Kathryn Taylor - Lecsupaszítva

A szerelem színei 2

Most mindent kockára kell tennie.

Testestül-lelkestül a bolondja lett.

Grace hiába tudja, hogy veszedelmes, amit Jonathan Huntington iránt érez, minden vele töltött nappal erősödik a szerelme. De vajon mit érez a férfi? Valóban olyan rideg, mint amilyennek mutatja magát? Tényleg csak a készséges játékszert látja a lányban? Amikor Grace megpróbálja rákényszeríteni a férfit, hogy színt valljon, bekövetkezik a katasztrófa…

"Egész testemben megremegek, ahogy még mindig farkasszemet nézünk. Nem akarom elhagyni őt, már a puszta gondolattól is beteg vagyok. De miféle kilátásaim lehetnek egy olyan férfival, amilyen ő? […] El kell hagynom Jonathant, és meg kell próbálkoznom a felejtéssel.

Egy hosszú pillanatig áll előttem, ökölbe szorult kezekkel, állkapcsán ránganak az izmok.

– Akkor megváltoztatjuk a szabályokat – mondja, és egy lépéssel közelebb jön. – Folytassuk akkor a te szabályaid szerint!"

Art Nouveau, 2015

Eredeti mű: Kathryn Taylor – Entblößt, 2013

Ennek a könyvnek az első része, a Felszabadulva 11, második része – a Lecsupaszítva –, 13 kiadást ért meg és a fordításokról mégcsak nem is szól a fáma. Arról, hogy a további részek mikor jelennek meg magyar nyelven, s ha egyáltalán, egyelőre semmilyen hír, de attól el lehet olvasni a könyvet. Sőt! Szívem szerint én itt abba is hagynám, hiszen megvan a nagyjelenet: megtörténik a leánykérés egy zsúfolt repülőtéren.

Igazából már az első részét sem szerettem ennek és Grace, a főhősnő sosem volt szimpatikus. Emlékszel hogyan robbant be Londonba? Ösztöndíjat kapott Huntington világhírű cégjétől, és volt annyira öntelt és arrogáns, hogy amikor megpillantja a repülőtéren Jonathan Huntingtont és üzleti partnerét, azt hiszi az üzletember őt várja. Melyik életben történik ez meg? 

Az első rész ugye ott maradt abba, hogy Grace elrohan a szexklubból, arról a helyről, ahová ő akart menni és addig rágta Huntington fülét míg az megelégelte és odavitte.

A Lecsupaszítva innen folytatódik. Tele van klissékkel és számomra holt unalmas volt, egészen a nyálasságig. Azt írta le amit egy csöpögős, habos-babos romantikus regényben a nő elvárna egy férfitől. Jonathan Huntington, a milliomos üzletember és puccos nemesi rang vármányosa a kis senki-semmi amerikai gyakornoklányt választja az üzleti partnere helyett, vesszen a biznisz, majd megélnek a nagybetűs "lamúrból". De hát természetesen Grace zsenialitása megoldást hoz a helyzetre és olyan bemutatót tart, hogy mindenki elájul tőle. Képzeld el, az egész nagy Huntington-apparátusban nem volt senki, de senki az ég egy adta világon, akinek egyetlen ötlete is lett volna, és micsoda szerencse, hogy ott volt ez az amerikai egyetemistalány.

Igazából már néhány hete olvastam a könyvet, és most azért jutott eszembe, mert ma egy másik Kathryn Taylor sorozat (Daringham Hall) első részének fogok neki, remélem még nyomokban sem fog hasonlítani erre... de hát ízlések és pofonok.

A sorozat részei:

1. Felszabadulva, Art Nouveau, 2015

További részek németül:

2,5. Erlöst

3. Verloren

4.  Verfürt

Bella Andre - Örökké a tiéd

Sullivan család 4

Sophie Sullivan még csak ötéves volt, amikor fülig beleszeretett Jake McCannba. Húsz évvel később határozott meggyőződése, hogy a férfi még mindig úgy tekint rá, mint a Sullivan ikrek közül a „barátságosra”. Feltéve, ha egyáltalán hajlandó ránézni. Sophie úgy érzi, hogy legfőbb ideje mindent megtennie annak érdekében, hogy a férfi meglássa benne azt, aki valójában… a nőt, aki mindig szeretni fogja. Mindehhez kiváló alkalmat jelent az első Sullivan fiú kápázatos esküvője.

Jake mindig is mágnesként vonzotta a nőket, ám az egyetlen nőt, akit igazán akar, sosem kaphatja meg. Sophie nemcsak a legjobb barátja „elérhetetlen! húga, de azt sem engedheti, hogy a nő közel kerüljön hozzá, és felfedezze a titkát.
Amikor azonban Sophie megjelenik az ajtajánál, Jake minden ábrándja életre kel. Képtelen betelni a bűnös csókkal, a szerelem érzésével. Tudja, hogy Sophie-t szeretni határozottan ostoba dolog… de hogyan állhatna ellen az érzésnek?

Kossuth Kiadó, 2016

Eredeti mű: Bella Andre – I Only Have Eyes For You, 2014, 2013

Ezt is megértük, folytatódik a családregény a negyedik kötettel, akkor amikor én bizony már lemondtam róla, hogy valaha is olvasni fogjuk magyar nyelven. Nyolc testvérből 16 kötetet írni nem semmi. Ez még Julia Quinn-t is übereli, nála a Bridgertonok testvérenként egy-egy kötet, plusz a végén, mint hab a tortán a kilencedik rész Violet Bridgertonról, az anyáról szól. Itt van egy 8,5-ös rész is... imádom az ilyen feles-negyedes részeket.

Hogy mennyire tetszik vagy sem, majd mindenki eldönti magának, nem vagyunk egyformák, és ahogy mindig mondani szoktam: ízlések és pofonok…

Ha eddig nem olvastad az előző három részt, akkor ne ennek fogj neki. Annak ellenére, hogy mindhármat olvastam – igaz közvetlenül a megjelenésük után, még Ulpius-os időkben –, most csak pislogtam, hogy kinek az esküvői bulijával kezdődik a könyv? És kicsoda is ez a sok ember itt?

A világomat nem rengette meg, de kellemes olvasmány. Jake és Sophie története. Nem mondok újat senki számára, aki olvasta az előző részeket, hiszen mindenki tudja, hogy Sophie évek óta szerelmes Jake-be, a bátyjai barátjába, írja a fülszöveg is, tehát nem spoilerezek.

Ami idegesített, és nem csak ebben a részben, hanem valamennyiben, az az ikerlányokra ráakasztott “becenév” volt: Pajkos (Lori, akinek a történetét még nem olvastuk magyar nyelven) és Barátságos (Sophie, akiről ebben a könyvben szó van). Gyerekkorban elmegy – vagy nem –, de felnőtt, 25 éves fiatal nőket így szólítgatni azért gáz. De hát ez is része annak a folyamatnak, amikor is az óvást túlzásban vivő nagyobb fiú-testvérek rájönnek, hogy nincs többé Barátságos, hanem Sophie van, a felnőtt fiatal nő “Az én húgomnak senki nem elég jó” – mondja Zach Sullivan két ökölcsapás között.

Sophie Sullivan, a légynek sem ártó könyvtáros összejön Jake McCann-nel, a diszlexiás rosszfiúval – azta! Nem írja le így, hogy diszlexiás, hanem “nem tudott megtanulni olvasni”. Rohadt nagy közhely, és túlságosan gyakran írnak erről, fordulhat meg a fejedben. Pedig jól teszik. Írjanak róla, addig amíg egyetlen olyan ember is létezik a világon, aki leidiótáz egy olvasási zavarral kínlódó embert, csak azért mert halvány segédfogalma sincs miről van szó – ez pedig már meg is adja a választ a kérdésre ki is az idióta tulajdonképpen. Addig írjanak róla, amíg mindenkiben tudatosul, hogy ezek az emberek pont olyanok, amilyenek mi vagyunk, hogy nem buták, hogy nem szégyen, hogy egy olyan zavarban szenvednek, amiről ők nem tehetnek. Lehet, az intelligencia koeficiensük visszakézből ver minden ujjal mutogató, előítéletekkel teli, nagypofájú szemetet. Zárójelben megjegyzem: igenis megtanulnak és tudnak olvasni, csak lassabban megy nekik.

Szép szerelmi történet, kis erotikával, nagy családi értékekkel és egy újabb szívdobogtatóan dögös milliomossal.

A sorozat magyarul megjelent részei:

1. A Sullivan család, Ulpius, 2014
2. Menekülés a szerelemtől, Ulpius, 2014
3. Most és mindörökké, Ulpius

A sorozat további részei angolul:

5. If You Were Mine
6. Let Me Be the One
7. Come A Little Bit Closer
8. Always On My Mind

8,5. One Perfect Night
9. The Way You Look Tonight
10. Kissing Under The Mistletoe
11. It Must Be Your Love

12. Just To Be With You
13. I Love How You Love Me
14. All I Ever Need Is You
15. Now That I've Found You

Lori Nelson Spielman - Édes megbocsátás

Elég bátor vagy a megbocsátáshoz?

New Orleans csinos és fiatal tévésztárja, a népszerű műsorvezető Hannah Farr foggal-körömmel óvja a magánéletét. Erre minden oka megvan, hiszen egyrészt a város főpolgármesterével jár, másrészt pedig egy régi konfliktust követően sosem sikerült rendeznie megromlott viszonyát az édesanyjával.

Múltjának sötét titkát két évtizede őrizgeti a lelke mélyén, de ez a titok most óvatlansága miatt napvilágra kerül. Hannah a saját műsorában, a kamerák kereszttüzében mesél az édesanyjával való konfliktusáról, melynek következtében azóta nem is beszélnek egymással. A lány ezek után rajongói biztatására, barátai féltése és a pasija vádaskodásai miatt kénytelen-kelletlen nyilvános megbocsátási zarándoklatra indul.

A múlt emlékei sorra térnek vissza, és Hannah addigi megingathatatlan igazsága kibillen biztos talapzatáról. Minden ködössé, kérdésessé válik. Egyre kevésbé tudja már eldönteni, valójában kinek kell bocsánatot kérnie kitől, ám arról meg van győződve, ha nem akarja végleg elveszíteni az édesanyját és a reményt egy boldog, őszinte életre, akkor bizonyos lépéseket nem halogathat tovább. Márpedig éppen ehhez kell a legnagyobb bátorság.

Magnólia, 2015

Eredeti mű: Lori Nelson Spelman – Sweet Forgiveness, 2015

Ha azt hiszed, hogy ez egy habos-babos könnyű kis történet, akkor óriási tévedésben vagy. Bár könnyed stílusban – néha már ironikusan írja le az eseményeket, itt azért többről van szó mint a kis celeb tévés hölgyemény életéről. Miközben lassan megismerjük a szétzilált család történetét, olyan dolgok kerülnek terítékre mint válás, hogyan manipulálják a válófélben levő szülők a gyermeküket és hangolják a másik fél ellen, pedofília, hogyan helyezik a politikai érdekeket és a lászatot a párkapcsolat elé… vagy hogy mennyi aljasságra képes a látszólag tündéri kolleganő, aki tulajdonképpen felér egy halálos ellenséggel.

Nem fogok belemenni a cselekmény kitárgyalásába, mindenki utálja, ha előre lelövik a poént, mert akkor már minek elolvasni a könyvet. Viszont elmesélem mi indította el a lavinát ami Hannah életét hazavágta…

Valamikor, régen, mikor Hannah még sulis volt, egy frusztrált kis önjelölt díva osztálytársnője (nevezzük Fionának) kipecézte magának és szabályosan a földbe döngölte. Két év kiközösítés, megalázás és egyedüllét után Hannah dalolva hagyta ott az illető városkát, az sem igazán érdekelte, hogy szülei válnak, csak szabaduljon.

Sok sok évvel később ugyanez a Fiona (nappal ügyvéd, éjjel költő) kitalálja a bocsánatkérő köveket, amivel divatot teremt és életeket, karriereket, barátságokat, családokat tesz tönkre. Képzelj el egy olyan jellegű szociális hisztériát, mint nemrég az a jegesvizes kihívás: mindenki benne akart lenni. A dolog rém egyszerű veszel két követ (4-6-8-… ahány személytől bocsánatot kell kérned), beteszed egy zsákocskába és elküldöd valakinek, aki ellen valamikor valamit vétettél egy bocsánatkérő levél kíséretében, amiben elmagyarázod, hogy mi a te nagy bűnöd, szánod bánod tetted és bocsánatért esedezel. Ha az illető megbocsátása jeléül visszaküldi neked az egyik követ, akkor minden rendben van… a másik kővel pedig neki magának kell bocsánatot kérnie valakitől… ezzel zárul a Nagy Bocsánatkérő Kör – nem így hívják, saját elnevezés. Hogy ez kinek jó, majd eldöntöd te magad.

Nos, Fiona Hannah-nak is küld egy ilyen zsákocskát, és egyik dolog következik a másikból, egészen addig… nos, ezt megtudod, amikor a könyvet olvasod.

Néhány alapigazsággal mindenképpen maradsz a könyv olvasása után:

- a munkahelyen nincsenek barátok, csak munkatársak és ellenfelek, tisztelet a kivételnek

- két ember kapcsolatát csak és kizárólag ők ketten ismerik, senki más

- senki nem döntheti el  önkényesen más helyett, hogy mi jobb az illető személynek, legyen az a gyermeke, barátja, ismerőse, bárki

- a politikusok a világ minden táján egyformán képmutatóak és a saját érdekeiket helyezik előtérbe

- vannak titkok, vétkek, amikről jobb hallgatni míg a világ, mert egyszer már megbántottál valakit amikor ellene elkövetted azt a bizonyos dolgot, hát ne bántsd meg másodszorra is azzal, hogy önző módon könnyíteni akarsz a lelkiismereteden.

Olvasd el Lori Nelson Spielman könyvét, megéri az időt, amit rászánsz.

Sylvia Plath - Az üvegbura

„Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.” Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. „Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de – valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén.” A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve – ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Európa, 2014, 2010, 2002, 1983

Kriterion 1981

Eredeti mű: Sylvia Plath – The Bell Jar, 1963

Monica Carrot A gyöngyszürke olvasásakor jutott eszembe ez a könyv, akkor említettem is, s mivel mostanság olvastam a folytatását, A szivárványszürkét ismét eszembe jutott. Egy olyan mű, amit minden könyvmolynak legalább egyszer el kell olvasnia - és nemcsak nekik. Lehetőleg felnőttként (is). Nem véletlenül szerepel az 1001-es listán és minden időben, mindenhol aktuális marad. Ez nagybetűs irodalom. Ha csak magyar nyelven ennyiszer adták ki, vajon hány kiadása lehetett úgy összesen az idők folyamán?

Nem mondanám, hogy nyomasztó történet, hisz a maga módján még humora is van, a cselekmény gördülékeny, nincs benne felesleges időhúzás. A történet meglehetősen objektív módon van elmesélve egy depresszív személyhez képest. Elképzelhető, hogy idegesíteni fog a főszereplő, mert hát rámosolyog a fene-nagy szerencse, de ő nem tudja értékelni és lelkesedni érte. Rengetegen szeretnének a helyében lenni, hiszen abban a korban a nők helyzete teljesen más volt, mint ma. S hogy jobb-e azóta vagy csak áltatjuk magunkat a látszattal, azt mindenki döntse el saját maga.

   Lehet maga a történet nem fog megérinteni, hisz több mint ötven éve írták, a régi idők Amerikájában játszódik. Más kor, más világ, még meg sem születtél akkor (én biztosan nem) mi közöd hozzá? – gondolhatod. Mi ennek a nőnek a zavara egy világégéshez vagy az emberéleteket követelő ilyen-olyan katasztrófákhoz képest, de aztán lassan rájösz, hogy bár egy önéletrajzi írás, ez mégsem kizárólag Esther Greenwoodról szól (vagy Sylvia Plathról), hanem valamennyi olyan emberről, akit befogott üvegbura… Van aki ki tud jönni alóla, van akit elnyel. S ha te magad nem is vagy alatta (vagy soha nem is voltál), attól még megvan a magad Esther Greenwoodja, lehet nemcsak egy, hanem több is.

Először még érettségi előtt olvastam a könyvet, különösebben nem érintett meg, mit tudtam én akkor, tizenévesen, mit jelent az, amikor semmi sem jó, amikor mindenkit elmar maga mellől az ember, akár mondva-csinált okokkal is. Mostanra már tudom mit szimbolizál az üvegbura, bár - eddig - még nem szippantott be. Néha előveszem és beleolvasok a könyvbe, különösen olyankor, amikor belefutok egy-egy "Esther Greenwood"-ba, mert "Esther Greenwood"-ok mindig voltak és mindig lesznek.

Akivel most utóbb találkoztam még ott van a bura alatt. A maga kis álomvilágában él, körbeveszi magát olyanokkal akik ezt elhiszik, olyanokkal akik nem kérdőjelezik meg létének fontosságát, és akik még véletlenül sem mondják el, hogy a bura alatt teljesen egyedül van, és ők, a többiek, mind az üvegen kívül vannak, vagy épp a saját burájukkal vannak elfoglalva és nem látják az üvegharang alatt kínlódó megkeseredett, magányos személyt. Ott lesz, amíg egy nap a bura teljesen elnyeli, mert ő nem a kiszabadulós fajta… és mikor ez megtörténik, senki még észre sem fogja venni, hogy a bura eltűnt, vagy már nincs alatta senki. Mert ilyenek vagyunk...

Mary Jo Putney - Fekete özvegy

Elveszett lordok 7.

Daniel Herbert egy londoni estélyen pillantja meg Jessie Kelhamet. A koromfekete, visszafogott báli ruha ellenére Jessie pillantásában valami sokat sejtetőt és valami ismerőset vél felfedezni. Találkoztak már vajon korábban is?
Az asszonyt rögtön a szájára veszi a város: karikatúra készül róla, amint halálos csókú özvegyként új áldozatra vadászik. Daniel nem tudja, hogyan viszonyuljon Jessie-hez, vonzza, ugyanakkor tart is tőle, úgy érzi, nem hozzá való. És bár a legszívesebben visszamenekülne orvosi hivatása védőbástyái mögé, úgy dönt, az összes kockázatot vállalva szívét adja a nőnek.

Maga sem tudja azonban mi vár rá: újabb és újabb titkok tárulnak fel Jessie korábbi életéből, a múlt árnyai mindig az asszony után nyúlnak. Lehet-e egyáltalán esélyük így a boldogságra?
   Mary Jo Putney regénye finoman és érzékenyen ábrázolja azt, hogy két óvatos, a múltban sokat szenvedett ember is képes az újrakezdésre, és a régi fájdalmakat leküzdve boldog szövetségben élhet.

Eredeti mű: Mary Jo Putney – Not Always a Saint , 2015

General Press, 2016

Itt a vége, s boldogan éltek, míg meg nem haltak… valamennyi elveszett lord (és b. nejeik őnagysága), számszerint mind a heten, mert ennyi kötetes Mary Jo Putney Lost Lords sorozata.

Kezdeném azzal, hogy ez egy nem tetszetős könyvborító, sőt, az eredetihez képest kivételesen ronda, de ugye nem a borítója szerint ítélünk meg egy könyvet?

Emlékszel a hatodik részből a doktorra (aki mellesleg felszentelt pap is – halmozza az élvezeteket és az oxfordi diplomákat), akinek a húga a grófhoz ment férjhez? Ez a könyv róla szól, mert isten és egy vírus kegyelméből főrend lesz. Bárói rangot örököl, miután egy járvány az öröklési rendben minden előtte lévőt kiiktat – tiszta véletlen, fel sem merül a gyilkosság lehetősége. Partnere pedig a későbbi “fekete özvegy”, akivel már rég ismerik egymást, bár az első és második találkozásuk között 8 év telik el és a hölgy időközben két férjet is elfogyaszt.

19. század Angliája, tehát az úri közönség a látszatnak él. Kalandos történet, melyet sértett örökösök, állandóan kísértő múlt, csipetnyi erotika és az előző részekből fel-felbukkanó szereplők tesznek élvezhetővé. 
    Ha az előző részeket olvastad, akkor ezt igazán kár lenne kihagynod. Ha pedig még nem olvastad a sorozatot, akkor ideje nekifogni, ha szereted a "töri-romi"-t, a 19. századi Angliát és a romantikát. A sorozat kötetei külön-külön is megállják a helyüket, de ha az egész sorozatod tervezed olvasni, akkor jó lenne sorba venni őket.

A sorzat előző részei, valamennyi részt a General Press Kiadó jelentette meg a Romantikus Regények sorozatban

1. Elveszett szerelem, 2010

2. Egy igaz hölgy, 2011

3. Egy hamis hölgy, 2012, 2014

4. Egy hamis úr, 2013

5. Leányrablás, 2014

6. A kém szerelme, 2015