Travis testvérek 1
Liberty Jones
tizennégy és háromnegyed éves volt, amikor beleszeretett a tizenhét éves Hardy
Catesbe. Hardyt azonban még a szerelem sem tartotta vissza attól, hogy
megvalósítsa régi álmát, és örökre maga mögött hagyja a gyerekkori szegénységet.
Elhagyja a várost… és az összetört szívű Libertyt. De Liberty is igazi túlélő…
és mindenre elszánt, hogy jobb életet teremtsen magának és a kishúgának.
Nagyvárosba költözik, állást talál, és egy nem remélt barátot Churchill Travis,
a milliárdos iparmágnás személyében. S noha Churchill fia meg van győződve
arról, hogy Liberty hozományvadász, aki gazdag partit keres magának, Churchill
és Liberty kapcsolata sokkal mélyebbé válik, mint azt a legtöbb ember hinné. De
amikor Liberty és a húga kezdene beleszokni az új életbe, Hardy ismét
felbukkan…
Gabo, 2019
Eredeti cím:
Sugar Daddy, 2007
Meglehetősen
kedvelem Lisa Kleypas írásait – van könyv, amit jobban, és olyan is amit
kevésbé –, és mondhatni mindent elolvastam, ami tollából (billentyűzetéből) megjelent
magyar nyelven, kivéve e sorozat második könyvét, az még várat magára.
Tudtam, hogy a
szerző a klasszikus romantikus történetekben jeleskedik, s azt is hogy nemcsak.
Nem kellett volna meglepetésként érnie, hogy a kiadó bevállalt egy ilyen
kortárs történetet, ahelyett, hogy a szerző már megkezdett, vagy éppen régebben
beígért sorozatok részeit jelentette volna meg. Nem is igazán hittem a megjelenésében, míg
ott nem landolt kezemben a könyv.
Ugye, ez egy
vadiúj sorozat, kortárs téma, van belőle négy könyv, ugyanis ennyien vannak a
Travis testvérek, a sorozat névadói. Két rész már elérhető magyar nyelven, a
továbbiak megjelenéséről semmi hírem és érdeklődni sem fogok illetékes
helyeken, amíg a második könyvet is ki nem olvastam. Mert, ugye, mindenki
megérdemel egy második esélyt is?
Kezdeném
azzal, hogy ez a történet már a cselekmény helyszínének szempontjából sem az,
amit a szerzőtől megszoktunk. Klasszikusai mindig angol földön játszódnak, most
meg sem állunk Texasig, ahol a hősnő egy lakókocsi parkban tölti kamaszkorát, mielőtt a nagyvárosba költözik.
Az első dolog,
ami miatt berzenkedtem, az az E/1-ben írt cselekmény volt. Már többször is
leírtam, én nem vagyok vevő erre és nem érintett kellemesen ez a meglepedés.
Utána
következett az, hogy a történet akkor kezdődik, mikor a hősnő kiskamasz, s ezt
hosszan húzza is a szerző. Értettem én, hogy a környék rosszfiújának lesz némi szerepe a későbbiekben is, de kicsit sok volt abból a gyerekes rajongásból, amit első szerelem címszó alatt kaptam a hősnő Hardy Cates felé irányuló hálájából. Mert az nem szerelem volt, hanem hála, hogy végre valaki őt is számbaveszi. Komolyan kísértésbe estem, hogy hagyom a fenébe az egészet és keresek magamnak valami
más olvasnivalót, annyira untam szegény Liberty Jones szerencsétlen sorsának
csűrését-csavarását. Pedig szeretnem kellet volna, nem? Mármint a hősnőt, mert
általában együttérzünk azokkal, akikkel a sors mostohán bánik, de nem hagyják
magunkat. Liberty Jones pedig nem hagyta magát, olyannyira, hogy ez a köré
kreált tökéletesség tette visszataszítóvá. Mert minden önfeláldozása, ambíciója
és tökéletessége ellenére – hogy páratlan szépségéről már ne is beszéljünk! –, nálam nem
volt nyerő.
S hol voltak
az egészben a címadó Travis testvérek meg a pártfogó? Majd a könyv második
felében feltűnnek, pont akkor mikor már elkönyveltem, hogy ez a történet úgy
végződik majd, hogy Liberty találkozik a maga cukros bácsijával, beleszeret és
boldogan élnek míg meg nem halnak.
Sajnos, a történet második féle sem volt sokkal jobb. Egyrészt rengeteg megválaszolatlan kérdés
maradt a végére. Másrészt tisztában vagyok azzal, hogy az egész fikció, de
azért nem kellene hihetőnek lennie? Az sem igazán tetszett, ahogy a női nemet degradálta kitartottak gyülekezetére, akiknek egyetlen életcéljuk, hogy egy
vaskos pénztárcát találjanak maguknak. Persze vannak ilyen nők is, nem is
kevesen, de ez már túlzás volt.
S ha Lisa
Kleypas, akkor kell lennie némi erotikának is. Lévén kortárs történet,
valamivel többre, merészebbre vártam, mint a klasszikusaiban, de ez sem jött
össze. S a jó fiú-rossz fiú konfliktus is kissé erőltetett volt, hogy a
kiszámíthatóságáról már ne is beszéljünk.
Igazándiból a szereplők egyikét sem kedveltem. Vagy túlbonyolítottak voltak, vagy túlságosan tökéletesek, mint a hősnő, vagy egyszerűen elnagyoltak. Nem mindig lehetett érteni, hogy mi mozgatja őket, és az sem elhanyagolandó, hogy rengeteg mellékszereplő volt ebben a történetben, néhányan közülük teljesen feleslegesen.
Összeségében
olyan volt, mint amikor két különböző korosztálynak való könyvet egybecsapnak. Az eleje kísértetiesen hasonlított ahhoz a zsánerhez, amit a Vörös
pöttyös könyvek képviselnek, azaz amerikai tini nyáltenger, túlzottan
kihangsúlyozott problémákkal, nulla jövőképpel és bő lére eresztett lelki
mizériákkal. Én ebből már rég kinőttem, és nem okoz élvezetet az olvasásuk. S
ehhez csapódott hozzá egy olyan folytatás, ami símán megállja a helyét a
Harlequin-füzetek világában, amivel nem is lenne baj, csak valahogy a kettő nem
passzolt. Az egész olyan volt, mint egy nagyon várt gasztronómiai csoda, aminek minden
hozzávalója külön-külön finom lehet, de együtt már gusztustalanok. Az egész történet sokkal kevesebb oldalban is elfért volna, akkor akár élvezhető is lett volna.
Az egyetlen jó
dolog a fordítás volt, legalább nem kellett azzal foglalkozni, hogy vajon ez a
nyakatekert mondat mit akar jelenteni és hogyan hangozhatott eredetiben. Lisa,
a klasszikus romantikánál kellett volna maradni, de nem vagyunk egyformák, s
kinek a pap, kinek a paplan…
A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:
Wallflowers sorozat:
1. Nem múló varázs 2. Egy nyáréjszaka titkai 3. Ősszel történt 4. Az ördög télen 5. Botrány tavasszal 6. Rafe karácsonya
Ravenel család