2019. március 11., hétfő

Bethany-Kris – Titokzatos és tüzes

A chicagói maffiaháború 1


Bethany Kris kanadai írónő a romantikus maffia történetek koronázatlan királynője. Legnagyobb örömünkre végre a magyar olvasók is kézbe vehetik izgalmas és lebilincselő történeteit a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően. A Titokzatos és Tüzes című könyv az első magyarul megjelent könyve, amely a Chicago-i maffia család veszélyes és szenvedélyes kapcsolatait mutatja be. Március 11 és 17 között a Blogturné bloggerei mesélnek a történetről, és a megszokott módon a turné végén nyereménypéldányt sorsolunk ki.



Életet ​az életért. Ez a maffia törvénye.
Damian Rossi az életével tartozik egy embernek, és eljött a törlesztés ideje. A fizetség ez esetben azt jelenti, hogy be kell házasodnia egy másik chicagói maffiacsaládba. Damian készséggel áll a sorsa elébe, akármi legyen is a következmény.
Lily DeLucának nincs választási lehetősége. Rákényszerítik, hogy hazatérjen, feleségül menjen egy férfihoz, akit nem is ismer, és folytassa azt az életet, amit a legszívesebben elfelejtene, egy féligazságokkal, elfojtott fájdalommal és bizonytalansággal teli világban. Damian azonban cseppet sem olyan, mint gondolta.
Ebben a világban senkiben sem lehet megbízni. Valaki a jobb jövő reményében kész mindent a feje tetejére állítani. De senki sem játszik nyílt lapokkal, és ebben a csatában csak egy győztes lehet. Amikor pedig a háború vörösre festi Chicago utcáit, a négy családot megosztja az egymás iránti hűség, gyűlölet és bosszú. Senki sem rejtőzhet el. Senki sincs biztonságban.
Senki nem halhatatlan.
Senki.


Könyvmolyképző, 2019
Eredeti cím: Deathless ​& Divided, 2015



"– Nem nevezheted családnak azt, amikor a tagok bármikor a másik vérét veszik, és csak a vacsoraasztalnál tesznek úgy, mintha kedvelnék egymást"

Soha nem hallottam a kanadai Bethany-Krisről, tehát az írásait sem ismertem, mielőtt a Kristina blogja bloggerinája felhívta figyelmem erre a könyvre. És milyen jól tette!
A Titokzatos és tüzes A chicagói maffiaháború sorozat első könyve. A sorozat négy könyvből és egy kiegészítő novellából áll, s így az első rész után, én nagyon reménykedem, hogy valamennyi részt elolvashatjuk majd magyar nyelven is. Mondjuk a novelláért nem lelkesedem, mert ahogy utánaolvastam, az valamilyen karácsonyi kis szösszenet, s valahogy nincs gusztusom a maffiás karácsonyokhoz.
Már a sorozat címe is elárulja, hogy mire lehet számítani: maffiára Chicagóban. Ez a város amúgy is a bűnözés fellegváraként él a köztudatban – micsoda sztereotípia! – tehát még csak meg sem lepődtem, mikor a szerző ezt a helyszínt választotta történetének.
Tulajdonképpen két külön szálra lehetne bontani mindazt, ami ebben a könyvben történik. Az egyik a helyi bűnözés szövevényes világa és annak dinamikája. A másik pedig a nyilvánvaló szerelmi történet, ami ebben a fura, öntörvényű világban játszódik, tehát a két szál szorosan összefonódik, csupán elméletben lehetne őket elkülöníteni.
A szerelmi szál nem okozott meglepetést: kényszerházasság két olyan ember között, akik nem is ismerik egymást, aztán megtetszenek egymásnak, lesz némi lepedőszaggatás is, és majd dúl a fenenagy szerelem.
Viszont az “akció” rész rendesen beszippantott és ez a szerző egyéni stílusának volt köszönhető. Annyira hitelesen mutatott be egy brutális és hazugságokkal telített világot, annyira jól szemléltette a bonyolult kapcsolatokat, a fölé- és alárendeltségi viszonyokat, hogy engem megvett kilóra. Még akkor is, ha néhol nehezményeztem a nyelvezet trágárságát. Végülis ez nem egy apácaneveldében játszódó történet, hanem a chicagói alvilágé.
A 22 éves Lily DeLuca három éves európai csavargásról tér haza, hogy családja fejének parancsára férjhez menjen Damian Rossihoz, ahoz a férfihez, akit csak Szellemként ismernek. Ő a “Capo” jobb keze, takarítólegénye, gyors, hatékony és félelmetes. Azt is rebesgetik, hogy majdan ő lesz az, aki a “Capo” helyét átveszi. Legalábbis minden jel erre látszik mutatni. Csakhogy őt nem véletlenül nevezik Szellemnek, hiszen szeret a háttérben maradni. És semmiképpen nem vágyik többre, mint ami most: a vezér személyes bérgyilkosa.
A DeLuca család nem áll fényesen a Szervezeten belül. Szüleik a múltban árulást követtek el, amikor a hatóságokkal összejátszottak, és természetesen jött a megtorlás is: a DeLuca szülőket a helyi maffia kiiktatta, a gyermekeknek, különösen a fiúknak, Dinónak és Theonak folyamatosan bizonyítani kell hűségüket a Szervezet iránt. Csakhogy Dinót már kinézte magának az FBI, záros határidőn belül törvény elé kell állnia és még előtte biztonságban akarja tudni húgát, Lilyt. S ki lenne erre alkalmasabb, mint maga a Szellem, aki adósa a DeLuca klánnak.
Szövevényes, bonyolult és sokszereplős történet. Vér folyt bőven, szövetségek változtak meg pillanatok alatt, emberek haltak meg, ha a Szövetség érdeke úgy kívánta. Annyira véres volt, hogy csodálkoztam is, hogy Rubin pöttyöt kapott – mondjuk a szerelmi szálat figyelembe véve ezen nem is kellene csodálkoznom –, és nem a Rázós kategóriába sorolták.
Persze rá lehet fogni, hogy a szerző koppintotta a Keresztapát, és azt alapul használva megírta a kortárs, könnyebben emészthető variánst. Lehet csak jókor talált meg, nem volt tökéletes, de ez nekem akkoris nyerő volt, mert nemcsak izgalmasan építette fel a történetet, hanem még meg sem tudtam sejteni, hogy mi lesz a végkifejlet – a szerelmi szál természetesen kivételt képez. Tehát meglepetésekkel és váratlan csavarokkal is szolgált. A chicagói maffiaháború pedig még csak most kezdődött el igazán…
Ezt a könyvet lehet szeretni, vagy lehet utálni. Köztes megoldást nem igazán látok. Én szerettem, de hát ízlések és pofonok…






Bethany Kris legtöbb sorozata egymáshoz kötődik, hiszen a maffia családok ismerik egymást, és egy-két fejezet erejéig a korábbi szereplők fel is bukkanak újból (legnagyobb örömünkre). Így a játék arról szól, hogy megismerkedjetek Bethany Kris maffia sorozatának világával.
Az első 3 állomáson információkat találtok azokról a családokról, amelyek uralják az alvilágot, és nektek ezek és a fotók alapján ki kell találnotok melyik városokban uralkodnak. Tehát a megfejtésként a városok neveit kérjük beírni.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



● A Marcello maffia család az egyik legnagyobb hatalmú család, és ebben a városban van a székhelyük
● Lucian, Dante és Gio az első akik bemutatják mennyire brutális és véres ez a világ, majd a következő generációval, Catherine és Cross, Andino, John és Lucia is reflektorfénybe lépnek olykor vérrel festve le a város utcáit
● Brooklyn és Manhattan városrészek gyakran adnak színhelyet a sorozat jeleneteihez






3/11 Betonka szerint a világ...

2019. március 9., szombat

Lisa Kleypas – A pártfogó


Travis testvérek 1



Liberty Jones tizennégy és háromnegyed éves volt, amikor beleszeretett a tizenhét éves Hardy Catesbe. Hardyt azonban még a szerelem sem tartotta vissza attól, hogy megvalósítsa régi álmát, és örökre maga mögött hagyja a gyerekkori szegénységet. Elhagyja a várost… és az összetört szívű Libertyt. De Liberty is igazi túlélő… és mindenre elszánt, hogy jobb életet teremtsen magának és a kishúgának. Nagyvárosba költözik, állást talál, és egy nem remélt barátot Churchill Travis, a milliárdos iparmágnás személyében. S noha Churchill fia meg van győződve arról, hogy Liberty hozományvadász, aki gazdag partit keres magának, Churchill és Liberty kapcsolata sokkal mélyebbé válik, mint azt a legtöbb ember hinné. De amikor Liberty és a húga kezdene beleszokni az új életbe, Hardy ismét felbukkan…


Gabo, 2019
Eredeti cím: Sugar Daddy, 2007



Meglehetősen kedvelem Lisa Kleypas írásait – van könyv, amit jobban, és olyan is amit kevésbé –, és mondhatni mindent elolvastam, ami tollából (billentyűzetéből) megjelent magyar nyelven, kivéve e sorozat második könyvét, az még várat magára.
Tudtam, hogy a szerző a klasszikus romantikus történetekben jeleskedik, s azt is hogy nemcsak. Nem kellett volna meglepetésként érnie, hogy a kiadó bevállalt egy ilyen kortárs történetet, ahelyett, hogy a szerző már megkezdett, vagy éppen régebben beígért sorozatok részeit jelentette volna meg. Nem is igazán hittem a megjelenésében, míg ott nem landolt kezemben a könyv.
Ugye, ez egy vadiúj sorozat, kortárs téma, van belőle négy könyv, ugyanis ennyien vannak a Travis testvérek, a sorozat névadói. Két rész már elérhető magyar nyelven, a továbbiak megjelenéséről semmi hírem és érdeklődni sem fogok illetékes helyeken, amíg a második könyvet is ki nem olvastam. Mert, ugye, mindenki megérdemel egy második esélyt is?
Kezdeném azzal, hogy ez a történet már a cselekmény helyszínének szempontjából sem az, amit a szerzőtől megszoktunk. Klasszikusai mindig angol földön játszódnak, most meg sem állunk Texasig, ahol a hősnő egy lakókocsi parkban tölti kamaszkorát, mielőtt a nagyvárosba költözik.
Az első dolog, ami miatt berzenkedtem, az az E/1-ben írt cselekmény volt. Már többször is leírtam, én nem vagyok vevő erre és nem érintett kellemesen ez a meglepedés.
Utána következett az, hogy a történet akkor kezdődik, mikor a hősnő kiskamasz, s ezt hosszan húzza is a szerző. Értettem én, hogy a környék rosszfiújának lesz némi szerepe a későbbiekben is, de kicsit sok volt abból a gyerekes rajongásból, amit első szerelem címszó alatt kaptam a hősnő Hardy Cates felé irányuló hálájából. Mert az nem szerelem volt, hanem hála, hogy végre valaki őt is számbaveszi. Komolyan kísértésbe estem, hogy hagyom a  fenébe az egészet és keresek magamnak valami más olvasnivalót, annyira untam szegény Liberty Jones szerencsétlen sorsának csűrését-csavarását. Pedig szeretnem kellet volna, nem? Mármint a hősnőt, mert általában együttérzünk azokkal, akikkel a sors mostohán bánik, de nem hagyják magunkat. Liberty Jones pedig nem hagyta magát, olyannyira, hogy ez a köré kreált tökéletesség tette visszataszítóvá. Mert minden önfeláldozása, ambíciója és tökéletessége ellenére – hogy páratlan szépségéről már ne is beszéljünk! –, nálam nem volt nyerő.
S hol voltak az egészben a címadó Travis testvérek meg a pártfogó? Majd a könyv második felében feltűnnek, pont akkor mikor már elkönyveltem, hogy ez a történet úgy végződik majd, hogy Liberty találkozik a maga cukros bácsijával, beleszeret és boldogan élnek míg meg nem halnak.
Sajnos, a történet második féle sem volt sokkal jobb. Egyrészt rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt a végére. Másrészt tisztában vagyok azzal, hogy az egész fikció, de azért nem kellene hihetőnek lennie? Az sem igazán tetszett, ahogy a női nemet degradálta kitartottak gyülekezetére, akiknek egyetlen életcéljuk, hogy egy vaskos pénztárcát találjanak maguknak. Persze vannak ilyen nők is, nem is kevesen, de ez már túlzás volt.
S ha Lisa Kleypas, akkor kell lennie némi erotikának is. Lévén kortárs történet, valamivel többre, merészebbre vártam, mint a klasszikusaiban, de ez sem jött össze. S a jó fiú-rossz fiú konfliktus is kissé erőltetett volt, hogy a kiszámíthatóságáról már ne is beszéljünk.
Igazándiból a szereplők egyikét sem kedveltem. Vagy túlbonyolítottak voltak, vagy túlságosan tökéletesek, mint a hősnő, vagy egyszerűen elnagyoltak. Nem mindig lehetett érteni, hogy mi mozgatja őket, és az sem elhanyagolandó, hogy rengeteg mellékszereplő volt ebben a történetben, néhányan közülük teljesen feleslegesen.
Összeségében olyan volt, mint amikor két különböző korosztálynak való könyvet egybecsapnak. Az eleje kísértetiesen hasonlított ahhoz a zsánerhez, amit a Vörös pöttyös könyvek képviselnek, azaz amerikai tini nyáltenger, túlzottan kihangsúlyozott problémákkal, nulla jövőképpel és bő lére eresztett lelki mizériákkal. Én ebből már rég kinőttem, és nem okoz élvezetet az olvasásuk. S ehhez csapódott hozzá egy olyan folytatás, ami símán megállja a helyét a Harlequin-füzetek világában, amivel nem is lenne baj, csak valahogy a kettő nem passzolt. Az egész olyan volt, mint egy nagyon várt gasztronómiai csoda, aminek minden hozzávalója külön-külön finom lehet, de együtt már gusztustalanok. Az egész történet sokkal  kevesebb oldalban is elfért volna, akkor akár élvezhető is lett volna.
Az egyetlen jó dolog a fordítás volt, legalább nem kellett azzal foglalkozni, hogy vajon ez a nyakatekert mondat mit akar jelenteni és hogyan hangozhatott eredetiben. Lisa, a klasszikus romantikánál kellett volna maradni, de nem vagyunk egyformák, s kinek a pap, kinek a paplan…



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:


Wallflowers sorozat:


Ravenel család





2019. március 4., hétfő

Léonor de Récondo – Váltóláz



Váltóláz címmel egy újabb érzékeny és gyönyörű regény érkezik a Könyvmolyképző Kiadótól. Ismerjétek meg a Blogturné Klub tagjaival együtt a transznemű Laurent történetét, és az útját, hogy végre önmaga lehessen. Három szerencsés meg is nyerheti a könyv egy példányát a játék során.





Muszáj ​annak lennünk, aminek a többiek látnak minket?
Egy áruház parkolójában egy nő ül az autójában, a sminkjét mossa le. Leveszi a parókáját, kibújik selyemruhájából, a bokájára görgeti a harisnyáját. Minden egyes mozdulattal mintha kitépne magából valamit.
Laurent sportöltözékben hazaindulni készül. Solange-zsal, a feleségével a gimnázium óta ismerik egymást, azóta tart közöttük a meghitt összhang. Az élete, az életük akkor fordul ki a sarkaiból, amikor egy háromnapos egyedüllétet kihasználva Laurent először öltözik női ruhába az otthonukban. Másnap Solange egy hajtűt talál a földön egy szőke hajszállal…
Léonor de Récondo egy férfitestbe zárt nő látványos és gyötrelmes átalakulásán vezet végig bennünket mesteri kézzel.
Mivé lesz egy párkapcsolat, egy család, amikor a védelmező hamis látszat a meztelen igazságnak adja át a helyét? Áttetszően tiszta stílusban megírt, érzékeny és felkavaró regény a nemi identitás nagy misztériumáról, a belső igazság kereséséről, az önmagunkká válás bátorságáról.


Könyvmolyképző, 2019
Eredeti cím: Point cardinal, 2017



“– Azt mondod, megkérhetem a „szüleimet”. De ez mit jelent: az anyámat és az apámat, vagy az anyámat és az anyámat? … – Mert hogy fogom szólítani, amikor majd mellei lesznek? Egyszerre fognak megnőni a melleink! Fel tudod ezt fogni? Egy őrült családban élek! És a suliban mindenki rajtam fog röhögni! Mit csináljak? Mondjam azt, hogy az apám meghalt, aztán reinkarnálódott? Nézzétek azt a nőt, ott! Az ő! Az apám. Vagy az anyám? Mit mondok majd? Mit csinálok majd?”*

A Könyvmolyképző Kiadó egy újabb kényes témát feszegető regényt hozott el olvasóinak, ugyanis a francia Léonor de Récondo könyve a transzneműségről szól. Mégcsak sejteni sem tudom, hogy a másságot oly rosszul fogadó társadalmunk mennyire lesz vevő erre a történetre. Fölösleges homokba dugni a fejünket, attól még a másság létezik.
Terjedelmét tekintve a történet inkább kisregény, hiszen csupán 168 oldal, egyetlen este kiolvasható és középpontjában a negyvenes éveihez közeledő Laurent áll, remek munkaerő, hűséges férj és példamutató családapa, hiszen a kívülállók számára ők a tökéletes család. Igazándiból még a családon belül sem sejti senki, sem felesége, sem kamasz gyermekei, hogy Laurentnak titka van és nem is akármi. Laurent ugyanis meg van győződve arról, hogy ő egy férfitestbe zárt nő. Ez történik akkor, amikor a biológiai nem nem egyezik meg a pszichológiai nemmel – vagy nemi identitással, kinek melyik megnevezés tetszik jobban. S miért történik ez? A kutatások mai állása szerint még a magzati állapotban a nemi hormonok, vagy azoknak hiánya megviccelik a fejlődés megszokott menetét. Kéretik nem összetéveszteni a szexuális irányultsággal!
Laurent problémája nem újkeletű, hiszen már gyermekkorban jelei voltak annak, hogy valami nincs rendben nemi identitásával, hiszen vonzalma anyja ruhái és  a női fehérneműk iránt nem volt véletlen. Ettől függetlenül feleségül veszi a talpraesett Solange-t, harmonikus családi életet élenek, de ez a nemi identitászavar nem hagyja nyugodni.
Anikor kutakodásai eredményeként rájön, hogy ezzel nincs egyedül és megismerkedik a Jerôme-ból lett Cynthiával, egy teljesen új világ nyílik meg előtte. Előbb csak női ruhákba öltözik és Matildának nevezi magát, transzneműeknek szóló bárt látogat, majd a nemváltás mellett dönt.
Ez a könyv Laurent útját meséli el és azt, ahogyan a család, a munkatársak, a környezete reagál a nemváltásra.
Felesége pszichológushoz cipeli, aki megpróbálja elfogadtatni vele, hogy a biológiai nem, amivel született, az az övé. Munkatársai közül pont az fordul ellene, akinek a megértésében a legjobban bízott. Lánya, a 13 éves Claire zavartan, de megpróbálja elfogadni apja másságát, míg a 16 éves Thomas megtagadja és inkább a bentlakásos iskolát választja, amikor apja hajthatatlan a nemváltást illetően.

“– Borzalmas vagy, ocsmány, förtelmes! Mint egy rinyáló vén transzvesztita! És milyenek a mozdulataid? A kezed? Látnád magad! Mindenki röhög a hátad mögött. Én látni se bírlak többé. El akarok húzni innen. És akkor nyugodtan öltözhetsz vén picsának. Mert felfogtam, igen: nem hülye fasz vagy, hanem hülye picsa!”*

Ez egy családi tragédia története – nevezhetjük így is, és nem Laurent mássága miatt, hanem azért, amit ez magával hoz –, melyben mindenki megcsalva érzi magát. Laurent azért, mert a család nem támogatja feltétel nélkül döntését. Úgy érzi, neki joga van azt az életet élni, amelyiket akarja és nem gondol arra, hogy döntésének milyen hatása van a család dinamikájára. Solage dühös, mert húsz éven át hazugságban élt, ugyanis ennyi ideje ismerik egymást Laurenttal, saját szexualitását bizonyítandó egy fiatalabb férfivel kezd érzéki kalandba. A gyermekeik pedig zavartak és nem találják helyüket az új felállásban.
Ez Laurent története, saját mássága elfogdásáé és az úté, amit megtesz, hogy Laurentből Lauren lehessen. A női dolgokhoz való vonzódásé, a hormonkezelésé, ami elindítja a nővé válás útján.
Figyelemre méltó alkotás, bár néhol voltak benne túlidealizált dolgok is, és Laurent viselkedése, nyíltan felvállalt nemi identitása néhol kérkedésbe csapott át. Az is keserű szájízzel hagyott, hogy önmaga megtalálása közben nem gondolt arra, hogy szeretteivel mit tesz mindez, mintha egy spongyával egyszerűen eltörölte volna mindazt, ami Laurent magánélete volt és már csak az új, a nő Lauren számítana.
Kedveltem, ajánlom, de természetesen ízlések és pofonok…

* Léonore de Récondo: Váltóláz, Könyvmolyképző, 2019





A kötet főhőse, Laurent mindig is érezte, hogy ő egy férfi testébe zárt nő – a történet pedig megmutatja az utat, hogy önmaga lehessen.
Szerencsére a témával nem csak könyvek, hanem filmek is foglalkoznak, hogy minél több ember megértse, milyen nehéz is ilyenkor önmagunkká válni.
Minden állomáson találtok egy képet az adott filmből (vagy sorozatból), a feladatok pedig, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a film/sorozat címét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.








03.04. - Betonka szerint a világ...
03.08. - Sorok között
03.10. - Cbooks
03.11. - Sorok Között (extra)
03.12. - Könyv és más
03.14. - Ambivalentína


2019. február 28., csütörtök

Meghan March – Rád vágyom


Mr. Mount bűnös élete 2

  
Szórakozik velem. A játékszere vagyok. Legalább nem lesz több adósság. 
Gyűlölni akarom, de a testem nem hagyja. Hogy lehetséges, hogy vágyom rá és egyszerre félek is tőle? 
Figyelmeztettek, hogy össze fog zavarni. Szálljak szembe a testi vágyaimmal? 
Nem sejtettem, hogy totális zűrzavar lesz. 
De tudhattam volna. Ha valamiben Mount benne van, akkor ott nincsenek szabályok.
Nem fogok behódolni. Nem lehetek gyenge. Követem az elveimet és kihozom a legtöbbet az együttműködésből, anélkül, hogy a szívem és a lelkem sérülne. 
Csakhogy neki más tervei vannak…
A Rád vágyom a Mr Mount bűnös élete 2. része. Mount és Keira története a Tiéd vagyok című kötetben folytatódik.
Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.


Álomgyár, 2019
Eredeti cím: Defiant Queen, 2017



Ez nem a népszerű bejegyzés lesz, ugyanis, amennyire kedveltem a sorozat kezdő részét (Téged akarlak), annyira csalódtam a folytatásban. Bejött az, amitől az első rész olvasása után féltem: a szerző nem tartotta a színvonalat, hanem visszatért a rá jellemző, romantikára-erotikára hangsúlyt tevő stílushoz, ami a cselekmény kárára ment. S ezt még meg is fejelte a már közhelyesnek ható nehéz, hányatott gyermekkor klisével.
Az első részben egy erős férfi főszereplőt ismertem meg: kegyetlen, pontosan tudja kit hogyan lehet sarokba szorítani, büntet és megfélemlít, érzéketlen. Ez így mind rendben van, hiszen ő a helyi gengszter, az alvilág királya és New Orleansban még a fű sem nő, ha ő azt úgy akarja. Ebben a második részben Mr. Lachlan Mount puhul szerelemből kifolyólag. Bár ez így sehol nem hangzik el/íródik le, nyílvánvaló, hogy a keményfiúnál közbeszólnak az érzelmek, minek következtében bejön az, amit a fülszöveg ígér: a mocskos szájú alfahímet kvázi térdre kényszerítik. Ami vitatható, hiszen az, hogy Őgengsztersége figyelme kissé lanyhult, az még nem nevezhető térdre kényszerítésnek. S nem kellene elfelejteni, hogy azért Mr. Mount felnőtt férfi – a matematika mai állasa szerint 40+ –, és nem egy könnyen lángra kapó ifjonc. Keira, a hősnő pedig olyan távol áll attól, hogy erős nő legyen, mint Makó Jeruzsálemtől.
Akárcsak az első rész, ez is E/1-ben íródott, váltott szemszögben és mások bármennyire is rajonganak érte, engem továbbra is idegesít, amikor egy nő azt hiszi magáról, hogy ő tudja mit tenne, mondana az illető férfi hős az adott helyzetben. Rendben van, hogy a történet úgy fikció, ahogy van, de akkor is csak azt tudja a szereplő szájába adni, amit ő, a nő hallani szeretne tőle az adott helyzetben, vagy reakcióként elvárna tőle.
Jelen történet onnan folytatja, ahol az első rész abbahagyta: Keira lakásába becsenget a férj. Az a férj, akit ő hónapokkal korábban eltemetett, és akiről kiderült, hogy nemcsak életben van, hanem monumentális csaló, kisstílű bűnöző is, aki úgy gondolja, hogy játszadozhat azzal, ami Lachlan Mounté. Ez egy ígéretes epizód volt, illetve lett volna, ha Mount rövid úton ki nem iktatja hatalmát fitogtató módon.
De még mielőtt a történet jelenével foglalkozhatnánk a szerző egy harminc évvel korábbi epizóddal indít, ami betekintést ad a rettegett Mount kamaszkorába és származásába. Rosszul mondom, nem a származásába, hanem abba, amit erről ő maga is tud: csecsemőként egy templom lépcsőjén találták és következett a nevelőszülők hosszú sora. Pillanatnyilag nem értem, hogy miért kellett ezt elpufogtatni és ebben a formában.
Miért nem kedveltem ezt a történetet? A nyálas romantikáért. A gengszter, akinek csak úgy véletlenül odapottyantottak egy nőt, és aki az ő új játékszere, puhulni kezd, figyelme lankad és mindent kockáztat, amit addig elért, mert hirtelen érzelmei lesznek. Mi több, még egy whiskey-fesztiválra is elviszi Keirát Dublinba, mert ugyebár ez a hölgyemény szíve vágya. Ez a rész kimondottan untatott, bármennyire is magyarázható szükségessége azzal, hogy Keira lényegében egy kis szeszlepárlót vezet odahaza.
Keirát továbbra sem kedveltem. Lehet, hogy szexi, de távolról sem erős nő, inkább olyan sablonos szereplő, amilyennel mostanság minden második könyvben találkozni lehet, aki az erőnek, talpraesettségnek a látszatát nyegleséggel próbálja fenntartani
Ez a rész sajnálatos módon engem nagyon a híres-hírhedt “szürkére” emlékeztetett, ami olyan amilyen, lehet szeretni, vagy sem, de pontosan híréből fakadóan egy fajta etalon lett, amihez a hasonló témájú, felépítésű történeteket hajlamosak vagyuk hasonlítani. S itt van egy újabb három részben húzott-nyúzott történet, melynek főhőse egy zavaros gyermekkort maga mögött hagyó vagyonos és hatalombeteg férfi, némi szexuális devianciával, s mellé partnernek a szexi, de enyhén bugyuta nő, akit viktimizálni kell: ő aztán ezt az egészet nem akarta, ő rendes és becsületes, ő csak a körülmények áldozata. S majd a szerelem mindent megváltoztat, mindent felülír, a rettegett gengszterből példás állampolgárlesz – remélem nem!
Hogy ennek ellenére miért fogom majd a sorozat utolsó könyvét is elolvasni? Azért, mert mindaz, ami ebben a részben a romantikus-erotikus szálon kívül történt, felülírja mindazt, amit az első rész olvasása után feltételeztem a cselekmény további alakulásáról. Most abszolút nyilvánvaló, hogy mindaz. ami történt nem véletlen volt, nem Mount irányít, hanem teljesen biztosan valaki más húzza a szálakat a háttérből. Csupán az a kérdés, hogy kicsoda, és van-e valamilyen köze a harminc évvel korábban történtekhez? Mert ha van, akkor az sok mindent megmagyaráz. Viszont ha nincs, akkor az egész kezdő epizód harminc évvel korábbanról teljesen felesleges volt.
Továbbra is ígéretes történet, sőt kedveltem is azokat a részeket, melyek nem hősök között szövődő romantikus-erotikus kapcsolatról szóltak. De hát ízlések és pofonok…




A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:









2019. február 23., szombat

Matt Richards, Mark Langthorne - Bohém rapszódia

Freddie Mercury élete, halála és öröksége


A Queen ikonikus dala a Freddie Mercury életét feldolgozó film és életrajzi könyv címeként is nagy sikerre hivatott. A Blogturné Klub öt bloggere elolvasta Matt Richards és Mark Langthorne könyvét, melyben Freddie Mercury életéről, haláláról és örökségéről is rengeteg információt megtudhatunk. Rajongóknak kötelező!



Aki kívül hordta a szívét! – Szerelem és útkeresés a tomboló sikerben.
Első ízben derül fény mindenre a világ egyik legmegragadóbb rocksztárjával kapcsolatban. A Bohém rapszódia átfogó életrajz erről a nagyszerű emberről, privát fotókkal és interjúkkal. Azok az emberek szólalnak meg, akik Freddie Mercury legközelebbi barátai voltak élete utolsó éveiben.
A könyv rengeteg korábban ismeretlen, megdöbbentő tényt közöl az énekesről és életéről, megrendítő részletekkel a szerelem és az önbeteljesítés élethosszig tartó kereséséről, és természetesen arról, hogy az 1980-as évek közepén elkapta a végzetes betegséget.
Freddie életének sokkoló történetén keresztül azt is megismerhetjük, hogyan kényszerítette térdre a világot a HIV-fertőzés, amit a The Gay Plague, azaz „melegvírus” gúnynévvel illettek.
Az élettel teli, lenyűgözően tehetséges rocksztár halála mind az orvos-, mind a zenésztársadalmat megrázta. A Bohém rapszódia végre tiszta vizet önt a pohárba, és alaposan körüljárja Freddie Mercury életét, hogy méltó emléket állítson neki.


Könyvmolyképző Kiadó, 2019, 2018
Eredeti cím: Somebody to Love, 2016




Előfordulhat, hogy valakinek megvan mindene, mégis ő a legmagányosabb ember a föld kerekén. És ez a lehető legkeserűbb magány. A sikernek köszönhetően rengetegen imádnak, több millió fontot kerestem, viszont egy dolgot nem kaphattam meg: a hosszú távú, szerető párkapcsolatot…”

Nehéz megírnom ezt a bejegyzést, mert állandó jelleggel az elfogultság és a tárgyilagosság között ingadozom, és ehhez még hozzájárul a tény, hogy imádom Freddie Mercury és a Queen zenéjét. Jó lett volna őket élőben hallani, de ez már kipipálatlanul marad a bakancslistámon.
Nem szeretek életrajzi műveket olvasni, mert az esetek túlnyomó többségében az illető művész munkássága érdekel, nem a magánélete, vagy annak mocskos titkai. S életrajzi írások esetében sokszor megkérdőjelezhető a hitelesség, sok benne a megkozmetizált információ. Hogy mégis miért kaptam két kézzel a Bohém rapszódia után? Mert imádom Freddie Mercury és a Queen zenéjét – tudom, hogy ezt már leírtam, de szerintem a bejegyzés végéig még legalább ötször el fogom mondani. S azért is, mert a könyv eredetije huszonöt évvel az énekes halála után jelent meg, ami bőven elég arra, hogy az ilyen-olyan okokból elhallgatott vagy megmásított információk is ködösítés nélkül napvilágot lássanak. 
Matt Richards és Mark Langthorne könyve dokumentumregény, mely sok száz-ezer korábban megjelent információra, interjúra, nyilatkozatra, tényre támaszkodik. Talán túl sokra, néhol túl szárazon, tényszerűen tálalva, máshol meg saját véleménytől-feltételezéstől kísérve. Mi több, olyan információk is helyt kapnak, melyeknek relevanciája megkérdőjelezhető. Mint például Dr. Joy Schaverien jungi analitikus állítása, mely szerint a bentlakásos iskolák zavart okozhatnak a szexuális identitás kifejlődésében és az ott átélt tapasztalatok látens homoszexualitást vagy éppenséggel az ellentkezőjét, homofób megnyilvánulásokat eredményezhetnek. Szó se róla, történik egy s más a bentlakásos iskolákban, de mint a kognitivista iskola terméke, megkérdezném Dr. Schaverientől, hogy mi van azokkal a saját neműkhöz vonzódó férfiakkal, akik soha nem jártak bentlakásos iskolába, mert ők azért lényegesen többen vannak. Nem beszélve arról, hogy Farrokh/Freddie soha nem beszélt a bentlakásos iskoláról, mint ahogy másról sem sokat. Elképzelhetően nem volt büszke származására, családjára.
Freddie Mercury élete, halála és öröksége – ez a könyv alcíme, és ennek alapján pontosan ennyit is vártam. S meg is kaptam, mert a szerzők részletesen beszámolnak Freddie Mercury életéről, szerelmeiről, karrierjéről, frusztrációiról, a hullámvölgyekről melyek úgy magánéletére, mint zenei karrierjére jellemzőek voltak. Freddie Mercuryről szól a történet, mert arról a Farrokh Bulsara-ról, aki 1946-ban Zanzibárban született egy párszi indiai család gyermekeként, kevés szó esik. Maga az énekes sem szeretett származásáról, családjáról beszélni, mint ahogy később a szexuális preferenciáiról és betegségéről sem. Freddie Mercury már akkor is utált interjút adni, amikor még csak feltörekvő zenész volt. Neki az élet – közhelyes vagy sem – szexről, drogról és rock’n’rollról szólt. Igazándiból a zene volt, ami körül az élete forgott, minden más csak utóbb jött, a hírnévvel együtt. És pontosan a zene volt az, ami egyik frusztrációját okozta. A zenekar többi tagjának képesítése, szakmája volt, amit folytathatott volna, ha a zenekar nem fut be és le kell tennie a hangszert. Neki csak a zene volt, és a siker már-már kényszeressé vált számára.
Ez a könyv ugyanakkor a Queen együttes története is, hiszen kettő szorosan összeforr: Freddie Mercury nem lett volna a Queen nélkül, és a Queen sem Freddie Mercury nélkül, vagy legalábbis nem ebben a formában, ahogy a 20. század vége ismerte őket. S most a Queen ismét reneszánszát éli, hiszen mozikban az életrajzi írások alapján készült, sokat vitatott film is, mely kis szerencsével néhány Oscar díjat is bezsebel majd, és mely lehetővé tette-teszi, hogy egy újabb generáció is megismerhesse a Queen és Freddie Mercury jelenséget. A zenéjüket pedig nagy kár lenne kihagyni – de én elfogult vagyok.
A könyv nyilvánvaló vezérszálán kívül másról is szól. Tulajdonképpen két dologról is.
Az egyik a homoszexuálisok és a másság megítélése a múlt század ’70-es, ’80-as éveinek Európájában és az amerikai kontinensen. Minden bizonnyal vannak olyanok, akiket meglep, hogy nem is olyan régen a homoszexualitást börtönnel büntették és mentális betegségnek számított. Bár ez már nem érvényes abban a korban, amikor Freddie Mercury élt, de azért kevesen voltak azok, akik az azonos neműekhez való vonzódásukat nyíltan fel merték vállalni.
A másik dolog, amire a szerzők részletesen kitérnek az a HIV fertőzés és az AIDS betegség kialakulása, terjedése, politikai-társadalmi megítélése és a rengeteg téveszme, ami ezzel járt. S teszik ezt úgy, hogy időben visszamegyünk egészen 1908-ig, a kezdetekig, amikor feltehetően az igazi 0 páciens élt. Nem hinném, hogy ennek ilyen részletesen helye lett volna a könyvben. Mindenki tudja, hogy Freddie Mercury az AIDS egyik leghíresebb áldozata, azt is, hogy a ‘80-as években, sőt később is, a HIV fertőzést előszeretettel lőcsölték a homoszexuálisok nyakába, annak ellenére, hogy ez nem volt igaz, hiszen mostanra már pontosan ismert a vírus terjedésének módja. Azt viszont nem tudtam, hogy milyen szerepe volt a HIV terjedésében az Egyesült Államoknak valamint az általuk Haitiről importált ellenőrizetlen vérnek. Azt sem, hogy a Ronald Reagen által vezetett adminisztrációnak milyen szerepe volt ebben. Ugyanis többszöri, szakmai körökből származó figyelmeztetés ellenére sem vették komolyan az egyelőre kevéssé ismert betegséget és azt ami vele járt. Statisztikák szerint ez a ki tudja mire alapozott nemtörődömség több ember haláláért teszi felelőssé az akkori amerikai adminisztrációt, mint amennyiért Hitler és a holokauszt lenne felelős. Meglepő, ugye?
Mit mondhatnék még erről a könyvről? Igen, a rajongóknak kötelező olvasmány, s majd mindenki eldönti hogyan érez vele kapcsolatban. Jó volt, de nem tökéletes. Rengeteg plusz infót közöl az énekesről és az együttesről, ugyanakkor sok olyant is, aminek nem volt itt helye. Hogy hiteles-e? Nem tudnám megmondani, de ez nem a szerzők hibája, hiszen ők több oldalas könyvészetben és sokszáz lábjegyzetben jelzik forrásaikat. Ezek a források azok, amik megkérdőjelezhetőek, hiszen az emberek hihetetlen dolgokra képesek öt perc hírnévért, és ha kell, ha nem nyilatkozási kényszert éreznek olyan témákban is, amelyekhez semmi közük. Ezek a források azok, amelyek még Freddie Mercury utolsó perceiben és halálának körülményeiben sem tudnak megegyezni.

 “Az énekes-dalszövegíró Freddie Mercury százhetvenöt centiméter magas volt, a haja fekete, a szeme barna. Szerette az operát, a balettet, a kedvenc színésznője Lana Turner volt, és imádta többek között Aretha Franklin hangját. Szerette a pezsgőt és a jéghideg vodkát, lila Silk Cutot szívott, és a kedvencei közé tartoztak az indiai ételek.
1991. november 24-én halt meg, negyvenöt évesen.”

Idén lenne 73 éves, és mennyi dal maradt megíratlanul, elénekeletlenül…






A könyv kapcsán adja magát a feladat, hogy hallgassunk meg néhány (oké, sok-sok) Queen dalt, így minden állomáson találtok egy-egy dalszöveg részletet a zenekartól. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a dal címét. Zenére fel!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.




It's always a rainy day without you
I'm a prisoner of love inside you
I'm falling apart all around you, yeah
My heart cries out to your heart
I'm lonely but you can save me
My hand reaches for to your hand
I'm cold but you light the fire in me
My lips search for your lips
I'm hungry for your touch
There's so much left unspoken
And all I can do is surrender








02.21. - Szembetűnő
02.23. - Betonka szerint a világ…
02.27. - CBooks
03.01. - Könyv és más