Sylvia Day - Idegen a férjem

„…elképesztően izgalmas…” Booklist

Gray már akkor is lenyűgöző volt, amikor négy évvel ezelőtt érdekházasságot kötött Izabellel. Most viszont egyenesen leírhatatlan. Már nem szeleburdi ifjú, korántsem az; meggyötört férfi lett, akit titkok vesznek körül, és aki nem árulja el, mit tett azóta, hogy eltűnt.

Isabel tudta, hogyan bánjon a hajdani, meggondolatlan ifjonccal, de a férje most… ezt a baljósan szenvedélyes férfit nem lehet megszelídíteni. Vajon Isabel fel meri fedezni önmagában mindazt, amire Gray vágyik, amit követel tőle? Bízik benne annyira, hogy egészen átadja magát neki, az ellenállhatatlan, ám idegen szeretőnek?

Sylvia Day a New York Times és az USA Today bestseller írója, könyvei nemzetközi bestseller listákat is vezettek. Több mint 20 díjnyertes könyve jelent meg, több mint 40 országban. 28 országban vált bestseller íróvá, könyveit több tízmillió példányban adták ki.

Álomgyár, 2017

Eredeti mű: Stvia Day – The Stranger I Married, 2013, 2012, 2007

Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy klasszikus romantikust fogok olvasni Sylvia Day-től, méghozzá magyar nyelven, az biztosan az arcomra csalta volna a kaján vigyort. Igazándiból azt sem tudtam, hogy ebben a műfajban is jeleskedett a szerző, amíg a kiadó reklámozni nem kezdte megjelenésre váró könyveit. Valamiért eddig sosem látogattam meg az írónő honlapját, most pedig meglepve vettem tudomásul, hogy nem is egy ilyen klasszikus romantikus regénye van.

Ugyebár Sylvia Daytől megszoktuk, hogy erotikában bővelkedő, de kortárs írásai vannak. Lásd Crossfire sorozat, aminek nemsokára jön majd a befejező része is magyar nyelven, vagy a Harlequin Magyarország által kiadott Átverve/Átölelve.

Nos, az Idegen a férjem önálló kötet, és teljesen más az eddig megszokottakhoz képest, ugyanis ötvözi a tömény erotikát a klasszikus romantikus történettel. Illetve ötvözné, ha lenne történet is az erotikán túl, mert lényegében a könyv cselekményét alig néhány bővített mondatban el lehetne mesélni.

Az aranyifjú Grayson márki – akinek egyszerre két szeretője is van: gyermekkori szerelme és egy divatos színésznő – daccból feleségül veszi a hozzá hasonlóan hírhedt és csodaszép özvegy Lady Isabel Pelhamot (továbbiakban Pelként említődik a történetben), aki 4 évvel idősebb nála és az esemény idején 26 éves. Azért hangsúlyozom ezt ki, mert a történet során visszatérő motívum, hogy ő már idős, nem lehetnek gyermekei, mi lesz majd a nemesi címmel, ha Grayson saját vérvonalát szeretné továbbörökíteni és nem hagyja a testvéreire ezt a becses feladatot. Értem én, hogy a 19. században fiatalnak csak a hamvas, 16 éves elsőbálozók számítottak, de azért az élet nem ér véget 26 évesen, de még 30-ban sem – ennyi éves Lady Pelham amikor történet folyatódik –, s anatómiai ismereteim alapján a női termékenység időtartama genetikailag meghatározott és a legritkább esetekben ér véget egy nő húszas éveinek a végén. Még arisztokratáéknak sem találtak fel külön anatómiát és fiziológiát.

No, de térjünk vissza a könyv cselekményéhez. Ott tartottunk, hogy Grayson márki feleségül veszi Lady Pelhamot, csak, mert megteheti és ezzel milyen jól borsot tud törni az anyja orra alá. S nem sokkal a házaságkötés után a békés egymás mellett élést és szeretőtartást egy váratlan esemény zavarja meg, minek következtében a márki önkéntes száműzetésbe vonul vidéki birtokaira, ahol remekül elvan magának úgy négy évig, majd hirtelen indíttatásból visszatér és követeli férji jogait.

“– Akkor szeretőt kell keresnünk a férjednek – mondta komoran a gróf. – Hogy hagyja békén az enyémet.”* – ez Lady Pelham szeretőjének hozzáállása az új helyzethez

“– Semmiség, Bella. – A hercegné odahajolt, és leánya arcához simította az arcát. – Mi más lehet egy anya kötelessége, mint az, hogy segítsen a lányának szeretőt találni a férje számára?”* – ez pedig lady Pelham anyjáé.

Körülbelül ennyi lenne a dióhéjban cselekmény, mert a továbbiakat az egymás kerülgetése és az erotika tölti ki. Meg az, hogy kinek kicsoda a szeretője, ki volt a szeretője, vagy épp kit szeretne szeretőjének. Úgy jön le, mintha az egész 19. századi angol arisztokrácia egyetlen nagy és boldog kupleráj lenne és csak a legritkább esetekben lehet hitvesi hűségről beszélni.

Hogy ne csupán a két főhős szerelmi és szexuális életével ismerkedjünk a történet során, a szerző elénk tárja lady Pelham bátyjának, egy eljövendő hercegnek is a kicsapongásait. Rhys, az eljövendő herceg épp egy jelentéktelen külsejű és gyermeteg viselkedésű amerikai örökösnőt újít be magának és rendesen bele is habarodik. Az ő történetük egy ponton übereli a főhősök között zajló erotikától fűtött akarom-nem akarom játékot.

Nem mondanám, hogy maradandó élmény volt olvasni a könyvet, de lehetett szórakozni rajta – nem a pozitív értelemben. Úgy tudom a kiadó további klasszikus romantikus történeteket tervez megjelentetni a szerzőtől, majd meglátjuk azok milyenek lesznek – feltételezem hasonló stílusban íródtak.

Erotikus írások rajongóinak ajánlott, ők minden bizonnyal értékelni és élvezni fogják a történetet. Meg az ízlések és a pofonok…

* Sylvia Day – Idegen a férjem, Álomgyár, 2017

Kristen Ashley - A motoros

Álomférfi 4

Tyra Masters annyi drámát átélt már, ami egy egész életre elég lenne. Most úgy néz ki, hogy végre rátalált a jó útra, és egy nyugodt élet vár rá. Ám ekkor találkozik álmai férfijával. A tetovált, izmos motoros tequilával kínálja, és olyan szexuális élménnyel ajándékozza meg, amelyről addig álmodni sem mert. De Tyra tudja, hogy nem a forró szex meg a tequila homályosítja el az ítélőképességét. Ez az a férfi, akire mindig is vágyott. A baj csak az, hogy sajnos ő az új főnöke is…

Gabo, 2017

Eredeti mű: Kristen Ashley – Motorcycle Man

Az Álomférfi sorozat negyedik, befejező része – az, amire nagyon sokan vártak, én is. Vártam, mert az előző három részből megismert szuperzsaruk után arra gondoltam, hogy most majd jön Tack a motorján és ez egészen más lesz, eltér majd a szerző által bemutatott sablontól.

Hát, nem tért el. Nem voltak szuperzsaruk, voltak helyettük szupermotorosok, tehát még több tesztoszteron, még több felsőbbrendűség és flegma. És még több használati tárgyként kezelt nő.

“Mivel türelmes vagyok, elmagyarázok neked még néhány dolgot. Például azt, hogy nem köthetsz meg egy olyan férfit, mint én vagyok. Azt nem teheted, Tyra. Ha megpróbálod, azon fogod kapni magad, hogy szélnek vagy eresztve.”*

S e mellett természtesen orosz maffia, drogok, az előző részekből már ismert szuperzsaruk és a szupernőik, valamint természetesen Elvira és a Cosmopolitan koktéljai. Meg szex. Sok-sok szex.

Ebbe a világba - a Chaos motorosbanda világába csöppen bele a mélységesen vallásos szülei életvitelétől hidegrázást kapó Tyra, aki már nem egy mai csirke. Mellesleg a sorozat egyetlen főhőse sem tizenéves, az ifjoncok megmaradnak a háttérben mellékszereplőként.

Tehát Tyra részt vesz egy motorosbulin, összejön a dögös bandavezérrel, szex után a pasi lapátra teszi, aztán két nappal később kiderül, hogy a fickó az új főnöke és reggel, éhgyomorra épp egy másik nőnek a torkán nyomja le a nyelvét. Mert ilyen a motorosok világa: szabadok, függetlenek, a hűség pedig nem igazán opció még az elkötelezett párok esetében sem.

A történet során betekintést nyerünk abba, hogy milyen egy motorosbanda belülről nézve. Megismerhetjük a tagok mentalitását, a szabályaikat, azt, hogy milyenek azon túl, hogy egy-egy böhömnagy motorral dübörögnek fel-alá. És megtudhatjuk azt is, hogy abban a konfigurációban a nők nem számítanak, ők csak ideig-óráig tartoznak egy-egy taghoz, ha ráuntak akkor annyi neki.

Tyra és Tack (született Kane Allen) természetesen vonzódik egymáshoz, össze is jönnek, bár Tyra nem igazán tudja elfogadni azt, hogy a férfi (vagy bárki más) megmondja neki, hogy mit csináljon és/vagy rákényszerítse az akaratát. Ezért többször is megpróbálja bedobni a törölközőt és szakítani a motorosvezérrel. Ebből az elhagyom-maradok játékból is kicsit sok volt.

“El kell fogadnod, amit adok, Vöröske. Nem fogsz felmondani. Nem fogsz eltűnni. Ott leszel, ahol én akarom, azt teszed, amit mondok neked, és meghallgatod, amit mondanom kell, mert ha nem, akkor megtalálom a módját, hogy rávegyelek.”*

S hogy a dolgok tovább bonyolódjanak, Tackhez költözik két kamasz gyermeke (mindketten imádják Tyrát az első pillanattól, mert hogy is lehetne ez másképp) és megjelenik a színen a mocskos szájú, hiszterikus ex-feleség, Naomi is, aki a bajkeverésen túl némi anyagi juttatás ellenébe még gyermekeiről is hajlandó lenne lemondani.

Többet vártam a történettől. Szó se róla, szórakoztató volt olvasni, ahogy Tyra és Tack be-beszólogat egymásnak, mert azért Tyra sem volt egy templomajtó, de ezen túl semmi más nem volt ami miatt esetleg az újraolvasósok közé sorolnám a könyvet.

A történet nagy része tele van az élet nagy dolgairól valamit múltbeli történésekről szóló monológokkal. Dagonyázás a boldogtalan gyermekkor és múlt emlékeiben olyan magyarázom a bizonyítványom módon – már amikor épp nem szexelnek. Ó, és “bébi”-vel, számszerint 224-gyel, ami mellé még jön a cuki, az aranyos és az édesem. És ezek nagy része (az édesem kivételével) a macsó motorostól származik, akinek az ereiben nem is vér folyik hanem tesztoszteron és a felsőbbrendűségénél csak a nagyképűsége nagyobb. Ez a Tack nem az előző részekből megismert férfi. Igen, ez a sorozat macsó férfiakról szól, de itt a szerző annyira túlzásba vitte, hogy Tack egy sztereotípikus agyontetovált, agresszív izomagynak jön le, Harleyval a lába között. Tyra pedig meglehetősen határozatlan abban, hogy elhagyja-e vagy sem, bár amilyen erőszakosan nyomul a fickó, a lelépés nem igazán opció.

S természetesen ott a történet és a sorozat méltó lezárása, az univerzális happy end, amikor a sorozat valamennyi szereplője, valamennyi előző részben megismert szuperzsaru plusz szupermotorosok serege ismét akcióba lendül a szervezett bűnözés, ez esetben az orosz maffia ellen. S ha már olyan jól együttműködtek a közös ellenség kiirtásában, akkor miért is ne lenne egy nagy, közös buli is a végére – annyira kellett oda ez a habos-babos megoldás, mint döglött lónak a patkó.

Voltak olyan epizódjai a történetnek, melyeket nem is értettem, hogy miért kerültek oda. Símán ki lehetett volna hagyni, mert nem osztott-szorzott a cselekmény szempontjából. Ilyen volt, például a nagynéni-nagybácsi látogatása. Igaz az alezredes (micsoda véletlen!!) nagynéni az egyetlen szimpatikus szereplő a történetben, nekem legalábbis ő lett a kedvencem, de az ő karaktere akár ki is maradhatott volna.

A kedvencem továbbra is a sorozat első része marad. Ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert bár a történet ígéretes volt, de a kivitelezés nagyon felületesre sikerült. Néhol már-már gicsesnek mondható az, ahogy az izomagy Tack (bár a beceneve szerint vágnia kell az eszének) gügyög szerelmének, addig a pillanatig, amíg a nő azt teszi amit ő akar. Mert ha nem, akkor leordítja a fejét. S mindenki másét is, aki ellent mer mondani neki.

Kiszámítható, semmi extra csavar, semmi meglepetés. Nekem ez egyszerolvasós marad, de természetesen az ízlések és a pofonok.

 * Kristen Ashley  - A motoros, Gabo, 2017

A sorozat előző részei a Gabo Kiadótól: 

1. A titokzatos Ő, 2015

Mystery Man

2. A vadember, 2015

Wild Man

3. A nyomozó, 2016

Law Man

Courtney Milan – A szüfrazsett botrány

Brothers Sinister 4

Miss Frederica „Free” Marshall szívét-lelkét beleadja az újságba, amely a nők egyenjogúságáért emel szót. Az ellenségei meg természetesen abba, hogy ellehetetlenítsék a törekvések sikerét, és elhallgattassák a mozgalmát. De Free nem engedi, hogy megtörjék. Edward Clarkot arisztokrata családja egy háború sújtotta helyen hagyta meghalni. Túl kellett élnie, bármi áron. Csaló és elsőrangú hamisító lett belőle. Amikor ugyanez a család akarja tönkretenni Miss Marshallt, a férfi felajánlja segítségét a hölgynek. Lehet, hogy hazudnia kell, de így legalább bosszút állhat mindenért.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Courtney Milan – The Suffragette Scandal, 2014

“Mindenkinek, aki az évszázadok során gyűszűkben és teáskanalakban hordta a vizet. És azoknak, akik ma is ezt teszik. És nem adják fel, bármeddig tart.”*

Ezzel az ajánlással indítja a szerző a sorozat negyedik, s gondolom utolsó magyar nyelven megjelenő részét, mert ugyan van kiegészítő novella több is, kétlem, hogy találkozni fogunk velük magyar nyelven. S hogy mit jelent ez az ajánlás, a történet olvasása után mindenki számára világos lesz.

Amikor a sorozat első részét olvastam, fogalmam nem volt, hogy mit is akar a szerző, vártam a megszokott klasszikus romantikus sablont és valahogy nem tudtam megemészteni azt, amit kaptam helyette. S jött a megvilágosodás, hogy miről is szól tulajdonképpen a sorozat: a 19. század végi nőkről, a női emancipációról, a szebb jövőért, jogokért való harcról. Azokról a nőkről, akik nem elégedtek meg azzal, hogy szépek és gazdag férfiak (apák, fivérek, férjek, szeretők) tulajdonai, akik úgy érezték, hogy többre hivatottak mint udvariasan mosolyogni, akik tanulni szerettek volna, tenni valami hasznosat, vagy egyszerűen csak saját maguk szerettek volna dönteni a sorsukról. Ez a sorozat tisztelgés azon nők előtt, akik miatt mi, ma azok lehetünk akik vagyunk – és sokszor nem becsüljük ezt meg.

Míg az előző részekben már körbejártuk a korra jellemző egészségügyi, oktatási és más hasonló szociális jellegű problémát, valamint a nők ezekhez kapcsolódó szerepét, ebben a részben a nők szavazati jogára helyeződik a hangsúly. Ennek ékes szószólója Frederica Marshall kisasszony, aki maga is egy szüfrazsett. Vele már többször is találkoztunk a sorozat előző részeiben, most ő a történet hősnője, mint egy független, nőkről és nőknek szóló újság tulajdonosa és kiadója. S mindennel, ami ezzel együtt jár:

“– Komolyan azt feltételezi, hogy még senki nem vágta a fejemhez, hogy csak azért dühöngök, mert menstruálok? Hogy biztosan lehiggadnék, ha egy férfi végre segítene áldott állapotba kerülnöm? Ez utóbbihoz általában a közreműködésüket is fel szokták ajánlani. – A lány keserűen nyelt egyet. – Elmondjam, hogy egyik éjjel mit festettek az ajtómra? Vagy szívesen elolvasná, milyen leveleket kapok? – Free átkarolta magát. – Itt vagyok, a nyomdám padlóján fekszem, csak azért, mert azt mondtam egy férfinak, hogy nem vagyok hajlandó ágyba bújni vele, ezért az illető felgyújtotta a házamat. Egyszóval, igen, Edward, pontosan tudom, miféle akadályokkal kell a nőknek szembenézniük. Jobban tudom, mint ön.”*

A történetnek természetesen romantikus szála is van, hiszen Free mellett feltűnik a titokzatos Edward Clark – született Delacey, és pillanatnyilag Claridge önkéntes száműzetésben levő vikomtja, akit bújkálásából a baráti elkötelezettség hozott vissza Angliába. Ugyanis Free Marshallnak és Edwardnak van egy közös ellensége: James Delacey, Edward öccse, aki évekkel ezelőtt nyerességvágytól hajtva elárulta bátyját, ezzel gyökeresen megváltoztatva annak életét. James Delacey pedig továbbra sem nyugszik, mindent és mindenkit ki akar irtani, ami a női emancipációval kapcsolatos. Edward és Free természetesen egymásba szeret. Közel hozza őket egymáshoz a közös cél, intelligenciájuk és Edward bármennyire is berzenkedik a közös jövő és az Angliába való végleges visszatérés ellen, érdekes végigkövetni, hogyan változik meg a megkeseredett férfi és kezd hinni abban, hogy a múltban elszenvedett sérelmek és igazságtalanság után, talán az ő élete is pozitív fordulatot vehet.

Kettejük viszonya természetesen nem mindig volt baráti és felhőtlen, annak ellenére, hogy együtt, a közös ellenség ellen harcoltak. Edward, bár csodálja Free elköteleződését az ügy iránt, teljesen hiábavalónak tartja erőfeszítéseiket.

“– Majd én megmondom önnek, hogy mi fog történni – közölte Clark vészjósló, komor hangon. – Önök, nők egymás közt rikoltozhatnak igazságtalanságról és méltányosságról. És ha elég hangosan kiabálnak, talán egy nap egy maroknyian valóban szavazhatnak majd, és ezt hatalmas győzelemként élhetik meg. Talán ötven év múlva a nők egy törpe kisebbsége képviseltetheti magát az egyetemeken. Lesz majd női orvosunk, ügyvédünk, és talán öten vagy tízen alapíthatnak egy szervezetet, és elégedetten kezet rázhatnak, amiért sikerült valamit véghezvinniük.

Free kifújta a levegőt.

– És száz évvel azután, hogy a nők is szavazhatnak, talán sikerül kiállítaniuk egy magányos női miniszterelnököt. – Clark keserűen elmosolyodott. – De az emberek sohasem fogják komolyan venni. Ha szigorúan beszél, azt mondják, biztosan menstruál. Ha mosolyog, csak arra szolgáltat bizonyítékot, hogy a nők nem elég erősek a vezetéshez. Emellett kötelezte el magát, Marshall kisasszony…” *

A nők jogaiért, ez esetben a szavazójogért folytatott harc mellett a történet még valami másról is szól. A másságról. Ugyanis a történet egy bizonyos pontján elcsattan az első leszbikus csók is Lady Amanda – akit már az előző részből ismernek a sorozat olvasói, mint az a mellékszereplő, aki szembeszáll a szülei akaratával és nem hajlandó egy, a rangjának  megfelelő, kialkudott házaságba belemenni – és egy társalkodónő között.

Bár a történet végét nem szerettem – túlzásnak tartom azt a nagy demokratikus liberalizmust, amit a jogaiba visszahelyezett vikomt a birtokán bevezetni tervez –, és volt számtalan hiányossága, ez a történet mégis tökéletes volt. Nem a cselekményében, hanem abban amit képviselt, azokban az érzésekben, amiket olvasás közben kiváltott. Abban, hogy megmutatta honnan indultunk, és min kellett keresztülmenni ahhoz, hogy oda juthassunk, ahol ma vagyunk. És még mindig hordjuk a vizet, gyűszűvel, teáskanállal, csészével, dióhéjjal… kinek épp mi esik kézre.

Csodálatra méltó az, ahogyan a kiadó továbbra is Sinister fivéreknek nevezi a sorozatot, annak ellenére, hogy ez egy félrefordítás, de inkább tudatlanságból fakadó félreértelmezés eredménye. Senkit nem hívnak Sinisternek egyetlen történetben sem, hanem ez teljesen mást jelent. És csodálatra méltó az a következetesség is, ahogy ugyanazt a típusú csomagolást használják: félmeztelen férfi a borítón (bár lehet, hogy teljesen az, csak nem látszik), ami ugye még köszönőviszonyban sincs azzal, amit a történet képvisel.

Felnőtt olvasóknak ajánlanám, nem a benne levő néhány erotikus jelenet miatt, hanem azért, mert kell egy jó adag élettapasztalat ahhoz, hogy megérintsen ez a történet. De természetesen ízlések és pofonok…

 * Courtney Milan - A szüfrazsett botrány, Gabo, 2017

A sorozat előző, magyar nyelvű részei a Gabo Kiadótól:

1. A hercegné háborúja, 2016

The Duchess War

2. Az örökösnőhatás, 2016

The Heiress Effect

3. A grófné titka, 2016

The Countess Conspiracy

Kiegészítő történetek, angol nyelven:

0.5 The Governess Affair

1.5 A Kiss for Midwinter

4.5 Talk Sweet to Me

Jill Shalvis - Egyszerűen ellenállhatatlan

Lucky Harbor 1

A Lucky Harbor-sorozat első részében három egymástól elidegenült lánytestvér anyjuk halála után megörököl egy rozoga tengerparti üdülőt. 

A középső lány, Maddie, miután mélyeségesen csalódik a férfiakban, ráadásul állás nélkül marad, úgy dönt, hogy maga mögött hagyja Los Angelest, és feltérképezi az örökséget. Maddie meggyőzi testvéreit a fogadó felújításáról, amihez aztán felbérel egy fővállalkozót. A magas, sötét hajú, jóképű férfi és a lány között szinte az első pillanattól kezdve izzik a levegő.

Kossuth, 2017

Eredeti mű: Jill Shalvis – Simply Irresistible, 2010

"ÜDVÖZÖLJÜK LUCKY HARBORBAN!

2100 szerencsés ember és 10100 kagyló otthona"

... és Jill Shalvis, valamint a Kossuth Kiadó sorozatában, ami meglehetősen hosszú, hiszen a kiegészítő novellákkal együtt, tokkal-vonóval épp 17 részre rúg, és ezek közül néhány rész a szerző más sorozataihoz is kapcsolódik. Hogy valamennyivel találkozni fogunk-e magyar nyelven, fogalmam sincs, nem ismerem a kiadó megjelenési terveit.

Romantikus történet egy tengerparti városkáról és annak lakóiról. Ennek a résznek a kulcsfigurája a néhai Phoebe Traeger, a szabadszellemű nő, kinek három férfitől három lánya van, egész életét nagylelkű bohémként élte meg, halála után pedig lányait próbálja összehozni azzal, hogy hármukra hagyja a tulajdonában levő panziót. Még a síron túlról is bölcs tanácsokkal, „élet-receptekkel” látja el lányait, s teszi ezt a maga vicces módján. Minden fejezet egy-egy ilyen Phoebe Traeger-féle életbölcsességgel kezdődik.

Az Egyszerűen ellenállhatatlanban megismerkedünk a három lánnyal, akik különbözőbbek már nem is lehetnének, annak ellenére, hogy bár csak anyáról, de mégiscsak testvérek. Tara, az idősebbik, hűvös, elegáns, üzletasszony-szerű jelenség. Az anyja Acélmagnóliának becézte. Kissé anyáskodó, nagyon határozott és pontosan tudja mit akar és mit kell tenni. Maddie, a középső, kicsit kilóg a testvérek közül, mert őt díszlettervező apja nevelte a film fellegvárában és sok kapcsolata nem igazán volt testvéreivel. Ő az Egérke, és ez sokat elmond a félénkségéről, konfliktuskerüléséről. Chloe, a fiatalabb pedig jó adag bohémséget örökölt közös anyjuktól... és némi asztmát is a súlyosabb fajtából, ami valójában is nehézzé teszi az életét, de remekül lehet rá hivatkozni, ha valamit nem akar megcsinálni. Ennek ellenére ő a Vadóc, aki állandóan kísérti a sorsot.

„–   Egyeseknek normális családjuk van – mondta Maddie. – Néhány hetente összejönnek egy vacsorára. Az én családom? Nálunk palacsintatészta-csata van, ellopjuk egymás lábbelijét, zöldre festjük a hajunkat, meg hangszórókból cikizzük egymást nagy nyilvánosság előtt.”

Azon túl, hogy a három nővérrel s Lucky Harbor lakosaival megismerkedünk, ez a rész Maddie, a középső lány története. Egérke, ahogy anyja nagyon találóan jellemezte. Félénk, nem áll ki a maga igaza, a céljai érdekében, kerüli a konfliktust és a békéltető szerepét vállalja magára. Most pedig munkanélküli, mert az erőszakoskodó exét – aki épp annak a produkciós irodának menő jogásza, ahol ő is dolgozik – érzékenyebb testrészén kávéval forrázta le. A férfivel töltött idő pedig előítéletekkel tölti el mindenki iránt, aki a jogi pályán működik

„ – Igen. Sziasztok, Maddie vagyok, BlackBerry-, irodaszer- és szervezésfüggő.”

Se munka, se otthon, se jövőtervek, tehát az örökség nagyonis jókor jött, most már csak testvéreit kellene meggyőzni, hogy az elhanyagolt panziót ne adják el, hanem kicsit kupálják ki és működtessék. Ő ebben látja a jövőjét, testvérei nem, hiszen állandó jelleggel a saját életük és elfoglaltságuk fontosságát hangoztatják.

És természetesen van a történetben egy dögös, titokzatos pasi is, aki mindjárt Lucky Harborba való érkezéskor egy motoron robog be Maddie életébe és akinek Maddie többször is – természetesen véletlenül – a testi épségére tör. Mert ilyen kétbalkezes, ügyetlen Maddie, a maga szerethető módján.

Ő Jax, a helyi szépfiú, és még sok minden más is, ahogy a történet során majd kiderül. És magától értetődően megtetszik neki Maddie, mert miért is ne?

Természetesen ott van a helyén a boldog végkifejlet – mert ugye karácsony is közeleg és hogyan is lehetne akkor másképp –, de ez azért nem annyira egyértelműen történik meg, hiszen a helynek és a kis családnak millió titka van, amik egyik pillanatról a másikra teljesen más irányt adnak a történetnek. S nem nagy filozófia kitalálni, hogy majd a két testvér kivel fog összecsúszni a sorozat valamelyik részében – remélem magyar nyelven is olvashatóak lesznek majd azok a történetek is.

Nem kell sokat várni tőle, nem kell agyalni rajta. Könnyű, pörgős, történet, tele helyzeti humorral és vicces beszólásokkal. Olvastatja magát, szórakoztat, s bár jellemfejlődést és világrengető gondolatokat nem tartalmaz, kell ez időnként mindenkinek.

De természetesen az ízlések, meg a pofonok....

A sorozat folytatásában levő, egyelőre csak angol nyelven elérhető részek:

2. The Sweetest Thing                   7. It Had to Be You

2.4 Heating Up the Kitchen            8. Always on My Mind

2.5 Small Town Christmas            8.5 A Christmas to Remember

3. Head Over Heels                       9. Once in a Lifetime

4. Lucky Inlove                               10. It’s in His Kiss

5. At Last                                        11. He’s so Fine

6. Forever and a Day                     12. One in a Million

6.5 Under the Mistletoe                  12.5 Marry Christmas Baby

Hóvégi klasszikus: Alexandre Dumas - A fekete tulipán

"A haarlemi tulipántársaság díjat tűzött ki a szénfekete nagy tulipán fölfedezésére - nem merjük azt mondani, hogy létrehozására –, ami akkor megoldatlan probléma volt, sőt megoldhatatlan problémának is látszott, ha tekintetbe vesszük, hogy abban a korban még a természettől fogva sötétbarna fajta sem létezett.

Mondogatták is, hogy a díj alapítói akár kétmillióra is szabhatták volna a díjat százezer frank helyett, minthogy a dolog úgyis kivihetetlen.

De azért a tulipánkertészeket mégiscsak lázas izgalom fogta el. Némely kertészek átvették magát az ötletet, de megvalósíthatóságában nem hittek; a műkertészek fantáziája azonban olyan élénk, hogy ámbár eleve kilátástalannak ítélték elképzeléseiket, mégsem tudtak többé másra gondolni, mint arra a nagy fekete tulipánra (...).

Van Baerle is azok közül a tulipánkertészek közül való volt, akiket magával ragadott az ötlet; Boxtel azok közé tartozott, akiket az üzlet érdekelt."

A XVII. századi Hollandiában játszódó történet véres mészárlással kezdődik: a franciapárti Witt testvéreket Orániai Vilmos hívei – hazaárulás vádjával – felkoncolják. Cornelius van Baerle az egyik Witt testvértől titkos levelet őriz, s emiatt letartóztatják és halálra ítélik. Halálos ítéletét az utolsó pillanatban életfogytiglani fogházra változtatják. A börtönbe Cornelius becsempészi a dédelgetett tulipánhagymát, és nem is sejti, hogy a zord falak egy másik ritka virágszálat is rejtenek: az ördögien kegyetlen porkoláb szépséges leányát, Rosát.

Erény és bűn, szerelem és kapzsiság, árulás és hősi halál, uralkodói önkény és igazságtétel – a romantikus regények minden eleme együtt van ebben a jellegzetes Dumas-históriában. (Európa Kiadó)

Egyike kedvenc könyveimnek és pontosan ezért nehéz is elfogulatlanul beszélnem/írnom róla, annak ellenére, hogy a történetet már többször is elolvastam.

Szerencsés ötvözete a valós történelmi eseményeknek és a fikciónak, hiszen az Orániai Vilmoshoz kapcsolódó események a valóságban is megtörténtek és szerves részei a mai Hollandia történelmének. Sőt! Ezeket az eseményeket a szerző az olvasmányos verzióban tárja az olvasól elé, valóságban a történések lefolyása sokkal durvább volt.

És a fikció: Cornelius van Baerle és Rosa szerelmének története, a fekete tulipán, amit Cornelius a börtönben nemesít és a pályázatra szán, valamit a gubanc, ami az értékes virághagymák okoznak. A fekete tulipán a modern kor találmánya, a 17. században és még Dumas idejében is csak álmodtak róla, mint elérhetetlen egzotikumról.

S ami csodálatos benne az, hogy Dumas nem ismétel. A legkisebb hasonlóság sincs A fekete tulipán és más művei között (Monte Cristo grófja vagy A három testőr), legalábbis a történet, a helyszín, a szereplők megformálása, a történelmi események szempontjából nincs. Mert stílusában azért a megszokott romantikus, kalandos és lebilincselő, bár sokkal rövidebb mint Dumas más regényei.

Csodálatos romantikus kalandregény amely az emberi érzelmek és tulajdonságok teljes skáláját felvonultatja szereplőin keresztül, a szerelemtől a gyűlöletig, az irigységtől a kapzsiságig.

És kéretik nem összetéveszteni a hasonló című filmmel, mert ez a történet, nem az a történet. A címen kívül az ég adta világon semmi közük egymáshoz.

Meg az ízlések és a pofonok…

A fekete tulipán izgalmas történetét. A regény cselekménye Hollandiában, Orániai Vilmos korába vezeti el olvasóit. Valóságos történelmi keretben beszéli el fantázia szülte hőseinek megindító szerelmét. A tulipánimádó Cornelius van Baerle hiába próbál a békés tudományok világába menekülni – utoléri a politikai ármány és az emberi irigység. S hogy sikerül-e elhárítani a fenyegető tragédiát? Annyit mindenesetre elárulunk, hogy az olvasó bízhat Dumas igazságszeretetében, optimizmusában. (Moly)

Eredeti mű: Alexandre Dumas – La tulipe noire, 1850

Magyar nyelven először az Athenaeum Kiadónál jelent meg 1916-ban, és további 12 kiadást ért meg. Legutóbb az Európa Kiadó foglalkozott vele 2012-ben, de valamennyi kiadás az eredeti, Hevesi Sándor-féle fordítást tartalmazza.