Ez egy abszolút
szubjektív írás, nem értékelés, nem kritika, csupán egy elfogult vélemény egy
kedvencről, mellőzve minden szabályt és klisét, amit ilyenkor elvárnak az ember
lányától.
Brontë
kisasszony maradandót alkotott, hiszen romantikus párosban a Jane Eyre főhősei
méltón veszik fel a versenyt Jane Austen sokat emlegetett Büszkeség és balítélet című könyvének Elizabeth Bennet-Fitzwillian Darcy párosával. Hogy mennyire
volt hatással a szerzőre Jane Austen munkássága, nem tudom, nem olvastam utána,
de valószínűleg ismerte írásait, hiszen a 19. század nem bővelkedett női alkotókban.
Mellesleg Brontë szinte fél évszázaddal Austen után kezdett írni.
Nem véletlenül
említettem Jane Austen nevét Charlotte Brontëval kapcsolatban, hiszen azon túl,
hogy mindketten a romantikus műfajban alkottak a 19. században, még van egy
közös pontjuk: mindketten vidéki paplányok és népes családból származnak. S
mindketten fiatalon haltak meg. Viszont, míg az Austen családban csupán Jane
volt az akinek írói próbálkozásai sikert arattak, a Brontë nővérek közül
háromnak is megadatott ez a dicsősség, Charlotte mellett Anne és Emily könyvei is mai
napig ismertek.
Jane Eyre. Így
hívják a történet női hősét. Árva gyerek akit egy emberi érzésekre képtelen
nagynéni nevel, majd árvaházba küld. Meg kell a szívnek szakadni, de talán ez
volt az egyetlen jó, amit az anyátlan-apátlan árvával valaha is tett, hiszen
ennek köszönhetően tud később Jane nevelőnőként elhelyezkedni a
Rochester-házban. S ekkor kezdődik az igazi kaland, hiszen a Rochester-ház –
ami tulajdonképpen egy kastély – tele van titkokkal és furcsa lakókkal. Maga a
ház ura is fura, titokzatos és kicsit sem jóképű:
“Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki
szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a
férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség.”
Maga Jane sem
szép, s ez az amit nem tudtam soha megérteni. Ha valaki nem felelt meg a kor
szépségideáljának – bármilyen is legyen az – azt csúnyának bélyegezték,
kiváltképpen ha a szépítéshez nem járult hozzá sem tekintélyes hozomány, sem hangzatos
nevekből álló rokonság. Jane nem egy kényeskedő, önsajnálatban dagonyázó liba,
hanem okosan és kitartóan, egészséges kiváncsiságtól hajtva próbál helyzetéből a lehető legtöbbet kihozni. Az ő történetén keresztül ismerjük meg a 19. századi elít nagy részére jellemző képmutatást és szociális érzéketlenséget.
A gazdag
Rochester és a szegény nevelőnő természetesen egymásba szeret, tehát Jane egy
teljesen új érzéssel találkozik, hiszen eddigi életében a szeretet szó
semmilyen formájával nem találkozott. De eljutni a boldog végkifejletig nem
lesz egy fáklyásmenet, hiszen a ház és a lakói titkokat rejtenek.
Természetesen
a filmeseket is megihlette az alkotás, nem is egyszer. Volt már belőle tévéfilm
és minisorozat is többször is, sőt opera és musical változatai is ismertek.
Inspirációforrásként szolgált későbbi műveknek és több későbbi szerzőt is
folytatások megírására késztetett (forrás: Wikipédia), bár ezek közül egyet sem
olvastam.
Ez egy újabb könyv, ami az 1001-es listán szerepel, és amit a klasszikus irodalom és
romantika kedvelőinek olvasni kellene (ha még nem tették meg), és nem csak nekik. Nem annyira romantikus
mint Jane Austen, de nem is annyire nyomor-központú mint Charles Dickens.
Volt ez
kötelező házi olvasmány is – nem tudom, hogy az-e még, nekem az volt, de
természetesen nem akkor olvastam el, hanem felnőttként. És sosem bántam meg… de
az ízlések és a pofonok…
A regény
vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott.
Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd
beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag
birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután
kezdődnek… A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el
a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével
figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás
mögött megbúvó könyörtelen önzést.
Eredeti mű: Charlotte
Brontë – Jane Eyre, 1847
Magyarul először
1959-ben jelent meg és azóta még huszonháromszor, utoljára 2015-ben a szegedi
Lazi Kiadónál.
Rövidített és
átdolgozott kiadása A lowoodi árva
címmel jelent meg 1967 és 2007 között összesen hétszer