Jane Green - Anyósok városa

„Hárman ​​voltunk ebben a házasságban…” „Emlékszem, amikor Diana hercegnő szomorú, nagy szemekkel felnézett a kamerába és elmondta az immár hírhedtté vált szavakat, én pedig azon tűnődtem, hogy mi a csudáról beszél, és csodálkoztam, hogy lehetett ilyen hihetetlenül teátrális. Most pedig, hetekkel a saját esküvőm előtt pontosan tudom, hogy mire gondolt. Az egyetlen különbség, hogy nekem nem egy szeretővel, hanem, egy matriárkával van dolgom. Őszintén mondom, nem tudom eldönteni, melyik rosszabb.”

Ha az ellentétek vonzzák egymást, Ellie és Dan egymásnak vannak teremtve. Ellie – egy elit londoni szállodalánc marketing menedzsere – ösztönember; a televíziós producer Dan pedig mindent előírásosan csinál. Ellie úgyszólván árva – tizenhárom évesen veszítette el az édesanyját, apjával szinte sosem találkoznak –, Dan felső középosztálybeli családja viszont nagyon is összetartó. Kezdetben Ellie végtelenül boldog, hogy befogadja a Cooper família, s amolyan megtalált anyaként öleli magához Dan anyját, Lindát. Ám csakhamar rájön, hogy Linda „anyáskodása” lényegesen tolakodóbb annál, amivel akár a legjobb meny is megbirkózhatna. Mi a csudáról beszélhet Dan naponta kétszer az anyjával? És Linda miért hívatja ki Ellie-t egy fontos megbeszélésről valami semmiség miatt? És hogyan lesz a tervezett bensőséges polgári esküvőből királyi mennyegzővel vetélkedő, estélyi ruhás társasági esemény? És mi lesz, amikor megszületik az első unoka? Szórakoztató, megindító, tanulságos regény egy összetett és bonyolult kapcsolatrendszerről, a fiús anyáról, aki nem hajkandó tudomásul venni, hogy egyszer csak nem ő a legfontosabb nő a fia életében…

A Nők városa és a Férfiak városa után, az Anyósok városával lesz kerek a Jane Green megalkotta hiteles és ragyogó humorral megírt családi kör- és kórkép.

Trivium, 2007

Eredeti mű: Jane Green: The Other Woman, Thorndike, 2005

Azt beszélték, hogy egy kiadó, melynek a nevét nem írom le, mert ez nem a reklám helye, még az ősszel újabb Jane Green regényt ad ki, a Falling – a love story magyar fordítását. Nem jártam utána, hogy igaz-e a  hír van sem, egyelőre sehol semmi jel nincs rá, viszont ez eszembe juttatta a szerzőt akinek néhány könyvét már olvastam, s minden bizonnyal te is találkoztál már legalább egy “…városa” könyvvel, ha mással nem is. Ez a “… városa” megnevezés különben is baromság, hiszen a könyvek (Nők városa, Férfiak városa, Hiúság városa, Anyósok városa, Esélyek városa) nem tartoznak egy sorozathoz, semmi közük egymáshoz azon túl, hogy azonos a szerzőjük. Ez az egész egy nagyon fantáziátlan szerkesztő agyszüleménye, mert angolul a címeknek semmi közük nincsen a “városa”-hoz. Ennek például “A másik nő” lenne a címe, ha az eredetit fordítanám magyarra és teljesen találó is lenne arra, amit a történettől kapunk, bár itt a “másik nőt” nem szeretőként – mint általában –, hanem anyósként kell elképzelni. S nem a gonosz anyósként, hanem a gondoskodó, kedves, segítőkész anyós, aki ezzel a kedvességgel jobban manipulál és összezavar, mint egy olyan, aki ellenszenvét nyíltan a szemedbe mondaná.

Ez egy nagyonis valóságos történet, nemcsak, hogy megtörténhet, hanem meg is történik mindenhol a világon. És nem érdekel, hogy mennyire népszerűtlen leszek azért amit mondok, magasról teszek rá, de nincs annál szánalmasabb dolog, mint amikor egy nő továbbra is beleavakozik felnőtt gyermeke életébe, nem tudja elengedni és azt sem tudja elfogadni, hogy gyermeke életében elképzelhetően már nem ő áll az első helyen, hanem a saját családja. A szeretet és gondoskodás is lehet terhes, bármilyen bizarrul is hangzik.

Maga a könyv nem nagy szám, központban egy fiatal nő, Ellie áll, a házassága, gyermeke, a barátai, viszonya az élet dolgaihoz. Ehhez hasonló tucatjával van, de ami ezt egyedivé teszi, az az anyós személye a történetben. Szórakoztató és egyben elgondolkoztató, egy ponton ellentmondásos is, hiszen Ellie házasságát tönkrevágta anyóspajtás szeretete és gondoskodása, viszont mikor a barátnője összeszűri a levet az apóssal, akkor jön a női szolidarítás és a káröröm helyett közös frontot alkot a nővel, akit a saját házassága megromlásáért okol. Nagyon könnyű rámondani, hogy unalmas és közhelyes, sőt anyósék majd fel is háborodnak, mert ők ugye mindig jobban tudják mi a helyes és jó, a főhősnő pedig csak egy kis hisztis liba, aki nem kap kellő támogatást a férjétől, mert Ellie nem kap, férje olyan “rendezd meg a saját gondjaidat” típus.

Nem lenne igazságos csak az anyóst okolni mindenért, hiszen Ellienek is része van abban, hogy anyósa átveszi az irányítást a házassága felett, mert egyszerűen nem mer kiállni elé és azt mondani, hogy elég volt, törődjön a saját életével és/vagy rendezze két fiatalabb gyermeke életét, ha már mindenáron kényszert érez az irányításra.

Bár a végére egy hatalmas habos-babos, mindenre kiterjedő boldog befejezést sikerített, és ez engem zavart, mert erőltetett volt, mégis azt mondom, hogy érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet minden nőnek és elgondolkozni azon, hogy a természetes folyamat részeként a gyermekek felnőnek és önálló életet élnek, tehát el kell engendi őket, hogy ezt megtehessék. Ez pedig nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretjük őket, vagy nem törődünk velük… csupán hagyjuk, hogy a maguk életét éljék, a saját útjukat járják, nem azt amit mi elképzeltünk a számukra.

Emelem kalapom azon kivételes nők előtt, akik nincsenek eltelve saját nagyságukkal és gyermekeik tökéletességével. Meg az ízlések és pofonok…

Jennifer Probst - Keresd mindörökké

Keresd... 4

Szerelmi gyakorlatok pároknak

Arilyn Meadows az a lány, aki szinte mindenhez ért: jógaoktató, önkéntes állatmentő, stresszkezelési terapeuta, szabadidejében pedig imádott nagyapját gondozza. E számtalan elfoglaltság mellett nem marad ideje, hogy megtalálja álmai pasiját. Egy nap igencsak félreérthető pózban rajtakapja jógi barátját egy csinos tanítványával, ekkor úgy dönt, a jövőben nem teszi ki a szívét ilyen megrázkódatásnak, és nem keresi tovább a Tökéletest. Önkéntes száműzetésbe vonul, és elvállalja, hogy vigyáz Kate kutyájára, amíg a barátnője nászúton van. Eközben új páciens jelentkezik nála: Stone Petty rendőrt indulatkezelési terápiára küldték a felettesei. Stone-ból sugárzik a férfiasság és a rosszfiús vonzerő, de Arilyn keményen ellenáll: őt aztán nem veszi le a lábáról egy tüzes pillantás vagy egy szexi vigyor.

Mi van, ha az Igazi akkor csönget nálunk, amikor szabadságra küldtük a szívünket?

Libri, 2016

Eredeti mű: Jennifer Probst – Searching for Always, Gallery Books, 2015

A Keresd… sorozat negyedik, befejező része. Természetesen van még néhány kiegészítő novella, de nem hinném, hogy ezeket valaha is ki fogják adni magyar nyelven. De ez ugye nem zárja ki, hogy valamikor majd egy újabb Keresd... folytatással találkozzunk, hiszen még függőben van Izzy, a több részben is epizódikus szerepet kapott lázadó története - bár lehet, hogy valamelyik kiegészítő novella róla szól, ennek nem jártam utána, ha így lenne, akkor a könyv végén nem lenne utalás pont Izzy-re. De mint mondtam, nem olvastam a novellákat...

Akik olvasták bár az előző részt, azok már tudják kiről szól a történet, hiszen Arilynt a sorozat első kötete óta ismerjük, társtulajdonos a Társszerzők nevű házasságközvetítő irodában és a sorozat harmadik részében már össze is dörrentek a helyszínelni kiérkező Stone Petty járőrrel. Ez a rész az ő történetük lesz, és ugye pozitív fejlemény, hogy az eddigiektől eltérően a férfi nem egy kőgazdag vállalkozó vagy tehetős tudós, akinek a bőre alatt is pénz van, hanem egy egyszerű rendőr, aki Bronxból származik. Mindkét főszereplő magával cipeli a múlt történéseinek terheit, s bár látszólag olyanok mint a tűz és a víz, sok közös dolgot lehet felfedezni bennük.

Ennek ellenére, valamennyi magyar nyelven megjelent Probst-könyv közül nekem ez tetszett a legkevésbé és ehhez hozzájárult a tény, hogy a főhősnőt egy kicsit sem szerettem ellentmondásos személyisége miatt. S nemcsak ebben a könyvben. Nekem ő valahogy mindig egy kicsit kilógott az egészból, s el is mondom miért.

Ő, ugyebár, informatikából és pszichológiából is szerzett diplomát, vegetariánus, jógázik, hisz az aromaterápiában és az ezotéria elkötelezett híve. Van aki a Jóistenben hisz, van aki a reinkarnációban, Budhában, az űrlakókban, a Mikulásban, a nagy barnamedvében. Mindenki abban hisz amiben akar, s ez így van jól, addig ameddig tiszteljük egymás hülyeségét. Arilyn viszont felsőbbrendűnek érzi magát az életstílusa miatt és ledorongol mindenki mást, aki nem osztja nézeteit. Dícséretes az is, hogy jobbá akarja tenni és meg akarja menteni a világot, de lehet a világ nem akarja, hogy jobbá tegyék vagy megmentsék, ugyanis egészen jól megvolt évezredeken keresztül enélkül is, és minden negatív előrejelzés ellenére még jó ideig megmarad. S akkor jön a következtlenség: mikor sarokba szorítják, ezek az elvek már nem olyan fontosak, már tud nyitni és elnéző lenni mások ízlése és életformája iránt és talán elfogadhatónak találja, hogy nem mindenki osztja az ő magasztos elveit és nem mindenki megszállottja az egészséges életmódnak.

Mint minden eddigi könyvében, a szerző most is hatni próbál az olvasó szociális érzékenységére és olyan nagyonis valós problémákkal szembesít, mint a családon belüli erőszak, környezetszennyezés és ami a személyes szíve csücske: az állatok bántalmazása.

És végre a sorozat első kötetében megismert Kate férjhezmegy Slade Montgomery-hez, lesz ihaj-csuhaj lakodalom és a sorozat, valamint a Milliárdosfeleségek sorozat valamennyi szereplője meghívott, epizódikus szereped kap. Aki nem olvasta ezeket a részeket, annak fogalma sincs ki kicsoda és miért van ott. Sőt azt sem tudja, hogy mi az a bizonyos lila könyv amiről a hölgyek a történet végén beszélnek. – de ezt is mondtam már az előző résznél.

Mégsem sajnálom az időt amit az olvasására szántam, mert bár nem lett a szívem csücske, de azért szórakoztatott. Van humora, a cselekmény pörög, nincs túlzásba víve az erotika, tehát másról is szól, nemcsak szexről.

Körülbelül ennyit mondanék a könyvről, a többit fedezd fel magadnak és döntsd el neked mennyire tetszett, mert ugye ízlések és pofonok...

"– Bosszúsnak érzi magát? – kérdezte a nő, miközben fürkésző tekintettel méregette.

Stone ökölbe szorította a kezét.

 – Amiért itt játszom a szomorúfüzet, ahelyett hogy a bűnözőket üldözném? Jaj, dehogy. Kicsattanok a boldogságtól."

(Jennifer Probst - Keresd mindörökké, Libri, 2016)

A sorozat előző részei: 

1. Keresd az alkalmat

Libri, 2015

Searching for Someday, 2013

2. Keresd a tökéletest

Libri, 2015

Searching for Perfect

3. Keresd a szépet

Libri, 2016

Searching for Beautiful

Kiegészítő novellák angol nyelven:

2.5 Searching for you

4.6 Searching for Diaster

4.5 Searching for Mine

Sarah Morgan - Talán majd karácsonykor

O’Neil testvérek 3

Tyler O'Neil sílesiklásban verhetetlen, de apaként elég messze van még az aranyéremtől. Hogy bebizonyítsa kamasz lányának, Jessnek, mennyire szereti, a világ legszebb karácsonyát szeretné megrendezni neki. A Snow Crystal Sí- és Üdülőközpont, az O'Neilek családi vállalkozása pompás keretet biztosít az ünnepnek, de a részletek kidolgozásában Tyler segítségre szorul. És ki más segíthetne neki, mint Brenna, a gyerekkori jó barát, aki a síterepek mellett az ünnepi dekorációk útvesztőjében is remekül eligazodik. Mindhárman – Tyler, Brenna és Jess – titkon szívből vágynak szeretetre, szerelemre, igazi családra, s talán karácsonykor valóra válnak az álmok…

Harlequin, 2016

Eredeti mű: Sarah Morgan – Maybe This Christmas, Harlequin, Toronto, 2014

Az O’Neil testvérek sorozat befejező része, kész-passz, nincs több rész és kiegészítő novella sem.

Akik olvasták a trilógia előző két részét (Hóvarázs, Tavaly nyáron… emlékszel?) azok képben vannak kiről szól a történet, hiszen a két főhőssel már a kezdetektől fogva találkoztunk. Sok meglepetésben, nagy durranásban részed nem lesz, de mindenképpen szórakoztató olvasmány, ha túl sokat nem vársz tőle. Nos, akkor elő a téli cuccot meg a síléceket, mert ugye Vermontban tombol a tél, s kalandra fel!

Adott az utolsó szingli O’Neil, Tyler, akiről már tudjuk az előző részekből, hogy világklasszis síző, többszörös Világkupa-győztes, és sport-karrierje a csillagokba ívelt míg egy szerencsétlen esés vissza nem hozta a halandók közé. Tehát ő is a családi vállalkozásban teszi-veszi magát, sőt igazából ő az a húzós arc aki miatt egyre többen jönnek Snow Crystal üdülőtelepre.

És adva van Brenna, a síoktató, a gyerekkori jóbarát, aki titokban mindig is szerelmes volt a nagy sztárba, együtt izgult a sikereiért, vele sírt a bukásnál, és akinek a szíve összetört, amikor Tyler más nőt vett feleségül..

Nos ehhez add hozzá Tyler kamasz lányát, Jess-t, két neveletlen szibériai husky-t, egy szemét volt feleséget és kész is a történet, amiben mind-mind olyan dolgokkal találkozhatunk, amik akár a való életben is megtörténhetnek. Sőt igazáből meg is történnek, mert nincs olyan ember a világon aki nem szembesült volna valamilyen formában például az iskolai zaklatással, akár mint áldozat, akár mint csendes szemlélő, és ilyenkor boldog volt, hogy épp nem rajta verik el a port.

Ebben a részben is találkozunk valamennyi előző részben is előforduló szereplővel, sőt igazából Elise és Kayla az aki kicsit besegít a sorsnak, hogy Brenna és Tyler egy fedél alatt lakjon, hátha Brenna megembereli magát és bevallja Tylernek mit érez iránta, Tylernek meg kinyillik a szeme és meglátja, hogy gyermekkori barátnője milyen remek nő. Tehát a szerelmi szál mellett, most is rendesen belefolyunk az O’Neil család életébe és az üdülőtelep mindennapjaiba, apró-cseprő ügyeibe és természetesen a karácsonyi előkészületekbe.

Garantált happy end, és talán ez az ami egy kicsit zavart az egészben. Mármint nem az, hogy, ahogy az várható volt, Tyler és Brenna összejön, hanem az, hogy most, a záró részben minden kis konfliktus és gond megoldódik: Tyler volt felesége egyetlen beszélgetés után hirtelen jó lesz egy életnyi mocsok után, az üdülőtelep dugig tele lesz és jövedelmezővé válik, Tyler túlteszi magát a tényen, hogy többé már nem fog Világkupát nyerni, kicsitől nagyig mindenki megtalálja a párját, s így tovább. Ez egy kicsit sok volt a jóból...

Tudom, hogy ezt már százszor elmondtam, de ha nem olvastad még az előző részeket akkor jó lenne velük kezdeni és sorba venni. Önálló történetként is megállná a helyét, hiszen mindegyik könyv egy-egy O’Neil testvéről szól, nem függővégesek, de a szereplők ugyanazok és utalások történnek az előző részekben történtekre.

Ha egy nyugis, keser-édes és humoros történetet akarsz olvasni akkor pont erre van szükséged. Azon túl meg az ízlések és a pofonok…

"…– Hol voltál egész nap?

– Azt mondtad, vegyek ajándékokat, és én pontosan ezt tettem. Beszereztem az ajándékokat. – Tyler csak remélni tudta, hogy semmiről nem feledkezett el.

– Brennának is vettél valamit? Mert ha nem, még nyitva vannak az üzletek. Segítek is, ha akarod…

– Nem, köszönöm, már elintéztem.

– Biztos? – Jess gyanakodva pillantott rá. – Mit vettél?

– Nem mondom meg. A karácsonyi ajándéknak meglepetésnek kellene lennie, nem?

– Remélem, nem valami unalmas vacak.

– Nem, nem hiszem, hogy unalmas – somolygott Tyler.

– De nem vagy egészen biztos benne? – Jessen látszott, hogy komolyan aggódik. – Apa, szerintem inkább mondd meg…

– Nem. Nincs értelme, az üzletek ugyanis szerintem már zárnak, úgyhogy akkor sem tehetünk semmit, ha esetleg neked nem tetszik az ajándékom.

– Ugye nem valami konyhai eszköz? Annak nem örülnek a nők…"

                                                     (Sarah Morgan – Talán majd karácsonykor, Harlequin, 2016)

 A sorozat előző részei:

1. Hóvarázs

Harlequin, 2015

Sleigh Bells in the Snow, 2013

2. Tavaly nyáron... emlékszel?

Harlequin, 2016

Sarah Morgan – Suddenly Last Summer, 2014

Sandra Brown - Aljas szándék

Dr. Emory Charbonneau gyermekorvos szenvedélye a hosszútávfutás, férje, Jeff azonban csöppet sem lelkesedik Emory sportmániájáért. Amikor a nő a soron következő maratonjára készül Észak-Karolinában, edzés közben nyoma vész. Jeff bosszús a legutóbbi vitájuk miatt, ezért késve jelenti be felesége eltűnését, és a nyomok kihűlnek: a köd és jég börtönébe záródó hegyi vadonban szinte lehetetlen feladat Emory felkutatása. 

Miközben a rendőrség Jeffre gyanakszik felesége „hirtelen eltűnése” miatt, az eszméletét visszanyerő Emory azzal szembesül, hogy egy titokzatos férfi ejtette rabul, akinek erőszakos múltja oly sötét, hogy még a nevét sem fedi fel előtte. Az asszony eltökélt szándéka, hogy megszökik fogva tartójától, ám ezzel csak újabb bajba sodorja magát. 

A két ember váratlanul olyan bűnözőkkel kerül összetűzésbe, akik sajátosan értelmezik a törvényt, akiknek semmi sem szent. Ám a „névtelen” férfi keze nyomán minden rossz jóra fordul, az asszony is legyőzi félelmeit, és ráébred, hogy elrablója valójában megmentette azoktól, akik a halálát akarták – és attól is, hogy megszakadjon a szíve.

Maecenas, 2016

Eredeti mű: Sandra Brown – Mean Streak

Második könyvem Sandra Browntól. Az elsőnek a címére nem is emlékszem olyan rég volt. Csak azt tudom, hogy egy repülőtéri könyvturkálóban vásároltam aprópénzért és annyira érdekes volt, hogy leszálláskor a repülőn “felejtettem”, örüljön neki más is és több próbát nem is tettem a szerző műveivel..

Tehát jókora előítélettel viseltettem az Aljas szándék iránt, amikor az általam nagyrabecsült hölgy a markomba nyomta, és azt mondta olvassam el.

Kellemes meglepetés, nem romantikus történet, hanem krimi. Fogalmam sem volt, hogy a romantikus-szerelmes történetekről híres Sandra Brown krimit is ír, bár nem tudom miért csodálkozom ezen, manapság mindenki mindent ír, újra kitalálja saját magát és egyeseknek ez nagyon jól be is jön. Persze van benne egy kis romantika is, meg egy hangyányi szex is – miben nincs mostanság? –, de nem ez a fő vezérszál a történetben. Hogy mennyire jó krimi, meg nem mondhatom neked, én nem vagyok krimirajongó, hogy akkor más művekkel összehasonlítva minősíthessem. Nekem tetszett, úgy egy az egyben ahogy volt.

Ahogy a fülszöveg is írja, dr Emory Charbonneau maratoni futásra edz, és mit ad Isten, sehol nem jó neki, csak a hegyekben. A dokiról tudni kell, hogy kőgazdag örökösnő és messze földön híres jótékonysági akcióiról, soha nem kérkedik gazdagságával, tehát ő egy nagyon pozitív hős, most is egy jótékonysági maratonra edz… egészen addig amikor az erdőben valaki jól kupán nem vágja. Egy erdei kunyhóban tér magához egy teljesen ismeretlen, titokzatos férfi társaságában, aki semmit nem hajlandó magáról elárulni, még a nevét sem.

Kicsoda akarja halottnak látni Emory Charbonneau-t? Jeff, a férj, aki nem osztozik a nő jótékonyság-szeretetén, sem a hosszútáv-futás iránti imádatán? A férfinek szeretője van, és nem lett társ a befektetési társaságban, mert felesége nem adta át a vagyonát kezelésre. Lehet a titokzatos férfi, aki ugye magányosan és elszigetelten él erdei házában… a velejükig romlott szomszédok, akik a vérfertőzéstől sem riadnak vissza… bárki.

A rendőrség szemében a befutó a férj lenne, hiszen egyrészt szeretőt tart, másrészt felesége többszörösen is keresztbetett a szakmai szamárlétrán való haladásának,  egészen addig, míg egyszercsak a semmiből előkerül a doki és az egész eltűnéséről egy nagyon zavaros történetet ad elő.

S ha azt hiszed ezzel vége lenne a történetnek, akkor melléfogtál. Mert márt ott az FBI is, a titokzatos férfit keresik, ...és semmi sem az, aminek látszik. Többet egy szót sem mondok a cselekményről, mert lelőném a poént és megfosztanálak a felfedezés élményétől.

Pörgős, izgalmas, kicsit sem unalmas. A romantikus szál kiszámítható, de a gyilkost nem találtam ki a harmincadik oldalon… bár miután végeztem a könyvvel és visszagondoltam a cselekményre, hát minden jel megvolt, hogy a gyilkoshoz vezessen, csak ügyesen volt maszkírozva.

Ízlések és pofonok, de szerintem ezt a könyvet el kell olvasni akkor is ha nem vagy krimi-rajongó, akkor is ha az vagy.

Hóvégi klasszikus: George Sand - Consuelo, Rudolstadt grófné

“… nem színházakban játszák a legjobb komédiákat…”

George Sand, Consulo

Amandine Aurore Lucile Dupin, Baronne Dudevant (Párizs, 1804-1876) ismert írói nevén George Sand, francia írónő, novellista. A nő, akinek volt mersze másnak lenni.

Előszőr kiskamaszként találkoztam George Sand nevével egy Chopinről szóló életrajzi filmalkotásban és csodálkozva kiáltottam fel: Jesszusom! Ez a pasi nő! Ami nem volt semmi a 19. században, még Párizs művészvilágában sem. Híres volt Chopinnel valamint Alfred de Musset-vel folytatott viszonyairól, bár ezek idején hivatalosan még Dudevant báró felesége és két gyermekének anyja. Ez a házasság később felbomlik Sand  a nők szexuális egyenjogúságáról vallott eszméi miatt, ugyanis több szeretője is volt, sosem titkolta viszonyait, ha kedve úgy tartotta, akkor férfiruhákba öltözött egyenjogúságát kifejezendő és a 19. századi Párizs dekadens művészvilágával vegyült.

Consuelo és Rudolstadt grófné, így a kettő együtt, mert így teljes a történet. Zárójelként megjegyzem, nem értem miért kategorizálja a Wikipédia mindkét művet novellának mikor regény a javából, különösen terjedelmüket tekintve.

18. században játszódó történet, a francia romantika gyöngyszeme és cselekménye Európa nagy részét beszövi. Történet egy csúnyácska, kétes származású lányról, akinek egyetlen vágya és reménye az éneklés, ez tudja majd kiemelni a szegénységből, nyitja meg a kapukat előtte. És ez hozza el a szerelmet is, amiről már oly régen lemondott. Szerelmese, és későbbi férje, a huszita Albert gróf meglehetősen eredeti figura a maga módján.

Romantika, szerelem, némi történelmi áttekintés és miszticizmus, valamint sok-sok korabeli zene, a zeneművészet és a színpad csillogó világa, a vele járó féltékenységekkel és intrikákkal. Erről szól Consuelo és Rudolstadt grófné. S ha belefogsz, akkor vértezd fel magad nagy türelemmel, mert nem egy könnyű olvasmány, első sorban a terjedelme miatt. Helyenként túlságosan részletező és emiatt vontatottnak tűnhet, de ennek ellenére érdemes vele megpróbálkozni a klasszikus romantika kedvelőinek.

Consuelo tüneményes tehetségű énekesnő, de életét és a velencei társaságba való befogadását több ellentmondás is nehezíti: spanyol, részben cigány származású, de a velencei stílus hibátlan értője, szerelemgyerek, csúnya leány, akit a tehetség és jóság mégis valósággal gyönyörűvé varázsol, az opera csillogó világa éppúgy vonzza, mint az érzéki szerelem, de fokról-fokra megcsömörlik mindkettőtől, egyre inkább lelki, megnemesült vonzalomra vágyik, s a tetszés és a siker közegéből a jószolgálat és a társadalom-jobbítás övezetébe lép át. Az önéletrajzi ihletésű regény eltávolítva egy történelmi időegység viszonylatába beleszőve a 18. század közepének története. A hősnő Velencéből Csehországba jut, majd Bécsbe, Poroszországba; feltárulnak előtte fejedelmi paloták, paplakok, összeesküvők földalatti rejtekhelyei. Értelme és jósága választatja vele Albert grófot, aki huszita. Férje halála után Rudolstadt grófné lesz, de ez már a könyv második kötetében (Rudolstadt grófné címmel) olvasható.

Eredeti mű: Georges Sand – Consuelo, 1842

Első magyar nyelvű kiadás 1875, Franklin-Társulat, azóta még négyszer, utoljára 1986-ban adta ki a bukaresti Kriterion kiadó

Legnépszerűbb ​​regénye, a Consuelo folytatásában George Sand a páratlan képességű velencei énekesnő mesés élettörténetét szövi tovább. A titkos házasság révén grófnévá lett Consuelo férje halála után Berlinbe költözik. Miközben továbbra is elkápráztatja a közönséget művészetével, a királyi udvarban fondorlatos összeesküvés szövődik körülötte, melynek akaratlan részeseként egyre inkább gyanúba keveredik. Végül kegyvesztett lesz: korábbi pártfogója, Nagy Frigyes rideg számítással börtönbe záratja. A meleg szívű lányról azonban igaz barátai nem feledkeznek meg. Mikor erényét a várbörtönben már komoly veszély fenyegeti, veszélyes kalandra vállalkozva megszökteti egy titokzatos idegen. Menekülés közben Consuelo szívében romantikus szerelem ébred az életét őérte kockára tevő Liverani lovag iránt. Kiszabadítója a lányt az üldözők elől egy távoli várkastélyban bújtatja el, mely titokban egy egész Európát behálózó titkos társaság vezetőinek székhelye. A társaság tagjait megismerve Consuelo megdöbbentő felfedezést tesz, és ennek fényében élete utóbbi néhány évének eseményei teljesen új értelmet nyernek. Az elképesztő fordulat ugyanakkor végre az oly régóta várt boldogságot is meghozza a lány életében. A zenei ihletésű regény megkapó szépségű, egyszersmind filozofikus mélységeket feltáró záró szakasza a forrongó szellemű XVIII. század elkötelezett erkölcsiséget tükröző áttekintését kínálja. A Rudolstadt grófné méltó kiegészítője és lezárása a francia romantika kiemelkedő alakjától ránk maradt legjelentősebb műnek.

Eredeti mű: Georges Sand – La Comtesse De Rudolstadt, 1843

Magyarul háromszor jelent meg az Európa Kiadó gondozásában, 1971, 1972 és 1978-ban