Tasmina Perry - A lánykérés

1958. ​A tizennyolc éves Georgia Hamiltont Londonba küldik a társaságba bevezetendő ifjú hölgyek, az „első bálozók” szezonjára, ám a független szellemű lány, akinek titkos álma, hogy író legyen, egyáltalán nem óhajt részt venni a férjfogási versenyben. Amikor azonban bekövetkezik egy tragédia, Georgia sorsa megpecsételődik.

2012. A szerelméhez siető Amy Carrell azt reméli, hogy a mai este megváltoztatja a sorsát. Így is történik – csak nem egészen úgy, ahogyan képzelte. A lesújtott lány mindenáron el akar szabadulni Londonból, ezért egy újsághirdetésre válaszolva elvállalja az útitárs szerepét egy rejtélyes idegen hölgy mellett, aki Manhattanbe akar utazni. Nem is sejti, hogy útközben felfed egy szerelmi történetet, amely ötven éve vár arra, hogy elmeséljék – és megnyit egy szívet, amely arra vár, hogy ismét életre kelhessen…

„Elbűvölő mese a második esélyről a modern Manhattanben és az ötvenes évek Londonjában. Ellenállhatatlan, letehetetlen könyv.” Marie Claire

„Rég eltemetett titkok története… Perry mesterien szövögeti a szerelem és az árulás finom hálóját.” Daily Express

TASMINA PERRY a Sunday Times Top Ten bestseller szerzőinek egyike. Jogi karriert hagyott el azért, hogy belépjen a női magazinok kiadói világába. Díjnyertes író, és olyan lapok munkatársa lett, mint az Elle, a Glamour és a Marie Claire. 2004-ben elindította saját utazási és divatmagazinját Jaunt címen, és az In Style lapot szerkesztette, amikor elhagyta ezt az iparágat, hogy minden idejét a könyvírásnak szentelje. Regényei tizenhét országban jelentek meg. Tasmina férjével és fiával Londonban él, ahol a következő regényén dolgozik.

XXI. Század, 2017

Eredeti mű: Tasmina Perry – The Proposal, Headline 2013

Szinte mindent elolvastam, ami magyar nyelven Tasmina Perry tollából megjelent, tehát mondanom sem kell, kedvelem a szerző történeteit és a stílusát is. Természetesen vannak írásai amik jobban és olyanok is, amik kevésbé nyerték el a tetszésemet, de ez természetes is. Általánosságban véve Tasmina Perry neve nálam garancia arra, hogy valami olyasmit olvasok, ami szórakoztatni vagy elgondolkodtatni fog, és nem fintorgásra késztet. Tehát két kézzel kaptam az új magyar nyelvű könyv után.

A lánykérés két fiatal nő története, tulajdonképpen a szerelmük története. Az egyik 1958-ban játszódik, a másik 2012-ben, és annak ellenére, hogy több mint ötven év távolság van a kettő között, sajnos a világ és a társadalom, valaki származásának megítélése túl sokat nem változott

Elsőként Amy Cantrell-lel ismerkedünk meg, a New Yorkból származó tácosnővel, aki karrierje érdekében költözik Londonba. Csakhogy a várt áttörés nem jön, és külügyminisztériumi karierről álmodó barátja és annak családja nem lelkesedik sem a lány foglalkozásáért, sem pedig magáért Amyért, akinek sem származása, sem viselkedése nem eléggé előkelő a Lyons család számára.

Itt kerül képbe a hirdetés:

„Idősebb hölgy keres udvarias útitársat manhattani kalandhoz. December 23–27. között szabadnak kell lennie az utazáshoz. Repülőjegyek és New York-i szállás fizetve.”*

Így ismerkedik meg Amy az idős Georgiával, aki nyugalmazott könyvkiadó-tulajdonosként New Yorkba, a könyvkiadás fellegvárába szeretne utazni, mert bármennyire is bizarr, de soha nem járt még ott.

S kezdetét veszi a kalandos utazás térben és időben, melynek során megismerjük Georgiát, mint álmokkal és reményekkel teli fiatal lányt 1958-ban, abban az évben amikor az angol társadalom krémje az utolsó “szezont” éli, azt a társadalmi eseményt, ami tulajdonképpen az első bálozók bemutatása és kiengedése a házasságpiacra. Ezeknek a partiknak a leírása valahogy nem az ötvenes végét juttatta eszembe, hanem inkább A nagy Gatsby húszas éveit. Ez a szezon potosan olyan mint amilyenre a 18-19. században játszódó klasszikus romantikus könyvekből emlékeztem: bálok, vidéki összejövetelek, puccos ruhák, ambiciózus anyák és magukat kellető lányaik, csupán az ötvenes évek végének Egyesült Királyságában játszódik.

Ebbe a hajszába kényszerítik bele a 19 éves Georgiát, aki szegény rokonként végig a társaság peremén egyensúlyozik, amíg rá nem talál a szerelem és a rózsaszín ködös boldogság. Csakhogy közbeszól az irigység, a kapzsiság, a rosszindulat.

“A szerelem csodálatos érzés, a problémát csak azok az érzelmek jelentik, amelyekkel együtt jár.”*

Az oda-vissza út és a három napos kiruccanás New Yorkban alkalmat ad a két nőnek, hogy jobban megismerje egymást, és Amy felismeri magában az ötven évvel korábbi Georgiát, aki – akárcsak ő maga – nem tud mit kezdeni az előkelő társaság viselkedési normáival. Georgia pedig segíteni próbál Amynek, hogy megállhassa helyét ebben a közegben is. Nem lesz Hamupipőke meséje, hiszen nem fog gyökeresen megváltozni és Amyből nem lesz hercegnő, hanem egy helyes, magabiztos lány, aki tudja mennyit ér, hová tart és már nem lehet zavarba hozni.

"... a stílus annyi, mint tudni ki vagy, és fütyülni minden másra. Öreg barátom, Gore Vidal mondta ezt, és még ma is ugyanúgy igaz." *

Amy Georgia segítségére lesz abban is, hogy megkapja azokat a válaszokat, melyekre ötven éve vár, amelyek gyökeresen megváltoztatták az életútját, és amelyek miatt évtizedek óta semmilyen kapcsolatot nem tart fent egyetlen családtagjával sem, csupán egy távolabbi unokaöccs képez alkalmankénti kivételt.

Nagyon kedveltem. Kicsit sem volt zavaró, hogy a történet folyamatosan váltotta a helyszínt és az idősíkot. Egy tökéletes romantikus történet szerelemről, családi kapcsolatokról, sznobizmusról, emberi gonoszságról és még annyi minden másról. Az a fajta, ami könnyeket csal az ember lánya szemébe. Bár szinte teljes egészében erotika- és erőszakmentes, nem ajánlom a YA korosztálynak, viszont mindenki másnak igen. Különösen azoknak, akik kedvelik a szerzőt és a műfajt és nem fogja zavarni őket, hogy nem minden szerelmi történet végződik habos-babos happy enddel. De természetesen ízlések és pofonok…

* Tasmina Perry – A lánykérés, XXI. Század, 2017

Donna MacMeans - Mámoros ölelés

Újabb történelmi romantikus regény jelent meg a General Press Kiadónál Donna MacMeans tollából. Ezúttal gyönyörű skót tájakra kalauzolja el olvasóit az írónő, ahol az angol alkoholellenes Claire Starke és egy skót szeszfőzde tulajdonosa között izzik fel a romantikus szenvedély. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miképpen alakul e két teljesen ellentétes személy románca, akkor tartsatok a turné 5 bloggerével, és játsszatok a könyvért.

Claire ​Starke nem táplál hiú reményeket a jövőjével kapcsolatban. A külseje és a hozománya egyaránt szerény, így végleg letett arról, hogy egyszer megismeri az igaz szerelmet, és férjhez megy. Ehelyett két, egészen más jellegű szenvedély tölti ki az életét: az alkohol elleni elszánt küzdelem és az, hogy megóvja az ártatlan ifjú hölgyeket a tisztességtelen szándékú férfiaktól. Így hát amikor az egyik barátnője váratlanul elutazik Skóciába, hogy válaszoljon egy whiskyfőző földesúr gyanús házassági hirdetésére, Claire úgy érzi, meg kell mentenie a lányt a feltehetőleg iszákos és buja gazembertől. Arra azonban egyáltalán nem számít, hogy harcias viselkedése felkelti a skót uraság figyelmét, őt pedig annyira elbűvöli a férfi, hogy minden elvét hajlandó sutba dobni miatta.

Vajon létezhet-e szerelem két ennyire különböző személyiség között, vagy a köztük felizzó szenvedély csupán az ellentétek vonzásának köszönhető? Donna MacMeans bájos humorral és csipetnyi erotikával fűszerezett regénye élvezetes olvasmány lehet mindazoknak, akik erre a kérdésre keresik a választ.

General Press, 2018

Eredeti mű: Donna MacMeans – The Whisky Laird’s Bed, 2014

Megrendelhető

Donna MacMeans nevével először 2013-ban találkoztam, amikoris a Casanova érintése című regénye megjelent, szintén a General Press Kiadó gondozásában. Akkoriban nem tudtam – s őszintén szólva nem is érdekelt –, hogy a könyv egy sorozat indítókötete lenne, annak a sorozatnak, aminek tulajdoképpen ez a második része és valószínűleg a “Szerelmi őrjárat” nevet viselte volna, ha bárki is nevet adott volna a sorozat magyar nyevű fordításának.

Akik olvasták a Casanova érintését, azok tudják hogy tulajdonképpen mi a “Szerelmi őrjárat”. Négy jó házból való, emancipáltabb fiatal hölgy véd- és dacszövetséget köt azért, hogy a tapasztalatlan és naiv fiatal lányokat megvédjék a híres-hírhedt csábítóktól, akiknek amúgy is csak egy újabb trófeát jelentettek volna, egy újabb strigulát az ágy fejtámláján.

A Mámoros ölelés a “Szerelmi őrjárat” második hölgytagja, Claire Starke története, és úgy néz ki, a szerző valamiért nem szerette ezt a vonalat, vagy nem volt rá érdeklődés, hiszen a sorozat ezzel véget is ér, nem írta meg a többi hölgy románcát, csupán egy kiegészítő novellát jelentetett meg – a karácsonyi fajtából –, ami igazándiból ehhez a történethez kapcsolódik.

 „Házasságra vágyó úr. Vagyonos, jóképű, huszonkilenc éves, jó egészségi állapotnak örvendő úr házasságra szeretne lépni egy elegáns és kecses hölggyel, aki hajlandó lenne vállalni a háziasszony és a társ szerepét. Az északi klíma elviselésének készsége elengedhetetlen. A válaszokat a Mayfairi Hírmondó huszonhármas postafiókjába várom.”

Egy ilyen hírdetésre jelentkezik a “barna hajú, gyámoltalan penészvirág”, Miss Towsend és Faith-szel, a Szerelmi őrjárat harmadik tagjával neki is vágnak az ismeretlennek és Skóciának. Claire Starke pedig azonnal a nyomukba is ered, mert szent meggyőződése, hogy a jelentéktelen Miss Towsend és barátnője leánykereskedők áldozata lett.

Skócia és Ravenswood kastély, a Macpherson klán fejének rezidenciája nem éppen az, amire számított, ugyanis a házassági hírdetés nagyonis valós. Csupán egyetlen hibája van:  nem maga a házasulandó klánvezér adta fel, hanem minden sejtjében angol arisztokrata édesanyja, aki úgy döntött, hogy fiának föltétlenül feleség és örökös kell, s ha lehet ez adjon egy löketet nemcsak a család anyagi helyzetének, hanem segítse elő az ifjú laird politikai karrierjét, ami szintén anyai szívének vágya.

Claire Starkeról azt is tudni kell, hogy mint a A Szolid Hölgyek Társaságának oszlopos tagja, elszántan harcol az alkoholizmus és minden ellen, ami szesszel kapcsolatos. Cameron Macphersonról pedig köztudott, hogy whiskylepárlója van. S mivel Claire épp egy jelentős pénzösszegért van versenyben – ennek megszerzése létfontosságú számára –, még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy megalapítja A Szolid Hölgyek Társaságának helyi fiókját. Alkoholizmus elleni mozgalmat létrehozni Skóciában, ahol mindenki whiskyfőzésből él, körülbelül azzal lenne egyenlő mint akasztott ember házában a kötélről beszélni, de Calire mégiscsak megpróbálkozik.

A történet már-már Shakespeare-hez méltó bonyodalmakkal és fordulatokkal gazdagodik, hiszen Lady Macpherson gyorsan váltogatja véleményét az ideális feleségjelölt személyét illetően, egy azonban biztos: Claire labdába sem rúghat, annak ellenére, hogy ő az, aki a földesúr szívét megdobogtatja.

Magát a történetet kedveltem, annak ellenére, hogy hiányérzetem van, ugyanis szerintem maradt ott egy elvarratlan szál. Ugyanis a klánvezér régi szeretője féltékenységből fakadóan többször is megfenyegeti Claire-t, aztán semmi sem történik, annak ellenére, hogy a kérdéses Miss Frasert a szerző olyan nőnek mutatja be, mint aki nem megy a szomszédba egy kis erőszakért, ha az érdeke úgy kívánja. 

Miss Frasernél csak magát a hősnőt, Clare-t kedveltem kevésbé. Valahogy taszított az a fanatizmus amivel az ügyét képviselte, bár megértettem mi generálta benne az alkohol iránt érzett gyűlöletet. Annyira elvakították a gyermekkorban szerzett negatív tapasztalatai, és hogy egyesekből mit hoz ki az alkohol, hogy csak a rosszat látta és nagyon hosszú időnek kellett eltenie addig, amíg némileg változtatott az álláspontján.

Kedves, pörgős, klasszikus romantikus történet és a skót földesúr minden bizonnyal sok hölgy szívét megdobogtatja majd. Természetesen egy kis erotika is van benne, hiszen a szerelemesek egymásratalálása nem lenne teljes nélküle. Némi humor is társul hozzá, különösen a főhős részéről, aki nagyon találékony anyja terveinek meghiúsításában. S sokadszorra is betekintést nyerhetünk a whisky előállításának rejtelmeibe is. Ez, mármint a whiskylepárlás, a történet több konfliktusának is forrása.

A klasszikus romantika rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják a történetet, de természetesen ízlések és pofonok…

A sorozat további részei:

1. Casanova érintése

General Press, 2015, 2013

The Casanova Code, 2012

2.5 Scotland Christmas Reunion, 2015 - novella, magyar nyelven nem jelent meg

   A skótok kedvenc italai közé tartozik a skót whisky, ami a könyvünkben is fontos szerepet kap. A nyereményjátékunk során kicsit mélyebbre ásunk eme nemes ital gyártásának folyamatában. Minden blogon találni fogtok egy-egy leírást a whisky előállításának lépései közül, a feladatotok pedig az, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába az eljárás nevét. Ha végigkövetitek az állomásokat, a legvégén megkapjátok a skót whisky előállításának receptjét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Az érett árpát először három napig vízben áztatják, majd egy nagy terem padlóján szétszórják, és rendszeresen megforgatják, ez alatt az árpa kicsírázik és a benne lévő keményítő elkezd cukorrá alakulni. E folyamat akár 14 napig is tarthat és végeredménye az ún. „zöld (...)”, melyet kemencében – hagyományosan lassan égő tőzeg segítségével – szárítanak.

a Rafflecopter giveaway

02.15. Betonka szerint a világ…

02.17. Kristina blogja

02.19. Könyvvilág

02.21. Insane Life
   02.23. Dreamworld 

K. Bromberg - Vágy

Szükség 2

Mi történik, ha foggal-körömmel kell harcolnod azért, hogy megtartsd az életedbe váratlanul berobbant igazit? 

Colton elrabolta a szívemet. Nem akarta, és bizton állíthatom, hogy én sem, de így alakult. Betoppant az életembe, és rég halottnak hitt érzéseket gyújtott bennem lángra. Olyan vágyat ébresztett bennem, amelynek a létezéséről eddig fogalmam sem volt. 

Rylee egyenesen a tárolóból toppant be az életembe. Úgy érzem, hogy sose leszek már ugyanaz, aki voltam. Rylee szemtanúja volt annak, ahogy a bennem élő sötétség időnként a felszínre tör, mégsem tágít mellőlem. Harcol értem. Kétség sem fér hozzá, hogy ő egy szent, én pedig a bűnös. 

HOGY LEHET, HOGY PONT AZ A SORSFORDÍTÓ ÉJSZAKA – AMIT EGYIKÜNK SEM AKART – AD ERŐT AHHOZ, HOGY MINDENÁRON KÜZDJÜNK A MÁSIKÉRT? 

HAJT MINKET A SZÜKSÉG, A TESTÜNK IZZIK A VÁGYTÓL, DE ELÉG EZ AHHOZ, AMIT ÚGY HÍVNAK: SZERELEM?

Könyvmolyképző Kiadó 2017

Eredeti mű: K. Bromberg – Fueled, 2013

Megrendelhető

Amikor a sorozat első részét, a Szükséget olvastam, mindenki trilógiáról írt, beszélt s ez olyan jól rögzült is a köztudatban, hogy azóta is trilógiáról beszélünk, bár a sorozatnak nyolc része és egy kiegészítő novellája van, aminek legalább fele a Colton-Rylee kettősről szól.

A sorozat első része 2014-ben jelent meg egy másik kiadó gondozásában, aztán sokáig hitegettek minket a folytatások megjenésével, míg az illető kiadó végleg el nem tűnt a süllyesztőben. S mikor már mindenki letett arról, hogy valaha is olvasni fogjuk a folytatást, meglepetésszerűen jött a hír, hogy a Könyvmolykéző Kiadó megvásárolta a kiadási jogokat, s íme, három évvel az első rész után kézbe is vehettük a második részt. Hogy a többit mikor, fogalmam sincs.

Én nem igazán rajongok a YA vagy NA könyvekért, ezt soha nem is titkoltam, ezt pedig határozottan egy new adult kategóriába sorolható történet. S mégis két kézzel kaptam utána, s azt is elmondom miért.

Túl sokra nem emlékeztem (s most sem emlékszem) az első részből , viszont arra határozottan igen, hogy olyan durva függővége volt, ami nem hagyott nyugodni és mindenáron tudni akartam, hogy miért történt meg az ami.

Ugye az első részben Colton, a híres-neves autóversenyző és filantróp megismerkedik Ryleeval, aki hátrányos helyzetű, testi-lelki bántalmazásokat szenvedett gyermekkel foglalkozik. Nem nagy filozófia kitalálni, hogy megtetszenek egymásnak és hosszas kerülgetés után össze is jönnek. Megtörténik a lepedőszaggató szexszel telített éjszaka is, másnap reggel pedig Colton durván lapátra teszi Rylee-t. S teszi ezt, miután egy egész köteten keresztül lihegett érte, s nem tudta hogyan csábítsa hamarabb az ágyába. Nos, ez volt azt a miért, ami miatt tepertem, és föltétlenül olvasnom kellett a folytatást.

Szó se róla, ezt a magyarázatot mindjárt a második rész, a Vágy elején meg is kaptam, de mivel csak az olvasó számára tiszta a kép, a történet és a konfliktus megy tovább.

Ugye ez egy E/1-ben megírt történet, mi több, váltott szemszögű is, tehát mindkét főhős szempontjából megismerjük a történtet, de ez nem annyira zavaró – mondanom sem kell, hogy a váltott szemszöget sem kedvelem –, mert a két szempont inkább kiegészíti egymást, mint ismétli.

Nem mondanám, hogy nagyon kedveltem a történetet, illetve nem is a történettel volt bajom, hanem azzal amivé  Colton és Rylee konfliktusa alakult. Mert az egész egy teljesen irracionális akarom-nem akarom játék, egymás bántása és kerülgetése lett, de mikor lehetett a racionalitást és a szerelmet egy mondatban említeni? Míg Colton motivációját viszonylag meg tudtam érteni, a Rylee-ét nem. Értem én, hogy egy nőnek jogában áll meggondolni magát, de ilyen gyakran és ennyire következetlenül? Hányszor kell valakit kidobni az ajtón, hogy ne másszon vissza az ablakon?

A segítőkész barátok, családtagok, munkatársak, még Colton házvezetőnője is hozzájárul, hogy Rylee és Colton közötti konfliktus ne oldódjon meg olyan könnyen, mert beleavatkozni és kéretlen tanácsot adni mindenki tud.

“A hangom jéghideg, mert Haddie állandóan beleszól abba, hogyan kezelem a Coltonnal való kapcsolatomat, ami már nincs is.”

S nemcsak a kéretlen tanácsadók fokozzák az áldatlan állapotot s mindazt ami ezzel jár, hanem Colton múltjából felbukkanó nők, illetve azok is, akik a jelenéhez, vagy a jövőjéhez szeretnének tartozni. Colton híres autóversenyző, s mint olyant, állandóan körülzsongják az ajánlkozó nők, neki csak választania kell. Egy ideig gyakran meg is tette, ez pedig most visszaüt az őt követő volt ágyasok hadának személyében, s akkor még nem beszéltem Tawnyról, Colton asszisztenséről, aki mindent elkövet, hogy ágyába csalja a férfit és tovább mérgezze Ryleeval való kapcsolatát.

Meglehetősen terjedelmes kötet, hiszen 500+ oldal. Ezt a lepedőszaggató erotikával dúsított akarom-nem akarom, próbáljuk meg, de mégsem játékot kicsit rövidebben is el tudtam volna képzelni. A zenével való üzengetés is kicsit eltúlzott volt. Ez menő és cuki egy tizenéves pár esetében, nekem kicsit gyerekesnek tűnt, mert itt azért felnőttekről beszélünk. Az is zavart, hogy olyan előadókat említett, akiket a szerző, mint amerikai lakos ismer, mert helyi sztárok, de nekem nem igazán volt honnan, s guglizás után sem kedveltem meg őket… Okés, Pinket és Ushert mindenki ismeri, de ők a kivételek voltak, amik erősítették a szabályt.

Hogy van-e happy end? Nézőpont kérdése. Colton és Rylee megoldják gondjaikat, de Rylee még mindig csak az igazság egy részét ismeri és nem úgy néz ki, hogy Colton valaha is el fogja neki (vagy bárki másnak) mesélni gyermekkorának traumatizáló történéseit. S mikor már azt hittem, hogy viszonylag egyenesben vannak, a szerző ismét megörvendeztetett egy függővéggel.

Kinek ajánlanám? Első sorban azoknak, akik kedvelik az erotikus történeteket, mert itt bizony történik egy s más. Azoknak is, akik rajongói a váltott szemszögú írásoknak, mert ebben az esetben nagyon jól el lehet merülni minkét szereplő lelki világában, talán jobban is mint amennyit  a történet megkívánt volna. És mindenkinek, akinek az első rész ismeretében hiányérzete volt, de természetesen ízlések és pofonok…

A sorozat első, magyar nyelven is megjelent része:

Szükség

Ulpius-ház, 2014

Driven

További részek angol nyelven:

3. Crashed, 2014

3.5 Raced, 2014 - novella

4. Aced, 2016

5. Slow Burn, 2015

6. Sweet Ache, 2015

7. Hard Beat, 2015

8. Down Shift, 2016

Carole Matthews - Szeress karácsonykor

Lehet egy tökéletlen családnak tökéletes karácsonya?

Juliet Joyce él-hal a karácsonyért. Imádja a karácsonyi ajándékokat, a karácsonyfát díszestül, a karácsonyi pulykát, meg úgy általában mindent, ami karácsonyi. Idén is hagyja, hogy elsodorja az ünnep áradata, ha már a családi pokolnak épp karácsony táján kellett elszabadulnia. Fia, Tom elvesztette az állását, ráadásul rémes partnereket hoz a nyakára; állapotos lánya, Chloe hazaköltözött a kisfiával; apukája, Frank a saját szívfájdalmától szenved, míg anyukája, Rita napról napra szenilisebb. Vajon Rick, a férje, mikor elégeli meg a körös-körül örvénylő káoszt?

Ahogy közeledik a nagy nap, Juliet minden erejével azon van, hogy egyenesbe hozza a dolgokat, hiszen másra sem vágyik, mint hogy otthonukat karácsonykor betöltse a szeretet…

Ulpius-ház, 2013

Eredeti mű: Carole Matthews – With Love at Christmas, 2012

Igazság szerint nem nagyon kedvelem Carole Matthews írásait. A régebben olvasott Nyári ábrándok után megpróbálkoztam a Csokoládéimádók sorozattal is, de nem ment, és az első rész közepe táján fel is adtam. Ezért is került megjelenése után ennyi évvel későbben kezembe ez a könyv és meglehetősen szkeptikusan kezeltem a már említett okból, valamit azért is, mert nem rajongok a karácsonyi történetekért, ahogy a kommersz karácsonyért sem.

Találomra olvastam bele és alig néhány oldal után már az elejére lapoztam, mert kellemes csalódás ért… vagy jókor talált meg a könyv, mert vevő voltam arra a fergeteges humorra és tömény (ön)iróniára, ami az egész történetet jellemzi.

A történet hősnője Juliet Joyce és a cselekmény nagy részét ő maga meséli el egyes szám első személyben, kivéve azokat a részeket, ahol ő nincs jelen, viszont családjának tagjai igen. Ezeknek a részeknek az elmesélése a szerzőre marad, tehát E/3-ban íródtak.

Nem fogok a cselekmény mesélésébe belebonyolódni – túl sok amúgy sem történik –, helyette inkább bemutatom  Julietet és azt, amivel napi szinten szembe kell néznie. Negyvenöt körüli családos nő, egy ingatlanirodában dolgozik teljes állásban, annak ellenére, hogy padlófedő magánvállalkozó férje többet szeretné otthon látni a családi fészekben. Csakhogy azt is szerette volna, ha a negyvenes éveikre a gyermekeik már rég kirepültek és kettecskén újra mézesheteiket élhetnék, mellesleg a padlófedő biznisz sem megy mostanság olyan jól.

A gyermekeik természetesen kirepülnek azért, hogy nemsokára vissza is telepedjenek. Chloe gyerekestől költözik haza, mi több terhesen második gyermekével (tiszta szerencse, hogy ugyanattól a férfitől) és valahogy nem fekszik neki az anyaság, az ezzel járó gondok sem. Tom beleun a sűrű munkahelyváltoztatásba és kizárólag a szórakozásnak szenteli idejét… meg szexuális identitásának felfedezésére, ezért egyik nemet sem veti meg szerelmi kalandozásaiban.

A házban lakik még Rita, Juliet meglehetősen nehéz természetű anyja, aki egy nap gondolt egy merészet és elhagyta férjét. Róla jó lenne tudni, hogy az Alzheimer kerülgeti, vagy egy sokkal prózaibb demencia, de lehetetlen orvos közelébe vinni. Megismerjük Juliet apját is, Franket, aki miután felesége elhagyja hirtelen felfedezi, hogy ő tulajdonképpen saját neméhez vonzódik, s mivel sokkal fiatalabb párja hirtelen távozik az élők sorából, természetesen Frank is beköltözik a házba.

S mindemellett a család luxus-sufnijába egy titokzatos egyén kvártélyozza be magát, Juliet főnökének házasága csődben van és ennek minden gondját-baját Juliet nyakába zúdítja… és elképzelhető, hogy férjének, Ricknek, afférja van.

Történik mindez karácsony előtt, karácsonyi készülődések és sűrű havazás közepette.

Persze ez mind-mind komoly dolog, csupán Juliet hozzáállása teszi humorossá és néhol már-már túlzássá. Túlzás volt az is, hogy Chloe gyermeke természetesen karácsonyra születik meg, hogy hol és hogyan, nem részletezem. Túlzásnak tatottam azt a hozzáállást is, amivel Juliet az egye növekvő létszámú vasárnapi ebédhez viszonyult: egyetlen gondja további krumplihegyek pucolása volt.

Könnyed, humoros és szórakoztató, s ha ennél többet senki nem vár tőle, akkor egy kellemes, mosolyokkal teli estét lehet eltölteni a könyvvel. Karácsonyról szól, de természetesen az év bármely szakában olvasható. És az elmaradhatatlan ízlések és pofonok…

Katie Fforde - A szerelem titkos kertje

"És ​ekkor kibújt a nap egy felhő mögül, amitől minden megváltozott.
– Varázslatos – lehelte Lorna. 

Így is volt. A kertet megülte a csend, csak a madarak csiviteltek, és a fákon keresztültörő fény mindent zöldre festett. Bár javarészt elvadult, tövises növények vették körül őket, a lelküket megszállta a béke."

Lorna kertész, Phillynek, a barátnőjének pedig növényneveldéje van. Közösen gondozzák egy udvarház parkját az Anglia egyik ékszerdobozának számító Cotswoldban. 

A hely azonban rég elfeledett titkokat is rejteget: váratlanul egy elvadult kertrészt fedeznek fel, ami ellenállhatatlanul vonzza őket. Szeretnék újra kialakítani benne a csendes, varázslatos zugot, amilyen a távoli múltban lehetett. 

A helyreállítás komoly erőpróba, ráadásul az idő is szorítja hősnőinket. Ha ez nem lenne elég, az élet további megoldandó helyzetekkel is szembesíti őket. Mindkettőjükhöz bekopogtat az új szerelem, de akár a titkos kert rozsdás kapujából látható kusza, áthatolhatatlan növényszövedék, az életük egyre csak zilálódni látszik. 

Vészesen közeleg az udvarházban lakó Anthea születésnapja, amit már a felújított parkban szeretne ünnepelni. Vajon sikerül-e Lornának és Phillynek időben virágpompába borítaniuk a kertet, és kiegyenesednek-e újra a szerelmeik útjai?

Libri 2017

Eredeti mű: Katie Fforde – A Secret Garden

Katie Fforde neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára, hiszen, ha jól számolom, A titkos kert a szerző tizenötödik magyar nyelven megjelent könyve.

Még jóval a megjelenés előtt lelkesedni kezdtem érte, talán azért, mert bármennyire is kevelem a szerző írásait, az utolsó kettő már nem volt az igazi, és abban reménykedtem, hogy ez most majd más lesz.

Nem lett.

Természetesen nem rossz, mert szórakoztató és agymosásra kiválóan alkalmas egy fárasztó nap után, de valahogy már nem az igazi pörgős-szaftos történet, amit eleinte a szerzőtől megszoktunk. Lehet az is közrejátszik, hogy egyszerre több személy/pár életébe is belelátunk, anélkül, hogy igazándiból vármelyiket is jól megismernénk, és bármennyire is furának tűnhet, ennyi szereplő története mellett is néhol unalmas és vontatott.

Egyszerre két szerelmi történetet is kapunk – és még annál is többet –,  hiszen a történet mindkét kertésze szerelmes. Lorna régi barátját, Petert szereti jó ideje. Peter pillanatnyilag munkaadója is, hiszen az ő kertjét állítja helyre Lorna, és aki természetesen soha nem látott benne többet a régi barátnál. Mi több, Peter aktuális barátnője Lornánál jóval fiatalabb és dekoratívabb. S micsoda véletlen, Lorna barátnője maga Peter anyja, a nemesi szármzású Anthea. Kicsit soknak tűnt, hogy a történetben mindenkinek mindenkivel valamilyen kapcsolata volt, van vagy lesz, csak úgy lubickolunk majd a sok véletlen egybeesésben és sztereotípiában.

Philly, második kertészünk fiatalabb, csupán huszonhárom éves és Írországból szülei elől menekült el idős nagyapjával, Seamusszal, egyenesen a festői Cotswoldsba. Ketten élnek a régi házban, ami folyamatos felújítás alatt áll és amelynek kertjében Philly palántákat nevel eladásra. Egy hétvégi piac alkalmával, ahol Philly a palátáit árulja, nagyapja pedig süteményeit, Pilly megismerkedik a fiatal és tehetséges séffel, Luciennel, aki a kulináris művészetek mellett igazándiból a kenyérfélékhez vonzódik és sikeres pék szeretne lenni. Természetesen tehetős és előkelő szüleinek teljesen más az elképzelése Lucien jövőjéről. Nem fogom elmesélni hogyan alakul a két szerelmi történet, mert akkor minek elolvasni a könyvet, csupán annyit mondanék, hogy semmi különlegeset nem kaptam egyetlen történettel sem.

A szereplők sem különlegesek, olyanok, amilyeneket a szerzőtől megszoktunk: közönséges halandók, annak ellenére, hogy azért megfordulunk egy-két előkelő angol kúriában – mert ugye ez egy az Egyesült Királyságban játszódó történet. A szülők természetesen valamennyien sznobok, irányítani akarják felnőtt gyermeküket, nem riadnak vissza a zsarolástól sem. A szereplők valójában két tipusba voltak sorolhatóak: szimpatikusak és antipatikusak, de ez anyira mereven meghatározott volt, hogy egyetlen pozitív hősnek sem volt még egy picike negatívuma sem, és fordítva.  Philly és Lucien kettőse kedves és szimpatikus, de a sok szereplő közül Anthea, az idős hölgy és Seamus nagypapa volt a kedvencem. 

Strandoláshoz, utazáshoz, fáradt estére kitűnően megteszi, de nem mondanám, hogy Katie Fforde jobb írásai közé tartozna, még az sem lelkesített, hogy néhol ténylegesen szó van kertészkedésről, én pedig lelkes hobbikertész vagyok. A kertészkedéssel kapcsolatos részek egyenesen unalmasak voltak, a titkos kertről pedig inkább ne beszéljünk. Tévedés ne essék, ennek a titkos kertnek semmi köze nincs a közismert ifjúsági könyvhöz,  Frances Hodgson Burnett A titkos kertjéhez, csupán a cím hasonló. Ez a "titkos kert" egy egyszerűen elhanyagolt kertrész, amiről mindenki megfeledkezett, semmilyen titkot, misztériumot nem fedezünk fel a végére.

Semmi különlegessel nem szolgáló romantikus történet, semmi csavar, semmi meglepetés, viszont túl sok szereplő, ami miatt elveszünk a részletekben, plusz jó nagy adag angol sznobéria… de természetesen az ízlések meg a pofonok…