Marian Keyes - A nő, aki ellopta az életemet

Stella ​​Sweeney, a dublini édesanya egy nap az autóban ülve elhatározza, hogy megpróbál jót cselekedni. A jó cselekedet karambolhoz vezet, ami egy csapásra megváltoztatja Stella életét. 

Megismerkedik ugyanis egy férfival, aki elkéri a telefonszámát (mint kiderül, a biztosítás miatt). De nem baj. Stella egyébként sem csípi annyira a fickót (aki totálkárosra törte az autóját a Range Roverével). 

Ám ebből a talákozásból szárba szökken valami, aminek köszönhetően Stella sokezer mérföldnyire repül a régi életétől, hétköznapi nőből szupersztárrá változik, a családja pedig darabokra hullik. 

Lehetséges volna, hogy mindez egyetlen, meggondolatlanul véghez vitt jó cselekedetnek köszönhető? Vajon a végzet vagy a karma műve, hogy Stella megismerkedik Mr. Range Roverrel? Hálásnak kellene lennie, vagy tombolnia kéne dühében? 

Stella Sweeney, a dublini háziasszony életében először karnyújtásnyira áll az igazi, valódi, hús-vér boldogságtól. De vajon készen áll-e arra, hogy utána nyúljon, és megszerezze magának?

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Marian Keyes – The Women Who Stole My Life, Penguin, London, 2015, 2014

Már néhány napja bevégeztem és nem tudom hol állok vele. Nem mondhatom azt, hogy ez egy tipikus Marian Keyes könyv volt. Azt sem, hogy zseniális volt, de elvetendő sem.

Naplószerű szerkezetében hozzávetőlegesen két hét történéseit ismerjük meg a jelenből és több évnyi visszaemlékezést a múltból... családról, gyerekekről, szerelemről, vágyakról és reményekről, és egy emberpróbáló betegségről. Mindezt nagyon hosszan, és váltakozva. Csak kapkodod a fejed, hogy akkor most épp mi van és melyik idősíkban mozgunk. S közben többször is felkapod a vizet, hogy miért hagyja ez a nő magát állandóan eltaposni, kihasználni, félreállítani.

Az utóbbi időben annyian írtak a rákról és annak különböző formáiról, néha ott volt a csoda és a gyógyulás, máskor kapkodni kellett a zsepit, mert a kór győzött. Nos, a könyv pozitívuma, hogy szó sincs semmilyen fajta rákos megbetegedésről, helyette van egy olyan finomság, aminek a neve Guillain-Barré szindróma. Ami csak úgy jön, mint derült égből a villáncsapás, bár vannak megelőző tünetei, de ki gondolna a legrosszabbra, mikor ennek előfordulása nagyon ritka.

A Guillan-Barré neurológiai betegség, kicsit sem szép sem a szenvedő alany, sem a családja számára. A könyv részletesen leírja majd a betegség és a gyógyulás minden mozzanatát, nem kell ebbe belemennünk most, nem is áll szándékomban. Egy dolog biztos: nem kívánnám magamnak.

Tehát ott van Stella, a főhősnőnk, egy önmagát kereső művészlelkű és szerfelett önző férjjel, két gyermekkel és egy Guillain-Barré szindrómával. Szabályosan egy zöldség, hisz az egyetlen dolog amit tenni tud, az a pislogás, kezelőorvosát pedig jobban érdekli a golf mint az ő állapota és hetek telnek el, amíg egy neurológus veszi kézbe az iránytást. Ez pedig mindent megváltoztat.

Házassága nem éli túl a betegséget, kamasz gyermekei gyűlölik és őt teszik felelőssé mindenért, annak ellenére, hogy apjuk minden szempontból megbukott: mint férj, mint apa, mint felelősségteljes felnőtt.

Akik olvassák Marian Keyes könyveit már tudják, hogy körülbelül milyen típusú történeteket szokott írni: nőcis dolgok megfejelve egy-két komoly, elgondolkoztató témával és mindezt szórakoztató formába csomagolva. Nos, itt a szórakoztató forma valahogy elmaradt, s maradt a tömör élet. De attól a történet még valósághű marad, megtörténhet bárkivel, hogy hirtelen földhöz vágja egy komoly betegség és a család, a barátok ezt nem tudják kezelni. Miután elmúlik az újdonság hatása és a kezdeti sokk, akkor már csak a kéretlen teher marad. Csak ott, az a kipislogott könyv, s mindaz ami vele járt, az már egy kicsit sok volt, olyan mesébe illő... de hát a történet fikció, az mindent elbír. És ugye az önsegítő könyvek reneszánszát éljük.

Happy end-es könyv, tehát akinek erre van ígénye nyugodtan belefoghat, csak odáig nagyon hosszú az út és sok türelem kell hozzá... meg ízlések és pofonok.

„...Amikor diagnosztizáltak, a betegségem hatalmas izgalmat keltett a barátaim, ismerőseim körében. A tény, hogy akár meg is halhatok, csak még csillogóbbá tette a képet. Ryan elmondása szerint „mindenki” könyörgött, hogy hadd látogasson meg, és több tucatnyi virágcsokor érkezett jókívánságokkal tűzdelve, pedig Ryan mindenkinek elmondta, hogy tilos virágot vinni az intenzív osztályra. Az emberek gyertyát gyújtottak a tiszteletemre, és az imáikba foglaltak... de teltek a napok, és én nem haltam meg, és amikor végül bejelentették, hogy „stabil” az állapotom, a rajongóim pillanatok alatt faképnél hagytak. Még onnan, a kórházi ágyamból is éreztem, ahogy elpárolognak. A „stabil” állapot az orvosi állapotok legunalmasabbika – ennél már csak a „kielégítő” a rosszabb. Az emberek valójában a jó kis „kritikus” állapotokat szeretik. Ha valaki „kritikus” állapotban van, az anyák tovább álldogálnak az iskola kapujában, vidáman megborzonganak, és olyanokat mondanak nagy bölcsen, hogy „bármelyikünk lehetne a helyében...” meg hogy „velem is megtörténhetett volna... ”

De hogy valaki „stabil” állapotban legyen? Az azt jelenti, hogy ha izgalomra vágysz, rossz lóra tettél....”

(Marian Keyes - A nő aki ellopta az életemet, Művelt Nép, 2016)

E. K. Blair - Bang

Fekete Lótusz 1

Úgy mondják, amikor bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam azt az életet. Gyászoltam az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: E. K. Blair – Bang

Erről a könyvről már annyi mindent mondtak, írtak. Jellemezték az iszonyatostól a szuperlatívuszokig, sajnálkoztak vagy épp megbotránkoztak a szereplőkön, a történéseken.… Nos, Isten hozott a való életben, mert ez arról szól, hogy vannak közöttünk kevésbé szerencsések is. Olyanok, amilyenek az emberek általában a szociális megfelelési kényszer miatti képmutatás alatt.

Ha nem is ismered az Edward Lorenz-féle káoszelméletet, vagy a pillangóeffektust, ami a káoszelmélet része és a kiindulási tényezők fontosságát foglalja magába, minden bizonnyal hallottad itt-ott a következő népszerű és sokat idézett megfogalmazást: “egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, tornádót idézhet elő a másikon”.

Ez a könyv tökéletes példa a pillangóeffektusra. Valamikor egy alíg-kamasz fiú lát valamit, hamis következtetéseket von le, és továbbmeséli azt amit azt hiszi látott, ezzel lavinát indítva meg és megváltoztatva emberek sorsát, mert a feltételezéseinek komoly következményei vannak és az évek során dagadó “káoszban” emberek az életükkel fizetnek.

A könyvben párhúzamosan fut a jelen és a múlt, hogy a végére alakuljon ki a teljes kép arról, hogy mi is történik itt, mi az ok és okozat, kicsoda is tulajdonképpen Elizabeth és miért lett belőle Nina, honnan indult és elméletileg hová tartana, míg be nem kavarnak az érzelmek, a múlt…

A könyvet a domestic noir kedvelőinek ajánlom, semmiképpen nem finomlekű, romantika és happy end-rajongóknak, mert az emberi viselkedés-minták legsötétebbjeivel ismertet meg szereplői torz személyiségén keresztül, a saját maguk számára kitalált bizarr büntetések által – mert ugye azzal aki fel nem dolgozott traumája miatt a szexuális élvezet megvonásával bünteti magát, azzal nincs minden rendben… még akkor sem, ha három férfival folytat felváltva szexre alapozott viszonyt – bár a motiváció férfianként változik: a férjével, a szeretőjével és a legjobb barátjával. Az erotikus írások rajongói is kedvelni fogják a változatos szexuális palettájáért.

Nem tudok más mondani rá mint azt, hogy brilliáns megoldásokat felvonultató pörgős cselekményű és megrázó könyv. A szerző eléri azt, hogy szimpatizálj a negatív hősökkel, mert megérted az inditékaikat, hogy megutáld a jófiút és sajnáld a közvetett áldozatot.

Mondtam már, hogy mennyire utálom a függővégeket? Mert a végén eldördül egy pisztoly – és nem először a történetben – s azt tudod, hogy kinek a kezében van, de azt nem, hogy ki fele van irányítva a csöve.

Ízlések és pofonok, de nekem ez zseniális volt, és van egy nagyon komoly mondanivalója, amit nem ártana megfontolni az örökké fontoskodóknak és azoknak akik imádják kavarni azt a bizonyos büdöset: törődj a magad dolgával, mert a látszat többnyire csal és a következmények nem kiszámíthatóak.

A könyv trailere, érdemes belekukkantani:

A Fekete Lótusz sorozat további részei várhatóan 2017-ben fognak megjelenni a Művelt Nép Kiadónál

2. Echo

3. Hush

Rita Falk - Télikrumpligombóc

Franz Eberhofer 1

Franz ​​Eberhofert, a testestül-lelkestül bajor rendőrt fegyelmi okokból helyezték át a nyüzsgő nagyvárosból csendes kis szülőfalujába, az ugyancsak jellegzetesen bajor Niederkaltenkirchenbe. Élete itt néha túlságosan is nyugodt mederben folydogál, esti járőrözései általában Wolfi kocsmájának pultjánál érnek véget, napközben pedig kedvenc tartózkodási helye süket nagymamájának konyhája, ahol ínycsiklandó ételeket ehet reggeltől estig. Apja, a kiöregedett 68-as lázadó közben vadkendert termeszt a hátsó kertben és folyamatosan Beatlest hallgat, amivel kishíján az őrületbe kergeti a kemény rockot előnyben részesítő fiát. A békés hétköznapokba azonban időnként zavaró események tolakodnak be. Itt van mindjárt a Neuhofer család, amelynek tagjai a legkülönösebb módokat választják az elhalálozásra. Annyira különös módokat, hogy Franz nyomozói szimata feléled és elhatározza, hogy utánanéz egy kicsit a morbid haláleseteknek. Ahogy egyre több gyanús körülményt fedez fel, az ügy is egyre érdekesebbé, ugyanakkor hátborzongatóbbá is válik… 

A jó krimik, a jó ételek és a jó humor kedvelőinek – Nagyi hamisítatlan bajor receptjeivel.

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Rita Falk – Winterkartoffelknödel, DTV, München, 2010

Egy ideje már megvolt ez a könyv és tologattam jobbra-balra, mert ugye én nem vagyok egy krimirajongó. Nagy hiba volt. Bár az is hiba, hogy erre a műfajra a krimi címkét ragasztották, mert ez inkább paródia, börleszk, fekete komédia, vagy nevezd aminek akarod. A történetben ugyanis nem a bűncselekményen van a hangsúly, hanem Franz Eberhoferen, minden rendőr karikatúráján. Mert ő nem is nyomoz igazából, csak megfigyel, ötletel s közben nyomja a köröket szimuláns kutyájával, a söröket Wolfi kocsmájában és a hurkát egyenest a mészárostól.

“– Friss a hurka? – kérdezem szelíden. 

– Frissebb már nem is lehetne. Ma hajnalban döglött bele a disznó a vérmérgezésbe, amit a májráktól kapott. 

– Ma hajnalban? Akkor tényleg nem lehetne frissebb. Három szálat, mint mindig…”* 

Franz Ebenhoferen és az aktuális többszörös gyilkosságon keresztül egy bajor falu életébe kapunk betekintést, és természetesen az Eberhofer család mindennapi rutinjába. Franz, a hős rendőr – az egyetlen az egész faluban – épp a disznóólt építi át saját lakrésznek. És természetesen magánélete, sőt szerelmi élete is van, ami pont olyan zűrös mint ő maga. Nyolcvanöt éves nagyanyja nagyothalló, szenzációsan főz, és az árleszállítások megszállotja. Recepjeiből néhányat a  könyv végén megtalálsz. Bátyja, Leopold, magasról lenézi rendőr öccsét, ugyanis ő fontos ember, könyvesboltja van, és rendezett családi élete. Most éppen egy román csalóval él együtt, akit később egy thai kiskorúra cserél le. Franz apja pedig… hát ő egy igazán eredeti figura.

“– Papa füves cigarettát szív a kertben, te meg, a zsaru, csak ülsz mellette és sörözöl? 

– Ha egyszer én nem szeretem a füves cigarettát…”*

S a faluban, ahol még közlekedési kihágás sem igazán fordul elő, az amúgy is különc Neuhofer család tagjai sorra meghalnak, mintha átok ülne a családon… Franz látens rendőri szimata pedig aktivizálódik, és belefog abba, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehetne nyomozásnak nevezni.

A történetet egyes szám első személyben maga Franz Eberhofer meséli el. Nem emlékszem, hogy valaha is ennyit vigyorogtam volna egy könyvön, ami gyilkosságról szól. A szereplők a maguk bizarr tökéletlenségükben egyszerre nevetségesek és szerethetőek, s bár minden olvasó hamarabb fogja tudni mi a dörgés, mint maga Franz, akkor is egy remek könyv volt, ami pörgött, szórakoztatott, megnevettetett. Kiváncsian várom a következő részt és reménykedem, hogy a kiadó valamennyi folytatást elhozza nekünk magyar nyelven.

Ízlések és pofonok, de ha szórakozni akarsz, akkor föltétlenül olvasd el – mondom én, aki nem vagyok krimi-barát.

“– Mondd csak, Franz, mikor olvastál el egy utoljára egy rendes könyvet? – fordul hozzám, aztán negédesen elmosolyodik. – Már a Fix és Foxi kalandjait leszámítva?

– Asterix és Obelix? – kérdezek vissza.”*

* Rita Falk – Télikrumpligombóc, Művelt Nép, 2016

 A sorozat második része várhatóan 2017 áprilisában jelenik meg magyar nyelven - de erre az időpontra azért ne vegyetek mérget:

Gőzgombóc blues

Művelt Nép, 2017

Dampfnudel-blues, 2011

A sorozat további részei német nyelven:

3. Schweinskopf al dente, 2011

4. Grießnokkerlaffäre, 2012

5. Sauerkrautkoma, 2013

6. Zwetschagendatschikomplot, 2015

Tara Sue Me - A domináns

Alávetett sorozat 2

Nathaniel West sosem veszíti el az irányítást. 

A West Industries playboy igazgatójaként nappal a tanácsteremben irányít, éjszaka pedig a hálószobában, mint szigorú domináns, kemény szabályokkal. Soha nem fogad el tapasztalatlan alávetettet, ám amikor Abigail King jelentkezése kerül az íróasztalára, megszegi a saját kikötéseit, és próbába teszi a lányt. 

Abby ártatlansággal vegyített hajlandósága mámorító, és Nathaniel hamarosan úgy dönt, hogy nyakörvével a tulajdonába veszi, akivel, azt tesz, amit csak akar. Amíg a lány követi a parancsait és teljesen aláveti magát neki, senki nem sérül meg. Nathaniel azonban kezd beleszeretni Abbybe, és ekkor döbben rá, hogy a bizalom kétoldalú. Olyan titkai vannak, amelyek ledönthetik a kapcsolatuk alapjait…

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Tara Sue Me – The Dominant, New American Library, New York, 2013

Ez nem lesz szép, előre szólok, hogy idejében leléphess.

Kezdeném azzal, hogy ez nem egy trilógia része. Az alávetett sorozatcím alatt már kilenc könyv és két kiegészítő novella jelent meg a szerzőtől, ki tudja, lehet még több is lesz. Meg lehet nézni a Goodreads-en és a szerző honlapján. Ezek közül néhányban visszatér a már ismert páros: Abigail és Nathaniel. Lehet, a kiadó csak az első három könyvet tervezi magyar nyelven kiadni és innen a “trilógia” meghatározás. Ennek nem jártam utána, csak feltételezem, de bőven elég is annyi belőle, sőt!

Magasról teszek rá, hogy a tizenéves libák, meg a szexualitásukat könyvek lapjain kiélő frusztrált háziasszonyok mennyire imádják, én nem állok be a sorba. Ha az első részt (Az alávetett) jelenetenként darabokra lehetett szedni, és mindegyik jelenet után odaírni, hogy ezt most épp melyik könyvből vagy filmből koppintotta, a második rész ugyanaz másképp: nem Abigail (szólíts csak Abby-nek) meséli el, hanem Nathaniel.

Miért kell ugyanazt a történetet még egyszer elmesélni? Nem szeretem az egyes szám első személyben leírt történeteket, azt meg végképp nem, amikor ugyanaz az író másodszor is megpróbálja eladni ugyanazt, ez esetben a férfi szemszögéből. Azért már igazán fel kellene fogni, hogy ahogy egy férfi nem tudja mi van egy nő fejében, úgy egy nő sem tud a férfi fejével gondolkozni, soha nem is fogja tudni épp mi van a gondolatai,  tettei mögött. A nő azt írja le, amit szeretne a férfitől hallani az adott helyzetben, vagy ahogyan ő, mint nő, szeretné, hogy az illető férfi viselkedjen, reagáljon akkor és ott. A következő mi lesz? Elmeséli a kutya szempontjából is?

E. L. James és az ötven módon elcseszett szürke óta divatba jött, hogy olyan szexuális viselkedést szellőztessenek meg, ami eltér attól, amit a statisztikai átlag magáról vall. Mert ez olyan izgi és misztikus a misszionárius pózhoz és a hétvégi szexhez képest. Ami rendben is van, csak Tiffany Reisz kivételével fogalmuk sincs miről írnak. Ezt elmondtam az első résznél is, elmondom most is: a leghalványabb fogalma nincs mi a BDSM, csak ír valami hasonlóról, hogy a trendnek megfeleljen és el tudja adni a könyvet.

Mit tudok többet az első részhez képest? Azt, hogy Nathaniel egy sérült lelkű milliomos akinek épp egy új szexuális játékszerre volt szüksége és mit tesz a véletlen pont az a nő jelentkezik, akiért ő zsenge ifjúkora óta liheg, de nem közeledhetett hozzá, mert ő annak idején már egy dom volt. Ez, így, többször is elhangzik a könyvben, Nathaniel pedig esetleg álmában domináns, mert a valóságban fájdalmasan messze áll tőle. S nemcsak ő, hanem Paul, a mentora is, akivel a krízishelyzetekben konzultál.

Akkor most elmondom én mit értettem az egészből: Nathaniel (aki még véletlenül sem Nate, mert ugye beceneveket nem használunk) gyermekként átélte szülei halálát. Bizony, ott volt a kocsiban, amikor a baleset történt és ő volt az egyetlen túlélő. Namármost Nathaniel, azt hiszi, ha ő ellenőrzése alatt tartja a dolgokat, akkor nem fordulhat elő még egyszer, hogy elveszít számára valami/valaki fontosat, s ezért kötődni sem akar senkihez. És ezért azt hiszi magáról, hogy akkor ő egy domináns… csak mert van játszószobája és néhány szexuális segédeszköze, amit alkalmanként használ, … s mert nyakörvet biggyeszt az épp aktuális szeretőjére. Csakhogy az ellenőrzés-mánia és a hétvégi szerepjáték nem azonos a BDSM-vel. – Hozzávetőlegesen ennyi, amit az Abby által elmesélt történethez képest pluszban kaptam. Ó, és természetesen a sok jóindulatú barátot és rokont, aki mindig jobban tudja mit kell a másiknak tennie és osztja az észt, ha kell, ha nem.

Ismét kaptunk egy csodálatos fordítást. Nem szoktam cikizni a mások munkájával, mert én sem szeretem, ha az enyémmel dilettánsok poénkodnak, de talán jobban oda kellene figyelni, mert van néhány dolog ami már durván feltűnő:

francia tószt – french toast, azaz francia pirítós, aminek ilyen-olyan változatait mi bundáskenyér néven ismerjük.

hot tub – pezsgőfürdő

őszintétlen – ilyen szó a magyar nyelvben nincs, aki nem hiszi nézze meg a szótárt. Nem érdekel melyik önjelölt celeb használja még a tévében, akkor sincs.

Ennyi.

 A sorozat első része:

Az alávetett

Művelt Nép, 2016

The Submissive

Még az idén várható a harmadik rész is magyar nyelven:

Az edzés - The Training

További részek angol nyelven:

3.5 The Chalet (novella)

4 Seduced by Fire

5 The Enticement

6 The Collar

7. The Exhibitionist

8 The Master

9 The Exposure

9.5 The Claiming (novella)

Marie Force - Végzetes viszony

Végzetes 1

Washington D. C. Fővárosi Rendőrkapitányságának oszlopos tagja Sam Holland nyomozó őrmester. Komoly győzelemre van szüksége, hogy megmentse a karrierjét – és az önbizalmát – egy katasztrófába torkolló nyomozás után. A tökéletes lehetőség akkor következik be, amikor megtalálják John O’Connor szenátort brutálisan megcsonkított holttestét, és Samet bízzák meg az eset felderítésével. Samnek együtt kell működnie Nick Cappuanóval, aki O’Connor barátja és kabinetfőnöke volt… és akivel, évekkel korábban Sam emlékezetes egyéjszakás kalandba bonyolódott. A szexuális vonzerő még mindig működik közöttük, szinte izzik a levegő, és Samnek küzdenie kell, hogy az ügyre tudjon figyelni. A koronatanúval együtt hálni alapvető hiba, amit nem engedhet meg magának – különösen, amikor egyre több szaftos titokra derül fény a szenátorral és családjával kapcsolatban, ráadásul egyre több az áldozat…

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű – Marie Force – Fatal Affair, Carina Press, 2010, 2011

Második könyvem a szerzőtől és tiszta szerencse, hogy ennek semmi köze a Szerelemre teremtve címűhöz és a Gansett-szigeti McCarthy család története-sorozathoz sem. Ez egy teljesen más dolog, mintha nem is ugyanaz a személy írta volna, mert a különbség fényévben mérhető.

A Végzetes sorozat első része – a bevezető 0.5 rész, egy novella,  nem jelent meg magyarul. A sorozatnak pillanatnyilag a tíz része van angol nyelven, de útban van a tizenegyedik is (Fatal Threat), melynek megjelenése 2017-re várható.

A szex és erőszak mindent elad, ezt jól tudjuk. Ebben a könyvben nagyon szerencsésen keveredik a kettő és amit kapunk, az egy izgalmas történet, ami érinti a politika szféráját is.

Washington D.C.: John O’Connor szenátort egy fontos szavazás előtt kabinettfőnöke, Nick Cappuano,  vérbefagyva találja. A gyilkosság elkövetésének módja üzenet, elkövethette egy irigy családtag, politikai ellenfél vagy akár egy volt szerető is. Ugyanis a sármos szenátor egyáltalán nem vetette meg a szebbik nemet, csupán az elköteleződéssel volt gondja.

Ehhez a gyilkossághoz rendelik ki Sam (mint Samantha) Holland nyomozót, és ez adja majd a történet romantikus-erotikus vonalát, hiszen Sam Hollandnak és Nick Cappuanonak a múltban volt egy kalandja – erről szól a 0.5-ös One Night With You című novella... S a két főhős ismét összemelegedik, bár több szempontból sem ez nem a legokosabb dolog amit tehetnek, de hát továbbra is vonzódnak egymáshoz.

Az első gyilkosságot több is követi, valamennyi áldozat valamilyen formában kapcsolatban állt a szenátorral és mindegyik gyilkosság ugyanazt a rituálét követi. Ahogy a nyomozás és a történet halad, úgy derül ki egyre több mocskos titok a szenátorról, családjáról és a környezetéről, nő a gyanúsítottak és az áldozatok száma. Miközben versenyt futnak az idővel – mert ugye nem lehet tudni ki lesz a következő áldozat és a tettes mikor fog újra gyilkolni – további bonyodalomként közbeszól a nyomozónő múltja is. Ezt a mozzanatot kihagytam volna a történetből, de ez egy személyes vélemény.

Nem tudom ki hogy van vagy lesz vele, valahányszor a Nick Cappuano nevet olvastam a történetben, nekem a szicíliai maffia keresztapa-típusú figurája jelent meg a szemem előtt – milyen jól működött a sztereotípia –, pedig a főhős kissé zavaros származású, de talpig becsületes, törvénytisztelő állampolgár aki előtt fényes politikai karier áll.

Nem vagyok egy krimi-rajongó, de ez határozottan jó volt és szándékomban áll a további részeket is elolvasni. Ha minden igaz, a következőre nem is kell olyan sokat várni, megjelenését novemberre tervezi a kiadó és előreláthatóan Végzetes igazság lesz a címe.

A sorozat egyelőre csak angol nyelvű részei:

0.5. One Night with You

3. Fatal Consequences

4. Fatal Destiny

5. Fatal Flaw

6. Fatal Deception

7. Fatal Mistake

8. Fatal Scandal

9. Fatal Frenzy

10 Fatal Identity

B. A. Paris - Zárt ajtók mögött

Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban.
És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.

Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: B. A. Paris – Behind Closed Doors, Mira, 2016

Sok hűhó semmiért – a shakespeare-i komédia címe jellemzi a legjobban azt a felhajtást amit a könyv körül csaptak. Értem én, hogy marketing, meg el kell adni a könyvet, de azért engedtessék meg, hogy az olvasó döntse el magának, hogy kedveli-e vagy sem. Az sem érdekel, hogy hol és hány millió példányt adtak el belőle, mert utólag nem szokás megkérdezni a vásárlót, hogy tetszett-e a könyv vagy sem, tehát az eladott példányszámok nem jelentik azt, hogy a negyérdemű szereti az adott irományt. És nem pontozom azt az agresszív reklámot sem, amivel a kiadó még a közösségi oldalakon keresztül is bombázta a köznépet… most ugyanezt a stílust követik egy másik kiadványukkal, egy krimivel. Azért kiváncsi vagyok, hogy George Clooney hivatalosan is nevét/arcát adta a reklám-kampányhoz, vagy majd lesz egy meglepetése valakinek…

No de vissza a könyvhöz, ami témáját tekintve domestic noir – értsd, mindazok a valós, élthű dolgok amelyek a romantikus, habos-babos szerelmes regényekből kimaradnadnak, a házasság olyan hétköznapi dolgai, amikre akkor jössz rá amikor kimondtad a boldogító igent és hirtelen megvilágosodsz, hogy aláírtad a halálos ítéleted is az anyakönyvvel egyetemben.

Hasonló témájú történetekkel már könyvben és filmen is találkoztunk… Leghíresebb talán az Egy ágyban az ellenséggel, Julia Roberts-szel, vagy az Enough (nem tudom milyen címen futott magyarul) Jennifer Lopezzel. Tehát nem fogom kivesézni a történet cselekményét - annyian megtették már előttem ilyen-olyan fórumokon, hogy teljesen felesleges lenne. Azt viszont elmondanám, nagyon érződik a stíluson, hogy a szerző első könyve, néhol vontatott és értelmetlenül ismétlődő, és természetesen sehol nincs a nagy durranás, amire a sok, hangzatos szlogeneket felvonultató reklám után jogosan vártam. Nem tegnap kezdtem el olvasni, illene már tudnom, hogy a sokat dícsért és agyon-reklámozott könyvek, kevés kivétellel, nem ütik meg azt a szintet amit az ember lányával elhitetni próbálnak - reklámból.

Jack egy pszichopata, pont. Egy erős személyiség aki ellenőrzése alatt tudja tartani feleségét és mindenki mással elhiteti, hogy a házasságuk tökéletes, ők az álompár és alapból fel van készülve az esetleges lebukásra, hisz mindenkit beetet, hogy Grace labilis és pszichiátriai kezelés alatt áll. És megteheti ezt, mert Jack okos. A pszichopaták mindig okosabbak mint a környezetük, másképp nem tudnák kis játékaikat eljátszani. S mindig ugyanazt a sablont követik: nullára viszik az áldozat amúgy is csekély önbizalmát és elhitetik vele, hogy teljesen értéktelen személyek akik csak a környezetük megvetésére érdemesek – tudatosan választanak önbizalom-hiányos embereket. Második lépésben pedig teljesen elzárják az áldozatot a hozzátartozóktól, barátoktól…  erről szól a pszihopátia: ellenőrzésről, büntetésről, megfélemlítésről, mert ez ad erőt nekik, ez teszi lehetővé, hogy másokat irányítsanak és mások fölött uralkodjanak. Grace pedig nemcsak  egyedül van ebben a felállásban, hanem Down-kóros húgára is gondolnia kell.

Szóval, nem egy nagy buli a könyv, és mégis kellenek az ilyen töténetek, mert annyi könyv, film, ismeretterjesztő kiadvány és felhívás ellenére, még mindig minden negyedik nő valamilyen formában szembesül a kapcsolaton belüli erőszakkal – legyen az fizikai vagy pszichikai. S nemcsak megtapasztalják, hanem még mindig elhallgatják, magukat okolják a történtekért, szégyennek fogják fel amit titkolni kell a nyilvánosság elől… vagy egyszerűen félnek.

Ha a könyvet olvasod, akkor óhatatlanul eszedbe jut, hogy valószínű te is ismersz ilyen párokat, lehet pont te is egy ilyen kapcsolatban élsz. De ne feledd: csak azzal tehetik meg mindezt, aki hagyja, s ha csak egyetlen nőnek is sikerült a szemét felnyitnia, már érdemes volt megírni a könyvet.

Nekem egyszer-olvasós marad, de hát ízlések és pofonok…

Santa Montefiore - A ház a tengernél

A tízéves Florianát rabul ejti a kis faluja mellett álló pompás toszkánai villa szépsége, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ott lakik. Amikor Dante, a villa tulajdonosának fia behívja a lánykát, már tudja, hogy a sorsa ide köti, ehhez a fiúhoz. Ám miközben felnőnek, átlépnek egy láthatatlan vonalat, és veszélybe sodorják azt, amit a legfontosabbnak tartanak az életben…

Több évtizeddel később, és több száz kilométernyire onnan, az angliai Devonban, egy festői, régi kis kastélyszállóra nehéz idők járnak. A tulajdonos, Marina, felfogad a nyári szezonra egy bentlakó művészt, aki festegetni tanítja a vendégeket. A festő, akit Marina talál erre a célra, vonzó, okos férfi, és nemcsak a családi békétlenségeket kezdi elsimítani, hanem sikerül megfordítania a szálló szerencséjét is. Hamarosan kiderül azonban, hogy a művész nem az, akinek látszik… A tengerparti ház megindító és varázslatos mese szerelemről, megbocsátásról, és újra felfedezett múltról.

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Santa Montefiore – The House By the Sea

Első könyvem az írónőtől, de biztos nem az utolsó. Ez egyszerűen döbbenetes volt. Tegnap fejeztem be az olvasást és azóta is a leesett állam keresem, mert egyike a legjobbaknak, amit az idén olvastam. Maga a történet nem nagy szám, majd meglátod,  amikor elolvasod, volt már ehhez hasonló nem is egy, de gyönyörű a nyelvezete, a felépítése, pontosan tudja mikor kell egyik történetet abbahagyni és folytatni a másikat, és azt is, hogy mikor mennyi információt közöljön ahhoz, hogy tűkön ülve várd a következő morzsát.

Két párhúzamos történetet kapunk felváltva. Az egyik a ’60-as évek végén és a ’70-es évek elején játszódik Toszkánában, a másik 2009-ben az angliai Devon egy tündéri kis szegletében. Emberi kapcsolatokról szól és nem föltétlenül csak a főszereplőket kell érteni ezen, hiszen a két történetben van mellékszereplő bőven.

Kezdődik a kis Florianával, Toszkánával és egy olyan szerelmi történettel aminek a létezésében senki nem hitt: Floriana, a szegény kis anyátlan leányzó és Dante, a gazdagék nyolc évvel idősebb fia között. Mikor megismerkednek Floriana alíg tíz éves és tulajdonképpen ő hamarabb a villába szeret bele, ahol a Bonfiglio család a nyarakat tölti. S egy nap, amikor ismét ott leskelődik a kapunál, az unatkozó Dante meglátja és behívja. Ettől a perctől Floriana és később barátnője is, Costanza – egy elszegényedett grófi család lánya –, állandó vendégek a villában. Megismerkednek a család többi tagjával is és ez az összetartozás évekig tart, annak ellenére, hogy Dante öt évig Amerikában tanul és ez idő alatt nem tér vissza Toszkánába. Csakhogy nem mindenki nézi jó szemmel sem Costanza és Floriana barátságát, sem Floriana és Dante szerelmét. Az előbbit az elszegényedésük miatt megkeseredett grófnő rombolja szét merő d, irigységből és sznobizmusból, a szerelem pedig… hát azt bonyolult lenne elmondani min csúsznak el a dolgok anélkül, hogy itt most hosszas mesélésbe kezdjek és ezzel mindent elrontsak.

Negyven évvel később, a történet másik felében, Angliában vagyunk és Marina a hercegi kastélyból átalakított tengerparti szálloda megmentéséért küzd. Mindent megpróbál, hiszen az a megélhetésük, úgy tekint rá mint sosem volt gyermekére. Ez a nagy fájdalma: házasságát sosem kísérte gyermekáldás, a férje első házasságából származó két gyermek (felnőttek a történet idején) pedig nem kedveli őt. Különösen Clementine gonoszkodik vele még sok évnyi házasság után is, mert felelősnek hiszi a szülei válásáért.

Ebbe a szállodába érkezik meg a fiatal és vonzó argentin művész, hogy egész nyáron festőleckéket adjon a szálloda lakóinak. Érkezése nemcsak a kedélyeket borzolja fel és a női szíveket dobogtatja meg, hanem hamarosan őt gyanúsítják a környék sorozatos betöréseinek elkövetésével is. És a festőnek bizony titkolnivalója van…

Bármennyire is lassan és nyugisan csordogál a két történet, felváltva hol egyik, hol másik, nem unalmas és nem igazán tennéd le a kezedből. Megérint, megnevettet, néhol még könnyeket is csal a szemedbe. Egy idő után meg lehet sejteni a végét, de nem csarnokelsőre kiszámítható és tartogat meglepetéseket bőven.

Teljes egészében erotika-mentes történet, nincs benne kőgazdag unatkozó milliomos, hisztis díva sem. Annyi minden más van ebben a könyvben, szerelem, barátság, sznobizmus, rosszindulat, és még sok másegyéb is… és annyira gyönyörű, hogy még az sem zavar, hogy a végén minden a helyére kerül, lesz egy univerzális, nagy happy end. Minden sorát imádtam, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla.

Ízlések és pofonok, ahogy szoktam mondani… de szerintem ezt kár lenne kihagyni.

Marie Force - Szerelemre teremtve

McCarthy család 1

Maddie Chester elhatározza, hogy elhagyja otthonát a Gansett-szigeten, ahová csak rossz emlékek kötik, és ahol csúnya pletykák terjednek róla. Egy nap éppen kerékpárral megy munkába, hogy takarítson a McCarthy's Resort Hotelben, amikor Gansett „tékozló fia” Mac McCarthy fellöki őt. Mac azért megy vissza a városba, hogy segítsen apjának a családi vállalkozást eladni, és esze ágában sincs, hogy sokáig maradjon. Amikor fellöki Maddie-t, aki súlyos sérüléseket szerez, beköltözik hozzá, hogy ápolja, és segítsen gondot viselni a nő pár hónapos kisfiára. Hamarosan rájön azonban, hogy a villámlátogatással kapcsolatos tervét súlyos veszély fenyegeti.

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Marie Force – Maid for Love, 2011

A Gansett-szigeti McCarthy család története - ez lenne a pontos sorozatcím… darabokra szedve családtagonként, ami azért nem világos a számomra, hiszen McCarthyéknak mindössze öt gyermekük van (négy fiú és egy lány, valamennyien felnőttek a történések idején), folytatás pedig mint csillag az égen – értsd 15 + felesek + X.1-es részek (meg lehet kukkantani a Goodreads-en). Tehát a sorozat nem abból a hat részből áll, mint amit voltak szívesek mindjárt a könyv elején feltüntetni. Ennyit tervez megjelentetni a kiadó?

Tizen-sok részes sorozat első része és nagyon langyos. Körülbelül annyira izgalmas és kiszámítható mint egy harlequin füzetben megjelent történet, csak kétszer olyan hosszú. Csöpögős romantika, nulla valószínűségi ráta, mármint, hogy ez így valaha is megtörténhetne.

Maddie Chesternek esze ágában sincs Gansett-szigeti otthonát otthagyni, mint ahogy a fülszöveg írja. Hová mehetne egy kilenc hónapos gyerekkel, és főleg miből, amikor egyik napól a másikra él. Egyébként sincs hová mennie, nincs senkije a szigeten lakó testvérén és börtönben lévő anyján kívül. Szegény, gyermekét egyedül nevelő nő, akivel a sors és a környezete csúnyán elbánt. Előbb az iskolatársai cikizték túl korán kifejlődött D-s mellbőségéért, majd mikor egyik fiú közeledését visszautasítja, az bosszúból valótlanságokat terjeszt róla barátai segítségével. S ez épp elég, hogy ráragadjon a címke: a sziget lotyója, és a gúnynév: Matrac Maddie.

S egy szép nap Maddie, meg a sziget egyik elít családjának fia, Mac McCarthy szó szerint összefut és leveszik egymást a lábukról - nyolc napon túl gyógyulóan. A férfi épp 1-2 hónapos kényszerpihenőre kényszerül, mert túldolgozta magát, pánikroham után van és orvosi utasításra lazábbra kell vennie a figurát. Ezért utazik haza. Mondjam, vagy kitalálod, hogy az illető úr tehetős vállalkozó? Nem unatkozó milliomos, de társtulajdonos egy menő építkezési vállalkozásban a kontinensen.

Eddig minden tiszta és hihető a történetben, csak az nem ami utána jön. Innen átmegy az egész tündérmesébe… kiszámítható tündérmesébe.

Minden ami megtörténhet, az meg is történik, méghozzá nagyon is kiszámítható módon, kezdve azzal, hogy Mac és Maddie nagyon rövid idő alatt nagy, világméretű szerelemre lobban egymás iránt, amit a férfi anyja nem néz jó szemmel. Maddie gyermekének apja nem tud a kisfiúról – természetesen pont most tér vissza a szigetre és megtudja, Mac volt barátnője a szigetre látogat, magától értetődik, hogy Maddie meglátja amint a férfi nyakába borul és félreértelmezi a jelenetet. Mert ugye kötelező módon mindkettőjük részéről bele kell kavarnia a múltnak is,  nem elég Mrs. McCarthy áldásos ügyködése, aki már listát is összeállított azokról a nőkről, akik szóba jöhetnek az ő Maddiehez képest magasabb rendű fiánál.

Nincs egyensúly a történetben… értem ez alatt, hogy anno megbélyegezték Maddie-t valamiért amit el sem követett, és akkor az egész sziget lakossága – mert ugye, azért élnek azon a szigeten mások is, nem csak a történet szereplői –, éveken keresztül tartotta magát ahhoz. Viszont amikor megtörténik a helyreigazítás, akkor egyik pillanatról a másikra ugyanaz a lakosság tesz egy 180 fokos fordulatot és mosolyog… Vezethetőek, mint egy nyáj, nincs meg az, hogy akkor most egy részük hisz a pletyónak egy részük meg azért megpróbálja a lányt megismerni és utána ítélkezni. De ha a fontosék-tehetősék azt mondják, hogy most már minden rendben, akkor minden rendben. Ez olyan gyerekes… meg különben az egész történet olyan gyerekes volt.

Habos-babos, nyálas, csöpögős az én ízlésemnek, de hát ízlések és pofonok, néha még ilyent is kell olvasni. A történet lassan csordogál, semmi izgalom, semmi csavar, semmi durranás, minden papírforma szerint történik. Kevés érzékiség, az is olyan… kényszeredett. Olyan, mintha azért írta volna le, mert a szex az mindent elad. És bizarr... mert egy nő aki 28 éves koráig nem ismer férfit - bibliai értelemben - és összesen kétszer szexel (egyiknek az eredménye a tündéri Thomas), csak úgy egyből szexmániás, telhetetlen lepedőművész lesz. 

Még annyit elmondanék, hogy maga a Gansett sziget nem létezik, a hely mintája a nagyon is valós Block sziget.

Folytatások megjelenéséről nincs hírem, nem jártam utána, nem hallottam/olvastam semmit… majd meglátjuk. Annyi biztos, hogy a következő rész a lánytestvérről szólna, és ezt tudom azért, mert a könyv végén van egy rövid beleolvasó a történetbe.