2019. február 10., vasárnap

Lorraine Heath – Botrány és szenvedély


Botrány és szenvedély 1


Mick ​Trewlove-tól a születése után nyomban megszabadultak, és egy nyomorúságos körülmények között élő asszonyra bízták. Bár szegénységben nőtt fel, mégis sikeres üzletember vált belőle. Ám mérhetetlen gazdagsága sem tudja csillapítani bosszúszomját az apja, Hedley hercege iránt, aki annak idején eldobta magától, és továbbra sem hajlandó elismerni fiaként. Úgy véli, nincs más választása, mint tönkretenni a herceg törvényes örökösét, ráadásként elcsábítani tőle a menyasszonyát is… 
A korán árvaságra jutott Lady Aslyn Hastingset egész eddigi élete során még a széltől is óvták, ezért végre egy kis kalandra vágyik. Mivel a jövendőbelije testben és lélekben gyakorta máshol jár, a lány azon kapja magát, hogy vonzalom támad szívében egy jóképű, ám kétes származású vállalkozó iránt, aki a jelek szerint mindenkinél jobban megérti őt. Természetesen tisztában van vele, hogy a legjobb lenne messze elkerülnie egy Mick Trewlove-féle alakot. Bárcsak ne lenne annyira ellenállhatatlan! 
Titkok sora vár megfejtésre, Micknek pedig döntenie kell, hogy a bosszúhadjárata miatt érdemes-e kockára tennie azt, amire a szíve mélyén mindennél jobban vágyik…


HarperCollins, 2019
Eredeti cím: Beyond Scandal and Desire, 2018



Új Lorraine Heath sorozat megjelentetésébe fogott a HaperCollins Kiadó, legalábbis remélem, hogy valamennyi részt olvasni fogjuk magyar nyelven. Ami azt illeti, a kiadóra nem jellemző, hogy valamibe belefog és egy idő után megfeledkezik a folytatásokról.
Az új sorozat neve Botrány és szenvedély – akárcsak az első résznek –, eredeti angol neve Sins for All Seasons (Bűnök minden évszakra), és ahogy azt már Lorraine Heath-től megszokhattuk, egy újabb klasszikus romantikus történetet kapunk, melynek prológusa 1840-ben történik s maga a cselekmény harmincegy évvel később bontakozik ki.
A fülszöveg elég sokat elmond arról, hogy tulajdonképpen mit is várjunk ettől a könyvtől, s nemcsak a történetbe nyújt betekintést, hanem a két főhőst is bemutatja.
Prológussal kezdődik, mely központjában egy születés áll.  Előkelő házban egy kisded jön a világra, melytől gyorsan meg is szabadulnak, hiszen nemkívánatos jövevény. Tehát az előkelő apa egy takaróba csavarva viszi a kisdedet az “angyalcsinálónak”, hogy tegye, amit tennie kell.
Hogy mi is ez az “angyalcsináló”? Olyan szegény asszonyok, akik némi díjazás fejében elintézik, hogy az arisztokrácia megszabaduljon fattyaiktól. Ettie Trewlove is egy ilyen asszony, kertjében számtalan csecsemő holtteste van elásva és tovább folytatná ezt a tevékenységét, csakhogy egy járvány saját gyermekeit elviszi és ő ezt bűntetésként értelmezi azért, amit korábban csinált. Ezért öt gyermeket nevel fel döbbenetes szegénységben, amiből csak egyetlen a sajátja, a legfiatalabb lány, Fancy. Ez egyébként remek ábrázolása a 19. század látszatoknak élő társadalmának, ahol az elít mindent lenézett, ami a körein kívül esett, és ahol fattyúnak születni egyenlő volt a halálos ítélettel.
Innen indul Mick Trewlove is, aki kemény munkával küzdötte fel magát oda, ahol most van: dúsgazdag építkezési vállalkozó, testvéreit is nyugodt megélehetéshez segítette, tehát ideje bosszút állnia azon a férfin, aki születésekor eldobta magától fattyját. Ez a férfi pedig maga Hedley hercege. S Mick abban is reménykedik, hogy a hercegtől megtudja ki volt biológiai anyja.
Többször is megkörnyékezte Hedley hercegét, aki minden kommunikációt visszautasított, miután határozottan közölte, hogy neki nincsenek fattyjai. Ezért Mick Trewlove a bosszú eszközéhez nyúl és kihasználva Hedley törvényes örökösének, Kipwicknek beteges játékszenvedélyét, arra törekszik, hogy anyagi romlásba döntse a férfit. Az sem mellékes, hogy testvére, Aidan, pont egy olyan klubot vezet, ahol Kipwick hódolhat játékszenvedélyének, miután minden előkelő klub kizárta tagjai közül. Az ilyen helyeket ma kaszinónak hívják. De Mick Trewlove-nak ez sem elég, hanem a hercegi örökös menyasszonyát is le akarja csapni a kezéről.
Itt kerül be a képbe az árva Lady Aslyn Hastings, Eames grófjának leánya, akit a hercegi pár nevelt és mindenki tudta, hogy csak idő kérdése, hogy a nevelt lány és a hercegi csemete előnyös házasságot kössön. Csakhogy Mick Trewlove ezt abszolút másképp gondolja és eleinte a bosszú kedvéért keresi a Lady társaságát, aztán közbeszólnak az érzelmek és az érzékek is.
Nyilvánvaló, hogy Mick Trewlove két fronton is támad: egyrészt kihasználja a törvényes örökös játékfüggőségét, hogy anyagi csődbe hajszolja. Nem érdekli, hogy Kipwick elképzelhetően a féltestvére és semmiképpen nem hibás azért, amit a herceg oly sok évvel korábban elkövetett. Másrészt egy abszolút ártatlan nőt készül tönkretenni azzal, hogy kompromittálja és ellehetetleníti a szigorú viselkedési normákat megkövetelő elít társaság előtt. Erre az udvarlós-romantikus szálra és az Aslyn-Mick kapcsolatra nagyobb hangsúlyt helyez a szerző, ami nem csoda, hiszen ez egy romantikus történet. Én azonban többet olvastam volna az “akció” részből is, nem csupán annyit, hogy melyik nap épp melyik birtokát veszítette el Kipwick, vagy hogyan játszotta el Aslyn ékszereit is.
Természetesen némi erotika is tartozik a történethez, hiszen Mick és Aslyn között mégiscsak történik egy s más, még akkor is, ha Mick részéről ezt már nem bosszú, hanem érzelem vezérli. Ezért az érzelemért még a bosszút is hajlandó lenne mellőzni.
Nem meglepetés, hogy lesz boldog végkifejlet és a társadalmi különbségek ellenére Aslyn és Mick története boldogan ér véget. De nem volt teljesen egyértelmű és kiszámítható, hogy hogyan is oldódik meg Mick származásának kérdése, és hogyan kerül vissza ő a biológiai családjába. Ez a megoldás viszont meglepetés volt, és volt még néhány csavar a történetben, ami szintén meglepetésként hatott.
Sok-sok (talán túl sok!) romantikával dúsított történet. Nem volt rossz, kiváncsian várom a folytatásokat is. Angol nyelven idén jelenik meg a sorozat negyedik része, de mivel a Trewlove testvérek öten vannak és ez a sorozat róluk szól, elképzelhető, hogy lesz majd egy ötödik rész is. S ki tudja még hány? Én minden esetre kiváncsian várom a következő részeket, mert a Trewlove testvérek mindegyike meglehetősen éredekes és különös karakter. De ízlések és pofonok…



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:








2019. február 7., csütörtök

Lucinda Riley – Holdnővér


A hét nővér 5


Taygeta D'Apliese, azaz Tiggy az egyik testvérétől értesül a nevelőapja haláláról. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukban gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat és egy levelet hagyott örökül, amelyek segítségével – ha a lányok úgy döntenek – közelebb kerülhetnek a valódi gyökereikhez. 
Tiggy a megérzéseit követve úgy dönt, a mindentől elszigetelt Kinnaird-birtokon, a Skót-felföld egyik gyöngyszemén vállal munkát: vadvédelmi tanácsadóként a kihalás szélén álló skót vadmacskák megmentéséért küzd. A birtok urával, a meglehetősen zaklatott, ugyanakkor elképesztően jóképű férfival, Charlie-val azonnal megtalálja a közös hangot. Kinnaird a vadmacskákon túl számos meglepetést tartogat Tiggy számára: a birtokon élő, vén cigány ember azt állítja, hogy a lánynak sajátos képessége van, és vissza kell térnie a szülőföldjére, a spanyolországi Granadába. 
Tiggy vonakodva ugyan, de útra kel, és a régi mór erőd, az Alhambra árnyékában kideríti, milyen szálak is fűzik őt a sacromontei barlangok lakóihoz és nemzedéke egyik leghíresebb flamencotáncosához, Lucía Amaya Albaycínhoz. De vajon mit kezd az újonnan felfedezett örökségével? És vajon ki lesz az, aki megdobogtatja gyengélkedő szívét?
Lucinda Riley sorozatának ötödik kötete egy intuitív, önmagát és a származását kutató lány története, amelyben nagy szerepet kap a zene, a spiritualitás, a lélekben lakozó erő és a szenvedélyesség.


General Press, 2019
Eredeti cím: The Moon Sister, 2018



Ötödik részéhez érkezett Lucinda Riley A hét nővér sorozata, és semmivel sem jutottam közelebb ahhoz, ami igazándiból felkeltette az érdeklődésem. A szerző továbbra is remekül felcsigázza olvasója kiváncsiságát információmorzsákkal, és eléri azt, hogy hosszas kombinálásokba, találgatásokba bocsátkozzunk. Nálam ez remekül működött, később elmondom mit is gondolok az alaptörténetről, mi állhat a dolgok hátterében.
Bár egy sorozat ötödik része, önálló történetként is olvasható, hiszen a szerző tesz elég utalást az előző részek történéseire és magára az alaptörténetre ahhoz, hogy senkinek ne legyen hiányérzete, amennyiben ezzel a résszel kezdené ismeretségét A hét nővérrel.
Akik figyelemmel kísérik a sorozatot és ismerik az előzményeket, azoknak nem újdonság az alaptörténet: egy Svájcban élő titokzatos és excentrikus milliomos – a történetben Pa Salt néven fut – a világ különböző sarkaiból fogad örökbe hat lánygyermeket és neveli fel őket a genfi tó eldugott partján lévő kastélyszerű házában, minimális külső segítséggel. Ők a D’Apliese nővérek és a kis család a Plejádok csillagképet veszi mintául, a lányokat is egy-egy csillag után nevezik el. A lányok hatan vannak, a csillagkép pedig hét csillagot számlál, tehát a hetedik lány, akinek a Merope nevet kellene viselnie soha nem kerül a mesterséges családba. Hogy miért, ezt homály fedi, mint ahogy az excentrikus milliomos személyét is.
A hét nővér története akkor kezdődik, amikor a különc milliomos jobb létre szenderül és hagyatékként a lányok származására utaló dokumentumokat és jeleket hagy hátra, hogy a lányok megkereshessék gyökereiket, amennyiben ezt akarják.
A szerző követi az előző részekben már bejáratott sémát, tehát most is két idősíkban mozgunk. Egyrészt a beteges Taygeta-Tiggy jelenét ismerhettem meg, másrészt a szerző a 20 század elejére-közepére visz vissza, és a spanyorországi cigányok életét mutatja be.
Tiggy története Skóciában kezdődik, amikor új állást válal a Kinnaird birtokon, ahol a skót vadmacskák megmentésével és a helyi vadvilág helyreállításával foglalkozik. Itt legyinti meg a szerelem szele is, hiszen minden igyekezete ellenére gyengéd érzelmeket  táplál a birtok tulajdonosa, Charles Kinnaird iránt, aki ezt viszonozni is látszik, csupán egy kis bökkenő van: a fess doktor nős és gyermeke van. Már ez magában is elég lenne a zűrhöz, de hogy halmozódjon a feszültség, képbe kerül egy követelőző örökös, egy trófea-feleség, egy misztikus fehér szarvas és Charlie Kinnaird kamasz lánya, Zara. Meg egy Zed Eszu nevű milliomos, aki betelepszik a Kinnaird birtokon kialakított vendégházba, és aki keményen Tiggyre hajt. Aki olvasta a sorozat előző részeit annak elképzelhetően bevillan, hogy ez az alak egyszer már megkörnyékezte Maiát, a legidősebb nővért (A hét nővér című első részben) és Elektrával is volt már viszonya (az ő története lesz majd a következő, de lesznek utalások erre a viszonyra).
 Ugyancsak itt találkozik Tiggy Jegessel, a fura, cigány származású emberrel is, akinek különcsége és múltról szóló történetei veszik rá a lányt, hogy származását felkutassa.
Jeges skóciai jelenléte kicsit kilógott az egészből, hiszen sehol sem találtam a legkisebb utalást sem arra, hogy végül hogyan került ő pont oda a Kinnaird birtokra, mikor a történet múltjában nagyon is jelen volt, de a világ teljesen más tájain.
A történet múltja Granadába visz, ahol a sacromontei barlanglakásokban él az a cigányközösség, melyhez Tiggy múltja köthető. Itt született és indult el a siker útján Lucía Amaya Albaycín, a kor egyik legtehetségesebb flamencotáncosa. Az ő történetén keresztül ismerhettem meg a spanyol cigányok hányatott sorsát, a szegénységet, a Franco-rezsim és a háború miatti üldöztetésüket, helyüket a társadalom peremén. És persze a népcsoportnak tulajdonított misztikus tulajdonságokat is: jövőbelátást, holtakkal való társalgást, vagy más természetfeletti kategóriába sorolható misztikus-spirituális dolgokat.
Kicsit zavart az, hogy a könyvben mindenhol a “gitano” megnevezés szerepelt, a cigány szó spanyol megfelelője. Tudom, hogy mostanság a cigány szó nagyrészt pejoratív jelzőként van jelen a köztudatban, de lépjünk túl ezen, ez egy népcsoport megnevezése és ne vesszünk el a politikai korrektség útvesztőiben.
S akkor elmondom, hogy a nagy, össznépi kavarodásban mit gondolok én erről a Pa Saltól, aki meglehetősen izgatja a fantáziámat. Azt hiszem, hogy ő azonos Eszu görög milliomossal, Zed apjával, hiszen mindkét férfi azonos időben hunyt el, a temetés is olyan volt, amilyen – bár Pa Salt halálával kapcsolatban nekem kétségeim vannak, mellesleg fiktív lányainak is, hiszen a halálesetről csak akkor értesültek, amikor már a tengeri temetés is lezajlott. S hogy miért találta ki magának ezt a párhúzamos életet? Fogalmam nincs, csupán feltételezem, hogy a kemény üzleti világban betöltöt szerepét akarta kompenzálni valami jóval, valami emberbaráti cselekedettel. Fia, a szemét Zed, valahogy rájöhetett erre és ezért próbál betartani a D’Apliese lányoknak ahol csak tud. Irigységből, féltékenységből, amiért idegenek kapták azt az apai szeretetet, ami neki járt volna. De mondom, ezt csak én gondolom így, és csak most, mert lehet a következő kötet teljesen más megvilágításba helyezi a történetet, s akkor még hol van a hetedik rész, amelynek emléletileg helyre kellene tennie a dolgokat.
Visszatérve a Holdnővérre, vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt remek betekintés a flamenco világába, a múlt századi Spanyolországban élő cigánycsoport életébe – mert bár a történet fikció, ezek a dolgok igenis megtörténtek, tehát ennek a résznek van valós történelmi alapja. Másrészt az én ízlésemnek túl sok volt a misztikus, természet feletti elem, túl sok véletlen egybeesés és Lucía Amaya Albaycínt, mint szereplőt, egy kicsit sem kedveltem a flamenco iránti elvakult elköteleződése miatt, ami mindent és mindenkit a háttérbe szorított. Akárcsak az előző részek hősnői, Tiggy is egy műveszeti ághoz kapcsolódik valamilyen formában, ez esetben a tánchoz híres flamencotáncos nagyanyján keresztül, annak ellenére, hogy ő nem aktív művelője annak.
Akárcsak az előző kötetek esetében, az utolsó fejezet most is a következő történetet vezeti fel, ami a modell Electráé lesz, aki ki mással kavar, mint a szemét Zeddel.
Sokszereplős, izgalmas történet, és minden vélt vagy valós hibája ellenére be tudja szippantani az olvasót. De valahogy már kopik a varázs, valószínűleg a sorozatra jellemző sablon miatt. De természetesen ízlések és pofonok…



Kapcsolódó bejegyzések:











2019. február 3., vasárnap

Várható meg(nem)jelenésekről - 2019/1


Február egy kis jóindulattal még mindig az év elejének számít, s ilyenkor azért már lassan lehet tudni milyen megjelenésekre számíthatunk – többnyire az első félévben –, és minek inthetünk érzékeny búcsút, bármennyire is fájdalmas ez egy-egy történet folytatására áhítozó lelkünknek.
Természetesen ez egy szubjektív írás, hiszen első sorban azokat a romantikus könyveket érinti melyekre én várok (sokszor hiába), és nem mondható teljesnek, hiszen néhány kiadó megjelenési tervei oly titokzatosak, mint a NATO iraki csapatmozgásai.
Kezdeném személyes szívfájdalmammal, Tiffany Reisz Eredendő bűnösök sorozatával. Szegénykémnek nagyon hányatott sorsa van, az első három részét (A szirén, Az angyal, A herceg) az Egmont-Hungary adta ki még mielőtt végleg eltűnt volna a magyar piacról, majd mindenki fellélegzett és örömujjongásba kezdett, mikor az Athenaeum Kiadó folytatta a következő két könyvvel (Az úrnő, A szent), és vártuk a további részeket is, hiszen a sorozatnak nincs vége, a jogok pedig elkeltek. Azt hogy nincs, és elképzelhetően nem is lesz folytatás – legalábbis egyelőre –, azt a kiadó munkatársai olvasói érdektelenségnek (ez ugye vicc???) és a kalózpéldányok terjedésének tudják be. Ezt nem vitatom, ők minden bizonnyal több információval rendelkeznek mint én. Viszont van egy jó hír is a sorozattal kapcsolatban, hiszen a Libri Kiadó valamikor idén hozza a szerző A kastély című kötetét, eredetiben The Chateau – igen, így franciásan „chateau”, mert a fiatal Kingsley története lesz, tehát egy újabb Eredendő bűnösök történet, sorban a kilencedik.
2016-ban a Studium Plus Kiadó tett egy próbát Sabrina York egyik skótos sorozatával, melynek első részét Hannah és a felföldi címmel jelentette meg. Azóta sincs semmi hír a folytatásokról, bár én szívesen elolvastam volna a következő két kötetet is, viszont a jó hír az, hogy az idén megjelenik a kiadó gondozásában futó Catherine Bybee Hétköznapi feleségek sorozatának következő, ötödik része is. Bármikor elcserélném Catherine Bybee srozatát Sabrina York könyveire, vagy bármi másra, mert nem igazán kedveltem a sorozat egyetlen történetét sem.
Beszéljünk egy kicsit a Művelt Nép Kiadóról is, mely egyre több olvasónak okoz csalódást. 2017-ben megkezdték Santa Montefiore Szerelem és háború dalai trilógiáját, melyet a második könyv (A kastély a tengernél) után abbahagytak és tavaly egy önálló Santa Montefiore kötettel rukkoltak ki. Semmi hír arról, hogy valaha is be fogják fejezni ezt a sorozatot, mint ahogy arról sem, hogy E. K. Blair Fekete lótusz sorozatának harmadik része megjelenik-e magyar nyelven, vagy sem, mert hitegetés és megjelenési dátum halasztás volt bőven. Marie Force két sorozatába fogtak bele, Szerelemre teremtve (McCarthy család 1) és Végzetes viszony (Végzetes 1), egy-egy rész után abba is hagyták. Mondjuk a McCarthy családért nem kár, de a Végzetes sorozat egészen ígéretes és pörgős volt. Ugyanilyen kurtán-furcsán leírták Tara Sue Me erotikus Alávetett sorozatát két rész után. Olvasói érdeklődésre válaszolva jelezék is, hogy ebből ennyi volt, senki ne várjon folytatásra. Fern Michaels Sisterhood sorozatát és két rész után elfelejtették (Kesztyűs kézzel, Elégtétel) is a folytatásokról azóta sincs semmilyen infó, szerintem nem is lesz.
Jó hír is van, Rita Falk és Franz Eberhofer sorozata kiadót váltott, a harmadik rész már nem a Művelt Népnél, hanem a Magistra Kiadónál jelent meg, s már előrendelhető a negyedik rész is. Vajon Jodi Elen Malpas nem szeretné magyar nyelven más kiadónál megjelentetni a könyveit? Hogy végülis mi fog megjelenni a Művelt Nép Kiadónál 2019-ben? Ki tudja?
Természetesen vannak kiadók, akik nagyon komolyan veszik magukat. Például a General Press nem igazán szokott sorozatokat abbahagyni. Igaz, hogy egy-egy részre gyakran a következő évig kell várni, de probléma szál se, ha tudom, hogy valamikor igenis meg fogom kapni annak a történetnek a folytatását magyar nyelven is. Lucinda Riley A hét nővér sorozatának ötödik része (Holdnővér) néhány napja már meg is jelent és csupán néhány napot kell vérni míg Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatának kilencedik része, az Édes csábító megjelenik. S ez még csak a kezdet.
A Libri Kiadó sem tétlenkedik, hiszen sok más mellett újabb Laurelin Paige könyveket hoz el az olvasóknak magyar nyelven, a Fixed sorozat újabb részét – sajnos már fogalmam sincs, hogy ez éppen a hányadik lesz és nincs is kedvem utánajárni –, és a szerző két részes Találkozások sorozatát is. Lesz még Brittainy C. Cherry Gravitáció – az Az vagy nekem sorozat negyedik könyve, sajnos egyet sem olvastam még –, Amy Harmon Homokból és hamuból – emlékszel még az Arctalan szerelem című könyvére? – , Julie Caplin Egy szelet torta Brooklynban – az Egy csésze kévé Koppenhágban sorozat második része, és annyi minden más is.
Májusban lesz új Tasmina Perry könyv – A család barátja, köszönjük a XXI Század Kiadónak. Ha minden igaz, novemberben a HarperCollins egy új szerzővel, Kristen Proby-val próbálkozik, vele már találkoztunk a Könyvmolyképző Kiadónál is 2016-ban, mikor megjelent a Velem Seattleben sorozat első kötete, a Tarts velem!. Túl sokat a HarperCollins sem árult el magáról – megjegyzem, nem is szokott –, egyelőre annyi biztos, hogy új Lorraine Heath klasszikus romantikus sorozatot indítanak és folytatják Gayle Callen Felföldi esküvők sorozatát a harmadik résszel.
A Kossuth Kiadó tájáról is érkezett egy hír, mondjuk nem az amit vártam, de majdnem olyan jó. Jennifer Ashley MacKenzie sorozatának folytatásairól egyelőre semmi hír, viszont márciusban (ha minden jól megy) egy másik Jennifer Ashley könyvnek örülhetünk, mely Rejtély a cselédlakban címmel fog megjelenni. Elméletileg az idén megismerjük J. R. Ward A bourbon királyai sorozatának végét is. Angol nyelven már jó ideje megjelent, jó lenne már magyarul is olvasni, hátha igaz lesz a hír és az Art Nuveau Kiadó meglep minket. 
S ugye nem lehet úgy várható megjelenésekról beszélni, hogy a Könyvmolyképző Kiadó kimaradjon. Túl sokat nem szeretnék most elárulni, majd lesz erről külön bejegyzés – mármint a Könyvmolyképző Kiadó várható megjelenéseiről. Természetesen jön majd Diana Gabaldon A lángoló kereszt második kötete is. Sajnos az Outander hatodik részében nem igazán reménykedhetünk, hiszen minden rész 1000+ oldal, s a fordító is ember. Azt viszont el kell árulnom, hogy valamikor lesz egy új Sarah MacLean történet is.
Ezt még sokáig lehetne folytatni, de majd egy másik alkalommal. Addig is további információkért látogasd meg a blog Várható megjelenések oldalát.



2019. január 29., kedd

Samantha Vérant – Hét levél Párizsból, Az én francia családom


Hét levél Párizsból



Ha a történet nem lenne igaz, akár mese is lehetne. Mese a negyvenéves Samantháról, aki élete romjain ülve felidézi fiatalkora nagy találkozását Párizsban. 
Mivel nincs vesztenivalója, de van internetje, felkutatja azt a francia férfit, aki húsz évvel ezelőtt hét szenvedélyes szerelmes levelet írt neki, és amelyekre Samantha sohasem válaszolt.
És a románc újra indul.
Samanthának számtalan akadályt kell legyőznie, számtalan anyagi és érzelmi problémával kell megbirkóznia, mire elkövetkezik élete nagy napja: a francia-amerikai esküvő.
Húsz év, hét levél és egy életre szóló szerelem


Tericum, 2015
Eredeti cím: Seven Letters from Paris, 2014



Az én francia családom



Vegyünk egy francia férfit két kamaszkorú gyerekkel, adjunk hozzá egy amerikai lányt, rázzuk jól össze, és voila! Az eredmény egy francia-amerikai család, amelyet a szeretet, a kommunikáció és a jó étel tart össze. 
Samantha alig várja, hogy Franciaországban új életet kezdjen újdonsült francia férjével és annak két gyerekével. Ám alighogy landol francia földön, szembesül azzal, hogy az élet az új hazában messze nem olyan rózsás, mint ahogy azt korábban elképzelte. Meg kell küzdenie a francia bürokráciával, a kamaszodó gyerekekkel, a magánnyal, a honvággyal, a nyelvi és kulturális botlásokkal. 
Samantha nem adja fel, hisz a francia álomban, amely egy szép napon valóra is válik, és hősnőnk megtanulja, hogyan lehet boldog választott hazájában. 
A számos ínycsiklandó francia receptet is felsorakoztató, szívet melengető történet ott kezdődik, ahol a Hét levél Párizsból véget ért.


Tericum, 2017
Eredeti cím: How to Make a French Family: A Memoir of Love, Food and Faux Pas, 2017


Nem kedvelem az életrajzi írásokat és ez volt az oka, hogy a megjelenés után ennyi ideig mellőztem ezt a történetet. S az is hozzájárult, hogy Samantha Vérant neve teljesen ismeretlen volt a számomra, tehát miért is érdekelne engem egy idegen élettörténete? Mert ez a szerző élettörténete, bár saját bevallása szerint itt-ott változtatot a szereplők nevén – minek, ha úgyis a saját nevén ír és ismerősei egyből kiszúrják kiről-miről van szó. Samantha Vérantnak összesen három könyve jelent meg, a harmadik nem jelent meg magyar nyelven, angolul sem volt nagy siker a Goodreads szerint.
Nyilvánvaló, hogy ez a két könyv összetartozik, ezért is írok róla egyetlen bejegyzést. Meg azért is, mert külön-külön nem sok mondanivaló lenne. Ez egy könnyű, chick lit kategóriába tartozó történet – igen, a kettő egy egész történet –, mely szórakoztatni hivatott, miközben elmeséli, a negyvenes, válófélben levő amerikai Samantha hogyan fedezi fel húsz évvel korábbi európai utazásai során megismert férfi akkoriban írt leveleit – szám szerint hetet –, és veszi fel vele a kapcsolatot két évtized után. Erről szól az első könyv, a Hét levél Párizsból, és a szerző az olvasók rendelkezésére is bocsájtja őket.
Samantha reklámmenedzserként dolgozott, éppen elvesztette állását és újra semmilyen kilátás nincs, gyermektelen házassága romokban hever, adósságokban úszik. Gondol egy merészet, véget vet házasságának és hazaköltözik szüleihez, ahol kutyasétáltatásból próbál megélni miközben az internet segítségével újítja fel ismeretségét Jean-Luc-kel, akivel húsz évvel ezelőtt mindössze egyetlen napot töltött Párizsban. Az ő hibája, hogy kapcsolatuk megszakadt, hiszen a férfi hét levetet írt neki, ő viszont egyre sem válaszolt.
S akkor elérkeztünk magához Jean-Luc-höz, a sármos francia férfihez, aki a NASA francia megfelelőjénél dolgozik, abszolút pragmatikus, két lábbal a földön járó tökéletesség, két kamasz gyermek apja, maga is épp válófélben van és nyitott arra, hogy annyi év után ismét adjon egy esélyt a párizsi kalandjuk folytatásának, melyet Samantha visszaemlékezéseiből minden részletében megismerhet az olvasó. Samantha természetesen ismét Franciaországba repül, és újratalálkozásuk alkalmával vidéki utazáson vesznek részt. Kettesben. S döntenek kapcsolatuk új alapokra helyezéséről: összeházasodnak.
A második könyv, Az én francia családom már az új francia családról szól, hiszen Samantha az aki áttelepül az óceánon és új életet kezd a Vérant család tagjaként Jean Luc-kel és két kamasz gyermekével – a gyermekek a férfi egy előző kapcsolatából származnak, anyjuk a történet ideje alatt már nem él, tehát a férfi neveli őket. Őszintén leírja az új élet bürokratikus buktatóit, kezdve azzal, hogy mennyi és milyen dokumentumot kellett beszereznie csupán a házassági engedély megszerzéséért, egészen a tartózkodási engedélyig, hiszen – nagy meglepetésére –, ő Franciaországban bevándorlónak minősül.
Ez a rész elárasztott Jean-Luc népes rokonságával, sok-sok vidéki utazással, kamaszok problémáival és néhány elvesztett terhességgel. És receptekkel, tehát a gasztronómiai élvezetek kedvelői próbálkozhatnak a francia konyha remekeivel.
Őszintén szólva nem volt nagy szám ez a történet. Nem kedveltem a szerző stílusát, azt sem, ahogy eltúlozta azt a húsz évvel korábbi francia kalandot, melyből aztán újjáépítette az életét. Míg az első részben a saját kilátástalan helyzetét hangsúlyozza és szinte állandóan ezt a témát járja körül, a másodikban már a saját fényezése áll a történet középpontjában, azaz milyen remekül megoldja az összes felmerülő problémát. És Jean-Luc már hányingerkeltően tökéletes. Tehát összességében nem kedveltem ezt a történetet.
Viszont el kell ismernem, hogy nagyszerűen leírja hogyan érez egy olyan ember, aki a megszokott környezetétől és családjától távol kezdi újra az életét – és itt most nem a bevándorlók hadára kell gondolni, hanem azokra, akik külföldre mennek dolgozni, vagy netán házasság útján kerülnek a szerzőéhez hasonló helyzetbe. Ír a honvágyról, a más szokásokról, a magányról.
A másik dolog amit többször is kihangsúlyoz: A szeretet nem DNS kérdése. És ez így igaz, annak ellenére, hogy sokan bizony DNS kérdést csinálnak belőle. Samanthát zsenge korban elhagyta biológiai apja, és utána csupán néhányszor tűnt fel az életében, ezek a találkozások mindig csalódást okoztak. Számára az apafigura anyja második férje. Ezért is tudja fenntartások nélkül elfogadni férje gyermekeit.
Túl sok jelentéktelen részlettel teletömött történet az újrakezdésről. Akár jó is lehetett volna, ha valaki más, tapasztaltabb írja meg. Túl sok mindent akart közölni az olvasóval és ennek egy nagy katyvasz lett az eredménye. Úgy gondolom, hogy ezt az egészet egyetlen könyvben is meg lehetett volna írni. Én az biztos, hogy soha többé újraolvasni nem fogom… de hát ízlések és pofonok.



2019. január 26., szombat

Catherine Isaac – Te Én Minden




    Te és én – megvan a magunk története. 
És egy közös gyerekünk. 
Túl sokáig titkolóztunk egymás előtt. 
Most eljött az ideje, hogy ezen a nyáron, Dordogne álomszép dombjai között, megváltozzon minden. 
Őszinte, feledhetetlen történet arról, hogy mennyi mindent készek vagyunk elkövetni azokért, akiket szeretünk. 
Catherine Isaac regénye megnevettet, megríkat, és örökre az olvasóval marad. 
Huszonkét országban vették meg a jogait, és film készül belőle.


Művelt Nép, 2018
Eredeti cím: You Me Everything, 2017



Erős ellenérzésem volt ezzel a könyvvel kapcsolatban, első sorban a kiadója miatt, de ez az a ritka kivétel, amelyet kár lett volna kihagynom. Nem az az ígénytelen erotikus romantikus történet, melyet oly előszeretettel jelentetnek meg mostanság, és ezt nem kizárólag jelen könyv kiadójára kell érteni, hanem úgy általában, hiszen nem egy kiadó követi ezt a… nevezzük divatnak, vagy időszakos hóbornak azt, ami mostanság egyre jellemzőbb a szórakoztató irodalomra.
A szerző neve is teljesen ismeretlen volt számomra, nem is csoda, hiszen ez az első Catherine Isaac néven kiadott írása, de korábban több könyve is megjelent Jane Costello néven. Ez a név sem mond senkinek semmit, hiszen magyar nyelven még nem olvashattunk tőle semmit, de ahogy elnézegettem a korábbi írásai fülszövegeit és témáját, eddig a könnyed, csajos történeteket részesítette előnyben. De, mint már jeleztem, nem tudom megítélni, hogy ez a meglátásom mennyire fedi a valóságot, hiszen most találkoztam először a nevével.
   Te Én Minden egy gyermekét egyedül nevelő nő története, melyet egy öt hetes franciaországi nyaralás alkalmával ismerhetünk meg. Jess fiával, a tíz éves, de szellemileg koravén Williammel indul több hetes nyaralásra egy franciaországi kastélyba, melyet üdülőteleppé alakított át Adam, gyermeke apja. Az a férfi, aki sosem volt a férje, aki megfutamodott az apaság felelőssége és mindaz elől, ami ezzel járt volna, aki még gyermeke születésének éjszakáját is kocsmázással és egy másik nő karjaiban töltötte. Jess ide várja majd később két barátnőjét is, akik közül az egyik szingli, a másik családostól érkezik: férj és három gyermek.
Eddig semmi különös nincs a történetben, még akkor sem igazán vártam semmilyen eget rengető fejleményre, mikor induláskor kitérőt tesznek ahhoz az intézményhez, ahol Jess anyját ápolják. Az sem igazán tűnt fel, hogy tíz év különélés után, mely alatt Adam szinte soha nem jelent meg fia életében, miért dönt úgy mégis Jess, hogy a vakációt Franciaországban töltik, miért olyan fontos neki, és különösen anyjának, hogy William és apja kapcsolata pozitív irányba mozduljon elő.
   Az idillikus környezetben levő üdülőparadicsomban ugyanazt a felelőtlen Adamot találják, aki nem is titkolja kapcsolatát a fiatal recepcióssával, és aki úgy képzelte, ha helyet biztosít nekik a nyaralásra, ezzel minden apai kötelességét letudta.
Míg a kisebb-nagyobb zűrökkel zajlik a nyaralás, Jess visszaemlékezéseiből megismerhettem egész élettörténetét gyermekkorától kezdve, szülei házasságának buktatóit, anyja leépülését. S természetesen Adammal való viszonyát is, megismerkedésükről kezdve egészen a történet jelenéig. Be kell vallanom, hogy jó ideig Jess nem volt szimpatikus nekem. Megértettem, hogy le kellett pattintania Adamet, hiszen nyilvánvaló volt, hogy Adam sosem akart apa lenni, neki mindene az utazás volt, külföldön akart élni és dolgozni, nagy tervei voltak, amibe sehogyan sem fért bele a család és az elköteleződés. Csakhogy volt Jessben valami ami irritált, valami, ami az önzésre hajazott, és amit csak később értettem meg.
   Nem véletlen a könyv borítóján a dupla spirál grafika, ami egy stilizált DNS-re hasonlít, de ezt csak akkor értettem meg, amikor a történet felénél járva végülis kiderül milyen betegségben szenved Jess anyja. Sokan nem is hallottak még a Huntington kórrol, ami egy neurodegeneratív öröklődő betegség. Nem akarok most belemenni, hogyan öröklődik és milyen a betegség lefolyása, akit érdekel, majd utánaolvas. Egy dolgot mondanék csak, hogy amennyiben valamelyik szülő érintett, 50% esély van arra, hogy továbbadja a hibás gént gyermekeinek. Mint a lottóban: vagy igen, vagy nem. Ha ez megtörténik, nem a hajlamot öröklik, hanem a betegség felnőtt korban kötelező módon ki is alakul, s bár lassú lefolyású, mindig halálhoz vezet. Csúnya halálhoz, amit fizikai és szellemi leépülés előz meg.
   Ennek a betegségnek a fenyegetésével él Jess, és hosszú ideig elutasítja a genetikai tesztet, amely levenné válláról a bizonytalanság terhét. Ez a fenyegetés határozza meg egész felnőtt életét, Adam utáni kapcsolatait, és miatta vállalkozik a franciaországi vakációra is. És főleg ez motiválja azt az erőfeszítését, hogy apát és fiát közelhozza egymáshoz.
   Ez egy nyaralás története, jóval és rosszal, mely emberek életét változtatja meg. Nagyon valósághű, mert, bár fikció, bárki lehetne Jess helyében, és ezért különleges ez a könyv. Nem egy habos-babos, könnyed olvasmány, bármennyire is annak tűnik az elején. 
   Nagyszerűen felépített cselekmény, szerethető szereplők és váltakozva adagolt helyzeti humor és dráma. S bár a végére ott a kötelező happy end, ami kicsit eltúlzott volt, különösen néhány múltbeli félreértés tisztázása és Adam abszolválása, ebben azért van egy keresű pasztilla is.
Figyelemre méltó olvasmány, de ízlések és pofonok…