Mary Balogh - Az egyezség

Túlélők klubja 2

A General Press kiadó jóvoltából megjelent Mary Balogh, Túlélők klubja sorozatának legújabb része, az Egyezség.

Vincentet az egész családja ki akarja házasítani, de ki szeretne igazán hozzámenni a rangján kívül másért  egy vak férfihoz? Sophie a szürke kisegér háttérből figyeli az eseményeket, ekkor figyel fel a különösen vonzó férfira.

Vajon két ennyire különböző embernek van esélye a szerelemre?

Ha kíváncsi vagy, kövesd a blogturné állomásait és ha velünk játszol, tiéd lehet a könyv egyik példánya!

Vincentet, ​Darleigh vikomtját ki akarja házasítani a családja. Vincent jó parti, gazdag, hatalmas birtok tulajdonosa, kitűnő társalgó, kedves mosolyú, fess férfi. A Túlélők Klubjának vak tagja. És elege van az anyja, a nővérei gyámkodásából meg a leendő ara elfojtott, mégis szinte égető ódzkodásától. Úgy érzi, menekülnie kell, el mindentől, ami a vakságát bélyegnek, őt magát fogyatékosnak tartja. Elszökik, és meg sem áll gyerekkora kedves színhelyéig, Barton Coombsig, ahol ünnepséget rendeznek a tiszteletére. De mintha itt is visszaélnének azzal, hogy nem lát; egy sznob család kiszemeli őt a lányuk számára, és tőrbe csalva házasságra kényszerítenék. A lehetetlen helyzetből azonban kimenti egy lány, egy szinte láthatatlan kisegér, akit alig ismernek a városkában.
Ki Sophie Fry? És miért avatkozik bele ő is az életébe? Vajon jó szándék vezeti? Vincent szíve azt súgja, igen, így a jótett és egy meghitt beszélgetés tapasztalatára hagyatkozva ajánlatot tesz a fiatal nőnek: legyen a felesége.

Mary Balogh romantikus története az elfogadás, a kinyíló világ meséje. Egy nőé és egy férfié, akik a másik segítségével megtalálják a saját függetlenségüket, azt a fajta szabadságot, amely az embert minden igaz szerelemben az egekbe repíti.

General Press, 2017

Eredeti mű: Mary Balogh – The Arrangement

Beleolvasó                        Megrendelhető

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan" 

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

A szerző Leánykérés című regényéből már ismert Túlélők klubjának története folytatódik. Most a tásaság legfiatalabb tagjával, Darleigh vikomtjával és az ő történetével ismerkedhet meg az olvasó.

Vincent Hunt 19 évesen (négy évvel a történet jelene előtt) örökli meg a címet nagybátyjától, ugyanattól a nagybácsitól, aki két évvel korábban tiszti rangot vásárol neki, abban a boldog tudatban, hogy ő maga is fiatal még, és fia, aki egyben örököse, kitűnő egészségnek örvend. Csakhogy hamarosan mindketten erőszakos halállal fejezik be földi pályafutásukat. Vincent egyből nagyot ugrik a társadalmi létrán, családja egyetlen férfitagjaként állandóan nőkkel van körülvéve (anya, nagyanya és nővérek), akik úgy gondolják, hogy ők tudják igazán, mi a jó Vincent számára.

Fura dolog egy Saint-Exupéry idézettel kezdeni egy másik író könyvéről szóló bejegyzést, de annyira helyénvaló, hiszen a napoleoni háború következményeként a fiatal és vonzó Vincent vak. Bár már elég jól boldogul magában is, ha “szemekre” van szüksége, ha látni akar, akkor gyermekkori játszótársára és későbbi katonaszolgájára, Martin Fiskre hagyatkozik. Martin Fisk azért sokkal több mint egy szolga, hiszen évek óta együtt töltik az idejüket, bíznak egymásban és annak ellenére, hogy a férfi csupán a helyi kovács fia, baráti viszonyban vannak. Együtt menekülnek a Hunt család hölgyei elől, mikor azok már tálcán kínálják fel a házassági piacra kikerült fiatal hölgyeket.

Az utazásuk egyik állomásaként Darleigh vikomt és Martin Fisk visszatér Barton Coombsba, gyermekkoruk helyszínére, ahol természetesen futótűzként terjed a hír és a helyi arisztokrata család, Marchék, már ki is nézik a vikomtot egyetlen lányuknak, Henriettának.

Az ambiciózus March család számításait a szegény rokonként náluk tengődő Sophia Fry húzza keresztül, mikor kihallgatva a család terveit megakadályozza, hogy a vikomtot kényszerhelyzetbe hozzák. Ezt pedig a gőgős család nem hagyhatja büntetlenül. Sophia egy kicsit olyan mint egy mesehős: a gazdag család szegény rokona, aki a maga hercegére vár, bár ennek a bekövetkezésére gyakorlatilag nulla esély .van

Így kezdődik a vak Darleigh vikomt és a magát szürke kisegérnek tartó Sophia Fry története. A két sérült ember egymásba kapaszkodva keresi a boldogulást,  a szorult helyzetekből való kiútat és minek is kertelnénk: a boldogságot is.

Kapcsolatukra ismét érvényes lesz a Saint-Exupéry idézet, hiszen Vincent nem látja Sophiát, csupán az ő (szürke kisegér) és mások (még annál is szürkébb kisegér) leírására hagyatkozhat, neki ez esetben szívével kell látnia. A  vikomt mégis úgy érzi, hogy Sophiával való kapcsolata több lesz, mint amiben eredetileg megegyeztek, bár ezzel kapcsolatban hosszú ideig kétségekkel küzd. Lépésről lépésre haladnak, hiszen mindketten ismeretlen terepen járnak, és házasságuk azért jött létre, hogy mindkettőjüket valamitől megmentse: Vincentet a házassággal szerzett nemesi rangra vágyó ifjú hölgyek családjaitól, Sophiát pedig az otthontalanságtól és az éhenhalástól. Sophia egyébként imád rajzolni és tehetséges karikaturista, rajzait pedig mindig egy kisegér alakjával szignálja, mely híven tükrözi, hogy alkotója épp milyen hangulatban van.

A történetben epizodikusan megjelennek a Túlélők klubjának már ismert tagjai is, tehát akárcsak az első részben, most sem szakadunk el teljesen tőlük és képben leszünk sorsuk további alakulásával.

Nem mondanám, hogy egy pörgős, lehengerlő történet volt, hiszen cselekményét néhány mondatban el lehet mesélni. A szerző inkább a szereplőkre koncentrált, a fejlődésükre, a gondolataikra, a félelmeikre. Ennek ellenére kedveltem és ajánlom első sorban a klasszikus romantikus történetek rajongóinak, valamint azoknak is, akik kedvelik a nyugodt, lassan csordogáló, érzelmekben gazdag történeteket. Meg az ízlések és a pofonok…

A sorozatból már megjelent:

1. Leánykérés

General Press, 2016

The Proposal

Vincentet ahogyan már a bevezetőben olvashattátok, családja szeretné kiházasítani, de ő nem szeretne csak úgy bárkihez hozzámenni. Pont ezért mostani játékunkban olyan férfi főszereplőket mutatunk be, akik valaki mással kötötték volna össze életüket családjuk kívánsága miatt, vagy ezzel segítve őket, de végül eltalálta őket Ámor igazi nyila és másik hölgyet vettek el.

Minden állomáson rövid leírást találtok egy férfi főhősről és ennek alapján kell kitalálnotok kicsoda és mi a könyv címe. Játékra fel!

Figyelem! A válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A legtöbb könyvszerető hölgy férfiideálja, klasszikus férfi főszereplő és Pemberley kastély örököse. Szerintem ennél többet nem kell róla mondani, már kitaláltátok.

a Rafflecopter giveaway

10.23 Insane Life

10.24 Angelika blogja

10.25 Betonka szerint a világ...

10.26 Kristina blogja

10.27 Deszy könyvajánlója

10.28 Dreamworld

10.29 Olvasónapló

Laurelin Paige - Utolsó csók

First and Last 2

SZENVEDÉLYES JÁTÉK, SÖTÉT VÁGYAK, VESZEDELMES TITKOK

Emily Wayborn már döntött. Igaz, hogy nem bízik a szívdöglesztő és veszedelmes Reeve Sallisben, ám ő az egyetlen férfi, aki meg tudja adni neki, amire szüksége van. Reeve mellett Emily végre önmaga lehet. A dúsgazdag szállodatulajdonos azonban a titoktartás mestere, Emily pedig hiába keresi a válaszokat, valaki mindig egy lépéssel előtte jár

Emily lassan kifut az időből, már nem hisz sem barátságban, sem szerelemben. Meg kell hoznia egy képtelen döntést, melynek következtében vagy sértetlen marad a szíve vagy menthetetlenül összetörik.

Laurelin Paige új sorozata még forróbb, érzékibb és veszedelmesebb, mint a világszerte sikerlistás Fixed-regények.

Libri, 2017

Eredeti mű: Laurelin Paige – Last Kiss, St. Martin’s, London, 2016

Laurelin Paige nem igazán a kedvenc szerzőm, annak ellenére, hogy a First and Last sorozata magasan jobb, mint a korábban olvasott Fixed. Valójában el sem olvastam volna ezt a könyvet, ha az Első érintés nem a nagy durranással végződik és nem tesz kiváncsivá.

Akik ismerik már az első részt, azoknak nem újdonság amit mondok/írok. Emily és Amber, a két kebelbarátnő, tizenéves koruktól a kitartott nő szerepében tetszeleg. Ez a megélhetésük és nem igazán számít mit vár el a kitartójuk tőlük, ők benne vannak és többnyire mindketten. Éveken keresztül működik ez a felállás, mikor ráunnak egy férfire, vagy az túl közel kerülne hozzájuk, akkor továbbállnak. Egészen addig, amíg Emily ki nem száll a buliból és más megélhetőség után néz. Évekig nem is tudnak egymásról, míg egyszer Emily egy fura üzenetet kap Ambertől az anyja üzenetrögzitőjére mondva, és a fura üzenet azt jelenti, hogy Amber bajban van. 

Emily azonnal  régi barátnője keresésére indul, magánnyomozót is fogad és így ismerkedik meg Reeve Sallisszal, a görög származású milliomossal, aki természetesen fiatal és vonzó is, mert hogyan is lehetne ez másképp. S az is természetes, hogy a nyomozás során Emily és Reeve Sallis közel kerülnek egymáshoz, bár az egymás iránti bizalom teljességgel hiányzik kapcsolatukból.

Ugye már azt is tudjuk, hogy a történet szerves része a görög maffia, ami Sallis tágabb családjához  köthető, és Amber egyik tehetős ágyból a másikba vándorolt. Értsd a Salliséból a nagybácsijáéba, aki a helyi görög maffiavezér, tehát Emily nem veszélytelen dologra vállalkozott, mikor Ambert próbálja felkutatni.

És az első rész végére előkerül Amber. Akkor, amikor már mindenki lemondott róla, amikor mindenki halottnak hiszi. Ez volt a durranás, a csavar, a meglepetés, vagy nevezd aminek akarod, ami rávett arra, hogy a folytatását elolvassam.

Az Utolsó csók innen folytatja a történetet, s akárcsak az Első érintés, ez is két idősíkban játszódik. Egyrészt a történet jelene bonyolódik tovább, másrészt, akárcsak az előző részben, Emily most is visszaemlékszik Amberrel közös múltjukra, kellemes vagy éppen kellemetlen epizódokat elevenítve fel.

Miről szól ez a történet? Emily és Reeve Sallis kapcsolatáról, és természetesen Amberről. Meg egy barátságról. Egy olyan mérgező barátságról, amiben az egyik fél felismerte a másik gyenge pontjait és ezt kihasználva, saját érdekeinek megfelelően manipulálta, kihasználta, játszott vele. Egy olyan barátságról, amiből nem lehet kiszállni, meg nem történté tenni, elfelejteni. Aminek az utolsó utáni pillanata is arról szól, hogy a másikat tönkretegye, manipulálja, bűntudatot ébresszen benne. Hogy kicsoda, az majd a történetből kiderül. Szerintem ez a barátság a történet fő szála és minden más csak mellékes.

Ez egy erotikus történet, bár ami azt illeti, kevesebb benne a lepedőrongyonlás mint az előző részben – márcsak azért is, mert többnyire el sem jutnak az ágyig –, és több történést kapunk. Ezzel sajnos több lelkizés is együtt jár, amire nekem személy szerint nem volt ígényem.

Hogy kellett-e ez a második rész? Határozottan igen! Azért mert így teljes a történet, mert így kerülnek helyre a dolgok, s bár a könyv felénél már sejteni lehet bizonyos dolgokat, azért még mindig marad hely további meglepetéseknek. Ezzel a második résszel lesz teljes a kép, lesz mindenki számára világos, hogy mi és főként miért történik.

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a kevesebb lelkizéssel és néhol fölösleges visszaemlékezéssel a két kötetből egy, egészen jó, ütős dolgot lehetett volna kihozni. Így, ebben a két részes formájában néhol vontatott volt, vagy éppen túlságosan elmerült a parafíliák valamelyik formájának részletezésében egy-egy szexuális aktus során.

Az erotikus írások kedvelői szeretni fogják, azon túl pedig az ízlések és a pofonok…

Az előző rész:

Első érintés

Libri, 2017

First Touch, 2015

Abbi Waxman - Új örömök kertje

Lilian ​Girvan harminchét éves. Három évvel ezelőtt a szeme láttára halt meg a férje autóbalesetben, s ő azóta sem tud magához térni. Az őrült depresszió mélyéről valahogy felevickélt, de továbblépni képtelen… Öngyilkos gondolatai már csak elvétve vannak, ellátja két kislányát, és végzi a munkáját: illusztrátor egy könyvkiadónál. Ha a húga nem segítene lelkesen és rendszeresen, talán még erre sem lenne képes. A kiadó beíratja egy kertészeti tanfolyamra, hogy kellő tudással és lelkesedéssel illusztráljon egy sorozat zöldségtermesztési tanácsadó kiskönyvet. A tanfolyamon aztán véletlenszerűen összeverődött férfiak és nők társaságába csöppen és lassan-lassan képes lesz kibújni a csigaházból.
A napsütés és a növények gyógyító hatása, meg a húga őrült ötletei szinte észrevétlenül vezetik vissza Lilit az élő (és nem csak vegetáló) emberek közé. Lehet, hogy még a szerelem is megterem egy kiskertben?

Európa, 2017

Eredeti mű: Abbi Waxman – The Garden of Small Beginnings, Berkley, 2017

A szerző első és ezidáig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve. Ami azt illeti angol nyelven sincs több neki, második regénye 2018-ban várható és nagyon remélem, hogy megjelenés után hamarosan elérhető lesz a magyar olvasótábor részére is.

Teljesen véletlen volt találkozásom a könyvvel, nem is igazán akartam elolvasni, hiszen a témája már sokszorosan lerágott csont: fiatal nő korán elveszíti férjét, aki egyben nagy szerelme is, egyedülálló anyaként gürizik – meg kell a szívnek szakadni, milyen nehéz neki egyedül két apró lánykával, s egyszer csak ott az új szerelem, az újrakezdés, a második esély, nevezd aminek akarod. Ezt a témát már unalomig körüljártuk bármilyen nemű is legyen az az egyedülálló szülő. Legutóbb épp Nicholas Sparks Mindig van holnap című könyvében találkozhattam egy ilyen egyedülálló szülővel, s a felsorolást lehetne hosszan folytatni, mert van honnan.

Abbi Waxman könyve más az eddig olvasottakhoz képest, és elmondom miért. Első sorban azért, mert a hősnő – aki maga meséli el a történetet – tárgyilagos saját magával szemben. Nem játsza túl a lelki nyomorát, nem titkolja el öngyilkos gondolatait, tisztában van vele, hogy gyarló és esendő, hogy egyik napról a másikra él – és ezt nem anyagi szempontból kell éreteni. Mert Lilian még mindig nem dolgozta fel férje halálát, bár évek teltek el a tragikus eseménytől és azóta is gyászterapeutához jár. Ennek ellenére képes humorral és jó adag öniróniával mesélni mindennapjairól, a rá szakadt gondokról, a tanácstalanságról, bűntudatról, arról, hogyan vesztegeti meg édességgel lányait öt perc csendért.

Tehát itt van nekünk Lilian, a depresszióban dagonyázó kétgyermekes özvegy, akinek mindene a két gyermeke és a munkája körül forog. Az egyetlen aki még nem adta fel és reménykedik, hogy csak idő kérdése és Lili ismét a régi lesz, az Rachel, a húga, aki a baleset után rögtön kézbeveszi a kis család ügyeit.

Ahogy a fülszöveg is írja, Lili illusztrátor és a kiadója íratja be a kertészeti tanfolyamra, mert ez majd kapcsolódik egy jövőbeli munkához. Csakhogy hamarosan kirúgják a kiadótól is, és Lilinek a kertésztanfolyam lesz a menedék, ahová magával viszi lányait és meglepő módon a húgát is, aki folyamatosan megpróbálja visszarángatni a mindennapok valóságába.

A kertésztanfolyam pedig új lehetőségeket nyit meg Lili előtt, hiszen számára ismeretlen dologgal foglalkozik, új emberekkel találkozik, és lassan, de kötődni kezd frissen szerzett ismerőseihez, a tanfolyamot vezető Edward Bloem pedig férfiként is megtetszik neki. Ez a vonzalom magától értetődően nem egyoldalú.

Vegyük sorra, kivel tölti idejét hősnőnk a szombati kertésztanfolyamokon:

Első sorban a lányaival, a koravén gondolkodású, megfontolt Annabellel és a cserfes, szeleburdi Clare-rel,

Rachellel, húgával, aki műtárgykereskedő, lepedőművész és őrült ötletei vannak,

Francesszel és Eloise-zal, a leszbikus tanárpárossal,

Angelával, a zárkózott és nehéz sorsú elvált anyával, és fiával Robbal,

Gene-nel, a visszavonult kőgazdag bankárral, akinek természetesen fiatal felesége van,

Mike-kal, a különc zsenivel, aki hobbijainak él és ezek a hobbik az extrém sportokhoz köthetőek, a kertészeti tanfolyam csak egy újabb hóbort.

Ezek az látszólag nem összeillő emberek – beleértve Lilit és családtagjait – lassan megnyilnak egymás előtt, törődni kezdenek egymással, egymás életére befolyással lesznek.

S ehhez az illusztris társasághoz csatlakozik sógornője és egyben legjobb barátnője, Maggie, aki saját gondjait zúdítja a nyakába, hiszen olaszországi otthonából futott haza, mert életközép válságban szenvedő férje lecserélte egy fiatalabb évjáratú csinibabára. Ugye ez egy újabb klisé: a legjobb barátnő bátyjába szeret bele a hősnő és férjhez is megy hozzá, hogy a középkorú férfi-csinibaba felállást már ne is említsük. Hab a tortán a kiöregedett modell anya, egy végtelenül önző és megkeseredett alkoholista, aki saját személyén kívül senkiről sem tud jót, szépet mondani, még saját gyermekeiről sem.

Természetesen kiszámítható a végkifejlet és senki világát nem rengeti meg ez a történet, mert semmi újjal nem szolgál a témában, viszont a szerző stílusa egyedivé és nagyon szórakoztatóvá teszi.

Van még egy dolog, ami a könyv mellett szól. Nincsenek benne süti- vagy ételreceptek, a hősnő nem nyit kávézót, cukrászdát vagy virágboltot, viszont minden fejezet végén kertészeti tanácsokat kapunk. Olyan dilettánsoknak valót, szájbarágósan leírva, s ha nem lenne már egyik hobbim a kertészkedés, akkor minden bizonnyal kedvet kaptam volna hozzá.

Nagyon kedveltem a történetet, első sorban az író stílusa miatt. Ajánlom mindazoknak, akiknek most épp egy könnyed, humorral gazdagon meghintett olvasmányra van szükségük. Tehát ne menjetek el könyv mellett, mint ahogyan én szinte megtettem... meg természetesen az ízlések és a pofonok.

“– Anya! – szólt Annabel, miközben a spagettit tekergette a villájára, legújabb tudományaként. A tekergetés rendszerint jóval tovább tartott a szükségesnél, de hiszen a gyakorlat teszi a mestert.

– Igen, drágám? – feleltem, még egy kis sajtért nyúlva.

– Mondtam már, hogy van fiúm?

– Nem... – válaszoltam Rachelre sandítva. – Ki az?

– James.

Jól van, őt legalább ismerem. Egy hús-vér kisfiú, nem képzeletbeli.

– Tényleg? Akkor jó, őt szeretem.

Hatalmas falat tésztát gyömöszöltem a számba, és hálát adtam Istennek az olaszokért. Spagetti, pizza, fagylalt... Ha nem folyton a szerelmeskedéssel lennének elfoglalva, és nem pöfögnének szüntelenül fel-alá a Vespáikkal, szerintem ők irányítanák a világot.

– Á, nagyon lüke. – Annabel grimaszolt. – De azért a fiúm.

– Ő is tud róla?

– Dehogy! Természetesen nem! – tiltakozott megbotránkozva.

Rachel Clare-re nézett.

– Neked is van fiúd?

– Nem, én férjnél vagyok. – Clare szája tele volt spagettivel, de közben vigyorgott.

– Csak nem? – Rachel tovább falatozott. – Kihez mentél hozzá?

– Frankhez.

Frank, a nevét hallva, megcsóválta a farkát a földön.

– Ajjaj. Tudod, hogy a férjed gilisztás?

Clare bólintott.

– Clare, nem mehetsz férjhez egy kutyához! – szólt közbe Annabel türelmesen, de határozottan. Letette a villáját.

– De igen. Kész, vége. – Ez volt Clare kedvenc szavajárása. Sokféle helyzetben mondhatta, hogy „kész, vége”: ha a falra rajzolt, ha a padlóra pisilt, vagy ha megevett egy cukorkát. Kész, vége, nem lehet visszacsinálni. Csupa lezárás, véglegesség.

– De az emberek nem házasodhatnak össze kutyákkal!

– Miért ne? Szeretem Franket.”

(Abbi Waxman – Új örömök kertje, Európa, 2017)

Nicholas Sparks - Mindig van holnap

A General Press Kiadó meghívására Nicholas Sparks október 17-én hazánkba látogat. A romantikus kötetetek egyik legnépszerűbb szerzőjével az olvasók október 18-án és 19-én személyesen is találkozhatnak Budapesten! A Blogturné Klub négy bloggere egy rendhagyó Sparks-turnéval készül az író érkezésére, s egy hat állomásos turné keretében öt történettel is megismerkedhettek, illetve érdekességeket tudhattok meg Nicholas Sparks könyveinek adaptációiról is. Ha a turnéval tartotok, s Fortuna rátok mosolyog, Tiétek lehet a Szerencsecsillag egy példánya a Kiadó felajánlásában!

   
   A szerető férj és odaadó apa, Miles Ryan harmonikus élete semmivé foszlott azon a napon, amikor felesége meghalt egy cserbenhagyásos balesetben. Noha továbbra is minden reggel felkel, hogy gondoskodjék a kisfiáról és elvégezze seriffhelyettesi feladatait, mégis fásult, reménytelen sötétségben él. Amikor találkozik Sarah Andrewszal, fia tanítónőjével, aki egy kiábrándító házasság után próbálja újraépíteni az életét, a két fiatal egymásba szeret. 

A szerelem, amiről már azt hitték, örökre száműzve lett az életükből, lassan enyhíteni kezdi a múlt fájdalmait. Ám hamarosan rádöbbennek, hogy szerelmükön kívül valami más is összefűzi őket – egy félelmetes titok, amely kemény próbatétel elé állítja mindkettejüket. 

Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton, Szerencsecsillag stb) lebilincselően izgalmas, megindító története egy pár újra meglelt boldogságáról, és egy kegyetlen titokról, amely örökre e boldogság útjába állhat.

Veszélyes kanyar címmel is megjelent.

    General Press, 2016, 2009

Magyar Könyvklub, 2004

Eredeti mű: Nicholas Sparks – A Bend in the Road, 2001

Megrendelhető

Első könyvem a szerzőtől. Természetesen tudtam kicsoda Nicholas Sparks, azt is, hogy férfi létére, rendhagyóan nem krimiket, science fictiont vagy tömény agressziótól és tesztoszterontól locsogó könyveket, hanem romantikus történeteket ír, amivel nincs is semmi baj. Mi több, dícséretes, hogy fel merte vállalni és kitört a sztreotípiából.

A szerző neve nem ismeretlen azok előtt sem, akik a vizuális élményeket részesítik előnyben, hiszen több könyve is filmvászonra került. Az egyik ilyen filmadaptáció a ludas abban, hogy eddig messze kerültem Nicholas Sparks írásait, ugyanis évekkel ezelőtt megnéztem az Üzenet a palackban című filmet, mely a szerző azonos nevű regénye alapján készült, és Kevin Costner ide vagy oda (bocs Anya!), az bizony nagyon hollywoodi habos-babosra sikeredett az én ízlésemnek.

Amikor felmerült ennek a rendhagyó blogturnénak a lehetősége, próba cseresznye alapon vállakoztam a részvételre és nem bántam meg, hiszen a Mindig van holnap olvasása után határozottan állíthatom, hogy nem ez marad az egyetlen könyv amit a szerző tollából (billentyűzetéből?) olvastam. A vizuális élményeket talán mellőzzük...

A Mindig van holnap egy szerelem története. Illetve kettőé, mert a második szerelem és a vele járó kapcsolat nem materializálódhat addig, amíg az első minden szempontból le  nem zárult, bármennyire is szeretnék a történet hősei.

New Bern, Észak-Karolina, tipikusan amerikai álmos kisváros, ahol szinte soha nem történik semmi rendkívüli, ahol az élet csak úgy lassan és unalmasan csordogál, kivéve, ha a városka ügyeletes gazfickói kavarnak egy kis izgalmat. Egy ilyen közönséges napon Miles Ryan seriffhelyettes felesége cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz és hátrahagy egy lekileg összetört, magát hibáztató férfit és egy pici fiúgyermeket.

Két évvel később a városba érkezik Sarah Andrews, a frissen elvált tanítónő, hogy nulláról kezdje az életét és összeszedje magát a képletesen kapott pofon után: hogy helyettesíthető, hogy amennyiben mint trófeafeleség nem tud maximálisan teljesíteni és megfelelni az elvárásoknak, akkor a tündérmesének vége.

Természetesen a két magányos embernek találkoznia kellett, hiszen a fikció ördögének köszönhetően Sarah a seriffhelyettes fiának, Jonah-nak a tanítónője lesz és megpróbálja behozni vele azt a lemaradást, amit elődei túlzott tappintattól és sajnálattól hajtva elmúlasztottak.

Miles Ryan magányos és még mindig felesége gyilkosát keresi, Sarah Andrews pedig önmagát, a helyét az új környezetben. S mikor úgy néz ki, hogy a dolgok jól alakulnak kettőjük között, egy újabb információ kerül napvilágra a két évvel korábbi cserbenhagyásos gázolásról, ami új fordulatot ad a cselekménynek és kicsit felrázza a túlságosan is gyorsan a boldog végkifejlet felé haladó történetet.

Miles és Sarah történetével párhuzamosan sok év távlatából az elkövető emlékszik vissza a balesetre, az azt követő időszakra, a saját érzéseit, félelmeit és bűntudatát tárva az olvasó elé, tehát az ő szemszögéből is megismerjük a történetet. Ez a rész egyes szám első személyben íródott, hiszen valójában egy naplóba olvashatunk bele, mely írójának legintimebb gondolatait tartalmazza.

Bár a szerző többször is megpróbál tévútra vezetni, egy idő után könnyen kitalálható ki a hunyó ebben a történetben. Nem az én tisztem megítélni, hogy a szereplők által végül meghozott döntések mennyire voltak etikusak, helyesek vagy sem, és miként lehet majd tovább élni ezekkel a döntésekkel és következményeikkel.

Kedveltem a történetet, annak ellenére, hogy nem egy pörgős cselekményű valami. Illetve a cselekmény az rendben is lenne, viszont túlságosan sokszor és túlságosan hosszan szakítja meg a városka, a helyszínek bemutatása, a település épületeinek jelenkori és történelmi fontossága, mert New Bern egy nagyonis valós helyszín. Elképzelhető, hogy a környékbelieknek nagy öröm, hogy a szerző könyvén keresztül a fél világ megismeri a városkájukat, nekem, mint legyökerezett európainak, nem volt szükségem erre a túlságosan is részletező leírásra.

Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretik a cseppnyi titokzatossággal és lelki vívódásokkal tarkított szerelmi történeteket, azoknak, akiket nem zavar majd, hogy ez a boldog végkifejlet nem annyira egyértelmű, és azoknak, akik hisznek abban, hogy "Mindig van holnap". Meg természetesen az ízlések és pofonok…

Nyereményjáték:

Hány történetet olvastatok eddig Nicholas Sparkstól? Teszteljük! A turnéhoz tartozó nyereményjátékban a szerző más-más könyvének fülszövegéből találtok rövid részletet minden állomáson. A feladat, hogy a részletből felismerjétek, melyik regényről van szó, s a helyes választ a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be. Jó játékot!

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

3. állomás

Eden, ​az észak-karolinai városka sorsdöntő színhely két ember életében. Taylor McAden, a helybéli önkéntes tűzoltó habozás nélkül kockáztat, mindig ő az első, aki a lángok közé veti magát, ha meg kell menteni valakit. Nem törődik saját biztonságával, kihívóan szembenéz a halállal, amióta csak ismerik. Csupán egyetlen dologban nem mer kockáztatni: a szerelemben. Nem akad asszony, aki közel férkőzhetne a szívéhez.

a Rafflecopter giveaway

10. 14 - Szembetűnő

10. 15. - Dreamworld

10. 16. - Betonka szerint a világ...

10. 17. - Sorok között

10. 18. - Szembetűnő

10. 19. - Szembetűnő

Cindi Madsen - Hamupipőke, menj a búsba!

Hogy ne csókolj meg több békát?

Gondoltál ​már rá, melyik Disney-hercegnek felelnek meg a volt pasijaid? Ki lenne Hamupipőke párja, aki örömmel táncolt a lánnyal? Persze a kulimunkára már az egyik alkalmazottját küldte, hogy keresse meg a cipő tulajdonosát. Kire osztanád a meg nem értett művészlelket a Szépség és a szörnyetegből? És ki játszaná a munkamániás Robin Hoodot?

Darby Quinn olyan lány, aki régóta nem hisz a tündérmesékben. Kudarcos kapcsolatai után úgy dönt, le kell vonnia a megfelelő következtetéseket: 

Tilos randizni olyannal, aki teljesen rá van szervülve az autójára. 

Ha valaki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, az így is van. 

Képtelenség megváltoztatni a férfiakat. 

Van néhány nem lehetetlen eset. De ők nem számítanak, mert a Sors annyira mocskos dög.

Ám egy napon Darby megismerkedik az észbontóan szexi Jake-kel. Elsőre a férfi tényleg kedvesnek, megbízhatónak és teljesen normálisnak látszik. Vajon már róla is rajzolják az új hercegfigurát a Disney-stúdióban? Vagy ő lesz Darby életében az üdítő kivétel, aki erősíti a szabályt?

Ha tudni szeretnéd, hogyan NE csókolj meg több békát, neked való ez a USA Today bestseller. Hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató női regény.

Lettero, 2017

Eredeti mű: Cindi Madsen – Cinderella Screwed Me Over, 2013

“Olyan sok időt kell várni a hercegre, és amikor végül emberré változik, arra gondolsz, hogy állatként aranyosabb volt. Ki gondolta volna, hogy a végén visszasírjuk a szörnyeteget?”*

Szórakoztató habkönnyű történet, egy fiatal nőről, aki harmincéves korára túl van már számos kapcsolaton és csalódáson, és akivel minden megtörtént már, ami egy kapcsolaton belül megtörténhet: megcsalás, átverés, nős pasi, elijjesztett fickó, kialkudott partner, stb. 

Darby Quinn tipikus amerikai fiatal nő: emancipált, két lábbal a földön jár – kivéve amikor nem, és már egy éve kitart az elhatározása mellett, nincs több randi. Senkivel. Szereti a hivatását, a családját, a barátai és ez bőven elég is neki. Darby foglalkozásárra nézve belsőépítész. Újabban ez nagyon divatos foglakozás lett a szórakoztató irodalomban. Csak az utóbbi két hónapban három olyan könyvet olvastam melynek főhőse, vagy valamelyik szereplője belsőépítész.

“Lemondtam a pasikról, és belevetettem magam a munkába. Rengeteg pénzt költöttem cipőkre. Egy pár magas sarkú jóval boldogabbá tett, mint egy férfi. Sokkal tovább tartott, és ami még ennél is fontosabb: nem cserélt le egy csinosabbra.”*

A két főhős már a történet elején megismerkedik… mert természtetesen van egy férfi is a történetben. Illetve több is, de most Jake az aktuális. S megismerkedésük történik Darby kedvenc éttermében, a Blue-ban, ahol hősnőnk kebelbarátnőjével ebédel, s melynek Jake a társtulajdonosa. Mert kebelbarátnő is van a történetben, sőt egy olyan, aki épp az utolsó száz métert futja agyonszervezett esküvője előtt.

Tehát Jake és Darby megismerkedik, mit tesz a véletlen ördöge, ugyanabban a házban is laknak, tehát minden adott, hogy tovább is találkozgassanak, csakhogy Darbynak elvei és szabályai vannak. Meg amúgy is elege van a kapcsolatokból.

A történet igazándiból Darby kapcsolatainak felleltározása, úgy ahogy ő emlékszik rájuk, minden jóval és rosszal együtt. S ezeket a történeteket, tömény öniróniával és humorral fűszerezve, el is meséli nekünk, ide-oda ugrálva az időben. Ezekben a történetekben egy kicsit  valamennyien ott vagyunk, hiszen bármelyikünk átvehetné a hősnő helyét egy-egy történetben. 
   Darby nem akar semmilyen kapcsolatot Jake-kel. De azért folyton együtt vannak, egymásba botlanak, egymást keresik. Sőt! Darby még a családi birtokra is magával viszi, ahol két mostohatestvére aláveti Jake-et a megszokott elrettentési rituálénak: felültetik Darby lovára, de azt nem mondják el, hogy a ló senkit nem tűr meg a hátán a háziak kivételével, vagy épp bezárják a karámba egy bősz bikával, és természetesen nem említik meg, hogy a hatalmas állat szelíd mint egy öleb.

Természetesen a történet végére Darby megszegi szabályait és feladja elveit, azaz ott lesz a boldog végkifejlet. Csak amíg odáig eljutunk Jake minden egyes szavára/tettére van egy, valamelyik előző kapcsolatából származó negatív élmény, amit rögtön el is mesél nekünk, olvasóknak, és minden ilyen történetben a férfi főhőst egy-egy mese szereplőjéhez hasonlítja. Zárójelként megjegyzem, hogy én meglettem volna ezen hasonlatok nélkül is, ugyanakkor kicsit megráztam volna a leányzót, hátha tisztul a látása és hamarabb észreveszi milyen rendes fickó ez a Jake. Egyébként tényleg annyira rendes, hogy ez a szétszórt liba meg sem érdemelné.

Igazából meg sem tudnám mondani mit vártam erről a történettől, de könnyed szórakozást biztosított és nem kellett sokat gondolkozni rajta. Egy biztos: Darby Quinn nagyon sok békát megcsókolt, míg a herceg érte jött… s vele is maradt.

Szórakoztató, habos-babos romantikus történet. Amolyan nyári nőcis olvasmány, amit azért el lehet olvasni akkor is, ha már jól benne járunk az őszben. És természetesen az ízlések meg a pofonok…

“Szerettem, ahogy megcsókolt. Szerettem, hogy átjön hozzám, és segít vacsorát főzni. Szerettem odabújni hozzá, és úgy elaludni. Szerettem, hogy valahogy elnézi minden hibámat, és ezekkel együtt is szeret.” *

* Cindi Madsen – Hamupipőke, menj a búsba!, Lettero, 2017