Amy Harmon - Arctalan szerelem

Ambrose ​​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

Twister Media, 2016

Eredeti mű: Amy Harmon – Making Faces, 2013

Nagyon szép történet… nem tökéletes, mert vannak hibái, de egy olyan valami, amit akkor kell olvasni, amikor eleged van az épp listavezető disztópiából, erotikusból vagy habos-babos bestsellerből.

Hogy miről szól? Életképek egy álmos amerikai kisváros életéből néhány ember sorsának alakulásán keresztül bemutatva.

Még az ötlet sem igazán eredeti, mert a Szépség és a Szörnyeteg meséje az alapja – ahogy a fülszöveg is írja –, csak itt a szerepek időnként felcserélődnek a főhősök között, és azon túl vannak olyan szereplők is akik egymagukban a Szépség és a Szörnyeteg, hiszen kívülről szépek, belül rothadnak. S még ott van a a Cyrano de Bergerac-motívum, hisz Fern, a főhősnő (aki csúnyának érzi magát a többi mutatós lány mellett), barátnője nevében levelez az iskola sport-sztárjával, a csodálatos Ambrose-zal. Piros pont a szerzőnek, a könyvben ugye sportolók a srácok, de szerencsére nem az amerikai foci menő fenegyerekei, hanem birkózók.

Fern, Rita, Ambrose és Bailey… körülöttük forog a történet…

Fern, a kisváros lelkészének későn született lánya. Visszahúzódó, az olvasásért él-hal, szerelmes Ambrose-ba és Bailey a legjobb barátja. Bailey, Fern unokatestvére. Életét kerekes székben tölti, mert izomsorvadásban szenved, szíve pedig Ritáért dobog. Rita, Fern barátnője, egy ideig Ambrose-zal mászkál, míg a fiú rá nem jön, hogy nem Ritával vált szerelmes üzeneteket, hanem Fernnel. Rita nagyon rossz döntéseket hoz, amik kihatással van nemcsak az ő életére… És Ambrose, aki az iskola szupersztárja – ez az egész felállás kicsit olyan Shakespeare-re vall, mindenki a másikba szerelmes. Ami azt illeti rengeteg idézet van Shakespeare-ből, tehát nem kizárt, hogy a könyv néhány ötletét a Nagy Will ihlette.

Annyi mindent lehetne mondani erről a könyvről, a szereplőről… jót is, rosszat is. Nem egy pörgős valami, álmos kisváros, álmos történések… még a tragédiákra is nyugisan reagálnak. Az egyetlen világrengető dolog ami történik az az öt frissen végzett fiú hadbavonulása és a tragédia ami csak egyiküket hozza vissza: Ambrose-t. S hogy miért álltak katonának és mentek egyenesen Irakba? Mert jó bulinak tűnt. Ilyen egyszerű.

A kedvencem Bailey volt. Tudja, hogy meg fog halni, tudja, hogy minden nap egy újabb győzelem a halál felett, mert betegsége gyógyíthatatlan, de humora és optimizmusa töretlen. A maximumot akarja kihozni a lehetőségeiből. Bakancslistát ír azokról a dolgokról amiker tapasztalni szeretne rövidke kis életében és ezek a tételek adják a könyv fejezeteinek is a címeit. – Bár ez kissé zavaros, mert nem igazán lehet tudni mikor épp kinek a bakancslistája szerint szól a történet: Bailey-é, Ferné vagy Ambrose-é…

Az elején szinte fel is adtam, mert a történet ugrált időben ide-oda és nem nézett ki többnek, mint egy újabb amerikai ifjúsági regény, amiből tizenkettő egy tucat. Örülök, hogy nem tettem meg. Vannak vontatottabb részek is a történetben, jelenetek, amelyeket talán nem kellett volna annyira részletesen megírni és az írónő valószínűleg mélyen vallásos, mert rengeteg utalás van a Teremtőre, idézetek és példabeszédek a Bibliából.

Nincs értelme nagyképű dolgokat írni… nem a legjobb könyv amit olvastam, de semmi pénzért ki nem hagytam volna. Megérintett, megmosolyogtatott, néhol meg is lepett. Gyönyörű. A lelkedhez szól. Csak ajánlani tudom.

…– Az előbb mondtam el, hogy nem tudok egyedül vécére menni. Kénytelen vagyok anyát megkérni, hogy húzza le a nadrágomat, fújja ki az orromat, dezodorozza be a hónaljamat. És ami ennél is rosszabb volt, kellett még valaki, aki a suliban segít, aki kábé mindent megcsinál helyettem. Kínos volt. Frusztráló volt. De nem volt más választásom! Semmi büszkeség nem maradt bennem, Ambrose – folytatta Bailey. – Az égvilágon semmi büszkeség. De úgy voltam vele, hogy vagy a büszkeségem, vagy az életem. Választanom kellett. És neked is választanod kell. Választhatod a büszkeséget, és itt maradhatsz, sütheted a muffinokat, amíg meg nem öregszel és el nem hízol, és teljesen el nem felejtenek az emberek. De dönthetsz úgy, hogy lemondasz a büszkeségről, és egy kevéske alázatosságért cserébe visszakapod az életedet.

(Amy Harmon – Arctalan szerelem, Twister Media, 2016)

Jojo Moyes - Miután elvesztettelek

AMIKOR EGY TÖRTÉNET VÉGET ÉR, MINDIG ELKEZDŐDIK EGY ÚJABB… 

Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk? 

Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni?
Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni – vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart, ahol azelőtt, hogy megismerte Willt.

A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nemigen tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is – hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg nem hiúsítja Lou reményeit azzal, hogy a jövőjét egészen új irányba tereli. 

Jojo Moyes világszerte óriási sikert aratott kötete, a Mielőtt megismertelek meghökkentő könyv: a főszereplő szerelmespár egyik tagja a regény végén meghal. A Miután elvesztettelek elmeséli, mihez kezd életével a magára maradt Lou. A szerző a már ismert és még ismeretlen szereplőkkel ismét lenyűgözően remek történetet alkotott, amelyben nem kíméli sem a rekeszizmunkat, sem könnycsatornáinkat.

Cartaphilus, 2016

Eredeti mű: Jojo Moyes – After You, Penguin, 2015

Ezt a könyvet el sem akartam olvasni. Az előzménye, a Mielőtt megismertelek minden idők top10-es listáján van az én olvasatomban, és annyi félresikerült, kínos folytatással találkoztam már, hogy valahogy nem akartam ismét keserű szájízzel maradni a könyv olvasása után. Tudod, az a bizonyos “Ezt most minek kellett?” érzés...

Hogy voltak-e elvárásaim a könyvvel kapcsolatban? Nem. Milyen elvárásai lehetnek bárkinek is az első könyv olvasása után? – egyébként a filmet sem néztem meg, előreláthatóan nem is fogom. – Előítéletem az volt, bőven: hogy majd nyálas lesz, lelkizős lesz, mit lehet még abból a történetből kihozni, mikor annak kész, vége… csak nem csinál már olyant, mint a szappanoperákban, amikor a közönség nyomására vissza kell hozni egy szereplőt a nézettségi index istenének hódolandó: akkor most az egész egy rossz álom volt és Will tulajdonképpen köszöni szépen jól van…

Megérte-e elolvasni? Határozottan igen.

Übereli-e a Mielőtt megismertelek-et? Nem, de felemelkedik egy majdnem azonos színvonalra, és azért csak majdnem azonos, mert ez a könyv másról szól, mint az előző. Ez Louisa továbblépésének a története, a gyógyulásé, de nem a felejtésé. S az út hosszú amíg megérti, hogy a gyógyulás, a továbblépés, az, hogy elengedi Will-t, az nem azonos a felejtéssel, nem jelenti mindannak az  elárulását amit a Will jelentett.

Ez a könyv egy olyan lány története, akinek az anyja, valamikor a múltban, dühtől, önzéstől vezérelve hozott egy szerencsétlen döntést. Egy olyan lányé, aki keresi magát, a gyökereit, aki sehol sincs otthon, aki minden “család”-nak nevezett kontsrukcióban csalódott és nemcsak a család intézményében, hanem az emberekben úgy általában, aki csak addig a szeretett/megtalált rokon, amíg senki megánszféráját nem borítja fel, amíg nem kér helyet az életükbe.

Ez a könyv az élet Will után… Traynorék élete, Clark-ék élete, de főképpen a Louisáé.

Tele-tele-tele van meglepetésekkel, egyetlen pillanatig sem untam magam, bár, mint említettem, előítéleteim voltak a könyvvel kapcsolatban. Megnevettetett, megbőgetett, meglepett…

Ezt nincs értelme osztani és szorozni, nagyképű baromságokat írni róla. Számomra ez egy brilliáns mű, annak ellenére, hogy voltak jelenetek, történések, amiket símán kihagytam volna, mert már túlzás volt, vagy egyáltalán nem volt jelentőségük a történet szempontjából. Itt nincsenek ízlések és pofonok, ezt olvasni kell!

Ha valaki nagy magasságból esik le, nem lehet kiszámítani, mi történik vele.

(Jojo Moyes – Miután elvesztettelek, Cartaphilus, 2016)

Az első könyv, ami tulajdonképpen ennek a történetnek az  előzménye - vagy ez annak a folytatása, kinek melyik megfogalmazás tetszik:
(és szándékosan nem a filmes borítót mutatom)

Mielőtt megismertelek

Cartaphilus, 2012, 2016

Me Before You, Penguin London, New York, 2012, 2016

Lucy Dillon - Elveszett kutyák, magányos szívek

Rachel, a londoni üzletasszony örökölt egy házat vidéken és hozzá egy kutyamenhelyet, pedig nem az a kimondott állatbarát, saját bevallása szerint sem. Aztán, miközben megpróbál új gazdát találni a menhely lakóinak, rájön, hogy talán a vidéki élet mégsem áll annyira távol tőle, mint gondolta. 

Natalie és Johnny hosszú ideje szeretnének gyereket, de hiába, és a kudarcra lassan rámegy a házasságuk. Vajon azzal, hogy befogadják Bertie-t, a csintalan basset houndot, aki előszeretettel fosztogatja a hűtőszekrényt és dúlja fel a házat, sikerül megmenteni a kapcsolatukat? 

Zoe volt férje egy labrador kölyköt ajándékoz két fiúknak, azaz Zoe-nak, akire a kutya gondozása marad. Zoe úgy érzi, ez már sok, ereje végén jár. Ám ekkor megismerkedik Billel, a jóképű orvossal, aki számára az ideális társ talán mégsem az, akit elképzelt magának. 

Ahogy az új kutyatulajdonosok útja keresztezi egymást, és sorsuk összefonódik, mindannyian ­sokat tanulnak a hűségről, az újrakezdésről és a feltétel nélküli szeretetről. 

„Imádtam ezt a könyvet! Szívet melengető, valóságos és szórakoztató.” – Katie Fforde

Ulpius-ház, 2013

Eredeti mű: Lucy Dillon – Lost Dogs and Lonely Hearts, 2009

Egy újabb könyv, amit olvasás előtt hosszasan tologattam és magam sem tudom miért. Ha szereted az olyan történeteket, amelyek nem kimondottan egy párról, hanem egy közösség életéről szólnak és rajongsz a kutyákért, akkor olvasd el. Jó hír, hogy nincs benne újabb, sérült lelkű dögös milliomos és zseniális, világszépe szegény lány, hanem igazi, kivárosi hús-vér emberekről szól, bármelyikünk ott lehetne a szereplők között.

Imádni éppenséggel nem imádtam, nem egy pörgős cselekményű könyv, de olvasható, elgondolkoztató és semmiképpen nem fog felzaklatni semmilyen módon. Ez a könyv emberi kapcsolatokról szól, és arról, hogy bárhol élnénk is, bizonyos dolgokra oly egyformán reagálunk.

A fülszöveg három női nevet említ: Rachel, Natalie és Zoe, igaz róluk és az életükről több szó esik, kapcsolatban is állnak egymással, hisz minden az állatmenhely körül forog, de ezen túl megismerhetsz másokat is, a tipikus angol kisvárost (inkább falunak nevezném), ahol mindenki ismer mindenkit és természetesen mindenki mindent tud a másikról, sőt feljogosítva érzi magát a véleménynyílvánításra és a beleszólásra.

Mindhárom nő a maga módján sérült, nem is valami erős egyéniségek, akik képesek lennének kiállni magukért és a maguk igazáért. Zoe-val, például, a volt férje minden esetben sikeresen feltörli a földet, mert a konfliktusokból ő jön ki vesztesen, a gyerekek szemében a férfi az isten, az anyjuk pedig a gonosz aki megtilt mindent.

Vagy Natalie.  Miért van az, ha egy párnak nem lehet gyereke, akkor természetes módon elsőként a nőt hibáztatják? Képzelj el egy ilyen kettős mércét: a férj a teszteredmények előtt jön egy ilyen szöveggel, hogy bármi is lenne az eredmény, azt nem kell túldramatizálni, attól semmmi sem változik és pont ugyanannyira fogja szeretni Zoe-t mint annak előtte. De amikor kiderül, hogy nem Zoe, hanem ő a hunyó, akkor teljesen magába fordul, depresszió kerülgeti és eljött a világvége, mert ő, a teremtés koronája, teljesen haszontalan teremtmény, hiszen még gyermeket sem képes nemzeni. Neki szabad túldramatizálni, ugye?

Rachel… hát ő egy teljesen más kategória. Többször megráztam volna, hogy ébredjen fel az önsajálatból és terelődjön már a gondolkodása egy pozitívabb síkba. S hogy ennyire negativista és határozatlan, abban az anyjának oroszlánrésze van. Az a nő egy szörnyeteg, kezdve onnan, hogy különbséget tesz a két gyermeke között, és Rachelt kevésbé szereti, mert hasonlít a nővérére, akivel szemben neki mindig is kisebbségi komplexusa volt.

Minden emberi gond és nyomor mellett azért van humor a könyvben és ezt közvetve, vagy közvetlenül a kutyák szolgáltatják, közöttük is Bertie (ha rossz fát tesz a tűzre, akkor Bertram) viszi a prímet. A nagy melák állatorvos sem szégyell a szomszédba menni egy jó kis fricskáért. Majd, ha egy könnyebb idegösszeroppanást szeretnék magamnak, akkor föltétlenül beszerzek egy ilyen jópofa basset houndot, aki leeszi a homályt is az ablakról és akkor nyomja a panaszos “arrróóóóó” üvöltést, amikor igazán semmi szükség rá. 

Nem meséltem el mindent, a fülszöveg sem, tehát van ott még történés bőven. Természetesen happy end a vége, de nem az az előre kiszámított, habos-babos vég, amiben mindenkinek minden vágya teljesül. Inkább olyan kompromisszumos happy end.

Nem mondanám, hogy kedvencem lett, nem is egy letehetetlen valami, de mindenképpen jó, olvasható és belefér egy-két nyugodt estébe. Olyan “egynek elment” kategória, de hát ízlések és pofonok... Ó, és Longhamptonba se készülj kutyanézőbe, mert ilyen nevű település nincs Anglia térképén.

Lori Nelson Spielman - Édes megbocsátás

Elég bátor vagy a megbocsátáshoz?

New Orleans csinos és fiatal tévésztárja, a népszerű műsorvezető Hannah Farr foggal-körömmel óvja a magánéletét. Erre minden oka megvan, hiszen egyrészt a város főpolgármesterével jár, másrészt pedig egy régi konfliktust követően sosem sikerült rendeznie megromlott viszonyát az édesanyjával.

Múltjának sötét titkát két évtizede őrizgeti a lelke mélyén, de ez a titok most óvatlansága miatt napvilágra kerül. Hannah a saját műsorában, a kamerák kereszttüzében mesél az édesanyjával való konfliktusáról, melynek következtében azóta nem is beszélnek egymással. A lány ezek után rajongói biztatására, barátai féltése és a pasija vádaskodásai miatt kénytelen-kelletlen nyilvános megbocsátási zarándoklatra indul.

A múlt emlékei sorra térnek vissza, és Hannah addigi megingathatatlan igazsága kibillen biztos talapzatáról. Minden ködössé, kérdésessé válik. Egyre kevésbé tudja már eldönteni, valójában kinek kell bocsánatot kérnie kitől, ám arról meg van győződve, ha nem akarja végleg elveszíteni az édesanyját és a reményt egy boldog, őszinte életre, akkor bizonyos lépéseket nem halogathat tovább. Márpedig éppen ehhez kell a legnagyobb bátorság.

Magnólia, 2015

Eredeti mű: Lori Nelson Spelman – Sweet Forgiveness, 2015

Ha azt hiszed, hogy ez egy habos-babos könnyű kis történet, akkor óriási tévedésben vagy. Bár könnyed stílusban – néha már ironikusan írja le az eseményeket, itt azért többről van szó mint a kis celeb tévés hölgyemény életéről. Miközben lassan megismerjük a szétzilált család történetét, olyan dolgok kerülnek terítékre mint válás, hogyan manipulálják a válófélben levő szülők a gyermeküket és hangolják a másik fél ellen, pedofília, hogyan helyezik a politikai érdekeket és a lászatot a párkapcsolat elé… vagy hogy mennyi aljasságra képes a látszólag tündéri kolleganő, aki tulajdonképpen felér egy halálos ellenséggel.

Nem fogok belemenni a cselekmény kitárgyalásába, mindenki utálja, ha előre lelövik a poént, mert akkor már minek elolvasni a könyvet. Viszont elmesélem mi indította el a lavinát ami Hannah életét hazavágta…

Valamikor, régen, mikor Hannah még sulis volt, egy frusztrált kis önjelölt díva osztálytársnője (nevezzük Fionának) kipecézte magának és szabályosan a földbe döngölte. Két év kiközösítés, megalázás és egyedüllét után Hannah dalolva hagyta ott az illető városkát, az sem igazán érdekelte, hogy szülei válnak, csak szabaduljon.

Sok sok évvel később ugyanez a Fiona (nappal ügyvéd, éjjel költő) kitalálja a bocsánatkérő köveket, amivel divatot teremt és életeket, karriereket, barátságokat, családokat tesz tönkre. Képzelj el egy olyan jellegű szociális hisztériát, mint nemrég az a jegesvizes kihívás: mindenki benne akart lenni. A dolog rém egyszerű veszel két követ (4-6-8-… ahány személytől bocsánatot kell kérned), beteszed egy zsákocskába és elküldöd valakinek, aki ellen valamikor valamit vétettél egy bocsánatkérő levél kíséretében, amiben elmagyarázod, hogy mi a te nagy bűnöd, szánod bánod tetted és bocsánatért esedezel. Ha az illető megbocsátása jeléül visszaküldi neked az egyik követ, akkor minden rendben van… a másik kővel pedig neki magának kell bocsánatot kérnie valakitől… ezzel zárul a Nagy Bocsánatkérő Kör – nem így hívják, saját elnevezés. Hogy ez kinek jó, majd eldöntöd te magad.

Nos, Fiona Hannah-nak is küld egy ilyen zsákocskát, és egyik dolog következik a másikból, egészen addig… nos, ezt megtudod, amikor a könyvet olvasod.

Néhány alapigazsággal mindenképpen maradsz a könyv olvasása után:

- a munkahelyen nincsenek barátok, csak munkatársak és ellenfelek, tisztelet a kivételnek

- két ember kapcsolatát csak és kizárólag ők ketten ismerik, senki más

- senki nem döntheti el  önkényesen más helyett, hogy mi jobb az illető személynek, legyen az a gyermeke, barátja, ismerőse, bárki

- a politikusok a világ minden táján egyformán képmutatóak és a saját érdekeiket helyezik előtérbe

- vannak titkok, vétkek, amikről jobb hallgatni míg a világ, mert egyszer már megbántottál valakit amikor ellene elkövetted azt a bizonyos dolgot, hát ne bántsd meg másodszorra is azzal, hogy önző módon könnyíteni akarsz a lelkiismereteden.

Olvasd el Lori Nelson Spielman könyvét, megéri az időt, amit rászánsz.

Daniela Sacerdoti - Vigyázz rám

Glen Avich 1

Eilidh Lawson élete válságban van. A többéves sikertelen, meddőség elleni kezelések, egy hűtlen férj és egy nyomasztóan rátelepedő család a tűrőképessége határára sodorja. Összeomlik, és elmenekül az egyetlen helyre, amelyről úgy gondolja, hogy ott vigaszt lelhet – gyermekkora helyszínére, a Felföldre. Miközben összetört élete darabjait próbálja ismét egymás mellé illeszteni, találkozik gyerekkori barátjával, Jamie McAnenával, aki egyedül neveli a kislányát, Maisie‑t. Miután Maisie anyja Londonba ment, hogy karriert csináljon, és Jamie édesanyja, Elizabeth jobblétre szenderült, Jamie belenyugodott, hogy kéttagú család lesznek. 

De néha nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek látszik. A sors különös útjai minden vonakodásuk ellenére újra meg újra összehozzák Eilidh-t és Jamie‑t. Mert amikor minden elveszni látszik, a segítség a legváratlanabb helyekről jöhet.

Gabo, 2015

Eredeti mű: Daniela Sacerdoti – Watch Over Me

A Glen Avich sorozat első része. Ezt természetesen nem tudtam akkor, amikor a könyvet olvastam, mert a kiadó – és a Moly jólértesült tagjai – ezt nem jelezték sehol, semmikor. Ettől függetlenül a könyvet el lehet olvasni –, hogy a folytatásait mikor, vagy egyáltalán, arról fogalmam nincs, a Gabo Kiadó nem osztogatja-fosztogatja idei könyvkiadásainak tervét, tehát mégcsak nem is reménykedhetek abban, hogy olyan remek lesz mint a tavaly. Őszinte leszek: a mai napig nem tudtam hogy sorozat része, amíg el nem döntöttem, hogy erről fogok írni, mert kár, hogy ezt a könyvet kevesen ismerik és nem olvassák. (és mert a repülőn ismét beleolvastam)

Különösebben nincs mit hozzáfűzni a fülszövegben leírtakhoz anélkül, hogy elrontanám az olvasás élményét, talán annyit, hogy Jamie McAnen tehetséges iparművész, fémmel dolgozik. Meg talán azt, hogy mivel kis közösség, mindenki ismer mindenkit és folyik a (többnyire rosszindulatú) pletyó, mint csapból a víz.

Nagyon valóságos, élethű történet, bárkivel megtörtéhetne. Ami viszont zavart, az az ”égi segítség” volt. Értem én, hogy skót Felföld, misztérium, koboldok, meg tündérek, de a halott anya szellemét én kihagytam volna belőle, bármennyire is besegített a sorsnak. Nekem ez nagyon pluszban volt, nélküle is teljes lett volna ez a történet. És ami balzsam volt lelkemnek, az Eilidh elhatározása, hogy felejthetetlen karácsonyt szervez felföldi szeretteinek és ehhez a ronda férj számláját rámolja ki.

Nem egy pörgős cselekményű könyv, de erotika-mentes, elgondolkoztató olvasmány. Határozottan felnőtteknek ajánlott, az ifjúság – kellő élettapasztalat nélkül – még nem fogja megérteni miért is nagyszerű ez a könyv.

Ha a kezetekbe kerül ki ne hagyjátok!

A sorozat további részei:

2. Take Me Home

3. Set Me Free

4. Don’t Be Afraid

Trisha Ashley - Csokoládécipők és esküvői harangok

Tansy Pool megörököl egy régimódi kis cipőboltot a világ végén, egy kis faluban, és ezzel megszületik az Üvegcipellő – az ebben az üzletben árult lábbelik meseszerűvé varázsolnak bármilyen esküvőt! A választék hamarosan kibővül koszorúslányruhákkal és különleges csokicipellőkkel is. Tansynek már csak az a vágya, hogy a magánélete is ilyen csodás legyen. Csakhogy a vőlegénye ragaszkodik hozzá, hogy belefogyjon egy harminchatos esküvői ruhába, ráadásul kínos családi titkokra is fény derül. Tansy jobbnak látja hát, ha inkább az üzlet felvirágoztatásán dolgozik. Valaki azonban nem lelkesedik annyira a népszerű Üvegcipellőért… A színész Ivo Hawksley, a bolt melletti ház mogorva lakója is sötét titkot rejteget. A férfi összetört szívét gyógyítgatni érkezett Sticklepondba. Ám kiderül, hogy a múlt szálai Tansyhez kötik, és hamarosan mindketten ráébrednek arra, hogy a közös titok nagyon szoros kötelék lehet két ember között…

Ulpius-ház, 2013

Eredeti mű: Trisha Ashely – Chocolate Shoes and Wedding Blues – HarperCollins, 2012

Ne azt nézd, hogy mindjárt három éve jelent meg. Ha valami nyugisat szeretnél olvasni akkor fogj bele, mert néha ilyen is kell. Nincsenek benne nagy drámák… oké, nincsenek benne óriási drámák, hatalmas durranások, de mégsem kiszámítható minden lépés a könyvben.

Van benne egy kis Jane Austen és több Hamupipőkéből, szinte minden oldalára jut egy idézet valamelyik Shakespeare-műből, de mindenképpen megérte az időt amit rááldoztam. Stílusa könnyed és határozottan olvastatja magát, de minden könnyedség ellenére egészen komoly dolgokról is szó van benne.

A cselekmény Walesben játszódik, egy turisták által látogatott településen, ahol a főhősnő, Tansy Pool megnyitja cipőboltját… illetve nem is megnyitja, mert a cipőbolt generációk óta a család tulajdona, ő csak a kor szellemének megfelelően átalakítja és esküvői cipőket árul.

Nagyon eredetiek a szereplők.  A főhősnő – aki nem csak cipő-árus, hanem gyermekkönyv író is –, különc öltözködésével tűnik ki, néha azért megráztam volna Tansy Pool-t hogy lépjen már túl a “jókislány-áldozati bárány” szerepen és ne mindig azzal törödjőn, hogy az igazság mennyire fog másokat megbántani. Van egy kakasa amire mindenki hangtompítót szerelne (vagy levest főzne belőle) és egy félős-stresszes border colliet is befogad. 
Nemcsak ő különc, hanem szinte mindenki ebben a könyvben. Volt vőlegénye szinte negyven évesen sem tudja elvágni a köldökzsinort és levakarni magáról az anyját, nem bírja a visszautasítást és olyan mint egy kullancs. Saját anyja gyakrabban cseréli a férjeit mint más a kocsiját és mindenki más előbbre áll a listáján, mint a lánya. A falu papja egy volt rock-sztár, a szomszéd színész állandóan Shakespeareből idéz - elvégre neves Shakespeare-színész, a falu előkelőségeinek pedig abszolút természetes, hogy magukra öltsék Erzsébet-kori kosztümjeiket és úgy mutatkozzanak a nyilvánosság előtt. És még nem esett szó a két mostohatestvérről, akiknek a hazugság és a kavarás olyan könnyen jön, mint a levegő vétel.

Egynek mindenképpen elmegy, sőt!

"... mert nincs a világon se jó, se rossz: gondolkodás teszi azzá."

- Shakespeare -

Igen, ezek mind csoki-cipők és bármennyire is jól néznek ki, lelkiismeret-furdalás nélkül tudnám fogyasztani őket.

Susan Elizabeth Phillips - Édes mint a méz

Sugar Beth Carey anyagi javakban gazdag, ám érzelmekben szegény családban nőtt fel. Az apja együtt élt egy másik nővel, törvénytelen gyermeke is volt, s mivel végtelenül önző volt, eszébe sem jutott, milyen szörnyű lehet Sugar Bethnek és Winnie-nek ugyanabba az iskolába járniuk.

Winnie csak álmodott arról, ami Sugar Bethnek megadatott: szépségről, gazdagságról, magabiztosságról és Ryan Galantine-ról, a városka legnépszerűbb fiújáról. Volt azonban valamije, amit Sugar Beth nem vehetett el tőle: az apja szeretetét. Ezért Sugar Beth rajta állt bosszút, s minden lehetőséget megragadott, hogy megalázza. Az esetlen, önbizalomhiányban szenvedő kis fruskának pedig hogyan is lehetett volna esélye a szépséges Sugar Beth-szel szemben? Amikor az anyja halála után az apja bejelentette, hogy feleségül veszi régi szeretőjét, Sugar Beth megesküdött, többé nem teszi be a lábát a szülővárosába. S annak ellenére, hogy az apja megfenyegette: kitagadja az örökségből, a lány betartotta a szavát. Az apa később szívinfarktust kapott, s a lánya csak ekkor tudta meg, hogy beváltotta a fenyegetését az örökséggel kapcsolatban. Sugar Beth öt hónap alatt elvesztette az anyját, az apját, a barátait, és a házat, amelyben felnőtt. Még túl fiatal volt ahhoz, hogy sejtse, ez még csupán a kezdet…

Jokerex, 2005

Eredeti mű: Susan Elizabeth Phillips – Ain’t She Sweet?

Érdemes időnként elbeszélgetni olyan emberekkel, akik hasonlóan sokat szeretnek olvasni. Ha nem tettem volna meg, sosem olvasom el ezt a könyvet. Az írónőről természetesen hallottam, tudtam, hogy sokan rajongják írásait, de miután bepróbálkoztam a Luxusmucussal nem igazán értettem miért. Azt végülis abbahagytam mert untatott, de a hölgyek felvilágosítottak, hogy természetes hogy nem szeretem Susan Elizabeth Phillips írásait, ha pont az unalmas-vontatott-tal kezdtem. Meg aztán nem kell rögtön minden frissen megjelent szemetet elolvasni, van régebb megjelent minőségibb amennyit csak akarsz. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden friss megjelenés szemét, meg ízlések és pofonok... de nekem már nagyon elegem van a disztópikus, drámázó amcsi tinikről vagy domináns, macsó férfiak, esendő nők és töménytelen, ponográfiát súroló szexről szóló könyvekből. Zárójelben megjegyzem, aminek most fogtam neki az egy ilyen...

Vissza a könyvhöz... szórakoztatott. Tele van brilliáns párbeszédekkel amik remekül feldobják az amúgy mindennapi történetet.

Minden bizonnyal láttál amerikai kisvárosban játszódó filmet, ahol a városka gazdag családjának tündérszép lánya a hangadó az iskolában, hozzá fogható nincs még egy az univerzumban és mindenkinek pokollá teszi az életét. No, Sugar Beth pont ilyen. S amikor 15 évvel és három férjjel később, anyagilag teljesen leégve visszatér a szülővárosába, bizony szembe kell néznie a múltban elkövetett hibái miatti megtorlásokkal.

Természetesen minden jól végződik, de azért érdekes végignézni, ahogy felnőtt emberek nem tudják túltenni magukat kamaszkori sérelmeiken és kicsinyes módon bosszúért lihegnek, s mikor összejön a másik megalázása mégis ők érzik magukat ramatyul..

Ő Gordon. Nemcsak azért van itt, hogy feldobja a hangulatot és mert szeretem a basset hound-okat, hanem neki fontos szerepe van a könyvben. Sugar Beth hármas számú férjétől maradt a nőre... és nagyon nem szeretik egymást.

Nekem bejött a könyv, feldobta a hangulatom. Ha még nem olvastad, vedd fel a bakancslistádra, ha valami keser-édes olvasnivalóra vágysz.

Katherine Webb - A fattyú

Rachel Crofton, a magányos fiatal nevelőnő elfogadja Richard Weekes, a jóképű borkereskedő házassági ajánlatát, és beköltözik a férfi nagyvárosi házába, Bathba. Rachel leghőbb vágya, hogy miután elvesztette szüleit, öccsét és a tragikus körülmények között vízbe fúlt ikerhúgát, végre meglelje a családi boldogságot. Lassanként ráébred, hogy Richard számára fontosabbak a kocsmában és a játékasztalnál kötött ismeretségek, és a feleségétől mindenekelőtt azt várja, hogy társasági kapcsolataik ápolásával segítse üzleti előmenetelét. Így Rachel a férje legfőbb támogatója, az előkelő Mrs. Alleyn ajánlatát elfogadva társalkodónőként látogatja az asszony fiát, a háborús emlékeitől és szerelme, Alice elvesztésétől búskomorságba esett Jonathan Alleynt. A ház egyik cselédje, Starling, akit Alice annak idején fogadott húgaként nevelt fel, hosszú évek óta konokul igyekszik bebizonyítani, hogy a nővére gyilkosság áldozata lett, és hogy azt is tudja, ki oltotta ki az életét szerelemféltésből. Az Alice-re kísértetiesen hasonlító Rachel megjelenésével a ház minden lakójában újra felkavarodnak a nehéz, elfeledni kívánt emlékek, és lassanként szörnyű titkokra derül fény.

Katherine Webb (Az elfelejtett dal, Homály, Örökség) legújabb regényében két nő szövetséget köt, hogy fényt derítsen egy már-már elfeledett ügyre. Elszántságuk nyomán lehull a lepel a múlt sötét árnyairól, hogy új élet kezdődhessen a szenvedők számára…

General Press, 2014

Eredeti mű: Katherine Webb – The Misbegotten

Még tavaly olvastam, de az este megláttam és eszembe jutott, hogy mennyire kevéssé ismert és mennyire tévesen ítélik meg. Bár a cselekmény 19. század Angliájában játszódik, ez NEM egy habos-babos romantikus szerelmi történet.

Ez a könyv tele van beteg elméjű emberekkel, hazugságokkal, képmutatással, manipulációval, zsarolással… és emberek halnak meg azért, hogy az igazság sose kerüljön napvilágra. Ebbe a társadalmi fertőbe kerül be házasság révén a fiatal, idealista Rachel, a későbbi Mrs. Weeks.

Hosszú lenne elmesélni ki kivel, mikor és miért – és ha megtenném, akkor már nem olvasnád el a könyvet –, de egy adott pillanatban ott állsz majd a bizarr Hacsek és Sajó-szerű helyzetben: a lányom az unokám, a másik lányom a feleségem, a fiúunokám meg szerelmes abba a lányomba aki az unokám, aki neki testvére és egyben nagynénje is. Ezt az egészet biológiailag értem – jól olvastad: inceszt –, mert társadalmilag, a nyilvánosság előtt a tökéletes család látványa van: az özvegy, aki férje halála után fiával visszaköltözik apjához, és egy idős nemesember aki támogat egy árvát.

Rachel azért megy bele, hogy segítsen Starlingnak az igazság kiderítésébe – Starling mellesleg a férje szeretője is –, mert zsenge gyermekkorában testvérét elsodorta az ár, és mivel mindenki azt mondja, hogy megszólalásig hasonlít az elhunyt, beteges Alice-re, azt hiszi tulajdonképpen a testvérét keresné és nem nyugszik amíg a kép össze nem áll. Hosszú utat kell mindkét nőnek bejárnia míg minden titok, mocsok, félrevezetés a napvilágra kerül, és nem egyszer közeljárnak ahhoz, hogy az életükkel fizessenek amiért bolygatják a múltat.

Nagyon jól megírt, vulgaritás és erotikus jelenetektől mentes történet. Véleményem szerint hangulatfüggő, azaz, ha nem vagy a megfelelő hangulatban hamar félreteszed. De mindenképpen érdemes elolvasni.

Külön gratula a fülszöveg szerkesztőjének, mert ritka az ennyire korrekt, nem félrevezető ismertető.

Marisa de los Santos - És besétált a szerelem

Attól kezdve, hogy Martin Grace belép Cornelia Brown divatos philadelphiai kávézójába, Cornelia élete örökre megváltozik. Az elbűvölő és lehengerlő Martin, aki megszólalásig hasonlít Cary Grantre, leveszi a lábáról Corneliát, aztán menet közben kiderül, hogy Martin Grace inkább csak a változás előfutára, mint maga a változás…

Eközben a város másik végében, miután egyre furcsábban viselkedő édesanyjának hirtelen nyoma vész, a tizenegy éves Clare Hobbes magára marad. Clare a híres árvák, Anne Shirley, Sara Crewe, Mary Lennox vagy akár Harry Potter életéből merít bátorságot ahhoz, hogy fölkeresse külön élő apját. Amikor együtt megjelennek Cornelia kávézójában, a két lány, Cornelia és Clare váratlanul szoros barátságot köt egymással. Kettejüknek súlyos döntéseket kell meghozniuk, és közben rájönnek: az élet leglényegesebb dolgai között biztos érzékkel eligazodnak, ha tudják, hogy mit szeretnek és miért.

Finom eleganciával írt regényében az Amerikában ismert költő, Marisa de los Santos az élet örömeire és veszteségeire világít rá. A szellemes és eredeti, filmvászonról ismert varázslatos pillanatokban is bővelkedő És besétált a szerelem egy tehetséges regényíró színre lépését jelzi, és bizonyítja, hogy bár a szerelem mindig kiszámíthatatlan – szédítő, bámulatba ejtő – fordulat, nemegyszer olyan közel van az emberhez, mint a saját lakásának ajtaja.

Ekren, 2007

Eredeti mű: Marisa de los Santos – Love Walked In

Csodálatos könyv! Nem azért mert olyan kimondhatatlanul jó és elsöprő lenne a téma, hanem azért, ahogy meg van írva, emberközelien, vulgaritás-mentesen. Ha film lenne, akkor azt mondanám róla, hogy művészfilm.

Cornelia Brown – 31 éves, abbahagyta az egyetemet, egy kávézót vezet, nincsenek nagy tervei és elvárásai az élettől, a mának él és álmodozik a nagy szerelemről. Vonzódik a régi dolgokhoz. Azt állítja magáról, hogy nem film-buzi, de mindenre helyzetet egy film-részlethez tud viszonyítani, kedvence a Philadelphiai történet. Ha nem vagy a múltszázadi klasszikus amerikai filmművészet specialistája, nem tudod ki volt Cary Grant, Bette Davis vagy Katherine Hepburn, ne fogj bele a könyvbe, nem fogsz bizonyos összefüggéseket és utalásokat megérteni és idegesíteni fog.

Clare Hobbes – 11 éves diáklány, gazdag, elvált szülők koravén gondolkodású gyermeke. Bipoláris zavarban szenvedő anyja és érzelmileg sivár apja miatt Clare csak azt akarja, hogy szeressék, hogy fontos legyen valakinek, hogy biztonságot kapjon. Ha nem vagy az  ifjúsági- és gyermekirodalom árvákról, félárvákról és mindenféle lelki és anyagi nyomorban élő gyermekekről szóló könyveinek alapos ismerője – Dickenstől Nancy Drew-ig – akkor ne fogj bele a könyvbe, mert az állandó hivatkozások idegesíteni fognak. Legalább Lucy Maud Montgomery Anne sorozatát ismerned kellene, az Clare kedvence.

Clare és Cornelia története eleinte párhúzamosan fut, bár egy idő után talán elgondolkozol azon, hogy a Corneliának udvarló Martin Grace vajon nem Clare apja? Találkozásuk sorsfordító minkettőjük számára, és kezdetét veszi a közös “utazás” melynek során Clare megtudja mit jelent a szeretet és a biztonság, Cornelia életébe pedig besétál a szerelem. És nem Martin az…

Ha többet mesélnék a történetről, akkor elrontanám az olvasás-élményed. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla – bár nem vagyok sem a múlt századi amerikai film, sem az Anne-sorozat szakértője. Erotika-mentes, érzelemdús könyv, balzsam a lelkednek és csodálatos a nyelvezete. Nekem kedvencem lett.

S ha elolvastad és nem tudnád mi és honnan jön a Tééé-jjjóóó - Téé-ééé-jjóó-óó, akkor ezt hallgasd meg...

Joanna Trollope - Szeretőből feleség

Merrion Palmer Guy Stockdale bíró szeretője, a bíró úr „tyúkja", ahogy a törvényszéki írnok tömören megfogalmazta. Guynak hét éve van viszonya a lánnyal úgy, hogy sem Laura, aki negyven éve a felesége, sem két felnőtt fia nem tud róla. Guy és Merrion boldog, csöppet sem bonyolult kapcsolatot tart fent a lopott órák alatt, a lány bayswateri lakásán, ám a külvilág számára Guy példás férj, apa és nagyapa. Guy elérkezettnek látja az időt, hogy továbblépjen. A múló évek és elszalasztott lehetőségek tudatában, nem akarja tovább titokban tartani Merriont. Meg akarja osztani a családjával, a világgal. A szentségit! Feleségül akarja venni. És egyáltalán nincs felkészülve a rá váró fájdalmas viharra.

Kossuth Kiadó, 2015

Eredeti mű: Joanna Trollope: Marrying the Mistress

Remek könyv! Az első, amiben kitörünk a sztereotípiából és nem a szerető a negatív hős, hanem a feleség.

Laura Stockdale a saját szociális megfelelési kényszerének és a magában kialakított hamis világkép áldozata. Férjhezmegy a szépreményű ügyvédhez - későbbi bíróhoz - és mindent alárendel egy hamis képnek, bár senki nem kéri ezt tőle. Magáévá teszi a tipikus angol felső középosztály-beli feleség szerepét és nem hajlandó semmi miatt eltérni annak szabályaitől. Merev és unalmas nő, aki azt hiszi ez így jó mert ennek így kell lennie. Vidéki, kúria-nagyságú ház, kertészkedés, nagy családi vacsorák... Annyira merev, hogy kisebbik fia - aki felnőtt férfi - nem meri bevallani neki, hogy meleg, sőt még rágyújtani sem mer előtte. Amikor a férje elhagyja a szeretőjéért, megpróbál mindenkit a férj ellen fordítani és dagonyázik az önsajnálatban. Manipulatív machinációi miatt szinte szétrombolja nagyobbik fia házasságát, akin majomszeretettel csügg és elvárja, hogy fia életében ő legyen az első és nem a felesége és a gyermekei.

A szeretőből mégsem lesz feleség. Bár a bíró elválik feleségétől és a család kivétel nélkül elfogadja a szeretőt, Merrion Palmert, a házasság kilátása nem lelkesíti sem a bírót, sem az ügyvédnőt. És, óóóó, miért is ne kavarna bele Mrs. Palmer, Merrion anyja is. Az emberek nem tudnak a saját dolgaikkal foglalkozni?

Nagyszerű ábrázolása annak, hogy mit jelent a válás egy tradicionalista nő és modernebb felfogású családtagjai számára együtt és külön-külön.

Tracy Brogan - Egy kis őrültség

   Sadie Turner nem irányításmániás, csak… rendszerető. Amikor egy hűtlen házastárs romba dönti Sadie kifogástalanul tiszta világát, Sadie összecsomagolja a gyerekeit, hogy a nyári szünetet a nagynénje tóparti házában töltsék. Reméli, hogy a pihenés és feltöltődés mellet lehetősége lesz férfiaktól – minden férfitól – távol összeszedegetni élete széthullott darabjait. Azonban a hóbortos Dody nagynéninek más tervei vannak: elhatározta, hogy elintéz Sadie-nek egy kis kalandot Desmonddal, a szexi új szomszéddal. 

   Magas, napbarnított, izmos – és még a gyerekeivel is nagyszerűen bánik – Desmond Sadie legszörnyűbb rémálma. Biztos van valamilyen hibája – elvégre férfi – így Sadie megfogadja, hogy távol tartja magát tőle. Ám ahogy a nyári nap ragyogva halad az égen, úgy lobban lángra a vonzalom köztük és az élet, amit Sadie olyan nagyon próbál egyszerűbbé tenni, csak egyre bonyolultabb lesz… de talán pont egy kis káosz az, amire Sadie-nek szüksége van, hogy a jövőjét és a szerelemről szőtt álmait újra rendbe tegye.

Könyvmolyképző Kiadó, 2015

Eredeti mű: Tracy Brogan - Crazy Little Thing

Imádtam!

Maga a történet nem nagy dobás, de a stílusa és a nyelvezete minden pénzt megér! Utoljára akkor vihorásztam ennyit, amikor Tara Sivec - Csábítások és csemegék-jét olvastam. Ebben nincs vulgaritás, erotika se sok, a humort maga az írói stílus adja, valamint a rengeteg helyzeti komikum.

Mint mondtam, egyszerű történet: kétgyermekes elvált nő nagynénjénél nyaral (nagyon eredeti egyéniség, és most finoman fogalmaztam) annak tóparti házában, és aki a helyettes dokival akarja összeboronálni - megsúgom: nehezen, de összejön neki.

 Minden humor és romantika mellett azért ízelítőt kapunk az emberi gyarlóságból is. Például az elvált férj - televíziós személyiség -, aki mindent megtesz azért, hogy a válásból ő jöjjön ki jól, képes a gyerekekkel zsarolni ex-nejét és ellehetetleníteni a barátok ismerősök előtt. Vagy a mássággal szembeni tolerancia-hiány és előítéletesség, amiből szintén a volt férj szemléltet. Továbbá arról is szól ez a remek történet, hogy van élet a válás után, van újrakezdés és egy rákos megbetegedés sem jelenti föltétlenül a világvégét - csupán hozzáállás kérdése az egész.

   A vége természetesen jó, minden megoldódik, minden félreértés tisztázódik mindenki sínen van és viszonylag megtalálta a számítását. Az egyetlen dolog amit hiányoltam, az a volt férj példás megbüntetése az általa elkövetett szemétségek miatt… például kirúgják a pucos állásából, vagy impotens lesz (mellesleg nagy szoknyavadász). De hát nem kaphatunk meg mindent, ugye?

   Bűbájos könyv, mindenkinek ajánlom aki jót akar derülni. Azt sajnálom, hogy kevés ennyire szórakoztató olvasmány jelenik meg és olyan sok disztópikus, ifjúsági hisztériáról szóló...

Jill Mansell - Ebből szerelem lesz

A világsikerű írónő regényeiért tízmilliók rajonganak a világban. Pörgős történetei, jól eltalált szereplői, finom humora a hazai olvasók kedvencévé is tették. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Ebből szerelem lesz már a 9. magyarul megjelenő regénye.

Sophie fiatal, csinos, elfoglalt fotós. Múltja lezárásához egy bájos tengerparti kisvárosban, St. Carysben keres menedéket.

Josh jóképű zenei producer. Tehetséges, ráadásul tisztességes, ezért miután sikerre visz egy tinédzserbandát Los Angelesben, megcsömörlik az álomvilág hazugságaitól. Úgy dönt, hazaköltözik a nyugalmas St. Carysbe.

Amikor Josh találkozik Sophie-val, azonnal beleszeret. De nem érti, miért zárja ki a lány a férfiakat az életéből. Milyen rejtély árnyékolja be Sophie előző éveit?

St. Carys tele van fura figurákkal. Nemsokára megérkezik a kisvárosba Sophie legjobb barátnője, aztán felbukkan egy szédületes dumájú nőcsábász, és megjelenik a sztárszerző nagynéni. Mi több, Josh nagypapája régóta reménytelenül szerelmes csodás exfeleségébe.

Vajon mennyi romantikus titkot bír el egy békés kisváros?

Kulinária, 2015

Eredeti mű: Jill Mansell: The Unpredictable Consequences of Love (2014)

Tipikus Jill Mansell mű - nem egy emberről, egy történésről ír, hanem egy kis közösségről, annak életéről, válságairól. Nincsenek nagy durranások, az egyszerű hétköznapokba csöppenünk bele, és mindenki éli a maga kis örömét-tragédiáját.

A cselekmény Cornwall-ban játszódik, egy kitalált tengerparti üdülőfaluban – tehát ha netán St. Carys-be terveznéd a következő nyaralásod, mert annyira megtetszett ahogy a könyvben leírták, ne tedd. A szereplők szerethetőek, bár Tula nem a szívem csücske - ő természetesen a szinte minden könyvben kötelező módon jelen levő legjobb barátnő, kissé önző és anyagias.

Mint mondtam, ez a könyv nem egy pár szerelmi története, hanem egy egész közösséggé, és bár több szerelmi kapcsolat is kialakul a szereplők között, nem lehet azt mondani, hogy akkor mindezek ellenére a történet középpontjában ez vagy az a páros áll. Tehát a hivatalos ismertetővel ellentétben, ez a könyv nem kizárólag Sophie és Josh története, ők csak ugyanolyan szereplői a nagy egésznek, mint Tula, a barátnő, Josh nagyszülei, vagy a helyiség celebje: az ismert írónő, akinek a könyveit tulajdonképpen... na ezt ne írom le, ha elolvasod tudni fogod mi az ábra a könyveivel. Az is eszembe jutott, hogy vajon kiről mintázhatta az irónő karakterét? 
A történet során megismerkedünk valamennyi szereplő múltjával is, múlbeli történésekkel, amelyek segítenek megérteni, hogy egyes szerplők miért viselkednek úgy ahogy – néha meglehetősen bizarrul. És van benne egy nagyon csíntalan, nagyon szerethető kutyus is.

Sokat nincs mit mesélni róla, el kell olvasni. Szerethető, nyugis könyv, de ez nem mérvadó, mert elismerten Jill Mansell rajongó vagyok.

Egy tízes skálán nyolcast adnék a könyvnek, de  csak azért, mert Tulát nagyon nem szerettem.

Ide képzelte a tengerparti jeleneteket az írónő... ez Cornwallban van, pontosan nem tudom hol, de el tudnék pancsikálni ott egy-két hetet... ha ilyen szépen süt a nap.