Az a végzetem, hogy vénlány és banya legyek, nem igaz? Faházat kellene keresnem az erdőben, meg macskákat, nem férfiakat.
Ez az év is ugyanúgy kezdődik. Nem elég, hogy Rachel megragadt egy munkahelyen, amit utál, és a férfiak terén is mindig beleválaszt, de idén tölti be a harmincat is. Ráadásul az anyja is azon mesterkedik, hogy összehozza a szomszéd házat megvásárló, jóképű techmilliomossal, Christopher Butkusszal, aki rosszabb benyomást nem is tehetett volna rá az első találkozásukkor.
Amikor Rachel élete és az eddig biztos pontnak számító baráti köre darabokra hullik, abban a személyben talál támaszra, akire a legkevésbé számított volna: a bosszantó, mégis meglepően vicces és figyelmes techguruban. Egy felkavaróan őszinte, kézzel írott levél pedig elülteti Rachel fejében a kételyt: vajon végig rosszul ítélte meg a férfit?
General Press, 2025
Eredeti cím: Rachel Weiss’s Group Chat, 2024
Ezt a könyvet úgy reklámozta magyar nyelvű kiadója, hogy a Büszkeség és balítélet modern változata, talán azt is hozzátették, hogy romantikus komédia, de erre azért nem vennék mérget.
Én nagy rajongója vagyok Jane Austen könyveinek és különösen a Büszkeség és balítéletnek, melyet többször is elolvastam, láttam számos filmadaptációját, és még a modernizált változatait is. Ezért nyilvánvalóan felcsillant a szemem, s akartam ezt a könyvet. Nemrég egy másik klasszikus modern átíratát olvastam, s az nagyon bejött, gondoltam ugyanez fog történni Appelbaum könyvével is. Nos, a rózsaszín köd gyorsan oszlott, mert ez az, amire azt szokták mondani, hogy a szerző forog a sírjában.
Nem értettem azt sem, hogy miért kellett még jobban Austen könyvére hajaztatni a magyar címmel, mikor semmi köze nincs az eredetihez, ami fedné is a valáságot, hiszen Rachel Weiss meglehetősen sokat lóg a barátnőivel csoportos beszélgetésekbe bonyolódva.
A történet hősnője Rachel Weiss – nem Elizabeth Bennet, bár van neki egy Jane nevű nővére – egy négy gyermekes zsidó család gyermeke. Releváns a történet szempontjából a zsidó család? Egyetlen pillanatig sem, ugyanúgy lehetett volna mexikói vagy kínai, hindu vagy muzulmán. Rachel egy olyan munkát végez, amit utál, igazándiból a munkahelyét is utálja, és mint később kiderült, kemény szocialista beállítotságú (amíg másé a pénz), mert rühelli a gazdagokat. Nála szörnyebb peszónát nehéz elképzelni, pedig az anyja még ennél is szörnyebb a maga rögeszméivel idősebb lányai férjhezmenetelét illetően.
Tehát a Weiss családnak nem öt lánya van, csupán négy – a két fiatalabb közpiskolás korú plázacica ikerlányok –, s az idősebb már jó ideje stabil párkapcsolatban és, csakhogy Mrs Weiss-nek ez sem elég, neki esküvői harangok kellenének, bármi áron. Ezért is próbálja Rachel útjába terelgetni a szomszédék dúsgazdag fiát Christopher Butkust – ő lenne az, aki Austennél Mr. Darcy, s Appelbaum szorgalmasan le is másolja a karaktert, az őt övező konfiktusokat, félreértéseket, stb... még azt a fránya kézzel írt levelet sem tudta kihagyni.
Igazándiból ez egy bűnrossz paródia volt, pedig a szerző mindent elkövetett, hogy valami menőt hozzon össze. Például belekeverte a #MeToo mozgalmat is, hátha bár az üt, ha a története nem is. S ami kiverte a biztosítékot: a férjezett barátnője lefekszik a pasijával, ő meg épp, hogy homlokon nem csókolja ezért. Melyik világon?
Nem találok szavak arra, hogy mekkora csalódás volt ez a gyenge minőségű karikatúra. S mivel ez a szerző első és ezidáig egyetlen könyve, talán jobb lenne mindenki számára, ha ez így is marad. Ez egy kicsit sem vicces, viszont annál idegesítőbb.