Stephanie Laurens - Lucilla szerencséje

Cynster Saga 22, Cynster történetek 2

Thomas Carrick szigorú keretek között éli az életét. A nyüzsgő Glasgow-ban működő családi vállalat tehetős tulajdonosa a város egyik legkívánatosabb partiképes agglegénye. Eltökélt szándéka, hogy feleséget választ magának, csakhogy egyik jelentkezőn sem akad meg a szeme… nemúgy, mint annak idején Lucilla Cynsteren. Miután a skóciai birtokon élő földművesektől nyugtalanító hírek érkeznek hozzá, kénytelen visszatérni a Carrick-kastélyba. Nagybátyja, a földesúr gyengélkedik, a rokonok pedig tönkreteszik a gazdaságot. Amikor rejtélyes gyilkossági kísérletek történnek, a kötelességtudó Thomasnak nincs más választása, kénytelen segítséget kérni attól a nőtől, aki sokkal szenvedélyesebb és makacsabb, mint az egy engedelmes feleségtől elvárható lenne. Lucilla pedig készen áll, hogy megragadja a lehetőséget, amelyet a végzet felkínál neki…

Harlequin, 2017

Eredeti mű: Stephanie Laurens – The Tempting of Thomas Carrick

Minden egyes Cynster-könyvnél elmondom, hogy milyen jó lett volna ezt a sorozatot az elejétől olvasni magyar nyelven és nem mindjárt a tizedik résznél kezdeni, s ami azt illeti folytonosságról csak a 16. könyvtől beszélhetünk. Az is igaz, hogy nem minden, magyar nyelven is megjelent részét szerettem. Az előzőt, a Karácsony a Cynster kastélyban-t például nem.

A sorozat részeit ilyen-olyan alsorozatokra lehet bontani, annak függvényében, hogy a népes család melyik ágáról szól éppen, vagy épp a kiadónak milyen kedve van. Mert ugye kiadónál is mostanság a harmadiknál tartunk, bár ami azt illeti, eddig a Harlequin a legkitartóbb, Isten tartsa meg a szokását! – márcsak azért is, hogy további Cynster-történeteket olvashassunk, mert ugye Cynsterék nagyon szaporák és pillanatnyilag négy további része is van a sorozatnak.

Akik olvasták az előző részt, azokat nem éri meglepetésként, hogy ez a rész Lucilla és Thomas Carrick szerelmének története. Nagyon szépen fel volt ez vezetve ott, úgy ahogy ebben a részben is felvezetődik a következő rész és tudjuk majd kiről fog szólni. Nem, nem mondom meg… mondjuk annyit elárulok, hogy lesz benne sok-sok kutya – mint ahogy most is találkoztunk néhány skót szarvasagárral a történet során.

A történet időben a 19. század közepén, Skóciában játszodik, ugyanabban a “Völgy”-ben, ahol az előző rész is, és a Cynster Saga történetei során már megfordultunk itt néhányszor – Cynster kastély, Carrick birtok és esetenkét egy-egy rövid epizód erejéig Glasgowba is eljutunk most. S ugye ennek a helynek spirituális vezetője a Lady és a hely úrnője mindig az általa kiválasztott személy. Ez ad egy kis plusz misztikusságot a történetnek azon túl, hogy Skócia, klánok, kelta szokások amúgy is idegenek az olvasók nagy többségének.

Ez a történet nekem most nagyon jólesett. Nem mondom, hogy tökéletes volt, mert miután többedrendű gyilkossággal is felcsigázta az érdeklődést nagyon kurtán-furcsán vézgett vele és igazándiból függőben maradtak ott dolgok. Az egy dolog, hogy egy feltételezett apagyilkossal van dolgunk, és a bizonyítékok egyetlen személy irányába mutatnak, de még két ember meghalt, és kísérlet történt több szereplő meggyilkolására is. Csak reménykedni tudok, hogy a következő rész ezeket a dolgokat tisztázza majd.

S miközben egy, a Carrick családhoz közel álló személy ámokfutásba kezd és halomra gyilkolász minden útjába akadó személyt, dúl a szerelem Lucilla Cynster és Thomas Carrick között, bár a férfinek nem áll szándékában az elköteleződés, legalábbis nem Lucilla Cynsterrel. Ő a jövőjét Glasgowban látja, oldalán egy csinos, reprezentatív feleséggel, aki majd háztartását vezeti és gyermekeit neveli, míg ő az üzlettel foglalkozik. Lucilla pedig a Völgy következő úrnője, ez mindenki számára nyilvánvaló. Ő sosem fogja a helyet elhagyni, neki ott a jövője.

Bonyodalmakkal, eseményekkel teli történet. Annak ellenére, hogy helyenként nagyon habos-babosan dúl a szerelem, és ott az a hiányérzetem a gyilkossal kapcsolatban, nekem ez nagyon bejött, és szerintem toronymagasan veri az előző részt. Ó! És van benne egy csipetnyi erotika is, pontosan annyi, amennyi kell. Erről pedig az jutott eszembe, hogy a szerző többször is pizsamanadrágot emleget – pech, a 19. század közepén a férfiak is hálóinget használtak alvás céljából. Pontosan nem tudom mikor jelent meg a pizsama, mint olyan, de hogy abban a korban nem, az biztos.

Ez nem fontos a történet szempontjából, de sosem értettem hogyan fordítanak le egy-egy könyvcímet úgy, hogy még véletlenül se hasonlítson az eredetire. Thomas Carrick megkisértése-nek fodítottam volna az eredeti angol címet, ehhez képest mi is Lucilla szerencséje? Igen, tiszta szerencse, hogy nem marta meg a vipera, tiszta szerencse, hogy felébredt és sikoltozott mielőtt a párnát az arcába nyomják és az sem mellékes, hogy volt ideje a tetőről lezuhanó kőszobor elől elugrani. Alapjába véve elmondhatjuk, hogy Lucilla egy szerencsés nő, tehát a cím sem annyira elrugaszkodott.

A klasszikus romantikus írások kedvelőinek és a szerző rajongótáborának kötelező olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok...

A sorozat magyar nyelven megjelent részei:

10. A tökéletes szerető

Victoria, 2008

The Perfect Lover

13. A szerelem ára

Victoria, 2008

What Price Love?

 Cynster nővérek trilógia Gabo, 2015

16. Breckenridge vikomt, a megmentő

Viscount Breckenridge to the Rescue

17. Eliza Cynster elrablása

In Pursuit of Eliza Cynster

18. Glencrae gróf zsákmánya

The Capture of the Earl of Glencrae

Cynster testvérek, Harlequin, 2016

19. Henrietta tévedése

And then She Fell

20. Mary megszelídítése 

The Taming of Ryder Cavanaugh

Cynster történetek, Harlequin

21. Karácsony a Cynster-kastélyban, 2016

By Winter's Delight

A sorozat további részei, egyelőre angol nyelven

23. A Match for Marcus Cynster

24. The Lady by His Side

25. An Irresistible Alliance

26. The Greatest Challenge of Them All

Anyák napjára...

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára

gondolok mindíg, meg-megállva.

Nyikorgó kosárral ölében,

ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra.

Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám

s a ruhák fényesen, suhogva,

keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő -

szürke haja lebben az égen,

kékítőt old az ég vizében.

Sarah Addison Allen - Édes élet

A ​huszonhét éves Josey Cirrini három dologban biztos: hogy észak-karolinai szülővárosában a tél a kedvenc évszaka, hogy ő egy igazi déli szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja, és hogy az édességet legjobb, ha szekrénye rejtekében fogyasztja el. 

Josey élete hosszú éveken át eseménytelenül zajlik anyja házában. Vigaszt egyedül az édességekből és romantikus regényekből felhalmozott hatalmas készlet jelent számára, ezek közé menekül minden este… 

Egészen addig, amíg egy napon rá nem döbben, hogy a szekrényét elfoglalták. Nem más rejtőzött el benne, mint a helyi pincérnő, Della Lee Baker, a goromba, de érző szívű nő, aki egyharmad részt maga a végzet – de kétharmad részt egy tündéri keresztanya…

Egy szerencsétlen, és hibákkal teli életből menekülve Della Lee úgy dönt, Josey titkos szekrénye a legbiztonságosabb hely számára. Cserébe megváltoztatja Josey életét – mert az bizony egyértelmű, hogy ez a szekrény nem egy boldog nő tulajdona. Della Lee nyers szeretetének hatására Josey hamar lemond a pekándió tekercsről és a karamelláról, felfedezi olykor nagyon is heves női ösztöneit, és hamarosan rádöbben, hogy az élet sokkal több lehetőséget rejt, mint gondolta.

Könyvmolyképző, 2012

Eredeti mű: Sarah Addison Allen – The Sugar Queen, 2008

Második könyvem a szerzőtől A csodálatos Waverley-kert után és ebben sem csalódtam. Olyan mint egy modern tündérmese, hiszen akárcsak A csodálatos Waverley-kertben, itt is mesei (paranormális, fantasy, ki-ki nevezze annak, aminek neki személy szerint jól esik) elemekkel találkozunk, csak hosszú ideig fogalmunk sincs róla, hogy azok. Vagy legalábbis nem mindegyiket lehet felismerni első pillanattól kezdve.

S azért ne gondolt, hogy ez egy habkönnyű kis történet – olyan távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Igen, lehetne az is, mármint egy habkönnyű történet, de ha egy kicsit jobban odafigyelsz, akkor bizony vérsen komoly dogokról van ott szó.

Ott van például Josey, a történet főhősnője. Miért kell neki szenvednie anyja boldogtalanságáért? Mert ő nemcsak “egy igazi déli szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja”, hanem az a személy, akit a saját anyja folyamatosan lelki terrornak vet alá, akit saját boldogtalansága és apja bűnei miatt büntet. S csodálkozik még valaki, hogy szegény Josey édességboltot nyithatna a gardróbjában? Hogy minden mizériában átélt nap után az átélt sérelmek függvényében választ édességet a tartalékból? Hogy rosszabbul néz ki, elhanyagoltabb mint a saját anyja? Hogy a nőiességnek még a látszata sincs benne? Az sem segít rajta, hogy meglehetősen tehetős családból származik, nincs szüksége arra, hogy a megélhetéséért dolgozzon, így minden percét anyja és annak szeszélyei foglalják le - már amikor épp nem a gardróbba bújik el szerelmes regényeket olvasni, ábrándozni és tömni az édességet. Említettem már, hogy Josey zúgevő? Éjszaka lopja be tartalékait és a gardrób melletti édesség-raktárról senki sem tud. Nincsenek barátai, korabeli ismerősei is alíg, s mindaz ami egy hasonló korú lánynak természetes, neki csupán ábránd.

Nem mondok újat azzal, hogy egy nap a gardróbjának lakója akad, hiszen már a fülszöveg is említést tesz róla. Della Lee, egy lepukkant falatozó pincérnője költözik be és nem is mutat hajlandóságot a távozásra, hanem inkább Joseyval kezd foglalkozni. Például hangosan kimondja azt, amit Josey mindenki elől titkol, azaz, hogy szerelmes Adambe, a jóképű postásba. S még valamit tesz. Állandóan egy bizonyos helyre küldi Josey-t egy bizonyos ennivalóért: a bíróság épületébe működő kis kávézóba, ahonnan a grillezett paradicsomos, háromsajtos szendvicset kell hoznia neki. Ez ugyanis Chloe specialítása, annak a Chloenak, akit könyvek üldöznek – szószerint értendő –, és akivel minden könyvmoly boldogan helyet cserélne, hiszen több könyve van, mint amit valaha is el tudna olvasni.

Hogy kicsoda egymásnak Josey, Della és Chloe, s milyen hatással vannak egymás életére és jövőjére, rajtad áll felfedezni. Unni nem fogod magad, az előre borítékolható. Ez a történet tele van misztikummal és semmi sem az, aminek látszik. Szereplői kevés kivétellel szerethetőek, és mindegyiküknek van legalább egy titka, van akinek több is.

Pörgős, szórakoztató, elgondolkodtató és egy idillikus amerikai kisvárosban játszódik. Én nagyon szerettem, de ugye az ízlések és a pofonok…

“– A könyvek képesek hatalmukba keríteni az embert, ugye? Gyanútlanul sétálgatunk egy könyvesboltban, amikor egyszer csak meglep bennünket, mintha magától került volna a kezünkbe, csak hogy felhívja magára a figyelmet. A benne leírtak olykor megváltoztatják az életünket, néha még csak el sem kell olvasnunk őket. Van úgy, hogy egyszerűen csak jobban érezzük magunkat attól, ha van a közelünkben könyv.”

(Sarah Addison Allen – Édes élet, Könyvmolyképző, 2012)

Penelope Ward - Legdrágább mostohabátyám

Nem kellene akarnod őt. 

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét. 

Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába. 

Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et. 

Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette! 

Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem. 

Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!

Könyvmolyképző, 2017

Eredeti mű: Penelope Ward – Stepbrother Dearest, Create Space, 2014

Ifjúsági-new adult kombináció, a sok csillag és elhangzott szuperlatívuszok ellenére én nem látom hogy témájában, szereplői megformálásában vagy akár a cselekményében bármiben is különbözne a kiadó hasonszőrű kiadványaitól, olyan tizenkettő egy tucat.

Az egyetlen dolog ami mássá teszi a többi hasonló kiadványhoz képest, az a szerkezete, ugyanis a történet két részes, s majd a második részben van egy olyan könyv a könyben típusú elbeszélési mód, amikoris az első rész történéseit megismerhetjük a másik fél szemszögéből is, sőt annál többet is megtudunk múltbéli történésekről. Mert ugye a történet nagy részét a hősnőnk, Greta meséli el saját szemszögéből, egyes szám első személyben. Így nem kell majd várni egy esetleges második könyvre, amikor Elec szemszögéből kapnánk ugyanazt a történetet, ez most, egy kötetben megtörténik. És az is jó benne, hogy nincsenek folytatásai, ennyi a történet.

Az első részben a főszereplő Greta és mostohabátyja, Elec kamaszok, érettségi előtt állnak. Akkor ismerkednek meg, mikor Elecnek egy időre kényszerből apjához kell költöznie. Vérségi kapcsolat tehát nincs Elec és Greta között, nem értettem mire volt jó a fülszövegben az a “nem kellene akarnod őt” bevezetés – természetesen a figyelemfelkeltésen túl.

Ebben az első részben Elec egy antiszociális, agresszív köcsög, Greta pedig egy tudálékos liba, aki annyiszor oktatja ki mostohabátyját, ahányszor csak alkalma van rá. Néha már azt az érzést kelti, hogy egy dohányzásellenes kampányban veszel részt, annyit rágja Elec fülét a dohányzás miatt.

S ugye ott a mozaik család, anya és apa, s mindegyiknek van egy-egy gyermeke egy másik házasságból, és ezek a gyermekek eleinte nem jönnek ki egymással. Egy apa, aki gyűlöli és verbálisan bántalmazza kamasz fiát. Egy nő, aki feleség, anya, de elhatárolódik férje és annak fia kapcsolatának konfliktusától és inkább a poharat emelgeti. S ugyebár itt a más szerzők által is lerágot csont: Greta apja betegség miatt korán távozott az élők sorából, de lányának 30 éves koráig hagyott neki olvasnivalót levelek formájában.

Természetesen vannak más mellékszereplők is, iskolatársak, barátok s velük együtt a kamaszkor konfliktusai. Magától értetődően a történetben van egy kötelező módon jelen lévő legjobb barátnő is, aki úgy akaszkodik/akaszkodna Elecre mint egy pióca.

Az első rész Elec hazautazásával végződik és bár a végére a mostohatestvérek megkedvelték egymás, sőt történt ott annál több is, a történet itt hét évre megszakad.

A második részben mindketten felnőttek és saját életük, karrierük van. Temetésen találkoznak, ugyanis Randy, az összeférhetetlen mostohaapa jobb létre szenderül. Elec szociális munkás és kapcsolatban él, Greta kiadónál dolgozik – ugye mit tesz a véletlen ördöge, hiszen azt már az első részből tudjuk, hogy Elec terápiás céllal ír.

Nincs értelme részletezni a sok lelkizést, egymás kerülgetését, a mondvacsinált konfliktusokat, több van belőle mint elég. Ez a második rész arra volt jó, hogy helyre tegye a dolgokat és biztosítsa az utat a boldog végkifejlethez, mert természetesen az lesz a vége: nagy, egyetemes happy end.

Nemcsak lelki nyomor van bőven a történetben, hanem erotika is. Azt viszont nem tudom elhinni, hogy egy kamasz épp akkora lepedőművész lenne, mint ahogy a szerző Elecet bemutatta, s azt is erősen kétségbe vonom, hogy Greta szüzessége elvesztésekor akkora, világot rengető orgazmusokat élt át.

Ki-ki eldönti majd hogyan viszonyul ehhez a könyvhöz, mert ízlések és pofonok. Nekem egyszer olvasós-felejtős marad.

Jill Mansell - Te és én, mindörökre

Lily Harper élete örökre megváltozik a 25. születésnapján. A lány első tennivalója aznap reggel, hogy felbontsa az imádott, elhunyt édesanyjától kapott levelet. Évek óta mindig várja őt egy előre megírt szülinapi levél, de ez most az utolsó. A boríték egy különleges ajándékot rejt: azt a karkötőt, amelyet Lily édesanyja még az első szerelmétől kapott. Vajon ki a férfi? És miért fontos, hogy Lily megörökölje ezt a látszólag egyszerű ékszert?

A nap egy másik bombameglepetéssel folytatódik. Lily megismerkedik Eddie Tesslerrel, az elképesztően sármos és híres színésszel. Vigyázat, a hapsi életben még szexibb, mint a filmvásznon! És a nap még nem ér véget…

Lettero, 2017

Eredeti mű: Jill Mansell – You and Me, Always, 2016

Már többször is elmondtam, hogy elfogult vagyok Jill Mansell iránt és őt tartom a könnyű műfaj, az a bizonyos nőcis chic lit királynőjének. Most viszont nagyon meginogtam, mert ez a történet mintha nem az igazi lett volna.

Persze nem kell leírni, el lehet olvasni, szórakoztat meg miegymás, de mintha hiányozna belőle valami, ami azt a pluszt adja, és amitől azt mondom, hogy azta, ez már valami!

Mint ahogy a szerzőtől már megszoktuk, a cselekmény nem egy személyről, párról szól, hanem egy kis közösségről, ez esetben vidéki  közösségről, hiszen nem csak Lily Harper történetét kapjuk, hanem nevelőanyjáét, megboldogult édesanyja szerelméét, biológiai apjáét, barátaiét, szerelméét… és egy vörös szőnyeges sztárét is… vagy kettőét.

Így leírva jó nagy kavarodásnak tűnhet, de mikor olvasod szépen a helyére kerül minden és mindenki, csak ez olyan sok-szereplős könyv… és természetesen terjedelmében is sok, hiszen valamennyiüknek rendbe kell tenni a sorsát és ki kell bogozni a szálakat.

Ugye itt van nekünk Lily Harper, aki a történet középpotjában áll és minden mellékszál hozzá fut be… olyan mint a minden út Rómába vezet szólás, csak itt minden Lilyhez kapcsolódik, mert valamilyen formában a történet minden szereplőjéhez köze van vagy lesz. S ott van neki Dan, a gyerekkori barát, akibe évek óta titokban és reménytelenül szerelmes, és aki természetesen nagy nőcsábász és úgy fut az elköteleződéstől, mint ördög a kereszttől.

Természetesen Lilynek van egy legjobb barátnője is – mert miért is ne lenne –, a fodrász Patsy, aki ugye tiszta véletlenül a Dan nővére, és akin az egész település szórakozik, hiszen kényszeres randizó lett belőle, miután férje néhány évi házasság után felismerte és elfogadta homoszexuális beállítottságát és pillanatnyilag a helyi kocsmát vezeti, boldog párkapcsolatban élve új partnerével, aki – mit tesz a véletlen ördöge! – épp volt felesége munkatársa.

Már kezd zavaros lenni, ugye? De ez még semmi, mert adj hozzá egy bújkáló filmsztárt, akibe Lily belehabarodik. Egyébként ezt a filsztáros motívumot már egy másik könyvében is megírta – most hirtelenjében nem jut eszembe a könyv címe, de határozottan tudom, hogy ez így már megtörtént, csak abban a bújkáló fél egy híres színésznő volt és a főszereplő hölgyemény pasija bukott rá. Nos, itt lesz egy vörösszőnyeges epizód, meg egy kicsit dilis, de szerfelett szerethető filmszínésznő is.

S ha már vörös szőnyeg és híres pasi, akkor miért is ne kerülne elő Lily biológiai apja is, aki eddig a pillanatig nem igazán akart tudomást venni lányáról, de most lelkesen árulja jó pénzért a történetét és további anyagi juttatások reményében próbál közeledni lányához. Bizony nem ő az egyetlen negatív szereplő ebben a történetben.

És ugye ott van az a bizonyos utolsó levél, amit Lily anyja ír és ebben élete nagy szerelméről mesél – aki természetesen nem Lily apja. Ezt az eltávozott szülő gyermekének hátrahagyott levelei-csontot is annyian lerágták már… Épp most olvasom Penelope Ward – Legdrágább mostohabátyám című könyvét, abban a főszereplő leányzó apukája egészen harminc éves koráig hagyott neki leveleket – s ez csak egy példa volt a sok közül. Lehet, ez a múltban írt levél-küldözgetés másnak nagyon aranyosnak tűnik, nekem nem az. Egyébként a könyv címe is innen, a levelekből származik, Lily édesanyja minden levelét így fejezi be: te és én, mindörökre.

Nagyon kiszámítható történet, semmilyen meglepetés, csavar nincs benne. Alapból lehet tudni ki kicsodával jön össze a végére, annak ellenére, hogy szinte valamennyien hajszolják a kapcsolatokat és a tepernek a párkeresésért. De nem szabad indulásból leírni, olyan szórakoztató kis valami, nem kell rajta sokat filózni, egy-két este kiolvasható és van benne néhány igazán vicces jelenet is. S természetesen az ízlések, meg a pofonok – én többet vártam a könyvtől, az biztos.

U.i.: Emlékszel még Stahl Judit Kulinária Kiadójára? Lettero-nak hívják mostanság....