A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2015. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2015. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 29., kedd

Samantha Vérant – Hét levél Párizsból, Az én francia családom


Hét levél Párizsból



Ha a történet nem lenne igaz, akár mese is lehetne. Mese a negyvenéves Samantháról, aki élete romjain ülve felidézi fiatalkora nagy találkozását Párizsban. 
Mivel nincs vesztenivalója, de van internetje, felkutatja azt a francia férfit, aki húsz évvel ezelőtt hét szenvedélyes szerelmes levelet írt neki, és amelyekre Samantha sohasem válaszolt.
És a románc újra indul.
Samanthának számtalan akadályt kell legyőznie, számtalan anyagi és érzelmi problémával kell megbirkóznia, mire elkövetkezik élete nagy napja: a francia-amerikai esküvő.
Húsz év, hét levél és egy életre szóló szerelem


Tericum, 2015
Eredeti cím: Seven Letters from Paris, 2014



Az én francia családom



Vegyünk egy francia férfit két kamaszkorú gyerekkel, adjunk hozzá egy amerikai lányt, rázzuk jól össze, és voila! Az eredmény egy francia-amerikai család, amelyet a szeretet, a kommunikáció és a jó étel tart össze. 
Samantha alig várja, hogy Franciaországban új életet kezdjen újdonsült francia férjével és annak két gyerekével. Ám alighogy landol francia földön, szembesül azzal, hogy az élet az új hazában messze nem olyan rózsás, mint ahogy azt korábban elképzelte. Meg kell küzdenie a francia bürokráciával, a kamaszodó gyerekekkel, a magánnyal, a honvággyal, a nyelvi és kulturális botlásokkal. 
Samantha nem adja fel, hisz a francia álomban, amely egy szép napon valóra is válik, és hősnőnk megtanulja, hogyan lehet boldog választott hazájában. 
A számos ínycsiklandó francia receptet is felsorakoztató, szívet melengető történet ott kezdődik, ahol a Hét levél Párizsból véget ért.


Tericum, 2017
Eredeti cím: How to Make a French Family: A Memoir of Love, Food and Faux Pas, 2017


Nem kedvelem az életrajzi írásokat és ez volt az oka, hogy a megjelenés után ennyi ideig mellőztem ezt a történetet. S az is hozzájárult, hogy Samantha Vérant neve teljesen ismeretlen volt a számomra, tehát miért is érdekelne engem egy idegen élettörténete? Mert ez a szerző élettörténete, bár saját bevallása szerint itt-ott változtatot a szereplők nevén – minek, ha úgyis a saját nevén ír és ismerősei egyből kiszúrják kiről-miről van szó. Samantha Vérantnak összesen három könyve jelent meg, a harmadik nem jelent meg magyar nyelven, angolul sem volt nagy siker a Goodreads szerint.
Nyilvánvaló, hogy ez a két könyv összetartozik, ezért is írok róla egyetlen bejegyzést. Meg azért is, mert külön-külön nem sok mondanivaló lenne. Ez egy könnyű, chick lit kategóriába tartozó történet – igen, a kettő egy egész történet –, mely szórakoztatni hivatott, miközben elmeséli, a negyvenes, válófélben levő amerikai Samantha hogyan fedezi fel húsz évvel korábbi európai utazásai során megismert férfi akkoriban írt leveleit – szám szerint hetet –, és veszi fel vele a kapcsolatot két évtized után. Erről szól az első könyv, a Hét levél Párizsból, és a szerző az olvasók rendelkezésére is bocsájtja őket.
Samantha reklámmenedzserként dolgozott, éppen elvesztette állását és újra semmilyen kilátás nincs, gyermektelen házassága romokban hever, adósságokban úszik. Gondol egy merészet, véget vet házasságának és hazaköltözik szüleihez, ahol kutyasétáltatásból próbál megélni miközben az internet segítségével újítja fel ismeretségét Jean-Luc-kel, akivel húsz évvel ezelőtt mindössze egyetlen napot töltött Párizsban. Az ő hibája, hogy kapcsolatuk megszakadt, hiszen a férfi hét levetet írt neki, ő viszont egyre sem válaszolt.
S akkor elérkeztünk magához Jean-Luc-höz, a sármos francia férfihez, aki a NASA francia megfelelőjénél dolgozik, abszolút pragmatikus, két lábbal a földön járó tökéletesség, két kamasz gyermek apja, maga is épp válófélben van és nyitott arra, hogy annyi év után ismét adjon egy esélyt a párizsi kalandjuk folytatásának, melyet Samantha visszaemlékezéseiből minden részletében megismerhet az olvasó. Samantha természetesen ismét Franciaországba repül, és újratalálkozásuk alkalmával vidéki utazáson vesznek részt. Kettesben. S döntenek kapcsolatuk új alapokra helyezéséről: összeházasodnak.
A második könyv, Az én francia családom már az új francia családról szól, hiszen Samantha az aki áttelepül az óceánon és új életet kezd a Vérant család tagjaként Jean Luc-kel és két kamasz gyermekével – a gyermekek a férfi egy előző kapcsolatából származnak, anyjuk a történet ideje alatt már nem él, tehát a férfi neveli őket. Őszintén leírja az új élet bürokratikus buktatóit, kezdve azzal, hogy mennyi és milyen dokumentumot kellett beszereznie csupán a házassági engedély megszerzéséért, egészen a tartózkodási engedélyig, hiszen – nagy meglepetésére –, ő Franciaországban bevándorlónak minősül.
Ez a rész elárasztott Jean-Luc népes rokonságával, sok-sok vidéki utazással, kamaszok problémáival és néhány elvesztett terhességgel. És receptekkel, tehát a gasztronómiai élvezetek kedvelői próbálkozhatnak a francia konyha remekeivel.
Őszintén szólva nem volt nagy szám ez a történet. Nem kedveltem a szerző stílusát, azt sem, ahogy eltúlozta azt a húsz évvel korábbi francia kalandot, melyből aztán újjáépítette az életét. Míg az első részben a saját kilátástalan helyzetét hangsúlyozza és szinte állandóan ezt a témát járja körül, a másodikban már a saját fényezése áll a történet középpontjában, azaz milyen remekül megoldja az összes felmerülő problémát. És Jean-Luc már hányingerkeltően tökéletes. Tehát összességében nem kedveltem ezt a történetet.
Viszont el kell ismernem, hogy nagyszerűen leírja hogyan érez egy olyan ember, aki a megszokott környezetétől és családjától távol kezdi újra az életét – és itt most nem a bevándorlók hadára kell gondolni, hanem azokra, akik külföldre mennek dolgozni, vagy netán házasság útján kerülnek a szerzőéhez hasonló helyzetbe. Ír a honvágyról, a más szokásokról, a magányról.
A másik dolog amit többször is kihangsúlyoz: A szeretet nem DNS kérdése. És ez így igaz, annak ellenére, hogy sokan bizony DNS kérdést csinálnak belőle. Samanthát zsenge korban elhagyta biológiai apja, és utána csupán néhányszor tűnt fel az életében, ezek a találkozások mindig csalódást okoztak. Számára az apafigura anyja második férje. Ezért is tudja fenntartások nélkül elfogadni férje gyermekeit.
Túl sok jelentéktelen részlettel teletömött történet az újrakezdésről. Akár jó is lehetett volna, ha valaki más, tapasztaltabb írja meg. Túl sok mindent akart közölni az olvasóval és ennek egy nagy katyvasz lett az eredménye. Úgy gondolom, hogy ezt az egészet egyetlen könyvben is meg lehetett volna írni. Én az biztos, hogy soha többé újraolvasni nem fogom… de hát ízlések és pofonok.



2017. szeptember 3., vasárnap

Mary Alice Monroe - Nyári emlékek

Nyári emlékek 1


Marietta ​Muir csodás tengerparti otthona, amelyet egykor gyerekzsivaj töltött meg, mostanra némaságba burkolózott. Az idős asszonyt ritkán látogatják meg unokái, akik hajdan / régen / sok évvel ezelőtt minden nyári vakációjukat nála töltötték. Marietta ezt megelégelve meghívónak álcázott ultimátumot küld az azóta már felnőtté lett három lánynak, Dorának, Carsonnak és Harpernek, hogy nála töltsék a nyarat, és vele együtt ünnepeljék az asszony nyolcvanadik születésnapját. Nem titkolt szándéka, hogy a nyári emlékeket megidézve megerősítse a testvérek közötti, korábban igen szoros köteléket. Maga sem tudhatja azonban, hogy a terve miként sül el: a három igencsak különböző női életút fonala összefonható-e még, vagy örökre szétfutnak a világban.
Mary Alice Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának első kötetében Carsoné, a szabad szellemű fotósé, a tenger szerelmeséé a főszerep. Csak sodródik az árral, nem találja a helyét a világban, ezért kapóra jön neki a nagyanyja meghívása. Kiderül azonban, hogy még a meseszép dél-karolinai vidéken sem lelhet megnyugvást a lelkét sanyargató démonoktól, mígnem egy vonzó férfi és egy különleges barát segítségével újra fel nem fedezi a családi kötelékek, a megbocsátás és a szeretet erejét, és rá nem talál önmagára.


General Press, 2015
Eredeti mű: Mary Alice Monroe – The Summer Girls, 2013


“– (…) Sose felejtsd el, hogy az életben vannak pletykák és a családi titkok! Tolerálhatjuk a locsogást, de megbocsáthatatlan vétek a családi köteléket megszakítani.”*

A Nyári emlékek az azonos nevű sorozat első része. A fülszöveg szerint egy trilógia, de igazándiból öt részből áll, amiből négy már meg is jelent magyar nyelven.
Tudtam, hogy több részes sorozat, ezért nem fogtam bele míg valamennyi része meg nem jelent magyar nyelven is – múlt hétig még nem tudtam egy ötödik rész létezéséről. S miközben a következő részekre vártam, olvastam a könyvről jót is, rosszat is… inkább rosszat, többnyire olyan emberektől, akik a szerző nevét félreolvasva másra vártak. Pech!
Kelemes nyári olvasmány, senki világát megrengetni nem fogja. Lesz szó benne környezetvédelemről, alkoholizmusról, autizmusról, delfinekről és szinte mindenről, amit el lehet képzelni… még nem jutottam a negyedik rész végéig, tehát bővülhet a lista. De első sorban családi kötelékekről van szó.
Sullivan’s Island Sea Breeze nevű házában él Marietta Muir. Szálegyedül, ha nem számítjuk Lucille-t,  a fekete bőrű házvezetőnőt, aki ennél azért sokkal több, hiszen ő Marietta bizalmasa, barátnője. Lucille-on és három unokáján kívül Mariettának senkije sincs és lassan a fényes déli elegancia és előkelőség is megkopik, hiszen fogytán a pénz és Marietta úgy dönt, hogy eladja a sok nemzedék óta a család tulajdonában levő házat és egy idősotthonba vonul. De mielőtt ezt megtenné, még egy utolsó nyarat szeretne a helyszínen tölteni unokái társaságában, akik egyetlen fia három különböző nővel kötött házasságából származnak, más-más géneket hoztak anyjaiktól, más-más nevelést kaptak és nem is igazán állnak közel egymáshoz.
Míg gyermekkorukban sok nyarat töltöttek a szigeten, mostanra a lányok évek óta nem jártak Marietta házába és minden meghívást különböző kifogásokkal hárítottak el. Tehát nem lesz könnyű őket a helyszínre csalni. A fiatal nőket Marietta nyolcvanadik születésnapja hozza a szigetre és megkezdődik a kaland, mert a lányok egyetlen közös vonása az apjuktól kapott nevük, ugyanis a zaklatott lelkű és hányatott életű férfi híres amerikai írókról nevezte el lányait. És csupán ennyi apai törődése lányai iránt.
Dora (Eudora) a legidősebb. Igazi déli úrinő, ennek nevelték és pontosan azzal is foglalkozik, mint a déli elit asszonyai: férjhez megy, gyermeket szül, a családnak él és jótékonykodik, valamit tovább ápolja a déli szokásokat. Csakhogy egyetlen gyermeke, Nate, az autizmus egyik formájában, Asperger-szindrómában szenved és Dora élete e köré épül, míg azon kapja magát, hogy férje kiköltözik közös házukból és indul a válás.
Carson, a középső lány, Dora francia babysitterének lánya. Mivel ő töltötte a legtöbb időt nyughatatlan természetű apjával, ez nem kis nyomot hagyott benne. Alkoholproblémái vannak, munkáját is emiatt vesztette el, tehát neki is kapóra jön a meghívás. Imád szörfölni, imádja a veszélyt, az adrenalint… és a delfineket. Kicsit nyughatatlan, kicsit gyökértelen és kötődési problémái vannak.
Harper hármuk közül a legfiatalabb. Előkelő angol családból származó anyja spermadonornak használta apját, aki megismerkedésük idején írói álmokat dédelgetett és mivel a nő egy kiadó szerkesztője volt, abban reménykedett, hogy a segítségével megvalósíthatja álmait. Még meg sem száradt a tinta házassági bizonyítványukon és a nő máris kipenderítette a szépreményű Parker Muirt, közös lányukat pedig kemény kézzel nevelte és a Muir család ellen hangolta minden szavával, cselekedetével. Georgiana James saját magán kívül csak a karrierje iránt viseltetett  imádattal, minden más elhanyagolható volt. Harper olyan félénk és visszahúzódó lett parancsolgató anyja miatt mint egy kisegér és igazi szórakozást, törődést, szeretetet csak a Sullivan’s Island-on töltött nyarak jelentettek.
Az ő történetüket ismerheted meg a Nyári emlékekből, illetve az utolsó Sullivan’s Islandon együtt töltött nyár egy részét. Valamennyiükét, mert bár Carson egy kicsit többet szerepel ebben a részben, mellette mindenki más is szóhoz jut. S miközben a lányok múltjával-jelenével ismerkedünk, fény derül a Muir család titkaira is… mert vannak titkaik bőven.
Szórakoztató irodalom kedvelőinek ajánlott, és nemcsak, mert azért komoly dolgokról is szó van az édes semmittevés közben. De természetesen ízlések és pofonok…

“– Ha semmi mást nem is tanultunk ezen a nyáron, azt biztosan mindnyájan a fejünkbe véssük, hogy a titok egy családban olyan, mint valami métely. Egyik hazugság a másik hátán. Végül az igazság mindig kiderül.” *

*Mary Alice Monroe – Nyári emlékek, General Press, 2015

További részek a General Press kiadó gondozásában:

2. Nyári fuvallat, 2016
The Summer Wind, 2014

3. Nyárutó, 2016
The Summer's End, 2015

4. Déli menyegző, 2017
A Lowcountry Wedding, 2016





 A sorozat ötödik, egyelőre csak angol nyelven elérhető része:

5. A Lowcountry Christmas

2016. április 14., csütörtök

Jill Mansell - Nem zörög a haraszt

Tilly Cole belevaló, szókimondó lány, és egyáltalán nem szokása halogatni a döntéseket. Amikor elhagyja őt a barátja, Tilly elutazik pár napra vigasztalódni Roxboroughba a legjobb barátnőjéhez. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve ott marad a kisvárosban. Hiszen a vidéki élet nyugalmas, egyszerű és őszinte. Tehát az ideális megoldás Tilly számára. Vagy mégsem? 
Hamar kiderül, Roxborough nem egy átlagos kisváros. Jóval inkább a pletykák és a rivalizálás melegágya. Ennek pedig a legfőbb oka a szexis agglegény, Jack Lucas. A pasi totál ellenállhatatlan: okos, kedves, figyelmes és bezsongatóan jóképű. Nem csoda, ha a nők megvesznek érte. 
Jack egy idő után szemet vet Tillyre. Ám vigyázat, mert a férfiról mindenki azt rebesgeti, megrögzött nőfaló, és amint ágyba vitte aktuális hódítását, máris továbblép.
Tillynek esze ágában sincs új trófeának lenni Jack gyűjteményében. De jól dönt-e, ha a pletykákra hallgat? Vagy pont ebben az esetben kihagyja élete nagy szerelmét?
Jill Mansell az egyik legnépszerűbb angol írónő. Regényeit életszerű helyzetek, csavaros történetek és humoros csattanók teszik letehetetlenné. Műveit eddig több mint 5 millió példányban adták el, stílusát a kritikusok Marian Keyes, Sophie Kinsella és Nora Roberts könyveihez hasonlítják. Magyarul megjelent kötetei: Szerepcsere, Az első az utolsó?, Újrakezdés, Szólóban, Miranda nagy tévedése, Vegyespáros, Keresd a párod!, Titkok közt.


Kulinária, 2015
Eredeti mű: Jill Mansell – Rumour Has It, 2009



A történetet három évvel ezelőtt olvastam, ugyanis 2011-ben megjelent egy Reader’s Digest antológiában. Amikor tavaly egy ismerősöm meglepett vele, nevét imába foglaltam, hisz imádom Jill Mansell írásait, nekem ő a chick lit kitálynő, tehát elfogult vagyok és nem is kicsit.
Nos, amikor rájöttünk, hogy ez azonos azzal amit a Reader’s Digest Azt beszélik címen futtatott, fintorogtunk egy jó nagyot, hisz mindketten tudtuk már miről szól. Én félretettem egészen tegnapelőtt estig, bár tisztába voltam, hogy ami az antológiában jelent meg egy rövidített változat.
Vihorásztam rajta. Nem egy díjnyertes iromány, de teljesen biztosan ellazít, és ha nem is fogsz kacarászni, de biztosan megmosolyogtat. Roxborough, ahol a történet játszódik, létezik, csak nem Angliában, hanem Írországban, Coloradoban és Pennsylvaniában, Jamaikán... lehet választani melyiket szeretnéd meglátogatni.
Ha a kezedbe kerül, ne hagyd ki, akkor sem, ha a rövidített változatát már olvastad. Garantáltan feldobja a napod, de hát ízlések és pofonok... s ahogy mondtam, Jill Mansell írásaival szemben elfogult vagyok. Nem emlékszem, hogy az antológiás válozatban ennyi finom angol humor lett volna. Vagy volt??

Egy kis kedvcsináló a 31. fejezetből:

– Nehogy még egyszer eláztass! – emelte fel a kezét Tilly védekezőn.
– Nem teszem. Mellesleg elnézést az arcod miatt.
– Miért? Mi a baj az arcommal?
– Hát… egy kicsit… tudod, milyen lett – vont vállat Lou bocsánatkérőn.
Atyavilág! Miután Tilly megnézte magát a visszapillantó tükörben, már egyáltalán nem érezte magát istennőnek.
– Nem én akartam – mentegetőzött Lou. – Csak éppen kéznél volt az a vödör a kerti csap alatt. Azt meg nem vettem észre, hogy sár és motorolaj van az alján.

Jill Mansell - Nem zörög a haraszt, Kulinária, 2015


2016. április 10., vasárnap

Madeline Hunter - A csendestárs

Fairbourne kvartett 1


Ki hallott már olyat, hogy nő vezessen egy tekintélyes londoni aukciósházat? Pedig Emma Fairbourne-nak éppen ez a szándéka, miután egy tragikus balesetben elveszíti az apját. Természetesen nem bolond, hogy nyíltan így tegyen, és ezzel elijessze a gazdag gyűjtőket. Így hát a barátnőjével együtt kieszel egy tervet: felbérel egy jóképű és elbűvölő fiatalembert, hogy a nyilvánosság előtt képviselje az aukciósházat. 
Az elképzelését siker is koronázná, ha nem avatkozna közbe Darius, Southwaite arrogáns grófja, az aukciósház résztulajdonosa, a csendestárs. A grófnak egyáltalán nem áll szándékában tovább működtetni a vállalkozást, és nyilvánvalóan azt sem engedheti, hogy a bájos Miss Fairbourne irányítsa azt. Nincs más lehetőség, az üzletet el kell adni. 
Ám a makacs Emma egyetlen nőhöz sem hasonlít, akivel a gróf eddig találkozott, és nem hajlandó elfogadni a döntését. Darius ezért új fronton indít támadást. Hiszen más módon is elérheti, hogy a hölgy megadja magát, és az sokkal kellemesebb lenne mindkettejük számára…
Madeline Hunter legújabb regényében két elszánt akarat feszül egymásnak, hogy aztán az egymás iránt érzett vágy, az egyre mélyülő érzelmek és a múlt titkainak útvesztőjében megleljék az egymáshoz vezető utat.


General Press, 2015
Eredeti mű: Madeline Hunter - The Surrender of Miss Fairbourne, 2012



Aki olvasta Madeline Hunter Virágritkaságok sorozatát már ismeri az írónő stílusát és vagy szereti, vagy nem. Újabb sorozat, stílus marad: közrendű lány és nemesúr románca, kis intrika és remek felvezetése azoknak a történéseknek és szereplőknek, amire a következő három részben várhatunk.
A György-korabeli Angliában mit vártak el egy úri kiasasszonytól? Hogy szép legyen, lehetőleg kellemesen buta és egyetlen életcélja a férjhezmenetel és tökéletesség látszatának megőrzése legyen. Olyan alantas dolog, hogy munka szóba sem jöhettet, még akkor sem, ha az illető kiasszony nem nemesi származású, hanem egyszerűen csak gazdag, jónevű családból származik. Emma Fairbourne pedig pontosan ennek akar fittyet hányni: vezetni akarja a nyakába szakadt aukciósházat, elzárkózik az eladása elől és mindent bevet a cél érdekében: megtéveszt, hazudik, átver. Jog szerint az aukciósház nem őt illeti meg, hanem fiútestvérét, és ő az egyetlen aki hisz abban, hogy testvére életben van valahol és valamikor elő is fog kerülni, hogy átvegye az örökségét. Southwaite grófja, aki a csendestárs az aukciósházban (és egy arrogáns disznó!) ezt teljesen másképp gondolja. És nemcsak ő, hanem mások is, akik különböző cseleket vetnek be az aukciósház feletti irányítás megszerzésére.
A történet rendesen belekeveredik a kor eseményeibe: Anglia és Franciaország között feszült a viszony, virágzik a csempészet és az alvilág erősebb mint bármikor.
Többet vártam a könyvtől, pögősebbet, szikrázóbbat, hisz két makacs ember feszül egymásnak, de azért el lehet olvasni, meg a szokásos ízlések és pofonok… lehet pont azt fogod szeretni benne, hogy nem minden második oldalon hal meg valaki, nem minden sarokban található egy-két szerető vagy kurtizán, és nem kell egyik puccos bálból a másikba szaladni.
Mint jeleztem, ez egy kvartett első könyve, ami a kiadó Romantikus Regények sorozatában jelent meg. Reménykedjünk, hogy a következő három is megjelenik majd magyarul, mert azért annyira nem tetszett, hogy angolul nekivágjak az olvasásának.



A sorozat további részei:

2. The Conquest of Lady Cassandra

3. The Counterfeit Mistress

4. The Accidental Ducess

2016. március 23., szerda

Kathryn Taylor - Lecsupaszítva

A szerelem színei 2


Most mindent kockára kell tennie.
Testestül-lelkestül a bolondja lett.
Grace hiába tudja, hogy veszedelmes, amit Jonathan Huntington iránt érez, minden vele töltött nappal erősödik a szerelme. De vajon mit érez a férfi? Valóban olyan rideg, mint amilyennek mutatja magát? Tényleg csak a készséges játékszert látja a lányban? Amikor Grace megpróbálja rákényszeríteni a férfit, hogy színt valljon, bekövetkezik a katasztrófa…
"Egész testemben megremegek, ahogy még mindig farkasszemet nézünk. Nem akarom elhagyni őt, már a puszta gondolattól is beteg vagyok. De miféle kilátásaim lehetnek egy olyan férfival, amilyen ő? […] El kell hagynom Jonathant, és meg kell próbálkoznom a felejtéssel.
Egy hosszú pillanatig áll előttem, ökölbe szorult kezekkel, állkapcsán ránganak az izmok.
– Akkor megváltoztatjuk a szabályokat – mondja, és egy lépéssel közelebb jön. – Folytassuk akkor a te szabályaid szerint!"

Art Nouveau, 2015
Eredeti mű: Kathryn Taylor – Entblößt, 2013


Ennek a könyvnek az első része, a Felszabadulva 11, második része – a Lecsupaszítva –, 13 kiadást ért meg és a fordításokról mégcsak nem is szól a fáma. Arról, hogy a további részek mikor jelennek meg magyar nyelven, s ha egyáltalán, egyelőre semmilyen hír, de attól el lehet olvasni a könyvet. Sőt! Szívem szerint én itt abba is hagynám, hiszen megvan a nagyjelenet: megtörténik a leánykérés egy zsúfolt repülőtéren.
Igazából már az első részét sem szerettem ennek és Grace, a főhősnő sosem volt szimpatikus. Emlékszel hogyan robbant be Londonba? Ösztöndíjat kapott Huntington világhírű cégjétől, és volt annyira öntelt és arrogáns, hogy amikor megpillantja a repülőtéren Jonathan Huntingtont és üzleti partnerét, azt hiszi az üzletember őt várja. Melyik életben történik ez meg? 
Az első rész ugye ott maradt abba, hogy Grace elrohan a szexklubból, arról a helyről, ahová ő akart menni és addig rágta Huntington fülét míg az megelégelte és odavitte.
A Lecsupaszítva innen folytatódik. Tele van klissékkel és számomra holt unalmas volt, egészen a nyálasságig. Azt írta le amit egy csöpögős, habos-babos romantikus regényben a nő elvárna egy férfitől. Jonathan Huntington, a milliomos üzletember és puccos nemesi rang vármányosa a kis senki-semmi amerikai gyakornoklányt választja az üzleti partnere helyett, vesszen a biznisz, majd megélnek a nagybetűs "lamúrból". De hát természetesen Grace zsenialitása megoldást hoz a helyzetre és olyan bemutatót tart, hogy mindenki elájul tőle. Képzeld el, az egész nagy Huntington-apparátusban nem volt senki, de senki az ég egy adta világon, akinek egyetlen ötlete is lett volna, és micsoda szerencse, hogy ott volt ez az amerikai egyetemistalány.
Igazából már néhány hete olvastam a könyvet, és most azért jutott eszembe, mert ma egy másik Kathryn Taylor sorozat (Daringham Hall) első részének fogok neki, remélem még nyomokban sem fog hasonlítani erre... de hát ízlések és pofonok.

A sorozat részei:

1. Felszabadulva, Art Nouveau, 2015



További részek németül:

2,5. Erlöst
3. Verloren
4.  Verfürt

2016. március 12., szombat

Johanna Lindsey - Sherring Cross trilógia

Álmaim férfija/ Álmaim hercege


Johanna Lindsey lebilincselő mesélő, aki úgy fonja a romantikus történetek szálait, mint senki más. Megnyerő jellemekből, lélegzetelállító kalandokból és lüktető szenvedélyből szőtt históriái megérintik olvasói szívét.
A környék legkívánatosabb lánya, a vadóc és szeszélyes Megan Penworthy házassági terveinek célpontja Ambrose St. James – egy férfi, akivel még sosem találkozott, ám feltett szándéka, hogy feleségül megy hozzá. Más kérő szóba sem jöhet, különösen nem Devlin Jefferys, a meglehetősen jóképű, de rendkívül alacsony sorból származó lótenyésztő.
A cserfes, hercegi címre vadászó vörös szépség elbűvöli Sir Ambrose-t, aki azért adja ki magát a rangtalan Jefferysnek, hogy elkerüljön egy valószínűleg halállal végződő párbajt. Megesküszik, hogy elcsábítja és megszelídíti a lányt, mégpedig úgy, hogy közben valódi személyazonosságát sem fedi fel – ezzel áthúzva Megan számításait arról, hogy álmai férfijával kösse össze az életét. Csakhogy a férfi nem tudja, hogy az igéző kis cselszövő lesz az egyetlen nő, akit valaha is feleségül kívánna venni.

Gabo, 2015
Pannon, 1993 – Álmaim hercege címmel
Eredeti mű: Man of My Dreams

Szeress mindörökké/Szeress örökké


Az anyját még mindig gyászoló Kimberly Richards felháborodva tapasztalja, hogy apja, Amburough grófja azért kívánja minél előbb férjhez adni, hogy ezzel kedvére tegyen egy hölgynek, akit mielőbb el szeretne venni. A tüzes természetű ifjú örökösnő mélységesen megveti a kialakult helyzetet, ahogy azokat a személyeket is, akik csakis pénzért házasodnak. Nem csoda hát, ha nem tetszik meg neki a kiszemelt kérő, akivel Sherring Crossban megismerkedik, s aki nem más, mint Lachlan MacGregor, a MacGregor-klán jóképű, ám teljesen elszegényedett feje.
Kimberly románca a vonzó, hetyke Lachlannal nem sok jót ígér – különösképpen azért, mert a zsiványnak tervei vannak egy férjes asszonnyal, Wrothston hercegnéjével. Különös fordulatok és botrányos körülmények összejátszása folytán a korántsem összeillő pár egy olyan helyen köt ki, ahol egy kemény szív is megnyílhat az igaz szerelem örömei előtt.

Gabo, 2015
Magyar Könyvklub, 1997 – Szeress örökké címmel
Eredeti mű: Love Me Forever

A szerelem nyomában


Melissa MacGregor vadregényes skót otthonából a londoni társasági élet forgatagába kerül – ám még e nagy kaland is elhalványul az ígéret mellett, amelyet Lincoln Ross Burnett szenvedélyes tekintetéből olvashat ki. Bár egy véletlen találkozás során alig pár szót váltanak, Melissa azonnal sejti, hogy e vakmerő idegen lesz a végzete. Lincoln ugyanekkor döbben rá arra, hogy élete mindaddig nem lehet teljes, míg a feleségének nem mondhatja Melissa MacGregort.
A fülig szerelmes Cambury vikomt udvarlása azonban nem halad döccenők nélkül a romantikus beteljesülés felé. Az említett döccenőkből egyszerre tizenhat is van – mind hatalmas termetű és izmos, közülük hatot Iannek hívnak, és mindegyiket MacFearsonnek. Melissa zord, rosszalló bácsikái egyben Lincoln gyerekkorának megkeserítői, akik megfogadják magukban, hogy mindenáron megakadályozzák új keletű boldogságát. A férfi azonban ugyanennyire eltökélten néz szembe minden megpróbáltatással… hogy megszállottsága bűbájos tárgyát először Londonig… de ha kell, a világ végéig is kövesse.

Gabo, 2015

Eredeti mű: The Pursuit

Néhány napja volt az írónő születésnapja (írta a Facebook, másképp nem tudnám), és eszembe jutott, hogy a sorozat első két részét nem olvastam csak a régi fordításban, és azt is bizony régen. A vélemények megoszlanak, hogy melyik fordítás a jobb, én már a régire nem is emlékszem, annyi ideje olvastam.
Nem bántam meg, hogy ismét elővettem, annak ellenére, hogy a történet már ismert volt a számomra. Történelmi romantikus, említettem? Gondolom ez mindenki számára nyílvánvaló, ha az írónő nevét látja-hallja.
Szórakoztató, megnevettető, kellő mennyiségű humorral, szerelemmel és csipetnyi erotikával. A hölgyek szerethetőek és távolról sem tökéletesek, a férfiak pedig... nos, hát egy herceg, meg egy skót laird (Lachlan a kedvenc szereplőm mindhárom kötetben - de hát elfogult vagyok) és egy vikomt a harmadik részben, mi kell ennél több? Ez egy olyan sorozat amit szivesen látnék filmvásznon, remek kis romantikus komédia kerekedne belőle.
Végülis remek, hogy újra kiadták, új fordításban és most már valamennyi kötetet, mert Lachlan MacGregor története így kerek, bár az első részben csak mellékszerepet kap mint a kissé dilis, de nagyon szimpatikus útonálló és az utolsóban is "csak" a főhősnő örökké morgós apja. Egy dolog viszont állandó: Lachlan, a skót laird és Devlin, az angol herceg is nagy barátja a dolgok egyszerű lerendezésének: mindent meg lehet oldalni egy alapos veréssel, akár egymást osztják ki, akár másokat... és még nem említettem a MacFearson fivéreket a harmadik részből, akik szintén a rokonsághoz tartoznak és csupán tizenhatan vannak. A sorozat részei külön-külön is megállják a helyüket, de ha mindhármat tervezed elolvasni akkor ajánlatos a sorrendet betartani.
A világodat nem fogja megrengetni az biztos, néhol kissé elhúzta a lelkizéssel - főleg mikor a főhősnő párbeszédet folytat saját magával egy-egy témában, de szórakoztatni fog ha szereted a történelmi romantikus regényeket ... és mi kell ennél több?

A fenti fotón egyébként Balmoral kastély látható, mivel a könyvben szereplő helyszínek a valóságban nem léteznek. Balmoral II. Erzsébet kedvenc tartózkodási helye Skóciában, amit teljesen meg tudok érteni. Ez pedig az én kedvenc skót kastélyom, az Eilean Donan. Azért tűnhet ismerősnek, mert rengeteg filmet forgattak itt és a környékén, olyanokat mint a Hegylakó (Highlander), vagy akár modernet is, mint A boldogító talán (Made of Honor)


2016. február 27., szombat

Daniela Sacerdoti - Vigyázz rám

Glen Avich 1


Eilidh Lawson élete válságban van. A többéves sikertelen, meddőség elleni kezelések, egy hűtlen férj és egy nyomasztóan rátelepedő család a tűrőképessége határára sodorja. Összeomlik, és elmenekül az egyetlen helyre, amelyről úgy gondolja, hogy ott vigaszt lelhet – gyermekkora helyszínére, a Felföldre. Miközben összetört élete darabjait próbálja ismét egymás mellé illeszteni, találkozik gyerekkori barátjával, Jamie McAnenával, aki egyedül neveli a kislányát, Maisie‑t. Miután Maisie anyja Londonba ment, hogy karriert csináljon, és Jamie édesanyja, Elizabeth jobblétre szenderült, Jamie belenyugodott, hogy kéttagú család lesznek. 
De néha nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek látszik. A sors különös útjai minden vonakodásuk ellenére újra meg újra összehozzák Eilidh-t és Jamie‑t. Mert amikor minden elveszni látszik, a segítség a legváratlanabb helyekről jöhet.


Gabo, 2015
Eredeti mű: Daniela Sacerdoti – Watch Over Me


A Glen Avich sorozat első része. Ezt természetesen nem tudtam akkor, amikor a könyvet olvastam, mert a kiadó – és a Moly jólértesült tagjai – ezt nem jelezték sehol, semmikor. Ettől függetlenül a könyvet el lehet olvasni –, hogy a folytatásait mikor, vagy egyáltalán, arról fogalmam nincs, a Gabo Kiadó nem osztogatja-fosztogatja idei könyvkiadásainak tervét, tehát mégcsak nem is reménykedhetek abban, hogy olyan remek lesz mint a tavaly. Őszinte leszek: a mai napig nem tudtam hogy sorozat része, amíg el nem döntöttem, hogy erről fogok írni, mert kár, hogy ezt a könyvet kevesen ismerik és nem olvassák. (és mert a repülőn ismét beleolvastam)
Különösebben nincs mit hozzáfűzni a fülszövegben leírtakhoz anélkül, hogy elrontanám az olvasás élményét, talán annyit, hogy Jamie McAnen tehetséges iparművész, fémmel dolgozik. Meg talán azt, hogy mivel kis közösség, mindenki ismer mindenkit és folyik a (többnyire rosszindulatú) pletyó, mint csapból a víz.
Nagyon valóságos, élethű történet, bárkivel megtörtéhetne. Ami viszont zavart, az az ”égi segítség” volt. Értem én, hogy skót Felföld, misztérium, koboldok, meg tündérek, de a halott anya szellemét én kihagytam volna belőle, bármennyire is besegített a sorsnak. Nekem ez nagyon pluszban volt, nélküle is teljes lett volna ez a történet. És ami balzsam volt lelkemnek, az Eilidh elhatározása, hogy felejthetetlen karácsonyt szervez felföldi szeretteinek és ehhez a ronda férj számláját rámolja ki.
Nem egy pörgős cselekményű könyv, de erotika-mentes, elgondolkoztató olvasmány. Határozottan felnőtteknek ajánlott, az ifjúság – kellő élettapasztalat nélkül – még nem fogja megérteni miért is nagyszerű ez a könyv.
Ha a kezetekbe kerül ki ne hagyjátok!


A sorozat további részei:

2. Take Me Home

3. Set Me Free

4. Don’t Be Afraid

2016. január 22., péntek

W. W. Hallway - A bíbor lakosztály

   A lelkes és tehetséges újságírólány, Joanna Chandler egy bulvárlapban ír szerelmi jó tanácsokról és szexpraktikákról, miközben a címlapra jutásról ábrándozik. Amikor váratlan lehetőséget kap arra, hogy az első oldalon tudósíthasson egy botrányszagú előadásról, bomba sztorira számít. A nagy durranás azonban elmarad, reményeit romba dönti hűtlen partnere, életébe pedig berobban egy lenyűgözően vonzó, szellemes, ám bosszantó ismeretlen. Ryan Hill.
   A nem hétköznapi szexuális szokásokat kutató kultúrantropológus a nőkről vallott nézeteivel alaposan magára haragítja a lányt, aki ráadásul az állását is majdnem elveszíti miatta. Mégis vele kell oknyomozó riportra szövetkeznie, hogy aztán kalandozásaik során a férfi furábbnál furább erotikus klubokba csábítsa. Yana egyre mélyebbre merül a szenvedély birodalmába, feltárul előtte Ryan komor múltja, és súlyos titkok közelébe jut. Köztük a legveszélyesebb: mit rejt valójában a bíbor lakosztály?


Art Nuveau, 2015


   Második könyv amit a szerzőtől olvastam. Az elsőt sem igazán értettem, ezzel sem vagyok másként, bár történet egyszerű és minden szakasza, történése előre borítékolható.
   Joanna Chandler karrierjét építgető újságírólány. Frusztrálja, hogy állandóan összehasonlítják apjával, a híres publicistával, és állandó konfliktusban van volt egyetemi társával, aki ugyanannál a lapnál az “ütős” oldalakat szerkeszti, míg neki a mindenki által levetett női oldalak jutnak.
   A történet kezdetének napján pont ez a ronda munkatárs mondja vissza Ryan Hill szexuális szokásokra szakosodott kultúrantropológus előadásáról való tudósítást, csak azért mert tudja, Joanna (a könyvben többnyire Yana) aznap estére várja vissza munkaügyben hetekig távollévő barátját és meglepetéssel készül arra számítva, hogy a férfi végre feleségül kéri.
   Yana elmegy Ryan Hill előadására – rájön, hogy ezzel a férfivel futott össze fehérneművásárlás közben (fölösleges intermezzo, mint mondtam ez is kiszámítható volt). Nem tud odafigyelni arra, ami a teremben történik – nem is üli végig, mert esze az esti randin jár, ami rosszul végződik: leánykérés helyett szakítás. A történtek hatása alatt ír egy dörgedelmes cikket az antropológus előadásáról, ami negatív viszhangra talál úgy a médiában, mint az antropológus rajongói és követői körében.
   Innen kezdve a történet átmegy a BDSM viselkedés-forma ismertetésébe, a használt eszközök és módszerek szemléltetésébe, miközben fokozatosan derülnek ki apró kis titkok az antropológus kicsit sem egyszerű múltjából.
   Természetesen van több mellékszereplő is, akik ilyen-olyan formában megjelennek bizonyos történések alkalmával. Kiemelném a Becca (Yana barátnője, mesekönyv-illusztrátor) és Mike (Ryan barátja, neurológus) párost. Ők jópofák és nagyon szerethetőek.
   Minden jó, ha vége jó-alapon összecsapott a vége, véleményem szerint. A gonoszok elnyerik a  büntetésüket, a jók a jutalmukat: Yana leleplez egy közalkalmazottak által elkövetett csalást, belőle oknyomozó riporter lesz és ellenlábasát helyezik az ő helyére a női oldalakhoz, s mit tesz a sors: Yana volt pasija is bele van keveredve a botrányba és állását veszti. Mindenki boldog és elégedett… kivéve a titokzatos BDSM-klub tulajdonost – de az, szerintem, egy másik történet lesz.

   És hogy mi a “bíbor lakosztály”? Gyűjtőnév, azokra a valós vagy kitalált történetekre, szexuális fantáziákra, melyeket Ryan Hill kultúrantropológussal osztanak meg az általa is  kedvelt BDSM követői.
   Visszafogottan erotikus, nagy durranásoktól és vulgaritástól mentes olvasmány.

2016. január 20., szerda

J. R. Ward - A bourbon királyai (A bourbon királyai 1)


A Bradford-dinasztia generációk óta uralkodik a bourbon fővárosában. Vagyonuk tiszteletet és kiváltságos helyzetet biztosít számukra, és életük a kasztrendszer szigorúan lefektetett szabályai szerint zajlik gőgösen terpeszkedő udvarházukban, Easterlyben. Az emeleten él a család, tetteiket a látszat alapján hatalmas vagyonuk és kitűnő ízlésük vezérli. A földszinten pedig a személyzet fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy fenntartsa a kifogástalan Bradford-illúziót. Ez a két szint sosem keveredhet… 

Ám Lizzie King, Easterly főkertésze, megszegi ezt a szabályt, és ezzel kis híján tönkreteszi az életét. Kezdettől tudja, hogy nem lehet jó vége, mégis beleszeret Tulane-be, a bourbondinasztia fekete bárányába. Fájdalmas szakításuk is csak azt bizonyítja a számára, hogy nem véletlenül tiltakozott az érzései ellen. 

Amikor két év távollét után Tulane hazatér, magával hozza a múlt árnyait, és senki sem vonhatja ki magát a következmények alól: sem Tulane gyönyörű és kegyetlen felesége; sem legidősebb bátyja, akinek a keserűsége és embergyűlölete szinte határtalan; sem a Bradford család feje, akinek az erkölcs semmit sem jelent, és múltjában szörnyű titkok rejtőznek. Ahogy az üzleti és érzelmi feszültségek egyre fokozódnak a családon belül, Easterly lakóinak élete visszafordíthatatlanul megváltozik. Az eseményeket csak a legravaszabbak élhetik túl.


Art Nuveau, 2015
Eredeti mű: J. R. Ward - The Bourbon Kings


Szerettem. Nagyon. 
Nem mesélek a tartalmáról, mert akkor még holnap is erről locsognék-fecsegnék. Érdemes elolvasni. Ezer arca van a könyvnek, nagy események és ezer apró dolog, aminek mind-mind jelentősége van. Egy adott pillanatban azon gondolkodtam, hogy na még mi az ami nem történt meg, mi jöhet még, mennyi szemétség lehet még a tökéletes család álcája mögé dugva . Mocskos titkok, mocskos történések és a képmutatás, rosszindulat, átverés magasiskolája.
Beszélgettünk a hölgyekkel, van akinek tetszett, van akinek nem - sőt! olyan is volt aki egyenesen a Dallashoz hasonlította. Ízlések és pofonok... 
Annyit még elmondhatok, hogy a gyilkos személyére vonatkozó fogadás-listán a gyógyszeres mámorban vegetáló Mrs Bradford négy szavazattal előzi meg a színesbőrű házvezetőt - legalábbis így, az első rész végén ez a hölgyek véleménye.
Folytatása mikor jelenik meg magyarul nem tudom, reménykedjünk, hogy még az idén, bár az angol eredeti megjelenésének dátuma is egyre tolódik: már júliusnál tartunk. Szerintem a következő rész is remek lesz: olvastam az ismertetőt a Goodreads-en: hazajön Maxwell is, lehet tovább keverni azt a bizonyos büdöset...

2016. január 17., vasárnap

Joanna Trollope - Szeretőből feleség

Merrion Palmer Guy Stockdale bíró szeretője, a bíró úr „tyúkja", ahogy a törvényszéki írnok tömören megfogalmazta. Guynak hét éve van viszonya a lánnyal úgy, hogy sem Laura, aki negyven éve a felesége, sem két felnőtt fia nem tud róla. Guy és Merrion boldog, csöppet sem bonyolult kapcsolatot tart fent a lopott órák alatt, a lány bayswateri lakásán, ám a külvilág számára Guy példás férj, apa és nagyapa. Guy elérkezettnek látja az időt, hogy továbblépjen. A múló évek és elszalasztott lehetőségek tudatában, nem akarja tovább titokban tartani Merriont. Meg akarja osztani a családjával, a világgal. A szentségit! Feleségül akarja venni. És egyáltalán nincs felkészülve a rá váró fájdalmas viharra.

Kossuth Kiadó, 2015
Eredeti mű: Joanna Trollope: Marrying the Mistress

Remek könyv! Az első, amiben kitörünk a sztereotípiából és nem a szerető a negatív hős, hanem a feleség.
Laura Stockdale a saját szociális megfelelési kényszerének és a magában kialakított hamis világkép áldozata. Férjhezmegy a szépreményű ügyvédhez - későbbi bíróhoz - és mindent alárendel egy hamis képnek, bár senki nem kéri ezt tőle. Magáévá teszi a tipikus angol felső középosztály-beli feleség szerepét és nem hajlandó semmi miatt eltérni annak szabályaitől. Merev és unalmas nő, aki azt hiszi ez így jó mert ennek így kell lennie. Vidéki, kúria-nagyságú ház, kertészkedés, nagy családi vacsorák... Annyira merev, hogy kisebbik fia - aki felnőtt férfi - nem meri bevallani neki, hogy meleg, sőt még rágyújtani sem mer előtte. Amikor a férje elhagyja a szeretőjéért, megpróbál mindenkit a férj ellen fordítani és dagonyázik az önsajnálatban. Manipulatív machinációi miatt szinte szétrombolja nagyobbik fia házasságát, akin majomszeretettel csügg és elvárja, hogy fia életében ő legyen az első és nem a felesége és a gyermekei.
A szeretőből mégsem lesz feleség. Bár a bíró elválik feleségétől és a család kivétel nélkül elfogadja a szeretőt, Merrion Palmert, a házasság kilátása nem lelkesíti sem a bírót, sem az ügyvédnőt. És, óóóó, miért is ne kavarna bele Mrs. Palmer, Merrion anyja is. Az emberek nem tudnak a saját dolgaikkal foglalkozni?
Nagyszerű ábrázolása annak, hogy mit jelent a válás egy tradicionalista nő és modernebb felfogású családtagjai számára együtt és külön-külön.

2016. január 14., csütörtök

Jill Mansell - Ebből szerelem lesz

A világsikerű írónő regényeiért tízmilliók rajonganak a világban. Pörgős történetei, jól eltalált szereplői, finom humora a hazai olvasók kedvencévé is tették. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Ebből szerelem lesz már a 9. magyarul megjelenő regénye.
Sophie fiatal, csinos, elfoglalt fotós. Múltja lezárásához egy bájos tengerparti kisvárosban, St. Carysben keres menedéket.
Josh jóképű zenei producer. Tehetséges, ráadásul tisztességes, ezért miután sikerre visz egy tinédzserbandát Los Angelesben, megcsömörlik az álomvilág hazugságaitól. Úgy dönt, hazaköltözik a nyugalmas St. Carysbe.
Amikor Josh találkozik Sophie-val, azonnal beleszeret. De nem érti, miért zárja ki a lány a férfiakat az életéből. Milyen rejtély árnyékolja be Sophie előző éveit?
St. Carys tele van fura figurákkal. Nemsokára megérkezik a kisvárosba Sophie legjobb barátnője, aztán felbukkan egy szédületes dumájú nőcsábász, és megjelenik a sztárszerző nagynéni. Mi több, Josh nagypapája régóta reménytelenül szerelmes csodás exfeleségébe.
Vajon mennyi romantikus titkot bír el egy békés kisváros?


Kulinária, 2015
Eredeti mű: Jill Mansell: The Unpredictable Consequences of Love (2014)


Tipikus Jill Mansell mű - nem egy emberről, egy történésről ír, hanem egy kis közösségről, annak életéről, válságairól. Nincsenek nagy durranások, az egyszerű hétköznapokba csöppenünk bele, és mindenki éli a maga kis örömét-tragédiáját.
A cselekmény Cornwall-ban játszódik, egy kitalált tengerparti üdülőfaluban – tehát ha netán St. Carys-be terveznéd a következő nyaralásod, mert annyira megtetszett ahogy a könyvben leírták, ne tedd. A szereplők szerethetőek, bár Tula nem a szívem csücske - ő természetesen a szinte minden könyvben kötelező módon jelen levő legjobb barátnő, kissé önző és anyagias.
Mint mondtam, ez a könyv nem egy pár szerelmi története, hanem egy egész közösséggé, és bár több szerelmi kapcsolat is kialakul a szereplők között, nem lehet azt mondani, hogy akkor mindezek ellenére a történet középpontjában ez vagy az a páros áll. Tehát a hivatalos ismertetővel ellentétben, ez a könyv nem kizárólag Sophie és Josh története, ők csak ugyanolyan szereplői a nagy egésznek, mint Tula, a barátnő, Josh nagyszülei, vagy a helyiség celebje: az ismert írónő, akinek a könyveit tulajdonképpen... na ezt ne írom le, ha elolvasod tudni fogod mi az ábra a könyveivel. Az is eszembe jutott, hogy vajon kiről mintázhatta az irónő karakterét? 
A történet során megismerkedünk valamennyi szereplő múltjával is, múlbeli történésekkel, amelyek segítenek megérteni, hogy egyes szerplők miért viselkednek úgy ahogy – néha meglehetősen bizarrul. És van benne egy nagyon csíntalan, nagyon szerethető kutyus is.
Sokat nincs mit mesélni róla, el kell olvasni. Szerethető, nyugis könyv, de ez nem mérvadó, mert elismerten Jill Mansell rajongó vagyok.

Egy tízes skálán nyolcast adnék a könyvnek, de  csak azért, mert Tulát nagyon nem szerettem.
Ide képzelte a tengerparti jeleneteket az írónő... ez Cornwallban van, pontosan nem tudom hol, de el tudnék pancsikálni ott egy-két hetet... ha ilyen szépen süt a nap.