2017. január 28., szombat

Kimberley Freeman - Parázs-sziget


1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz. Nell édesapja, a jóképű, özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell. Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik? Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre. Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják a fiatal író lelkét?
A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb családregénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira csábítja az olvasót.


Athenaeum, 2016
Eredeti mű: Kimberly Freeman – Ember Island, 2013


Második könyvem a szerzőtől. Miután a Vadvirágok lányai-n keresztül megismerkedtem vele, eldöntöttem, hogy ennek a szerzőnek valamennyi könyvét olvasni akarom, rendre be is szereztem őket (Álomöböl, Aranypor), aztán sosem került sor az olvasásukra, mert mindig jött egy másik, egy újabb, egy olyan ami akkor épp jobban érdekelt.
A Parázs-sziget három nő – lényegében két nő és egy kislány – történetéről szól: Tilly Kirkland, Nell (Eleanor) Holt és Nina Jones. Bár két idősíkban játszódik, a 19. század végén és a 21. században, a három nő története mégis összefügg. Tilly Nell nevelőnője lesz miután Angliából és szerencsétlenül végződött házasságától elmenekül, Nell pedig a jelenben játszódó rész főhősnője, Nina dédanyja. Tehát a Vadvirágok lányaihoz hasonlóan itt is egy család két különböző generációjához tartozó nőkről szól a történet, de míg a Vadvirágok lányaiban nagyanya-unoka kapcsolatról beszélünk, itt a rebellis dédanya (akit mellesleg nagyon szivesen megismertem volna személyesen is, ha egy valós személy) és a jelenben élő dédunokáról szól a történet.
Szerkezetében is érdekes olvasmány, hiszen Nina maga meséli el a jelenben játszódó történéseket, Tillyről és Nellről a szerző mesél, de helyenként betekintést kapunk a korához képest meglehetősen érett és felnőttes gondolkodású Nell naplójába, aki zsenge kora ellenére is tudatában van annak, hogy az információ egyenlő a hatalommal.
Olyan kevés könyv cselekménye játszódik Ausztráliában, és annyira ismeretlen terület ez még nekünk, hogy már csak ezért is érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet. Tilly Angliából ide menekül, az Ausztrália szubtropikális régiójához tartozó Parázs-szigetre, ahol a börtönparancsnok lányának  lesz a nevelőnője, ugyanis a 19. század végén ez a hely börtön-sziget. Érdekes látni majd, hogy mivé alakul át a sziget a 21. századra.
Nagyon-nagyon szépen megírt, sallangmentes  történet a női sorsról, szerelmekről, csalódásokról, esélyekről, egy másik világról. Leköti a figyelmet, mert egy olyan világról mesél, amit nem, vagy alíg ismerünk és nem egyérteműsíthető a végkifejlet. Igen, jó vége lesz, a boldog befejezéseket kedvelők megkapják amire várnak, de nem olyan módon, ahogy az várható lenne. És semmiképpen nem egy habos-babos történet.
Minden szereplőjét szerettem. Valamennyien jól megformált, eredeti figurák, a csitri Nelltől a morózus börtönigazgatóig, a szökevény Hettie-től a jelen történéseinek Ninájáig, Joe-ig, vagy a rámenős ügyvéd barátnőig.
Egyszerűen imádom az írónő stílusát, könyveinek nyelvezetét és biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róla. Ajánlom mindenkinek, aki egy lélekhez szóló, szokatlan történetet szeretne olvasni – az erotikus olvasmányok kedvelői bele se fogjanak. S ha elolvastad a könyvet, akkor megérted miért is van itt Pangur Ban, a mesebeli fehér macska fotója...
Nekem ez újraolvasós lett, de hát ízlések és pofonok.