klasszikus romantikusában (Idegen a férjem), a történet itt is két szálon fut, hiszen a főhősök mellett megismerjük a kisebbik Sheffield lány, Hester (mostanra már Lady Regmond) és Michael, az új Tarley gróf szerelmének történetét is. És azt is, hogy nem minden klasszikus romantikus történet egyenlő a tündérmesével, ugyanis Hester boldogtalan házasságban él egy olyan férfivel, aki az alkohol hatására féktelenül agresszívvé válik. Ez a szála a történetnek most is érdekesebb és pörgősebb volt, mint a főhősők hosszan tartó, erotikával és lelkizéssel jól megspékelt egymás kerülgetése.

Ez egy erotikus történet, tehát azoknak ajánlott akik szeretik a szórakoztató irodalom ezen fajtáját. Sok szereplő, sok bonyodalom és felületesen érintett olyan, mindig aktuális témák, mint a gyermekbántalmazás és az alkoholizmus hatására elkövetett házastársak közötti bántalmazás. Magától értetődik, hogy a végére minden megoldódik, mindenki megtalálja a számítását és a boldogságát.

Annak ellenére, hogy helyenként nagyon vontatott, nem mondanám, hogy rossz volt, de nekem egyszerolvasós marad. És természetesen azok az  ízlések meg a pofonok…

Hóvégi klasszikus: Charlotte Brontë - Jane Eyre

Ez egy abszolút szubjektív írás, nem értékelés, nem kritika, csupán egy elfogult vélemény egy kedvencről, mellőzve minden szabályt és klisét, amit ilyenkor elvárnak az ember lányától.

Brontë kisasszony maradandót alkotott, hiszen romantikus párosban a Jane Eyre főhősei méltón veszik fel a versenyt Jane Austen sokat emlegetett Büszkeség és balítélet című könyvének Elizabeth Bennet-Fitzwillian Darcy párosával. Hogy mennyire volt hatással a szerzőre Jane Austen munkássága, nem tudom, nem olvastam utána, de valószínűleg ismerte írásait, hiszen a 19. század nem bővelkedett női alkotókban. Mellesleg Brontë szinte fél évszázaddal Austen után kezdett írni.

Nem véletlenül említettem Jane Austen nevét Charlotte Brontëval kapcsolatban, hiszen azon túl, hogy mindketten a romantikus műfajban alkottak a 19. században, még van egy közös pontjuk: mindketten vidéki paplányok és népes családból származnak. S mindketten fiatalon haltak meg. Viszont, míg az Austen családban csupán Jane volt az akinek írói próbálkozásai sikert arattak, a Brontë nővérek közül háromnak is megadatott ez a dicsősség, Charlotte mellett Anne és Emily könyvei is mai napig ismertek.

Jane Eyre. Így hívják a történet női hősét. Árva gyerek akit egy emberi érzésekre képtelen nagynéni nevel, majd árvaházba küld. Meg kell a szívnek szakadni, de talán ez volt az egyetlen jó, amit az anyátlan-apátlan árvával valaha is tett, hiszen ennek köszönhetően tud később Jane nevelőnőként elhelyezkedni a Rochester-házban. S ekkor kezdődik az igazi kaland, hiszen a Rochester-ház – ami tulajdonképpen egy kastély – tele van titkokkal és furcsa lakókkal. Maga a ház ura is fura, titokzatos és kicsit sem jóképű:

“Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség.”

Maga Jane sem szép, s ez az amit nem tudtam soha megérteni. Ha valaki nem felelt meg a kor szépségideáljának – bármilyen is legyen az – azt csúnyának bélyegezték, kiváltképpen ha a szépítéshez nem járult hozzá sem tekintélyes hozomány, sem hangzatos nevekből álló rokonság. Jane nem egy kényeskedő, önsajnálatban dagonyázó liba, hanem okosan és kitartóan, egészséges kiváncsiságtól hajtva próbál helyzetéből a lehető legtöbbet kihozni. Az ő történetén keresztül ismerjük meg a 19. századi elít nagy részére jellemző képmutatást és szociális érzéketlenséget.

A gazdag Rochester és a szegény nevelőnő természetesen egymásba szeret, tehát Jane egy teljesen új érzéssel találkozik, hiszen eddigi életében a szeretet szó semmilyen formájával nem találkozott. De eljutni a boldog végkifejletig nem lesz egy fáklyásmenet, hiszen a ház és a lakói titkokat rejtenek.

Természetesen a filmeseket is megihlette az alkotás, nem is egyszer. Volt már belőle tévéfilm és minisorozat is többször is, sőt opera és musical változatai is ismertek. Inspirációforrásként szolgált későbbi műveknek és több későbbi szerzőt is folytatások megírására késztetett (forrás: Wikipédia), bár ezek közül egyet sem olvastam.

Ez egy újabb könyv, ami az 1001-es listán szerepel, és amit a klasszikus irodalom és romantika kedvelőinek olvasni kellene (ha még nem tették meg), és nem csak nekik. Nem annyira romantikus mint Jane Austen, de nem is annyire nyomor-központú mint Charles Dickens.

Volt ez kötelező házi olvasmány is – nem tudom, hogy az-e még, nekem az volt, de természetesen nem akkor olvastam el, hanem felnőttként. És sosem bántam meg… de az ízlések és a pofonok…

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek… A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

Eredeti mű: Charlotte Brontë – Jane Eyre, 1847

Magyarul először 1959-ben jelent meg és azóta még huszonháromszor, utoljára 2015-ben a szegedi Lazi Kiadónál.

Rövidített és átdolgozott kiadása A lowoodi árva címmel jelent meg 1967 és 2007 között összesen hétszer

Lisa Kleypas - Botrány tavasszal

Wallflowers 5

  

Három sikertelen londoni szezon után Daisy Bowman apja félreérthetetlenül a lánya tudtára adja, muszáj férjet találnia. Azonnal! És ha Daisy nem képes megfelelő férfit fogni magának, akkor az ő választottjához kell feleségül mennie… a szívtelen és zárkózott Matthew Swifthez.

Daisy megretten. Egy Bowman sohasem ismeri el a vereségét, ezért úgy dönt, hogy mindent megtesz, hogy találjon magának valakit… bárkit… csak Matthew Swiftet ne! De nem számol Matthew vonzerejével, amely váratlanul éri… sem a férfi izzó érzékiségével, amely hamarosan olyan hevesen lángol fel, hogy egyikük sem tudja többé uralni. Daisy rájön, hogy talán éppen az a férfi válik álmai lovagjává, akit mindig is utált.

Ám abban az édes pillanatban, amikor megadja magát a sorsának, botrányos titok pattan ki… olyan titok, amely tönkrezúzhatja Matthew-t és a szenvedélyességében, ellenállhatatlanságában Daisy legvadabb képzeletét is felülmúló szerelmét.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Lisa Kleypas – Scandal in Spring, 2006

Elérkeztünk a Wallflowers sorozat soron követekező, ötödik részéhez. Megjegyzem ezt még tavalyra ígérte a kiadó, sok mással egyetemben, de dícséretes, hogy ha késve is, de megkaptuk, ellentétben más kiadókkal akik a Napot, a Holdat és a fél csillagos eget megígérik, s ígéreteik materializálódása körülbelül lapos kőhöz két hét történik meg sohanapján.

Ahogy a fülszövegből már mindenki számára világos, ez a rész Daisy, a második Bowman-lány története – Lillian Bowmanét a sorozat harmadik részében olvashattuk (Ősszel történt) és ő azóta Lady Westcliff. Daisy a férjvadász-négyesfogat utolsó hajadon tagja.

A cserfes, álmodozó Daisy Bowman, aki nemcsak amerikai származású, hanem nem is egy különleges szépség, ahogy ezt sokan igyekeznek is a tudtára adni – kezdve a saját anyjával. Daisy, aki tulajdonképpen a franciásan előkelő Marguerite nevet kapta születésekor és nővére ragasztotta rá a Daisy becenevet mikor megtudta, hogy mindkét név margarétát jelent, csak az egyik franciául, a másik pedig angolul. Az a picike Daisy Bowman, aki úgy jellemzi magát, hogy ő nem alacsony, csak függőlegesen hátrányos helyzetű, és akiről a saját apja – akinek a szemében nem pupilla van, hanem dollárjelek –, azt mondja, hogy ő a korcs az alomban. S teszi ezt csupán azért mert Daisy más mint a többi gyereke. Ezért dönt úgy, hogy felhasználja a családi szappangyártó-biznisz érdekében és jobbkeze és bizalmasa, Matthew Swift nyakába varrja.

Helyileg ismét Stony Cross Parkban vagyunk, a Westcliff család kastélyában, mint a sorozatban már annyiszor. Ez a vendégeskedés Daisy utolsó dobása, hogy valaki mást találjon magának a gethes, langaléta és visszataszító Mr. Swift helyett. Csakhogy Daisy két éve nem látta már Mr Swiftet és az a férfi aki Stony Cross Parkban megjelenik főnöke hívására már nyomokban sem hasonlít a visszataszító, gethes és langaléta Mr. Swiftre.

S ha már vendégeskedés van Stony Cross Parkban, akkor természetesen jelen van a férjvadász-négyesfogat valamennyi tagja, férjestől, gyerekestől, mert ugye Annabelle-nek már gyermeke is van.

Annak ellenére, hogy a történet során kapunk bonyodalmat, izgalmat és humort bőven, nekem ez nem tetszett annyira, mint az előző két rész történései, de ezen nem azt kell érteni, hogy nem volt jó. De, igenis szórakoztató, vicces, megható, meg minden amit akarsz és elvársz egy klasszikus romantikus történettől, de nekem az előző két rész jobban tetszett. De természetesen ízlések és pofonok…

“Amikor Swift visszatért az asztalhoz, Isabelle félig szundikált és sóhajtozott közben, szorosan a kis szájába zárva a rögtönzött jeges zacskót.

 – Ó, Mr. Swift, milyen okos ötlet! – vette vissza hálálkodva a kislányát Annabelle. – Köszönöm.

 – Mit mondott neki? – akarta tudni Lillian.

 A férfi ránézett, és udvariasan válaszolt.

 – Arra gondoltam, hogy el kell vonnom a figyelmét addig is, amíg a jég elzsibbasztja az ínyét, ezért részletesen elmagyaráztam neki az 1792-es Platánfa Egyezményt.

 – Mi volt az? – Daisy most szólalt meg először, mióta a férfi a körükben tartózkodott.

 Swift ekkor ránézett, az arca hűvös és nyugodt volt, és Daisy egy pillanatra szinte azt hitte, csak álmodta az aznap reggel történteket. De teste, idegei még őrizték a férfi testének, kemény izmainak emlékét.

 – A Platánfa Egyezmény vezetett a New York-i tőzsde megalakulásához – felelte Swift. – Azt hittem, elég informatív vagyok, de úgy tűnik, az együttműködési megállapodásnál Isabelle kisasszony elvesztette az érdeklődését.

 – Értem, addig untatta a kicsit, amíg az elaludt.

 – Hallania kellene, amikor a harminchetes tőzsdeeséshez vezető piaci erők egyensúlyhiányáról beszélek. Azt mondják, jobb, mint a laudanum.”

 (Lisa Kleypas - Botrány tavasszal, Gabo, 2017)

A sorozat előző részei a Gabo Kiadó gondozásában:

1. Nem múló varázs, 2016

Again the Magic

2. Egy nyáréjszaka titkai , 2016

Secrets of a Summer Night

3. Ősszel történt, 2016

It Happened One Autumn

4. Az ördög télen, 2016

The Devil in Winter

A sorozat utolsó kötete májusban várható, szintén a Gabo Kiadótól, sem a magyar címét, sem a borítótervet nem láttam még sehol

A Wallflower Christmas