Rebecca Chance - Luxus és könny

Deeley Hollywood egyik hírességével él. Devon sztárszakácsként saját műsorában főzi meg a legkülönlegesebb ételeket. Maxie könyörtelen, dúsgazdag vállalkozó. A három nővér luxusban él. Semmi gondjuk nincs. Elérték az életben, amit csak akartak.
De vajon miért lesz minden más, amikor Deeley egyszer csak hazalátogat Londonba? Milyen titkokat rejt a három lány gyermekkora? Vajon miért nem beszélnek szívesen Billről, a mostohaapáról? Miért kell a bulvársajtó előtt titkolni, hogy szegénysorból származnak? Hogyan indul meg a lavina, amely akár mindhármukat maga alá temetheti? Deeley és Devon miért nem tud igazán felnőttként viselkedni Maxie közelében?
Rebecca Chance regénye a felső tízezer világába vezet be bennünket. Erotikában, izgalomban, rejtélyben gazdag miliő ez: itt megkaphatsz bármit, és elveszíthetsz mindent.

Athenaeum, 2017

Eredeti mű: Rebecca Chance – Bad Sisters, 2011

Aki már olvasta a Luxus és csók című könyvet, annak számára nem ismeretlen a szerző neve. Bár nemcsak a két cím, de a borítóik is hasonlóak, a két könyvnek semmi köze egymáshoz. Teljesen független történetek, más-más szereplőkkel és cselekménnyel.

A Luxus és könny három nővér története: Maxie, Devon és Deeley McKenna és történik többnyire az Egyesült Királyságban és valamikor a jelenben.

Azért csak többnyire, mert időnként visszaugrunk 1993-ba, mikor a lányok még nagyon fiatalok, hiszen akkoriban a legidősebb Maxie alig tizenhét éves, Devon tizenhárom, Deeley pedig csupán kilenc. Egy kis településen élnek valahol Angliában. Akkor történik valami, ami hatással van a lányok életútjára, amiről nem szabad beszélni, amit titkolni kell, jobban, mint azt, hogy tulajdonképpen nagyon szegény családból származnak, anyjuk droggal élt és hármuknak három különböző férfi az apjuk. Tehát rendesen ugrálunk a titok éve, 1993 és a tizennyolc évvel később jelen között, és ez így van jól, mert fokozatosan derül ki mi is történt – és történik – tulajdonképpen.

Tizennyolc évvel később minhárom McKenna-lány sikeres és a külvilág számára tökéletes életet él.

Maxie Olly Stangroom parlamenti képviselő felesége és lady lesz belőle amit apósa jobb létre szenderül. Mindent a látszatért, mindent a szamárlétrán való előrehaladásért, még szexuális preferenciáit is beveti az ügy érdekében. Nincs saját gyermekük, ezért egy szegény afrikai országból hozat egyet örökbefogadás céljából, mert az milyen jól mutat majd a médiában. Hármuk közül ő a legambiciózusabb.

Devon televíziós sztárszakács és egy válogatott rögbijátékos, Matt Bates felesége. Gazdag, ismert és még több pénzt szeretne. Egyetlen gondja a súlyfelesleg, hiszen rubensi idomokkal áldotta meg a genetika, melyeket ő zúgevéssel tovább gömbölyít. A három nővér közül ő a legszebb.

Deeley pedig kamu-barátnő. A másságát titkoló sorozatsztárral, Nicky Shore-ral él együtt a külvilág számára, hol máshol, mint Los Angelesben A valóságban az alkalmazottakkal vígasztalja magát, mert Nicky Shore számára a személyi edzője a befutó. A nővérek által elbabusgatott “kistesó” a legcsinosabb hármuk közül.

Csakhogy néhány évi kamu-kapcsolat után, egy nap Deeleyre a dobott barátnő szerepét osztják, a helyét máris más nő foglalja el és neki haza kell húznia semmi nélkül. Ez pedig aggodalommal tölti el két idősebb nővérét, mert szerintük – különösen Maxie szerint – Deeley a gyenge láncszem a családban, nekik pedig rengeteg vesztenivalójuk van, ha kissé egzaltált húguk megfeledkezik magáról és a játék szabályairól. A dolgok innen pedig csak bonyolódnak, egészen addig, míg minden széthullani látszik. És még Billről nem is beszéltünk...

Látszólag ez egy habkönnyű kis nőcis könyvnek néz ki, kis szerelemmel, erotikával és némi családi titokkal, de ebben sokkal több van annál. Azon túl, hogy megismerjük a három nővér “nem fenékig tejfel” életét, azt, ami a valóság és nem amit a közvéleménynek és a médiának nyújtanak, ismét ízelítőt kapunk a gazdagok és híresek világából. – A szerző maga is ebben a világban él születésétől fogva, tehát meglehetősen hiteles lehet ez a kép, amit a képmutatásról, a média számára kitalált életről elénk tár.

És azt is megtapasztaljuk, hogy azért nem mindenkivel fut el a ló, ha híres és/vagy gazdag lesz. Ennek legjobb példája Devon férje, a rögbijátékos Matt. Szerintem ő volt a legszimpatikusabb, legközvetlenebb figura az egész történetben és aki hírneve, pénze és híres felesége dacára semmi mást nem akar az élettől, mint nyugalmat, normalitást és ha nem túl nagy kérés, akkor igazi családot.

A történet mondanivalója egyértelmű: nincsen olyan titok, ami egy idő után ne kerülne napvilágra. Bármit tehetsz, akkor is kiderül és viselni kell a következményeket.

Nagyon kedveltem ezt a történetet, mert bár bizonyos dolgokat előre lehetett látni, azért még mindig tartogatott meglepetéseket és olyan fordulatokat, hogy csak kapkodtam a fejem: ez meg honnan jött?

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a családregényeket, a női sorsokról szóló történeteket, és mindenkinek, aki egy könnyen olvasható, pörgős történetettel szeretné idejét elütni. Mint mondtam/írtam, én nagyon kedveltem, de természetesen az ízlések és pofonok…

Rachel Gibson - Csak a baj

Hokisok 5

Baj ​van! Chelsea Ross színészi pályafutása egy kudarc: a „Csini hulla 1” típusú szerepekben nyújtott briliáns alakítása révén került a legközelebb ahhoz, hogy filmcsillag legyen. De az, hogy otthagyja Hollywoodot, és egy híres jégkorongozó személyi asszisztense lesz, talán élete leghülyébb húzása karrierfronton. Megint baj van!
Mark Bressler, a sérült szupersztár dicső napjai véget értek. De az egykori élsportoló és fenegyerek ettől még akár civilizáltan is viselkedhetne a mélynövésű, rózsaszín-szőke hajú bombázóval, akit a Seattle Chinooks fogadott fel az ő személyi asszisztensének. Ha Chelsea-nek nem kellene olyan nagyon a pénz, hanyatt-homlok menekülne a világ legnagyobb baromarca elől. Nagy baj van!

Mark minősíthetetlen modorát és borongós kedélyét Chelsea tudja kezelni: problémát csak a férfi bicepsze okoz, meg az a követ is megolvasztó, hiper-szuper teste! Amikor a fenegyerek kezd rámozdulni, Chelsea jól tudja: itt az ideje, hogy kizavarja a büntetőpadra… Bárcsak ellen tudna állni annak, amit Mark forgat a fejében! Amiből csak baj lehet…

Athenaeum, 2017

Eredeti mű: Rachel Gibson – Nothing but Trouble, Avon, 2010

A világod nem fogja megrengetni az biztos, de mindenképpen szórakoztató és vicces, jó a szövege, jók a beszólások. Az én olvasatomban mindenképpen jobb mint az előző rész, a Szerelmi katasztrófák.

Tehát a Hokisok sorozat soron következő, ötödik része. Még van belőle egy hatodik is, gondolom arra jövőig várni kell, már amennyiben a kiadó komolyan veszi magát és a sorozatot.

Akik képben vannak a sorozattal és a cselekménnyel, azok számára nem mondok újdonságot azzal, hogy most annak a  Mark Bresslernek a történetével ismerkedünk meg, akit az előző részben szereplő Ty Savage volt szíves helyettesíteni a Seattle Chinooks jégkorong csapat kapitányi posztján, mert autóbalesetileg kivonta magát a forgalomból. Miután számtalan háziápolót elfogyasztott és elüldözött, mellé rendelik a klub PR-menedzserének, a Mini Pitbullként emlegetett Bo Ross ikertestvérét, Chelsea-t.

Chelsea-ról tudni kell, hogy következetesen hisz színészi tehetségében, csak sajnálatosan ő az egyedüli aki így gondolkozik, mert a színészi tevékenysége kimerült a bögyös sikoly-lady szerepek megformálásaban az olyan sokadrangú filmekben, amelyekben a fejszés gyilkos az első negyedórában ki is iktatja a cselekményből, bőséges művér-tengert hagyva helyette. Két ilyen szerep között, a nagy áttörésre várva, Chelsea celebek mellett tölt be személyi asszisztensi poziciót. Tehát kezelni tudja a faksznis embereket, hozzá van szokva a hisztijükhöz és reméli, hogy majd Mark Bresslerrel is boldogul, mert szüksége van a pénzre és a felajánlott jutalomra, amit a klub fizetne, amennyiben három hónapot kibírna a sérült, morgós hokijátékos mellett. Ó, nem, Chelsea nem egy anyagias nő, neki a pénz mellkisebbítő műtétre kellene, ugyanis a természet és a genetika hatalmas mellbőséggel áldotta meg, ez pedig nemcsak magánéletében zavarja, hanem úgy gondolja, hogy ez állna a színészi karrier útjába, hiszen pontosan a mellbősége miatt skatulyázták be és kapja a sikoltozó nagymellű nő névtelen szerepét.

Ez a történet nyilvánvalóan Chelsea Ross és Mark Bressler története. Annak a Chelseanek, aki még nyomokban sem hasonlít egypetéjű ikertestvérére, hiszen, míg Bo karrierista, komoly és visszafogott úgy viselkedésében, mint öltözködésében, addig Chelsea harsány, megrögzötten imádja a márkás cuccokat és egész megjelenése “diszharmokikus színek tömegkarambolja”, kezdve több színben is pompázó, rikító hajkoronájával. Tehát a borítón szereplő visszafogott és üzletasszony kinézetű nő semmiképpen nem Chelsea, hanem inkább ikertestvére, Bo. S mert Chersea imádja a márkás cuccokat, bizony itt van ismét az előző részben is észlelt szerzői márka-imádat: Pucci, Fendi, Herve Leger, Hugo Boss, Donna Karan és további ilyenekkel dobálózunk a történet egy-egy pontján…

Kettejük találkozása nem a legjobb pillanatban történik, hiszen, mint már jeleztem, Mark Bressler épp egy nagyon súlyos autóbalesetből épül fel és tudatában van annak, hogy hoki-karrierjének ezennel befellegzett. Nehezen tűr meg másokat, főleg idegeneket a közelében, ezért mindent megtesz, hogy Chelsea-t is elüldözze, ahogyan számatalan elődjével is tette. S hogy fokozódjon a feszültség, a csapat pont most nyeri meg a mindenki által áhított Lord Stanley kupát, aminek birtoklása Mark – és minden hokijátékos – álma. A kettejük közötti vonzalom adja meg a könyv enyhén erotikus vonalát, bár - mit tesz a sors iróniája! - Mark Bressler nem az apró termetű, nagy mellű nőkre bukik.

Annak ellenére, hogy Mark Bressler már nem aktív játékos, szó van hokiról – amihez továbbra sem értek –, csapatról, statisztikákról, bajnokságról, ami a romantikus vonal kedvelőinek feleslegesnek tűnhet, de a történet szerves része. Így van ez a sorozat első részétől kezdve.

A történet önálló könyvként is megállná a helyét, de kár lenne az előző részeket kihagyni, mert szórakoztatóak – úgy levezetőként egy-két komoly, megrázó témájú olvasmány után. Nekem egy fokkal jobban tetszett, mint az előző rész, de természetesen ki-ki eldönti majd magának, hogy hogy is áll ezzel a könyvel, sorozattal, mert hát ugyebár azok a bizonyos ízlések és pofonok…

A sorozat előző részei az Atheneum Kiadó jóvoltából:

1. Jégbe zárt szívek, 2010

Simply Irresistible

2. Jane vékony jégen táncol, 2000, 2011

See Jane Score

3. Valentin-nap és egyéb őrültségek, 2015

The Trouble with Valentine's Day

4. Szerelmi katasztrófák, 2016

True Love and Other Disasters

A sorozat hatodik, befejező része, egyelőre csak angol nyelven:

Any Man of Mine

Sylvia Day - Rabul ejtve

Crossfire 4

Végre itt a nemzetközi sikersorozat várva várt 4. része: Eva és Gideon szenvedélyes szerelmének története folytatódik

Gideon angyalkának hív, pedig ő a csoda az életemben. Az én gyönyörű, sebzett harcosom, aki elszántan küzd, hogy lemészárolja a démonjaimat, de a sajátjaival nem akar szembenézni. 

Fogadalmunknak még jobban össze kellett volna kovácsolnia bennünket, ám ehelyett felszaggatta a régi sebeket, felszínre hozta a fájdalmat, a bizonytalanságot. Éreztem, hogy Gideon kicsúszik a kezem közül, hogy legszörnyűbb félelmeim valóra válnak, hogy elveszítjük egymást… 

Életünk legboldogabb időszakára árnyékot vetett a múltja, és pusztulással fenyegetett mindent, amiért olyan keményen megdolgoztunk. Borzasztó válaszút elé kerültünk: vagy az ismerős, biztonságos lét, amit megismerkedésünk előtt éltünk, vagy a harc egy olyan jövőért, ami hirtelen lehetetlen, reménytelen álomnak tűnik…

Athenaeum, 2017

Eredeti mű: Sylvia Day – Captivated by You, Berkeley, New York, 2014

Hosszas várakozás-ígérgetések után végre felvállalta egy kiadó ennek a sorozatnak is a folyatásait. Ugye az öt részes Crossfire trilógia negyedik könyvéről van szó… Jesszusom, de szeretem ezt leírni: a trilógia ami több mint három részből áll!

Az első három részt még boldog Ulpiusos időkben olvastam, akkor gyors egymásutánjában letekertem őket és izgalmasnak találtam a történetet. Azt hittem ennyi volt, vége. Nos, nem annyi volt, hanem az írónő még hozzácsapott két részt.

Csak azt nem értem, hogy minek?

Igazándiból nem is nagyon emlékeztem az előző részekre, csak azt tudtam, hogy kedveltem, meg hogy mindenki David Gandy-t látta volna Gideon Cross szerepében, ha valaha vászonra kerül a történet. Mondjuk ez nem volt meglepő, mert Borsa Brown maffia-trilógiájának Massimójaként is őt látta a nagyérdemű, sőt Christian Greyként is, meg ki tudja még ki szerepét osztották volna rá. Szóval nem túl sok jött vissza az előzményekből, de gondoltam sebaj, olvasás közben majd visszajönnek a dolgok.

S így is történt, csak azt nem értettem miért kellett ezt a történetet tovább nyúzni-húzni, mert ebben a részben lényegében nem történik semmi érdemleges. Eva és Gideon vitatkozik-veszekedik, s ha épp nem, akkor bocsánat, de bagzanak mint a nyulak, úgy naponta 3-4-szer is. Mert az amit letekernek szenvedélyes, vad, szinte állatias szex és sok köze nincs a szeretkezéshez.

Igazságtalanság lenne azt mondani, hogy ezen kívül tényleg nem történik semmi, mert előkerülnek a csontvázak a szekrényből és friss házasságukat több tényező is fenyegeti. Mindkét részről, hiszen Eva életében ismét felbukkan és nyomul Brett Kline, a zenész, és az ominózus videófelvétel fenyegetése, Gideont pedig volt menyasszonya, Corinne és Anne Lucas, a pszichológus is környékezi… és ezzel most nagyon finoman fogalmaztam.

S közben szervezik a nagy, világra szóló lagzit, ez pedig további konfliktusokra ad okot a családtagok között, hiszen mindenkinek határozott elképzelése van arról, hogy milyennek akarja ezt látni és kicsit sem érdekli, hogy maguk a házasulandók hogyan képzelik el a nagy eseményt. És bármilyen furának hangzik, csupán néhány embernek van tudomása a nagy titokban megkötött házasságról – mondanom sem kell, hogy családtagjaik azt hiszik csupán jegyesek és akadnak közöttük olyanok, akik egy kicsit sem örülnek ennek a “jegyességnek”.

Történet pozitív hozadéka, hogy Gideon, ha nehezen is, nyögve nyelősen és forma kényszer hatására, de mégiscsak beszél pszichológusával a rémálmairól és főleg arról, ami kiváltotta ezeket. Túlzás lenne azt mondani, hogy megnyílik a terapeutának, de ez már haladás, bár csak egy picike lépés részéről. Ha memóriám nem csal Gideon mindössze 28 éves, de sokszor korához képest meglepő érettségről tett tanúbizonyságot, símán elhittem volna azt is, ha legalább tíz évvel idősebb.

Eva az Eva. Maga sem tudja mit akar, hogy akarja. Nem tud Gideon nélkül élni, de nem is hajlandó a férfi szabályai szerint játszani és elutasítja a férfi minden rá vonatkozó óvintézkedését. S bár nem szeretné újrakezdeni Brettel, azért mégis maradtak érzelmei iránta is.

“Fogadj magadba. Egészen fogadj el, jóban és rosszban! Mindenben. Fogadj el mindent, ami vagyok!”- és ez az, amit Eva nem tud feltételek nélkül megtenni

Ez két olyan ember története, akikben semmi közös nincs az egymás iránt érzett obszesszív szerelem és vad vágyon kívül. Valahogy nem emlékeztem, hogy az előző részekben is ennyire a kettejük közötti kémián lett volna a hangsúly. És fogalmam sincs mi jöhet még a hátralevő, ötödik részben.

Kicsit sem voltam elragadtatva a történettől (melyik történettől???), a folyamatos vitát, veszekedést és a túlfűtött erotikát leszámítva nagyon langyos volt. Mást, többet vártam az előzmények fényében, de hát nem vagyunk egyformák, meg az ízlések és a pofonok…

A Crossfire sorozat előző részei az Ulpius-ház Kiadó gondozásában:

1. Hozzád kötve, 2012

Bared to You

2. Melléd láncolva, 2012

Reflected in You

3. Egymásba fonódva, 2013

Entwined with You 

A soroztat ötödik része - magyarul mikor, ki tudja?

One with You

J. Kenner - Izzó vágy

Vágy 3.

REJTÉLYES VISZONY

ÉRTHETETLEN BŰNÖK

MEGRÉSZEGÍTŐ FÁJDALOM

IZZÓ VÁGY

Mi lehet vonzó egy férfiban? A sejtelmesség? A titokzatosság? A kiszámíthatatlanság? Esetleg az, hogy gazdánk lesz, és örökké rabságban tart majd bennünket? Kat nem az átlagos fiatal nők életét éli. Apja csaló, ő is benne van egy-két stikliben. Szexuális élete nem igazán kielégítő. Cole magányos férfiként tengeti mindennapjait. Sármos, különleges, de sötét titkokat őriz, emiatt szinte soha nem lehet felszabadult. Kat már-már feladatának érzi, hogy átadja magát Cole-nak és a bűnös élvezetnek. A férfi biztos abban, hogy szerelme veszélyes utakra tévedt. Kat azonban érzi, hogy szenvedés nélkül nincs gyönyör. Fájdalom nélkül nincs boldogság. Kínzatás nélkül nincs szenvedély. Tudja, hogy az egyetlen út, ha Cole rabszolganőjévé válik, és mindent megtesz, amit a férfi akar.

Athenaeum, 2017

Eredeti mű: J. Kenner – Ignited, Bantam, 2014

“A gyönyör a fájdalomból születik és az egyik nélkül nem létezik a másik”. 

Kinek a pap, kinek a paplan, én el bírom képzelni a gyönyört fájdalom nélkül is, mármint a saját fájdalmam nélkül, sőt! Mellesleg csak ne általánosítsunk, mert száznál is több hivatalosan elismert parafília van, s ez a szám nővekszik, tehát van miből válogatni, hogy kinek mi okoz gyönyört.

A Vágy trilógia harmadik, befejező része, amelyre ugye szinte két évet kellett várni az előző két rész után (Kínzó vágy, 2014 és Őrült vágy, 2015). Míg az első részt, Angelina és Evan történetét szerettem – bár egy eléggé összetett sztori volt, és nem a jó értelemben kell érteni, a második, Tyler és Sloan szerelme már nagyon langyos és a harmadik pedig… hát nem érte meg ennyit várni rá, az biztos.

Cole és Kat története… meglehetősen zavaros története. Kezdve onnan, hogy annyit kavarta Kat nevét, becenevét, felvett nevét, hogy én már nem tudtam követni melyik is lenne az igazi, hogy hívják és miért.

És hát ugye ott van Cole: “… hangsúlyozta bőrének vegyes rasszról árulkodó karamellszínét…” – nincs abban semmi gond, ha leírjuk a “faj” szót, nyugodtan meg lehet tenni, politikailag korrekt. Cole-ban volt némi latino betütés, és nem csak, hogy egészen pontosak legyünk – és zseniális festőművész kétes akciói szünetében.

Nos, a zavaros nevű Kat, aki egy visszavonult csaló – öröklődő funkció, az apja a történet idején is az –, megkeresi a szintén sáros rosszfiút, a vegyes “rasszú” Cole-t, hogy segítségét kérje, ugyanis a becses apuka egy újabb csalást tervezett és rossz emberrel húzott ujjat. Cole segít megoldani a gondot és slussz-passz, ennyi a történet akció része.

De ott van a dolog érzelmi része, és ebből a szempontból a történetet három részre lehetne osztani:

1. rész: Kat nyálazik Cole láttán, és úgy fut utána mint egy tüzelő szuka, Cole meg elhessegeti azzal, hogy nem valók egymáshoz – ezzel elmegy a könyv első harmada

2. rész: Kat és Cole időnként összejön, Kat állandóan azt ismétli, hogy igenis meg tud bírkózni Cole BDSM praktikákhoz való vonzódásával, szexelnek, Cole utána mindig megbánja és aggódik, hogy fájdalmat okozott. Ismét megpróbálja elhessegetni a nőt.

3. rész: Kat és Cole továbbra is szexel közös megegyezésből, senki nem aggódik semmiért és mindenki örömére happy enddel végződik a könyv.

Epizodikusan megjelenik a négy részes Stark-trilógia sztár-párosa, Damien Stark és bé neje és tanúi lehetünk egy esküvőnek és egy leánykérésnek is.

Nos… rosszabbat is olvastam, de ritkán. Van benne egy minimális cselekmény, némi szex és egy kis valami, ami BDSM-re hajaz. Akik szeretik az erotikát olvasni, azoknak tetszeni fog. Akik ennél kicsit többet is elvárnak ... majd eldöntik, hogy tetszett-e vagy sem. Nekem nem. De hát ízlések és pofonok...

A sorozat előző részei az Athenaeum Kiadó gondozásában:

1. Kínzó vágy, 2014

Wanted

2. Őrült vágy, 2015

Heated

Kimberley Freeman - Parázs-sziget

1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz. Nell édesapja, a jóképű, özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell. Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik? Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre. Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják a fiatal író lelkét?

A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb családregénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira csábítja az olvasót.

Athenaeum, 2016

Eredeti mű: Kimberly Freeman – Ember Island, 2013

Második könyvem a szerzőtől. Miután a Vadvirágok lányai-n keresztül megismerkedtem vele, eldöntöttem, hogy ennek a szerzőnek valamennyi könyvét olvasni akarom, rendre be is szereztem őket (Álomöböl, Aranypor), aztán sosem került sor az olvasásukra, mert mindig jött egy másik, egy újabb, egy olyan ami akkor épp jobban érdekelt.

A Parázs-sziget három nő – lényegében két nő és egy kislány – történetéről szól: Tilly Kirkland, Nell (Eleanor) Holt és Nina Jones. Bár két idősíkban játszódik, a 19. század végén és a 21. században, a három nő története mégis összefügg. Tilly Nell nevelőnője lesz miután Angliából és szerencsétlenül végződött házasságától elmenekül, Nell pedig a jelenben játszódó rész főhősnője, Nina dédanyja. Tehát a Vadvirágok lányaihoz hasonlóan itt is egy család két különböző generációjához tartozó nőkről szól a történet, de míg a Vadvirágok lányaiban nagyanya-unoka kapcsolatról beszélünk, itt a rebellis dédanya (akit mellesleg nagyon szivesen megismertem volna személyesen is, ha egy valós személy) és a jelenben élő dédunokáról szól a történet.

Szerkezetében is érdekes olvasmány, hiszen Nina maga meséli el a jelenben játszódó történéseket, Tillyről és Nellről a szerző mesél, de helyenként betekintést kapunk a korához képest meglehetősen érett és felnőttes gondolkodású Nell naplójába, aki zsenge kora ellenére is tudatában van annak, hogy az információ egyenlő a hatalommal.

Olyan kevés könyv cselekménye játszódik Ausztráliában, és annyira ismeretlen terület ez még nekünk, hogy már csak ezért is érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet. Tilly Angliából ide menekül, az Ausztrália szubtropikális régiójához tartozó Parázs-szigetre, ahol a börtönparancsnok lányának  lesz a nevelőnője, ugyanis a 19. század végén ez a hely börtön-sziget. Érdekes látni majd, hogy mivé alakul át a sziget a 21. századra.

Nagyon-nagyon szépen megírt, sallangmentes  történet a női sorsról, szerelmekről, csalódásokról, esélyekről, egy másik világról. Leköti a figyelmet, mert egy olyan világról mesél, amit nem, vagy alíg ismerünk és nem egyérteműsíthető a végkifejlet. Igen, jó vége lesz, a boldog befejezéseket kedvelők megkapják amire várnak, de nem olyan módon, ahogy az várható lenne. És semmiképpen nem egy habos-babos történet.

Minden szereplőjét szerettem. Valamennyien jól megformált, eredeti figurák, a csitri Nelltől a morózus börtönigazgatóig, a szökevény Hettie-től a jelen történéseinek Ninájáig, Joe-ig, vagy a rámenős ügyvéd barátnőig.

Egyszerűen imádom az írónő stílusát, könyveinek nyelvezetét és biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róla. Ajánlom mindenkinek, aki egy lélekhez szóló, szokatlan történetet szeretne olvasni – az erotikus olvasmányok kedvelői bele se fogjanak. S ha elolvastad a könyvet, akkor megérted miért is van itt Pangur Ban, a mesebeli fehér macska fotója...

Nekem ez újraolvasós lett, de hát ízlések és pofonok.

Lucy Kellaway - Forró túlórák

A tűzvédelmi oktatáson is fellángolhat a szerelem

Házinyúlra ​​nem lövünk – tartja a bölcs mondás, ám mégis mindenki hallott már munkahelyen szárba szökkenő titkos viszonyokról, melyek olykor csúfos szakítással vagy felmondással végződnek. Persze az is előfordul, hogy valaki a kollégái között találja meg élete párját. 

A nagymenő Atlantic Energy nemzetközi olajcég londoni központjában is irodai románcokról pletykálnak a folyosón. Itt dolgozik Stella Bradberry, aki két gyermeke felnevelése mellett ellentmondást nem tűrve küzdötte fel magát vezető pozícióba, és Bella Chambers, a fiatal titkárnő, aki egyedül neveli kislányát. Mindketten titkos viszonyba bonyolódnak munkatársaikkal, Stellát egy fiatal gyakornok, Bellát pedig a saját főnöke csábítja el (aki természetesen házas, és esze ágában sincs válni). És bár Stella és Bella is elbűvölő és intelligens, mégis olyan férfiakkal kezdenek, akikre rá sem hederítenének a cégközpont falain kívül… Vajon mi teszi mégis olyan ellenállhatatlanná az olajcég macsóit? És főképp, megéri kockáztatni értük a karriert és a családi békét? 

Lucy Kellaway igazi szakértője és vitriolos kritikusa a multis környzetnek, a Forró túlórák igazi szórakoztató olvasmány a munkahelyi kapcsolatok támogatóinak és ellenzőinek egyaránt.

Athenaeum, 2014, 2011

Eredeti mű: Lucy Kellaway – In Office Hours, 2010

Elég hosszú ideje tologattam már jobbra-balra ezt a könyvet, és bármilyen sekélyesnek is hangzik, az egyik ok az volt, hogy bűnronda a borítója. Az esetek túlnyomó többségében még az sem érdekel, hogy van-e borítója, ennek a könyvnek a színvilága taszított. Mivel most eljutottam arra a pontra, hogy mindegy milyen a csomagolás, csak ne legyen erotikus, mert kifutok a világból, gondoltam megpróbálkozom vele. Úgy egy este belenézegetek, s ha nem, akkor nem, még mindig elő lehet vakarni és újraolvasni egy régebbi, jól bevált könyvet.

Nem mondhatom, hogy megbántam a rászánt időt.  Azt sem mondhatom, hogy szuper volt, letehetetlen és alapjaiban megrengette a világomat, de több volt, mint amire vártam és elgondolkoztatott néhány olyan dolgon, ami itt van az orrunk előtt, nyilvánvaló, de elsiklunk felette, addig, amíg ott nem vagyunk benne… nyakig.

Miről szól ez a könyv? Arról hogy milyen hülyék tudunk lenni mi, nők. És arról, hogy milyen egy képmutató, mocsok világba élünk, ahol külön mérce van a férfiaknak és ugyanazért a tettért a nőket egy másikkal mérik. Mert ha egy férfi félrelép, akkor ejnye-bejnye, elheherésznek, de lényegében ő a falu bikája, neki szabad. Maximum figyelmeztetik, hogy legközelebb diszkrétebben intézze munkahelyi afférjait. Ha egy nő teszi meg, akkor ott van rajta a skarlát betű és ez egyenlő a szakmai és társadalmi öngyilkossággal. Nincs heherészés, nincs ejnye-bejnye, hanem menesztik.

Két történet, melyet felváltva kapunk. Két nő meséje, akik ugyanannál a cégnél dolgoztak és mindketten egy munkatárssal bonyolódtak viszonyba. Stella vezető beosztású üzletasszony, aki vegetáló családi életét némi extrával dobja fel. S ez az extra a fiatal gyakornoka. Bella, pedig nős főnökével folytat viszonyt, annak ellenére, hogy előző főnöknőjét ugyanazzal a nős férfival folytatott viszony miatt menesztették állásából és a fickó nem is egy nagy szám. Ő a másik nő. Az épp aktuális másik nő, aki akár okosabb is lehetne, mert ugye egyszer már megégette magát és gyermekét egyedül nevelő anya lett, valamint tisztába van a férfi és volt főnöknője közötti viszony minden részletével.

Ne dobálózzunk kövekkel, ne mutogassunk ujjal, ne háborodjunk fel. Egy kapcsolatba csak akkor léphet be egy harmadik személy, ha az már eleve meg van romolva valamilyen formában.

Amit a könyv elmesél bárkivel megtörténhet. Ha nincs is benne aktív szereplőként, minden bizonnyal mindenkinek van a tarsolyában legalább egy munkahelyi afférról szóló történet ami a munkatárssal, a szomszéddal, a baráttal történt.

Bár a címe meglehetősen sikamlós dolgokra utal, ez nem egy erotikus könyv. Előítéletek nélkül kell olvasni, és ízlések meg a pofonok…

Kati Heikkapelto - Védtelenül

Fekete Anna 2

Vérfagyasztó, irtózatos és rémisztően valóságos – egy rendkívüli thriller a krimi műfajának egyik legizgalmasabb új írójától.

Amikor egy idős férfit holtan találnak az út szélén – látszólag egy magyar bébiszitter ütötte el –, Fekete Anna nyomozó biztos benne, hogy többről van szó, mint egyszerű balesetről. Ahogy elkezdi felderíteni az egyre összetettebb ügyet, a nyomok az illegális bevándorlás szervezőihez, a drogkereskedőkhöz, gyilkosokhoz vezetnek. Amivel szembesül, az nemcsak a hitét fenyegeti, hanem az életét is.

Anna társa, Esko egy másik, de hasonlóan veszélyes nyomozásba keveredik egy bevándorló banda tevékenysége kapcsán, amely közben a kitoloncolási parancsok és razziák egyre növekvő feszültséget keltenek, és kétségbeesett cselekvésre késztetik a bandatagokat – illetve magát a rendőrséget is. Majd miután a hóban egy véres késre bukkannak, a két ügy úgy fonódik össze, ahogy arra senki sem számít. Egyre nő a feszültség, és nyilvánvalóvá válik, hogy Annáékon már nem segíthet az, hogy a törvény az ő oldalukon áll.

Athenaeum, 2016

Eredeti mű: Kati Heikkapelto – Soujattomat, 2014

Az írónő második, magyarul megjelent könyve a Kolibri után, ami a Fekete Anna sorozat első része. Ennek sem olvastam az első részét, de ebben a részben is megtudom, hogy Fekete Anna családja a szerbiai háború elől menekült Finnországba a Vajdaságból. Szerbiai magyarok, tehát nem meglepő sem a név, sem az időnkénti nyelvhasználat.  Valahogy nem éreztem azt, hogy hiányoznak információk az első rész miatt és emiatt élvezhetetlen a történet. Egyébként, a könyv ismertetőt közöl a szerzőről is, aki ugyan Finnországban született, de tökéletesen beszél magyarul.

Mint jeleztem, fogalmam nincs miről szól az első rész, ebben betekintést nyerünk a rendőrörs életében a két szálon is futó nyomozáson keresztül… ami lényegében ugyanoda vezet majd. És a rendőri munka mellett meg-megvillan a szereplők magánéletének egy-egy jelenete is, szemléltetendő, hogy azért a rendőrnyomozó is emberből van, beteg, vagy akár honvágya is lehet. A történet ugyan két szálon fut egy ideig, de kiszámíthatóan összefonódik majd, nem kell sokat gondolkozni ezen… és nagy durranások sincsenek benne.

Krimikedvelőknek ajánlott. Engem egy kicsit a Richard Castle történetekre emlékeztetett, bár nem mondanám, hogy krimiszakértő lennék, nem vagyok a műfaj elkötelezett kedvelője.

Illegális bevándorlás, drogok, gyilkosság – és hangyányi magánélet. Ha mindez bejön neked akkor ki ne hagyd a könyvet, aminek van egy harmadik része is… joggal reménykedhetünk, hogy az első kettő után azt is megjelenteti a kiadó.

 A Fekete Anna sorozat részei:

1. Kolibri

Athenaeum, 2015

3. Tumma

(magyar megjelenésről még nincs hír)

Lana Millan - Átkozott Hannah Brown

Hannah Brown televíziós szerkesztő, aki – ha nagyon muszáj – műsorvezetőként is megállja a helyét. Makacs, akaratos, többnyire magával is elégedetlen, esendő nő. Időnként fenemód kritikus, a barátaival is kíméletlen, mégis jószívű, és gondoskodik azokról akiket szeret. 

A boldogság keresése nehéz feladat, főleg ha az ember a saját vágyaival sincs teljesen tisztában. Hannah botladozó, gyakran elbizonytalanodó, ám a céljait és a szerelmet kitartóan kereső, szerethető figura, aki gyakran bajba kerül, de kimászik belőle, hogy a gyökerei kutatásának kellős közepén egyszer csak magát és a társát is megtalálja.
Ismerős a helyzet? Lányok, vigyázzatok!

Ez a hol fanyar-humoros, hol keserű, hol édes, de mindenképpen izgalmas lányregény veletek is megtörténhet! Nem biztos, hogy egy szép napon a kezében karácsonyfatalpat szorongató, félmeztelen szexistent találtok az erkélyeteken, de jobb, ha nyitva tartjátok a szemeteket, mert bármelyik kanyarban rátok kacsinthat az élet egyik pajzán kihívása vagy öröme. 

Kinek-kinek a magáé.

Athenaeum, 2015

Akkora reklámja volt és annyira ájuldoztak érte... s a fülszövege is nagyon tetszetős (és megtévesztő).

Olvasmány a hosszú hétvégére, ha jobb dolgod nincs. Vegyes érzésekkel gondolok rá, azt hiszem rég kinőttem az ilyen típusú könyvekből. Szeretem a chick lit műfajt, de ez még annál is könnyebb, olyan amit például hosszú úton olvasol a vonaton, mert nem köt le annyira, hogy a vonat zakatolása és rázkódása idegesítsen és megzavarja a műélvezeted… vagy olvasod, ha álmodozó tizenéves vagy és még mindig hiszel a királyfiban fehér lovon – bár értesüléseim szerint a Maddox fivérek toronymagassan a fehér lovas herci fölött állnak mostanság.

Ez a könyv egy Londonban játszódó modern tündérmese, csöpögős és giccses. Ugyebár a két családot sújtó átok, amit csak egyféleképpen lehet helyrehozni… a jósnő, a hiper-szuper rendes Clive, aki olyan mint egy herceg: jóképű, dögös, csodálatosan viselkedik… csak valójában egy újabb undorítóan gazdag, nőcsábász fickó.

Nem mondom, hogy nagyon oda voltam a könyvért, háromszor kell elolvasni: először, utoljára és soha többé. Nyomokban fellelhető benne a helyzeti humor, bár ahogy néha Hannah, a főszereplő viselkedik nem igazán mesebeli hősnőre vall és kicsit sem humoros. Semmiképpen nem egy Csipkerózsika, mert undok, szarkasztikus és a kötelező legjobb barátnői sem éppen szerethetőek.

Amit pozitívumként értékeltem az a tény, hogy saját maga fele is  vannak undok megnyílvánulásai. De ennyi, mert ez így, ahogy meg van írva, soha senkivel meg nem fog történni, előre borítékolom.

A szerzőről semmit nem tudni, lehet nem is fogunk több infóhoz jutni, mert első könyves marad.

Mint mondtam, egyszer olvasható, könnyű írás, a humora és a cseppnyi misztérium teszi azzá (bár én azt a családi átkos dolgot sem pontozom)… ha épp más dolgod nincs és jobb nem akad, nézz bele. De hát ízlések és pofonok...

Kimberley Freeman - Vadvirágok lányai

Emma, a londoni balett gyönyörű és sikeres balerinája egy nap súlyos térdsérülést szenved. Ígéretes pályafutásának váratlanul vége szakad, szerelmi élete romokban, álmai szertefoszlanak. Menekülni szeretne a sorsa elől, ha kell, egészen a világ végéig. Egy titokzatos nagymamai örökség azonban mindent megváltoztat, és Emmát a zajos nagyvárosi életből egy varázslatos és ismeretlen földi édenkertbe repíti, ahol minden másképp van. Ami ott várja, az gyönyörű és rémisztő is egyben. Szenvedélyes szerelmek, sötét titkok és kegyetlen hazugságok szövevényes hálója, amit a családja generációkon át hordozott. És egy síron túli üzenet, ami felforgatja az életét, és erőt ad az újrakezdéshez. Megörökölhetőek a titkok? És a fájdalom? Átadhatja egy anya a lányának a boldogságot vagy akár a szerelmet?

Atheneaum, 2013

Eredeti mű: Kimberly Freeman – Wildflower Hill

Nem mostanában olvastam, de az este új olvasnivalót kerestem és ismét megláttam. Határozottan olyan könyv amit újra lehet és kell olvasni, és amit – méltatlanul – kevesen ismernek. Különösen ajánlom Zsu-nak, aki szeret családregényeket olvasni, bár a könyv csak a nagymama és az unoka történetét meséli el.

Ez egy olyan könyv amit olvasnod kell, annak ellenére, hogy nem divatos, szorongásokkal és depresszióval teli amerikai tiniregény, sem erotikától csöpögő, lelkiző szerelmi történet… és nem is könnyű olvasmány.
    A történet két szálon fut: jelen és múlt, Emma - az unoka és Beattie - a nagymama története, kezdve attól a pillanattól, amikor Beattie Blaxland fiatal házasként, jobb élet reményében megérkezik Ausztráliába, egészen addig, amíg Emma a lesérült balerina, megtalálja a saját boldogságát. Ausztrália, a 20-as-30-as évek “ígéret földje”, ami hírével ellentétben pontosan annyira tele van előítéletekkel és képmutató emberekkel mint bármely más hely a világon – ide érkezik Beattie, időben innen indulunk.

    Lesz akinek a történetről Barbara Taylor Bradford Emma Harte saga-ja fog eszébe jutni, de ez a könyv akkor is más (szerintem jobb, pörgősebb – márcsak azért is, mert itt egyetlen kötet elég volt ahhoz, amihez Bradfordnak sok), bár Beattie Blaxland is felépít egy birodalmat a semmiből, akárcsak Emma Harte… és Beattie egy kicsit olyan konok, célratörő és erős nő, mint Scarlett O’Hara.

Nem tudnám megmondani, hogy kit szerettem jobban: Emmát vagy Beattie-t. Más-más személyiségek, más volt az életútjuk, ami pedig közös bennük, az az erő az újrakezdéshez.

Kár lenne kihagynod, mert egy teljesen más világot fogsz megismerni.