B. A. Paris - Zárt ajtók mögött

Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban.
És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.

Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: B. A. Paris – Behind Closed Doors, Mira, 2016

Sok hűhó semmiért – a shakespeare-i komédia címe jellemzi a legjobban azt a felhajtást amit a könyv körül csaptak. Értem én, hogy marketing, meg el kell adni a könyvet, de azért engedtessék meg, hogy az olvasó döntse el magának, hogy kedveli-e vagy sem. Az sem érdekel, hogy hol és hány millió példányt adtak el belőle, mert utólag nem szokás megkérdezni a vásárlót, hogy tetszett-e a könyv vagy sem, tehát az eladott példányszámok nem jelentik azt, hogy a negyérdemű szereti az adott irományt. És nem pontozom azt az agresszív reklámot sem, amivel a kiadó még a közösségi oldalakon keresztül is bombázta a köznépet… most ugyanezt a stílust követik egy másik kiadványukkal, egy krimivel. Azért kiváncsi vagyok, hogy George Clooney hivatalosan is nevét/arcát adta a reklám-kampányhoz, vagy majd lesz egy meglepetése valakinek…

No de vissza a könyvhöz, ami témáját tekintve domestic noir – értsd, mindazok a valós, élthű dolgok amelyek a romantikus, habos-babos szerelmes regényekből kimaradnadnak, a házasság olyan hétköznapi dolgai, amikre akkor jössz rá amikor kimondtad a boldogító igent és hirtelen megvilágosodsz, hogy aláírtad a halálos ítéleted is az anyakönyvvel egyetemben.

Hasonló témájú történetekkel már könyvben és filmen is találkoztunk… Leghíresebb talán az Egy ágyban az ellenséggel, Julia Roberts-szel, vagy az Enough (nem tudom milyen címen futott magyarul) Jennifer Lopezzel. Tehát nem fogom kivesézni a történet cselekményét - annyian megtették már előttem ilyen-olyan fórumokon, hogy teljesen felesleges lenne. Azt viszont elmondanám, nagyon érződik a stíluson, hogy a szerző első könyve, néhol vontatott és értelmetlenül ismétlődő, és természetesen sehol nincs a nagy durranás, amire a sok, hangzatos szlogeneket felvonultató reklám után jogosan vártam. Nem tegnap kezdtem el olvasni, illene már tudnom, hogy a sokat dícsért és agyon-reklámozott könyvek, kevés kivétellel, nem ütik meg azt a szintet amit az ember lányával elhitetni próbálnak - reklámból.

Jack egy pszichopata, pont. Egy erős személyiség aki ellenőrzése alatt tudja tartani feleségét és mindenki mással elhiteti, hogy a házasságuk tökéletes, ők az álompár és alapból fel van készülve az esetleges lebukásra, hisz mindenkit beetet, hogy Grace labilis és pszichiátriai kezelés alatt áll. És megteheti ezt, mert Jack okos. A pszichopaták mindig okosabbak mint a környezetük, másképp nem tudnák kis játékaikat eljátszani. S mindig ugyanazt a sablont követik: nullára viszik az áldozat amúgy is csekély önbizalmát és elhitetik vele, hogy teljesen értéktelen személyek akik csak a környezetük megvetésére érdemesek – tudatosan választanak önbizalom-hiányos embereket. Második lépésben pedig teljesen elzárják az áldozatot a hozzátartozóktól, barátoktól…  erről szól a pszihopátia: ellenőrzésről, büntetésről, megfélemlítésről, mert ez ad erőt nekik, ez teszi lehetővé, hogy másokat irányítsanak és mások fölött uralkodjanak. Grace pedig nemcsak  egyedül van ebben a felállásban, hanem Down-kóros húgára is gondolnia kell.

Szóval, nem egy nagy buli a könyv, és mégis kellenek az ilyen töténetek, mert annyi könyv, film, ismeretterjesztő kiadvány és felhívás ellenére, még mindig minden negyedik nő valamilyen formában szembesül a kapcsolaton belüli erőszakkal – legyen az fizikai vagy pszichikai. S nemcsak megtapasztalják, hanem még mindig elhallgatják, magukat okolják a történtekért, szégyennek fogják fel amit titkolni kell a nyilvánosság elől… vagy egyszerűen félnek.

Ha a könyvet olvasod, akkor óhatatlanul eszedbe jut, hogy valószínű te is ismersz ilyen párokat, lehet pont te is egy ilyen kapcsolatban élsz. De ne feledd: csak azzal tehetik meg mindezt, aki hagyja, s ha csak egyetlen nőnek is sikerült a szemét felnyitnia, már érdemes volt megírni a könyvet.

Nekem egyszer-olvasós marad, de hát ízlések és pofonok…