A következő címkéjű bejegyzések mutatása: General Press. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: General Press. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 17., péntek

Mary Jo Putney – Menekülés a háremből



Jó útra tértek testvérisége 3



A General Press jóvoltából megjelent Mary Jo Putney Jó útra tértek testvérisége című sorozatának harmadik kötete, a Menekülés a háremből. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere hajóra száll a képzelet tengerén, hogy bemutathassa nektek Rory és Gabriel fordulatokkal teli kalandjait, melyekből a kalózok sem hiányozhatnak.



A ​független, szabad szellemű Lady Aurora Lawrence épp a görögök földjét fedezné fel az unokatestvérével, amikor is kalózok ütnek rajtuk, és fogságba ejtik a két hölgyet meg a hajójuk teljes legénységét. Rory retteg attól, hogy a hátralévő életét egy háremben kell töltenie. Az egyetlen reménye egy bátor és tettre kész hajóskapitány, aki azért érkezik a berberek földjére, hogy a kiszabadulásuk feltételeiről tárgyaljon – és akibe első látásra beleszeret. 
Gabriel Hawkins, egy büszke hajós dinasztia sarja egy sajnálatos esemény miatt kénytelen otthagyni a királyi haditengerészetet. A férfit azonban kemény fából faragták: saját hajóra tesz szert, amellyel bejárja a világot, és megtanulja, miként boldoguljon az életben. Elképzelni sem lehetne nála alkalmasabb embert a feladatra, hogy Lady Lawrence megmentésére siessen. 
A lány által megigézett kapitány merész tervet eszel ki: megegyezik a kalózok vezérével, és egy kalandos, megannyi fordulattal, kihívással teli utazásra indul a kalózok és a saját legénységével, valamint a két angol hölggyel. Vajon az összezártság miként hat majd a két fiatal közt bimbózó érzelmekre? Képesek lesznek ellenállni a vágy csábításának? És ha sikerül kiszabadítaniuk a hölgyeket, vajon miféle jövő várhat rájuk? 
Mary Jo Putney a Jó útra tértek testvérisége című sorozatának harmadik kötetében megmutatja, milyen is az, amikor két szabad szellem útjai találkoznak és végleg összefonódnak a szenvedély, a szerelem égisze alatt.


General Press, 2019
Eredeti cím: Once a Scoundrel, 2018





Harmadik részéhez érkezett a szerző Jó útra tértek testvérisége című sorozata. Hogy pontosan hány rész is lesz belőle, nem tudom. Sajnos már nem emlékszem hányan is voltak a történet elején az úriemberek, akik végülis jó útra tértek, annyi biztos, hogy idén jelenik meg a sorozat negyedik könyve, természetesen angol nyelven.
Mindent elolvastam, ami a szerzőtől magyar nyelven az idők során megjelent, de ez a sorozata valahogy nem lett a szívem csücske. Nem tudnám megindokolni, hogy miért, mert hiszen kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, a szerző írásait is – nagyrészt –, de ez a sorozata valahogy nem áll közel hozzám s ahhoz, amit én egy ilyen zsánerű történettől várok.
A Menekülés a háremből akkor is olvasható és érthető, ha valaki nem ismeri a korábban megjelent két részt, hiszen mindegyik önálló történetként is megállja a helyét. Csupán a férfi főhőseiknek van egy közös epizódjuk: a kivégzésük elötti éjszaka együtt szöknek meg az ellenség börtönéből, és ez egy életre szóló szövetséget jelent közöttük.
A harmadik történet főhőse Gabriel Hawkins, aki annak idején a királyi hadiflottában tevékenykedett, mint megannyi őse, hiszen ő egy hajósdinasztia leszármazottja és büszke is rá. Karrierje akkor tört ketté, amikor a szabályzat helyett a lelkiismerete szavát követte. Leszerelték, apja, aki ragyogó karriert futott be szintén a hadiflottánál, hallani sem akar róla. Gabriel pedig nem fordít hátat a hajóséletnek, hanem mondhatni kereskedelmi hajózást folytat, meglehetősen sikeresen és vakmerően.
S van a történetenek egy női főhőse is: Lady Aurora (a történetben többnyire Rory) Lawrence, egy gróf sokadik gyermeke, akinek már nem jut hozomány, és a meglehetősen önfejű és libertínus lady egy rokontól származó örökségét utazásra használja fel. Erre az útra kíséri el egy távoli rokona, egy fiatal özvegy és a két hölgy nyugisan utazgat szerte a nagyvilágban, közben romantikus kalandregényeket írogatnak, míg egy kalózkapítánynak meg nem csillan a váltságdíj lehetősége, és háremébe viszi őket.
A két hölgy szabadítására indul a derék Hawkins kapitány hiper-szuper hajójával, és tudja, hogy gyorsan kell cselekednie, hiszen maga is ismeri milyen az, amikor kalózok fogságába esik az ember. Ő évekkel korábban szökött meg hasonló helyzetből, és tisztában van azzal, hogy milyen sors vár a két hölgyre, ha nem érkezik idejében.
Malek kalózkapitányhoz érve kiderül, hogy a dolgok nem igazán úgy állnak, ahogy képzelte. A két hölgy kitűnő bánásmódban részesül, viszont egy újabb mentési akcióra kell készülni, olyan személyeket kell kiszabadítani, akik miatt tulajdonképpen hölgyeket a váltságdíj miatt elrabolták.
A szerző mindent bevet a siker érdekében, így Malek kalózkapitány fura állatkertjét is, ahol különleges és ritka, mini méretű állatok találhatóak. Ennek ellenére nekem mégis a Hawkins-hajó macskája volt szimpatikus, aki indulásból próbamunkával jelentkezett szolgálatra, azaz egy hatalmas patkányt tálalt eljövendő munkáltatójának. És ezt a szolgáltatást többször is megismételte a mentőakció során, bebizonyítva nélkülözhetetlenségét és jelenlétének szükségességét..
Maga a cselekmény izgalmas volt, de elnagyolt, és a lényeg elveszlődött a sok apró történés között. A romantikus szál abszolút kiszámítható volt, a főhősök pedig nagyon gyorsan haladtak a megismerkedéstől a lepedőszaggatásig, ami nem baj, csak ez azért mégiscsak egy 19. századi történet. S ugye ott van mellékszereplőnek a csinos, fiatal özvegy, aki szintén nagyon gyorsan szerelembe esett a kapitány első tisztjével, egyben barátjával.
Lényegében nem volt egy rossz történet, de kedvenc, újraolvasós sem. Ezen túl meg ízlések és pofonok…



Kapcsolódó bejegyzések:







A Rory-t fogvatartó kalózkapitány vádalkujában kiemelt szerepet kap néhány különleges állatfaj. Így hát mostani játékunkban övék lesz a főszerep.
Minden állomáson láthattok egy fotót és némi információt az állatokról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a nevüket, majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. De vigyázat, nem elég annyi, hogy “kecske”, ha az állat valójában “törpe kecske”.
Fontos! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük; amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




   Felnőtt társaikhoz hasonlóan arányosak, csupán méretükben különböznek. Marmagasságuk maximum 86 cm lehet.


   











05/17 Betonka szerint a világ…
05/19 Dreamworld


2019. március 28., csütörtök

Elizabeth Hoyt – Édes csábító

Maiden Lane 9



A General Press jóvoltából hazánkban is megjelent Elizabeth Hoyt nagysikerű Maiden Lane sorozatának kilencedik kötete, az Édes csábító. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Asa Makepeace és Eve Dinwoody színdarabokat is megihlető románcát, mely egy újjászülető színház kulisszái mögött kap lángra.




Hogy fér meg két dudás egy csárdában?
A szigorú, pedáns és takarékos Eve Dinwoody feladata, hogy szemmel tartsa a bátyja, Montgomery hercegének a befektetéseit. Amikor azonban London legnépszerűbb színházának, a Harte Vigadójának a pénzügyeit veszi a kezébe, az intézmény irányíthatatlan igazgatójával, Asa Makepeace-szel is szemben találja magát.
A színház tulajdonosaként az olykor trágár és vakmerő Asának már így is eléggé meggyűlik a baja az öntelt színésznőkkel és énekesekkel, ráadásul a közelgő újranyitást valaki mintha szándékosan meg akarná hiúsítani. Az olyan krajcároskodó aggszüzekre, mint amilyen Eve, pedig végképp nincs ideje, és nem is hagyhatja, hogy egy arisztokrata nő parancsolgasson neki... akármilyen vonzónak is találja.
Az Asával folytatott heves viták ellenére Eve nem adja fel, hogy a Harte Vigadóját sikererre vigye. Ám minél jobban próbálja irányítani az öntörvényű igazgatót, annál nehezebb kivonnia magát a csábító férfi nyers vonzereje alól. Le sem tagadhatnák a köztük izzó szenvedélyt - amit kioltani a legnagyobb baklövés lenne!
Elizabeth Hoyt Maiden Lane-sorozatának kilencedik kötetében két sok szempontból különböző ember egymásra találásáról olvashatunk. Szerelmük a kulisszák mögött született, de szenvedélyes történetük a színpad legizgalmasabb darabjaival is versenyre kel.     


General Press, 2019
Eredeti cím: Sweetest Scoundrel




Amikor minden év elején a General Press Kiadó közzé teszi az első félévre érvényes megjelenéseinek listáját, elsőként azt nézem, mikor jelenik meg a Maiden Lane sorozat következő része. Szerencsés esetben már az év elején – ahogy most is –, másképp az év második feléig kell rá várni. Bár én még nem adtam fel a reményt, hogy egy évben akár két új Maiden Lane kötetet is olvassak, ennek a valószínűsége erősen közelít a nullához. 
A szerzőnek három sorozata is megjelent már magyar nyelven, de vitathatatlanul a Maiden Lane a kedvencem, szívfájdalmam pedig az, hogy már csak három rész van belőle. Vannak könyvek, sorozatok, amiket a végtelenig tudnánk, szeretnénk olvasni, számomra ez ilyen.
Már többször is elmondtam, leírtam mennyire elfogult vagyok Elizabeth Hoyt írásaival kapcsolatban. Sokan nem kedvelik a zsánert, mert mostanában nem ilyesmit menő olvasni – ugye, az olvasmányok zsánerének is van divatja, mert miért ne lenne. Pedig nagy kár, mert Hoyt könyvei szórakoztatnak, izgalmasak, s nemcsak romantikát, hanem némi erotikát is tartalmaznak. Van történet, vannak meglepetések, kedvelhető, vagy éppenséggel antipatikus szereplők, akik a tökéletlenségük miatt nagyonis valóságosak tudnak lenni. Mert Hoyt könyveiben a szereplők előkelő (vagy nem) származásához nem jár tökéletesség semmilyen szempontból, és olyasmi, amit klasszikus szépségnek, vagy vitathatatlan jóképűségnek neveznénk, csak elvétve fordul elő.
Hoyt valamennyi könyvében egyszerre két, egymástól független történetet is kapunk. Az egyik maga bővebben kifejtett cselekmény, az épp aktuális hősök története, a másik pedig egy mese, mely részletekben olvashatunk el, minden fejezet előtt egy-egy kicsit belőle. Most sincs ez másképp, az olvasó Az oroszlán és a galamb meséjét ismerheti meg. Bevallom, nem mindig szoktam ezeket a meséket elolvasni, most sem tettem meg, csupán belekukkantottam itt-ott.
Akik figyelemmel kísérik a sorozatot és hősei sorsának alakulását, azok tudják, hogy időben a 18. század közepe táján járunk és a cselekmény túlnyomó része Londonban játszódik. Most is így van ez, hiszen a főszerepet Harte Vigadója játsza, minden és mindenki más ennek az intézménynek rendeli alá magát és ez adja a helyszínt a főhősök közötti bimbózó kapcsolatnak is, amellett, hogy betekintést nyújt abba, hogy milyen is egy színházat, szórakozóhelyet működtetni a kor viszonyai közepette.
A sorozat ismerői már tudják, hogy a szórakozóhely egy előző részben gyújtogatásból fakadóan porig égett, tulajdonosa, Asa Makepeace pedig az újjáépítésen dolgozik. Ezt az újjáépítést finanszírozza Valentin Napier, Montgomery hercege, azon kevesek egyike, akiket a szerző tökéletes megjelenéssel ruházott fel, s mivel túl sok lett volna ez a tökéletesség, a vonzó külsőt egy gazember személyiségével párosította. Ez senki számára nem titok, Őhercegsége már mutatott egyet s mást torz lényéből az előző könyvekben is. S mivel pontosan torz személyisége által generált gondok miatt kell Londonból eltűnnie, pénzügyeit törvénytelen féltestvérére, Eve Dinwoody kisasszonyra hagyja, aki úgy gondolja, hogy a férfi ész nélkül költekezik, és elzárni készül a pénzcsapot. Így találkozik a zárkózott, csúnyácska vénkisasszony és a vad férfiasságot sugárzó sóher alak, akinek egyetlen álma-vágya, hogy színháza és az egész szórakozóhely ismét régi pompájában tündököljön. Csakhogy nem mindenki szeretné ezt.
A cselekmény során fel-felbukkan egy-egy, az előző részekben már megismert szereplő is, köztük néhány nagyon érdekes és titokzatos figura, mint a rongyos Alf, aki Montgomery hercegének üzenethordozója, valamint Bridget Crumb, a házvezetőnő. Spoiler: mellesleg annyira tudtam, hogy az a mocsok herceg nem húzott el Londonból, hanem a házában bújkál.
Mondanom sem kell, hogy nagyon kedveltem a történetet és szívrepesve várom a folytatást, amikoris a gonosz Montgomery herceg viselt dolgai kerülnek majd előtérbe, s sejtéseim szerint, nagyobb szerephez jut a titokzatos Bridget Crumb is, akiről nehezen hiszem el, hogy csak egy egyszerű házvezetőnő. Bár ki tudja? Egyébként miért nem akar senki ebből filmsorozatot készíteni?
Mit hiányoltam? A St. Giles-i kísértetet nagyon! Az a karakter egy különleges színfolt volt a sorozatban, plusz izgalmat hozott és okozott néhány meglepetést.
A sorozat rajongóinak és a zsáner kedvelőinek kötelező olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok…





A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:



A sötétség hercege (Maiden Lane 6)


Szívembe zárva (Maiden Lane 8)


A történet során központi szerepet játszik a Harte Vigadójának újranyitása, így mostani játékunk során magyar színházakat keresünk.
Minden állomáson találtok egy képet, mely alapján ki kell találnotok, melyikre gondoltunk, és a teljes nevét beírni a rafflecopter megfelelő sorába, majd várni, hogy Fortuna rátok mosolyogjon.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!







03/28 Betonka szerint a világ…
03/29 Dreamworld

2019. február 7., csütörtök

Lucinda Riley – Holdnővér


A hét nővér 5


Taygeta D'Apliese, azaz Tiggy az egyik testvérétől értesül a nevelőapja haláláról. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukban gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat és egy levelet hagyott örökül, amelyek segítségével – ha a lányok úgy döntenek – közelebb kerülhetnek a valódi gyökereikhez. 
Tiggy a megérzéseit követve úgy dönt, a mindentől elszigetelt Kinnaird-birtokon, a Skót-felföld egyik gyöngyszemén vállal munkát: vadvédelmi tanácsadóként a kihalás szélén álló skót vadmacskák megmentéséért küzd. A birtok urával, a meglehetősen zaklatott, ugyanakkor elképesztően jóképű férfival, Charlie-val azonnal megtalálja a közös hangot. Kinnaird a vadmacskákon túl számos meglepetést tartogat Tiggy számára: a birtokon élő, vén cigány ember azt állítja, hogy a lánynak sajátos képessége van, és vissza kell térnie a szülőföldjére, a spanyolországi Granadába. 
Tiggy vonakodva ugyan, de útra kel, és a régi mór erőd, az Alhambra árnyékában kideríti, milyen szálak is fűzik őt a sacromontei barlangok lakóihoz és nemzedéke egyik leghíresebb flamencotáncosához, Lucía Amaya Albaycínhoz. De vajon mit kezd az újonnan felfedezett örökségével? És vajon ki lesz az, aki megdobogtatja gyengélkedő szívét?
Lucinda Riley sorozatának ötödik kötete egy intuitív, önmagát és a származását kutató lány története, amelyben nagy szerepet kap a zene, a spiritualitás, a lélekben lakozó erő és a szenvedélyesség.


General Press, 2019
Eredeti cím: The Moon Sister, 2018



Ötödik részéhez érkezett Lucinda Riley A hét nővér sorozata, és semmivel sem jutottam közelebb ahhoz, ami igazándiból felkeltette az érdeklődésem. A szerző továbbra is remekül felcsigázza olvasója kiváncsiságát információmorzsákkal, és eléri azt, hogy hosszas kombinálásokba, találgatásokba bocsátkozzunk. Nálam ez remekül működött, később elmondom mit is gondolok az alaptörténetről, mi állhat a dolgok hátterében.
Bár egy sorozat ötödik része, önálló történetként is olvasható, hiszen a szerző tesz elég utalást az előző részek történéseire és magára az alaptörténetre ahhoz, hogy senkinek ne legyen hiányérzete, amennyiben ezzel a résszel kezdené ismeretségét A hét nővérrel.
Akik figyelemmel kísérik a sorozatot és ismerik az előzményeket, azoknak nem újdonság az alaptörténet: egy Svájcban élő titokzatos és excentrikus milliomos – a történetben Pa Salt néven fut – a világ különböző sarkaiból fogad örökbe hat lánygyermeket és neveli fel őket a genfi tó eldugott partján lévő kastélyszerű házában, minimális külső segítséggel. Ők a D’Apliese nővérek és a kis család a Plejádok csillagképet veszi mintául, a lányokat is egy-egy csillag után nevezik el. A lányok hatan vannak, a csillagkép pedig hét csillagot számlál, tehát a hetedik lány, akinek a Merope nevet kellene viselnie soha nem kerül a mesterséges családba. Hogy miért, ezt homály fedi, mint ahogy az excentrikus milliomos személyét is.
A hét nővér története akkor kezdődik, amikor a különc milliomos jobb létre szenderül és hagyatékként a lányok származására utaló dokumentumokat és jeleket hagy hátra, hogy a lányok megkereshessék gyökereiket, amennyiben ezt akarják.
A szerző követi az előző részekben már bejáratott sémát, tehát most is két idősíkban mozgunk. Egyrészt a beteges Taygeta-Tiggy jelenét ismerhettem meg, másrészt a szerző a 20 század elejére-közepére visz vissza, és a spanyorországi cigányok életét mutatja be.
Tiggy története Skóciában kezdődik, amikor új állást válal a Kinnaird birtokon, ahol a skót vadmacskák megmentésével és a helyi vadvilág helyreállításával foglalkozik. Itt legyinti meg a szerelem szele is, hiszen minden igyekezete ellenére gyengéd érzelmeket  táplál a birtok tulajdonosa, Charles Kinnaird iránt, aki ezt viszonozni is látszik, csupán egy kis bökkenő van: a fess doktor nős és gyermeke van. Már ez magában is elég lenne a zűrhöz, de hogy halmozódjon a feszültség, képbe kerül egy követelőző örökös, egy trófea-feleség, egy misztikus fehér szarvas és Charlie Kinnaird kamasz lánya, Zara. Meg egy Zed Eszu nevű milliomos, aki betelepszik a Kinnaird birtokon kialakított vendégházba, és aki keményen Tiggyre hajt. Aki olvasta a sorozat előző részeit annak elképzelhetően bevillan, hogy ez az alak egyszer már megkörnyékezte Maiát, a legidősebb nővért (A hét nővér című első részben) és Elektrával is volt már viszonya (az ő története lesz majd a következő, de lesznek utalások erre a viszonyra).
 Ugyancsak itt találkozik Tiggy Jegessel, a fura, cigány származású emberrel is, akinek különcsége és múltról szóló történetei veszik rá a lányt, hogy származását felkutassa.
Jeges skóciai jelenléte kicsit kilógott az egészből, hiszen sehol sem találtam a legkisebb utalást sem arra, hogy végül hogyan került ő pont oda a Kinnaird birtokra, mikor a történet múltjában nagyon is jelen volt, de a világ teljesen más tájain.
A történet múltja Granadába visz, ahol a sacromontei barlanglakásokban él az a cigányközösség, melyhez Tiggy múltja köthető. Itt született és indult el a siker útján Lucía Amaya Albaycín, a kor egyik legtehetségesebb flamencotáncosa. Az ő történetén keresztül ismerhettem meg a spanyol cigányok hányatott sorsát, a szegénységet, a Franco-rezsim és a háború miatti üldöztetésüket, helyüket a társadalom peremén. És persze a népcsoportnak tulajdonított misztikus tulajdonságokat is: jövőbelátást, holtakkal való társalgást, vagy más természetfeletti kategóriába sorolható misztikus-spirituális dolgokat.
Kicsit zavart az, hogy a könyvben mindenhol a “gitano” megnevezés szerepelt, a cigány szó spanyol megfelelője. Tudom, hogy mostanság a cigány szó nagyrészt pejoratív jelzőként van jelen a köztudatban, de lépjünk túl ezen, ez egy népcsoport megnevezése és ne vesszünk el a politikai korrektség útvesztőiben.
S akkor elmondom, hogy a nagy, össznépi kavarodásban mit gondolok én erről a Pa Saltól, aki meglehetősen izgatja a fantáziámat. Azt hiszem, hogy ő azonos Eszu görög milliomossal, Zed apjával, hiszen mindkét férfi azonos időben hunyt el, a temetés is olyan volt, amilyen – bár Pa Salt halálával kapcsolatban nekem kétségeim vannak, mellesleg fiktív lányainak is, hiszen a halálesetről csak akkor értesültek, amikor már a tengeri temetés is lezajlott. S hogy miért találta ki magának ezt a párhúzamos életet? Fogalmam nincs, csupán feltételezem, hogy a kemény üzleti világban betöltöt szerepét akarta kompenzálni valami jóval, valami emberbaráti cselekedettel. Fia, a szemét Zed, valahogy rájöhetett erre és ezért próbál betartani a D’Apliese lányoknak ahol csak tud. Irigységből, féltékenységből, amiért idegenek kapták azt az apai szeretetet, ami neki járt volna. De mondom, ezt csak én gondolom így, és csak most, mert lehet a következő kötet teljesen más megvilágításba helyezi a történetet, s akkor még hol van a hetedik rész, amelynek emléletileg helyre kellene tennie a dolgokat.
Visszatérve a Holdnővérre, vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt remek betekintés a flamenco világába, a múlt századi Spanyolországban élő cigánycsoport életébe – mert bár a történet fikció, ezek a dolgok igenis megtörténtek, tehát ennek a résznek van valós történelmi alapja. Másrészt az én ízlésemnek túl sok volt a misztikus, természet feletti elem, túl sok véletlen egybeesés és Lucía Amaya Albaycínt, mint szereplőt, egy kicsit sem kedveltem a flamenco iránti elvakult elköteleződése miatt, ami mindent és mindenkit a háttérbe szorított. Akárcsak az előző részek hősnői, Tiggy is egy műveszeti ághoz kapcsolódik valamilyen formában, ez esetben a tánchoz híres flamencotáncos nagyanyján keresztül, annak ellenére, hogy ő nem aktív művelője annak.
Akárcsak az előző kötetek esetében, az utolsó fejezet most is a következő történetet vezeti fel, ami a modell Electráé lesz, aki ki mással kavar, mint a szemét Zeddel.
Sokszereplős, izgalmas történet, és minden vélt vagy valós hibája ellenére be tudja szippantani az olvasót. De valahogy már kopik a varázs, valószínűleg a sorozatra jellemző sablon miatt. De természetesen ízlések és pofonok…



Kapcsolódó bejegyzések:











2019. január 15., kedd

Nicholas Sparks – Minden szívdobbanással


A General Press Kiadó gondozásában jelent meg Nicholas Sparks legújabb könyve, a Minden szívdobbanással. Hope és Tru szerelmi történetébe Sparks - most első ízben - saját magát is beleírta...tartsatok hát vele és a Blogturné Klub három bloggerével, hogy a fiatalon elszakadt szerelmeseket újra egymás mellett láthassuk. A turné végén tiétek lehet a kötet egy példánya is.




Hope Anderson nagy döntés előtt áll. Habár már hat éve él együtt a barátjával, a férfi még mindig nem kérte meg a kezét, és a harminchat éves nő nem tudja, mitévő legyen. A családja Sunset Beach-i nyaralójába utazik, hogy összepakoljon, miután eladták a tengerparti házikót, és az ott töltött egy hét alatt akarja átgondolni, merre is tart a kapcsolata.
Tru Walls viszont egy egész óceánt szelt át, hogy Sunset Beachre érkezzen. A férfi Zimbabwében született, és ott is dolgozik túravezetőként, ám most egy levél ide hívta: találkozóra készül a sosem látott apjával. Tru azt reméli, az idős férfi segít neki az anyja életét beárnyékoló rejtély megoldásában, ám az utazás más irányba viszi a sorsát.
Amikor Hope és Tru útja keresztezi egymást, olyan erős, egyszeri és megismételhetetlen szerelem születik köztük, amely talán örökké tart. Ám az élet szívszakajtó döntés elé állítja őket... Vajon létezik olyan szerelem, amely túlélheti az idő múlását és a szív meghasadását?


General Press, 2018
Eredeti cím: Every Breath, 2018





Nem mondanám, hogy a szerző rajongója lennék, és a munkásságát sem ismererem, mert eddig mindössze egyetlen könyvét olvastam (Mindig van holnap). Természetesen hallottam róla, tudom, hogy több könyvét is megfilmesítették és azt is, hogy romantikus történetekben jeleskedik. Mellesleg nagyon csodálom és emelem nem létező kalapomat, hogy férfi létére felvállalja ezt, és nem női írói álnév alatt jelenteti meg írásait, mint sokan mások.
Kéretik nem félreérteni: nem azért nem olvasom az írásait, mert nem kedvelem, hanem időhiányból. És mert mindig jön egy másik könyv, amit az épp aktuális Spaks-kötétnél jobban érdekel. Tehát igazándiból azt sem tudom megmondani, hogy a többi Nicholas Sparks könyvhöz viszonyítva ez hol áll a listán.
Regény a regényben – ez az első dolog, amit tudni kell erről a történetről, és bevallom, hogy a végén levő szerzői jegyzetig nem voltam biztos benne, hogy amit olvasok az fikció, vagy tényleg van valamilyen valóságalapja is. Fikció teljes egészében, az egyetlen dolog ami igaz:

“Egy postaládát kellett keresnem, amelynek ez volt a neve: Rokonlelkek. A ládát egy viharvert uszadékfára erősítették, és egy télisással benőtt homokbucka közelében állt a parton, 1983 óta. Senkié volt, és mindenkié. Bárki beletehetett egy levelet vagy egy képeslapot, és bárki elolvashatta, ami benne van, ha arra járt. Több ezer ember látogat el ide évente. Az idők folyamán a Rokonlelkek papírra vetett remények és álmok őrzője lett. Mindig akadtak benne szerelmi történetek is.”

Ez a regény kezdetén olvasható a szerzőtől, még Hope és Tru története előtt, hiszen ebben a postaládában talál rá arra az írásra, ami majd a regényben lévő regény cselekményéhez vezet. Ez a postaláda a valóságban is létezik valahol Észak-Karolina államban – bár nem Rokonlelkeknek hívják –, és inspirációként szolgált a Minden szívdobbanással megszületéséhez. Minden más az író képzeletének szüleménye.
Tehát van egy kerettörténetünk, melyben az író felfedezi a tengerparton álló postaládát, s benne többek között azt az írást amely Hope és Tru történetének előfutára. Ennek jár utána, göngyölíti fel a szálakat – még Afrikába is elutazik –, hogy a végére teljes képet kaphassunk arról a szerelemről, ami Hope és Tru között évtizedekig intenzíven megmaradt.
Nos ez az intenzív szerelem volt az ami kicsit hihetetlennek tűnt nekem, s azt is elmondom miért. Nem árulok el titkot, hiszen, a fülszöveg is megosztja már, hogy Hope nem épp mai csirke, harminchat éves és sok éve él kapcsolatban Josh-sal, akinek megfelel ez a kényelmes felállás és nem akarja kapcsolatukat szorosabbra fűzni. Hope a hogyan továbbon morfondírozva utazik szülei nyaralójába, mert a segítségére van szükség és itt ismerkedik meg a messzi földről érkezett Truval, aki sosem ismert apját érkezett megkeresni.
Hiszek abban, hogy van szerelem első látásra… vagy másodikra. Azt is elfogadom, hogy az emberek objektív-szubjektív okok miatt hajlamosak a szerelmet hátrább tolni a fontossági listán, azt viszont furának találtam, hogy ez a szerelem évtizedekkel később is ilyen intenzíven lángolt, mikor Hope és Tru ismét összejön. És ez idő alatt nem egymás után epekedtek, hanem mindketten a saját életüket élték.
Nagyon szép szerelmi történet volt, amin csak Hope gyógyíthatatlan betegsége rontott egy hangyányit. Nekem ez már egy kicsit sok volt, és a hatásvadász kategóriában futott.
Nyugis, megható olvasmány, különösebben nagy durranások és fordulatok nélkül. Az a keser-édes fajta, amivel az ember lánya kényelmesen bekuckózhat a vacak téli estéken, egy csésze forró csokival, vagy azzal amivel. De természetesen ízlések és pofonok…





A történet szerint Sparks egy tengerparti postaládában, a Rokonlelkeknél talál rá Hope és Tru történetére. Játékunkban híres-nevezetes és - természetesen - romantikus helyeket osztunk meg veletek. Feladatotok, hogy a képek alapján kitaláljátok, melyik magyar városban járunk :)
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.









01.13. - Szembetűnő
01.15. - Betonka szerint a világ…



2018. november 24., szombat

Paige Toon – Akit mind szerettünk


Phoebe élete legnehezebb döntése előtt áll: menjen férjhez kamaszkori szerelméhez, és alapítson családot, vagy térjen vissza a francia Alpokba, hogy a szenvedélyének, a hegymászásnak hódolhasson? 
Eliza szerelmes egy férfiba, aki már rég nem az övé. Tulajdonképpen valószínűleg soha nem is volt az. Ráadásul az álma, hogy egyszer sikeres zenész lesz belőle, egyre elérhetetlenebbé válik. 
Rose-nak nincs munkája, és a kapcsolata is épp véget ért a barátjával. És ha ez mind nem lenne elég, arra kényszerül, hogy visszaköltözzön az anyjához. 
Ebben a három igen különböző lányban azonban van egyvalami, ami közös: Angus, a férfi, akit mind szerettek…


General Press, 2018
Eredeti cím: The One We Fell Inlove With, 2016




Paige Toon neve nem ismeretlen a magyar olvasni szeretők körében, hiszen első könyvét az I.P.C. jelentete meg Daisy nyomában címmel, még 2011-ben. Idén a General Press Kiadó hozott két könyvet is tőle: korábban az Egy darab a szívembőlt, utána pedig Akit mind szerettünket, azaz jelen olvasmányt. A szerző meglehetősen termékeny – bár az relatív, hogy mit nevezünk írói termékenységnek –, elképzelhetően további Paige Toon könyvekkel is találkozhatunk majd magyar nyelven a jövőben, de ugye azt mindenki tudja, hogy ez attól függ ennyire jól fogadja a szerző írásait a jónép. Értsd: anyagilag megéri-e a kiadónak.
Tehát a szerző harmadik magyar nyelven megjelent könyve és a harmadik, amit tőle olvastam, a véleményem megoszlik, mert szeretem is amit alkot, meg nem is. Ez a történet pedig erősen a nem felé billenti a mérleg nyelvét.
Először is itt van Angus, akiért Phoebe, Eliza és Rose rajong, vagy csak úgy tesz mintha… megszokásból. Nem mondhatni, hogy olyan különleges lenne, akkor sem volt az, amikor tizenévesen a szomszédságba költözött és a lányok álmainak tárgyává vált. És sajnos barátnak jó, de partnernek határozatlan, bár kitartó.
S akkor ott a három grácia: Phoebe, Eliza és Rose, akiben más is közös, nemcsak Angus iránti vonzalmuk. A lányok ugyanis testvérek, mi több: ikrek. Fokozzam? Egypetéjű ikrek, azaz genetikailag 100%-ban azonosak, ugyanúgy néznek ki, csupán a személyiségük más, és az így van jól. 
   Nem tudom másnak is feltűnt-e már, de az utóbbi időben több olyan könyv is megjelent, melynek konfliktusforrásai egypetéjű ikrek. Igaz nem hármasikrek, de miért ne halmozzuk az élvezeteket, ha lehet. Csakhogy ez közhelyes konfliktusokhoz vezetett, melyeket nem is nehéz kitalálni. Szerelmi háromszög? Ugyan már! Valamennyi ikernek ugyanabba a fickóba kell beleszerelmesednie. Kinek valójában, kinek meg csupán azért mert ő látta meg elsőként (pedig nem is!), ez pedig bizonyos előjogokat biztosít.
A történet ugrál ide-oda az időben, tehát a végére teljes képet kapunk Angus és a lányok kapcsolatáról a megismerkedéstől kezdve. S természetesen a három lány életútja, sorsának alakulása sem lesz titok senki számára. Igazándiból itt kicsit elvesztem a részletekben.
Ennek a történetnek meghatónak kellett volna lennie. S az is lett volna, ha nincs tele közhelyekkel és előre borítékolható történésekkel és eltúlzott érzelmi drámákkal. Ez nyálassá tette az én olvasatomban. 
Az is segített volna, ha nem szinte 400 oldalon csűri-csavarja a szerző, hanem legalább egy százassal rövidebbre fogja. A három lány személyiségbeli különbözőségét nagyszerűen oldotta meg Toon, de szinte ez az egyetlen dolog, amit pozitívan értékelhető az én véleményem szerint, mert természetesen többszörösen is kiaknázta a fizikai hasonlóságuk adta lehetőségeket.
Nekem ez egyszer olvasós-felejtős, de természetesen ízlések és pofonok.


 A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés: Egy darab a szívemből