Lyndon nővérek 2
Eleanor
Lyndon csak a maga dolgával törődött, amikor egy magas rangú úr szó szerint
az életébe pottyant.
Amikor Charles
Wycombe, Billington jóképű és javíthatatlan grófja leesett egy fáról, és
egyenesen Ellie lába előtt ért földet, még egyikük sem sejtette, hogy ebből a
szerencsés találkozásból házasság lesz. De Charlesnak még a harmincadik
születésnapja előtt feleséget kell találnia, különben elveszíti a vagyonát.
Ellie kénytelen lesz férjhez menni, különben apja utálatos menyasszonya választ
neki házastársat. Így aztán megállapodnak abban, hogy összeházasodnak, noha ez
a frigy nem a mennyországban, hanem valami sokkal forróbb helyen
köttetett…
Ellie álmában
sem gondolta volna, hogy egy vadidegenhez megy feleségül, ráadásul olyasvalakihez,
akiben ellenállhatatlanul ötvöződik a kéjencek sármja és a kedélyes
szellemesség. A lány igyekszik megtartani a három lépés távolságot, legalábbis
addig, amíg a tetszetős felszín alatt meg nem találja a férfit. Charles azonban
eléggé meggyőző – sőt gyengéd – tud lenni, ha akar, úgyhogy Ellie hamarosan
elveszíti a fejét a férfi csábító varázslatának hatása alatt. Csók csókot
követ, és ez a valószínűtlen pár ráébred, hogy kapcsolatuk nem is olyan
kényelmetlen, mint hitték… és akár még szerelemre is gyúlhatnak egymás iránt.
Gabo, 2016
Eredeti mű:
Julia Quinn – Brighter than the Sun, 1997
A Lyndon nővérek második és egyben
befejező része. Ha az előző részről (Minden
és a hold) azt mondtam, hogy remek kis paródiát lehetne belőle filmezni,
akkor ebből szenzációsat.
A női
főszereplőt, Eleanor (Ellie) Lyndont már az első részből ismerjük, amikor is
kellő talpraesettséggel, némi fizetség ellenében felcseréli nővére melletti
gardedámi szerepét az olvasással… mert ugye a pénz mozgatja a világot és az
ifjabb Lyndon kisasszony ezt már zsenge kora óta tudja.
Csakhogy
kicsit sem szerethető lelkész apja nősülni készül és Ellie titkos befektetései,
valamint nyugodt kis élete veszélybe kerül, mert az eljövendő mostoha nagy
sikerrel szerepelhetne bármelyik gyermekmesében gonosz boszorkányként.
Választania kell a cselédsors, amibe eljövendő mostohája taszítaná vagy egy
elrendezett házasság között, a mostoha által összeállított potenciális férj-jelöltek
listáját inkább ne részletezzük.
Mint egy égi
ajándék, pottyan Ellie-re és az életébe Billington gróf. Ezt pedig szószerint
kell érteni, a gróf a fárol esett le, bár sosem derül ki mit is
keresett ő a fán fényes nappal a semmi közepén. Várható racionális viselkedés
egy erősen beszeszelt fickótól, akinek mindössze tizenöt napja van még hátra,
hogy feleséget találjon, másképp vagyonát a rokonok öröklik?
A lényeg az,
hogy Eleanor Lyndon és Charles Wycombe, Billington grófja egyezséget és házasságot
köt, és megkezdődik a nagy kaland. És a listaírás… mert Billington grófja
mániákus listaíró…
Azért a nagy
kaland, mert úgy néz ki, a friss grófnét két balkézzel áldotta meg a sors és
vonzza a veszély. Bármibe fog bele az balul üt ki és úgy néz ki, hogy a grófban
méltó társára talált, hiszen ha valahonnan le lehet esni, arra fogadni lehet,
hogy a gróf le is esik. Ez a páros egy kicsit a Balfácán című francia filmre
emlékeztetett, Pierre Richarddal és Gérard Depardieu-vel.
Mivel a
kastély tele van ott élő szeretett rokonnal, és valamennyien eredeti figurák a
maguk módján, jogosan felmerül a kérdés, hogy mindaz ami történik tényleg
baleset, vagy valaki besegít a sorsnak. S ha igen, akkor kicsoda és miért. Ezt
felfedezni viszont a te dolgod lesz.
A könyvben
szereplő helyszín, Wycombe Abbey, valójában is létezik. Olyan puccos
bentlakásos iskola gazdag lánykák számára Buckinghamshire-ben, ezen túl a
történet fikció. Bár valaminek a második része, akkor is elolvashatod, ha az
előzőt nem ismered, mert csupán halvány utalások történnek az előző rész
főszereplőire.
Humoros,
pörgős, szórakoztató és véleményem szerint messze a legjobb Julia Quinn könyv,
ami az utóbbi két évben magyar nyelven megjelent. De hát ízlések és pofonok…
"…– Festettem neked egy képet – mutatta fel
Judith a vízfestékkel készült művet.
– Gyönyörű, Judith – szólt elismerően Ellie,
és elnézte a kék, zöld és piros vonásokat. – Nagyon szép. Ez egy... Ez egy...
– Ez a rét – tájékoztatta Judith.
Ellie nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében,
amiért nem kellett találgatnia.
– Látod? – folytatta a kislány. – Ez a fű, ez
az ég, ezek meg az almák a fán.
– Hol a
fatörzs? – érdeklődött Charles.
Judith megvető pillantást küldött felé.
– Elfogyott a barnám…"
(Julia Quinn –
Aranylóbb a napnál, Gabo, 2016)
A Lyndon nővérek első része: