Dana Bate - Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez

A ​huszonhat éves Hannah Sugarman szinte mindent megkapott az élettől, amire egy maga korabeli nő vágyhat. Remek állást, jóképű, nagymenő pasit és egy igazán csilivili lakosztályt Washington D. C. egyik legjobb negyedében. Csupán egy a bökkenő: Hannah a pokolba kívánja az egészet. A tudományos konferenciák és a fényűző partik helyett a sütik és sültek világában érzi igazán otthon magát, munkaidőben is recepteket körmöl, titkos lakáséttermet nyit főbérlője tudta nélkül, és a mintaszerű hercegnőt úgy dobja le magáról, akár a felesleges kilókat… hogy a szerelem és a káosz új ízeket vigyen az életébe ­– és mindazokéba, akik megkóstolják a főztjét.

Az Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez igazi ínycsiklandó sikerkönyv egy olyan „szomszédlány” főhőssel, aki gyakran hülyét csinál magából a partikon, de pontosan tudja, mitől jó egy répatorta. És bár az álmai néha cukormázosak, azt már megtanulta, hogy az élet legfontosabb hozzávalója: higgy magadban.

Erawan, 2014, 2013

Eredeti mű: Dana Bate – The Secret Supper Club, Canvas, 2012, 

                                           – The Girl’s Guide to Love and Supper Clubs, Hyperion, 2013

Elég sokat tologattam ezt a könyvet is. Haverina mindjárt a megjelenés után magáévá tette és fel is ajánlotta olvasás céljából. Hát most jött el az ideje, mert valahogy nem lelkesít a frissen megjelent krimi, bár ott van az olvasón, csak nem tudom minek… majd egyszer… talán… jól van ott, ha már úgyis akciós volt.

Nos, térjünk vissza a könyvhöz… ami nem is volt rossz, s ami azt illeti lassan kezdek megbarátkozni Fejős Éva könyvtárával – mert ez a könyv is abban a sorozatban jelent meg. Lám, lám, íme egy újabb könyv, amire azt mondom, hogy érdemes volt időt és pénzt (haverináét) áldozni rá.

Nem fogok a könyvről beszélni/írni, illetve igen, de azokon a gondolatokon keresztül, amiket bennem gerjesztett olvasás közben-után. Mert ugyebár nem vagyunk egyformák és mindenkinek mást és mást jelenthet egy-egy olvasmány.

Ez lehet egyszerűen egy szórakoztató limonádé, egy-két este film után-elalvás előtt ki lehet végezni. Vagy lehet a nagy és magasztos “higgy magadban” példázása, a csak hinned kell, hogy képes vagy rá és minden jóra fordul című közhely, ami ha egy kicsit is belegondolunk úgy baromság, ahogy van. Nem mondom, hogy nem kell önmagadban hinned, annál jobb hajtóerő nincs, mint egy egészséges önbizalom. És itt az egészségesen van a hangsúly, mert mindenkinek vannak korlátai. Szellemi, fizikai, képességbeli korlátok, amiket feszegethet, kitolhat, de csak egy bizonyos pontig. Senkiből nem lesz például egy Rubens szintű festőművész csupán azért, mert hisz magában, s közben a művészete a pálcika-Rózsi ábrázolására korlátozódik. Szóval az önbizalom nem megoldás mindenre, és ha kitér az egészséges szférájából, akkor komoly károkat is okozhat.

Miről szólt nekem ez a történet? Arról, hogy adott, egy okos, tehetséges, belevaló leányzó, akitől mindenki azt várja el (első sorban szülei), hogy világklasszis gazdasági szakember és professzor szülei nyomdokaiban haladjon, az ösvény már ki van taposva, neki csak a megfelelő lépéseket kell megtennie és megy minden mint a karikacsapás. De mi van akkor, ha ő nem ezt akarja? Mert ugye, ő egy tejesen különálló személy és nem a szülei meghosszabítása. Mi van, ha magasról tesz az akadémiai pályafutásra, mert neki a fakanál áll jól a kezében és főzni akar? És főz is…

Ha valaki még nem hallott volna róla, akkor elmondom mi is ez a lakásétterem. Adott számú embert látsz vendégül etetés céljából (ebéd, vacsora, valami a kettő között, stb) az otthonodban vagy ott ahol, természetesen pénzért. Meghírdeted valamilyen közösségi portálon, feltünteted az összeröffenés témáját, a menüt és hogy ez hozzávetőlegesen mibe került. Az érdeklődők feliratkoznak – tehát, akár teljesen idegen fazonokkal találhatod szembe magad –, távozáskor pedig a “vendégek” maguk döntik el, hogy mennyit ért meg nekik a zaba. Lehet, hogy kasszát robbantasz, de az is lehet, hogy nagy bukta lesz. Ez nem kitaláció, ilyenek tényleg működnek az Egyesült Államokban és nemcsak ott. Egy ilyesmit hoz össze főhősnőnk, Hannah is, természetesen a kötelezően jelen levő legjobb barátnője társaságában, akinek halvány segédfogalma sincs a vendéglátásról.

S ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ez a lakásétterem-szerű ötlet Erzsi, Timi, Marika, Zsuzsi vagy Kati fejében születik meg, aki ugye Budapesten, Szolnokon, Győrben, Miskolcon vagy bárhol Magyarországon lakik? Milyen gyorsan lenne egy szomszéd vagy jóbarát, aki feljelentené és ráhozná a rendőrséget, a fogyasztóvédelmi hivatalt (bármi is a neve mostanság) és az adóhatóságokat? ... meg mit tudom én még kit…

Már a könyv címében is szerepel a szerelem szó, természetesen szerelmi szál is van a történetben. Kicsit kusza, ami azt illeti, és sok igazsság van benne, de ezt felfedezni a te dolgod lesz.

Szórakoztatott, elgondolkoztatott és mi kell ennél több? Nem mondom, hogy határozottan egy újraolvasós történet, de egy próbát mindenképpen megér, különösen azok számára, akik kedvelik a gasztro-regényeket és a humorral kevert romantikát. Meg az ízlések és pofonok…

És, igen, a végén ott vannak a receptek is, aki tehetséget érez magában, hajrá főzőcske! Nekem felmentésem van...

Deirdre Riordan Hall - Sugar

Én ​vagyok az a kövér, félig Puerto Ricó-i, félig lengyel lány, aki úgy érzi, nem találja a helyét sem a saját bőrében, sem sehol máshol. 

Sugar Legowski-Gracia nem volt mindig kövér, de tizenhét éves korára ez megváltozott. Ugyan nem annyira terebélyes, mint a mamája, aki hatalmas mérete miatt hónapok óta nem tudott kikelni az ágyból. Nem is annyira ormótlan, mint a bátyja, Görény, akibe több aljasság szorult, mint háj, és ez mindent elárul a természetéről. Sugar pont annyira túlsúlyos, hogy durva sértegetések céltáblája legyen, bármerre is jár: boltban, utcán vagy az iskolában. 

Sugar találkozik Evennel – és nem Evannel, ahogy félig analfabéta apja helytelenül megadta a fia nevét a születési anyakönyvi kivonatán –, és megtapasztalja, milyen az, amikor valaki nem a testét, hanem őt magát látja. Valószínűtlen barátságuknak köszönhetően Sugar életében először megengedi magának azt a luxust, hogy a jövőre is gondoljon. A jövőre, amit nem árnyékol be a saját testéről alkotott képe, sem az anyja sértegetései. Sugar hamarosan válaszút elé kerül: döntenie kell, hogy azzá a lánnyá válik-e, akit Even segítségével felfedezett önmagában, vagy felhagy a küzdelemmel, és elfogadja azt a szerepet, amibe a családja és az eddigi élete kényszerítette.

Kövesd a sorsát!

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: Deirdre Riordan Hall – Sugar, Skyscape, 2015

Akik ismernek, azok tudják, hogy nem szeretem az ifjúsági könyveket, mert egyrészt már kinőttem belőlük, másrészt… nos, ezt hosszan lehetne ragozni, de minek. Ez pedig – besorolása szerint, és nemcsak – egy ifjúsági könyv.

Miért olvastam el mégis? És miért kellene másoknak is elolvasniuk kortól függgetlenül? Azért, mert a főhősnő személyében sokan magukra ismernének. Ha nem is élünk/éltünk olyan rendezetlen körülmények között, mint Sugar, ha a család támogatását megkaptuk – ami ugye nem mondható el a főhősnőnkről –, akkor is valamilyen formában, valamennyiünkben ott van Sugar, hiszen kevés olyan ember van a földön, aki ne lett volna valamilyen vélt vagy valós fogyatékossága, hibája miatt mások gúnyjának a céltáblája. Valamennyien valamelyik oldalon álltunk/állunk. Vagy a gúnyolódók, vagy az áldozatok oldalán. Azért mert kövérek vagyunk, vagy éppen soványak, mert szemüvegünk van, fogszabályzónk, mert okosak vagyunk, vagy épp ellentkezőleg, buták, amikor a külsőségek után ítélnek meg, és nem azért akik valójában... vagy egyszerűen csak... mert megtehetik...

Valósághű történet. Hiszem, hogy ez, kis változtatásokkal, vagy akár így , ahogy a szerző leírta, megtörténhet. Elgondolkoztató, kicsit sem könnyű olvasmány. Ízlések és pofonok, ahogy mindig szoktam mondani, de nincs értelme tovább boncolgatni ezt a történetet, a fülszöveg több mint elég arra, hogy tudd mire várhatsz. Ezt olvasni kell…

Lucinda Riley - A hét nővér

A hét nővér 1.

Maia ​és öt nővére a nevelőapjuk halála után összegyűlik a Genfi-tó partján álló gyermekkori otthonukban. Pa Salt, a különc milliárdos mindannyiukat kisgyermek korukban fogadta örökbe, így semmit sem tudnak a vér szerinti szüleikről. Az apjuk végrendelete azonban arra ösztönzi őket, hogy derítsék ki, honnan származnak. Egy-egy titokzatos tárgyat kapnak örökségül, és egy földgömböt, amelyről leolvashatják a születési helyük koordinátáit. Maia megkezdi a kutatást a családja után, és hamarosan a világ másik felén, egy omladozó brazil villában találja magát. Az épületben megsárgult levelekre bukkan, amelyekből egy nyolcvan évvel korábbi, tragikus szerelem története bontakozik ki.

1927, Rio de Janeiro. Amikor a kávékereskedelemből meggazdagodott Antonio Bonifacio szeretné beházasítani az egyetlen gyermekét a riói arisztokráciába, a szenvedélyes Izabela kikönyörgi, hogy az eljegyzés után, de még az esküvő előtt hadd utazzon el Párizsba az egyik barátnője családjával. A lányt hamar magával ragadja a Montparnasse művésznegyedének pezsgő forgataga, de arra ő sem számít, hogy egy szobrásszal való véletlen találkozás gyökeresen felforgatja majd az életét.

Lucinda Riley A hét nővér-sorozat első kötetében mesterien szövi össze két fiatal nő történetének szálait, akik egy számukra idegen, mégis vonzó városban az őket foglalkoztató kérdésekre keresve a választ, gyógyírt találnak a lelki sebeikre, és felfedezik az élet szépségét.

General Press, 2016

Eredeti mű: Lucinda Riley – The Seven Sisters, Pan Books 2015, Atria, 2015

Nem semmi ez a könyv. A nagy baj az, hogy a folyatására márciusig kell várni, akkorra tervezi a kiadó a második rész megjelenését Viharnővér címmel. S a még ennél is nagyobb baj az, hogy a sorozatból angol nyelven csak három rész jelent meg, a negyedik az idénre várható, tehát nem igazán reménykedhetünk abban, hogy mostanában több folytatást is kapunk a történetből.

Semmit nem olvastam eddig a szerzőtől, nem mondom, hogy most abszolút rajongója lettem és valamennyi könyvét el fogom olvasni, de ezt a sorozatot mindenképpen. Kicsit misztikus, titokzatos, rengeteg kérdés merült fel bennem olvasás közben, van amire választ kaptam, vannak dolgok amiket továbbra is homály fed és csak reménykedhetünk, hogy a végére minden szépen a helyére kerül… meg abban is, hogy a sorozat valamennyi részét elolvashatjuk magyar nyelven is, másképp porolhatjuk le az angoltudásunk.

Ahogy a fülszöveg is mondja, a Pa Salt-ként emlegetett svájci dúsgazdag férfi néhány év leforgása alatt hat lánygyermeket fogad örökbe a világ különböző tájairól. Senki nem ismeri a rendszert, ami szerint kiválasztja a kicsiket, őt magát sem igazán. Talán ő a történet legtitokzatosabb, legmisztikusabb figurája. A sorozat alapja a Plejádok (Fiastyúk) csillag-halmaz görög legendájához kapcsolódik, ott jelenik meg először a hét nővér elnevezés, mint Atlasz és Pléione lányai. A titokzatos Pa Salt róluk nevezi el örökbefogadott gyermekeit. Csakhogy  történetünkben soha nem jelenik meg a hetedik nővér, akinek a Merope nevet kellene viselnie.

Ez volt a bevezető, az előzmény… mondjuk. Mert a történet tulajdonképpen azzal kezdődik, hogy a titokzatos Pa Salt ugyanolyan titokzatosan távozik az élők sorából (vagy nem???) mint ahogy élt, és lányai lehetőséget kapnak arra, hogy megtudják honnan származnak, amennyiben erre ígényt tartanak.

Ez az első lány, a  legidősebb, Maia története… és rajta keresztül jutunk el a 20. század eleji Rio-ba, majd később Párizs művészvilágába. Két szerelmi történetet kapunk. Az egyik a műfordítóként dolgozó Maiáé, másik a dédanyjáé, a merész, kalandvágyó Isabelé, akinek története szorosan összekapcsolódik a riói Krisztus-szobor felállításának történetével. S mivel Maiát a kutatásai Brazilíába vezetik betekintést kapunk úgy a jelenkori brazil társadalom életébe, mint a 20. század eleji Brazilia gazdagjainak világába.

Hogy kiszámítható volt-e a végkifejlet? Igen is meg nem is. Igen, azért mert mindkét szerelmi történetben tisztán lehetett tudni, hogy ki kicsodát szeret. És nem, mert a tiszta szerelmi vonal ellenére voltak meglepetések. Isabella esetében a józan ész és az erkölcsi tartása szólt közbe, Maia esetében pedig állandóan ott volt a lehetőség, hogy visszatér Zed, az első szerelem – mint ahogy volt is rá próbálkozás –, és véget vet Florianóval, a brazil íróval folytatott románcának.

És gondolom, hogy titokzatos Pa Salt és a görög milliomos Ögörg Eszu (Zed, az első szerelem apja) halálának egybeesése sem volt véletlen. A két személy egy és ugyanaz lett volna? Vagy Pa Salt meg sem halt, mert ugye volt egy véletlenül felemelt telefonkagyló is… Ezek olyan dolgok, amiket továbbra is homály fed és meg vagyok győződve, hogy úgy Marina, a lányok nevelője, mint az ügyvéd sokkal többet tudnak, mint amennyit elmondanak. És még annyi titok és misztérium van ebben a történetben, de nem mesélem el mindet, mert nem szeretném elrontani az olvasás élményét.

A romantika szerelemesei minden bizonnyal kedvelni fogják a történetet, nekem nagyon bejött és kiváncsian várom a folytatásait. A második rész a következző nővér, Ally története lesz, gondolom sokat fogunk majd hajózni.

 A sorozat további részei, egyelőre angol nyelven:

2. The Storm Sister

Viharnővér címmel várható márciusban, szintén a General Press gondozásában

3. The Shadow Sister

4. The Pearl Sister

2017-ben jelenik meg, még nincs borítóterve sem

J. Kenner - Izzó vágy

Vágy 3.

REJTÉLYES VISZONY

ÉRTHETETLEN BŰNÖK

MEGRÉSZEGÍTŐ FÁJDALOM

IZZÓ VÁGY

Mi lehet vonzó egy férfiban? A sejtelmesség? A titokzatosság? A kiszámíthatatlanság? Esetleg az, hogy gazdánk lesz, és örökké rabságban tart majd bennünket? Kat nem az átlagos fiatal nők életét éli. Apja csaló, ő is benne van egy-két stikliben. Szexuális élete nem igazán kielégítő. Cole magányos férfiként tengeti mindennapjait. Sármos, különleges, de sötét titkokat őriz, emiatt szinte soha nem lehet felszabadult. Kat már-már feladatának érzi, hogy átadja magát Cole-nak és a bűnös élvezetnek. A férfi biztos abban, hogy szerelme veszélyes utakra tévedt. Kat azonban érzi, hogy szenvedés nélkül nincs gyönyör. Fájdalom nélkül nincs boldogság. Kínzatás nélkül nincs szenvedély. Tudja, hogy az egyetlen út, ha Cole rabszolganőjévé válik, és mindent megtesz, amit a férfi akar.

Athenaeum, 2017

Eredeti mű: J. Kenner – Ignited, Bantam, 2014

“A gyönyör a fájdalomból születik és az egyik nélkül nem létezik a másik”. 

Kinek a pap, kinek a paplan, én el bírom képzelni a gyönyört fájdalom nélkül is, mármint a saját fájdalmam nélkül, sőt! Mellesleg csak ne általánosítsunk, mert száznál is több hivatalosan elismert parafília van, s ez a szám nővekszik, tehát van miből válogatni, hogy kinek mi okoz gyönyört.

A Vágy trilógia harmadik, befejező része, amelyre ugye szinte két évet kellett várni az előző két rész után (Kínzó vágy, 2014 és Őrült vágy, 2015). Míg az első részt, Angelina és Evan történetét szerettem – bár egy eléggé összetett sztori volt, és nem a jó értelemben kell érteni, a második, Tyler és Sloan szerelme már nagyon langyos és a harmadik pedig… hát nem érte meg ennyit várni rá, az biztos.

Cole és Kat története… meglehetősen zavaros története. Kezdve onnan, hogy annyit kavarta Kat nevét, becenevét, felvett nevét, hogy én már nem tudtam követni melyik is lenne az igazi, hogy hívják és miért.

És hát ugye ott van Cole: “… hangsúlyozta bőrének vegyes rasszról árulkodó karamellszínét…” – nincs abban semmi gond, ha leírjuk a “faj” szót, nyugodtan meg lehet tenni, politikailag korrekt. Cole-ban volt némi latino betütés, és nem csak, hogy egészen pontosak legyünk – és zseniális festőművész kétes akciói szünetében.

Nos, a zavaros nevű Kat, aki egy visszavonult csaló – öröklődő funkció, az apja a történet idején is az –, megkeresi a szintén sáros rosszfiút, a vegyes “rasszú” Cole-t, hogy segítségét kérje, ugyanis a becses apuka egy újabb csalást tervezett és rossz emberrel húzott ujjat. Cole segít megoldani a gondot és slussz-passz, ennyi a történet akció része.

De ott van a dolog érzelmi része, és ebből a szempontból a történetet három részre lehetne osztani:

1. rész: Kat nyálazik Cole láttán, és úgy fut utána mint egy tüzelő szuka, Cole meg elhessegeti azzal, hogy nem valók egymáshoz – ezzel elmegy a könyv első harmada

2. rész: Kat és Cole időnként összejön, Kat állandóan azt ismétli, hogy igenis meg tud bírkózni Cole BDSM praktikákhoz való vonzódásával, szexelnek, Cole utána mindig megbánja és aggódik, hogy fájdalmat okozott. Ismét megpróbálja elhessegetni a nőt.

3. rész: Kat és Cole továbbra is szexel közös megegyezésből, senki nem aggódik semmiért és mindenki örömére happy enddel végződik a könyv.

Epizodikusan megjelenik a négy részes Stark-trilógia sztár-párosa, Damien Stark és bé neje és tanúi lehetünk egy esküvőnek és egy leánykérésnek is.

Nos… rosszabbat is olvastam, de ritkán. Van benne egy minimális cselekmény, némi szex és egy kis valami, ami BDSM-re hajaz. Akik szeretik az erotikát olvasni, azoknak tetszeni fog. Akik ennél kicsit többet is elvárnak ... majd eldöntik, hogy tetszett-e vagy sem. Nekem nem. De hát ízlések és pofonok...

A sorozat előző részei az Athenaeum Kiadó gondozásában:

1. Kínzó vágy, 2014

Wanted

2. Őrült vágy, 2015

Heated

Alexandra W. Müller - Függőségben 1-2

A fiú álma a futball karrier volt. A lányé, hogy gyermekeket gyógyíthasson.
Amikor egy véletlen baleset összehozza őket a középiskolában, még egyikük sem gondolja, hogy a spontán vonzalom egy életre szóló bilincset tesz a szívükre. Nathaniel megszállottan akarja őt, Alexis pedig kétségbeesetten szereti a férfit, de a féltékenység és a birtokolni vágyás szétszakítja őket. 

Egy világhírű futballsztár csillogónak látszó élete, egy katasztrofális házassággal a háttérben. Egy gyermekorvos, aki egy segélyszervezettel járja a világot, hogy megszabaduljon az egyetlen férfi igéző emlékétől, akire mindig is vágyott és akit valaha is akart. 

Ez Alexis és Nathaniel szenvedélyes, érzéki szerelmi története. Remélem annyira élvezitek majd olvasni, mint amennyire én az írást élveztem! 

A.     W. Müller

Magánkiadás, 2015

Második könyvem a szerzőtől… Rosszul mondom, mert az első, amit tőle olvastam az egy négy részes sorozat volt, a 7 év után. És szerettem. Ezért mondtam igent amikor december közepén a szerző megkeresett második könyvével, a Függőségbennel. Áldásos tevékenységem és stílusom ismeretében a hölgy nagyon bátor is, nemcsak tehetséges.

Viccet félretéve, mindig megtisztelve érzem magam, mikor egy szerző megkeres és olvasásra ajánlja valamelyik könyvét.

Igen, tudom, hogy december közepe rég volt, de Alexandra W. Müller írásait nem lehet csak úgy akármikor, rendelésre olvasni, mert idő kell hozzá és főképp hangulat. Idő, mert hosszan tartó, terjedelmes történetekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt – bár a 7 év után négy kötetéhez képest ez csak kettőből áll –, és hangulat, mert a szerző stílusa meglehetősen kitör a kortársak között. Először is ő maga meséli el a történetet, nem valamelyik főszereplője, tehát a klasszikus vonalat választotta a mostanság divatos ilyen-olyan szemszögek helyett. Ezzel engem máris megvásárolt. 

Szintén egyedi a nyugodt, kiegyensúlyozott stílus, ahogy a mondandóját, a történéseket megfogalmazza. Kevés párbeszéd, rengeteg leírás, olyan nyugis, szájbarágós módon, ami ugye azért jó, mert így az olvasó is pontosan azt kapja, amit a szerző közölni kívánt és kizárjuk a szerzői mondanivaló félreértelmezését. S bár mindkét sorozata a romantikus kategóriába tartozik, és a szereplőik között ízzik a vágy és a szerelem, szinte teljesen erotika-mentesen írta meg őket úgy, hogy a történet nem veszített az értékéből.

A két részben megjelent Függőségben egy lehetetlen szerelem története, melyet végig követhetünk a két szereplő megismerkedésétől kezdve egészen a nehezen kibőjtölt boldog végkifejletig.

Mielőtt továbbmennénk ejtenék pár szót erről a bizonyos két részről, s főként arról, hogy miért kettő, bár ez csak az én feltételezésem, semmi ilyesmiről nem beszéltem a szerzővel. Marketingfogás. Az első rész ingyér’ letölthető, ha megfogott, vedd meg a másodikat, vagy kuncsorogd körbe az ismerőseid kinek van már meg. Olyan, mintha kapnál egy hosszabb beleolvasót (ment nem 10-20 oldalról beszélünk, hanem sokkal többről), s mikor már tör a nyavalya, hogy mi történik, akkor püff, vége az első résznek és üldözheted a másodikat. Ezzel nem előszőr találkozom, ezek szerint működik.

De vissza a történethez.

Tizenkét évet ölel fel a cselekmény és kezdődik egy angliai magániskolában, ahol a két főhős egészen egyedi módon megismerkedik. Alexis Woodwille, aki életében nem sok focilabdát látott közelről, egy csodálatos szabadrúgással leteríti a helyi és nemzetközi foci tehetséges reménységét, Nathaniel Cruzt, a félig brazil származású, temperamentumos, 18 éves srácot. Innen indul a történet és megmondom őszintén, szinte abbahagytam, mert azt hittem valami ifjúsági/new adult nyáltenger lesz, olyan Jamie McGuire könyveihez hasonló (elnézést a szerző rajongóitól, nem vagyunk egyformák). De a kis ifjúsági intermezzó után mindjárt egyből négy évet ugrottuk, s a dolgok kezdtek már másról s szólni, nem kizárólag két fiatal suta próbálkozásairól.

Tizenkét év, ennyi ideig szeretik és gyűlölik egymást, s bár többször is összetalálkoznak, többször is megpróbálják, a dolgok mégis mindig elcsúsznak valamin: dacon, féltékenységen, hazugságon, büszkeségen, a körülményeken vagy akár egy harmadik személy “jóindulata” miatt, mikor min.

Határozottan szerettem a könyvet, bár nem annyira mint a 7 év után sorozatot, ez merőben más, mint az, de hazudnék ha azt mondanám, hogy számomra hibátlan volt.

Nem szerettem, hogy Alexis Woodwille tökéletes volt. Tökéletes szépség, eminens diák és később kiválló gyermekorvos, szülei példamutató gyermeke és beteg húgának minden áldozatra kész nővére, önfeláldozó barát… szóval az a típus, ami csak a könyvek lapjain létezik. Sokkal szivesebben vettem volna egy igazi hús-vér Alexist, akinek néha elege van, aki odamond vagy odacsap, ha a helyzet megkívánja – és egy olyan Woodewille családot ami közelebb áll a valósághoz, mint a tökéletességhez.

Arra sem volt ígényem, hogy a focimeccseket, edzéseket – mert ugye Nate Cruzból világklasszis játékos lesz – sportriporteri pontossággal leírva kapjam. Fogalmam sincs mennyire voltak pontosak és/vagy szakszerűek ezek a beszámolók, ki nem állhatom a focit, de még ha szeretném is, fölöslegesnek érezném azt a részletességet, amivel egy-egy mérkőzés le volt írva. Ez nekem határozottan pluszban volt.

Még hosszan lehetne a könyvet elemzegetni pozitívumokat és negatívumokat keresve, mert sok témát érint a két főhős szerelmén kívül, de ha tovább boncolgatom, akkor minek elolvasni a könyvet? Ezt pedig határozottan olvasni kell azoknak akik szeretik a szép és nyugis romantikus történeteket – bár voltak részek, amelyek az én ízlésemnek túl romantikusra, habos-babosra sikeredtek. 
De ez csak az én véleményem, meg az ízlések és pofonok…

A többször is említett 7 év után sorozat részei:

1. Árnyak a múltból

2. Dilemma

3. Közeledés

4. Eskű

Érdemes belekukkantani, én szerettem.