Johanna Lindsey - Ha magadba bolondítasz

Egyetlen párbaj még becsületbeli ügy, na de három… Ez már gyilkossági kísérlettel is felér! Mivel a felvilágosult társaságot felháborítja az efféle felelőtlen viselkedés az ifjú nemesek körében, a régensherceg azt az utasítást adja Robert Whitworthnak, Tamdon grófja örökösének és Lord Dominic Wolfe-nak, vitájuknak úgy vessenek véget, hogy a két családot házasság révén egyesítik. Amelyik család nem hajlandó engedelmeskedni a parancsnak, az elveszíti a földjeit és a címét.

Whitworthnak tetszik az ötlet, hogy Brooke nevű leányát elküldje az ellensége távoli birtokára. Tudja jól, hogy a Farkas nem fogadja majd el menyasszonyául a lányt, ezért elveszíti a vagyonát és rangját. A Farkas azonban eltökélte, hogy elriasztja a Whitworth lányt. Mivel párbajjal már nem törhet a gyűlölt ellenfél életére, azzal is megelégedne, ha a férfi elveszíti a földjeit és a címét. Ám arra nem számított, hogy az ellenfele húga ennyire találékony és állhatatos lesz.

Brooke Whitworth régóta álmodozik az első londoni szezonjáról, mert olyan férjet akar találni, aki messzire viszi szeretetlen családjától. Ehelyett azonban a yorkshire-i lápvidékre küldik, hogy keljen egybe egy rejtélyes nemessel, akinek a családját átok sújtja, és aki háromszor is megkísérelte megölni a fivérét. Ám a szívében nincs helye a félelemnek – ez a férfi jelenti számára a szabadulást. Azért is magába fogja bolondítani!

Gabo, 2017

Eredeti mű: Johanna Lindsey – Make Me Love You, PocketBooks, 2016, Gallery Books, 2016

Azóta várom ezt a könyvet, mióta hetekkel ezelőtt felröppent a hír, hogy a kiadó újabb Johanna Lindsey könyvvel rukkol ki, sőt bele is lehetett kukkantani a megjelenésre váró műbe.

A szerzőt a Malory család sorozaton keresztül kedveltem meg, bár nem mondanám, hogy a hosszan tartó sorozat valamennyi részét szerettem – épp a 12. része fog hamarosan angol nyelven megjelenni –, de legalább felét igen (kedvenceim James és Anthony Malory), csakúgy mint a szerző Sherring Cross trilógiáját, vagy a Locke család sorozatát. De azt sem mondhatom el, hogy valamennyi, magyar nyelven megjelent művét elolvastam már. S ígéretet sem teszek, hogy ez valamikor be fog következni.

Nos, ez egy igazi kalandos, csavaros Johanna Lindsey-féle klasszikus romantikus történet volt, amiben lényegében semmi sem az aminek látszik. Tehát nem is szabad találgatni, hogy hogyan kerülnek a helyükre a dolgok, természetesen a nyilvánvaló végkifejleten kívül, hiszen mindenki számára világos már indulásból, hogy a kényszer hatására kötendő házasság szerelemhez vezet a két főszereplő között. Csakhogy úgy a szerelemhez, mint a házassághoz, hosszú és kalandos út vezet, bár ez időben csupán három hetet jelentene. Talán túl kalandos, túl sok kisebb-nagyobb történés, ami mintha csak azért lenne ott, hogy teljen a papír, legyen még egy csavar a történetben, aztán egy idő után annak a kis (vagy nagy) történésnek van egy következménye és fellélegzel, hogy no, mégsem volt az fölösleges.

A két főhős, Lady Brooke Whitworth és Lord Dominic Wolfe szerethető, vicces az igyekezetük, ahogy mégiscsak szabadulni próbálnak az előnytelen helyzetből, bár tudják, hogy erre nem igazán lesz lehetőség. Azt viszont nem pontoztam hogy olyan szájbarágósan aknázta ki Dominic családneve adta lehetőséget (wolf magyarul farkast jelent – az angol nyelvvel hadilábon állók számára mondom), és farkas farkas hátán volt a történetben – festményen, legendában, családi történetben és egy idő után családi kedvencként is.… És természetesen volt egy kövér macska is, mert miért is ne lett volna.

Azt azért jó lett volna eldönteni indulásból, hogy Dominic húgát, aki miatt lényegében az egész nagy kavarodás, párbajozás és gyűlölködés történt, tulajdonképpen hogy hívják: Eloise-nak vagy Ellának? Mert mindkét néven hivatkoznak rá, ez nem a fordító hibája, az eredeti angol szövegben is így van – először a Goodreads-en olvastam, még a magyar nyelvű megjelenés előtt, mikor ajánlót kerestem a könyvhöz, és olvasáskor kiderült, hogy ez bizony így van. 

Miután szépen és hosszan elhúzza a három hét történéseit, kezdve a régensi futár által hozott házasodási utasítástól egészen az utolsó pillanatban lefújt házasságkötésig, az utolsó oldalakon pörög fel igazából a történet, mikor minden a helyére kerül, bár nem úgy, ahogy eredetileg elgondoltam. S teszi ez olyan stílusban és iramban, mintha beleunt volna a cselekmény szövögetésébe és akkor most cakk-pakk legyen vége.

Úgy tudom önálló történet, de olvasása után azt gondolom, hogy valamikor a jövőben ennek lehetnek kapcsolódó történetei, mert bőven van miből folytatni. Az biztos, hogy a szerző következő, angol nyelven megjelenő könyve a Malory család sorozat 12. része lesz, tehát semmilyen kapcsolatban nem áll ezzel a történettel.

Összességében egy szórakoztató klasszikus romantikus olvasmány volt, szerethető és kevésbé szerethető szereplőkkel, bár kissé zsúfolt a történéseivel. Nem kell komolyan venni, nem kell túl sokat várni tőle… meg az ízlések és pofonok

Louisa Rawlings - Cselszövések hálójában

Széphistória 1

Az ismeretlenség homályából felbukkanó gyönyörű özvegyasszony meghódítja egy ifjú gróf szívét. A Beaufort család feje azonban nem nézi jó szemmel kapcsolatukat. Mindent elkövet, hogy eltávolítsa őket egymástól, hiszen az ifjú már vőlegény, a hölgy feslett életviteléről pedig botrányos históriák keringenek. Sötét titkok lappanganak a háttérben, két család gyilkosságba fúló engesztelhetetlen gyűlölete. A cselszövés fojtogató hálója bűnöst és ártatlant egyaránt pusztulással fenyeget. A bonyodalmak során kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik – vagy, aki jobb, van, aki rosszabb…

Párizs, 1836

A nagyúri szalonok csillogó világában csalás, hűtlenség, ármánykodás rejtőzik a tisztes és előkelő felszín alatt. Úgy tűnik, ebben az álságos környezetben még a szerelem is csupán a cselszövések eszköze. Céleste, a szép és titokzatos özvegyasszony mesterien űzi ezt a játékot, egészen addig, amíg bele nem szeret a nőgyűlölő Edmondba. Nőiességének egész vonzerejét latba veti, hogy meggyőzze a csalódott férfit: létezik még igazi szerelem

Harlequin Magyarország, 2017, 2012, 2002

Eredeti mű: Louisa Rawlings – Scarlet Woman, 1993

Ugyanaz a történet, két fülszöveg – az egyik a kiadó honlapjáról származik, a másik a Molyról –, és három kiadás. Illetve a harmadik az néhány nap múlva jelenik majd meg – gondolom semmi új nem lesz az előző kiadásokhoz képest, nem lesz újra-fordítás (vagy igen?) csak kapott egy tetszetősebb borítót. De még ha új fordítással örvendeztetne meg a kiadó – amit nem hiszek –, maga a történet akkor is ugyanaz lenne. 

Annak ellenére, hogy bizony rég megvan a könyv, nem olvastam el mostanáig, mikoris épp ez a bizonyos harmadik kiadás vitt rá. Gondoltam, ha a kiadó harmadszor is megjelenteti, akkor biztos van benne valami, mert ha szemét, akkor még a kiadónak sem éri meg.

Nem mondom, hogy rossz volt, mert alapból más. Nem angol-szász környezetben játszódik, mint a klasszikus romantikus regények többsége, hanem a 19. század első felében, Franciaországban. Szereplői sem angol lordok, hanem a francia arisztokrácia és polgárság tagjai – a főszereplő Céleste egy neves zenetanár unokája, aki kapcsolatban állt az arisztokráciával Európa-szerte.

Ez a könyv tulajdonképpen egy beteg elme bosszúvágyának története és ebben Céleste nemcsak a bosszú eszköze, hanem tudtán kívül áldozat is, hiszen egy párbaj következményeibe belehalt férje szülei, de LaGrange-ék, nemcsak fiúk halálát akarják megbosszulni, hanem őt teszik felelőssé nemesi nevük és családfájuk kihalásáért. És akkor még ott vannak Beauforték, akik maguk sem mindennapiak és az egész történetben csak járulékos áldozatok. Nekik csak annyi közük van az egészhez, hogy rosszkor vannak rossz helyen: Paul Beaufort udvarol a gyilkos lányának.

Azt nem értettem, hogy miért lenne az méltó bosszú az ifjú de LaGrange lovag haláláért, ha özvegye elcsábítja gyilkosa lányának vőlegényét, Paul Beaufort-t. Még akkor sem, ha ezzel lenne egy kis botrány és e miatt a de Malecot családtól (a gyilkos családja) a nagyasszony megvonná anyagi támogatását. Ez egy kicsit mondvacsinált konfliktus volt és legalább olyan zavaros, mint ahogy én itt elmondani próbáltam. Az sem derül ki soha, hogy az ifjú de LaGrange és de Malecot miért ment ölre Párizsban, aminek következménye a szerencsétlenül végződő párbaj volt.

Mint mondtam nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy valamikor tervbe vegyem az újraolvasását. Elsősorban azért, mert a történet első pillanatától szigorúan ki vannak osztva a szerepek, aki jó az végig a jó szerepében tetszeleg, a rosszak velejükig romlottak és az őrület csak nagyobb mértéket ölt. Céleste az első pillanattól önfeláldozó és alárendeli magát férje szülei bosszúvágyának. És áldozat is – bár ő ezt nem tudja.

Az egyetlen aki jellembeli fejlődést mutat, az Edmond Beaufort, aki Céleste társa ebben a nagyon képzelet-szülte történetben – először csak azért, hogy távolt tartsa öccsétől, később pedig szerelem szövődik kettejük között. Edmond jellembeli fejlődése természetesen Céleste hatására történik, hiszen ő a pozitív hős ebben a történetben, bár ez erősen megkérdőjelezhető.

Túl sok cselszövés, túl sok ok-okozat, kavarás és megtévesztés. Ez kissé zavarossá teszik a történetet. És Céleste nagy önfeláldozása sem teszi őt szerethetővé – inkább butácskának. Nem a volt férje iránt érzett szerelem tetteinek mozgatórugója, hanem a bűntudat, amit férje szülei érbesztettek benne és sikeresen továbbtápláltak. 

Nálam ez az “egynek elmegy” kategóriában marad, nem tervezem újraolvasni, de hát ízlések és pofonok…

Hóvégi klasszikus - Lin Yutang - Egy múló pillanat

Találkozásom ezzel a művel véletlenszerű volt. Az egyetem kezdése előtti nyáron osztotta le nekem a szomszédban lakó idős néni. Ő is kölcsön kapta valakitől, de nem volt türelme hozzá, hiszen ezernél is több oldal, ezért úgy gondolta én épp ráérek, elolvasom s majd dióhéjban elmesélem neki miről is szól. Óriási fintorral fogtam bele – volt előítéletem bőven – és csupán a neveltetésem tiltotta, hogy megmondjam hová dugja a néni a könyvét, de nagyon hamar letehetetlenné vált, bármennyire bizarrul is hangzik ez.

Monumentális könyv, semmihez nem hasonlítható, márcsak azért sem, mert ez Kínáról szól, és nem mondhatom, hogy túl sok könyv járt a kezemben, ami kínai szerző tollából való volt és magát a huszadik százat eleji kínai társadalmat mutatja be.

Nyugodtan el lehet olvasni, akkor még nem borult vörösbe Kína.

A történet kevesebb mint fél évszázadot ölet át és egy gazdag, befolyásos család történetén keresztül mutatja be mit is jelentett a 19. század végi - 20. század eleji Kínában élni, a bokszer-lázadást, a hosszan tartó, szinte öröknek mondható háborúskodást Japánnal. Ebbe az időszakba beleesik a kínai császárság bukása, valamint az új rend kialakulása ami, mint a könyvből kiderül, nem volt egy síma átmenet. Bekukkantunk az ópiumbarlangok világába és tanúi lehetunk a kínai nő emancipálódásának, s többek között azt is megtudjuk, hogy miért volt olyan kecsesen tipegő járásuk a hölgyeknek

“Epikai szélességgel mondja el a történetet, szeret elidőzni hosszasan apró részletek mellett, amelyeket jellemzőknek tart, mint például egy előkelő esküvő, egy rák-vacsora leírása, egy kirándulás valami hegyre, pontosan leírja a lakóházakat kívülről és belülről, szeret rámutatni egyes etnografiai jellegű helyi szokásokra, a couleur local nagyon fontos neki és emellett egész kis tömeg szereplőt mozgósít, valamennyit élesen megkülönbözteti egymástól és valamennyinek lezárja a sorsát. Öregek és fiatalok, családapák és anyák, gyermekek, akik elbeszélés közben felnőnek, maguk is apákká és anyákká lesznek, rokonok és jóbarátok, a családhoz számító cselédek hemzsegnek a történetben, valamennyinek vannak jellemző egyéni arcvonásai. Olyan sokan vannak és kapcsolataik olyan bonyolultak és amellett a neveik számunkra olyan idegenek, hogy gyakran bele kell néznünk, a könyv végére tett családfákba. Legtöbbet és legmelegebben egy fiatal nővel foglalkozik az író, Mulannal, aki az elején serdülő leány, közben felnő, megismeri a szép szerelmet és szép lemondást, asszony lesz, gyermekeket szül és nevel. Benne látja Lin Yutang a kínai nő ideálját, abszolút kínai nőt, akiben együtt van a testi és lelki szépség, a műveltség és tiszta ösztön, az érzékiség természetessége és az erkölcsi fensőbbség, a gyöngédség és erély, s ő az, aki meg tudja érteni a kívülről betóduló új életformákat és megőrzi magában mindazt, ami a kínai szellemben jó és életképes. A kínai szellem gazdagságát, fínomságát és mélységét ünnepli Mulan alakjában az író.”

(Schöpflin Aladár, Nugat, 1941)

Ennél jobban nem is lehetne jellemezni, hogy milyen is ez a könyv, én imádtam, újra fogom olvasni terjedelme ellenére, mert természetesen, azóta saját példányom van. 

Ajánlom azoknak akik hiteles képet szeretnének kapni a 20. század eleji kínai társadalomról, szokásokról, kultúráról, életszemléletről. És azoknak, akik valami “mást” szeretnének olvasni. Nekem ez örökké a kedvencek között lesz.

40 év történelmi korrajza a könnyed stílusáról ismert, kínai bestseller szerző tollából – egy előkelő pekingi család története a bokszerlázadástól a Japán elleni háborúig.

A több szálon futó cselekményen keresztül a huszadik század eleji Kína elevendik meg. A család életébe gyermekrablók, ópiumcsempészek, mandzsuvezérek és külföldi zsoldosok férkőznek be, és senki sem vonhatja ki magát a történelemformáló események sodrából – forradalom, a császárság bukása, diákmozgalmak alakítják az ország életét. A hagyományok és a modern kultúra összecsapása jellemzi a mindennapokat, de a könyvet át- meg átszövi a tao bölcsessége, mely Jao úr, a regénybeli családfő életfilozófiája. 

A kínai történelem szövevényes és változatos korszakát Lin Yutang közvetlen előadásmódja tökéletesen érzékelhetővé és érthetővé teszi a nyugati ember számára, így megismerhetjük az egzotikus világ valamennyi titokzatosnak ható jelenségét.

Tericum, 2006 – Árkádia, 1990 – Révai 1941

Eredeti mű: Lin Yutang – Moment in Peking, 1939 –, ugyanis ezt a könyvet a szerző angol nyelven írta az Egyesült Államokban.

Gill Hornby - És most együtt

Bridgeford ​válságban van. A főutca félig elnéptelenedett, az üzletek bezárnak, a polgári büszkeség gondolatát ódivatúnak találják a munkából egyenesen hazaszáguldó ingázók. A kisváros mintha elcsüggedt volna. 

Akad azonban egy dolog, ami összehozhatja a lakosokat: a zene. A bridgefordi városi kórusnak esélye lehet arra, hogy megnyerje a megyei kórusversenyt. Az énekesek kis csapatának azonban először új tagokat és egy egészen megújult hangzásvilágot kell találnia magának. 

Ezen a ponton lép a színre Tracey – született szólista, aki eltitkolt múltját rejtegeti; Bennett – hajdani templomi kóristafiú, aki értetlenül szemléli a modern világot; és Jazzy – aki a hangját útlevélnek tekinti, amelynek segítségével maga mögött hagyhatja a várost, és elindulhat a jövendőbeli hírnév és gazdagság felé. Sikerülhet-e beilleszkedniük az olyan régi, megbízható kórustagok közé, mint amilyen Annie? Megtanulhatnak-e közösen dolgozni, megmenthetik-e az énekkart, sőt, talán az egész közösséget is?

Az És most együtt humoros, éles szemű megfigyeléseken alapuló, de megható regény, amely az éneklés örömeiről, az együttélésről, a szerelemről szól… de legfőképpen arról, mennyire fontos, hogy az ember rátaláljon saját, igazi hangjára.

Gill Hornby író és újságíró. Férjével, Robert Harrisszel és négy gyermekükkel a berkshire-i Kintburyben él. Első regénye, a Méhkas felkerült a Sunday Times bestsellerlistájára.

Gabo, 2016

Eredeti mű: Gill Horby – All Together Now, 2016, 2015

Gill Hornbynak két könyve jelent meg magyar nyelven, az első a Méhkas volt, sajnos elsiklottam fölötte, de idővel pótolni fogom. Tehát ez az első írás amit tőle olvastam, s az igazat megvallva már néhány hete túl vagyok rajta, csak valahogy mindig más olvasmányom élményét osztottam meg és ez maradt a sufniban.

Nehezen fogott meg a történet, nem is igazán értettem mit akar ott ez a rengeteg ember, hiszen a főhősökön kívül egy egész közösséggel ismerkedünk meg.

A cselekmény egy idillikus angliai kisvárosban játszódik, itt él:

a főhősnő, a zárkózott és kissé antiszociális Tracey és szárnyait bontogató fia, Billy, akit egyedül nevelt fel

a fess Bennett, aki átszervezések következtében munkanélküli lesz, és akit meglehetősen rosszindulatú felesége rögtön elhagy, mi több, felnőtt gyermekeit is ellene próbálja hangolni

Annie, a buzgó mócsing, aki mindenkinek az életébe beleszól és kérés nélkül rendezni próbálja mások dolgait, valójában a saját családi gondjaival sem bír megbírkózni

a tohonya Lewis és tolókocsiban ülő lánya, Katie, aki mesés sütiket készít, amikor jó napja van

Jazzy, a zavaros családi háttérrel rendelkező 19 éves pincérlány, aki hangját a világhírnévhez szóló belépőnek tekinti

a kisváros főterén levő emlékműnél ücsörgő fiatalok, akik csak úgy ott vannak, mert ez menő

Pat és Lynn, a két idős és furkálódó pletykakirálynő

és temészetesen Constance (a drága Connie), a helyi kórus vezetője, aki történetünk elején autóbalesetet szenved –, meg a kegyes hazugság, hogy a drága Connie jobban van és hamarosan felépül, valójában vegetatív állapotban fekszik és gépek tartják életben.

Mi a közös ezekben az emberekben? A zene, hiszen valamennyien a városi kórus tagjai… vagy azok lesznek. Ki hogyan és miért kerül be a haldokló kórusba, mi a története és ki épp mit titkol, rajtad áll felfedezni.

Mind modtam/írtam, nehezen fogott meg, eleinte nem is igazán értettem hová akar kilyukadni a sok szereplővel és történeteikkel. Nem tudom mikor, egy ponton szórakoztatóvá és letehetetlenné vált a történet, legalábbis számomra. Szabályosan szurkoltam egy-egy szereplőnek… például annak is nagyon szorítottam, hogy Bennett volt felesége essen jól pofára…

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az olyan, angliai kisvárosokban játszódó történeteket, amik nem egy-két emberről szólnak, hanem inkább közösségekről. Ajánlom azoknak is, akik szeretik a nyugis, humoros írásokat, azoknak is, akik kedvelik Jill Mansell, Milly Johnson vagy Katie Fforde könyveit. 

Én szerettem… és hát az ízlések, meg a pofonok…

Samantha Hayes - Míg enyém leszel

Lorraine Fisher 1

Egyedül vagy. 

Sebezhető vagy. 

És van valamid, amit valaki meg akar szerezni. 

Bármi áron…

Úgy tűnik, Claudia Morgan-Brown élete végre révbe ér: övé a majdnem tökéletes álomférj két édes négyévessel, szépen alakul a karrierje is, és számtalan fájdalmas vetélés után végre saját babáját várja.

Férje gyakori távolléte miatt hirdetést adnak fel, hogy megfelelő dadust találjanak, aki segít Claudiának. Zoéra esik a választás, aki szinte maga a tökély: a gyerekek imádják, képzett és tapasztalt, a referenciái is jók. Claudiát az ösztöne mégis óvatosságra inti.

Vajon mit titkol Zoe? Van oka félni Claudiának? Vajon milyen messzire képes elmenni egy nő azért, hogy saját gyermeke lehessen?

Pioneer Books, 2015

Eredeti mű: Samantha Hayes – Untill You’re Mine, 2014

Krimi, pszichológiai thriller – szóval nagyon divatos. Egy trilógia első része, melynek főszereplője Lorraine Fisher nyomozó, sajnálatos, hogy a kiadó megrekedt az első résznél és a következő kettővel már nem foglalkozott. Attól még el lehet olvasni, sőt a műfaj kedvelőinek kell is, mert nem függővéges, lezárt történetet kapunk.

Kicsit zavaros a történet, egyszerre több szálon is fut, van amit egyes szám első személyben mesél el az épp aktuális szereplő… mindenképpen nagyon kell figyelni, hogy épp melyik szálon vagyunk és épp ki mesél és mit.

Terhes nők, gyermekvállalás, dadák, gyerekek… milyen szép téma, ugye? Csakhogy a történetben szereplő várandós nők közül az egyik kamu-terhes. Megjátsza, mindenkit beetet, mert elég okos ahhoz, hogy tudja hogyan. És mert nem először teszi – már be van pöccenve annyira szeretne egy kisbabát. S mert már nem tudja ellenőrzés alatt tartani pszichózisát, mindent megtesz azért, hogy megszerezze azt, amire vágyik. Szószerint mindent… S nem is egyszer teszi, hiszen neki csak egy bizonyos nemű és bőrszínű csecsemő kell. Tehát addig öl, amíg megkapja. És brutálisan teszi. Az őrületnek annak a fokán van, amikor azt hiszi, minden amit tesz természetes és helyes, annak úgy kell lennie, mert az neki jár. S ha úgy gondolod, hogy sejted ki a gyilkos, akkor rögtön vakvágányra visz a hosszas lelkizéseket tartalmazó monológokkal, melyeknek igen, helyük van a történetben, de nem ilyen terjedelemben.

Hogy a kedves várandós nők közül kicsoda a gyilkos és hogyan fogja Lorraine Fisher nyomozó megoldani az ügyet ... hát rajtad áll felfedezni. De vértezd fel magad jó sok türelemmel, mert a történet nemcsak hosszú, több szálon fut és zavaros, hanem meglehetősen lassan csordogál. Annyira lassan, hogy többször is arra gondoltam, hogy passzolom, csakhogy tudni akartam ki a gyilkos és hogyan bukik le.

Ha túl tudod tenni magad ezen a vontatottságon, akkor egy megrázó történetet kapsz. És mikor azt hiszed, hogy no, akkor most már minden tiszta és a helyére került, akkor a szerző még az utolsó mondattal is rátesz egy lapáttal, hogy tényleg tátott szájjal maradj.

Rövidebben, pörgősebben toronymagasan jobb lett volna, de hát ízlések és pofonok…

A trilógia következő két kötete angol nyelven, magyarul nem jelent meg:

2. Before You Die

3. You Belong To Me