Kylie Scott - Deep - Tónus

Stage Dive 4

A végéhez ért Kylie Scott Stage Dive sorozata! Ezúttal Ben talál párra, és keveredik fergetegesen szexi kalandokba.

Ismerd meg velünk a regényt, és ne feledd, a nyereményjátékunk során három példányt kisorsolunk a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.

Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…

Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.

Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?

Kylie Scott, a New York Times bestsellerek írónője régóta imádja az erotikus szerelmi történeteket, a rock and rollt, és a Zs-kategóriás horror-filmeket. Ausztráliában, Queensland államban él.

Könyvmolyképző, 2017

Eredeti mű: Kylie Scott - Deep

Megrendelhető

Végéhez érkezett a sokak által nagyon kedvelt Stage Dive sorozat. Bevallom, én nem tartozom az elvakult rajongótáborba, már az első résznél valami teljesen mást vártam a fülszöveg ismeretében, de azért kiváncsiságból, és mert megtehettem, követtem hogyan alakul a szereplők és a zenekar sorsa a további részekben.

Mint az nyilvánvaló, ez Ben Nicholson, a zenekar basszusgitárosának története, ő az egyedüli a banda tagjai közül, aki még pár nélkül maradt. És az is nyivánvaló, hogy Lizzy Rollinsszal szűri össze a levet, akivel már az előző részben találkoztunk, mint Anne húga és az egzaltált Mal(colm) eljövendő sógornője. Rengeteg utalás történik erre az előző részben, tehát ez nem lesz meglepetés azok számára, akik képben vannak a történettel.

Ugye, mindenki számára ismeretes a szólás, hogy ami Vegasban történik, az Vegasban is marad? Nos, a dolog Lizzy és Ben esetében nem ennyire egyértelmű, ugyanis Mal és Anne esküvői szertartása után Ben és Lizzy együtt tölti az éjszakát, aminek minden védekezés ellenére következménye lesz. Ben pedig mással jár, hiszen az ami kettejük között történt csupán egyetlen éjszakára szólt, bármennyire is nyomul Lizzy.

Teljesen felesleges tovább elemezgetni a cselekményt, az a szerző által kedvelt és az előző részekben is követett séma szerint működik: megismerkednek, megtetszenek egymásnak, összejönnek, valami miatt szétmennek, majd jön a megvilágosodás és a happy end. Viszont mondanék néhány dolgot a szereplőkről, különösen a két főhősről, ahogy én láttam őket.

Ugye itt van Ben, aki már 30 körül van. Dögös, szexis, tetovált. Pont olyan, mint amilyennek a sztereotípiák alapján az ember lánya a rockereket elképzeli. Ő eddig alig volt jelen az előző történetekben, gondoltam most majd lesz nagy durranás, valamit kitalál a szerző, hogy érdekessé tegye a záró történetet, valami sötét családi titkot, eltitkolt feleséget, bármit. Nos ez nem jött be. Ben egy meglehetősen egészségesen gondolkodó fickó, akinek mindene a zene, nincsenek költséges hóbortjai és pontosan tudja mit szeretne csinálni a jövőben is:

"Amikor a srácok elfoglaltak, megtehetem, hogy felugrok egy gépre, és egy másik bandával játszom egy kicsit – folytatta. – Vagy az albumukon vendégzenészként, esetleg egy éppen kieső tagot helyettesítve. Még olyat is szoktam csinálni, hogy elmegyek valami lepukkant kis bárba, és úgy, hogy senki nem tudja, ki vagyok, egy teljesen ismeretlen zenésszel jammelek egy kicsit. Minden nap ilyen az életem. Minden nap megtehetem, hogy valami újat csinálok, és valami újat megtanulok. És ez rohadtul csodálatos. Nincs semmi, ami ehhez fogható."*

Természetesen megijed mikor Lizzy robbantja a bombát a terhességgel, de megszokja a gondolatot és vállalja a gyermekét, sőt Lizzyt is támogatja. Nekem szimpatikus volt Ben a maga módján, mert volt mersze kimondani, hogy az életét nem a családról és a gyermeknevelésről szóló tervek szerint rendezte be, de ennek ellenére támogatja a lányt, bár házasságot és sírig tartó szerelmet nem ígér. Legalábbis eleinte.

S Lizzy, akiről már tudjuk, hogy egyetemi hallgató, nem hangsúlyoznám ki, hogy mit tanul, nem is nagyon jeleskedik benne. Ő nekem nagyon antipatikus volt. Nyomulós, butácska, fecsegő, siránkozó. Semmivel sem különb a zenekar tagjai után nyálazó hisztérikus rajongólányoknál, csak neki könnyebb a kiszemelt férfi közelébe kerülni. Túlmisztifikálja terhességét, eltúlozza az ezzel járó testi változásait, mintha ez egyedül csak vele történne meg, és már a gusztastalanságig fokozza hormonális ingadozásainak emlegetését, ingadozás, ami libidójának egekig való szökését eredményezi.  A szókincse sem igazán szalonképes. Valamiért eddig úgy gondoltam, ha valaki egy iskola padjain koptatja a farmerét, akaratlanul is ragad rá valami, ami a javít a kifejezésmódján és a modorán, még akkor is ha nagyon fiatal. Nos a szerző nem gondolja így. Irritáló nőszemély, viszont egy dologban maximálisan egyetértek vele:

"Aha, nőgyógyászhoz menni mindig kész örömmámor"*

Magától értetődően az előző rész szereplői is valamennyien jelen vannak a történetben és az is természetes, hogy nemcsak véleményük van a kialakult helyzetről, hanem bele is szólnak, ítélkeznek a tények ismerete nélkül. Komolyan nem értettem miért kellett egyedül Bent hibáztatni, mikor tulajdonképpen ő csak egy nyomulós liba áldozata, akit csupán azért nem rázott le első perctől, mert zenésztársának eljövendő sógornője, nehogy már megsértse valamivel.

Persze lesz happy end, rózsaszín köd, meg minden, ami egy romantikus történettől elvárható, de addig is lesz néhány nagyon nyálasra sikeredett érzelmes jelenet, amikoris a szerző olyan szavakat ad férfiszereplőinek szájába, amit hasonló esetben egy nő szívesen hallana. Azt sem tudom eldönteni, hogy a sok jópofizás nevezhető-e humornak, mert nekem ez egy kicsit erőltetettnek és gyerekesnek hatott.

A sorozat rajongói nagy valószínűség szerint ezt a részt is kedvelni fogják, akik eddig nem szerették valamiért a Stage Dive zenekarról szóló történeteket, most sem fogják megszeretni. De van benne erotika, rock’n’roll … és természetesen az ízlések és a pofonok.

* Kylie Scott - Deep - Tónus, Könyvmolyképző Kiadó, 2017

A sorozat előző részei a Könyvmolyképző Kiadótól:

1. Taktus - Lick, 2015

2. Play - Futam, 2016

3. Lead - Szóló, 2016

A Stage Dive sorozat sokunk számára okozott önfeledt, vidám pillanatokat, éppen ezért a mostani játékunk a lehető legegyszerűbb lesz: írjátok meg, hogyan képzeltétek el a Deep főhősét, Bent!

Ez nagyon egyszerű lesz: másoljátok be a modell/színész képének az URL címét a Rafflecopter dobozba.

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

                                                                                                        11.02. - Sorok között

11.03. - Angelika blogja

11.05. - CB olvas

11.07. - Insane Life

11.09. - Betonka szerint a világ…

11.11. - Dreamworld

11.13. - Kristina blogja

11.15. - MFKata gondolatai

11.17. - Deszy könyvajánlója

Borsa Brown - Az Arab fia

Csábítás és erotika a kelet kapujában - Az Arab 4

Khalid ​al-Szudairi húgával együtt végérvényesen felnőtté válik, új élete küszöbén áll. Nehezen szakad el a biztonságot nyújtó családjától, de azt is érzi, ha bizonyítani akar, akkor valóra kell váltania álmait. Olyan terveket, amelyekhez valószínűleg apjának is lesz pár keresetlen szava…

Közeli családtagjai folyamatos nyomás alatt tarják, hiszen már mindenki az unokatestvérével megkötendő menyegzőre készül. Esélye sincs kihátrálni, hiszen elkövette a legnagyobb bűnt, amit nővel szemben elkövethet. Vagy házasodik, vagy halálba küldi a lányt.

Vajon miként lesz képes összeegyeztetni a vágyait, álmait a saját családja és hazája korlátaival? Sikerül Annát, az oly féltve őrzött testvért elengednie? Mi vár rá az elzárt világon kívül?

És a legfontosabb: Mi van, ha csak úgy elsuhan az ember szeme előtt a szerelem maga? Utána fordul, hogy megszerezze, vagy behunyva szemeit, lemondva a felemelő érzésről, kitart a tervei mellett?

Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Az Arab-sorozat utolsó, befejező kötete, melyben a sokak által megszeretett Szudairi család elbúcsúzik, ismét bővelkedik érzelmi magasságokban és mélységekben.

Álomgyár, 2017

"Apám nézése egész megnyugtató mindaddig, míg ki nem nyögi.

– Akkora idióta vagy, hogy csakis az én fiam lehetsz!"

Kedves Khalid!

Soha nem gondoltam volna, hogy megérem azt a napot, amikor a becses apádról azt mondom, hogy szimpatikus, szerethető és megértem tettei mozgatórugóit. Minden pénze, neveltetése, meggyőződése, vallása és kultúrája iránti elkötelezettsége mellett tudott önzetlenül és szenvedélyesen szeretni és lehetőségeihez mérten nyitni egy másik kutúra fele, mi több, némi tiszteletet is mutatni egy hitetlen nő irányába. Nem hátrált meg a nehézségek elől és a kötelességét is teljesítette családjával szemben, annak ellenére, hogy néha ez nagyon nehezére esett.

Sajnos, rólad ugyanezt nem mondhatom el. Értem én, hogy te egy herceg vagy és egy számomra idegen kultúrából származol, de azért az anatómiai és szellemi fejlődésed ritmusa azonos velünk, kevésbé (vagy ellentkezőleg: nagyon is) szerencsés halandókkal. Azaz semmi más nem vagy mint egy 18 éves zavart és elkényeztetett kis köcsög, aki jódolgában nem tud magával mit kezdeni. Bár a saját magad által jelen időben elmesélt történetedben előszeretettel nevezed magad férfinak, hát kedvesem, ettől olyan messze állsz mint Makó Jeruzsálemtől... vagy Mersintől, ahová füled-farkad behúzva menekültél többször is, arra várva, hogy apád eltakarítsa a mocskot, amit csináltál, hogy te majd büszke hercegként, széles vigyorral hazatérj, és – reményeid szerint – fogadd mindenki csodálatát és imádatát, hogy milyen fasza fiú is vagy te. Apád helyében én a lábadtól fogva lógattalak volna fel, hátha a fizika törvényeinek köszönhetően a vér az agyad irányába is áramlani kezd, nem csak a családi bizsu fele.

Apropó családi bizsu... Dícséretes, hogy 18 évesen már tisztában vagy azzal, hogy a magömlés nem azonos az orgazmussal. Más egy egész élet után sem tudja. De azért nem ártana a családi orvostól megkérdezni, hogy anatómiailag merre is vannak azok az ondóvezetékek és tulajdonképpen mi a helyzet azzal a gáttal. No, de ez mellékes, lehet neked, mint magasabbrendű egyednek, az anatómiád is más, beszéljünk inkább másról. Például a viselt dolgaidról.

Lehet még nem jutott el hozzád a hír, de nem te vagy a világ közepe, és nem mindenki ájul el tőled. Szép dolog a testvéri szeretet, de tesvéred férjhez ment, saját élete van, hagyd, hogy élje és ne fenyegetőzz állandóan, hogy majd megmondod te kicsoda is a férje. Nemcsak előítéletekkel vagy tele, hanem az értékrendszered is kettős, nem beszélve arról, hogy feltételezésekre és szóbeszédre alapozol. No mi van akkor, ha Billal szereti a szerencsejátékokat? A te pénzeden játszik? Téged az apád rázott meg, hogy abbahagyd, mielőtt még börtönbe jutsz miatta. Mert ugye Billal okos és külföldön játszik, te pedig, kis hülye, odahaza, ahol törvény tiltja és börtön jár érte. Mit mondasz meg Annának? Hogy Billal hetyegett egy nővel, akit később a hotelszobájában holtan találtak? Egyrészt az a múltjához tartozik, másrészt – bármennyire nem akarod elhinni – az egy szerencsétlen baleset volt. Te viszont tudatosan ítéltél halálra két nőt, mindkettejüket megbecstelenítetted, és apád nyakába lőcsőltél mindent, majd ő megoldja helyetted. S ez még nem volt elég, dacból és kényszerből feleségül vettél két nőt, miközben a harmadikba voltál szerelmes. Légy őszinte: nemcsak a Ferrarikat gyűjtöd, hanem a feleségeket is?

Egyébként, akkor most szégyenlős vagy vagy sem? Csak azért kérdem, mert van amikor nem zavar – hogy téged idézzelek – ha „egy szál faszban” álldogálsz, máskor meg a feleséged előtt sem akarsz vetkőzni.

Egész eddigi életed egy vicc. Amikor nem épp hisztis kisfiúként viselkedsz (igen, a férfiak is hisztériáznak, csak ők szeretik konverziós zavarnak nevezni), akkor épp az apád másolod viselkedésben, gondolkodásban. Csak sajnos nem elég jól, mert ami nála természetes és zsigerből jön, nálad már erőltetett és nevetséges. Mint ahogy az is, amikor csak úgy kijelented, hogy te 18 évesen saját bizniszbe fogsz – apu pénzén, természetesen, mert te az életben semmit nem tettél a pénzszerzésért – s mindjárt egy szállodaláncot akarsz igazgatni. Tiszta szerencse, hogy apád hátulról mozgatta a szálakat, mert tőled úgy mehetett volna csődbe az egész vállalkozás, ahogy van. Te mással voltál elfoglalva.

Magadon kívül szeretsz te valakit? Mert ha igen, akkor azt nagyon különösen tudod kimutatni, hiszen mindenkit csak bántani-sérteni tudsz, szóval és tettel egyaránt. Történeteddel csak azt sikerült bebizonyítanod, hogy egy olyan szigorú világban is, amilyenben te élsz, ha van pénzed és van hatalmad, akkor minden lehetséges. Bármit megtehetsz, mert ott áll mögötted apád és elsimítja a dolgokat. Nem érdekel kit bántasz meg, hogy családi viszályt szíthatsz, hogy emberek sorsát fordítod rosszra, nem gondolsz a következményekre. Semmire nem gondolsz magadon kívül. S még te nevezed férfinak magad.

Mondhatnám, hogy örülök az ismeretségnek, de ez nem felelne meg a valóságnak. Az vagy amit megvetek egy emberben: arrogáns, felelőtlen, nagyképű és gyáva. Tudod, nagy kedvem lenne egy diótörővel elkapni érzékenyebb testrészed, azt, ami körül szánalmas kis életed forog, és nem túl erősen, de annál kitartóbban szorongatni. Hogy érezd a törődést...

Lehet mások majd elárasztanak feltétel nélküli imádatukkal, ez így van jól. Nem vagyunk egyformák és különben is az ízlések és a pofonok. Tegyél magadnak egy szivességet: nőj fel, Khalid! De addig is üdvözletem szüleidnek. Anyád továbbra is egy szent, apád pedig hozzád képest egy finom úriember.

Kedves Borsa, imádlak a Maffia trilógiáért. Még Az Arabért is. De ne haragudj, ez nagyon nem jött be.

A sorozat részei az Álomgyár Kiadó gondozásában

Az Arab, 2015

Az Arab szeretője, 2016

Az Arab lánya 1, 2016

Az Arab lánya 2, 2017

Rhys Bowen - Holttest a fürdőkádban

Her Royal Spyness Mysteries 1

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.

1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.

A fővárosban meglepő kalandok várnak rá: 

életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba, 

belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe, 

inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla, 

a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után. 

De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.

Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt. 

Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

Lettero, 2017

Eredeti mű: Rhys Bowman – Her Royal Spyness, 2007

A történet egy tizenegy (ha beleszámolom a 0.5-ös nyúlfarknyi novellát is, akkor már tizenkettő!) részes sorozat első része. A sorozat angol neve Her Royal Spyness Mysteries, amit esetleg Őkirályi Kémsége (még viccesebb lenne Spiclisége) Rejtélyei-nek lehetne magyarra fordítani. És remélem, hogy további részeivel is ismeretséget köthetünk magyar nyelven is.

Bevallom, Wodehouse nálam még várat magára, tehát meg nem tudnám mondani mennyire helytálló a fülszöveg kijelentése, mi szerint ha az említett úriember Agatha Christievel társulva írna detektívegényt, akkor valami ehhez hasonló lenne az eredmény. Azt viszont elmondhatom, hogy nagyon jól szórakoztam.

A történet a múlt század harmincas éveiben játszódik, hol máshol, mint az Egyesült Királyságban. Többnyire Londonban, de megismerkedhetünk a hősnő skóciai (meglehetősen lepukkant) otthonával is és a történet során vidéki kastélyokba-kúriákba is ellátogatunk.

A történettel együtt remek korképet is kapunk az angol felsőbb körök sznobériájából és nemcsak, hiszen a szereplők nem mindegyike tartozik az arsztokráciához, vagy az abban az időszakban már megjelent gazdag polgári körökhöz. Azt is meg kell említenem, hogy bár a történet úgy fikció, ahogy van, szereplői között valós személyek is szerepelnek, sőt valós történések is. Itt van például Mary királynő, akihez főhősnőnk bejáratos (a hátsó bejáraton), és aki kémkedéssel bízza meg. Vagy a kémkedés tárgya, a trónörökös David, aki mint VIII. Edward ül a királyság trónjára és később szerelme, az amerikai Wallis Simpson miatt lemond. Tehát időben ott vagyunk, amikor a trónörökös és Wallis Simpson románca kezd aggodalmat okozni a királyi házban és erről kellene hősnőnknek referálnia magának a királynőnek.

Csakhogy a dolgok nem ennyire egyszerűek, hiszen Georgienak, ahogy a családban és a barátai nevezik őlédiségét, más dolga is lenne.

Kicsoda is Georgie, aki – mint ahogy a fülszövegből is kiderül –, az esélytelen harmincnegyedik az Egyesült Királyság trónjára. Egy skót herceg második (botrányos) házasságából származó lánya, az első házasság biztosította a cím örökösét, aki most sznob és zsugori feleségével és családjával uralja a lepukkant kastélyt. Botrányos házasság azért, mert Georgie anyja egy egyszerű, de annál ambiciózusabb színésznő volt, nagyapja pedig közrendőr. Egyébként a szimpatikus nagyapával a történet során többször is találkozunk, ő néhányszor kisegíti unokáját a szorult helyzetből.

Tehát van nekünk egy félig-meddig előkelő származású hősnőnk, akit még lepukkant otthonából is kinézne sznob és sótlan sógornője, mert egy ellenszenves román herceghez akarja hozzáadni, egyetlen vasa sincs és akkor még habnak a tortán jön, hogy a családi kastély is idegen kézre kerülhet, mert a becses hercegi papa még életében elkártyázta a francia riviérán.

Georgie Londonig meg sem áll a menekülésből és itt kezdődik meg élete kalandja. Egyrészt a királynő bíza meg a trónörökös szemmeltartásával, másrészt a kastélyt követelő francia gazfickó holttestét a család londoni rezidenciájának fürdőkádjában találják, saját anyja – aki már sokadik férjét fogyasztja – rúgatja ki nehezen megszerzett állásából, ami az éhenhalástól megmenthetné (mert ugye egy lady nem dolgozik, inkább éhenhal). S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor bizarr balesetek is történnek vele, amit mindenki az ügyetlensége számlájára ír. Mivel barátok, előkelő ismerősök és a frissen beszerzett szeretője is körülötte zsong, meg konfliktus is van bőviben, nem igazán lehet tudni, hogy ezek tényleg balesetek, vagy Georgie útjában van valakinek valamiért.

Az, hogy minden jól végződik, az inkább a szerencsének köszönhető és nem Georgie buzgó nyomozásának. A cselekmény elbonyolításában és egyszerre több szálon való futtatásában használt szerzői megoldások nagyon ötletesek voltak. Nem lehetett csarnokelsőre kitalálni, hogy tulajdonképpen mi is történik és ki mozgatja a szálakat.

Könnyű, de nem habos-babos történet, vicces jelenetekkel, kisebb-nagyobb csavarokkal. Miss Marple-nek nem kell félnie attól, hogy Georgie majd átveszi a helyét, de mindenképpen egy ígéretes sorozathősnőt ismerhettünk meg a személyében.

Egyetlen délután-este elolvasható, pörgős, szórakoztató, tehát mindenkinek, kohatár nélkül ajánlom… de természetesen az ízlések és a pofonok.

Rita Falk - Gőzgombóc blues

Franz Eberhofer 2

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr kellemes falusi mindennapjait újabb bosszantó események zavarják meg. Höpfl iskolaigazgató házának falára például valaki rikító piros festékkel felírta, hogy „DÖGÖLJ MEG, TE DISZNÓ!”. Önmagában a felirat még nem lenne főbenjáró bűncselekmény, azonban a zaklatott igazgató nemsokára nyomtalanul eltűnik, később pedig darabokra szabdalva bukkan fel ismét a vasúti sínek között. Öngyilkosság? Gyilkosság? Franz nyomozása gyorsan kideríti, hogy az igazgató nem volt éppen közkedvelt ember, ahogyan pedig egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, a gyanúsítottak köre is egyre bővül. Franz azonban a Nagyi ínycsiklandó gőzgombócaiból erőt merítve rendületlenül halad az igazság felderítésének útján…

A jó krimik, a jó ételek és a jó humor kedvelőinek – Nagyi hamisítatlan bajor receptjeivel.

Művelt Nép, 2017

Eredeti mű: Rita Falk – Dampfnudelblues

“Vagy úgy. Szóval a kertünkben tényleg terem dohány. A legeldugottabb zugban, a fészer mögött. Azért ezt szeretném szemügyre venni, így feltápászkodom és elindulok a Nagyi nyomában.

A helyzet egyértelmű, nincs szükség alapos vizsgálatra.

– Vadkender – közlöm a Papával, amint visszaérek hozzá. A vállát vonogatja. – Szóval vadkendert termesztesz a kertemben – folytatom, ezúttal erőteljesebb hangnemben.”*

Üdv ismét Bajorországban, egészen pontosan Niederkaltenkirchenben (csak remélni tudom, hogy ezt most jól írtam le és nem maradt ki egyetlen betű sem), mindjárt ott Landshut mellett. Ugyanis itt lakik és áll szolgálatban Franz Eberhofer, mint a falu egyetlen, de annál rettenthetetlenebb rendőre... meg Ludwig, a kutyája

Azért ismét, mert ez a történet egy sorozat második része. Ami azt illeti szinte egy évet vártunk rá, s ki tudja mennyit fogunk majd várni a még hátralevő négy részre.

Akik olvasták a sorozat első részét, a Télikrumligombócot, azok nagyjából képben is vannak azzal, hogy mit várhatnak ettől a történettől, és főleg azzal, hogy kicsoda is Franz Eberhofer. Természetesen azon túl, hogy a falu egyetlen rendőre, aki az előző részben minden igyekezete ellenére megoldott egy négyes gyilkosságot. Bár az érdemeit némileg megnyirbálta a tény, hogy nem sokkal a dicső esemény után gyermekrabláshoz kért erősítést – kommandósok, helikopter, nyomkereső kutyák, meg minden hasonló finomság –, s közben csak az üzemanyag fogyott ki a tag kocsijából.

Nos, kicsoda is Franz Eberhofer, az anti-rendőr, minden rendfenntartó paródiája, aki egészen sajátos módon értelmezi a törvény és az igazságszolgáltatást? Egy büntetésből Münchenből szülőfalujába helyezett rendőr. Igen, elmondhatom miért volt a büntetés: társával, akivel mai napig barátok, egy pedofilt tartóztattak le. Rudi, a társ, flottul szétlőtte a fickó családi bizsuját és Franz szurkolt neki. Az esemény után Rudit menesztették a rendőrség kötelékéből, Franzot pedig eldugták a kis faluba, ahol elméletileg soha semmi nem történik. Csak mert Franz szeret a fegyver után kapkodni. Nagyon.

Elméletileg, mert gyakorlatilag itt is dolga van, bár nem minden egyes nap hoz neki fontos ügyeket. Néha be kell érnie házastársak közötti agresszióval, részeg gépkocsivezetőkkel, vagy épp vandálokkal, akik az iskolaigazgató házára írogatnak fenyegető üzeneteket.

Ez a rész pontosan erről az üzenetírogatásról szól, illetve arról, hová fajul el a dolog, hiszen Höpfl igazgató hamarosan eltűnik, majd brutálisan meg is gyilkolják. Hősünk természetesen buzgó nyomozásba kezd, s gyanúsított mint a tenger, mert Höpfl igazgatót minden második ember holtan szerette volna látni.

Franznak természetesen magánélete is van , hiszen az előző részből már tudjuk, hogy a szülői ház disznóóljában lakik – nem vicc, azt alakította át magának, hogy szabaduljon süket, de nagyon szerethető nagyanyjától, és füvet szívó, Beatles-t üvölttető apjától. Itt szokta meglátogatni őt barátnője, Susi, aki a polgármesteri hivatalban dolgozik és aki többre vágyik a barátnői státusznál, viszont erre Franz még nincs felkészülve.

S természetesen ismét felbukkan bátyja Leopold is, jövendőbeli harmadik feleségével (még a másodiktól sem vált el) a thai Panidával és kettejük szerelmének gyümölcsével.

“Uschinak hívják, a nagyanyja után. Mivel azonban ez a név az én meghalt mamámé, ezért én inkább Sushinak hívom. A Sushi sokkal jobban is illik hozzá: kicsi, ázsiai, göngyölt.”*

A kép testvér továbbra sem kedveli egymást. Leopold lenézi rendőr öccsét, hiszen neki könyvesboltja van és feleséget is fogyasztott már bőven, míg Franz nyálgépnek és érdekembernek nevezi bátyját. De neki köszönhetően új szerelem lép be Franz életébe aprócska unokahúga Uschi (Sushi, a Nagyorrú Törpe) személyében, aki első pillanattól ragaszkodik hozzá és csak az ő társaságában hajlandó aludni, vagy egyáltalán csendben maradni, bárhol is lennének. Franz természetesen kézzel-lábbal kapálózik e újféle kapcsolat ellen, de nem tud ellenállni a pöttöm kislánynak és széles, fogatlan vigyorának.

“Tökéletesen ellazulok. Sushi a hasamon fekszik, és szinte azonnal mély álomba merül. Egy perc és én is alszom.

Fantasztikusan jól nézhetünk ki így ketten, a kis vágottszemű meg én. Amikor ugyanis felébredek, a fürdő összes női látogatója ott áll körben körülöttünk és elragadtatottan bámulnak. Annyi telefonszámot nyomnak a kezembe, hogy az egész hátralévő életemre elég lenne.”*

A történet végére természetesen megkerül a gyilkos is, és közben ismét találkozhatunk a falu előző részből már ismert lakóival: a pletykafészek nőkkel, a kocsmárossal, a mészárossal, a polgármesterrel. Lassan már egészen otthonosan érezheti magát az olvasó ebben a közegben.

Nagyon kedveltem a történetet, mert végig szórakoztató volt és annak ellenére, hogy ez tulajdonképpen egy krimi, többször is hangosan megnevettetett. És a végén, természetesen, most is ott vannak a nagyi receptjei, lehet főzőcskézni. Nagyon remélem, hogy a folytatásokra nem kell ismét egy évet várni.

Ez egy fergeteges paródia, amit kár lenne kihagyni. Ajánlom első sorban azoknak, akik már ismerik az első részt, szerintem méltó folytatása annak, és mindenkinek, aki kedveli a könnyed műfajt, szeret nevetni és nem bánja, ha itt-ott egy kis gyilkosság is becsúszik a történetbe. Meg az ízlések és a pofonok...

* Rita Falk - Gőzgombóc blues, Művelt Nép, 2017

A sorozatból magyar nyelven már megjelent:

Télikrumpligombóc

Művelt Nép, 2016

Winterkartoffelknödel

Hóvégi klasszikus: Gustave Flaubert - Bovaryné

Vidéki erkölcsök

Egy újabb 1001-es listán szereplő könyv, s nemcsak azon, hiszen nekem ez kötelező háziolvasmány volt valamikor a gimnázium felsőbb osztályaiban, pontosan nem emlékszem mikor. Hogy ma is az, mikor a francia realista regényt tanítják, nem tudom, azt sem, ha egyáltalán tanítják-e még magát a fogalmat. Tulajdonképpen ma, fenőtt fejjel nem is értem, miért kellett ezt nekünk tizenévesen elolvasni, mikor kellő élettapasztalat hiányában nem értettük, nem érthettük meg a történet valódi mondanivalóját. Felnőtt fejjel Emma Bovary már nem egy sajnálatra méltó fiatal lány, aki egy visszataszító jellemű férfihoz ment férjhez, mert elvakította annak imádata és ennek az áldozata lesz, hanem egy elkényeztetett, unatkozó, ostoba dáma, akit saját túlzott becsvágya visz a romlásba – bármilyen is legyen ez a romlás.

Azok számára, akik még nem olvasták, sőt nem is hallottak a töténetről, elmondanám, hogy ez nem egy habos-babos romantikus lányregény, hanem egy korkép. A vidéki francia társadalom bemutatása 19. század első felében, kevés szereplővel, kevés cselekménnyel – legalábbis a ma divatos és elvárt pörgő-forgó, szédületes vonalvezetéshez képes –, inkább szereplőinek belső konfliktusa jellemző rá, és ez viszi előre a cselekményt. A történések kronológikusan követik egymást, nincs oda-vissza ugrálás az időben.

Ez egy unatkozó szépasszony tragikus története, hiszen Emma, a hősnő, csupán unalomból és egy fajta kiváncsiságból megy hozzá a jelentéktelen vidéki orvoshoz, érzelmek nem fűzik hozzá. S ez az unalom veszi rá arra, hogy másokkal flörtöljön, hogy felszarvazza férjét és luxusimádata pedig anyagi romlásba dönti. Emma nem egyedül hibás azért, amilyen irányba síklik élete. Ehhez nagyban hozzájárul meglehetősen buta, de annál becsvágyóbb férje feltétel nélküli imádata és a körülötte zsongó férfiak rajongása is.

"Úristen! Miért is mentem férjhez?" Tűnődött, nem lett volna-e mód rá, hogy a véletlen más játékai révén a végzet egy másik férfit hozott volna az útjába, és próbálta elképzelni, milyenek is lehettek volna ezek a meg nem történt események, milyen lett volna ez a másik élet, az a férj, akit nem ismert. Mert végre is nem minden férfi ugyanolyan, mint az ő ura. Lehetett volna szép, szellemes, választékos és vonzó (...) Az ő élete viszont olyan hideg, mint egy padlás, amelynek ablaka északra néz, s homályában az unalom, e csendes pók szövi hálóját szíve minden szögletén*

A könyv először folytatásokban jelent meg, majd 1857-ben egészben is és szerzőjét a mű tartalma miatt perbe fogták vallás- és erkölcsgyalázásért (forrás: Wikipédia)

Természetesen a filmszakmát is megihlette, hiszen 1933-as első feldolgozása óta több film és minisorozat is készült belőle, igaz nem mostanában. Sajnos nem emlékszem, hogy bármelyiket is láttam volna.

Klasszikus irodalom kedvelőinek ajánlott olvasmány, azoknak, akik a terjedelmes leírásokat és hosszas lelki vívódásokat részesítik előnyben, s főleg azoknak, akiket nem zavar, hogy itt nincs boldog végkifejlet. De természettesen az ízlések és a pofonok…

„Emma Bovary nyomorúságos kalandjai a tragédia szférájába emelkednek, mégpedig azért, mert egy közömbös, segítségre képtelen, vigaszt nem nyújtó világtól körülvéve, neki magának kellene a hitvány anyagból a gazdag és ritka értéket lepárolnia. És bele is fog a vállalkozásba, tudatlanul, vezető nélkül, nemes szórakozás híján, s kiszolgáltatva a tudatában kavargó természetes és mesterséges ösztönzőknek – hogy szükségszerűen csúfos kudarcot valljon vele; olyan kudarcot azonban, amely a következő fordulatban lehetővé tette, hogy Flaubert a legtalálóbban, a legtökéletesebben előadott történetet kerekítse ki belőle.” 

Henry James

Eredeti mű: Gustave Flaubert – Madame Bovary, 1857

Magyar nyelven huszonöt kiadást ért meg az 1904-es Révaival kezdődően. Utoljára 2015-ben adta ki a Hermész Média

Madame Bovay címmel is megjelent

"Mennyire tele volt illúziókkal! Mindebből semmi sem maradt! Mindent elpazarolt végleg, lelke minden kalandjára, ahogy egymást követték, lánykorában, a házasságban, azután a szerelemben - s úgy vesztette el mind sorra eddigi élete folyamán, mint egy olyan utazó, aki minden fogadóban hagy valamit a vagyonából." *

* Gustave Flaubert - Bovaryné