2017. november 4., szombat

Rhys Bowen - Holttest a fürdőkádban

Her Royal Spyness Mysteries 1

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.
1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.
A fővárosban meglepő kalandok várnak rá: 
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba, 
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe, 
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla, 
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után. 
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.
Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt. 
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.


Lettero, 2017
Eredeti mű: Rhys Bowman – Her Royal Spyness, 2007


A történet egy tizenegy (ha beleszámolom a 0.5-ös nyúlfarknyi novellát is, akkor már tizenkettő!) részes sorozat első része. A sorozat angol neve Her Royal Spyness Mysteries, amit esetleg Őkirályi Kémsége (még viccesebb lenne Spiclisége) Rejtélyei-nek lehetne magyarra fordítani. És remélem, hogy további részeivel is ismeretséget köthetünk magyar nyelven is.
Bevallom, Wodehouse nálam még várat magára, tehát meg nem tudnám mondani mennyire helytálló a fülszöveg kijelentése, mi szerint ha az említett úriember Agatha Christievel társulva írna detektívegényt, akkor valami ehhez hasonló lenne az eredmény. Azt viszont elmondhatom, hogy nagyon jól szórakoztam.
A történet a múlt század harmincas éveiben játszódik, hol máshol, mint az Egyesült Királyságban. Többnyire Londonban, de megismerkedhetünk a hősnő skóciai (meglehetősen lepukkant) otthonával is és a történet során vidéki kastélyokba-kúriákba is ellátogatunk.
A történettel együtt remek korképet is kapunk az angol felsőbb körök sznobériájából és nemcsak, hiszen a szereplők nem mindegyike tartozik az arsztokráciához, vagy az abban az időszakban már megjelent gazdag polgári körökhöz. Azt is meg kell említenem, hogy bár a történet úgy fikció, ahogy van, szereplői között valós személyek is szerepelnek, sőt valós történések is. Itt van például Mary királynő, akihez főhősnőnk bejáratos (a hátsó bejáraton), és aki kémkedéssel bízza meg. Vagy a kémkedés tárgya, a trónörökös David, aki mint VIII. Edward ül a királyság trónjára és később szerelme, az amerikai Wallis Simpson miatt lemond. Tehát időben ott vagyunk, amikor a trónörökös és Wallis Simpson románca kezd aggodalmat okozni a királyi házban és erről kellene hősnőnknek referálnia magának a királynőnek.
Csakhogy a dolgok nem ennyire egyszerűek, hiszen Georgienak, ahogy a családban és a barátai nevezik őlédiségét, más dolga is lenne.
Kicsoda is Georgie, aki – mint ahogy a fülszövegből is kiderül –, az esélytelen harmincnegyedik az Egyesült Királyság trónjára. Egy skót herceg második (botrányos) házasságából származó lánya, az első házasság biztosította a cím örökösét, aki most sznob és zsugori feleségével és családjával uralja a lepukkant kastélyt. Botrányos házasság azért, mert Georgie anyja egy egyszerű, de annál ambiciózusabb színésznő volt, nagyapja pedig közrendőr. Egyébként a szimpatikus nagyapával a történet során többször is találkozunk, ő néhányszor kisegíti unokáját a szorult helyzetből.
Tehát van nekünk egy félig-meddig előkelő származású hősnőnk, akit még lepukkant otthonából is kinézne sznob és sótlan sógornője, mert egy ellenszenves román herceghez akarja hozzáadni, egyetlen vasa sincs és akkor még habnak a tortán jön, hogy a családi kastély is idegen kézre kerülhet, mert a becses hercegi papa még életében elkártyázta a francia riviérán.
Georgie Londonig meg sem áll a menekülésből és itt kezdődik meg élete kalandja. Egyrészt a királynő bíza meg a trónörökös szemmeltartásával, másrészt a kastélyt követelő francia gazfickó holttestét a család londoni rezidenciájának fürdőkádjában találják, saját anyja – aki már sokadik férjét fogyasztja – rúgatja ki nehezen megszerzett állásából, ami az éhenhalástól megmenthetné (mert ugye egy lady nem dolgozik, inkább éhenhal). S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor bizarr balesetek is történnek vele, amit mindenki az ügyetlensége számlájára ír. Mivel barátok, előkelő ismerősök és a frissen beszerzett szeretője is körülötte zsong, meg konfliktus is van bőviben, nem igazán lehet tudni, hogy ezek tényleg balesetek, vagy Georgie útjában van valakinek valamiért.
Az, hogy minden jól végződik, az inkább a szerencsének köszönhető és nem Georgie buzgó nyomozásának. A cselekmény elbonyolításában és egyszerre több szálon való futtatásában használt szerzői megoldások nagyon ötletesek voltak. Nem lehetett csarnokelsőre kitalálni, hogy tulajdonképpen mi is történik és ki mozgatja a szálakat.
Könnyű, de nem habos-babos történet, vicces jelenetekkel, kisebb-nagyobb csavarokkal. Miss Marple-nek nem kell félnie attól, hogy Georgie majd átveszi a helyét, de mindenképpen egy ígéretes sorozathősnőt ismerhettünk meg a személyében.
Egyetlen délután-este elolvasható, pörgős, szórakoztató, tehát mindenkinek, kohatár nélkül ajánlom… de természetesen az ízlések és a pofonok.


2017. november 2., csütörtök

Rita Falk - Gőzgombóc blues

Franz Eberhofer 2


Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr kellemes falusi mindennapjait újabb bosszantó események zavarják meg. Höpfl iskolaigazgató házának falára például valaki rikító piros festékkel felírta, hogy „DÖGÖLJ MEG, TE DISZNÓ!”. Önmagában a felirat még nem lenne főbenjáró bűncselekmény, azonban a zaklatott igazgató nemsokára nyomtalanul eltűnik, később pedig darabokra szabdalva bukkan fel ismét a vasúti sínek között. Öngyilkosság? Gyilkosság? Franz nyomozása gyorsan kideríti, hogy az igazgató nem volt éppen közkedvelt ember, ahogyan pedig egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, a gyanúsítottak köre is egyre bővül. Franz azonban a Nagyi ínycsiklandó gőzgombócaiból erőt merítve rendületlenül halad az igazság felderítésének útján…
A jó krimik, a jó ételek és a jó humor kedvelőinek – Nagyi hamisítatlan bajor receptjeivel.


Művelt Nép, 2017
Eredeti mű: Rita Falk – Dampfnudelblues



“Vagy úgy. Szóval a kertünkben tényleg terem dohány. A legeldugottabb zugban, a fészer mögött. Azért ezt szeretném szemügyre venni, így feltápászkodom és elindulok a Nagyi nyomában.
A helyzet egyértelmű, nincs szükség alapos vizsgálatra.
– Vadkender – közlöm a Papával, amint visszaérek hozzá. A vállát vonogatja. – Szóval vadkendert termesztesz a kertemben – folytatom, ezúttal erőteljesebb hangnemben.”*

Üdv ismét Bajorországban, egészen pontosan Niederkaltenkirchenben (csak remélni tudom, hogy ezt most jól írtam le és nem maradt ki egyetlen betű sem), mindjárt ott Landshut mellett. Ugyanis itt lakik és áll szolgálatban Franz Eberhofer, mint a falu egyetlen, de annál rettenthetetlenebb rendőre... meg Ludwig, a kutyája
Azért ismét, mert ez a történet egy sorozat második része. Ami azt illeti szinte egy évet vártunk rá, s ki tudja mennyit fogunk majd várni a még hátralevő négy részre.
Akik olvasták a sorozat első részét, a Télikrumligombócot, azok nagyjából képben is vannak azzal, hogy mit várhatnak ettől a történettől, és főleg azzal, hogy kicsoda is Franz Eberhofer. Természetesen azon túl, hogy a falu egyetlen rendőre, aki az előző részben minden igyekezete ellenére megoldott egy négyes gyilkosságot. Bár az érdemeit némileg megnyirbálta a tény, hogy nem sokkal a dicső esemény után gyermekrabláshoz kért erősítést – kommandósok, helikopter, nyomkereső kutyák, meg minden hasonló finomság –, s közben csak az üzemanyag fogyott ki a tag kocsijából.
Nos, kicsoda is Franz Eberhofer, az anti-rendőr, minden rendfenntartó paródiája, aki egészen sajátos módon értelmezi a törvény és az igazságszolgáltatást? Egy büntetésből Münchenből szülőfalujába helyezett rendőr. Igen, elmondhatom miért volt a büntetés: társával, akivel mai napig barátok, egy pedofilt tartóztattak le. Rudi, a társ, flottul szétlőtte a fickó családi bizsuját és Franz szurkolt neki. Az esemény után Rudit menesztették a rendőrség kötelékéből, Franzot pedig eldugták a kis faluba, ahol elméletileg soha semmi nem történik. Csak mert Franz szeret a fegyver után kapkodni. Nagyon.
Elméletileg, mert gyakorlatilag itt is dolga van, bár nem minden egyes nap hoz neki fontos ügyeket. Néha be kell érnie házastársak közötti agresszióval, részeg gépkocsivezetőkkel, vagy épp vandálokkal, akik az iskolaigazgató házára írogatnak fenyegető üzeneteket.
Ez a rész pontosan erről az üzenetírogatásról szól, illetve arról, hová fajul el a dolog, hiszen Höpfl igazgató hamarosan eltűnik, majd brutálisan meg is gyilkolják. Hősünk természetesen buzgó nyomozásba kezd, s gyanúsított mint a tenger, mert Höpfl igazgatót minden második ember holtan szerette volna látni.
Franznak természetesen magánélete is van , hiszen az előző részből már tudjuk, hogy a szülői ház disznóóljában lakik – nem vicc, azt alakította át magának, hogy szabaduljon süket, de nagyon szerethető nagyanyjától, és füvet szívó, Beatles-t üvölttető apjától. Itt szokta meglátogatni őt barátnője, Susi, aki a polgármesteri hivatalban dolgozik és aki többre vágyik a barátnői státusznál, viszont erre Franz még nincs felkészülve.
S természetesen ismét felbukkan bátyja Leopold is, jövendőbeli harmadik feleségével (még a másodiktól sem vált el) a thai Panidával és kettejük szerelmének gyümölcsével.
“Uschinak hívják, a nagyanyja után. Mivel azonban ez a név az én meghalt mamámé, ezért én inkább Sushinak hívom. A Sushi sokkal jobban is illik hozzá: kicsi, ázsiai, göngyölt.”*
A kép testvér továbbra sem kedveli egymást. Leopold lenézi rendőr öccsét, hiszen neki könyvesboltja van és feleséget is fogyasztott már bőven, míg Franz nyálgépnek és érdekembernek nevezi bátyját. De neki köszönhetően új szerelem lép be Franz életébe aprócska unokahúga Uschi (Sushi, a Nagyorrú Törpe) személyében, aki első pillanattól ragaszkodik hozzá és csak az ő társaságában hajlandó aludni, vagy egyáltalán csendben maradni, bárhol is lennének. Franz természetesen kézzel-lábbal kapálózik e újféle kapcsolat ellen, de nem tud ellenállni a pöttöm kislánynak és széles, fogatlan vigyorának.
“Tökéletesen ellazulok. Sushi a hasamon fekszik, és szinte azonnal mély álomba merül. Egy perc és én is alszom.
Fantasztikusan jól nézhetünk ki így ketten, a kis vágottszemű meg én. Amikor ugyanis felébredek, a fürdő összes női látogatója ott áll körben körülöttünk és elragadtatottan bámulnak. Annyi telefonszámot nyomnak a kezembe, hogy az egész hátralévő életemre elég lenne.”*
A történet végére természetesen megkerül a gyilkos is, és közben ismét találkozhatunk a falu előző részből már ismert lakóival: a pletykafészek nőkkel, a kocsmárossal, a mészárossal, a polgármesterrel. Lassan már egészen otthonosan érezheti magát az olvasó ebben a közegben.
Nagyon kedveltem a történetet, mert végig szórakoztató volt és annak ellenére, hogy ez tulajdonképpen egy krimi, többször is hangosan megnevettetett. És a végén, természetesen, most is ott vannak a nagyi receptjei, lehet főzőcskézni. Nagyon remélem, hogy a folytatásokra nem kell ismét egy évet várni.
Ez egy fergeteges paródia, amit kár lenne kihagyni. Ajánlom első sorban azoknak, akik már ismerik az első részt, szerintem méltó folytatása annak, és mindenkinek, aki kedveli a könnyed műfajt, szeret nevetni és nem bánja, ha itt-ott egy kis gyilkosság is becsúszik a történetbe. Meg az ízlések és a pofonok...

* Rita Falk - Gőzgombóc blues, Művelt Nép, 2017


A sorozatból magyar nyelven már megjelent:


Művelt Nép, 2016
Winterkartoffelknödel

2017. október 30., hétfő

Hóvégi klasszikus: Gustave Flaubert - Bovaryné

Vidéki erkölcsök


Egy újabb 1001-es listán szereplő könyv, s nemcsak azon, hiszen nekem ez kötelező háziolvasmány volt valamikor a gimnázium felsőbb osztályaiban, pontosan nem emlékszem mikor. Hogy ma is az, mikor a francia realista regényt tanítják, nem tudom, azt sem, ha egyáltalán tanítják-e még magát a fogalmat. Tulajdonképpen ma, fenőtt fejjel nem is értem, miért kellett ezt nekünk tizenévesen elolvasni, mikor kellő élettapasztalat hiányában nem értettük, nem érthettük meg a történet valódi mondanivalóját. Felnőtt fejjel Emma Bovary már nem egy sajnálatra méltó fiatal lány, aki egy visszataszító jellemű férfihoz ment férjhez, mert elvakította annak imádata és ennek az áldozata lesz, hanem egy elkényeztetett, unatkozó, ostoba dáma, akit saját túlzott becsvágya visz a romlásba – bármilyen is legyen ez a romlás.
Azok számára, akik még nem olvasták, sőt nem is hallottak a töténetről, elmondanám, hogy ez nem egy habos-babos romantikus lányregény, hanem egy korkép. A vidéki francia társadalom bemutatása 19. század első felében, kevés szereplővel, kevés cselekménnyel – legalábbis a ma divatos és elvárt pörgő-forgó, szédületes vonalvezetéshez képes –, inkább szereplőinek belső konfliktusa jellemző rá, és ez viszi előre a cselekményt. A történések kronológikusan követik egymást, nincs oda-vissza ugrálás az időben.
Ez egy unatkozó szépasszony tragikus története, hiszen Emma, a hősnő, csupán unalomból és egy fajta kiváncsiságból megy hozzá a jelentéktelen vidéki orvoshoz, érzelmek nem fűzik hozzá. S ez az unalom veszi rá arra, hogy másokkal flörtöljön, hogy felszarvazza férjét és luxusimádata pedig anyagi romlásba dönti. Emma nem egyedül hibás azért, amilyen irányba síklik élete. Ehhez nagyban hozzájárul meglehetősen buta, de annál becsvágyóbb férje feltétel nélküli imádata és a körülötte zsongó férfiak rajongása is.

"Úristen! Miért is mentem férjhez?" Tűnődött, nem lett volna-e mód rá, hogy a véletlen más játékai révén a végzet egy másik férfit hozott volna az útjába, és próbálta elképzelni, milyenek is lehettek volna ezek a meg nem történt események, milyen lett volna ez a másik élet, az a férj, akit nem ismert. Mert végre is nem minden férfi ugyanolyan, mint az ő ura. Lehetett volna szép, szellemes, választékos és vonzó (...) Az ő élete viszont olyan hideg, mint egy padlás, amelynek ablaka északra néz, s homályában az unalom, e csendes pók szövi hálóját szíve minden szögletén*

A könyv először folytatásokban jelent meg, majd 1857-ben egészben is és szerzőjét a mű tartalma miatt perbe fogták vallás- és erkölcsgyalázásért (forrás: Wikipédia)
Természetesen a filmszakmát is megihlette, hiszen 1933-as első feldolgozása óta több film és minisorozat is készült belőle, igaz nem mostanában. Sajnos nem emlékszem, hogy bármelyiket is láttam volna.
Klasszikus irodalom kedvelőinek ajánlott olvasmány, azoknak, akik a terjedelmes leírásokat és hosszas lelki vívódásokat részesítik előnyben, s főleg azoknak, akiket nem zavar, hogy itt nincs boldog végkifejlet. De természettesen az ízlések és a pofonok…


„Emma Bovary nyomorúságos kalandjai a tragédia szférájába emelkednek, mégpedig azért, mert egy közömbös, segítségre képtelen, vigaszt nem nyújtó világtól körülvéve, neki magának kellene a hitvány anyagból a gazdag és ritka értéket lepárolnia. És bele is fog a vállalkozásba, tudatlanul, vezető nélkül, nemes szórakozás híján, s kiszolgáltatva a tudatában kavargó természetes és mesterséges ösztönzőknek – hogy szükségszerűen csúfos kudarcot valljon vele; olyan kudarcot azonban, amely a következő fordulatban lehetővé tette, hogy Flaubert a legtalálóbban, a legtökéletesebben előadott történetet kerekítse ki belőle.” 
Henry James

Eredeti mű: Gustave Flaubert – Madame Bovary, 1857
Magyar nyelven huszonöt kiadást ért meg az 1904-es Révaival kezdődően. Utoljára 2015-ben adta ki a Hermész Média
Madame Bovay címmel is megjelent

"Mennyire tele volt illúziókkal! Mindebből semmi sem maradt! Mindent elpazarolt végleg, lelke minden kalandjára, ahogy egymást követték, lánykorában, a házasságban, azután a szerelemben - s úgy vesztette el mind sorra eddigi élete folyamán, mint egy olyan utazó, aki minden fogadóban hagy valamit a vagyonából." *

* Gustave Flaubert - Bovaryné

2017. október 26., csütörtök

Trisha Ashley - Csak magadra számíthatsz?

Előbb ​a házasság. Aztán a válás. Utána minden nő csak önmagára számíthat… 
Trisha Ashley legújabb regényében az újrakezdés áll a fókuszban. Mit tehetsz nőként válás után? Besavanyodsz, vagy felrázod magad? A Blogturné Klub négy bloggere eredt utána, hogy megismerje Trisha Ashley válaszát. Tartsatok velünk, s ha részt vesztek a nyereményjátékon, tiétek lehet a könyv egy példánya.


Előbb ​a házasság. Aztán a válás. Utána minden nő csak önmagára számíthat…
Szórakoztató történet válásról és újrarandizásról a The Sunday Times bestseller szerző, Trisha Ashley tollából. Tökéletes olvasmány Katie Fforde és Sophie Kinsella rajongóinak; a vidéki táj és a romantikus, vidám cselekmény csodás kikapcsolódássá teszik bármely évszak vakációjára. Miután Charlie-val a férje, Matt közli, hogy válni akar, a nőnek mindent elölről kell kezdenie. Így, közel a negyvenhez és hirtelen pénztelen szingliként, kénytelen visszatérni szülőhelyére, a yorkshire-i lápvidékre. Elsőre igazi kihívásnak tűnik egy fedél alatt élni az apjával és különc testvéreivel, de Charlie hamarosan inkább üdítőnek találja új életét. Szingliként már nem kell festetnie a haját, nem kell tökéletes feleségnek lennie és visszatérhet első szerelméhez: a festéshez. De épp amikor úgy érzi, ismét gyökeret vert, találkozik a jóképű, mogorva színésszel, Mace Northszal, aki a szomszédba költözött, és a férfi több szempontból is összekuszálja Charlie életét…
Dobd fel a napod Charlie magával ragadó történetével!

Könyvmolyképző, 2017
Eredeti mű: Trisha Ashley – Every Woman for Herself, 2002




"... sose feledd: amíg van gin és csokoládé, van élet is."*

Második könyvem a szerzőtől a Csokoládécipők és eskövői harangok után, amit már meglehetősen régen olvastam egy másik kiadó gondozásában. Mivel még akkor megszerettem a szerző stílusát, örömmel fedeztem fel, hogy a kiadó megjelenésre váró könyveinek listája két címet is tartalmaz Trisha Ashleytől.

Egészségügyi rovat, 1. jegyzet
 Van pár kisebb betegség, amin nem segít két nagy gintonik.*

Ismerkedj meg Charlieval (mint a Charlotte beceneve). Egy lépésre a negyventől, otthon festeget és munkája miatt sokat utazgató férje kivánságára a gót stílus jegyeit hordozza magán – tulajdonképpen egészen olyan, mint amikor Morticia Addamsnak jó napja van. Élete egyhangúan és eseménymentesen csordogál, míg egy nap férje mintegy mellékesen bejelenti, hogy akkor most elválnak és ezzel ki is lép a képből.
Ez az a kezdet, ami Charlie addigi nyugodt életét gyökeresen megváltoztatja, kezdve azzal, hogy még fel sem eszmélt a bejelentés okozta meglepetésből, mikor férje munkatársa, a Tapizós Greg ráhajt. Sajnos a pillanat nem volt a legalkalmasabb, mert Charlie kezében egy nehéz serpenyő volt, ami balesetileg találkozott Greg fejével, ezzel nők százait mentve meg eljövendő tapizásoktól. Az ügy lezárta után Charlienak menekülnie kell, mert Angela, az őrült özvegy zaklatni kezdi, tehát gondol egy merészet és Yorkba költözik, apja házába. Télen, egy nyitott tetejű kocsival...
S akkor most ismerkedj meg Rhymerékkel is, ahol Charlie menedékre lel. Kezdetben Ranulffal, Charlie apjával, aki különc életrajzíró, a Brontë család megszállottja, hiszen a vidéki otthonát kinevezte paplaknak, több anyától származó gyermekeit pedig a Brontë csemetékről nevezte el. Gyakran változó fiatal szeretőit általában a Nyári Lakban szállásolja el.

Konyhai kártevők
1) Apád szeretője
2) Apád szeretőjének a gyerekei
3) Apád… *

A család tagja Anne, a haditudósító, akinek zűrös a magánélete, Emily, aki álnéven sikeres író és wiccának képzeli magát, de ez nem akadályozza meg, hogy a helyi plébánossal szűrje össze a levet. S természetesen a családhoz tartozik a zseniális Branwell, a különc egyetemi tanár, egy egészen eredeti figura, aki nagyon jól felszerelt… igen, ott olyan jól felszerelt.
A különc családhoz tartozik még a Mundi házaspár is, Gloria és Walter, bár ők alkalmazottak, de legalább olyan furák és eredetiek, mint Rhymerék. Ami Gloria Mundit illeti (tealevelekből jósol), nem tudom, hogy véletlen-e a névválasztás vagy sem, engem állandóan a latin mondásra emlékeztet: Sic transit gloria mundi (így múlik el a világ dicsőssége).
Tehát ebbe a különc társaságba (hogy ne nevezzük bolondok házának) menekül Charlie a kutyájával és gigantikus méretű szobanövényeivel. Odahaza csapat apja aktuális szeretőjével, Jessicával (Melaszos Cafka) bővült, és annak ikerlányaival, akik most nem a Nyári Lakban vertek tanyát, hanem egyenesen a házban…

“– Charlie, apa cafkája. Apa cafkája, Charlie – mutatott be minket egymásnak Em.”

… és ahol tovább üldözi majd az őrült özvegy, ahol ismét rátalál a szerelem, ahol újrakezdheti az életét. Ez az újrakezdés épp olyan szokatlan és fura módon történik meg, mint amilyen az egész történet, szereplőstől, helyszínestől.
Bizarr, szokatlan, néhol morbid és mégis könnyed és szórakoztató. Fergeteges komédia arról, hogy negyven után nem áll meg az élet, a válás után sem, arról, hogy ha kellemetlen helyzetbe akarsz kerülni, a családodra mindig számíthatsz. Hangosan megnevettetett és minden sorát imádtam, annak ellenére, hogy kissé nehezen indult be, és a vége egy nagy, habos-babos happy end volt, amivel igazság szerint nem tudok kibékülni. Legalább az őrült özveggyel kellett volna valami rossznak történnie... például kifut egy nyerges vontató elé...
Mindenkinek ajánlom, akinek rekeszizom-fájdító nevetésre van szüksége, de természetesen az ízlések és a pofonok

Az autó nem valami háztartási csoda, hanem egy motorral felszerelt kekszes doboz, és mindig ugyanazokkal a tulajdonságokkal kell rendelkezzen: legyen száraz, tágas és kényelmes.*

* Részletek a Csóró Leharcolt Északi Spiné (tetszés szerint behelyettesíthető: Divatmajmoló, Kertész, Szakács, Szépség, Autós, Özvegy, Könyvmoly, Egészség, stb kifejezések bármelyikével) című magazinból (Trisha Ashley, Csak magadra számíthatsz?, Könyvmolyképző, 2017)




No, de hogy keveredik egy kortárs történetbe a klasszikus irodalom? Ashley történetének vicces fordulata, hogy a könyvben szereplő négy testvér híres angol írókról kapta a nevét, akiket minden bizonnyal ti is ismertek, ők pedig nem mások, mint a Brontë-nővérek és fiútestvérük. A feladatotok, hogy az állomásokon olvasható rövid leírások alapján rájöjjetek, melyik testvérről van szó, és a keresztnevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.




Maria és Patrick Brontë egyetlen fiúgyermeke, aki részese volt testvérei tehetségének kibontakozásának és maga is kiváló oktatást kapott. Portréfestésből próbálta fenntartani magát, ám csapongó életvitele korai halálhoz vezetett.






10. 22. - Szembetűnő
10. 24. - Olvasónapló
10. 26. - Betonka szerint a világ…

2017. október 25., szerda

Mary Balogh - Az egyezség

Túlélők klubja 2


A General Press kiadó jóvoltából megjelent Mary Balogh, Túlélők klubja sorozatának legújabb része, az Egyezség.
Vincentet az egész családja ki akarja házasítani, de ki szeretne igazán hozzámenni a rangján kívül másért  egy vak férfihoz? Sophie a szürke kisegér háttérből figyeli az eseményeket, ekkor figyel fel a különösen vonzó férfira.
Vajon két ennyire különböző embernek van esélye a szerelemre?
Ha kíváncsi vagy, kövesd a blogturné állomásait és ha velünk játszol, tiéd lehet a könyv egyik példánya!


Vincentet, ​Darleigh vikomtját ki akarja házasítani a családja. Vincent jó parti, gazdag, hatalmas birtok tulajdonosa, kitűnő társalgó, kedves mosolyú, fess férfi. A Túlélők Klubjának vak tagja. És elege van az anyja, a nővérei gyámkodásából meg a leendő ara elfojtott, mégis szinte égető ódzkodásától. Úgy érzi, menekülnie kell, el mindentől, ami a vakságát bélyegnek, őt magát fogyatékosnak tartja. Elszökik, és meg sem áll gyerekkora kedves színhelyéig, Barton Coombsig, ahol ünnepséget rendeznek a tiszteletére. De mintha itt is visszaélnének azzal, hogy nem lát; egy sznob család kiszemeli őt a lányuk számára, és tőrbe csalva házasságra kényszerítenék. A lehetetlen helyzetből azonban kimenti egy lány, egy szinte láthatatlan kisegér, akit alig ismernek a városkában.
Ki Sophie Fry? És miért avatkozik bele ő is az életébe? Vajon jó szándék vezeti? Vincent szíve azt súgja, igen, így a jótett és egy meghitt beszélgetés tapasztalatára hagyatkozva ajánlatot tesz a fiatal nőnek: legyen a felesége.
Mary Balogh romantikus története az elfogadás, a kinyíló világ meséje. Egy nőé és egy férfié, akik a másik segítségével megtalálják a saját függetlenségüket, azt a fajta szabadságot, amely az embert minden igaz szerelemben az egekbe repíti.

General Press, 2017
Eredeti mű: Mary Balogh – The Arrangement

Beleolvasó                        Megrendelhető



"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan" 
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

A szerző Leánykérés című regényéből már ismert Túlélők klubjának története folytatódik. Most a tásaság legfiatalabb tagjával, Darleigh vikomtjával és az ő történetével ismerkedhet meg az olvasó.
Vincent Hunt 19 évesen (négy évvel a történet jelene előtt) örökli meg a címet nagybátyjától, ugyanattól a nagybácsitól, aki két évvel korábban tiszti rangot vásárol neki, abban a boldog tudatban, hogy ő maga is fiatal még, és fia, aki egyben örököse, kitűnő egészségnek örvend. Csakhogy hamarosan mindketten erőszakos halállal fejezik be földi pályafutásukat. Vincent egyből nagyot ugrik a társadalmi létrán, családja egyetlen férfitagjaként állandóan nőkkel van körülvéve (anya, nagyanya és nővérek), akik úgy gondolják, hogy ők tudják igazán, mi a jó Vincent számára.
Fura dolog egy Saint-Exupéry idézettel kezdeni egy másik író könyvéről szóló bejegyzést, de annyira helyénvaló, hiszen a napoleoni háború következményeként a fiatal és vonzó Vincent vak. Bár már elég jól boldogul magában is, ha “szemekre” van szüksége, ha látni akar, akkor gyermekkori játszótársára és későbbi katonaszolgájára, Martin Fiskre hagyatkozik. Martin Fisk azért sokkal több mint egy szolga, hiszen évek óta együtt töltik az idejüket, bíznak egymásban és annak ellenére, hogy a férfi csupán a helyi kovács fia, baráti viszonyban vannak. Együtt menekülnek a Hunt család hölgyei elől, mikor azok már tálcán kínálják fel a házassági piacra kikerült fiatal hölgyeket.
Az utazásuk egyik állomásaként Darleigh vikomt és Martin Fisk visszatér Barton Coombsba, gyermekkoruk helyszínére, ahol természetesen futótűzként terjed a hír és a helyi arisztokrata család, Marchék, már ki is nézik a vikomtot egyetlen lányuknak, Henriettának.
Az ambiciózus March család számításait a szegény rokonként náluk tengődő Sophia Fry húzza keresztül, mikor kihallgatva a család terveit megakadályozza, hogy a vikomtot kényszerhelyzetbe hozzák. Ezt pedig a gőgős család nem hagyhatja büntetlenül. Sophia egy kicsit olyan mint egy mesehős: a gazdag család szegény rokona, aki a maga hercegére vár, bár ennek a bekövetkezésére gyakorlatilag nulla esély .van
Így kezdődik a vak Darleigh vikomt és a magát szürke kisegérnek tartó Sophia Fry története. A két sérült ember egymásba kapaszkodva keresi a boldogulást,  a szorult helyzetekből való kiútat és minek is kertelnénk: a boldogságot is.
Kapcsolatukra ismét érvényes lesz a Saint-Exupéry idézet, hiszen Vincent nem látja Sophiát, csupán az ő (szürke kisegér) és mások (még annál is szürkébb kisegér) leírására hagyatkozhat, neki ez esetben szívével kell látnia. A  vikomt mégis úgy érzi, hogy Sophiával való kapcsolata több lesz, mint amiben eredetileg megegyeztek, bár ezzel kapcsolatban hosszú ideig kétségekkel küzd. Lépésről lépésre haladnak, hiszen mindketten ismeretlen terepen járnak, és házasságuk azért jött létre, hogy mindkettőjüket valamitől megmentse: Vincentet a házassággal szerzett nemesi rangra vágyó ifjú hölgyek családjaitól, Sophiát pedig az otthontalanságtól és az éhenhalástól. Sophia egyébként imád rajzolni és tehetséges karikaturista, rajzait pedig mindig egy kisegér alakjával szignálja, mely híven tükrözi, hogy alkotója épp milyen hangulatban van.
A történetben epizodikusan megjelennek a Túlélők klubjának már ismert tagjai is, tehát akárcsak az első részben, most sem szakadunk el teljesen tőlük és képben leszünk sorsuk további alakulásával.
Nem mondanám, hogy egy pörgős, lehengerlő történet volt, hiszen cselekményét néhány mondatban el lehet mesélni. A szerző inkább a szereplőkre koncentrált, a fejlődésükre, a gondolataikra, a félelmeikre. Ennek ellenére kedveltem és ajánlom első sorban a klasszikus romantikus történetek rajongóinak, valamint azoknak is, akik kedvelik a nyugodt, lassan csordogáló, érzelmekben gazdag történeteket. Meg az ízlések és a pofonok…



A sorozatból már megjelent:

General Press, 2016
The Proposal








Vincentet ahogyan már a bevezetőben olvashattátok, családja szeretné kiházasítani, de ő nem szeretne csak úgy bárkihez hozzámenni. Pont ezért mostani játékunkban olyan férfi főszereplőket mutatunk be, akik valaki mással kötötték volna össze életüket családjuk kívánsága miatt, vagy ezzel segítve őket, de végül eltalálta őket Ámor igazi nyila és másik hölgyet vettek el.
Minden állomáson rövid leírást találtok egy férfi főhősről és ennek alapján kell kitalálnotok kicsoda és mi a könyv címe. Játékra fel!

Figyelem! A válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A legtöbb könyvszerető hölgy férfiideálja, klasszikus férfi főszereplő és Pemberley kastély örököse. Szerintem ennél többet nem kell róla mondani, már kitaláltátok.







10.25 Betonka szerint a világ...
10.28 Dreamworld